Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
1 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1982. fsamé? 2fc Munkanélküliség vagy munkaerőfölöslej Gytakran hallani eat a kijelentést: »Nehéz elhelyezkedni Kaposváron.-« Ennek szemmel látható jelei is vannak. A vállalatok személyzeti osztályán sok a munka után érdeklődő, és soriban állnak a városi tanács munkaközvetítő irodája előtt is. Két hét alatt 6Ö2 munkakereső Január 1-től 16-ig 602 volt azoknak a száma, akik először keresték föl a munkaközvetítőt elhelyezkedési szándékkal , Január 16-a előtt egy-egy napon 100—120-an, a legutóbbi közvetítési napom 320-am kértek munkát. Ezzel szemben a vállalatok januárban csupán 195 embert — 124 férfit és 71 nőt — kértek a munkaközvetítőtől. Ezt a statisztikát kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják azok a vállalatok, amelyek megke. rülve a rendeletét nem a munkaközvetítő révén vesznek föl dolgozókat. • Lényegesen azonban ez nem változtat a helyzeten. Irány a város... Hogyan alakulhatott ki a jelenlegi állapot, amikor köztudomású, hogy az utóbbi években majd minden üzemünk bővült, hogy csak a tex_ tilmúvekeit, a ruhaüzemet és a Faipari Vállalatot említsük. Csupán a textiliparban 1100 embernek teremtettek új munkaalkalmat 1961-beá. Sokan kaptak munkát a nemrég ide telepített üzemekben is: a Világítástechnikai Vállalatnál, a Vas- és Fémipari Vállalatnál, a gumigyárban. Csakhogy a faluról sakkal nagyobb aránybán indult meg a Kaposvárra való vándorlás, mint amennyit a város elbírna- Az elhelyezkedni akarók 90 százaléka néhány nappal előbb jelentkezett be állandó lakónak Kaposvárra. Lakás van, állás nincs Tóth Ferenc és felesége Vis- nyerői jött Kaposvárra Az Egyenesa úton laknak. Munkahelye egyiküknek sincs. De már náluk lakik az asszony testvére, Deliága Jánosné is; neki sincs a városban állása. Ugyanez a helyzet Káló Jánossal és feleségével, akik a Kecel-hegyre költöztek. Gállá Mária, bár szülei Dombóváron élnek, a Nyár utcában íakó rokonaihoz költözött, s most jár állás után. Lakásuk tehát már van. S holnap valamennyien ott állnak majd a munkaközvetítő iroda előtt állásra várva Tucatjával sorolhatnánk őket. így bizony hiába tesznek meg mindent a város és a megye vezetői azért, hogy elegendő munkaalkalmat teremtsenek — holnap, holnapután tömegével jönnek az újabb jelentkezők. Nincs pontos adat A rendőrségi lakásmyilván- tartónál szerettünk volna tiszta képet kapni a megyeszékhelyre való be- és kijelentkezésről. Sajnos, a város és a kaposvári járás adatait együtt kezelik, külön statisztikájuk nincs. A nyilvántartó dolgozói is régen fölfigyeltek már a vidékiek beözönlőiére. Még ha a járás adataival együtt vizsgáljuk is a múlt évi lakásváltoztatásokat, akkor is megdöbbentő képet kapunk. Tavaly 1620 férfi és 1361 nő jelentkezett be ideiglenes lakónak — nagy részük Kaposváron. A ki jelentkezők száma 2000 volt, tehát csaknem ezren maradtak Kaposváron. Állandó lakónak 10 231-on jelentkeztek, kijelentkeztek 7579-en. Ez utóbbi számokban az új lakásokba költözők, a lakás cserélők is benne vannak mind a városban, mVd a járásban. De még így is sok jut belőlük Kaposvárra. Nem munkaerő fölösleg Rendőrhatóságunk, mivel a jelentkezők ideiglenes vagy állandó lakással rendelkeznek, s mivel az alkotmány biztosítja a szabad költözködés jogát, megadják az engedélyt arra, hogy az illetők Kaposvár ideiglenes vagy állandó lakói legyenek. Államunk számolt azzal, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelő- szövetkezetek gépesítése folytán munkaerő szabadul fél a falun, s hogy ezek az emberek városokban akarnák elhé- lyézkédnl Ez a folyamat azonban bem egyszerre, hanem évek hosszú sora alatt mégy végbe. Úgy, ahogy erősödnek, fejlődnek, gépesednek ’erine- lőszövetkezeteimk, a város is felkészül a felszabaduló munkaerő befogadására: ipartelepítéssel, az üzemek bővítésével, lakások építésével stb. Arra a nagyarányú »-bevándorlásra« atomban, ami most tapasztalható, Kaposvár nem készült fel. Nem, mórt hiszen még nincs akkora munkaerő- fölösleg falun, ami ezt a városba áramlást indok jlná Sőt! A legtöbb ísz-ben kevés a munkaerő. A vidékről bejövök többsége fiataL A termelőszövetkezetekben az öregek, a betegek, a kevésbé munkabírók maradtaik. Válogatnak a kaposváriak A falusiak városba özönlése egymagában is elegendő ahhoz, hogy felborítsa a n unka- arc-egyensúlyit, és elhelyezkedési gondokat idézzen élő. De más oka is van a jelenlegi állapotnak: a kaposváriak gyakran válogatnak a munkaalkalmak között tA Világítástechnikai Vállalatnál például előfordult hogy a kiközvetített dolgozók már a kapuiból vísz- szaíordulnak azzal, hogy ők ide nem jönnek, mert másképpen képzelték el az üzemet A »könnyű munkahelyen valami olyasmit értettek, hogy kényelmesen elüldögélhetik majd a napot, s megkapják az 1000—1500 forintot. Ezért a pénzért azonban meg is kell dolgozná. 125-en 16 megyéből Elsősorban a textilmű vektől idegenkednek a kaposváriak. — Három műszak, álló munka, gép mellett kell dolgozni — hallaná nemegyszer főleg fiatal leányoktól a kifogást, amikor ezt a munkahelyet ajánlják nekik. Ezért az üzem kénytelen azokat fölvenni, akik éppen jelentkeznek. Pedig az üzem vezetői helybeliekből szeretnék kialakítani azt a törzsgárdát amelynek munkájára mindenkor lehet számítani. Az üzem 125 dolgozójának más megyében van állandó lakóhelye. 16 megyéből jött ez a 125 ember. Tolnáiból 43-an, Baranyából 23-an, Zalából 18- an, Veszprémből 11-en járnak ide dolgozni, de járnak Szolnok és Borsod megyéből is. Csupán Pest és Nógrád megyeiek nem dolgoznak a tex- tilmiúvekben. 353 bejáró A megye 132 községéből 522-en dolgoznak a texilmű- vekben, közülük 353-an járnak be naponta vonattal, busszal, motorral vagy gyalog munkahelyükre. A be- és hazautazással sokan 5—6 órát, rnajd- csaknem egy műszakot töltenek vonaton. Elfáradnak, mire munkahelyükre érnek. Az üzemnek sokkal jobb lenne, ha munkásainak nem 60—65. hanem legalább 85—90 százaléka helybeli volna. Azonban hiába akarja ezt az arányt megváltoztatni az üzem vezetősége, ez nem rajtuk áll csupán. 1961-ben fonótanulókat kerestek. A • 471 jelentkező 70 százaléka vidékről jött. S ez még csak a textilművek. Hasonló gondokkal küzd több más üzem is. Fölvétel vagy elbocsátás? A munkát keresőkhöz keli sorolni azokat is, akiket valamely vállalattól elbocsátottak, ök azonban nem jelentenek különösebb megterhelést a városnak. Szó sincs ugyanis olyan nagymérvű elbocsátásról, mint amilyenről némelyek beszélnek. Mi történt például a 13-as AKÖV-né!? A rendkívüli időjárás (laza talajon nem tudnak szállítani), de még inkább az a törekvésük. hogy nagymértékben emelik a termelékenységet, szükségessé tette, hogy mmtégy harminc dolgozót elbocsássanak. Ez a szám három főnökség között oszlik meg. Mivel időköziben visszavettek 13-at, így alig néhány ember maradt munka nélküL Az elbocsátás tehát Kaposváron nem ööveli jelentősén a munkát keresők számát. Különösen nem, ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg az AKÖV- néí hét embert elbocsátottak:, azalatt a Finommechanikai Vállalatnál hat szakmunkást kerestek. Elsősorban helybelieket Hiába bővítik ü^tómieinket, telepítenek újakat, ha helybeli jelentkezők híján kénytelenek azokba vidéki, sőt más megyéből jött munkaerőt fölvenni. Amennyire jogos városunk lakóinak az a kérése, hogy a kínálkozó áldásokat elsősorban helybeliekkel töltsék be, annyira jogos a város, a megye vezetőinek kérése is: félre a válogatással, aki dolgozni aikor, az ragadja meg az első kínálkozó munkaalkalmat. • * * Enyhítene a helyzetien a* ts, ha ütetneink megtartanák a rendeleteket, és nem vennének föl senkit a munkaközvetítő megkerülésével. Gyakran előfordul, hogy »fontos népgazdátsági okból-« név szerint kémek segédmunkásokat, u&yán ki ad hitelt az ilyen indokolásnak? Mint ahogy az is furcsa, hogy az egyik vállalatnál a hely ben lakó jelentkezőt nem vették föl éjjeliőrnek, de egyik dolgozójuknak vidéki rokonát igen. Bizonyára »fontos népgazdasági okból*«. Az ilyen eljárás sérti azokat, akiknek valóban szükségük v munkára, s régóta várnak elhelyezkedésre. Tudni kellene, hogy mennyi az elhelyezkedni akaró városi és mennyi a vidékről beáramló munkaerő. Ehhez nagy segítséget nyújthatna rendőrhatóságunk, ha különválasztaná a kaposvári és a járási lakásnyilvántartást, hogy a város és a megye vezetői pontos képet kapjanak arról, mennyi helybeli, mennyi a vidékről jövő munkások száma, s hogy mely községekből áramlik ki a legtöbb munkaerő. Nem nézzük le a faluról jött embereket. Szívesen látjuk őket, de majd esák akkor, ha megerősödnek a termelőszövetkezetek, ha lesz bőven munkaalkalom, ha lesz elegendő lakás, víz stb. Azt javasoljuk az illetékeseknek, hogy állandó lakosnak csak azokat engedjék Kaposvárra költözni, akik igazolják, hogy falujukban nincs rájuk szükség, s akik a városban vannak állásban. Szalai László — Szegedi Nándor Havonta 360 hektoliter pálinkát készítenek a zákány! fmsz szeszfőzdéjében. Az idén rendkívül nagy volt a szilvatermés, így a szeszfőzde egész éven át dolgozhat. Képünkön: Horváth József vezető ellenőrző méréseket végez. JANCSI HAZAJÖTT.. Kordé Jancsi hazajött Angliából. .. Nem nagy dolog. Sokan elmentek, és sokan hazajöttek. Vannak, akik most, öt érv után jönnek. Ki innét, ki onnét Amikor elment 15 éves gyerek volt, most 22 éves fiatalember. öt év... Két dátum: 1956. december 8. és 1961. október 22. — Postás voltam Magyar- atádon. Kis füttyös postás. Vittem az örömöt minden házhoz. Sohasem jutott eszembe, hogy egyszer az én anyám is kiáll majd a kiskapuba, és várja a postást öt éven át Várta. Kétszáz levelet írtam ez alatt az öt év alatt. Az első levelem. Ausztria, Güssing... Gráe: »Minden nagyon szép, nagyon jó, ha munkát kapok, csomagot küldök majd, édesanyám.« Ferring: »Édesanyám, ugye, megbocsát? Éhes vagyok. Egy szelet kenyeret kaptam, a jelét eltettem holncpra. Szeretnék hazajönni, de félek, nagyon.-« A hazautazásból nem lett semmi. Ügynökök jötték a táborba. A skóciai ügynöknél bányamunkára jelentkeztem. Ha tudtam volna... Másnap már vittek bennünket Grác, Bécs, Belgium, Ostende, háromórás hajóút és London. Gyönyörű szállodában helyeztek el bennünket »Ha itt így megy, két hónap múlva kocsit veszek.« Koodenbitt, 1957. január 8.: »Nagyon furcsán néznek ránk az itteni emberek. Az ígért állást nem kaptuk meg. Az ügynök azt mondja, hogy sztrájkolnak a bányászok- Tegnap kezdődött, mielőtt idejöttünk.« Élmény? ... Verekedés és verekedés. Rájöttünk, hogy gyűlölmek bennünket a skót bányászok. Az igazgatóság nyolchónapos tanfolyamot szervezett. Angolul tanultunk. Ismét elfogott a keserűség. »Anyám, hazamegyek.-« De jött egy ismerős, egy magyar BrodfordbóL Hív:tt, hogy menjek oda. Elmentem. Végre kaptam munkát. Egy textilgyárba kerültem bálahordónak. Hét fontot kerestem hetenként 17 éves voltam... — Négy évig éltem Brod- fordban, és ha jól meggondolom, Kaposvárt mégis jobban ismerem. Széles út, szürke és sárga emeletes házak, no és köd. Idegen emberek A háziasszony örökké kimért, komoly. A fiatalok is mások voltak. Megpróbáltam lekötni magam. Munka után moziba mentem vagy táncolni. Rágyújt egy Kossuthra és elmosolyodik — Higgye el, a Kossuth sokkal jobban esik, mint a Chesterfield. Nem lehet azt szavakkal kifejezni, hogy mit érez az ember idegenben. Nyugtalan, és semmihez sincs kedve. Egy levél, egy magyar szó elég volt ahhoz, hogy úira kezdődjön minden. És ez így ment az utolsó napig. Tavaly ilyentájt már azt hittem, megbolondulok. Még munka közben is folyton itthon járt az eszem. Nem bírtam tovább... Nem törődtem semmivel. Levelet írtam a Vöröskeresztnek és a londoni magyar követségnek. Először anyámtól kaptam választ, aztán a követség értesített, hogy menjek Londonba. Azonnal vonatra szálltam, s másnap mar a követségen voltam. Magas, délceg termetű fiatalember fogadott. Nem akartam hinni a fülemnek. Azt mondta, jöhetek... — Anyám fizette ki a hazautazási költségeket. Október 16-án indultam. Egy évig bolyongtam, amíg Bordfordba kerültem, és hat nap alatt hazaértem. Este kilenc óra körül járhatott az idő, Maavar- atádról gyalog mentem Patalomba. Szerettem volna repülni. .. Beértem a faluba, kö- szöngettem a szembejövőknek. A kocsmából zeneszó hallatszott. Nem állhattam meg, beléptem. Senki se fogadta a köszönésemet. A sógorom is ott ült, ő sem ismert meg. Aztán valaki felkiáltott: »Nicsak, hiszen ez a Kordé Jancsi!« Csak álltam, és potyogtak a könnyeim... Tudja, ki ismert meg azonnal? A kutyám. Az sem tudta, mit csináljon örömében. . . Aznap sokáig beszélgettünk. Jócskán elmúlott már éjfél, amikor ágyba kerültünk. Ágyba, itthon. . . Már dolgozom. Fölvettek a textilművekbe segédmunkásnak. Azt hiszem, sikerű] helyrehozni mindent. Gyerekkoromban mindig fölnéztem azokra az emberekre, akk Amerikáról meséltek. Én nem szívesen emlékezem Angliára. .. Németh Sándor A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG titkárának beszéde után a számvevő bizottság jelentését vitatták meg. majd a gyűlés elnöke. Mihály János emelkedett szólásra: — Fölkérem a j jelölő bizottság tagjait, vonuljanak a másik terembe, és készítsék el a szavazólapokat Egy ideig csak az írógépek kattogása hallatszott a szomszéd teremből; végre kiosztották a lapokat a küldöttek között. Töprengő arcok hajoltak a papír fölé, tollak percegtek. Eltelt egy negvedóra, akkor a gyűlés elnöke felolvasta a szavazás eredményét: — Teljes bizalmat, 79—79 szavazatot kapott Metzger Janos és Fekete Júlia; Fábián Imrére 78-an, Szűcs Józsefre 77-en szavaztak. Tehát a taggyűlés az új szakszervezeti bizottság tagjait megválasztottnak tekinti. Ezután a bizottsági tagok a funkciók elosztása végett átvonultak a másik terembe. Rövid megbeszélés után Fe- kécs Latos, a MEDOSZ megyei titkára állt fel: — A szakszervezeti bizottság titkárának a gazdaság egyik munkását, Metzger János elvtársat javasolom. ElfőAZ UJ SZB-TITKAR gadják-e? A jelenlevő szájából egyszerre hangzott a válasz: — Igen, el! METZGER ELVTARSSAL új munkahelyén, a szakszervezeti irodában beszélgetünk. A zömök, barna fiatalember lassan, de határozottan tagolva a szavakat életéről, eddigi munkájáról szól néhány szót: — Munkáscsaládból származom. Apám mezőgazdasági cseléd volt Pamukan Gál József földbirtokosnál. Hat gyereket kellett fölnevelnie. A szűkös kommencióból bizony nehezen tellett a megé’he'és- re Iskolába Pamukon és Fonyódon jártam. Mivel tovább- 'n>v'ásra nem is gondolhattam, az elemi után a fonyódi tőzegtelepen napszámoskod- tam. Kocsis voltam. Havi keresetem alig tizenöt pengő volt, pedig napkeltétől napnyugtáig keményen kellett dolgozni. A felszabadulás utáni években a legtöbb időt a Balaton- n agy here ki Állami Gazdaságban töltötte. Volt szállítómunkás, majd elvégezte a gépkocsivezetői tanfolyamot, s öt- venhéttől mostanáig gépkocsi- majd dömpervezetőként dolgozott Jó munkájáért kétszer kapott kiváló dolgozó jelvényt. Nem húzódozott a társadalmi munkától sem. — Hogy mik a terveim? Minél jobban meg akarom ismerni a gazdaság és a szakszervezet munkáját. Bár tudom, hogy nem lesz könnyű, mégis szeretném jól ellátni feladatomat. Remélem, hogy a gazdaság vezetői, a dolgozók segítenek majd, hiszen bármilyen szép a szándék, egy ember mégiscsak egy ember, probléma pedig rengeteg akad. * * * VOLT MUNKATÁRSAIT, választóit kérdezgetem: milyen embernek ismerik, miért őt választották meg titkárrá’ — Kilenc éve ismerem Janit — mondja Bódi István gépkocsivezető. — Ha éjjel a legjobb álmából rázták föl, akkor is szó nélkül ment dolgozni. A munkában nem ismert lehetetlent. Mint 'ember barátságos, melegszívű. Ig-'zi munkás, és ami a fő, udvarias mindenki iránt Homoki Gyula döm ceres így summázza véleményét: — Mindnyájunknak fáj, hogy itt kell hagynia bennünket, de örülünk is annak, hogy ilyen gerinces és őszinte ember lett a szakszervezeti titkár. — Bízunk benne, mert igazi kommunistának ismer iT k, aki érti a dolgokat, tisztában \an a törvényekkel — mondja Tóth Gyula asztalos. — Az elvtárs nyugodtan megírhatja: a mi véleményünk a.z, hogy nála különb embert keresve sem találtunk volna erre a posztra. És mi segíteni is fogunk neki. Jani mindig számíthat ránk. Az őszinte vélemények sokaságából íme, kirajzolódik egy ember aréképe: egy emberé, aki munkája közben szavai és tettei mögött érzi majd a dolgozók bizalmának aranyfedezetét. Most már csak rajta áll, hogy megmutassa: nem fognak csalódi benne az emberek. Kerék Imre Ne mulassza el! Február 3-án, Kaposváron, a farsang legnagyobb báli eseménye: AAAAÄAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaAaa A a III. DOROTTYA-BÁL. W'WVi Y/> Meghívók és belépőjegyek igényelhetők az Idegenforgalmi Hivatal kirendelt: égénél, KAPOSVÁR, LATNKA-HÁZ. t