Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-16 / 39. szám
Péntek, 1962. február 16. s SOMOGYI NÉPLAP A FELMONDÁST NEM FOGADHATJUK EL A FELM Mii ÁST ceruzával boldogan éljenek, míg meg közös mű. Nem egyesek, haírta vonalas füzetéből kité- nem halnak. nem mindannyiunk dolga’ Tépett, tépéstől csipkés papír- HÁNYSZOR ÉS HÁNY- hát — a többi között — K. lapra. Neve K. Margit. Tizen- SZÓR panaszolják művelődési Margité is, akire akkor is hét éves és menyasszony. Ed- otthonok vezetői, hogy legjobb | várnak majd feladatok, ha dig tevékeny tagja volt egy segítőiket veszítik el a régit I leánynevét asszonynéwel’ cse- pusztai KISZ-szervezetnek. konzerválni akarók »jóvoltá-! réli föl. Talán nem is helyes így mon- bél« a fentiekhez hasonlói A felmondást ezért rsm le- dánom, hogy volt. Azért csú- j okoskodások jegyében. S bár , hét elfogadni, és reméljük, szott ki toliam alól ez a szó, | küzdenek ellene, de kevés sí- [ hogy a mariéttapusziai KISZ- mert K. Margit — nem téve-! kerrol. A mérges vénasszony- szervezet sem fogadja el. Ha- dés és nem tréfa! — a fel. nyelveik a legtöbbször nem ■ nem a korábbi elvtársak, jó nyugszanak addig, amíg b jt | barátok leülnek ezzel a leánynem kevernek. A mendemon- nyal beszélgetni az ifjú kom- dáktól mindenki tart, sokan mondólevelet a KISZ-szerve- zetnek írta. Azzal a kéréssel, hogy tekintsék őt kilépőnek, mert ki akar lépni a szervezetből. Indoka? A menyasszonysá- ga. A vőlegény kérésére akarja otthagyni eddigi barátait és elvtársait. S nem utolsósorban az indította a »felmondásra«, hogy máris túl sokat beszélnek róla a falujának vénasz- szonyai. Szóbeszédük tárgya mindenki, aki sehogyan sem tud úgy élni, ahogy azt a »szokások« diktálnák. Margit sem úgy élt eddig. Levele tanulságaként idézem, hogy szerette a szervezeti életet, azokat a fiatalokat, akikkel nemcsak szórakozni lehetett a napi munka végeztével, hanem tanulni is, vagy olyasmiben fáradozni, ami új színt hoz a falu életébe. Akkor meg mire való ez a furcsa lelmondósdi? Leírtam már azt is. A vén- asszonypl etykáktól tartó vőlegény kérte meg a leányt arra, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a KlSZ-esek- ke!... Margit szót fogadott. Nem gyerek már, tudja, hogy nem jó ujjat húzni az újat nem szívlelő öregekkel, akik más életideálokat vallanak magukénak. Régieket, mintha észre sem vennék, hogy ók maguk sem úgy élnek már, ahogy az »megszokott« volt valamikor. Tulajdonképpen nem tipikus K. Margit esete. Nem minden bokorban terem olyan felmondólevél, mint amilyet ő írt. Hogy mégis beszélni kell róla. annak oka van. A VÁLTOZÓ ÉLETŰ FALU-, vezetői, a falu népének művelődését szolgáló népművelők a megmondhatód annak, hogy milyen sok, közösséget szolgálni kívánó terv, szándék fenekük meg a régi szokásokhoz való ragaszkodás zátonyán. Fiatal férfiak és lányok fordítanak hátat például a kulturális munkának, minden egyébnek, amikor házasságot kötnek. Mert úgy tartják az öregebbek, hogy a házasok »ne csatangoljanak« sehova. Nincs azoknak másutt helyük, csak otthon, nincs azoknak mással és másra gondjuk, csak arra, hogy frissen rakott fészkükben tart, rettegik a fiatalok közül az avítt szokások megtartására sárkányként vigyázó idősebbek fullánkos nyelvét S közben a meghátrálók maguk sem látják nagy hátrálásukban, hogy milyen sok nemes, a közösség anyagi, erkölcsi, kulturális javát gazdagító igyekezet bicsaklik így meg a tudatosan (vagy tudatlanságból eredő, tudat alatt) hátráltató elemek elégedettségére. SOK NEVELÉSI TENNIVALÓRA mutat rá ez az egyetlen levélke. Elsőként talán azt kellene hangsúlyosan vagy hangsúlyosabban tanítaniuk mindazoknak, akikre a falu népének nevelésében manapság sok miunka és felelősség hárul, hogy korunk emberideálja emberszabásúbb, mint a régieké, az öregeké volt. S hogy napjaink történelme nem tűri az olyan embereket, akik elavult szokások rabjaiként csak maguknak élnek, mert a szociaüsta építés falun és városban egyaránt munisták kötelességéről. Vén- asszonybeszédtől meghátrálni? Ilyesmiért csigabiga életmódra felkészülni? Azok malmára hajtani a vizet, akik a maradi ság bűvkörébe akarják visz- szarántani a fejlődő falut? FIGYELMEZTETÉSKÉNT még azt is megjegyezném, hogy nemcsak a szóban forgó KISZ- szervezet maradt adós tagjainak — így K. Margitnak — a nevelésével, hanem a fiatalok szervezeti életéért felelősséggel tartozó pártszervezet, a tömegszervezetek is! A felmondólevelet elolvastuk. Nem szavazunk arra, hogy elfogadják. Az időtől enyészetre ítélt szokások miatt nem veszíthetünk egyetlen gondolkodó főt, munkára kész kezet sem, ha már egyszer a fő és a kéz tulajdonosa, az ember arra kötelezte magát, hogy példamutatóan él és dolgozik* László Ibolya Nem csupán szerénységről van szó A gugyi asszonyoknak csak dicséret jár A közelmúltban zárszámadása közgyűlésen vettek részt a gyugyi szövetkezeti gazdák. Csaknem öt forinttal több részesedés jutott, mint amennyit terveztek: 23 forint 33 fillér helyett 28 forint 10 fillért ért a munkaegység. Szép eredmény ez! A zárszámadási közgyűlésen néhány olyan dologra derült fény, ami fölött a tagság is meg a vezetőség is eltekintett, pedig megérdemli, hogy elgondolkodjanak rajta. Vizsgáljak meg közelebbről, hogy miről van szó. Téveli Lajos vb titkár az asszonyokról beszélt. Elmondta, hogy a termelőszövetkezet vezetőségében és a közgyűlés elnökségében egyetlen asszony sem található. A tsz elnöke a gazdasági beszámolóban megdicsérte az asszonyokat, mert sokat és lelkiismeretesen dolgoztak. Mindezek ellenére a tagság senkit sem választott be a nők közül a vezetőségbe, senkit sem bízott meg közülük felelősségteljes feladattal. A vb- titkár hozzászólásához, észrevételéhez nem sokan csatlakoztak, pedig a közgyűlés részvevőinek nagy többsége asszony volt. Németh József tsz-elnök így magyarázta a tartózkodás okát: — Igaz, hogy nálunk sokat dolgoznak az asszonyok, és megérdemelnék, hogy a vezetőségben is helyet kapjanak. A mi asszonyaink azonban any- nyira szerények, hogy nem vállalnak ilyen megbízatást. Nem akarnak mások dolgával foglalkozni, ezért még a csapatvezetőséget sem fogadták el — mondta az elnök. Az asszonyoknak ugyanez n véleményük. Néhányan fry nyilatkoztak* hogy irányítsák csak a férfiak a munkát, nekik mindenki szót fogad ... De mire jó ez a túlzott engedékenység? A múlt évben a gazdálkodás minden ágában helytálltak az asszonyok, fel- ■ adatukat a lehető legjobban látták el. A férfiak csak végső esetben nyúltak kapához, amikor már nagyon nagy szükség volt rájuk. Jellemző példa a nők szorgalmára, hogy a gondos növényápolás révén a tervezett 130 mázsa helyett 165 mázsa cukorrépát takarítottak be holdanként A vb-titkár javaslata ellenére ezen a közgyűlésen sem választottak asszonyt a vezetőségbe. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban nőket nemcsak főzőkanál és kapanyél mellett találunk, hanem számos vezető pozícióban is, akkor elgondolkoztató a gyugyi szövetkezeti gazdák állásfoglalása. Miért ragaszkodnak még ma is ahhoz a régi, maradi szokáshoz, amely szerint az asszonynak nincs joga arra, hogy munkát irányítson, vagy részt vegyen egy közösség vezetőségében? Akik dolgoznál! — márpe ig a gyugyi asszonyok ezt teszik —, azok a hibákat is előbb meglátják, és legjobban ők tudják, hogyan, lehet azokat kiküszöbölni. A közösség sorsának formálásához, szebbé tételéhez is joguk: van, s élniük kellene ezzel a joggal. — Az asszonyok? Nem értenek ők ahhoz... — hallottam egy öreg tsz-tagtól. Nem szabad ilyen alaptalan indokokkal háttérbe szorítani azokat, akik bizonyosan megállnák helyüket a vezetőségben éppen úgy, mint a fegyelmi vagy az ellenőrző bizottságban, ha a tagság bizalommal viseltetne irántuk. El kell vetni azt a szemléletet, amely akadályozza a nők előbbre jutását; helyet kell adni az asszonyok építő javaslatainak, hasznos elgondolásainak Gyugyon is. Hogy a múlt esztendő eredményesen zárult, abban jelentős részük volt a tsz nőtagjainak. Jó lenne, ha a jövőben helyes törekvéseiket a szövetkezet vezetőségében is érvényesítenék, ezzel hozzájárulnának a közös gazdaság erősí tetőséhez, s még szebb eredményeket érhetnének el. H. F. KÖZÖS A FELELŐSSÉG — Cipőre kellett a pénz — mondta a fiú. Farkas János első éves kereskedőtanulónak alig 100 forint a fizetése. 64 forint az útiköltség Somogyszobról a kaposvári iskolába. Egyik cipőjét megjavították, a másikra nem futotta. A pult alá dobott egy százast »Majd fölveszem, ha lezártunk.« Csakhogy nem ő, hanem a boltvezető vette föl... A faluban elterjedt a hír: Farkas János lopott Méglopta a boltvezetőt, a szövetkezetét elfecsérelte az ismerősök bizalmát. Mert ha kellett is a pénz. tettét nem lehet menteni. Ezt büntetni keli. Ám törvényeinknek nem csupán a büntetés a céljuk. Előbbre való a nevelés. Nem elesetteket akar az igazságszolgáltatás adni a társadalomnak, hanem bcsületes embereket A boltvezetők azonban megfeledkeztek erről. Megelégedtek a puszta büntetéssel: kitagadták a gyermeket, nem akarták foglalkoztatni egyik üzletben sem. Ez csak büntetés — nevelés nélkül. Farkas János így nem javulhat meg, hisz elzárják előle a becsületes emberekhez visszavezető utat A felelősség azonban közös. Farkas János felelős tettéért a társadalom előtt, kivált azok előtt, akiket becsapott, s éppen nekik kell bebizonyítania, hogy nem »megrögzött bűnöző«. A társadalom pedig felelős Farkas Jánosért, mint bármelyik más tagjáért Hogy ember lesz-e belőle, becsületes munkása az országnak, az a környezettől is függ. Ezért helytelen volt kitagadni a gyereket, s várni a MÉSZÖV elnökének pecsétes levelére, hogy »hatalmi szóval« megtörje az ellenállást. A foltot azonban nem mossa le a pecsétes levél Farkas János becsületéről, és az ellenállás is csupán megtört, de nem szűnt meg. A tanulót megbüntették. Egyben figyelmeztetést is kapott: nem lehet az embereket becsapni, mert rájönnek, s akkor keményen ítélkeznek. Éreznie kell tettének súlyát, ezt azonban nem szabad állandóan éreztetni vele Segíteni kell neki, hogy visszaszerezhesse a meggondolatlanul eltékozolt bizalmat. R. F. A TABI NAPKÖZIBEN A korszerűsített tabi napközi otthonban naponta 180 általános, 107 középiskolás tanuló és 30 pedagógus étkezik. Az ebédlő, a konyha fölszerelése, a vízvezeték, a boyler, a hűtőszekrény és a burganya- hámozó gép 230 ezer forintba került ÓNOD VÁRI MIKLÓS: cJl sár(/a dosszié — Hát minek vélt? — kérdezte őszinte kíváncsisággal Horváth. Az öreg zavarban volt. Mit mondjon, hogy meg ne sértse. — Tanítónak vagy hivatalnoknak — mondta őszintén — csak azért, mert... az orvosak manapság már nemigen törik magukat személyvonaton ... Autón járnak ott ni, a műúton. Nálunk is a héten vett autót a körzeti doktor. Venne a többi is, de nem jut, nem kapnak rá kiutalást, mondja a fiam. hogy milyen nehéz. Biztosan még a doktor úr sem kapott. — így '-an — hazudta Horváth — magam is ez ügyben fáradoztam Pesten. A jövő hónapra ígérték. — Akkor szerencséje van! — kiáltotta az öreg. Az én fiam már most beadta az igénylést, hogy mire jövőre végez, megkapja majd a Moszkvicsot ... — Máris, bácsikám? Miből vesz a fia Moszkvicsot? — Hát ezt — mosolyodott el az öreg a bajusza alatt —, ezt még én veszem meg a fiamnak a diplomájához. Horváthnak leesett az álla. Ha nem látta volna a bajuszos fcc^ember becsületes arcát, azt hitte volna, hogy ro6SZ tréfát űznek vele. — Hol dolgozik, bácsikám, hogy ilyen jól megy a soruk? — Itthon vagyok én — felelte az öreg, mert közben Mezőfalva határába ért velük a vonat —, állatgondozó a termelőszövetkezetben. Nézzen csak ki, doktor úr, ezek a mi földjeink. Ebbe a nagy táblába a múlt héten kukoricát vetettünk. Látja, már dugja a fejét, eső kéne rá!... Az öreg szedelőzködött, ismét meggyújtotta a pipát, és a kezét nyújtotta: — Hát, ha megengedi, doktor úr... az én fiam is orvos lesz... Kerékgyártó János vagyok. — Szabó — mutatkozott be Horváth is —, dr. Szabó Zoltán ... Még egyszer köszönöm, hogy nem engedett felkölteni, bácsikám! — Ha pedig megvásárolja az autót, ne szaladjon át a falunkon, doktor úr. Jöjjön be hoz-1 zánk, van nekem jó borom is, meg aztán hátha otthon lesz a fiam is... A fejébe nyomta a kalapját, és fiatalos fürgeséggel leugrott a vonatról. Horváth utánanézett az ablakon. szemmel tartotta, amíg az öreg él nem tűnt az állomás kijáratánál és gondolkodott Egyszer csak ráeszmélt arra, hogy milyen végzetes hibát követhetett volna el... Riadtan tekintett körúL — Megmondtam, hogy orvos vagyok. Ó, én marha! Csak még az hiányzott, hogy a régi nevem is elköpjem, és csodálkozhatnék, ha Erdőslakon az első rendőr a vállamra tenné a kezét Ijedten nézte az alvó utasokat. Erősebben vert a szíve, és hirtelen kiszáradt a torka. Attól félt hogy valaki leolvassa az arcáról gondolatait. — Az első és az utolsó eset volt! Átestem a ksreszitségen, s tanultam belőle. Átmenetileg vagyok csak képügynök, amíg Magyarországon tartózkodom. Nem kellett volna most sem ilyen büszkének lennem. Hogy is mondta Rose? Nyitott szem, csukott száj ... Igaza volt. Elült a nyugtalansága. Az utasok békésen szunyókáltak. Ismét a régi volt, az az ember, aki az erdőben lelőtte a remetét. Igen: harcolni fog. Foggal, körömmel, makacs elszántsággal, nyíltan és burkoltan, ahogy a helyat kívánja, amíg t t te nem győzött mindent, és ke-| resztül nem gázolt mindenkin.» Számára ez a hely ellenséges | terület: ha ő nem győz, őt| győzik le. I KÉT FÉRFI BESZÉLGET \ Üveges őrnagy éppen haza- j felé készülődött, amikor író-} asztalán megcsörrent a tele-1 fon. Mielőtt a kagylóért nyúlt | volna, az órájára tekintett. • »Ki az ördög az már megint?! Nappal nem hagynak dolgozni,! este nem tudok hazamenni.} Tizenegy óra. Más ember már j alszik ilyenkor...« — Tessék, Üveges beszél! * — Őrnagy elvtárs — hallót-! ta a drót másik végéről —, Ke-j rékgyártó hadnagy, jelentke- j zem. — Jó estét, mit keres még; idebent? A telefonáló gondolkodott t egy ideig aztán zavartan, ♦ mentegetőzve felelt: — Írogattam meg... az őr-! nagy elvtársra vártam. Lát-| tam, hogy világosság van aj szobájában. Azt hittem, ügye-} letes és... s — És? Mondja csak ki, mit» akar! — türelmetlenkedett ai parancsnok. — Szerettem volna őrnagy! elvtárssal valamit megbeszél- • ni: személyes ügy és... — Nem várhat reggelig, i hadnagy elvtárs? Későn van} már, és én még nerh vacsoráz- ! tam, de nem is ebédeltem. ♦ (Foly tatjukéi t 34 kiló lisztből készül a krumplis tészta. 100 levél tésztát metélnek föl a szakácsnők. A napos felszolgálja az ebédet. Hárman a legjobb ét'/.í;. .ií: vlizerák harmadikos, Orbán Gyöngyi másodikos, Vincze első osztályos tanuló. Karcsi Sanyi
