Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. február 1#. Gondolatok a városi kulturális szemle eseményei előtt Immár negyedízben hirdet­ték meg a KISZ Somogy me­gyei Bizottsága és a társren­dezők a Latinka Sándor kul­turális szemlét. Az elmúlt években a kulturális szemle művelődési életünk egyik leg­jelentősebb tényezőjévé vált, s joggal elvárható, hogy azok a hiányosságok és a szemléhez nem méltó jelenségek, ame­lyekkel még manapság is ta­lálkozunk, mielőbb eltűnjenek. Az előző éveikben Kaposvá­ron a szemle előkészítésére és lebonyolítására hivatott' bizott­ság társrendező szervei közül sokan cserbenhagyták a gaz­dát, a városi KlSZ-bizottságot. Ebből következik, hogy akik­nek segíteniük kellett volna a szemle sikeres lebonyolítását (például üzemi, fiók- és szak- szervezeti könyvtárosok, ■ kul- túrfelelősök), nem érezhették sajátjuknak a feladatokat Az idei szemle előkészítésé­nek tapasztalatai a tavalyi hi­bák megismétlődésére utalnak. Both Rudolf, a városi opera­tív bizottság vezetője elmon­dotta a többi között, hogy a KISZ kultúrfelelőseivel még novemberben megvitatták a feladatokat. Megállapodtak abban, hogy kapcsolatot te­remtenek a szakszervezeti kultwsfelelősökkel és a könyv­tárvezetőkkel. Ennek ellenére legnagyobb üzemeink (pL a MÁV, a ruhaüzem, a TRANSZVILL, a textilművek) illetékesei a mólt hónapban még nem tudtak és nem tettek semmit a szemle ügyében. A városi tanács művelődési illetékesei éveken ét passzív magatartást tanúsítottak a szervezésben. Ne kutassuk A tengeri csillagnak radarkészüléke van Egy washingtoni zoológus hosz- szú Ideig tanulmányozta a tengeri csillag nevű állatok életviszonyait. Fölfedezte, hogy a tengeri csillag testében van egy eddig Ismeretlen szerv, amelynek segítségével az állat tízcentiméteres homokrétegen keresztül Is megérzi egy számára ehető tengeri kagyló jelenlétét. most ennek okait. Időszerű lenne azonban, ha az idén a városi tanács művelődésügyi osztálya pótolná az előző évek mulasztásait, s mind az ope­ratív bizottság munkájában, mind a szemle lebonyolításá­ban elvégezné a rá váró fel­adatokat. Ha pedig a rende­zésben illetékes szervek egyi- ke-másika udvariasan »átenge­di« a tennivalókat másoknak, ne restellje a KISZ városi bi­zottsága sem a fáradságot: tölt­se be a hegy szerepét, és ke­resse föl a »szerénykedő« Mo­hamedeket .;. Kaposváron eddig 25 művé­szeti csoport és körülbelül het­ven versmondó, illetve szólis­ta nevezett be a versenybe. Szép t—i és fejlődésre vall —, hogy már van ennyi részvevő. Elszomorító azonban a ruha­üzem, a Finommechanikai Vál­lalat, az AKÖV, a Mértékutá­ni Szabóság és még vagy két tucat üzem és vállalat KISZ- szervezetónek magatartása. Ezeken a helyeken vagy egyál­talán nem reagáltak a felhí­vásra — holott művészeti cso­port hiányában még egyéni benevezésekkel bízvást szere­pelhetnének vagy leszűkí­tik a kulturális szemlét (»ne mondják, hogy nem csinál­tunk semmit«) a közös mozi- és színházlátogatásra. Elfelej­tik, hogy a szemle a József Attila olvasómozgalom, a szel­lemi öttusa, a szakkörök stb. szemléje is. Nem mehetünk el sző nélkül egy meglehetősen kétarcú je­lenség mellett. Nagyon szép és örvendetes, hogy a Latinka Sándor Művelődési Ház igen jó képességű színjátszó cso­porttal rendelkezik. Az vi­szont, hogy legszebb művelő­dési házunk szívó hatására többen búcsút mondtak üzemi, vállalati művészeti csoport­juknak, s ez az ott maradó üzemi fiataloknak kedvét szeg­te, már kevésbé örvendetes. Tavaly néhány rutinosabb művészeti csoport »rangján alulinak« tartotta a körzeti be­mutatón való részvételt. He­lyes lenne, ha ezek a csopor­tok megértenék, hogy a kultu­rális szemle nem verseny. Az is nagyon üdvös lenne, ha az idei szemlén már nem fedez­nénk föl ismerős arcokat több különböző művészeti csoport­ban, S még egy folt vár el­tüntetésre: ebben az évben szigorúan él kellene utasítani az ideiglenes vagy bármilyen más működési engedéllyel rendelkező — tehát pénzért muzsikáló — zenekart, szólis­tát! Ez a kulturális szemle az öntevékeny együttesek szem­léje! 'ValliMger Endre Rossz példa } A múlt évben a fcmyódi jd-J rás nyerte el »A megye leg-f tisztább járása« címet és azj ezzel járó pénzjutalmat. A) bizottság minden bizonnyal( alapos körültekintés és mérte-f gelés után döntött így. A leg-f több tiszta község valóban eb-} ben a járásban található, A lakóházak és az udvarok ren-, dezettek, látszik, hogy adnak az emberek a tisztaságra. A ta­nácsházak is úgynevezett ba­latoni nívón állnak. De nem, így a járási tanács épülete! Itt ugyanis mindaz megta látható, ami elegendő a rossz példamutatáshoz. Az irodák —t különösen a földszintiek —f nem éppen a legtisztábbakA Nem is beszélve a■ mosdóhe-j lyiségekről! Persze lehet az-} zal is védekezni, hogy ez az' épület nem felel meg a cél­nak. De akkor is meg kell tar-f tani a tisztaság legelemibb kö-} vetelményeit. Érdemes lennet elmenni tapasztalatcserére Ba-J latonlellére vagy bármelyik} községbe. Biztosan nem titko-} lóznak, és szívesen adnak fel-\ világosítást a járásiaknak. í TARKA sarok Eddig és ne tovább Egy angol vállalat K—9 néven olyan vegyszert ho­zott forgalomba, amelynek szaga az ember számára nem érezhető, az emlősállatok azonban irtóznak tőle. Az új szer célja, hogy »láthatatlan korlátokat« létesítsenek a házban a kutyák, macskák stb. számára, és megakadá­lyozza, hogy a lakás olyan részeibe is bemenjenek, ahol nem kívánatosak. Fürj és tyúk keresztezése Amerikában hosszas kísérle­tezés után egy kakas és egy fürj keresztezésével állítólag igen kitűnő húsú új szárnyast tenyésztettek ki. Nem valószí­nű azonban, hogy elterjedjen a tenyésztése, mert igen költsé­ges. Egy amerikai cég reklámja Egy amerikai ejtőernyő­gyártó cég prospektusában a következőkkel csábítja vá­sárlásra a közönségét: »Ed­dig még egyetlen vevőnktől sem érkezett panasz a mi gyártmányainkra.« A világ leghosszabb levele Egy levelű. : -.ö ó tokiói lány levelet juttatott el egy nyugatnémet újság szeri .s - tőségéhez azzal a kéréssel, hogy keressenek neki levele­ző partnert. Ez azonban nem lesz könnyű a mai sietős vi­lágban, mert a levél 18 mé­ter hosszú, és a szorgalmas japán lány ráadásul a ma már nem is használatos, gót betűkkel írta. Adófizetés képekben Ramon Segerra sevillai festő anyagiak hiányában — az adóhivatallal való meg­egyezés alapján — évi két képpel tesz eleget adófizeté­si kötelezettségének. A festő eddig a következő témájú képeket szállította: Ali baba és a 40 rabló, Sáska járás, Jé­zus kiűzi a kufárokat a temp­lomból és Csendélet piócák­kal. Az adóhivatal egy da­rabig tűrte a dolgot, de az­után vége szakadt türelmé­nek, és felszólította a festőt, hogy a jövőben válasszon semlegesebb témákat. Xudtonátty&s écdeU&sjépcU Baller István, a siófoki föidművesszövetkezet dekoratőre 30 üzlet kirakatát rendezi át havonta a siófoki járásban. Képün­kön: Az ádándi földművesszövetkezet vegyes-iparcikikboltjá- nak kirakatát rendezi. Az Egyesült Álla­mokban első ízben sikerült 1 karátnál nagyobb szintetikus gyémántot előállíta­ni. • • * Megállapították, hogy az amerikai pa­takokban található egyes pisztrángok rákban szenvednek. Ez a rákbetegség azonban az emberre állítólag veszélyte­len. • • • Folynak a kísérle­tek olyan gépkocsik tervezésére, amelyek repülőgéppé alakít­hatók át. A legfris­sebb modell átalakí­tása tíz perc alatt történik. * • * A tudósok megál­lapították, hogy a Földet egy hélium­gáz-övezet veszi kö­rül. A gyűrű vagy 1000 kilométer ma­gasságban van, és 1600 kilométer szé­les. • • • A New York State Journal of Medicine című orvosi szak­lapban január 1-e óta a szakcikkek ösz- szefoglaló tartalmát az »interlingual el­nevezésű »nemzetkö­zi nyelven-« közük. • • • Megállapították, hogy a fájdalomcsil­lapítók hatásmecha­nizmusa a követke­ző: mikroszkopikus­nál kisebb kristályo­kat alkotnak, ame­lyek rövidzárlatot okoznak az agy bi- áramkörében. • • • Bebizonyították, hogy az ember is megfertőzheti gümö- kórral az állatokat. • • • Egy új amerikai szabadalom fölösle­gessé teszi a hólán­cot a járművek ke­rekén. Egy bizonyos vegyi anyaggal ke­nik be a gumiabron­csok felületét, s az egyenetlen, durva kéreg tökéletesen pótolja a hóláncot. ásodik gimnáziumba jártak akkor. Tanítás után az intemátus szigorúan megszabott rendjé­ben éltek. Minden óraműpon­tossággal pergett. A csengő örökké berregett. Csöngettek, mikor ebédeltek, s csöngetés jelezte a szilenciumot és a szabad időt is. A lefekvés, éb­redés, sőt még a mosakodás kezdete is csöngetésre történt. Kemény, katonás fegyelem volt. Fekete egyenruhát viseltek. Hosszú nadrág, állig begombolt zubbony, kerek, tányérsapka. A velük egykorúnk, a »kintlakók« még rövid nadrágban jártak. Rajtuk meg minden merev és zárt volt. Varjaknak csúfolták őket. Kincses, amikor először lé­pett az intézetbe anyja kísére­tében, sírt. Heteken át sirt éj­jel, a takaró alatt. A folyosók és a termek levegője nyomasz­tóan feküdt a mellére. Félel­mek, amelyeknek nevét nem ismerte, s kínzó bizonytalan­ság dúlták fel. Emlékezetében megelevenedtek a szilaj pusz­tai kalandozások, a durrogó karikás ostorok, fészekrablás a kiserdőben. A csősz, aki meg­kergette ... Kalickába zárt vadmadár lett belőle. Lassan ehhez is hozzászo­kott. Később pedig már jól is érezte magát. Első tanuló lett Minta. »Kövessétek a Mintát!« — hangoztatták a nevelők. »Legyetek olyan szorgalmasak, olyan fegyelmezettek! Utánoz­zátok ny érékek!« dicsőség hamar a fe­jébe szállt. Mindig az történt, amit ő akart. Csupán a tornában akadt ve- télytársa. Ezt Verebesnek hív­ták. Cingár, sovány fiú volt. A többiek még semmit sem vet­tek észre, de ő már érezte a veszélyt. A veszélyt, amit a könnyű, hajlékony testű Vere­bes jelentett a számára torna- teeren. Ö meglehetősen zömök, nehéz testű fiú volt. Akkor ki­eszelt valamit. — Gyere csak ide — szólí­totta magához Fülét a zsongó iskolai folyosón. — Parancsolsz, Kincses? — szaladt oda Füle. Ügy nézeti rá, mint egy kisistenre. A lec­két magolta éppen. Nehezen ment a fejébe, de tüstént be­csukta a könyvet. Nem bánta már, ha beszed is, csakhogy eleget tehessen a Minta óha­jának. — Mondd meg mindenkinek, hogy suli után az interben gya­korlatozás lesz. Hozzátok rend­be a nyilaitokat, különben baj lesz! Füle elrohant, hogy a hét internistának megjelentse a parancsot. Súgtak-búgtak a há­ta mögött. — Disznóság — mondta egy kopasz fiú. — Mindenben 5 akar paran­csolni! — Én fejelni akartam Tiszai­val. — Én meg tornászni — mondta Verebes. — De hát ő a Minta — le­gyintett a kopasz. — Nem le­het semmit se csinálni. — Mi választottuk. — A fenét mi. A tanár urak. — Igen, de mi is — mondta a kopasz. Olyan bizonyítványt akarunk, mint az övé. Hát nem lehet semmit se csinálni. Füle csak lapított. Meg se pisszent. Neki tetszett az, hogy valaki mindig megszabja, mi­kor mi legyen. Magától sose jött volna rá. Még az örömei­re sem. Kincses mindenféle elfog­laltságot, játékot és más szó­rakozást talált ki társai szá­mára. Gyönyörködve merült el a szemlélésükben. Élvezte ha­talmát. Észrevétlenül beleélte magát a szerepébe. A nevelők ruházták rá ezt a szerepet. Mindig azt hajtogatták a töb­biek előtt, hogy fogadán^k szót neki. Ez az első lépés, hogy hassá hasonulhassanak. Egy kissé bezárta öt ez a láthatat­lan jelmez, akárcsak a fekete egyenruha, amit szintén nem ő választott magának. Néha úgy érezte, mintha két külön lény mozogna benne. Tanítás után hazavezette az osztályt. A fiúk szétfutottak a folyosón. Dobálták a táskáju­kat, belerúgtak a csapóajtók­ba. Kincses sóváran nézett utá­nuk. Ű is vágyott egy kis ren­detlenkedésre, de nem tehette meg. Egy Mintának nem illik rendetlenkedni. Méltóságtelje­sen, dölyfös lassúsággal lépke­dett befelé. erebes a vécében la­pult. A Mintát figyel­te, mikor tűnik el a tanulóteremben. Aztán uzsgyi! az udvaron termett. Felugrott a mászópóznára. Két lábát, mint az ollót, szétterpesztette, s csupán a karjain függeszked- ve húzódzkodott fölfelé a póz­nán. Egy perc — mászott für­gén fölfelé, mint egy kis ma­jom. Egy perc. Addig talán nem veszik észre. Boldogan pillantott le a ma­gasból. Átölelte a süvegfát. De csaknem felkiáltott a rémület­től. A folyosó ablakában meg­látta Fülét. Inteni akart neki, de már elkésett. — Gyere gyorsan, Kincses! — üvöltött Füle. — Verebes póznázik! Mire lecsúszott a magasból, ott volt a Minta. Pufók arca tüzelt, szeme zöldesen szikrá­zott: — Hogy merted megszegni a parancsomat? Felelj, ki en- -’hdte meg? Verebes dermedten állt. Mozdulni sem bírt. Szive a tor­kában dobogott — Senki— sütötte le a sze­mét. Meg sem kísérelte a mene­külést. Ugyan hová menekül­hetett volna előle? Ha egye­dül nem is, a csapattal bizto­san el tudta volna fogatni. — Úgy! Szóval senki. Tudod, ugye, hogy miért nem enge­dem? Ugye, tudod? Nem ta­nulsz, rossz a bizonyítványod. Tanulás helyett nem lehet tor­nászni. A sárga irigység ette, hogy Verebesnek milyen simán si­kerül minden gyakorlat a sze­reken. Neki minden billenő­sért, minden haskelepért verej­tékeznie kellett. Függeszkedés­sel meg nem is bírt felmászni a póznán, fel a süvegfáig, csak a közepéig. A teste akár kö, folyton visszafelé húzta. — Felelj! — dobbantott a lábával. — Felelj, ha kérdez­lek! — Tudom, Kincses — nézte még mindig a földet Verebes. — Ha tornászni szeretnék, en­gedélyt kell kérnem. — Kértél? — Ne haragudj, Kincses. Csak most az egyszer nézd el- Csak most az egyszer. — Egyszer. Mindig csak egy­szer. így gondoltad, ugye? Most már biztos volt benne, hogy titokban többször is ki­játszotta Verebes. Este, mikor ő tanult. Kijátssza... Fölébe akar kerekedni. Talán még Minta is akar lenni?! — Ki parancsol neked? — kiáltotta. — Ki parancsol, fe­lelj! Verebes megremegett: — Te, Kincses. Te ... — Hír télén fölszegte a fejét. — Kin­cses, máért tiltod meg nekem, hogy tornásszak? Mondd, miért? A Minta pulykavörös lett. — Még feleselsz? — rándult ökölbe a keze. — Na, megállj! Megállj csak, Verebes! ett egy mozdulatot, az­tán félúton megállt. — Pálcát! — pa­rancsolt a bámészkodókra. Azok szétrebbentek. Hanyatt- homlok futottak az udvar vé­gébe, az eperfákhoz. Mindegyik letört egy ágat. Kincses kivá­lasztotta a legsuhogósabbat. — Tartsd a körmöd! — su­hintott a levegőbe a vesszővel. — Füle! — Parancs! — Ide gyere! — nyomta a markába a vesszőt. — Üssed! Füle ütött, de Verebes el­rántotta a kezét. — Te! — toporzékolt a Min­ta. — Azt akarod, hogy én üsse­lek? Azt akarod? — Igen... Inkább te, Kin­cses. — Ha csak ez kell — moso­ly odott el görcsösen a Minta. — Ha csak ez kell —, emelte föl a vesszőt. — Komolyan azt akarod, hogy én üsselek? — Inkább te, mint Füle. — Hallottátok? — beszélt hátrafelé a válla fölött. A kis had vinnyogott. — Ő kérte. De én mégsem ütöm ... Én nem! S egyre gonoszabb lett a mo­solya. — Én nem. Üsse ő magát! — lökte oda a vesszőt Verebes­nek. A kis had sunyi élvezettel leste, hogy most mi lesz. Ilyet még nem láttak. Ilyet ők so­hasem tudtak volna kitalálni. — Rajta, Verebes — fuvolá- zott a Minta. — Én nem üt­lek. Te üssed magadat. Verebes fehér lett, mint a fái. Még a krétavonás is feke­tének tűnt volna az arcán. A ■ -•sszőt lecsüggesztette, a föl­det karcolta a hegye. = Nem hallod?! Üsd magad, különben én ütlek, de azt meg­emlegeted! ■ Csak ekkor szánta rá magát Verebes. Fölemelte a vesszőt, a hegye ábrákat hagyott a ho­mokban, ahogy remegett a ke­zében. A másikat körmösbe szedte, és rácsapott vele. Hir­telen fölszisszent. Sírás fojto­gatta a torkát, de csak nyelte, nyelte vissza a sírását. — Azt már nem! — szorítot­ta össze a fogát. — Azt nem fogjátok látni! — Üsd, üsd! Verebes ütötte Verebest. Csak úgy záporoztak körmös­be szedett ujjaira a vesszőcsa­pások. Az ujja hegye kitűzé­sedéit, egy darabig fájt még, aztán elzsibbadt. Szinte sem­mit sem érzett, még akkor sem, amikor a fölrepedt bőr vérezni kezdett. A Minta hirtelen meg­rémült. Irtózott a vértől. El­bújt, amikor csirkét öltek odor haza. — Állj! — kiáltott fel. Vere­bes mintha nem hallotta vol­na, tovább csépelte a kezét. — Nem hallod, állj?! — rán­totta ki kezéből a vesszőt, és elhajította. — Elég... Elég volt — fordult el, hogy ne lás­sa a vért. Verebes rázta a kezét, aztán mind az öt ujját egyszerre be- szopta. — Bemehetsz — mondta « Minta. írebes tétován elin­dult. Kincsest valami húzta utána — húzta, mint a mágnes. Mintha oda lett volna kötve hozzá. De nem mozdulhatott, nem lehetett a hadtól. Vigyori pofával állták el az útját. — Kihozni! — szedte össze gyorsan maradék erejét. — Ki­hozni a nyilakat! — Sorakozó a hadgyakorlatra! Egy kis ideig magára hagy­ták. Csak most érezte igazán, milyen tehetetlen, milyen... milyen bezárt. Dékány Kalmaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom