Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

SOMOGYI NfiPLAP Vasárnap, 1963. február 4. Kedves vendégeinkkel Az igazi feladat: a szolgáltatás Kádár János élvtársat, Központi Bizottságunk titká­rát, a Minisztertanács elnökét élmény elidsémi útján. Emlék­szem a Kaposvári Textilmű- vefcbenl 1958-ban tett látoga­tására, s képzeletben még most is látom a fonónőket, akik min­denáron látni akarták. Láda­hegyeket rögtönöztek, s azok tetejéről hallgatták szavait. A barcsi vasútállomáson, ahol is­mét reá várakozunk, ugyanaz az érzés kerít hatalmába, amely akkor a textilművek- ben. Itt is mindenki igyekszik előrefurakodni, hpgy amikor a különvomat befut, ott álljon a kijárat közelében, láthassa Ká­dár elvtársat, kezet foghasson vele. Hideg van, de egyre jönnek a faluból az emberek. Álcád­nak olyanok, akik már majd egy órája itt toporognak a hó­ban. Pedig semmiféle hivatalos fogadtatás sem lesz az állomá­son. Elterjedt a híre, hogy jön pártunk első titkára — mond­ják, és kisiettek a vasútra. A pályafenntartási dolgozók közé keveredek. Márkus San­dámé éppen arról beszél, hogy Kádár elvtárs már közelebbi ismerősként érkezik a Vörö6 Csillag Termelőszövetkezet 13. zárszámadó közgyűlésére, hi­szen 1956 óta már járt itt. Bi­zonyára jön vele az Annuska férje is — hallatszik. Az An­nuska, mint megtudom, Lo­soncai Pál földművelésügyi miniszternek, a Vörös Csillag volt elnökének a felesége. Ebben a pillanatban Kádár János elvtárs megjelenik a ki­járatnál. Mindenki szeretné meghosszabbítani azt a néhány pillanatot, amíg sapkáját ma­gasra emelve köszönti a bar­csiakat, és kocsiba száll. Igen, csák néhány pillanat volt az egész, s az embereken nagy nyugalom vesz erőt. Megjött Kádár élvtára... Miért is van ez? Miért figyelnek úgy az embe­rek a gyűlésen, amikor Kádár elvtárs beszél, hogy a csönd­ben a légy zümmögését is meg lehetne hallani? A beszámoló után, mely a Vörös Csillag Tsz sikeres esz­tendejéről, a mintegy 66 fo­rintot érő munkaegységről adott számot, felszólalt egy asszony, Péter Vendelné, és azt mondta: Sérelmesnek tart­ja, hogy a Rákóczi brigád, amelynek ő is tagja, nem ka­pott annyi pénzt, mint a töb­biek. Megvonták) tőlük a 20 százalékot is, mert nem telje­sítették tervüket. Vajon ennek ok-e az okai? Hiszen brigádve­zetőjük, aki rendszeresen ré­szegen állított oda hozzájuk a mezőre, nem szervezte meg a munkát. Társai nevében kéri, hogy fizessék ki a megvont 20 százalékot. Az emberek egy kissé meg- hökkenve néznek össze. Saj­nálják ezt az ünneprontó hoz­zászólást Mi lesz belőle? Kádár elvtára felszólalásá­ban kitért Petemé bírálatára is, és ezek voltak első szavai: — Elvtársak, azt a hangot, amelyet Petemé megütött, na­gyon meg kell becsülni. Á szö­vetkézét sorsát nem egy-ltét ember, hanem a tagság dönti el. Az a jó, ha az egész tag­ság ismeri a gazdálkodást, tisz­tában van jogaival, és él is velük. Vitassák meg a Rákóczi brigádban, ki a hibás, és majd igazságosan döntsenek, ebben a kérdésben. Mi nem mondjuk azt az embereknek, hogy csak hideg vizet igyanak, de meg kell tudni választani, mikor le­het italt fogyasztani, kinek, mennyit. Mert ha a szövetke­zet egyik tagja négykézláb megy haza, azt nem szólják meg úgy az emberek, mint a.t a brigádvezetőt, aki csak dü­löngél. Losonczi Mihály, a tsz el­nöke nem mentette föl a bri­gádvezetőt, de hozzá se járult a 20 százalék kifizetéséhez, mert — mint mondta — igaz­ságtalan lenne a többiekkel szemben, s felborítaná az ösz­tönzési rendszert Az igazság az, hogy a Rákóczi brigád tag­jai elhallgatták évközben a brigádvezető viselt dolgait, & ők is hibásak a lemaradásban. Zúg a taps, amikor Kádár elvtárs summáz­za mondanivalóját — Mi azért harcolunk, hogy mindent megkapjon az ember. Ehhez a legjobb úton vagyunk. Országunk egészségesen fejlő­dik. A magyar nép becsülete világszerte megnőtt. De nem szabad elfelejteni, hogy az em­berek igényei is növekszenek. Mennyivel ad ma több állatot a Vörös Csillag annál, amit azelőtt egész Barcs adott? 10 —20 százalékkal? Pontosan nem tudom, de azt tudom, hogy annak jóval többszörösét fogyasztják most. Elő kell te­hát teremteni a javakat, hogy még jobban éljünk, és meg- védhessük a békét, a szocializ­must — ez eltökélt szándé­kunk. Az emberek megítélésé­re pedig legfőbp mérvadó a munka. Az nem baj, ha a szö­vetkezeti tagok szeretik tudni, miért is dolgoznak. Ez nem valami rossz paraszti termé­szetből fakad. Olyan ösztönzé­si rendszert kell allcalmazni, amelyben az az elv érvénye­sül, hogy aki többet dolgozik, az többet is kap. Ami a közgyűlés után követ­kezik, az versenyfutás az idő­vel. Gyors ebéd a szövetkezet tagjainak körében, aztán Ká­dár elvtárs a tsz belcsapusztai üzemegységébe induL Hepehu­pás, havas, sáros buckákon át közelíti meg az istállókat. Egy­két perc azért jut arra, hogy meggyőződjön, mennyit keres­nek az állatgondozók. Szájról szájra jár, hogy 1800 forintot átlagosan. Röpke pillanatok vannak csak a Barcsi Fűrészüzemben is. Sietve teszi meg Kádár elv­társ az utat a telepen. Ennek ellenére semmi sem kerüli el figyelmét. Eljut a rönktedepre is, a Drávához, a fűrészcsar­nokba. A parkettázó asszo­nyoknak, akik visszafelé ott várják műhelyük ajtajában egy kézfogás erejéig, jólesik, hogy milyen sok figyelmet tanúsít totemük iránt a párt első tit­kára. Még ha oly kicsi is a telep a nagy gyárakhoz mér­ten. Arra még futja az időből, hogy Kádár elvtárs fölkeresse az 1. számú üzemegységet, ahol a dolgozók jó zenére táncol­nak. Betoppanásuk után a kép csupán annyiban változik, hogy többen vagyunk, és hogy a táncosok között látható Sán­dor József elvtárs, a Központi Bizottság tagja és más vendé­gek is. Itt egy-egy mondatban sorsok villannak föl: — Én elmentem Sztálinvárost építe­ni, kétszer sztahanovista let­tem — móndja az egyik tsz- tag valakinek. — Nagy Imre idejében visszajöttem, és újra nekiálltam nyolc holdon ekét vonszolni. Ez se volt jó, az se volt jó. Most itt vagyak a »Vörös«-ben, és ezt eddig nem bántam meg... — Olyan a hangulat, mint egy kedves, családi megbeszélésen vacsora után. Későn veszem észre, hogy Kádár elvtárs eltűnt a helyéről. — Várandós az el­nök felesége — mondja vala­ki —, azt ment meglátogatni. A különvonat indulásra kész. Nincs zenekar a vasúton, sem díszszázad, tisztelgés. Csak az emberek gyűrűje veszi körül a vendégeket. Kádár elvtárs marad utolsónak. Húznánk vissza, marasztalnánk. Igaza volt, amikor három évvel ez­előtti látogatásakor azt mond­ta, hogy mire még egyszer Barcsra jön, önként vissza­mennék a közösbe az»k is, akik ötvenhatban elhagyták. De hiába, a motor már felbú­gott ... »Ha erre járok, nem fogom elkerülni önöket, elv- társak.K Valamennyi vendég a kocsi belsejébe húzódott már, de Kádár elvtárs a peronon marad. Lehúzza az ablakot, so­káig integet. Utána ágaskodik a kalapok erdeje. Miért élmény őt útján elkísérni? Hiszen tu­lajdonképpen semmi különös sem történt Barcson. Szinte egyetlen olyan hivatalos ak­tust sem tudok találni, mely­ben hangsúlyozták volna, hogy nagy ember jár a községben. Mégis szívesen kezdenénk elöl­ről a napot. A beszédét volna jó újra hallani? A munkásak vagy a tsz-tagok között szeret­nénk újra látni? Nem tudom, hogy ki miért. Nekem az ál­lomáson is sokáig az jár eszemben, aminek a tsz egyik istállójában voltam tanúja. A ragyával rakott targonca mel­lett állt a 12 éves Göbölös Pisti édesapjával, az állatgon­dozóval A Központi Bizottság titkára oda lépett a gyerekhez, és kezet fogott vele. — Tudod, ki ez a bácsi? — kérdeztem tőle. — Igen, már volt itt — húz­ta ki magát a gyerek. Nem lát­tam rajta, hogy rendkívülinek tartaná, hogy a párt első tit­kárával fogott kezet egy is­tállóban, Budapestről 300 kilo­méterre. Bár ma ez nem kü­lönleges dolog, nem megy ese­ményszámba. Lehet, hogy ép­pen ezért maradt meg emlé­kezetemben. Szeged! Nándor A szövetkezeti ipar tulaj­donképpeni feladata a javító- szolgáltató munka. Másodran- gú feladat az állami ipar ki. segítése. Ezt teljesitve a kis­ipari szövetkezetek készárut is gyártanak, főleg cipőt, textil­konfekciót és bútort. Az álla. mi ipar azonban lassan már egymaga is képes kielégíteni a keresletet, »támogatásira mind kevesebb iparág szorul. így szövetkezeteink egyre több gondot fordíthatnak a szolgál­tatásra. Az idén 43 millió 720 ezer forint értékű javító és szolgáltató munkát kell vé­gezniük a tavalyi 38 millió fo­rinttal szemben. — Az emelkedést a szolgál­tatóhálózat fejlesztésével kell elérni — mondotta Laznicsek Imre, a KISZÖV elnöke. — Célunk, hogy mennél több községre kiterjesszük a szol­gáltatást. Ahol az igények megkívánják, ott fiókot léte­sít a szövetkezet, másutt fel­vevőhelyeket nyitnak. Az OKISZ és a SZÖVOSZ közös elgondolása alapján a föld­művesszövetkezeti hálózat se­gítségét is igénybe vesszük. Kisebb községek fmsz-boltjai- ban is létesíthetnek felvevő­helyet a ktsz-ek. Áz fmsz — térítés ellenében — átveheti a javításra szoruló cikkeket is. Az elgondolást érdemes megvalósítani Fmsz-boltók mindenütt vannak, s a rend­szeres áruszállítással megold­ható a javításra váró és a megjavított holmik továbbitá- is. A Nagyatádi Vegyesipari Ktsz-nél arról érdeklődtünk, hogy milyen elgondolásaik vannak, hogyan tudnák fokoz­ni a szolgáltató és javító te­vékenységet. A szövetkezet termelésének a felét a cipő- és textilkon­fekció adja. Viszont csökkent a nagykereskedelem megren­delése, s ez a lakosság felé irányítja a szövetkezetét. Taranyban cipőfelvevő he­lyet létesítettek. Szerdánként hozzák és viszik a lábbeliket. Nagykorpádon is van cipöfel- vevőjük. Ide hetente két al­kalommal, szerdán és pénte­ken férfi- és női fodrászok is ellátogatnak. A falusi lakos­ságnak szüksége van ezekre a szolgáltatásokra. Egyelőre ugyan még nem terjedt el, még új a módszer. 11 községben létesít még fel­vevőhelyet a Nagyatádi Ve­gyesipari Ktsz. Több olyan fa­lut lát el szolgáltatásaival, melynek még bekötő útja sincs, mint Bakháza, Rinya- szantkiráiy, Rinyabesenyő. Szabáson, Kutason, Felsőseges- dan is lesz felvevőhely, fod­rász vagy javító szolgálat. — Szeretnénk elérni, hogy a falusi lakosságnak ne kelljen mindenféle javítások végett a járási székhelyre jönni — mondja Simon János, a szö­vetkezet vezetője. — Különb* sen a nagy mezőgazdasági munkák idején lesz értelme a helybeli szolgáltatásoknak. A ktsz a Nagyatádi Kon­zervgyár fürdőjében is akar egy fodrászatot létesíteni. He­tente egy-két alkalommal női fodrász tartana itt szolgá­latot, s elvégezné az igazítá­sokat, hajberakásokat. Mi lesz a textilkonfekció­val? Félő ugyanis, hogy ha csökken a nagykereskedelem megrendelése, nem tudják el­látni a tagokat munkával. Textilholmit nem hoznak ja­vítani, vagy ha igen, akkor se eleget. Csupán a konfekció- részleg létszámának csökken­tésével és a méretesrészleg növelésével oldhatnák meg a problémát. Ehhez viszont több megrendelés kellene. Jelenleg főleg tiszti egyenruhákat ké­szítenek. Jó lenne a helyi tűz­oltósággal és a rendőrséggel megállapodniuk, hogy ők is náluk rendeljék meg az egyen­ruhát. Kössenek szerződést az Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalattal, hogy a nagyatádi nv házati boltok a ktsz-szel vé­geztessék a ruhaigazítást. A szövetkezet így tölthetné be igazán feladatát. R. F. Felvásárolta a babot, és többszörös áron adta tovább Budapesten dolgozott PaJx- sicza Pál böhönyei lakos. Bö- hanyén 5 forintos kilónkénti áron 5 mázsa babot vásárolt össze, hozzácsapta saját egv mázsa babját, Budapestre szál­lította, és egy magánkereske­dőnél értékesítette. Az 5 fo­rintért vett babot 12-ért adta él. A Marcali Járásbíróság ár­drágító üzérkedés miatt nyolc­hónapi börtönre. 2000 forint pénzbüntetésre és 3000 forint vagyonelkobzásra ítől-te el Paksicza Pált. Megdézsmálta a tsz kukoricáját Béres Károly többszöröseit büntetett előéletű ordacsehi lakos a múlt év márciusában szabadult hétévi börtönbünte­téséből. Ezután szülei házában, Ordacsehiben lakott, és alkal­mi munkából élt. Ügy látszik, nem volt neki elég a börtön, újra bűnre vetemedett. A Március 15. Tsz földjéről 315 kg kukoricát lopott, s ezzel 630 forint anyagi kárt okozott. A Lengyeltóti Járásibíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt 6 hóna­pi nem jogerős börtönbünte­tésre ítélte. Üzérkedő kontár! ítélt el a bíróság Lócser János kőműves kis­iparos engedélyét 1957 köze­pén bevonták, de ő továbbra is vállalt építkezési munkát. 19 esetben dolgozott engedély nélkül, körülbelül 70 ezer fo­rint értékben. Lőcser emellett 1961. februárjában megállapo­dást kötött egy budapesti egyénnel, hogy megveszi an­nak romos villáját. Kikötöt­ték, hogy a villát csak akkor lehet lebontani, ha a teljes vé­telárat — 2700 forintot — ki­fizeti. Lőcser továbbadott a villán, azonban többszöri fel­szólítás ellenére sem fizette meg az összeget az eredeti tu­lajdonosnak. A Siófoki Járásbíróság Ló- cser Jánost árdrágító üzérke­dés és csalás miatt nem jog­erősen másfél évi börtönbün­tetésre, egyes jogaitól három­évi időtartamra való eltiltás­ra és 4000 forint vagyonelkob­zásra ítélte. Gyors ütemben halad a balatonföldvári út építése (Tudósítónktól.) Tavaly ősszel kezdték meg a 7. számú műút balatonföld­vári szakaszának építését. Az utat a szántódi elágazástól 3,6 km hosszúságban a balaton- szárszói határig kiszélesítik. Egyes részeken 7—0 méterre, a legforgalmasabb községi sza­kaszon pedig — az eddigi 5 és fél méterrel szemben. — a 12—17 métert is meghaladja az új út szélessége. A falu kö­zéppontjában két úttestet ké­peznek ki gyepesített terelő- sáwaL Az építés teljes hosz- szában, mindkét oldalon jár­dát alakítanak ki. (Eddig ez sem volt.) Az átépített út fénycsővilágítást kap nagy­részt ostomy eles megoldással. Az útépítés a téli időjárás ellenére is gyors ütemben ha­lad. A Budapesti Aszfaltút- építő Vállalat jelenleg több miint 150 dolgozót foglalkoztat ezen a munkán. A januári enyhe időszakban mór a beto­nozáshoz is hozzákezdtek, de a későbbi erős fagy miatt ezt abba kellett hagyniuk. A föld­munkákat, a csatornák lefek­tetését, az elektromos hálózat áthelyezését azonban folyama­tosan végezhetik. Az útépítők megígérték, hogy az új úttestet a nyári szezon kezdetére átadják a forgalomnak. Az útépítés miatt mintegy 3 kilométer hosszúságú utat készítenek ideiglenes használatra. Ezt a község az új út átadása után is megtartja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom