Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-17 / 40. szám
Szombat, 1962. február IT 3 SOMOGYI IrtPLAP Uj ismeretekkel gazdagodnak Negyvenhárom üzemi és kisipari termelőszövetkezeti párttitkár tölt két hetet Siófokon, a Bányász Üdülőben. Számukra ez a két hét azonban nem az üdülés, pihenés időszaka, ■hanem a szorgalmas tanulásé. Pártszervezeteinkre ugyanis egyre nagyobb feladat hárul a termelőmunka segítésében, ellenőrzésében. Ehhez kapnak a tanfolyamon részt vevő párt- titkárok útmutatást. Sok hasznos előadás hangzott már el. Egyebek között a vállalati mérleg fontosságáról, a munkaverseny szervezéséről, a második ötéves terv célkitűzéseimunkaversenyről se* mindent tudtam már eddig is, mégis az itt elmondottak sok újat nyújtottak. Főleg arra figyelmeztettek, hogy nem elég csak megalakítani a szocialista címért küzdő brigádokat, segíteni is kell nekik. A mi üzemünkben hasonló bajok voltak. Létrehoztuk a brigádokat, azonban nem törődtünk azzal, hogy hogyan dolgoznak. Ezért fordulhatott elő, hogy nem vezették brigádnaplójukat, shogy munkájuk értékelését elmulasztották. Két szocialista brigád van üzemünkben. Munkájukhoz az üzemi pártbizottDcák Ferenc elvtárs előadást tart. adatok teljesítését is. Javasoljuk majd a vállalat igazgatójának, hogy menjünk el más, hasonló üzemekbe tapasztalat- cserére, s a hasznos dolgokat nálunk is alkalmazzuk. A tanfolyamon sok téves nézetet sikerült eloszlatni. Az egyik üzemi párttitkár elmondotta, hogy pártszervezetük határozatot hozott: a kommunista igazgató bocsássa el azokat a dolkozókat, akik nem vesznek részt a termelési tanácskozásokon. Ez helytelen volt, a nevelőmunkát ugyanis nem lehet adminisztrációs eszközzel pótolni. Tapasztalatcsere szabad időben, >ság egy-egy tagja nyújt majd gyakorlati segítséget. — Novemberben választottak meg párttitkárnak — mondja Máthé Istvánná a Baromfi feldől gozó Vállalattól —, de már 1954-ben is voltam üzemünkben párttitkár. Akkor a pártszervezet legfontosabb feladata a politikai nevelőmunka volt Ez azonban ma nem elég: a pártszervezetnek segítenie kell a gazdasági feL. Tavaly mindössze egy volt, az idén pedig már nyolc nő vesz részt a tanfolyamon. Ez azt mutatja, hogy a főként nőket foglalkoztató üzemek párt- szervezeteinek irányításában egyre nagyobb szerepet kapnak kommunista asszonyaink. Az idősebb elvtársak mellett jó néhány fiatalt is láthattunk, akik nemrégen kerültek a pártszervezetbe. Sz. L. Mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamon tanul 25 andoesi tsz-tag fői, a XXII. kongresszus tanulságairól. a munkavédelemről, a műszaki fejlesztésről stb. Részt vesz a tanfolyamon a Kaposvári Építőipari Ktsz párttitkára, Takács Lajos elvtárs is. — Az elhangzott előadásokból és a többi párttitkárra] folytatott beszélgetéseimből arra a következtetésre jutottam, hogy többet kell foglalkoznunk az emberekkel — mondja. — Igen nagy feladata ktsz-üniknek, hogy jó hírnevet szerezzen magának. Meg kell értetni dolgozóinkkal: rendkívül fontos, hogy munkájukat hiba nélkül, mindenki megelégedésére végezzék. Érre különösen most van szükség. Mi építjük ugyanis a Füredi utcai sorházakat. Nyolc egyemeletes lakóházat adunk át ebben az évben. KI kell érnünk, hogy munkánkra minél kevesebb panaszt s minél több dicséretet halljunk. Győri Lászlónénal\ a Nagyatádi Fonalgyár párttitkárának más ragadta meg a figyelmét. — Sokat tanultam abból az előadásból, amely a mérlegre, a leltárkészítés fontosságára hívta fel a figyelmet. S bár a (Tudósítónktól.) A hosszú téli estéket tanulásra, tudásuk gyarapítására fordítják az andoesi Kossuth Tsz tagjai. November elején indították meg a 3 éves mező- gazdasági szakmunkásképző tanfolyamot Kustos István tsz- elnök vezetéséveL A tanfolyamnak 25 hallgatója van. A tsz többi tagjának pedig egy- egy hetes szakmai előadásoro- zatot szervezett a vezetőség. Az előadássorozatot dr. Hollósi József nágocsi körállatorvos tartotta az állattenyésztésről és az állategészségügyről. A második sorozat előadója Szita István, a tsz agronómusa volt, ő a növénytermesztés tudnivalóiról beszélt hallgatóinak. A következő hetekben újabb előadássorozatot indítanak. Egyiket Kustos István tsz-el- nök tartja az üzemszervezés kérdéseiről, a másikat pedig — terven felül, a nők utólagos kérésére — Barna László, a tsz íőagronómusa a nagyüzemi baromfitenyésztésről. Lelkiismeretesebb gondozást követel a szarvasmarhák átteieltetése FÉLVE ÉS NAGY GONDOKKAL KÜSZKÖDVE néztek termelőszövetkezeteink a tél elé. Többségük nem tudta biztosítani az állatállomány át- teléltetéséhez szükséges abrakot. Megsegítésként az állam 895 vagon abraktakarmányt juttatott megyénknek. Beosztással, takarékos, helyes gazdálkodással így átteleltethetők az állatok. A sertéstenyésztésben nincs is különösebb fennakadás, ellenben a termelőszövetkezetek többségének szarvasmarha-tenyésztéséről ezt nem lehet elmondani. Épp ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága vizsgálatot rendelt el a közelmúltban. Minden szövetkezetben ellenőrzik a szarvasmarha-állomány állapotát, tartását, gondozását, hogy megállapítsák: hol milyen intézkedésre van szükség, a bajokat miként orvosolhatják. A vizsgálatok eddigi tapasztalatai több rendellenességre figyelmeztetnek. Az egyik legfőbb hiba, hogy elhanyagolják a szarvasmarhák gondozását jó néhány szövetkezetben. Azt gondolják, hogy a nehéz takarmányozási körülmények között úgyis leromlanak az állatok, miinek akkor különösebb gondot fordítani ápolásukra. Alapjában hibás és a gazdálkodásra nézve igen káros következtetés ez! A csurgónagymartoni Győzelem Tsz-ben például a 65 növendékmarha viszonylag jó állapotban van, s mindössze 15 az olyan jószág köztük, amely nagyobb figyelmet és jobb takarmányozást érdemelne. Megdöbbentő azonban a tehenek és a borjak állapota. A húsz tehén együttvéve 13 liter tejet ad naponta. Soványak, görnyedtek, főleg ápolatlanok. Az elnök, Varga Imre arról panaszkodik, hogy nem találtak megfelelő gondozót, s hogy nincs abrakja a törzsállománynak. A papírokból viszont kiderül, hogy a Győzelem Tsz kapott 180 mázsa abrakot, csakhogy azt hitték (!), hogy ez a sertéseknek jár. Nem ismerte Varga Imre a rendelkezéseket, s úgy látszik, hogy a 180 mázsa abrak kíséretéiben jött utasítást sem olvasta el alaposan. Különben nem az ellenőrzéskor jön rá arra, hogy lehet, sőt kell a törzsállománynaki és az egy éven aluli borjaknak abrakot adni. A libickozmai Zöldmező Tsz elnöke sem nagyon törődött a szarvasmarhák takarmányozásával, hiszen a vizsgálatkor derült ki: nem tudott arról, hogy Szőkepusztáin a hasas üszők zabszalmán tengődnek csonttá, bőrré soványodva. SOK HELYEN AZT TARTJÁK, hogy a sertés fontosabb, mint a szarvasmarha. Téves nézet ez! Ismert dolog, hogy egy gyengébben takarmányo- zott sertés sokkal hamarabb és könnyebben helyrehozható, mint egy tehén. Csömenden a tej után kapott korpát a sertéseknek adják. A tehenek semmi abrakot sem kaptak. A brigádvezető véleménye szerint, ha a teheneknek is adnának egy kis abrakot, akkor négyöt forint tal kevesebbet érne na* luk az egység. Különös szemlélet ez! Így valóban nem le« hét remény arra, hogy lelkiis. méretesebben a szarvasmarha.« tenyésztés mellé állnak. Nem. gondolnak arra, hogy hanyagságuk egy idő múlva soklail nagyobb adót követel majd tőlük?! Rendkívül fontos a helyes gondozás, különösen most. Sok példa igazolja, hogy jó gondozással enyhíteni lehet a csökkentett takarmányozás következményeit. A varászlói Aranykalász Tsz-ben is szerényen takarmány óznak, de az állatok tiszták, ápoltak, jó kondícióban vannak. A so- mogyvári Szabadság Tsz-ben ugyanez a tapasztalat, de helyes lenne az is, ha a jó telelő teheneket egyedileg abra- kolnák. Az egyedi takarmányozás helyességét igazolja a gadányi és a kéthelyi tapasztalat. Kéthelyen is takarékos- kodnak a takarmánnyal, mégis vannak 20—25 literes teheneik. Viszont az is igaz, hogy az agronómus 'és a brigádvezető a legtöbb etetésnél leien van! HA A MEGYE EGY RÉSZÉBEN meg tudták oldani az átteleltetés problémáját, akkor megtehetik ezt másutt is. Ha valahol takarményhiány van, kérjenek a szövetkezetek további segítséget, de az állományt ne hagyják leromlani! Elsősorban azonban saját portájukon kell rendet teremteniük, s gondozzák lelkiismeretesebben az állatokat! V. M. ■ r ■ 9 a | rr n at ( i ■ Jo tanacs a A múlt esztendőben jégkárokra mintegy 130 millió forintot, 150 ezer elhullott vagy kényszervágott állatért 95 mil- | Iió forintot, tűz-, vihar- és ár- | vízkárokra pedig 25 milliót, összesen tehát negyedmilliárd forintot fizetett ki a termelő- szövetkezeteknek az Állami Biztosító. Érdemes ezekre a számokra fölhívni a figyelmet most, amikor egymás után keresik föl a biztosítási szakemberek a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, hogy a biztosításhoz szükséges adatokat fölvegyék. Tavaly 56 ezer káresetük volt a szövetkezeteknek, s túlzás nélkül mondhatjuk: nincs az országnak egy olyan közös gazdasága sem, amelynek ne lett volna még dolga a biztosítóval. A termelőszövetkezetek általános vagyonbiztosítását — mint ismeretes — 1961 januárjával vezették be, s már az első évben 4028 szövetkezet, tsz-einknek mintegy 95 százaléka megkötötte azt. Ennek bevezetésével lényegesen nőtt a biztosított terület és a biztosított növények száma; az Állami Biztosító az eddiginél szélesebb körű és sokoldalúbb kockázatot vállalt a közös gazdaságok vagyonáért. Elsősorban ezzel magyarázható az a tavalyi tapasztalat, hogy bár az általános vagyonbiztosítás díja olcsóbb, mint a veszélynemenként külön-külön kötött vagyonbiztosításoké, a kártérítésként kifizetett összeg az 1960. évihez képest jelentősen emelkedett. Az idézett számok tükrében elmondható, hogy termelőszövetkezeteink fölismerték az általános vagyonbiztosítás előnyeit. Hány és hány olyan kárgeztével, az idei tervek ősz- szeállításánál érdemes ezeket a tapasztalatokat idézni. Arról már manapság nem kell sem a termelőszövetkezeti tagságot, sem a tsz-ek vezetőségeit vagy elnökeit meggyőzni: mennyire más szellemű biztosítást jelent a mai, szocialista, állami biztosítás, mint amilyennel a gazdáknak a régi, kapitalista világban dolguk volt. Hol akadt volna a múltban olyan biztosító társaság például, mely az árvízkárok tetemes, 50 százalékos megtérítését is elvállalta volna, mint azt az Állami Biztosító ma teszi? Világos, hogy ilyesmi csak állami biztosításnál lehetséges, melynek a termelőszövetkezeti általános vagyonbiztosítás esetében minden igyekezete a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdítása, biztonságának fokozására irányul. Ezekben a napokban, hetekben kopogtatnak be a szőÓNODVARI MIKLÓS: cd sárga dosszié — Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de olyan régen készülődik már bennem, amit mondani szeretnék. Legalább azt engedje meg, hogy hazakísérhessem, — Jöjjön — adta meg magát Üveges —, két perc múlva a kapuban vagyok. Helyére akasztotta a font, s tréfásan megír a kis. fekete készüléket: — Ha még egyszer megi ■ kansz... Csrr! Csrr! Csrr... — Tessék! — kiáltotta. Határozottan bosszús volt. Erős kovácskezében majd összeroppant a hallgató. Ügy szon'toi- ta, mintha a telefonáló nyakát kapta volna el, hogy belefojtsa a szuszt, de amint a felesége hangját meghallotta, engedett a szorítása, arca megszelídült. — Várjalak még a vacsorával? Az asszony hangjában jogos szemrehányást, érzett. Neki is panaszkodó volt a válasza. — Hát lehet innen elszabadulni? Most ez, most az. Az idő meg úgy rohan. Észre sem vettem, hogy mór tizenegy óra van. Megyek, nemsokára otthon vagyok. Hűvösek voltak még az esték. Magára kapta a felöltőt és elsietett. A kapuban várta a fiatal hadnagy. — No, mi az, amivel egy elhárító tiszt nem várhat regiig, szőke hadnagyom? — dezte tőle, és barátságosan vállára csapott. — Ez csak _i dolog lehet. Sürgős szolgálati ügy vagy pedig szerelem! ... Mivel az előbbinél azonnal jelenteni kell, s ön személyes ügyre hivatkozott, ezért az utóbbira gondolok. A hadnagy elpirult. De hát ezt a sötétben nem látta, és tovább faggatta a parancsnok. — Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a tehetséges, szorgalmas hadnagy ránt, aki újságírónak készült, de a tényleges katonai évek letöltése után más pályát választott: az állambiztonsági szervhez kérte fölvételét. Üvegies annak idején személyesen intézte ügyét, sokat beszélgetett vele, értékelte, s mint költőt is tehetségesnek tartotta. Kerékgyártó hadnagy minden versét neki olvasta fel először. Egymás mellett mentek, lassan, sétálgatva. A kavics ropogott a cipőjük alatt. A hadnagy nehezen kezdett hozzá. Üveges türelmetlenül sürgette: — Az élőbb felröppent előttünk egy kis madárka. Az riasztotta el a bátorságát? Nevettek. Ez feloldotta a gondolataival küzdő fiút. — Őrnagy elvtárs, önt úgy szeretem, mint az apámat. Hiszen korban is egyidős lehet vele... — Körülbelül — mondta halkan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, s nagy keserűsig nyilallt a szívébe. Le kellett ülnie a közeli padra, hogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan-lassan gyógyítani kezdte már, de Kerékgyártó hadnagy szavai most újra föltépték a soha el nem múló sebeket. Ott halt meg a fia a pártház védelménél, arcra borulva az elleníörradalmárok gyilkos golyójától. Meddig kereste, kutatta, hangtalanul mfeogva sírról sírra. Meddig titkolta szívbeteg felesége előtt a szörnyű sejtést, s vigasztalta belső reménytelenséggel, hogy majd hazajön, hírt ad magáról egyszer... Egyszer. De ő már tudta, hogy soha! Azért mégis ment. Napokat, heteket töltött Pesten, csak még egyszer megláthassa, kibonthassa a tömegsírból, kikaparja, ha kell, a tíz körmével is, és megsimogathassa, megszoríthassa egyetlen fia halottfehér kezét, megcsókolhassa a zubbonyát, ott a szive fölött, ahol kibugy- gyant a hős fiú ‘ piros vére. Nem találta. Egyszer egy külföldi képes- magazint lapozgatott. S egy képnél megállt. Ő lenne az? Tárt karokkal fiatal katona borul arcra. Zuhanás közben fényképezték, még nem esett le a földre, s a háta mögött ott vigyorognak a külföldre disz- szidált gyilkosok. Elfutották a szemét a könnyek, az asztalra borult, zokogva csókolta a képet, halott fia képét. Nem szé- gyellte a könnyeket; sírt körülötte az irodában mindenki.. Ez futott most át rajta. — Igen! — mondta most is elfúlva, s erőt vett magán. — Egyidősek lehetünk, hiszen maga. is olyan idős, mint László len(Folytat/uk.) vallott szövetkezetünk van, ahol egy-egy munkaegység értéke 10—15 forinttal is kisebb lenne, ha e szövetkezetek nem gondoskodtak volna a termelőszövetkezeti vagyon, a termelőszövetkezeti tagság munkája értékének a védelméről. A Baranya megyei siklósnagy- falui Jóbarát Termelőszövetkezet 2 millió 131 ezer forint, a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Tsz 1 millió 728 ezer forint kártérítést kapott a jégverés után. De idézhetnénk a makói József Attila Tsz. a cse- mői Űj Élet Tsz kárvallottjainak esetét is, s száz meg száz példát arra: milyen segítséget . jelent kár esetén a biztosítás. ♦ A szövetkezetek tapasztala- {ta bizonyítja, hogy jól jártak | ezzel az újfajta biztosítással; I sok-sok tapasztalat halmozó- I dott fel a múlt évben arra, | hogy a biztosítás mennyire ♦ hasznos. Hány olyan nézettel ♦ találkoztunk, hogy a kevésbé I jégérzékeny növényeket nem I érdemes, nem kell biztosítani - Ismeretes, hogy például a cu- | korrépa is e növények közé | tartozik. S íme, 1961-ben több I mint 5 millió forintot kellett a ■j termelőszövetkezetek számára t kifizetni azokért a károkért, | amelyeket jégverés okozott a 1 cukorrépában. Maat a zárszámadások vévetkezeti irodák ajtaján az Állami Biztosító emberei. Ajánlatuk a tavalyinál is méltó- nyosabb, hiszen — éppen a termelőszövetkezetek igényeinek, kéréseinek figyelembevételével — újabb kedvező lehetőségek nyíltak a biztosításra. Az általános vagyonbiztosítás keretében az idén kerül először alkalmazásra a jégbiztosítás a tsz-ek primőrjeire is. Most lehet először kiterjeszteni a jégbiztosítást a kétrészes, gépi úton aratott gabonane- műeknél a renden felevő kalászokra. Január elsejével vezette be az Állami Biztosító a nagyüzemi baromfibiztosítást, amelyet kedvező díjfeltételek mellett köthetnek meg a szövetkezetek. Ha mindehhez hozzászámítjuk azt az évről évre erősödő bizalmat, amellyel termelőszövetkezeti parasztságunk — kedvező tapasztalatai alapján — az állami biztosítás iránt érez, bizonyosak lehetünk abban, hogy az állami segítség!« nek e hatékony eszközével az idén a szövetkezetek fejlődéséért, szövetkezeti tagságának jövőjéért felelősséget érző minden szövetkezeti vezetőség élni fog. (—I !?""!! "9!
