Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-08 / 32. szám

Csütörtök, 1962. február 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Vizsgázott fogászok o o a falu szolgálatában Idegenvezető voltam Kaposváron (9) ÓNODVARI MIKLÓS: c/t $ánq.a — Mindent megértett? — Igen. ■— Érez-e félelmet? — Nem! — Yes. Akkor hát végez* tunk! Körner töltött Mind a hár­man a küldetés sikerére it­tak. Ezután Mr. Kogger és Körner egy sokatmondó pil­lantással elbocsátották. Mind a két férfi szemében ott égett az aggodalom: »Vajon viszont­látjuk-e?* Gyarmathy a villa udvarán várakozott rá. Ugyanaz a fe­kete kocsi állt ott, amely ka­rácsony éjszakáján Ausztriá­ból Nyugat-Németországba szállította. Amikor Gyarmathy mellett az első ülésen helyet foglalt, akkor sem érzett fé­lelmet. »Budapesten egy ked­ves ismerősöm vár. Vajon ki lehet? Miért nem mondta meg Mr. Rogger? Ketten végezzük el a feladatot, aztán... aztán. Istenem: tízezer dollár!...* — Te! — kérdezte Gyarma- Ehytól — nem tudod, kivel ta­lálkozom majd Budapesten? —■ Roggerék nem mondták? — Csak annyit, hogy egy kedves ismerősöm... megáll az eszem! — Én sem tudom, a főnök nem szólt róla. Mit gondolsz, miért? — Nézd csak: esetleg elkap­hatnak a határon és... és ha kiszedik belőled... szóval va­lószínűleg ezért. Jut egy csöppet sem volt megnyugtató, de hát mit tehe­tett? Ügy látszott, csigalassúsággal haladnak, pedig a fekete Chewrolet százhúszas sebes­séggel száguldott velük. Gyar­mathy szótlanul ült a volán mellett. A szeme sarkából időnként Horváthra pillantott. — Izgulsz? — Egy csöppet sem! —- Remek! Jót tenne azért, ha aludnál egy keveset. — Az osztrák határon úgyis fölkeltenek... — Attól te ne tarts! Én majd mindent elintézek. Az egyenletes tempóban száguldó gépkocsi monoton zúgása hamar elringatta az orvost. Nagyokat pislogott, és egyszer csak lecsukódott a sze­me. Gyarmathy hangja ébresz­tette föl: — Alig tudok lelket vem! beléd! Kötélből lehetnek az idegeid, hogy így el tudtál aludni. Másfél óra múlva oda­át leszel. Csókolta tom a ma­gyar asszonyokat! Körülnézett. Erdős, bokros réten álltak. Gyarmathy kis belga pisztolyt adott neki. Az­tán konyakos üveget kotort elő zsebéből. Töltött egy kupicá­val Horváthnak is. Megvárták, amíg teljesen besötétedik. A gépkocsit eltakarták a bok­rok. Gyalogszerrel indultak a magyar határ felé. Horváth olyan sebesen haladt, hogy Gyarmathy alig tudta követni. —- Itt megállunk — suttogta hosszas gyaloglás után a volt zászlós. — Innen egyedül mégy tovább, a a kiszámított program szerint éjfélkor átérsz a határon. Ölelj meg és in­dulj! Egy pillanatig még egymás szemébe néztek. Horváth el­indult előne. Gyarmathy még néhány percig követte tekintetével, aztán megfordult, és futott a bokrok között hagyott gépko­csihoz. Óvatosan, fától fáig, bokor­tól bokorig osonva haladt. At­tól kezdve, hogy magára ma­radt, erőt vett rajta a félelem. Minden neszre, még a faleve­lek rezdülésére is összerezzent Halántékán kidagadtak az erek, szíve a torkában dobo­gott Az éjfél veszedelmesen közeledett, már csak negyed­óra volt hátra. »Tehát a határ közelében vagyok, kúszva kell: megtennem a további utat __*j A lig, hogy ezt kigondolta, nem messze tőle rakéta röp­pent a magasba. Hasra vetette magát. Teljesen eggyé olvadt a földdel, a nagy fű összebo­rult fölötte. Idegtépő percek teltek el: a félelemtől vacogott: a foga, sokára mozdult meg Száraz, tavalyi növényág recs- csent alatta, ismét megmereve­dett, páni félelem bénította;: később is úgy emlékezett visz-; sza erre. hogy akarata ellenére! sem tudta tagjait odébb moz­dítani. — Folytatjuk. — i Fény és árny: Felül az épülő húsfeldolgozó üzem, bal sarkában a lebontásra váró régi üzem. Alul a Baromfifeldolgozó Vállalat új tojásraktára. mechanikai Vállalatnál, á Mér­tékutáni Szabóságnál stb. Most itt vagyunk egyik leg­fiatalabb üzemünk, az épülőfél­ben levő új húsfeldolgozó előtt. Ez a hatalmas üzem úgy épült, hogy alkalmazhassák benne a fejlett technika vívmányait. A kicsontozás után a gépek szin­te kéz érintése nélkül dolgoz­zák fel majd a húst Igen, eb­Hh már itt vagyunk, lép­jünk át ide a szomszédba, s tekintsünk be e roppant vas­beton kolosszus »gyomrába*. Ez itt a Hűtőipari Vállalat egyik jelentős tárolónk. A hű­tőházról magáról annyit, hogy két év alatt épült, és 1955-ben készült el. Befogadóképességé­re jellemző, hogy mintegy 200 vagonnyi élelmiszert — húsz­virág, amely fürtökben lóg a* aítókon, a tartórudakon. Fá­zik a lábunk, az arcunk, a ke­zünk, pedig itt egész munkana­pot töltenek el az emberek. Jó érzéssel lépünk ki a hű­tőházból, s nagy megbecsülés­sel gondolunk azokra, akik télen-nyáron hidegben, jéggel dolgoznak. Varga Jóssal A MÜLT ÉVBEN mintegy kétszáz vizsgázott fogászt he­lyeztek ki öt évre községekbe. Ezek többnyire volt fogtechni­kusok, akik háromhónapos tan­folyam elvégeztével oklevelet kaptak. — Megyénkben is dolgoznak vizsgázott fogászok? — for­dultam a kérdéssel dr. Cerő Imréhez, a megyei kórház fo­gász főorvosához. — Igen. 1961-ben nyolc vizs­gázott fogász helyezkedett el megyénk falvaiban. A kapos­vári járásban például három vizsgázott fogászunk dolgozik: Kadarkúton Varga József, Nagybajomban dr. Török Lász­ló, Somogyszilben Solymossy Dezső. * * * VARGA JÓZSEF a múlt év májusában került Kadarkútra. — Azelőtt Kaposváron dol­goztam, mint fogtechnikus; a tanfolyam után ide helyeztek. Az első napokban alig volt munkám, csak elvétve jött egy-két ember — mondja az ötven év körüli, jókedélyű em­ber. Ma már havonta 4—500 ember fordul meg rendelőjé­ben. Már nem kell biztatni senkit sem. Visnyéről, Hedre- helyről, Kőkútról, a környező falvakból is mindennap jön­nek kezelésre szorulók. Varga József szereti hivatását, ezt a falu lakói tudják legjobban. Télen-nyáron mindig pontosan megérkezik a hajnali vonattal Kaposvárról. Egyedül végez mindent, egyelőre az admi­nisztrációs munkát is. Nemso­kára azonban egy érettségizett fiatalt kap maga mellé, s az majd leveszi válláról ezt a ter­het, hogy több idő jusson a be­tegekkel való foglalkozásra. • • * — NYISSA KI A SZÁJAT, így ni! — hangzanak a sza­vak. Egy kis ideig csak a fúró percegése hallatszik, majd a páciens szólal meg: — Köszönöm, végre ezen is túlestünk. Űjabb beteg következik, is­mét sercegni kezd a fúró. ... Naponta sokszor játsző- <fik le ez a jelenet dr. Török László nagybajomi rendelőjé­ben. Pedig amikor a múlt év januárjában ide helyezték, mint többi kollégájának, neki is meg kellett küzdenie a la­kosság bizalmatlanságával. — Amikor ide jöttem, ma­gamnak kellett rendelő után járnom. Aztán igyekeztem megnyerni a lakosság rokcxn- szenvét. Különösen a gyerekek szerettek meg hamar. Igaz, sokszor cukorral kellett édes­getni őket a foghúzáshoz. Török László is Kaposvárról jár ki reggelenként a község­be. Mire megérkezik, a rende­lőben kellemes meleg fogadja: a szomszédok rakják meg a tüzet, hogy nyugodtan kezd­hessen munkához. Meleg hangon beszél hivatá­sáról. — A mi munkánk legszebb jutalma, ha a beteg elégedett Jóleső érzés például azt lát­ni, hogy egy kisgyerek, akit először úgy kell csalogatni, másodszor már egyedül, ön­ként jön kezelésre. • * * SOLYMOSSY DEZSŐT dél­utáni rendelés közben látogat­tuk meg. Solymossyék tavaly májusban költöztek Somogy- szilbe a Budapest melletti Gyán községből. — Huszonkilenc évig éltem abban a faluban, így érthető, hogy eleinte egy kicsit furcsa volt itt A fiam (a Petőfi Tsz főállattenyésztője) már ko­rábban is itt lakott, ő biztosí­tott lakást számunkra. So- mogyszil vidéke nagyon elha­nyagolt terület volt, mielőtt ide jöttem. Fogorvos nem volt a környéken. 25—30 kilométer re, Tabra kellett utaznia az ittenieknek foghúzásra vagy tömésre. A környéken még mindig akadnak olyanok, akik nem tudják, hogy ide is lehet jönni. Csak egy dologra panaszko­dik — ami neki is, a kazsoki és a büssúi lakosoknak is sok nehézséget, bosszúságot okoz —, a rossz buszközlekedésre. Ugyanis Büssú és Kazsok felől délelőtt fél I2-kor érkezik be a busz Szilbe, de 12 óra 10 perckor már indul is vissza. Így a vidékieknek alig fél óra jut vizsgálatra. Ennyi idő alatt semmiképp sem tudja kezelé­süket ellátni. Jó lenne, ha dél­előtt korábban érkezne az autóbusz. Reméli, hogy az ille­tékesek rövidesen intézkednek. • • * NEM KÖNNYŰ a feladatuk, sokszor kell nehézségekkel megbirkózniuk a falura kihe­lyezett vizsgázott fogászoknak. Az első próbát becsülettel ki­állták: eredményesen mun­kálkodnak a falu népének szol­gálatában: Kerék Imre Most pedig, kedves olva­sóink, vegyük nyakunkba a vá­rost, látogassunk meg néhány új, illetve korszerűsítés alatt levő üzemünket, hogy lássuk: mennyit fejlődött Kaposvár Akik télen-nyáron hidegben, fagyban dolgoznak. ilyen vonatkozásban a legutób­bi években. Előrebocsátom, hogy nem juthatunk el mindenhova, hi­szen ha pontosak akarunk len­ni, akkor azt kell mondani, hogy minden üzemünk új. Vál­lalataink zömét a maga urává lett nép létesítette szinte a semmiből. Nem játék ez a sza­vakkal, hiszen mindenki tud­ja, hogy ennek a városnajc a felszabadulás előtt nem volt jelentős ipara. A rendszer és maguk a város régi urai nem is akartak változtatni ezen a helyzeten. Nekik úgy volt jó, ahogy volt. Az egyik polgár- mester, amikor megkérdezték tőle, miért nem törekszik a vá­ros iparosítására, így válaszolt: »Azért, mert nem akarok kom­munistákat látni.« Jóformán egyik kezén meg­számolhatta bárki a valami­re való régi üzemeket úgy másfél évtized­del ezelőtt. A cu­korgyár, a ma­lom, a Grau- maim-féle hús­üzem, a vajgyár és néhány tégla­gyár — ez volt az ipar bázisa- A Kaposvári Vas­öntöde és Gép­gyár RT az első nagyobb gazda­sági megrázkód­tatás kezdetekor, 1928-ban csődöt mondott és fel­számolt. Az ak­kori megyei lap szerint Somogy­bán összesen 330 vasmunkást tar­tottak nyilván, közülük 180 volt a munkanélküli. Ezeket a régi üzemeket az ál-' lamosítás után bővítették, kor­szerűsítették. Milliókat fordí­tott rájuk a te­remtő nép. Ter­melésük — akárcsak munká­saik száma — megsokszorozó­dott. Mellettük új gyárak épültek. Nemrégiben olvas­hatták a Kaposvári Textilmű­vek tízéves történetét méltató cikket Ez az üzem egymaga csaknem kétezer embert fog­lalkoztat, többet, mint ameny- nyit az egész régi kaposvári ipar. Ezrek dolgoznak a Kapos­vári Ruhaüzemben, a Finom­A Kaposvári Ruhaüzeni egyik munkaterme. ben a fehér, napfényes, ragyo­gó tisztaságú üzemben automa­tizálva lesz minden munkafo­lyamat Hogy mi az a rozzant, ala­csony épület a Kapos túlsó partján? A régi, pontosabban szólva: mai húsfeldolgozó. Azt örököltük a kapitalizmustól. Hihetetlen nehéz körülmények között dolgoznak ott a munká­sok. Azt mondja itt mellettem Kelemen József élvtárs, az üzemvezető, hogy Kossuth-dí- jat érdemelnének ezek az em­berek hősies munkájukért A kazán, amelynek kéménye ide látszik, 1887-ben készült az épület még ósdibb. Az »örök­ség* fölött már ki is monda­tott a halálos ítélet: az új üzem elkészültével földig rombolta tik. fajta terméket — tartósítanak benne. Ez az üzem nemcsak Kaposvárnak »dolgozik*. Négy megyét lát el fontos élelmi cikkel, áruinak egyharmada pedig exportra kerül. Szállíta­nak fagyasztott húst, zöldséget, gyümölcsöt a Német Demok­ratikus Köztársaságba, a Né­met Szövetségi Köztársaságba, a Szovjetunióba, Csehszlová­kiába, Hollandiába, Angliába, Görögországba. Ha nem félnek a hidegtől, gombolkozzunk be, és men­jünk be a fagyasztóba. Itt aa első teremben, ahol kőkemény- nyé fagyott barackot dolgoz­nak fel, még nem mutat nagy hideget a hőmérő higanyszála, pedig ég az arcunk. De men­jünk följebB. Fagyos lehelet vesz körül bennünket meg jég­két Élelmiszeripari üzemünkben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom