Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-06 / 30. szám
Kedd, 1962. február 6. 3 SOMOGYI NÉPLAf Állatgondozáshoz politikai megbízhatóság! Vicclapba illene, mégsem nevetséges az ügy. Szemléltető példája annak, hogy némely munkaügyi-személyzeti vezetők »éberségükben« mennyire elrugaszkodnak az élettől, mennyire távol állnak tőlük az SZKP XXII. kongresszusának tanulságai. A közelmúltban egy levél érkezett a városi pártbizottságra az Országos Vértranszfúziós Szolgálattól. Szó szerint idézzük: »Intézetünkben ideiglenesen alkalmaztuk állatgondozói minőségben Kovács Józsefet, aki a városi plébánián rövid ideig beosztottként működött. Kérem az elvtársakat, adjanak felvilágosítást ottani magatartásáról az ellenforradalmi események alatt. Budapest, 1962. január 15. Dr. Harkányi Istvánná személyzeti előadó.« Egy ember most kétségek, aggódások közepette végzi munkáját: vajon mit válaszolnak majd a kaposvári pártbizottságtól, maradhat-e munkahelyén. Gondcjhatja-e továbbra is az állatokat, vagy valaki mást vesznek föl helyette szalma-, trágya-, vízhordásra? A pártbizottság azonban nem küldött véleményt. Sőt a plébániát sem kérdezték meg, miként dolgozott náluk Kovács József. Hogy pontosan ellátta-e gyertyaoltogatói, harangozói, perselyhordozói feladatát, s hogy a misebor helyett nem öntött-e vizet a kicsiny kancsókba. A' pártbizottságot ez nem érdekelte. Annál inkább érdekelte az, hogy milyen »fontos« vezetői állás lehet az állatgondozóé az Országos Vértranszfúziós Szolgálatnál. Mert bizonyára igen felelősségteljes beosztás lehet, különben nem kémének információt Kovács József politikai megbízhatóságáról. Helytelen az olyan túlzott óvatoskodás, amikor egy embert akár állatgondozónak, akár segédmunkásnak »éber- s'gből« csupán ideiglenesen alkalmaznak, mert hátha e munkakörben a róla kapott politikai információ miatt nem maradhat. Az emberek jogosan kérdezhetik: ha egy állatgondozóról, segédmunkásról politikai jellemzést kémek, vajon mi szükséges egu gépkocsivezetői vagy egy bérelszámolói állás betöltéséhez2 Ss. L ÓNOD VÁRI MIKLÓS: Az öregkatonák már napok óta lelkesen készülődtek. Kimeszelték a körleteket, tömték a szalmazsákokat, üdvözlő feliratokat, jelszavakat festettek, egyszóval felkészültek az újoncok fogadására. Minden katona életében ünnep ez, hiszen ez az esemény nemcsak azt jelzi, hogy egy évvel közelebb parancsnokok majd nem is egyszer hivatkoznak rájuk, az »öregekre«, akik annyiszor vizsgáztak már jelesre becsületből, példás magaviseletből, áldozatvállalásból. Elérkezett' ez a nap is. Az »öregek-« leszereltek, az újoncok bevonultak. Civilként mlÍgy kell szépen bevetni az ágyat. szer ők is voltak újoncok, s ők is szorongtak, mint ezek a mostaniak, hogy mi lesz, hogyan fogják megtanulni a katonaéletet. .. Nem tévedés, tanulni, sokat kell tanyjni a katonának, hogy ne- csak a parancsnok, hanem a civil ember is elismerően ejtse ki: ez igen, ez a fiú jó katona. Persze ezt még ők nem tudják. Még úgy festenek, mintha úgy »dobálták volna rájuk« az egyenruhát; még zsebre dugott kézzel, rendetlenül, félszegen állnak a tisztesek és a tisztek előtt, ha beszélgetésbe elegyednek velük; hej, de sok még a »még« vagyis amit nem tudnak. Sok újonc fejében' még ott motoszkál a gondolat: mi van az otthonma- radt kedvessel, mások meg az apjuktól hallott mesékre emlékeznek: hogyan törték be akkor a katonát. Persze a néphadsereg újoncának nem kell ilyesmitől félni. A határozottságot, keménységet itt nem helyettesítheti az embertelenség. A nép fiaiból lett parancsnokok nevelnek a nép gyermejutottak a leszereléshez, hanem azt is, hogy egy kemény, munkával, kiképzéssel, tanulással eltöltött, esztendő van mögöttük, s most már képesek arra is, hogy segítsenek az újoncoknak a haditudományok elsajátításában. A gyakorlótereken, a foglalkozásokon a raj- és a szakaszAz első levél a laktanyából. tottak be a fürdőbe, s katonaként jöttek ki onnan. Egy éjszakát, az elsőt már a laktanyában aludtak át. Parancsszóra feküdtek, s parancsszóként hangzott el az első ébresztő is. Igaz, hogy nem volt valami gyors talpraugrás a ma reggeli fölkelés, a legtöbben úgy kászálódtak ki az ágyból, sőt olyan is akadt, mint Pincehelyi István, aki — odahaza megszokta, hogy édesanyja hosszas kérlelésé- re mondott búcsút a jó paplanos ágynak — csak nehezen hitte el, hogy most már bizony ném lehet lustálkodni, bármennyire jó volna is ... No persze, mással is megesett mái ilyen, s jóllehet a parancsot osztogatok igyekeztek komoly arcot vágni, n agukban azért >k is mosolyogtak. Talán az jutott eszükbe, hogy egyc/i s árga dosszié Rose boldog volt, hogy vég» re bejött az ezredes. Tudta, hogy addig a másik szobában figyelte, és magnetofonszalagra rögzítette minden mondatukat, <— Menj a pokolba! — mordult rá. — A fene egyen meg! Magára hagyta. Felrohanit a szobájába, és hanyatt vetette s éppen olyan sors vár őrá is, magát a kereveten. Most vá- minit Elzára szegényre, ha nem laszt kapott a legizgatóbb kér- a megbeszéltek szerint visel- désre: Elza tehát Magyaror- kedik .. a Az ezredes az úton , szágon van, ezért nem találkoz- szóról szóra kidolgozta szere- hattak az elmúlt hónapok so- pét, azt a gyalázatos színjatt- rán. Belül megbocsátott neki, kot, amelyet az imént alaki- és isimét szerelemre lobbant, tott, s most kíváncsian taktn- ügy érezte, hogy a végzet most tett Körnerre: vajon meg már végleg eljegyezte őket, s van-e elégedve vele? egymáshoz tartozásuk attól Körner jókedvűen dörzsölte függ, hogy mielőbb teljesítse a kezét. a számára kijelölt feladatot. — Nos. hogy haladunk a Ezen az éjszakán ábrándozva leckével? aludt eä, s álmában Elzával — A kezdő lépésednél — fe- sétált a Margitszigeten. Kálmán Sándor honvéd bemutatja, hogyan kell elrakodni — ahogyan ő mondta — a »táskában«. keiből bátor, jól képzett, hazájukat szerető katonákat. Fülembe csengenek Nagy Előd tiszt elvtársnak, az egység párttitkárának a szavai, aki azt fejtegette, hogy csak olyant követelnek meg a katonáktól, amire megtanították őket Ma már — mondotta — egyre inkább előtérbe kerül tisztjeink pedagógiai készsége a kiképzésben, a harcosok nevelésében. Később ugyanerről beszélt az újoncokkal foglalatoskodó Bata Ferenc őrvezető is. »Milyenek az újoncok? Tudatlanok, mint mi voltunk, amikor bevonultunk. Először meg kell tanítanunk őket mindenre, ; csak ezután követelhetünk meg lelte Rose. — Amennyiben? — Amennyiben én megmutattam azokat... — Látom, ki is öltözött, mintha az operáházba tartana előadá st. .. Rose elpirult. Elértette a célzást. Jól tudta, hogy az ezredes megjegyzése a bécsi Holdfény bárra vonatkozik, ahol annak idején megismerkedtek. Akkor is ez volt rajta. — Hát akkor Szabó urat ma estére föl is menthetjük a további tanulás alól Körner az orvos felé fordulva. — Gyarmathy százados lent várja egy pohár italra. Horváth eltávozott, Boldog volt, ho-gy elhagyhatta a szobát. Hármasával ugrotta át lefelé a lépcsőfokokat, Gyarmathy az asztalra borulva. részegen aludt. Költö- #etni kezdte, Mindenki nyugodt volt a tollában. Gyarmathy megkapta Kömertől a »fejpénzt«, és önkívületi állapotban reggelig támasztotta az asztalt, Az ezredes is elégül len hajtotta párnára a fejét. Rose megivott egy pohár pálinkát, és egy rántással (ahogy a strip tease bárban szokta) lefejtette magáról a ruhát. Az ablakokban kialudtak a a ruha fények, elcsendesedett. a München környéki »szanatórium«, csak az amerikai lobogó csattogott haragosan odamondta kint 32 áPrilisi széUxm A REMETE HALÁLA Elérkezett áz indulás napja. Horváth doktort Mr. Rogger hívatta. Ott volt Kömer is. Amikor Rogger rezidenciájába belépett, mind a ketten fel- mélyen az orvos szemébe n álltak, barátságosan üdvözöl- 7jeft ték. — Isten hozta, Mr. Szabó! — Folytatjuk. Hellyel kínálták az íróasztal előtt. Kissé gyámoltalanul ült le a székre, tekintetét kíváncsian szögezte főnökeire. Körner közben a bárszekrényhez lépett: italt és poharakat szedett elő. — Jó hírünk van a maga számára ... nagyon jó hír! — mondta Mr. Rogger, és fölemelte az egyik poharat — de előbb öblítsük le torkunkat, a-őe vodka volt, az orvos-1 tőlük mindent.« nek könnybe lábadt tőle a sze-i S a tisztesek és a tisztek me, ■ tiltakozva tolta vissza I mindenre megtanítják az újonKömer ezredes kezét amikor | P°ka*; Ebben a n^y munká- _ than igen fontos szerep jut a újra tele akarta tölteni poha-1 tiszteseknek. Ott élnek az újon- rát jcok között, velük fekszenek, — Köszönöm, nem kérek?velük kelnek, türelmes szavuk, többet . segítőkészségük, tanácsuk, ♦ Csodálkozva néztek rá. ? — Csak nincs valami baja?j — Dehogy — mondta Hor-Í vatta, aki most meg akartai őrizni józanságát —, csak. .. | elszoktam az ilyen erős italtól.? Különben nem tesz jót a fe-; jeninek. | — Nagyon helyes, nagyon? helyes! — mondta Mr. Rogger? — ön orvos, tudja, hogy mit? szabad és mit nem. Ez nagyon; tjó dolog; én is megfogadom a| tanácsát, de most beszéljünk a ? munkáról. Felállt az asztal mellett, és! A párttitkár a katonabecsületről, a hazaszeretetről szél az újoncoknak. behúzd ítasuk és példamutatásuk révén ismerkednek meg az újoncok a katonaélet alapvető tudnivalóival. Hol kezdődik a katonai nevelés? Mint ahogy az iskolában a betűvetés az alap, itt is először a legalapvetőbb ismeretekre tanítják meg a kiska- tonákat. Hogyan kell összetűrni a ruhákat, a sátorlapot, bevetni az ágyat; megtanulni a fölszerelések nevét, hogy a hátizsákot ne táskának titulálja akárki is — így értik meg az újoncok, hogy rend, fegyelem az erős hadsereg alapja. Az első nap ezzel telik. Aladzsity István őrvezető, a legjobb rajparancsnokok egyike megmagyarázza és bemutatja az újoncoknak, hogyan kell gyorsan és szépen összetörni a sátorlapot. Bata őrvezető a kapcaföltekerésben segít Gazdag Ferenc hondvéd- nek. A körletbe nyíló ajtó fölötti falcai hatalmas jelszó ékeskedik: »Becsülettel az első perc- tőL« Az újoncoknak szól, arra neveli őket, hogy az első perctől fogva törekedjenek minél jobb eredményeket elérni a kiképzésben; legyenek elvtársi asak, szorgalmasak, mert ezzel szolgálják legodaadóbban régibb alakulata: tavaly ünne pelte fennállásának 10. évfordulóját. Az egység parancsnokainak és harcosainak kiváló munkáját bizonyítja az a három kitüntető oklevél, amelyet »A néphadsereg legjobb egysé. ge« megtisztelő címmel együtt hoztak el. Az egység történeté- hez tartozik az is, hogy sok tiszt és harcos kapott Munkás- Paraszt Hatalomért Emlékérmet az ellenforradalom leverésében tanúsított bátor helytállásáért. A leszerelő katonák üzenetükben ezért is kérték a bevonulókat, hogy kemény munkával őrizzék és öregbít sék alakulatuk jó hírnévéi becsületét. Ügy, ahogy a jelsz mondja: »Becsülettel az els perctől.« Erről beszélt az első filmbemutatóval összekapcsolt tantermi foglalkozáson az újoncoknak Nagy Előd tiszt elvtárs. S ezt a jó szellemet akarják erősíteni azzal is, hogy a tantermekben önkiszolgáló, eladó és pénztáros nélküli, úgyneue zett becsületsarkokat áltatott fel az alakulat KlSZ-szerveze- te; a katonák itt mindent megvehetnek. A folyosón a kiváló katona fényképei előtt egy csopor kiskatona körében Horváth Károly tiszt elvtárs a nemzetAs első kiképzési na a gyakorlótéren. a szocialista hazát, amelynek védelmére fölkészítik őket szolgálatuk ideje alatt. Hallottam a nemrég leszerelt katonák magnószalagon megörökített üzenetét, amelyben büszkén beszélnek alakulatukról, megtaosszabított katonaidejük embernevelő érveiről. Az az alakulat, ahol Horváth Károly elvtárs a politikai helyettes, néphadseregünk egyik legKatonák a becsületsarak élőik közi helyzetről, a katonai h. tásról beszélget. Szóba kerül berlini kérdés is. A t tés azt mutatja, hogy bevonult újoncok táj- s jól eligazodnak a politikai kérdések!- kiderül, hogy egyi Nemes Gergely, György, Pálovics Gyű. lamelyest a fegyverhez bevonulásuk előtt u munkásőrök voltak, mennyire tudják: mit i' Magyar Népköztársaság gálni, azt hiszem, tükre lak elvtárs példája, a! lejtettek behívni, de ment jelentkezni a ki* re: »Elvtársak, énrám i sége van a hazának.« ennek az elvtársnak könnyű a helyzete, felesé, gyereket hagyott odahaza. Az egység tisztjei és tisztest nagy szeretettel és felelősséggel veszik körül őket. Legfőbb, céljuk, hogy lépésről lé pásre haladva edzett férfiaka kemény harcosokat neveljene a hazának. Varga Józs
