Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

SOMOGYI mePLAP 8 Tasamap, 1963. február ti AUTÓS PARADICSOM Mondja még valaki, hogy nem igazi autós paradicsom ez az ország. A tét kiesd, a haszon nagy. És milyen ügyesen csinálják! A múltkor meséli egyik barátom, hogy négyévi kopla­lás után összejött valamicske pénze, autót akar venni. — Tudod, öregem, a bő­römből tudtam volna kiug- rami, amikor az egyik vasár­napi lapban olvastam a hir­detést: »TrabanitXlomlbi (új) sür­gősen eladó.« Ez éppen jó lesz nekem, ujjongtam örö­mömben. Telefonáltam rög­tön a címre; egy nagyon kedves, bájos, aranyos női hang válaszolt: — A bocsi érdekli? Hát igen, megvan még, bár nem sok az esélye. Képzelje, még Gyönkről is telefonáltak. Volt már legalább húsz jelentke­ző, pedig csak néhány árá­val ezelőtt került utcára az újság Hiába, nagy az érdek­lődés..! — Megnézhetném a bo­csit? —■ ó, nagyon sajnálom, de nincs itthon a férjem... beteghez hívták. Talán este­felé, ha megfelelne.!. — És valóban új, hány ki­lométer van. benne? —- Mindössze ötezer, ép­pen csak bejárattuk. Tudja, kedvesem, sürgősen kell a pénz, szorult helyzetben va­gyunk. Az történt ugyanis, hogy beadtunk egy igénylést Skodára, ugye, az mégis na­gyobb, elegánsabb. j. Meg­jött a papír, kedden ki kell választani a színt, és sehogy se tudok összekaparni annyi pénzt... — Osztozom a gondjában, asszonyom. Tehát mikor ke­reshetem föl? — Mondjuk, este, negyed kilenckor... Megfelel? — Hogyne, kérem, ott le­szek.;! Valóban, irtózatosan sok érdeklődő jelentkezett, mart az asszony már az ablaknál várt türelmetlenül. Miután meggyőződött róla, hogy áll­tam a szavam, föíderült az arca, és elárasztott bájolgó mosolyával. Szinte terhesnek éreztem már kedves csacso­gását — Ö, hiszen ismerem ma­gát, találkoztunk már? Nem itt lakik valahol a közelben? Ugye, mondtam. Most ret­tentő zavarban vagyok, ked­vesem. Képzelje, nem tudom megmutatni a kocsit Egy órával ezelőtt beteghez hív­ták a férjemet, látja, még vasárnap is. Hát élet ez? Borzasztó! Persze azért a részleteket megbeszélhetnénk. .— Látatlanba ... — No, nem, nem arra gon­dolok, de bizonyára érdekli, hogy mennyit kérünk érte — — Igen, föltétlenül. — Tudja, aranyos, ezt a Trabantot nem is kiutalásra kaptuk. Es... fájdalom, ez növeli az árát Azt hiszem, megért minket..; Khm... úgy vettük meg a kiutalást valakitől,;. — És? r— Hát. s. sasőva!... ötven­hat. Igen, ötvenhatezer fo­rint Nem sole, mert a kocsi kitűnő állapotban van, alig futott ötezer kilométert, és gondolom, feltétlenül szüksé­ge van rá.;. — Ho..s hogyne, asszo­nyom, de hogy is mondjam... negyvenötezer az ára... ki­csit sokaikon a hasznot..! — Ahogy gondolja — mondta hirtelen elsavanyo- dott arccal, s már nyitotta is az ajtót Elköszöntem. Egy percig sem áltattam magam azzal, hogy nyakán marad a Com­bi. Tudod, öregem, mindig voltak jó üzletemberek, akik kihasználták a lehetőségeket. Hogy régen konjuktúralova- goknak hívtuk őket, ma meg engedély nélküli autókeres­kedőknek? Igazán mind­egy... J. B. ___ ____J V all omás az ifúságröl —• Nemrég azt vágták a fe­jemhez, hogy kényszerítem, a dolgozókat társadalmi mun­kára. Hát lehet ezerötszáz em­bert arra kény­szeríteni, hogy hétfőn egy órá­val. korábban jöjjön be a munkahelyire, és szombaton egy ónával tovább maradjon? Németh Gyu­la, a Kaposvári Textilművek pánttitkára most már mosolyog, pedig az előbb még dühös volt. — Az 1960-as és 1961-es ter­vet úgy tudtuk túlteljesíteni, hogy a dolgo­zóik megértet­tek: nekünk kell ellátni a népgazdaságot pamutfonaffllal. Mi ez, ha nem az öntudat bizonyítéka? Per­sze az sem mellékes, hogy több volt a nyereségrészesedés, mindenki a saját zsebén ta­pasztalhatta: érdemes volt be­csületesen dolgozni. — Ügy hallottam, hogy a tervtúlteljesítésben nagy sze­repük volt a fiataloknak. — A fiataloknak? Hiszen itt mindenki fiatal! Az üzem is meg az emberek is. Az átlagos életkor huszonhat év. — Nos, beszéljünk akkor a dolgozókról. Az emberekről — ahogy a párttitkár látja. Jó? Az ötlet'felszabadítja az ér­zéseket és az emlékeket. Val­lomás ez a beszélgetés az ifjú­ságról, igaz vallomás. Talán egy kicsit rapszodikus, hiszen a gondolatokat szabadjára en­gedtük, hol itt, ho>l ott kötnek ki egy pillanatra, hogy aztán tovább, lendüljenek; — Mindenképpen különbsé­get kell tenni a lányok és a fiúk között Az üzemben dol­gozó lányok, különösen az ott­honban lakók úgyszólván tel­jesen rendezett körülmények között élnek. Nem mondhat­juk ezt el a legényszállásról. Egyáltalán nem megnyugtató az ott uralkodó helyzet. A kö­rülmények meglehetősen mos­tohák, s jó néhányan rákaptak az italozásra. A minap egy társadalmi bírósági tárgyalá­son két ilyen ifjú ember ügyé­vel foglalkoztak. Alapos fejmo­sás után mindketten megfo­gadták, hogy változtatnak élet­módjukon. Azt mondhatom, hogy az üzem dolgozóinak nagy része becsületes, munka­szerető, tisztelettudó. Fersze akadnak olyanok, akik lazít­ják a munkafegyelmet és nem tudnak helytállni — Bocsáss meg egy pillanat­ra A textilművek szinte ké­nyesen büszke arra, hogy igen sok megtévedt embert térít vissza a helyes útra. Lehet-e valami különleges módszerről beszélni? — Szó sincs róla! A módszer nem különleges. Csak annak látszik, mert sok helyen nem így csinálják. Egyszerűen arról van szó, hogy bánni kell tud­ni az emberekkel És bizni kell bennük. Ez az, ami közelhoz­za az ifjúságot hozzánk. Én soha nem tartom, tragikusnak, ha egy fiatal nem szeret gyű­lésekre járni Én sem szeret­tem. A fiatalok cselekedni akarnak. Itt vannak a mi szo­cialista brigádjaink. Számta­lanszor találkozni fiatalokkal munkaidő után, amint tisztítanak, vagy más munkát] végeznek saját elhatározásuk-] bóL Ezekben az ifjú emberek-] ben már a szocialista módon] gondolkodó fiatalokat , vélem] fölfedezni. ] — Ez mind nagyon elisme-] résre méltó dolog. De mi lesz] azokkal akik még nem tud-] ják eldönteni, hogy mi a he-] lyes és a célszerű, nem tudnak] idejükkel gazdálkodni, s rossz] hírük messze túljut az üze-] men? Németh Gyula néhány pil­lanatig gondolkodik. — Nagyon őszintén kell er-] re válaszolni. Az illetékes szer­vek gyakran kérik tőlünk bör-J tönből szabadult ifjak fölvéte-J lét Mennyi vitát okoz egy-] egy ilyen lány vagy fiú elhe-J lvezése! Az lenne a legköny-J nyebb, ha kijelentenénk: nincs] hely, menjen máshová. De ha] elmegy innen, akkor mi lesz] vele? Máshol talán nem jut] ilyen körülmények közé, s] folytatja régi, rossz életmód-] iát És akkor már mi is fele-* lősek vagyunk érte. Nem egy-1 szer és nem kétszer fordult] már élő, hogy a gazdasági ve-] zetők túl akarnak adni az ilyen ] fiatalokon. Ekkor következik] az egyéni felelősségvállalás.. .# És sikerült és sikerül nem egyf esetben. Persze áldozatválla-] lás nélkül nem megy. Ma már] nem szabad sötét szemüvegen# át nézni az embereket A fia-í tatokban a fiatalokat kell lát-] ni. Nem a esőnadrágon és a] frizurán múlik a szocializmus* építése. A belső a lényeg á A párttitkár feláll az asztal-] töd, az ablakhoz lép, kinéz az] üzem előtt várakozókra. Végei a munkaidőnek, néhány perc] TAB KA KAPOSVÁR FILMSZÍN­HÁZAIBAN öt filmet látha­tunk a hónap második felé­ben. Érdekesnek ígérkezik Páger Antal főszereplésével ] a »-Felmegyek a miniszter- ] hez« című új magyar film- * szatíra és a Walt Disney pro­dukciójából készült, a dzsun­gelek és szavannák életéről szóló színes amerikai doku­mentumfilm, az Afrikai ké­peskönyv. Az énekesnő haza­tér című színes román film a román opera megteremtői­nek állít emléket. Régi és új életszemlélet ütközik össze egy csehszlovák lélektani , filmdrámában, a Tavaszi vi­harban. A film két éve Kar- lovy-Varyban a legjobb ren­dezés díját kapta meg. A Mindenki gyermekei című szovjet film két kisgyermek sorsát ábrázolja a Nagy Hon­védő háború időszakában. * * • B „Földi Vüágköztársasag“ elnöke Többszörös csalás miatt egy olasz börtönben ül Franz Weber, aki azt állítja magáról, hogy »Adolf Hitler törvénytelen fia-«, és a "Vé­nás bolygó kormányzatától megbízást kapott, hogy ő le­gyen a "-Földi Világköztársa­ság elnöke«. A nagyratörő csaló iránt egyébként a nyu­gatnémet rendőrség is me­legen érdeklődik, mivel kép­telen állításokkal több száz­ezer márkát csalt ki hiszé­keny emberektől, sőt »tárcá­kat« osztogatott a »világkor­mányzat« különböző tisztsé­geinek betöltésére. • * • még, és indulnak az autóbu-] „Elektronikus ápolónővér“ í szók a városba. ] ■- Nézd, milyen jőlöltözöt-] Ä ,tu.duós.ok a napmér­tek, csinosak a gyerekeit... ] i/u ápolonohianyon akarnak Yeszi a kabátját. ] segíteni az ún. »elektronikus —- Ennyit tudok mondani, ez] a véleményem. De siessünk,# nehogy lekössük a buszt... i Poles* György j i Miért oly lármásak az olaszok? Warren King amerilcai idegenforgalmi szakember néhány heti olaszországi tar­tózkodása után a következő meggyőződésre jutott: "Az olaszok azért olyan zajosak, hogy a külföldi turisták ne tudjanak aludni, s éjjel is költekezzenek.« , * t i 3 ] Al ozdonysípölás, bakter- fütty és zászlólenge- tés kíséretében két vagon áru érkezett a vízhiány­nyal küzdő »Mélyszántás« el­nevezésű állami gazdaság cí­mére. A vagonokat lekapcsol­ták, és kilökették a kis falusi vasútállomás egyetlen rakodó­vágányára. A szolgálatos bak- ter átvette a fuvarlevelet, és hivatalból olvasni kezdte. Alig tudta kibetűzni. »MUTRAGA«, olvasta az első szót, s rögvest vaizargatni kezdte a tarkóját. Mi az istennyila lehet ez? Be­tűzött tovább. "Super deli­cate s s e.« — Hűm... Hát ez mit je­lent? — kérdezte önmagatói a bakter. Azután megnézte a va­gonok oldalára ragasztott bár- cákat is. Azokon is ugyanezt a szövegei találta. —■ No, ezt csak a főnök elvtárs tudja megfejteni — gondolta a cim­bora, és már ment is a főnök­höz. Átadta a fuvarlevelet, és ■így szólt: — Tessék már meg­nézni, főnök elvtárs. ..Ez az áru alighanem Afrikából jött, mert négerül van írva és az istennek sem tudom megértem. A főnök nagy lendülettel át­vette a papirost, s már olvas­ta is: MUTRAGA. — Hűm... Mutraga... mutraga... Ez vagy francia, vagy spanyol... No. mindegy. Nézzük tovább. Majd én kifilozofálom... "Su­per« ... — A főnök felkiál­tott. — Megvan, jó ember! Mindent értek!... Azok az örült svanyolok nem tudják leírni azt a magyar szót, hogy műtrágya... Pedig ezt je­lenti a mutraga... — Az lehet — bólintott a koktet.. MUTRAGA — Nemcsak lehet, hanem biz­tos is ... A következő szó is bi­zonyítja... Super... Érti? Ez annyit jelet, hogy szuperfosz- fat... Tehát műtrágya... — És mit jelent az a harma­dik szó? — kérdezte a bakter. A főnők legyintett. — Az nem érdekes... Fölös­leges szó. Legfontosabb a su­per. .. Az mindent megmagya­ráz. .. Telefonáljon azonnal az állami gazdaságba, hogy két vagon szuperfoszfátjuk érke­zett — Igenis... .A bakter, telefonált. Beszélt a főagronómussaL A főagronó- mus boldog volt, hogy végre, érkezett két vagon műtrágya, és még jobb talajt készíthet a vetés alá. Azonnal intézkedett. Kiadta az utasítást, hogy men­jenek a Zetorok pótkocsistul, és szállítsák a műtrágyát egye­nesen a Zagyva-dűlőbe. Elin­dította a mütrágya-vetőgépe- ket is, hogy minél előbb föld­be kerüljön a drága szer, amely arra inspirálja a nö­vényt, hogy még többet terem­jen. /t gépek el is indultak. C/t- Gyönyörű őszi nap­fényben döcögtek a rázós utakon, de rá se hederí- tettek. Vitték a mutragát ki a földekre. A hatalmas táblán elindultak a műtrágyaszóró vetőgépek is. Szórták a mutra­gát, ezt a csodálatos szert, ame­lyet boldogan öleltek keblűkre a rögök. Az emberek meg, akik « vetőgépek mellett dolgoztak, csodálkoztak és szimatoltak. A gépekből és a földből édeské­sen fanyar illat csapott az orr- likakba. Igen jó illata volt a mutragának. Az egyik férfi• aki már rengeteg műtrágyát látott, odaszólt a társának, — Te, komám! Én még ilyen jószagú műtrágyát sohasem láttam. — Én se — felelte a másik. — Mi lehet az oka, hogy ez ilyen jószagú? A műtrágya büdös szokott leírni. — Büdös — mondta a má­sik, aki kevesebb műtrágyát látott az életben. — De az m mi műtrágyánk, vagyis ma­gyar gyártmány. Ez viszont külföldi, komám... Azért ilyen jószagú... Hát nem tudod? Külföldön mindent illatosíta­nak, még a filmeket meg a nyakkendőket tó, — Az igaz. — Ügy ám, komám... Kül­földön még a műtrágya is jó­szagú. Délben aztán leültek ebédel­ni. Ráültek a mutragás zsákok­ra. Az egyik ember nézegetni kezdte a zsákra ragasztott cé­dulát, de sehogyan sem tudta megfejteni, mit jelentenek a rányomtatott szavak. A super szót ö is értette, de a deliea- tesse-t és a mutragát nem. Ám eszébe jutott, hogy Jancso, a zetoros járt külfölden, öt­venhatban meglépett, és egy év múlva visszajött. — Gyere csak ide, Sard öesémJ — kiáltotta neki Jani odament, elolvasta a szavakat, és azonnal válaszolt. — A mutraga, nem tudom, mit jelent. — mondta. — Ügy érzem, hogy kombinált szó... Mint nálunk a batáp... vagyis a baromfitáp... A delicatesse viszont különlegességeket, eb­ben az esetben, azt hiszem, kü­lönleges keveréket jelent... — Ahá! — kiáltott fel az a férfi, aki már rengeteg mű­trágyát látott. — Megvan, ko­mám. Akkor ez különleges ke­verésű műtrágya, vagyis kü­lönleges szuperfoszfát... — Lehetséges — mondta Ja­ni. — Az bizony, öcsém... Hej, micsoda termés lesz itten... f) béd után vetették to- vább a mutragát. De az egyik ember már annyira csodálta, hogy kíván­csiságból megkóstolta. Örömé­ben felkiáltott: *— Te komám! Ez a műtrágya nemcsak jász gú, hanem édes is! Csuda finom. Egyél csak belőle. — Ne bolondozz... — De biz az ez, komám... Idenézz! — És egy fél marék mutragát tömött a szájába. Nemsokára mindenki a mut- ragából csemegézett. Igen jó édes íze volt. Diáért :k min­den oldalról, hogy milyen jó, az ember nem győz eleget enm belőle, s talán vétek iv elvet­ni, meg kellene ezt enni mind. Ekkor jött a föagronómus. Nagy lármával fogadták. — Hű, föagronómus elvtársit Micsoda műtrágyát küldötté maga ide! Illa os és édes. Kos-] tolja csak meg. — Ne bolondozzanak, embe­rek. A műtrágya méreg. — Ez bizony nem az. Ez ige . jó. Egyen már belőle egy ki-] csit, no... — Köszönöm, nem élek. mü-t trágyával... És maguk se bo-f londozzanak, mert megjárhat­ják. .. Inkább iparkodjanak,t mert estig be kell fejezni at műtrágyavetést. Be is fejezték. Elvetették az] összes mutragát. Es más.ap a] föagronómus nem értette, miért} lepte meg annyi égi m dár a] mutragával bevetett táblái at.} Rengeteg varjú, veréb, sere-} gély, cinke, fácán, fogoly és] sas lákmározoit a szántáson.} El sem lehet • ■t riasztani őket.] éhány nap t'i'ílva a] i föagronómus átmenti a szomszédos gazda- * Ságba. Az ottani igazgató bol-J dogon, ujjongó örömmel fo-j gadta. — Gyere csak, komám! Néz1 meg, milyen finom haromfitá pót kaptam! Ez aztán tak r mányi Ettől lesz tojástermelés! Argentínából jött. Földimogyo­ró-dara. Ezt nézd meg.., És kóstold csak... Az ember is megeheti. Finom és édes... A föagronómus füle zúgott, arca tarka színeket váltott. Rá­nézett a mutragárt. beszívta édeskésen fanyar i’latát, és csendesen így szólt: —; Köszönöm. Már kóstol­tam . „ o iBndrei József ápolónővér« rendszeresítésé­vel. Az erre a célra konst­ruált különleges elektronikus berendezés lehetővé teszi, hogy a kórházi betegek pul­zusát, hőmérsékletét és lég­zését központilag állandóan regisztrálják. A központi gép mellett ül az ápolónő, s a berendezés segítségével egy- j szerre száz beteg állapotát * tudja állandóan figyelemmel * kísérni. * ] Hér a rómaiak is ismerték ] a hangosanbeszélőt J Nemrégiben egy Szardínia # szigetén feltárt régi római szín- / házban olyan akusztikai be­rendezést találtak, amely vol­taképpen megfelel a modern hangosbeszélőnek. Már az ókor­ban égetett agyagból készült 1,70 méter magas és 1 méter széles »akusztikai« vázákat alkalmaztak a színházakban. Az edényeket a színpad elején, szájukkal a közönség felé for­dítva fektették le, és ily módon erősítették föl a színészek hangját. Már Vitruvius, az i. u. I. században élt római író is megemlékezik róla^ hogy egyes antik színházakban ilyen be­rendezéseket alkalmaztak. A nagyvárosok színházaiban a vázák bronzból készültek, a kisebb vidéki színhazakban pe­dig égetett agyagból« * * * Egy tűzijátékárugyár tragikomikus története Egy aylingi (Egyesült Ál­lamok) tűzijátékáru-gyár nemrégiben ünnepelte fenn­állásának 50. évfordulóját. A jubileum alkalmával a gyér vezetősége nagy tűzijátékot rendezett. Az utolsó szám­nál egy szikra a gyár főépü­letére esett, s az pillanatok alatt lángba borult. A tűzol­tóság azonnali közbelépése ellenére a tűz villámgyorsan elterjedt, és rövidesen már csak néhány rom állt a nagy gyár helyén. . Hg#gfefcp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-lA; Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-ltí. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda»« Ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. n. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta Élte* fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom