Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-09 / 33. szám

Péntek. 1982. február 9. 3 SOMOGYI tIÉPMP (Vízkáraié i' t.pc.ilú'iónal.. A GÓBI-SIVATAGBAN — NYOLC-TÍZEZER KI­LOMÉTER: tíz nap szüntelen utazás vonaton — dünnyögöm lefelé a Kisgát utcáiban. Nyolc- vagy tízezer?? De mindegy, hogy mennyi, Lukács Sándor sem. mondta pontosan. Az ember belefá­rad a véget nem érő nobo- gásba, azt a néhány száz vagy ezer kilométert észre sem ve­szt Dél-MaragóKa vízsaegany te­rületein, a Góbi-sivatagban magyar vízkutató expedíciók járnak. Magyar geológusok, magyar vízfúrók magyar gé­pekkel. Egy ilyen fúróberen­dezés mestere voilt Lukács Sándor, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat kaposvári üzemvezetőségének dolgozója Legutóbb háromnegyed évet töltött Mongóliáiban, s a múlt hónapban érkezett haza. En­nek a kilenc hónapnak az eseményeiről beszélgettünk az előbb. Fényképek, emléktár­gyak kerültek élő és renge­teg jól elraktározott élmény. MONGOLIA lakosságának flő foglalkozása az, állatte­nyésztés, s ehhez víz kell. Ha valahol víz van, ott könnyeb­ben letelepednek a ma még félnomád életet élő pásztorok. Közérdekű feladatot teljesí­tett az expedíció. Hogy meny­nyire, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ha va­lahol dolgozná kezdtek a gé­pek, oda 50—100 kilométerről is eljöttek a jurták, lakói. Eleinte kételkedtek. Víz a si­vatagban? De a flírások ered­ményei láttán hamar megjött a bizalmuk. (Lukácsék expe­díciójának 23 fúrása közül 21 sikeres volt.) Még »baj« is történt egyszer. Az egyik sza­mán (falu) a tanácselnök ja­vaslatára elköltözött arra a vidékre, ahol a geológusokat látták. A várható víz végett 'telepedtek le új helyen. De hiába, itt éppen nem bukkan­tak vízre. — Valamennyi külföldi kö­zött mi voltunk számukra a legkedvesebbek — emlékszik vissza Lukács Sándor. — »■Vérrokonok vagyunk — mondják ők — testvéri nép. Ismerik Attilát, iskolában ta­nulnak róla, s a mongol nyelvnek sok szava teljesen vagy egy-két hang eltéréssel megegyezik a mienkkel. A kar például náluk is kar, a tevét tennének mondják. — Vendéglátó nemzet, csak hát nehéz megszokni az er­jesztett lótejet, a kumicsot meg a szutecát, a tejes teát. Ez a fő innivalójuk. Vizet csak forralva lehet fogyaszta­ni, mert a kutak nagy része fertőzött. Érdekes volt, hogy a mongolok még a mi fűirt kútjaink vizét is felforralták. AZ EXPEDÍCIÓ nehéz kö­rülmények között végezte munkáját, különösen, ha a szamonoktól távol dolgozott. A távolság ott 100 kilométeren feliül kezdődik, s ráadásul nincsenek kövesutak. A teve- karavánok járását követve kanyarodnak a csapások a si­vatagban, autó, ló- vagy te­venyom mutatja az irányt. Könnyű eltévedni. A pászto­rok éjszaka a csillagok állása után igazodnak. Egyszer Lu­kácsék is megpróbálták hasz­nosítani ezt a tudományt. De valahogy nem találtak rá munkahelyükre. Reggelre 80 km-re kerültek a fúrástól. A közlekedés kezdetlegességé miatt nehéz volt az élelmezés. Mongóliában nem ismerik mindenütt a kenyeret, s azt rendszerint távolabbról hoz­ták. Fő eledelük a birkahús (»idehaza sosem ettem meg« — jegyezte meg zárójelben Lukács Sándor), de nem fő­zik meg teljesen. Eleinte kel­lemetlen volt ez az expedíció tagjainak, azonban előbb a barátság, később az evés ked­véért elfogadták a kínálást. — Szerencsére több telepü­lésen már közös konyhák van­nak. Naponta legalább egyszer a szamom mindem lakója itt étkezik. így biztosítják a vál­tozatosabb étrendet s ezzel az egészségesebb életmódot A NAGY TÁVOLSÁG EL­LENÉRE rendszeres kapcsola­tot tartottak fenn Magyaror­szággal a vízkutatók. Telefo­non és levélben érintkeztek az itthoniakkal. Persze a sivatag közepéről nehéz levelet külde­ni. A legközelebbi vasút vagy posta száz kilométerekre van. De jó postásokra akadtak a pásztorokban. Ha a fűtőbe­rendezéseknél megjelent egy kíváncsiskodó lovas vagy te­vés pásztor, rábízták a leve­let. Lehet, hogy ő is tovább­adta, míg el nem jutott a kül­demény egy lakótelepülésig. De egyetlen levél se kallódott el az azelőtt soha nem látott lovasok keze között A kilenc hónap rengeteg élményt és emléket ajándéko­zott Lukács Sándornak. Né­hány évvel ezelőtt már járt a Mongol Népköztársaságban, s így alkalma volt megismer­kedni azzal a változással, ami a néhai »Élő Buddha« orszá­gában napjainkban végbe­megy. Ulan-Bator, a főváros és a szamonok egyre fejlőd­nek. A jurták helyett néhol már faházakat is építenek, s télre oda költöznek a lakók. Szovjet, kínai, csehszlovák, lengyel dolgozókkal is talál­kozott Lukács Sándor. A szo­cialista államok segítségével változik meg Mongólia képe. A változás egyik alapfelté­tele, a víz, a magyar dolgozók keze nyomán fakad. »Magyar kút« a neve az új kutaknak. 4« FOKOS MELEGBEN vagy 40 fokos hidegben küz­döttek a vízért Lukács Sán­doréit, s nekik néha nem volt egy kortyra való sem. Ahol víz jött fel a kútból, onnan továbbálltak, mert befejezték küldetésüket. Rólam! Ferenc KOMLÓSI JANOS KIÁLLTA A PROBAT Dolgozik és vár. Csöndes ember Komlósi János, gond­jait is más említette meg. 1956 novemberében elveszí­tette a fejét. A reábízott busz- szál át akart menni a határon. Elfogták. Visszajött, hathóna­pi nevelőmunkával büntették, és megfizetették vele a költségeket A kaposvár —letenyei vonalon járt a ne­velőmunka idején. Embereket szállított, s ha még mindig disszidálni akart volna? Adó­dott elég alkalom Letenye környékén. De már nem akart Voltaképpen már nem is ér­ti, hogy miért vágott neki ak­kor a határnak. Miért és hova? Ki elől és kihez? Hiszen itt nőtt föl cselédgyerekként. Ap­ja Kaszában dolgozott, s hogy ő többre vitte szüleinél, azt annak a megváltozott ország­nak köszönhette, ahonnan szökni indult Tanulhatott, gépkocsivezető lett Elég szé­pen keresett, mégis... Elvesz­tette fejét.. Miért? Maga előtt is megválaszolat­lan kérdés! Komlósi János igyekezett megmutatni, hogy bánja hi­báját. Dolgozott Jobban, mint régen, becsületesen, úgy, aho­gyan az olyan ember dolgozik, aki építeni akarja az országot. A legjobb buszvezetők egyike. Több mint 200 ezer kilométert tett meg balesetmentesen, és a megengedett önköltségen be­lül »futott«. Vigyázott, hogy minél olcsóbban üzemeltesse a kocsit Örült a vállalatnak megtakarított pénznek. Mintha egy nagy adósságot törlesztett volna... Teltek a hónapok, az évék. Komlósi Jánosit bizonytalan- ságérzet kerítette hatalmába. »Hát minden hiába? örökké ereznem kell, hogy megbotlot­»Házi« szakmai tanfolyam indult a Nagyatádi Vegyesipari Ktsz konfekciőrészlegében. Hetente egy alkalommal munka után ismerkednek a dolgozók a legújabb szabászati módszerekkel. Előadó: Knapp Lajos szabász, tarn?« A régen áhított kiváíÖ dolgozó jelvény egyre elma­radt. Egy idő után már ka­pott pénzjutalmat, megkapta a Balesetmentes Közlekedésért kitüntetést, de a kiváló dolgo­zó jelvény, az nem jött. »Med­dig kell még vámom, hogy észrevegyék: szeretnék vissza* térni, igazán visszatérni.« Mert így olyan hiábavalónak látszik a küzdelem. Jól dolgozó munkás volt az­előtt is, és most is jól dolgo- zik, voltaképpen nem is a jel­vényért, hanem mert egysze­rűen nem tud rossz munkát végezni. Csak most jobban igyekszik, mert be kell bizo­nyítania, hogy csupán a rossa társaság vitte a bajba. »De úgy mondják, hogy emiatt nem kaphatom meg te, kiváló dolgozó jelvényt. Min* dig hibás leszek?« De talán legközelebb... Az­tán ismét legközelebb, mert akkor hátha. És megint sem­mi. Csak álmatlan éjszakák. Reggel buszra ülni, markolni a volánt, vigyázni minden mé­terre. Hátul emberek ülnek; jókedvűek, műszakba men­nek a textilművekbe. Vájom nekik milyen gondjaik van­nak? Vagy jobb lenne más vál­lalathoz menni? De miért? Itt hibázott, itt kell azt helyre­hoznia. »Nem lehet igaz, hogy ne higgyék el, hogy én nem akartam... De megmutatom.<■ S egy kicsit erősebben fogja a hatalmas kormánykereket. Elfelejteni nem lehet, amit tett. De korántsem megbélyeg­zett ember ő. Vállalatának dolgozói és vezetői megbecsü­lik, látva akarását, törtetéstől mentes, egyszerű törekvését. És munkája alapján ítélik meg Komlósi Jánost; tudják, kiáll­ta a próbát. S a vállalat bizalma egy­szer majd a kiváló dolgozó jel­vényben is megmutatkozik. S ez a bizalom újabb erőt ad neki. R. F. Az elismerésért, a jé hírnévért Nagyon sok bírálat hang­zott már el a Finommechani­kai Vállalat szolgáltatórészle­geinek munkájáról. A vállalat vezetői ezért elhatározták, hogy az idén alapvető válto­zást érnek el: kivívják a javí­tásokat végeztetők elismeré­sét „Telefon hívásra házhoz megyünk“ Babodi István igazgatóval és Tóth István főkönyvelővel ar­ról beszélgetünk, hogy miként szerezhetne magának jó hírne­vet a vállalat, hogyap rövidít­hetnék meg a szolgáltatások ÓNODVÁRI MIKLÓS: darabonként 3—10 forintot ké­rünk. Ösztönző bérezés 1961-ben csak 88 százalékra tudták teljesíteni a 20 millió forintos tervet. A lemaradás­nak több oka volt, elsősorban a többszöri átszervezés. Ez időt rabolt el tőlük, s megne­hezítette munkájukat. Több igen fontos gépet — fúrót, le­mezvágót — elvittek tőlük, második félévi tervüket emiatt nem teljesíthették. A lemaradás egyik legfonto­sabb oka az volt, hogy nem dolgoztak ki ösztönző bérezési ............................................................. rendszert A szolgáltatást vég­J ző dolgozóknak nem volt ér- tolyáért kapott, s racélzott az ♦ dekük, hogy 100 százalékon fe­idejét, s javíthatnák meg mun­kájuk minőségét. — Először is — mondották — meggyorsítjuk a munkát, csökkentjük a javítások idejét. Ezért telefonhívásra házhoz megyünk magánosoknak is, kö- zületeknek is. Gépkocsival el­hozzuk a javítandó gépet, por­szívót, rádiót stb. Részlegveze­tőink azonnal megvizsgálják, hogy milyen javítást kell elvé­gezni rajtuk, az mennyibe kerül, mikor lesz kész. Mind­ezt másnap közöljük a meg­rendelővel. A kijavított gépe­ket elkészültük után rögtön visszaállítjuk. A szállításért cd sái'qa dös s zié Lassan, centiméterről centi­méterre kúszott előre. Szem­üvege minduntalan leesett. A száraz fűtorzsák, szúrós növé­nyek véresre marták kezét és arcát, a belső izgalomtól ki cse­repes edett a szája. Bár a kú­szás fárasztó és nehéz fizikai megerőltetést kívánt, fázósan didergett minden ízében. Nem tudta kiszámolni, mennyi utat tehetett meg. Az óráján tíz perccel elmúlt éjfél, még min­dig nem mert fölegyenesedni. »Amikor a rakéta felröppent, jó tíz percet feküdtem mozdu­latlanul. Most lehetek a hatá­ron. Még kúsznom kell...« «— gondolta, és tovább ösztökélte magát. Előbb a jobb, aztán a bal ké­nét csúsztatta óvatosan előre. Törzse szorosan a földhöz la­előtte acsarkodó állatra, de csak kattant a csapszeg, Ide-1 gességében nem biztosította ki t a zárat.., »örült vagyok! — $ szidta magát —, a fegyvert t csak végszükség esetén taná-£ esős használnom! Még jó, hogy £ nem sült el...« - ...- Csdtri! Elhallgass! - ki- | telj^sl^to.1 fuggofn tegve gondolt arra az eshető- áltott valaki a ház felől, ségre, hogy ha most valahon- Az ajtóban papucsban, esi- , neu nan ember toppanna az útjába, kos hálóingben öregembert f majd Megtapogat- pillantott meg. A kutya abba- ♦ ta a kis belga pisztolyt a zse- hagyta az ugatást, de nem tá- ? madár az arca előtt rebbent dig nem nyugodtak meg, s rét­föl, szárnyával a szemébe csa­pott. Rémült ordítás hagyta el ajkát, talpra szökkent, és esze­veszetten rohant előre. Kilo- azonnal elveszne, méternyire mögötte második rakéta röppent a magasba, bében és haliga tó zott. Meg- gított a hajnali jövevény mel- Nem hasalt le. Szaladt, ahogy győződött róla, hogy nem üldö- lói. Az ajtó melletti alak fé- | csak lábai bírták. zik. Nyugodtabb tempóban lénkén előrelépett. A rakéta fényénél látta, folytatta útját. Lassan szűr- — Hívja magához azt a dö- ♦ hogy megművelt szántóföldé- külni kezdett az ég alja, mész- göt; — kiáltotta neki Horváth, i ken rohan, tehát már átjutott szebbről is fölismerte, megkü- _ Kicsoda az úr? — kérdez- ♦ ' '' — ........................ lönböztette az alakokat, a vi- ^ ^ öregember. l ül teljesítsenek. Ez lassította a munkát. Az idén megfelelő béralapot biztosítottak részük­re, s most már a 100 százalé­kon felüli teljesítményt is ki­fizethetik. A kereset — a túl- havon­ta 2—300 forinttal is emelked­het Ez bizonyára elősegíti a szolgáltatás meggyor­a határom. Majd kiszakadt a tüdeje; saját lépteiben is ül­dözői zaját hallotta, szeme ki­dülledt, vérbe borult, amint a vak sötétséget fürkészte; arcá­ba bokrok gallyai csapódtak, mindenfelől vér csepegett róla. Félórás futás után egy pi­dék domborzatait. Horhos rész __ Kerületi erdész. Ellenőr- f kocsit kap, k övetkezett. Hosszában vágott késire jöttem, neki. »Itt erdőnek kell lenni. A számlázásról, a minőségről és a munkaversenyről Siófoki kirendeltségük gép- hogy megfelelő lehessen a járás ► versenytársa Legalább három kilométer az kiáltott a kutya gazdája, inamig a másik szélére ki- A ícutya vakkantott még Körülbelül egy óráig haladt, e^-kettot, és elsomfordált a kerülgette a bokrokat. A tájé- 032 mog& ciny, alig méternyi széles vi- koz ód ást nehezítette, hogy a Miért nem tartja zesárokhoz ért Itt megmosako- zöld lombba boruló fák alján kötve? dott, letisztogatta magát, ahol még minden sötétségbe veszett, — Nem jár itt soha senki, sejtette, hogy véres lehet, rend- s ebben a sötétségben hirtelen, kérem... behozta ruháját, s amikor mintha mesebeli tündérek va- kí sem lehet fejezni, meny- pulva követte. Aztán ismét a alábbhagyott tüdejének heves rázsolták volna oda, egy erdei nyire megnyugtatta ez' a hír. bal kezét nyújtotta ki... riadt zihálása, lehasalt, és nagyot lakot pillantott meg. Hangja még parancsolóbb lett. rebbenés jelezte, hogy alvó ivott az állott, poshadt vízből. Már nem fordulhatott vissza. (ücj fészkét dúlta szét,. A Felborzolt idegei még min- Mérges kutya rontott rá. Fisz- (Folytatjuk4 — Csitri, takarodj hátra! — ; székhelyén levő szolgáltatáso- ^ _ i-..í— —j-íí- lkat végző ktsz-nek. Marcali­éban visszaállítják a gépkocsi- £ szervizt, ezenkívül órát, rádiót Jstb. is javítanak. Nagyatádon Jmost szervezik új javító-szol- meg- | gáltató részlegüket, Fonyódon | a nyáron létesítenek ilyet. :Csak így teljesítheti a vállalat ■ az idei 19 millió forintos ter­vet. A szolgáltatásból 7,5 mil­lió forint bevételt irányoztak lelő, 800 ezer forinttal többet a tavalyinál. Kaposvári órásrészlegüknek megfelelő helyiségre7 van szük­sége. Erre a célra nagyon meg­felelne a Vasnagykereskedelmi Vállalat volt kerékpárraktára a Dózsa György utcában. Eny- nyi segítséget igazán megérde­melne a vállalat, hiszen az el­múlt négy évben 10 millió fo­rintot adtak beruházásra, s aa épületek mind más vállalatok­nak jutottak. A vállalatnak igen nagy gon­dot kell fordítania a javításra beadott gépek, készületek hi­báinak gondos megvizsgálásá­ra és a pontos számlázásraj Nem szabad többé előfordulnia olyan esetnek, mint amilyen ta­valy történt. A Petőfi Sport­körtől ugyanis tévedésből 1000 forinttal többet kértek, mint amennyi járt volna. A munka minőségére is jobban kell ügyelniük. Nemrégen valaki órát javíttatott náluk. Az órá­nak csak a csengője volt rossz. Amikor a javítás után haza­vitte, otthon vette észre, hogy az óra nem jár. Visszavitte, de megfizettették vele annak a hibának a kijavítását, amely pedig a csengő helyrehozása közben keletkezett az órában. A vállalatnál csak papíron van munkaverseny. Nincs egyetlen szocialista brigádjuk sem. — A sok egyéb feladat mel­lett eddig nem jutott idő táj hogy erre is gondoljunk — mondják a vállalat vezetői. Pedig ha előbbre akarnak ha­ladni, jó hírnevet, elismerést akarnak maguknak szerezni, föl kell lendíteniük a munka­versenyt, és meg kell indíta­niuk a szocialista brigádmoz- galmat Most már kezdik ők is lát­ni ennek fontosságát. A napok­ban tartott röpgyűléseken, me­lyeken az új bérezési formát ismertették, a munkaverseny­re és a brigádok megalakítá­sára is felhívták dolgozóik fi­gyelmét. Szalai

Next

/
Oldalképek
Tartalom