Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, IMS. fetiraác A nagybajomi csecsemőotthonban Február 15-én adták át ren­deltetésének a nagybaj omi csecsemőotthont Az átalakítá­si és egyéb munkálatok 450 ezer forintba kerültek. Mint­egy 120 ezer forintért vásá­roltak berendezést A költsé­geket a megyei tanács fedezte A korszerűen berendezett négy szobával, hálótermekkel, fürdő-, ebédlő- és mellékhe­lyiségekkel ellátott kényelmes otthonban 33 emberpalánta egyszer sem látogatta meg Kovács Violának a szüleiről sem tudnak semmit Schreirich Zoltánka lapján ez van: -Édesanyja lemondott róla, mi­vel eltartani nem tudja A gyermek örökbe adható.« Ezek a gyerekek nem mond­hatják senkinek sem, hogy: papa, mama. Szüleiket legtöb­ben sohasem fogják megis­merni. S p *-zülői szeretedet Mozit Ulke nagyon szereti a vezető nénit. Ennek óéba egy agy pasaival la kifejezését adja. Szőke Rőzsika képeskönyveket lapozgat. A mackó, mint min­denütt, itt Is elmaradhatatlan, pedig 6 nem is tud olvasni. bizony nem könnyű pótolni. Tieger Ilona és az otthon dol­gozói azonban mindent meg­tesznek, ami tőlük telik, hogy a gyerekek jól érezzék magu­kat. K~x lehet megindultság nél­kül -rcmlélni a mosolygó, pi­rospozsgás kis pufók arcokat, amelyek szinte kicsattannak az egészségtől. Ezeken az ártatlan, tiszta arcokon az tükröződik, hogy éreztetik velük az igaz emberi sr-retet melegét, s ez olyan szép dolog, aminek di­cséretére n anden szó kevés... kapott helyet; szüleiktől elha­gyott, állami gondozásba vett kicsinyeik mind, — Nagyon aranyosak, eleve­nek — mondja róluk Tieper Ilona, az otthon vezetője. — Legtöbbje úgy került Ide, hogy csecsemőkorában megbe­tegedett, és a kórházból szülei nem vitték haza, lemondtak róla. Ezeket a nagyobb gyere­keket, miután állami gondo­zásba vették őket, ide hoztuk. Velük nincs annyi gond, mint a kisebbekkel. Otthonunk fő célja, hogy a gyerekek fejlődé­sét minél jobban elősegítse. Mindent megeapnak, andre szükségük van. A kis bogárszemö, dundl ar- eocskájú Szőke Rózsiké egyhó­napos korában került á cse­csemőotthonba. Apja disszi­dált, anyja lemondott a gyer­mekről. A hároméves kislány nem ismeri szüleit, anyja még Meggyes Mária gondozónő kekszet őszi szét a gyerekek között. A jövő hűtőszekrénye Lengyel kutatók Több országban megrende­zett közvélemény-kutatáson a szavazók a villamos hűtőszek­rényt tartották a legfontosabb háztartási gépnek. Sajnos, a hűtőszekrény ma még drága, sok áramot fogyaszt, és sok benne a »hibalehetőség«. A Lengyel Tudományos Akadémia fizikai intézetében nemrég olyan eredményre jutottak, amellyel, ha sikerül a gyakorlatba átvinni, egyszer­re elháríthatok a villamos hű­tőszekrény elterjedésének aka­dályai. A lengyel kutatók új mód­szert dolgoztak ki a hőelemek­hez szükséges félvezető anyag előállítására. Az általuk ki­dolgozott félvezető aryag a birmut, a szelén, a tellur és a stibium elegye. Az ilyen elegy- ből készített gyűszűnvi höelem- darabka két vége között mint­egy 60 fok C hőmérsékletkü­lönbséget lehet fenntartani. A kis hőelemek felhasználá­sával olyan 25 literes hűtőszek­érdekes kísérlete rényt készítettek, amelyben akár mínusz 16 fokon is tárol­hatók a behelyezett anyagok, élelmiszerek. Ennek á hűtő- szekrénynek energiafogyasztá­sa lényegesen kevesebb, mint a kereskedésekben jelenleg kapható típusoké, élettartama pedig szinte korlátlan. Széria- gyártása is egyszerűnek ígér­kezik, mert a kompresszor, gumitömlő és motor helyett mindössze egy miniatűr, hő­elemekből álló telepet keli benne elhelyezni. Persze a kísérlettől még hosszú út vezet a nagybani gyártásig, de a lengyel szakem­berek azt remélik, hogy ezt a problémát is megoldják a kö­vetkező években, és akkor tel­jesen új alapokra helyezhetik majd a háztartási hűtőszek­rény, s nem lesz annak akadá­lya, hogy a legkisebb faluba is eljusson ez a fontos háztar­tási gép. HapféHHtfU tnufeada cddiáUészüték A japán hír­adástechnikai ipar minden verseny­társát »veri« a zsebrádiók, a ci­garetta csomag nagyságú rádiók területén. Olyan alacsony munka­béreket fizet, hogy árban nem tudnak vele konkurálni az amerikai és nyu­gatnémet gyárak, s így például az Egyesült Államok­ban sokkal több japán miniatűr rá­diót adnak el, mint hazai gyár­tásút A japán hír­adástechnikai gyárak már 1962 első hónapjában két újdonságot hoztak piacra. Az egyik a napsugár­ral működtetett kis rádióvevő. Persze csak akkor működik, ha a napfény közvetle­nül éri, felhős idő­ben nem tud »fo­lyamatos üzemet« adni, és nem mű­ködik, ha esik az e^ő. De borús, esős idő esetére is gondolt a gyár, és kis telepet helye­zett el benne, hogy »naphiány« esetén is szóljon. A másik japán újdonság: az eser­nyő vagy napernyő nyelébe épített tranzisztoros-te lé­pés rádiókészülék. Sok értelme nincsen, de bizo­nyára el lehet ad­ni. A pamír hegységben lőtt majom nem azonos a «havasi emberrel" ? Mint már jelentettük, a Pa- mir-hegység havasaiban 3000 méter magasságban majmot lőtt egy tarízsik vadász. Az el­ső jelentések arról szóltak, hogy az apró termetű, vöröses­barna bundájú majom elejtése végleg megoldotta a «-havasi ember-« rejtélyét. Borisz Porsnyev professzor, az ismert szovjet tudós, aki most tért vissza Tádzsikisztán - ból Moszkvába, az APN hír­ügynökség munkatársának ki­jelentette, hogy a Pamíron el­ejtett makakó majom nem té­vesztendő össze a legendás ha­vasi emberrel. A tanár az ana­tómiai vizsgálat alapján fölté­telezi, hogy a majom valame­lyik szomszédos országból, pél­dául Tibetből vagy Indiából, esetleg Pakisztánból került a Pamír-hegységbe, do az is le­het, hogy afganisztáni karaván- útról szökött meg. A »havasi ember« a sok szemtanú egybehangzó vallo­mása szerint sokkal magasabb termetű, majomszert! lény. A »havasi ember« esetleg három­négy fajta állat gyűjtőneve. »Ennek a titokzatos élőlénynek további kutatása a tudósok fel­adata marad« — mondta Pors­nyev professzor. (MTI) cA Afliza QCLzdÁt cumi oetás Péter csontot ad a kutyának. A kutya nyüszít, mert a gazda incselkedik vele: sokáig forgat­ja a csontot a levegőben. Az­tán két lábra ágaskodik, s végre szájába kaphatja a friss disznócsontot. Mintha köszön­né, meghajtja a fejét, s be­megy a házába, a barnára fes­tett kutyaólba, aminek bolthaj­tásos a bejárata. Afölött a fel­írás: »Harap-lak.« A Tiszának ez kijár, tartja a gazda, mert a Tisza kutya párját ritkítja az egész határban, annyira szere­ti a gazdáját. Ennek a barátságnak törté­nete van. Rostás az útfélen akadt erre a kedves állatra. Éppen kukoricát fuvarozott a városba még egyéni gazda ko­rában, s azon gondolkolott nagy egyedüllétében, hogy be­lépjen-e az Aranykalászba Alighogy átmentek a lovak a fahídon, odaugrott a kocsi elé egy kutya. Szomorú volt, lelógott a füle, és alázatosan pillantott a kocsin ülő ember­re. Elzavarták otthonról, gon­dolta Rostás, vagy ki tudja, miért vált hajléktalanná? Lé­lekben másodpercek alatt egy­másra találtak, és Rostás a leg­közelebbi csárdában egy fél li­ter soltvadkerti mellett el i* keresztelte Tiszának. A kutya • keresztelésnek csak akkor örült meg igazán, amikor meg­kapta a vendéglős néhány szá­raz pogácsáját. A hűség alap­ja tehát a pogácsa volt. S úgy látszik, nagyon ízletes pogácsá­ja lehetett a vendéglősnek, mert a Tisza annyira megsze­rette új gazdáját, hogy mindig ott ugrált körülötte. zóta igen jól megvan* nak egymással. A Ti­sza kiérdemelte a há­zat, és eltűnt hajdani szomorú­sága. Roáiás időközben belé­pett az Aranykalászba, s elfe­lejtette a sok kínos éj zabát, az álmatlan gyötrődést. Még a fuvarozásról is leszokott, pe­dig nem egykönnyen ment ez. Amikor az Aranykalász átala­kult magasabb típusú szövet­kezetté, Rostást növényter­mesztési brigádvezetőnek vá­lasztotta meg a tagság. Ez volt az öröme, de bánata is. A közös istállóba bevitték a lovakat, teheneket, és Ros­tásnak még az sem adatott meg, hogy legalább az állatte­nyésztésben dolgozzon. Az el­nök türelmesen elmagyarázta neki, hogy egyelőre nagyobb szükség van a hozzáértésére a növénytermesztésben. Rostás néhányszor még előhozakodót kérésével, de azután már ma­ga is szégyellte az állatokhoz fűződő bensőséges viszonyát, és beletörődött, hogy kelká­posztával meg szentesi papri­kával kell foglalkoznia. A Ti­sza pótolni tudta az állatokat, és Rostás hamarosan megnyu­godott. A kutyának megadott minden jót. ápolta, gondozta, még a szel ői is óvta. Ez a sze­líd ■>'őszág lett a legkedvesebb barátja, mén beszélt is neki, s mindenről kikérie hűséges kö- vet~!An^k véleményét. óriás éppen a rérythor­dásról e'mélkedett a Tiszával, amikor a tanya végén meg égni eoy em­ber. Mérgesnek látszott, rogy» gyant léptekkel baktatott elő­re, s mogorván köszönt. A be­szédet azzal kezdte, hogy sze­mére húzta a kalapját, szétve­tette a lábát, és megnézte a kutyát. — Szép ez az állat — mond­ta. —« Szép — felelte Rostás. — Elviszem magammal — jelentette ki az ismere'len, és közelebb lépett a kutyához. Rostás hirtelen szóhoz sem tudott jutni. Csak állt megkö­vültén, s csak sokára kérdezte meg: — Aztán miért vinné elf Mert az enyém volt. A gazda elvörösödött. — Lehet, hogy a kutya a magáé volt... Én azonban a maga helyében elsüllyednék a föld alá. Ilyen kutyát elker­getni! Tudja, milyen állat ez? Sem is állat, okosabb némely embernél is. A kutyát én ta­láltam, azóta gondját viselem, és nem adom oda semmiért. A mogorva idegen nem vá­laszolt a kiabálásra. Hol a gaz­dára, hol meg a Tiszára pil­lantott, és szinte védekezésül összébb húzta magát. A szigo­rú vád ellen sem til'ckozotl. Amikor Rostás elhallgatott, hosszú csend következett. Az idegen végre annyit mondott: — Maga nagyon szereti ezt a kutyát. Sem viszem el. A hangja megtört, majdnem fájdalmas volt. Lehajolt s Ti­szához, megsimogatta, aztán megpöccintette a kalapját: — Vigyázzon rá. Isten áldja meg érte! — Nem akarja elvinni? — kérderie Rostás csöndesen. — Látom, hogy már ide ra­gaszkodik — válaszolt az ide­gen szomorkásán. — Nagy bá­nata volt úgyis. Örülök, hogy jól van. Az idegen egyre rejtelme­sebbnek tűnt Rostás szemé­ben. Már nem is találta any- nyira ellenszenvesnek mint az érkezésekor. Arcán keserűsé­get vélt fölfedezni és valami n^gy bánatot. — Aztán,.. mi bánata volt a kvtyának? — Meghalt a t'zAves fiam. A Bundes nany n sze-ef e. Amikor titemettük a gyereket, nem is jött vissza. Ott ült, a sírnál napokon át. Ha enni vit­tünk neki, nem fogadta el. Le­fogyott szegény bánatában. Az ötödik nap nem találtam a sírnál. Elment világgá, vagy nem talált*haza, nem tudom. Nemrégen hallottam, hogy itt van. Haza akartam vinni, leg­alább ez vigasztalt volna. A fiam is nagyon szerette... Könnyes lett az arca, de nem törölte le. Elfordult és hallga­tott. A kezével legyintett: —• Maradjon itt, látom, ma­gának is kedves. — Az. De azért odaadom... Vimie el a házát is. — Rostás­nak ősszeszorult a szíve, de már kimondta a döntő szót. — Komolyan visszaadja? — kérdezte az idegen. — Komolyan, de vigye már­is, vigye rögtön, ne is lás­sam. Érti? Ez a ku ya engem annyi mindenre emlékeztet, vi­gye, mert... z idegen elkapta a ku­tya nyakát. A Tisza nyüszített, egyre ke- gyetlenebbül vonított. Rostás­nak be kelle't fognia a fülét.. Csak állt a szénakazal mellett és eszébe jutott a keresztelés a fél liter soltvadkerti mellett. A szeme elhomályosodott, és a naoudarab ember egyszerre csak elkezdett hangosan zo­kogni. Távolban ugattak a szom­szédkutyák, a Tisza néha vak­ként tt még egyet, de aztán az 'denen eltűnt a láthatá-on. T assan beerieledett, a tiszta levegő tonább'fotta a kutynze- nét. Rostás még mindin ott állt a kariaknál, aztán bemen' a ház’ a, kího-ta a Tisza va­csoráját, és n~hé*ke* la*+a\ odarakta a me cáréul t ku'yaház elé. Mészáros Ferenc XvpKQk? GONDBAN VANNAK a téglagyáriak Kőröshegyen. A Téglagyári Egyesülés leg­utóbbi értekezletén derült ez ki. Félő ugyanis, hogy nehéz lesz fokozni múlt évi mun­kavédelmi eredményeiket, s ha nem javítanak, oda a jó hírnév. Az előírások szerint az előző évet veszik alapul, s ahol ehhez viszonyítva a legnagyobb a fejlődés, ott a legjobb az eredmény. — Jó, jó — mondta a gyár­vezető az értekezleten. — De mit javítsunk mi? Hisz nálunk tavaly egyetlen bal­eset sem történt! Most ha valaki megüti az ujját, menten duplájára emelkedik a sérülések szá­ma. Ha viszont megint nem lesz baleset, azt mondják majd, hogy egy helyben to­pognak a kőröshegyiek... — rf — ... Új játékok kiállítása Mürnbergben A napokban nyílt meg Nümbergben a nemzetközi játékkiállítás. Érdekessége, hogy a világűr meghódításá­nak korára jellemző játékok — rakéták, műholdak, űrha­jók — mellett divatba jöttek a »veterán« játékok is. így például a legkülönfélébb ré­gi autótípusokat, »kurblival« megindított század eleji »motoros hintókat« s az au­tógyártás egyéb »ősi modell­jeit« mutatják be a kicsi­nyeknek. A kiállítás egyik nagy si­kere egy szétszedhető és ősz- szerakható miniatűr autó­motor, amelyet egy piciny elektromotor hajt meg. A farsangi újdonságok közül nagy sikert aratott a »bajusz­kollekció«, amelyben a leg« különfélébb formájú »férfias díszek« szerepelnek különféle színekben és speciális ra­gasztóanyaggal ellátva. A ja­pán játékipar bájos plüss mackókat mutat be külön­böző emberi foglalatosságok v közepette: mackó ül az író­asztal mögött, telefonál, és közben jegyzetel. Egy másik mackó a bárpult mögött koktélokat kever, mégpedig különböző színűeket. A ba­badivat ismét a »gyerekes« vonásokhoz tért vissza, nem divat többé a »mondén« ba­ba. ... Érdekes számok A világon ma 3 milliárd ember él. 2000 körül a vi­lágnak 6—7 milliárd lakosa lesz. ... Az időszaki folyóiratok vi­lágszerte körülbelül 200 mil­lió példányban jelennek meg. vagyis ezer lakosonként 74 példányban. ... Ezerszál kü’földi vadászvendég járt erdeinkben a- elméit vadászati idénybeli A vadászati szakemberek el­készítették a januárban befe­jeződött 1961—1962-es vadászati, idény mérlegét. Eszerint ebben az időszakban 1100 külföldi va­dászvendég fordult meg er­deinkben, háromszázzal több, mint egy évvel előbb. Elmond­hatjuk, hogy Európa minden részéből jönrek vadászok nagy- és apróvadas területeinkre. A most befejeződött idényben például csaknem 1100 vadász járt nálunk, számos francia, belga, svéd és néhány dán, norvég, illetve angol vadász is szerencsét próbált. Sommt! W»fog Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és. a Somogy megyefi Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KI9DEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár,, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinba S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy meg vei Nyomd»» ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti? a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postabivaaloknál és postá6kézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U M» A

Next

/
Oldalképek
Tartalom