Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

SOMOGYI NÉPLAP P Kedd, 1962. február 21 KIS „HÁZIASSZONYOK" // A donneri általános iskola egyik politechnikai tantermé­ben kedves kép fogadja a láto­gatót: fehér kotényes, fehér fejkendős kislányok ülnek a fehér abrosszal bevont aszta­lok körüL Mindenütt rend, tisz­taság. A tanulók éppen saját készítményeiket kóstolgatják. — A politechnikai oktatáson — mondja Somogyi Antálné, a foglalkozást vezető tanár — már második éve ismerkedne!; a tanulók hetenként egyszer a legfontosabb háztartási tenni­valókkal. igyekeznek elsajátí­tani a sütés-főzés tudományát. A hatodik osztály leánytanulói a torta és a szendvics készíté­sén fáradoztak az előbb siker- reL — Milyen eredmények mu­tatkoznak? — A kislányok nagyon ügye­sen és lelkesen dolgoznak. Ezt bizonyítja, hogy ötösnél rosz- szabb osztályzatot még senki sem kapott. Eddig csak egysze­rűbb ételeket készítettünk: paprikás krumplit házikolbász­Arthur Miller drámája a barcsi színjátszók előadásában Somogyi Antalné z tortadí?zítést rutfitíja r tangóknak. szál meg tojásrántották. Mind igen finomra sikerült. Törek­vésünket, hogy a gyerek már az iskolában megtanulja a leg­fontosabb háziasszonyi teendő­ket, a szülök is készségesen tá­mogatják. A foglalkozás második felé­ben meggylevest készítenek. Majd amikor megszólal a csen­gő, néhányan közülük gyorsan elmosogatnak. Óra végén a kislányok elmosogatják az edényeket. Németh Marika és Varga Júlia a gyümölcslevest kós­tolják: vajon jó lesz-e? 50 millió éves leletek Dr. Elmyn Simons, a Yale Egyetem és dr. J. S. Musztafa, a kairói egyetem tanára SO mil­lió évvel ezelőtt élt tengeri te­hén csontvázát fedezte föl Fa- yid környékén, Egyiptomban, mintegy 200 km-nyire a Földkö­zi-tenger partjától. Dr. Simons az újságíróknak adott nyilatkozatában elmon­dotta, hogy találtak 45 millió évvel ezelőtt élt öselefántcsont- vázat is. Ez az állat nem volt nagyobb egy mai sertésnél, s az ormánya is sokkal rövidebb volt, mint a mai elefántoké. ARTHUR MILLER Pillantás a hídról című darabját nehéz jói előadni. A barcsi művelő­dési ház színjátszói érezték ezt attól a pillanattól kezdve, ami­kor Vértes Györgynek, a köz­ségi tanács vb-elnökónek, a darab rendezőjének biztatásá­ra elolvasták a drámát. Vajon képesek lesznek-e jól megérte­ni, és másokkal is megértetnf? — aggódtak. Nagy gondot oko­zott az is, hogy lesz-e közön­sége az előadásnak, kell-e ez a mű a barcsiaknak. Ügy döntöttek, hogy nem hátrálnak meg, előadják a da­rabot. Ez az érzés egyre erő­sebbé vált bennük, amikor jobbam megismerkedtek azok­nak a figuráknak a jellemé­vel, küzdelmével, amelyeket a színpadon életre keli kelte, náük. A darab előadásibeli ne­hézségei arra ösztönöztek a szereplőket és a rendezőt, hogy több áldozatot és le­mondást vállaljanak a sikerért, mint máskor, amikor egy-egy mű nem állította őket ilyen nehéz feladat elé. Hosszú éjszakába nyúltak a próbák. Bár a munkahelyek vezetői nem gördítettek aka­dályt a szereplők elé. azt még­sem tudták megtenni, hogy nélkülözzék őket. Így történt, hogy Sinká Katinak, Katheri­ne alakítójának az utolsó pró­ba előtt is összecsaptak feje fölött a sok tennivaló hullá­mai. Még színpadra lépése előtt is arra kellett gondolnia, hogy mi lesz a negyedévi ösz- szesítésseü a fűtőházban, ahol dolgozik. Az otthoni munkát, a számok összesítését vagy a próbát hagyja-e él? Végül is úgy döntött, hogy egyiket sem, Persze nem sokkal volt köny- nyébb dolguk a többieknek: Paszovácz Vendelnek, Váradi Rudolfnak és feleségének, Vö­rös Bélának, Gadenecz János nak, Kiss Jánosnak, Takács Szilveszternek és a díszletek kiváló mesterének, Rajbár Istvánnak sem... A BEMUTATÓ élvezetes, gördülékeny volt. A szereplők legfőbb érdeme, hogy jól meg­értették, milyen figurát kell életre kelteniük, és a helyesen felfogott szerepükből az első­től az utolsó percig szinte egy­szer sem estek ki. Pedig a da­rabban bőven volt kísértő al­kalmuk erre. Hisz hányszor szalad együtt a komikum és a tragikum szálán a cselekmény. Hányszor lett volna alkalma Eddie-nek arra, hogy a neve­tőizmoknak játsszon! S hogy nem tette, hogy ékkor is a dráma szálát fogta meg, hogy a szereplők a tragédia felé so­dorták a cselekményt, — úgy, ahogy azt az író elképzelte —, bizonyította a legjobban, hogy barcsi színjátszók között nem is egy tehetséges szereplő van, hogy a színjátszó csoport alapos munkát végzett. A be­csületes felkészülés meghozta kívánt sikert. Az eredmény nem kis rész­ben köszönhető a jól tájéko­zott, szereplőinek képességeif kiválóan ismerő rendezőnek, Vértes Györgynek, valamint néhány olyan színjátszónak, akik végig motorjai voltak az előadásnak, s magukkal ragad­ták azokat, akik járatlanabbak még a színpadon, ennek kö­vetkeztében bizonytalanabbul játszottak. Ilyen jó képessé- gekkél rendelkező színjátszó Paszovácz Vendel. Eddie sze­repében kiváló alakítást nyűj. tott. Jó érzékkel csapott át egyik hangulatból a másikba. Gördülékeny, érthető szöveg- mondásával a hosszabb mo­nológokkal is le tudta kötni a néző figyelmét. Az előadás má­sik meglepően jó alakítása Markó szerepében Vörös Béla nevéhez fűződik. Mértéktar­tóan. gördülékenyen játszott. Említésre méltó Sinkó Kati (Katherine) és Váradi Rudolf- né (Beatrice) alakítása is. AZ ELÖADÄSON nemcsak a szereplők vizsgáztak jól, ha­nem a közönség is. Mire függöny fölment, már szinte alig volt üres szék a nagy mű­velődési házban. Idős paraszt­asszonyok, parasztemberek, fia­talok, munkások és hivatalno­kok, háziasszonyok foglaltak helyet a széksorokban. Olyan lélegzetvisszafojtva nézték vé­gig — még azok is, akik Ar­thur Miller nevét most hallót­cÁ pJilaeLiiibcL em tehetek ráta, de ha palacsintát tesznek elém, vagy ha erre az ételre terelődik a beszélgetés, akaratlanul is elmosolyodom, és rögtön Kovács Mari néni jut eszembe. Hogy miért ez a társítás? Elárulom. Mari néni békésen éldegélt élete párjával. Megel gedett, boldog öregek voltak. Estén­ként a tűzhely mellett ülve szívesen eldiskurálgattak a fö­löttük elrepült esztendők egy- egy kedves vagy szomorú epi­zódjáról. Beszélgetéseikbe rendszerint bekapcsolódott Kú­ti Jenő bácsi és az ő hűséges élettársa is. Szomszédok vol­tak, öregségükre magukra ma­radtak, a gyerekek tanulni menjek. Afféle igazi jó szom­szédként könyvelték el őket a faluban, Még sosem fordult elő, hogy valami szóváltás esett volna köztük. Csak egy­szer, egyetlenegyszer táncolt borotvaélen ez a n-gy békes­ség, s csak egy hajszálon füg­gött, hogy Jenő bácsi alapo­san meg nem mondta hirtelen indulatában a véleményét Ma­ri néninek. Az indítóok pedig nem más volt, mint az imént eml‘t<-** palacsinta. örtént egyszer, hogy egy délelőtt Jenő bá— csi átballagott a szom­szédba. — Itthon van Pista? — lé­pett a konyhába. — E^y-kát zsák kukoricát kéne lem'mem, át akarnám hívni, hogy segít­sen. — Itthon van valahol — vá­laszolt hátrafordulva Mari né­ni, aki épven a tűz f eléleszté­sével for,lal"to''kod~tt —, az elő b mejit ki, üljön le, bizto­san mindjárt jön. A tűzhely mellett állt a szú­ette kis szék. oda telepedett le Jenő bácsi. Egy darabig csönd volt. Mari néni egy fazékba tojást ütött le. a palacsinta tésztáját keverte. — Hát a Kati mit csinál? — kérdezte az asszony kisvártat- ■V, hogy mondjon valamit. — Elment a boltba, vesz va­lami édességet, mert este ér­keznek az unokák... — Ne mondja, jönnek a gye­rekek? — Jönnek bizony! Azt írták, hogy a kis Jenci már ki tud­ja mondani, hogy appapa. Ez pedig én vagyzk... — Istenem, mintha tegnap lett volna, hogy született — sóhajtott Mari néni. — Bizony, szomszédasszony, szalad az idő... Csak jönne már ez a Pista! — Üljön nyugodtan, nem ment a világ végére! Üjra megszakadt a diskur­zus. Mari néni zsírt készített a serpenyőbe, egy széket húzott a tűzhely mellé, arra rakta a fazekat meg a tányért, amibe beleforgatja majd a palacsin­tát. Szótlanul tevékenykedett, észre sem vette, hogy a jó me­leg meg az ő szüntelen cso- szogása következtében elnyom­ta a buzgóság rz öreget. Kö­nyökére támaszkodva félig a kályhának, félig az elette le­vő széknek dőlve elbóbiskolt. Igaz, álmosító volt ez a kony­ha. Ha kint borús volt is az idő, Mari néni — tak '.rékos asszony lévén — nem tudta rá­szánni magát, hogy nappal vil­lanyt gyújtson. így félhomály­ban látóit hozzá a palacsinta- sütéshez. Ez lett szegény J~nö bácsi veszte. Mari néni jól fel­szította a tüzet, s igencsak ügyeskednie kellett, nehogy odaégjen a tészta vagy a zsír. Gyorsan kellett forgatni a pa­lacsintát, és hamar-hamar a tálba rakni. Alig jött bele a munkába, Jenő bácsi a fejé• hez kapott, egy nagyért kiáltott., és máris rohant ki a konyhá­ból. Egy pillanat alatt játszó­dott le az egész, hogy Mari né­ni jóformán már c~ak az ajtó csalódására eszmélt föl i, a bolondja! Ebbe meg mi a f ne ütö.t! Hát nem fellökte majdnem ezt a széket! — do­hogta. Alig fejese be moudó- káját, hangos szóval belépett a konyhába élete párja. — Te Mari, mi történt « szomszéddal? Mint valami bo­lond, úgy futott innen ki, és rohant haza. A k rtb’l jöttem, messziről láttam, de azt még észrevettem, hogy a fejét ta­pogatja. — Tudja az ördög! — mér­gesedett Mari néni. Az*án el­mondta. mi járatban volt a szomszéd, és milyen kurtán- furcsán vett búcsút. — Jól van, jól van — csití­totta asszonyát Pista bácsi —, ne kiabálj velem, majd átjön az öreg még egyszer, ha akar valamit. Ezzel maguk közt el is in­tézték a dolgot. Mari néni ki­sütötte a palacsintát, asztalhoz ültek. Alig csúszott le torkú kon az utolsó falat, nagy nyö­gés és jajgatás kíséretében megjelent az ajtóban Jenő bá­csi. Feje csak úgy csillogott a vastagon rákent olajtól. Mari néne lelkében valami balsejte­lem ébredezett, Pista bácsi pe­dig megkövültén nézte a papri. kaptros, csillogó fejű szomszé­dot. z istenit a kezdenek, te M ri! Megnyomo­rítottál! Hát ki hal­lott még ilyen szégyent! — Én magát? — csattant föl Mat n'’ni, de torkán akadt a szó me-t az erén olyan mérge­sen nézett rá, amilyennek mé) sosem látta. — Te hát, te! Egy vastagon sült palacsintát vakartam le a fejemről! Miért nem lessed föl az ókulát, ha már egyszer vak si vagy! Mari néni meg Pista bácsi csak hápogott. Az i reg litva, hegy min iket en igen mej vannak ijedve — olyan ré­mült, halálra vált arccal me­redtek nekivörösödött fejére —, nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. — Ej, Mari, Mari — lépett az asszonyhoz —, tagadhatat­lanul öregszel. Amazok még mindig nem érie tek egészen, mi történt, sóbálványként álltak. — Ne bámuljatok már — szólalt meg újra a s om zéd —, jobb lenne, ha legalább hellyel kínálnátok. Te meg, Mari, ha már egyszer elkövet­ted velem ezt a csúfságot, leg­alább a gyomromnak is jut- tas egy kis palacsintát. És újra nevetett. Mari néni, meg, mint aki jóvá akarja ten­ni minden vétkét, térült-for- dult, és gyorsan a szomszéd elé rakta az összes megmaradt pa­lacsintát. Az öreg falatozni kezdett, s közben mosolyogva fölidézte, hogy mi is történt. Mari néni a félhomályban va­lahogy összetévesztette a tá­nyért Jenő bácsi kopasz fejé­vel, és siettében erre fordítot­ta a forró palacsintát. Az öreg bóbiskolt, először csak valami kellemes meleget érzett, de aztán égetni kezdte bőrét a forró tészta. Ekkor ugrott fel, s ezért távozott olyan kurtán- furcsán. Mari néni sopánkodott, res­telkedett, aztán látva, hogy a szomszéd már derül az eseten, ő is nevetni kezdett... nnyi bizonyos, hogy Je­nő bácsi ezután, ahányszor átment hoz­zájuk, először mindig besza­golt a konyhába, s ha a szom­szédasszony palacsintasütéssel foglalatoskodott, szó nélkül hazament, és csak délután me­részkedett újra vissza.. . Ynräe Min* ták először — a darabot, mint­ha a legizgalmasabb kémdrá­ma pergő eseményeinek lettek volna tanúi. És éppen a hosz- szú monológoknál volt legna­gyobb a csend. Pedig még azok is, akik azt mondták, hogy Barcson lesz közönsége Arthur Miller drámájának, attól tar­tottak, hogy a monológok pró­bára teszik majd a nézők fi­gyelmét. Tévedtek. A közönség élvezte az előadást, kiállt mel­lette lelkes tapsával és fe­szült figyelmével. Ez a közön­ség pisszegve csöndre intette még azokat is, akiket az elő­adás közben időnként el-elka- pott egy-egy köhögési roham. Hallani akartak minden szót, élvezték a szépet Az előadás után sokan így sóhajtottak föl: — No, végre, ismét talpra áll a barcsi szín­játszás! A Pillantás a hídról előadását az újra fellendülő kulturális élet nyitányának te­kintették. A színjátszók sok kedves meglepetést szerezhet­nek a község lakóinak —mon­dogatták —, és Barcsnak az utóbbi időben egy kissé visz- szaesett kulturális élete ismét az élvonalba kerülhet. BÄR ÍGY LENNE! Ez per­sze nem csupán az óhajtástól függ. A pillantás a hídról elő­adása megmutatta, hogy az eredményes munkához tudatos, alapos felkészülés, jó vezető, jól összehangolt munka szük­séges. Szegedi Nándor Korpát paróka Az Egyesült Államokban sokan viselnek parókát. Űjabban speciális anyaggal szórják be a parókát, hogy minél valódibbnak lássék. Az így beszórt paróka kor- pásnük Keret Egy bolt létesítései leértek a nagyatádi földművesszö­vetkezettől a községhez tar­tozó pálmajori lakosok. Mi­kor a közelmúltban az FJK kereskedelmi felügyelője ott járt, egy nénike türelmetle­nül toppant eléje mondván: — Mikor nyitnak már bol­tot mifelénk? — Sajnos, még nincs rá keret — válaszolja nyugod­tan a kiküldött. A nénike csak nézett ra csodálkozó arccal, aztán dar- gálóan így nyilatkozott: — Édes fiam, hát szögei- jenek Össze valahogy egy ke­retet, de építsék meg mi­előbb a boltot! — dz — * * * Kinek szól ? A minap egy község veze­tővel beszélgettem a XXII. kongresszusról, annak ma­gyarországi hatásáról, és közben riasztó példaképp el­mondtam egy másik falusi funkcionárius véleményét. Eszerint ugyanis az elmúlt hónapokban a hibákat — köztük a legkülönbözőbb szintű vezetőkét is — bát­ran bíráló, a törvénytelensé­geket határozottan elítélő és ehhez hasonló cikkek csak »véletlenül" kerülnek be a sajtóba. Gondolkodik az idősebb élvtárs, aztán körülnéz, nem hallja-e valaki, majd ekképp oktat ki: — Nem véletlenül jelen­nek meg ezek, elvtársam. Csak éppen nem nekünk, ha­nem külföldinek szólnak ... — sk • • • Sedveskediék vendégeinek gorombőSügokiial A párizsi társasági élet új dS vathóbortja: »Kedveskedjék vendégeinek gorombasággal." France-Gabrielle Verne 21 éves, szőke hajú, Brigitte Bar- dot típusú szépség nagyobb összeg ellenében vállalja, hogy esténként nagyobb társaságok előtt megjelenjék, és a vendé­geket sértegesse. Gábriellé telefonhívásra ház­hoz. megy. De a rendelést csak akkor teljesitt, ha előre űze­tik. A hívásra jelentkezve Gáb­riellé először a konyhát keresi föl, alaposan bevacsorázik, és nagyot iszik is. Ezután bemegy a szalonba, többnyire, amikor a vendégek már a feketé-ésnél tartanak. Gábriellé egy ugrás­sal az asztalon terem, és nyomdafestéket nem tűrő sér­tésekkel és gorombaságokkal örvendezteti meg a vendégeket. Gábriellé »föllépései" sikere­ket aratnak. • • • Az önfeláldozás áldozata New York Manhattan, vá­rosrészében egy férfi rövid egymásutánban háromszor tört be ugyanabba az ismert divatszalonba. Azután, hogy a hairmadik betörési kísér­letnél a rendőrség tetten ér­te, a férfi egy kissé harago­san válaszolt a vizsgálóbíró­inak, aki furcsa viselkedésé­nek okát kérdezte: »Az egésznek a feleségem az oka; nem tetszettek neki az első modellek, amelyeket loptam számára.« • • * Bélyegzős postaláda Az Egyesült Államokban a posta bélyegzős postaládával kísérletezik. A bélyeg árát pénzben kell bedobni a pos­taládába, és a levelet bé­lyeg nélkül, a bedobott pénz­összegnek megfelelő pecsét* tel ellátva továbbítják a címzettnek. SomomUfmitm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEÄK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15- Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-1C. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomd»» ipari Vállalat kaposvári üzemébenj Kaposvár, Latinka S. u. 6. <F. V.: László ribor.i Terjeszti: a Magyar Posta. El#» fizethető a helyi postahiva'aloknál és postáskézbesítőknéL «Mfaetéat díj egy hónapra U 0%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom