Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

1 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1982. fsamé? 2fc Munkanélküliség vagy munkaerőfölöslej Gytakran hallani eat a kije­lentést: »Nehéz elhelyezkedni Kaposváron.-« Ennek szemmel látható jelei is vannak. A vállalatok személyzeti osztá­lyán sok a munka után ér­deklődő, és soriban állnak a városi tanács munkaközvetítő irodája előtt is. Két hét alatt 6Ö2 munkakereső Január 1-től 16-ig 602 volt azoknak a száma, akik először keresték föl a munkaközvetí­tőt elhelyezkedési szándékkal , Január 16-a előtt egy-egy na­pon 100—120-an, a legutóbbi közvetítési napom 320-am kér­tek munkát. Ezzel szemben a vállalatok januárban csupán 195 embert — 124 férfit és 71 nőt — kér­tek a munkaközvetítőtől. Ezt a statisztikát kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják azok a vállalatok, amelyek megke. rülve a rendeletét nem a munkaközvetítő révén vesznek föl dolgozókat. • Lényegesen azonban ez nem változtat a helyzeten. Irány a város... Hogyan alakulhatott ki a jelenlegi állapot, amikor köz­tudomású, hogy az utóbbi években majd minden üze­münk bővült, hogy csak a tex_ tilmúvekeit, a ruhaüzemet és a Faipari Vállalatot említsük. Csupán a textiliparban 1100 embernek teremtettek új munkaalkalmat 1961-beá. So­kan kaptak munkát a nemrég ide telepített üzemekben is: a Világítástechnikai Vállalat­nál, a Vas- és Fémipari Vál­lalatnál, a gumigyárban. Csak­hogy a faluról sakkal nagyobb aránybán indult meg a Ka­posvárra való vándorlás, mint amennyit a város elbírna- Az elhelyezkedni akarók 90 szá­zaléka néhány nappal előbb jelentkezett be állandó lakó­nak Kaposvárra. Lakás van, állás nincs Tóth Ferenc és felesége Vis- nyerői jött Kaposvárra Az Egyenesa úton laknak. Munka­helye egyiküknek sincs. De már náluk lakik az asszony testvére, Deliága Jánosné is; neki sincs a városban állása. Ugyanez a helyzet Káló Já­nossal és feleségével, akik a Kecel-hegyre költöztek. Gállá Mária, bár szülei Dombóváron élnek, a Nyár utcában íakó rokonaihoz költözött, s most jár állás után. Lakásuk tehát már van. S holnap valamennyien ott áll­nak majd a munkaközvetítő iroda előtt állásra várva Tu­catjával sorolhatnánk őket. így bizony hiába tesznek meg mindent a város és a megye vezetői azért, hogy elegendő munkaalkalmat teremtsenek — holnap, holnapután tömegével jönnek az újabb jelentkezők. Nincs pontos adat A rendőrségi lakásmyilván- tartónál szerettünk volna tisz­ta képet kapni a megyeszék­helyre való be- és kijelentke­zésről. Sajnos, a város és a kaposvári járás adatait együtt kezelik, külön statisztikájuk nincs. A nyilvántartó dolgozói is régen fölfigyeltek már a vi­dékiek beözönlőiére. Még ha a járás adataival együtt vizsgáljuk is a múlt évi lakásváltoztatásokat, akkor is megdöbbentő képet kapunk. Tavaly 1620 férfi és 1361 nő jelentkezett be ideiglenes la­kónak — nagy részük Kapos­váron. A ki jelentkezők száma 2000 volt, tehát csaknem ez­ren maradtak Kaposváron. Állandó lakónak 10 231-on je­lentkeztek, kijelentkeztek 7579-en. Ez utóbbi számokban az új lakásokba költözők, a lakás cserélők is benne vannak mind a városban, mVd a já­rásban. De még így is sok jut belőlük Kaposvárra. Nem munkaerő fölösleg Rendőrhatóságunk, mivel a jelentkezők ideiglenes vagy ál­landó lakással rendelkeznek, s mivel az alkotmány biztosítja a szabad költözködés jogát, megadják az engedélyt arra, hogy az illetők Kaposvár ideiglenes vagy állandó lakói legyenek. Államunk számolt azzal, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, a termelő- szövetkezetek gépesítése foly­tán munkaerő szabadul fél a falun, s hogy ezek az embe­rek városokban akarnák elhé- lyézkédnl Ez a folyamat azon­ban bem egyszerre, hanem évek hosszú sora alatt mégy végbe. Úgy, ahogy erősödnek, fejlődnek, gépesednek ’erine- lőszövetkezeteimk, a város is felkészül a felszabaduló mun­kaerő befogadására: ipartelepí­téssel, az üzemek bővítésével, lakások építésével stb. Arra a nagyarányú »-beván­dorlásra« atomban, ami most tapasztalható, Kaposvár nem készült fel. Nem, mórt hiszen még nincs akkora munkaerő- fölösleg falun, ami ezt a vá­rosba áramlást indok jlná Sőt! A legtöbb ísz-ben kevés a munkaerő. A vidékről bejö­vök többsége fiataL A terme­lőszövetkezetekben az öregek, a betegek, a kevésbé munka­bírók maradtaik. Válogatnak a kaposváriak A falusiak városba özönlése egymagában is elegendő ah­hoz, hogy felborítsa a n unka- arc-egyensúlyit, és elhelyezke­dési gondokat idézzen élő. De más oka is van a jelenlegi ál­lapotnak: a kaposváriak gyak­ran válogatnak a munkaalkal­mak között tA Világítástech­nikai Vállalatnál például elő­fordult hogy a kiközvetített dolgozók már a kapuiból vísz- szaíordulnak azzal, hogy ők ide nem jönnek, mert más­képpen képzelték el az üze­met A »könnyű munkahely­en valami olyasmit értettek, hogy kényelmesen elüldögélhe­tik majd a napot, s megkap­ják az 1000—1500 forintot. Ezért a pénzért azonban meg is kell dolgozná. 125-en 16 megyéből Elsősorban a textilmű vektől idegenkednek a kaposváriak. — Három műszak, álló mun­ka, gép mellett kell dolgozni — hallaná nemegyszer főleg fiatal leányoktól a kifogást, amikor ezt a munkahelyet ajánlják nekik. Ezért az üzem kénytelen azokat fölvenni, akik éppen jelentkeznek. Pe­dig az üzem vezetői helybe­liekből szeretnék kialakítani azt a törzsgárdát amelynek munkájára mindenkor lehet számítani. Az üzem 125 dolgozójának más megyében van állandó lakóhelye. 16 megyéből jött ez a 125 ember. Tolnáiból 43-an, Baranyából 23-an, Zalából 18- an, Veszprémből 11-en járnak ide dolgozni, de járnak Szol­nok és Borsod megyéből is. Csupán Pest és Nógrád me­gyeiek nem dolgoznak a tex- tilmiúvekben. 353 bejáró A megye 132 községéből 522-en dolgoznak a texilmű- vekben, közülük 353-an járnak be naponta vonattal, busszal, motorral vagy gyalog munka­helyükre. A be- és hazauta­zással sokan 5—6 órát, rnajd- csaknem egy műszakot tölte­nek vonaton. Elfáradnak, mi­re munkahelyükre érnek. Az üzemnek sokkal jobb lenne, ha munkásainak nem 60—65. hanem legalább 85—90 száza­léka helybeli volna. Azonban hiába akarja ezt az arányt megváltoztatni az üzem veze­tősége, ez nem rajtuk áll csu­pán. 1961-ben fonótanulókat kerestek. A • 471 jelentkező 70 százaléka vidékről jött. S ez még csak a textilművek. Ha­sonló gondokkal küzd több más üzem is. Fölvétel vagy elbocsátás? A munkát keresőkhöz keli sorolni azokat is, akiket vala­mely vállalattól elbocsátottak, ök azonban nem jelentenek különösebb megterhelést a vá­rosnak. Szó sincs ugyanis olyan nagymérvű elbocsátás­ról, mint amilyenről némelyek beszélnek. Mi történt például a 13-as AKÖV-né!? A rendkívüli időjárás (laza talajon nem tudnak szállítani), de még inkább az a törekvé­sük. hogy nagymértékben emelik a termelékenységet, szükségessé tette, hogy mmt­égy harminc dolgozót elbo­csássanak. Ez a szám három főnökség között oszlik meg. Mivel időköziben visszavettek 13-at, így alig néhány ember maradt munka nélküL Az el­bocsátás tehát Kaposváron nem ööveli jelentősén a mun­kát keresők számát. Különö­sen nem, ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg az AKÖV- néí hét embert elbocsátottak:, azalatt a Finommechanikai Vállalatnál hat szakmunkást kerestek. Elsősorban helybelieket Hiába bővítik ü^tómieinket, telepítenek újakat, ha helybe­li jelentkezők híján kénytele­nek azokba vidéki, sőt más megyéből jött munkaerőt föl­venni. Amennyire jogos váro­sunk lakóinak az a kérése, hogy a kínálkozó áldásokat el­sősorban helybeliekkel töltsék be, annyira jogos a város, a megye vezetőinek kérése is: félre a válogatással, aki dol­gozni aikor, az ragadja meg az első kínálkozó munkaalkal­mat. • * * Enyhítene a helyzetien a* ts, ha ütetneink megtartanák a rendele­teket, és nem vennének föl senkit a munkaközvetítő megkerülésével. Gyakran előfordul, hogy »fontos népgazdátsági okból-« név szerint kémek segédmunkásokat, u&yán ki ad hitelt az ilyen indokolás­nak? Mint ahogy az is furcsa, hogy az egyik vállalatnál a hely ben lakó jelentkezőt nem vették föl éjjeliőrnek, de egyik dolgozó­juknak vidéki rokonát igen. Bizo­nyára »fontos népgazdasági ok­ból*«. Az ilyen eljárás sérti azokat, akiknek valóban szükségük v munkára, s régóta várnak elhe­lyezkedésre. Tudni kellene, hogy mennyi az elhelyezkedni akaró városi és mennyi a vidékről beáramló mun­kaerő. Ehhez nagy segítséget nyújthatna rendőrhatóságunk, ha különválasztaná a kaposvári és a járási lakásnyilvántartást, hogy a város és a megye vezetői pontos képet kapjanak arról, mennyi helybeli, mennyi a vidékről jövő munkások száma, s hogy mely községekből áramlik ki a legtöbb munkaerő. Nem nézzük le a faluról jött embereket. Szívesen látjuk őket, de majd esák akkor, ha megerő­södnek a termelőszövetkezetek, ha lesz bőven munkaalkalom, ha lesz elegendő lakás, víz stb. Azt java­soljuk az illetékeseknek, hogy ál­landó lakosnak csak azokat en­gedjék Kaposvárra költözni, akik igazolják, hogy falujukban nincs rájuk szükség, s akik a városban vannak állásban. Szalai László — Szegedi Nándor Havonta 360 hektoliter pálinkát készítenek a zákány! fmsz szeszfőzdéjében. Az idén rendkívül nagy volt a szilvatermés, így a szeszfőzde egész éven át dolgozhat. Képünkön: Horváth József vezető ellenőrző méréseket végez. JANCSI HAZAJÖTT.. Kordé Jancsi hazajött Ang­liából. .. Nem nagy dolog. So­kan elmentek, és sokan haza­jöttek. Vannak, akik most, öt érv után jönnek. Ki innét, ki onnét Amikor elment 15 éves gyerek volt, most 22 éves fia­talember. öt év... Két dátum: 1956. december 8. és 1961. október 22. — Postás voltam Magyar- atádon. Kis füttyös postás. Vit­tem az örömöt minden házhoz. Sohasem jutott eszembe, hogy egyszer az én anyám is kiáll majd a kiskapuba, és várja a postást öt éven át Várta. Kétszáz levelet írtam ez alatt az öt év alatt. Az első levelem. Ausztria, Güssing... Gráe: »Minden nagyon szép, nagyon jó, ha munkát kapok, csomagot küldök majd, édes­anyám.« Ferring: »Édesanyám, ugye, megbocsát? Éhes va­gyok. Egy szelet kenyeret kap­tam, a jelét eltettem holncpra. Szeretnék hazajönni, de félek, nagyon.-« A hazautazásból nem lett semmi. Ügynökök jötték a tá­borba. A skóciai ügynöknél bányamunkára jelentkeztem. Ha tudtam volna... Másnap már vittek bennünket Grác, Bécs, Belgium, Ostende, há­romórás hajóút és London. Gyönyörű szállodában helyez­tek el bennünket »Ha itt így megy, két hónap múlva ko­csit veszek.« Koodenbitt, 1957. január 8.: »Nagyon furcsán néznek ránk az itteni emberek. Az ígért állást nem kaptuk meg. Az ügynök azt mondja, hogy sztrájkolnak a bányá­szok- Tegnap kezdődött, mi­előtt idejöttünk.« Élmény? ... Verekedés és verekedés. Rájöttünk, hogy gyűlölmek bennünket a skót bányászok. Az igazgatóság nyolchónapos tanfolyamot szer­vezett. Angolul tanultunk. Is­mét elfogott a keserűség. »Anyám, hazamegyek.-« De jött egy ismerős, egy ma­gyar BrodfordbóL Hív:tt, hogy menjek oda. Elmentem. Végre kaptam munkát. Egy textilgyárba kerültem bála­hordónak. Hét fontot kerestem hetenként 17 éves voltam... — Négy évig éltem Brod- fordban, és ha jól meggondo­lom, Kaposvárt mégis jobban ismerem. Széles út, szürke és sárga emeletes házak, no és köd. Idegen emberek A házi­asszony örökké kimért, ko­moly. A fiatalok is mások vol­tak. Megpróbáltam lekötni ma­gam. Munka után moziba mentem vagy táncolni. Rágyújt egy Kossuthra és elmosolyodik — Higgye el, a Kossuth sok­kal jobban esik, mint a Ches­terfield. Nem lehet azt szavak­kal kifejezni, hogy mit érez az ember idegenben. Nyugta­lan, és semmihez sincs kedve. Egy levél, egy magyar szó elég volt ahhoz, hogy úira kezdődjön minden. És ez így ment az utolsó napig. Tavaly ilyentájt már azt hittem, megbolondulok. Még munka közben is folyton itt­hon járt az eszem. Nem bír­tam tovább... Nem törődtem semmivel. Levelet írtam a Vö­röskeresztnek és a londoni magyar követségnek. Először anyámtól kaptam választ, az­tán a követség értesített, hogy menjek Londonba. Azonnal vonatra szálltam, s másnap mar a követségen voltam. Ma­gas, délceg termetű fiatalem­ber fogadott. Nem akartam hinni a fülemnek. Azt mondta, jöhetek... — Anyám fizette ki a haza­utazási költségeket. Október 16-án indultam. Egy évig bo­lyongtam, amíg Bordfordba kerültem, és hat nap alatt ha­zaértem. Este kilenc óra kö­rül járhatott az idő, Maavar- atádról gyalog mentem Pata­lomba. Szerettem volna repül­ni. .. Beértem a faluba, kö- szöngettem a szembejövőknek. A kocsmából zeneszó hallat­szott. Nem állhattam meg, be­léptem. Senki se fogadta a köszönésemet. A sógorom is ott ült, ő sem ismert meg. Az­tán valaki felkiáltott: »Nicsak, hiszen ez a Kordé Jancsi!« Csak álltam, és potyogtak a könnyeim... Tudja, ki ismert meg azon­nal? A kutyám. Az sem tudta, mit csináljon örömében. . . Aznap sokáig beszélgettünk. Jócskán elmúlott már éjfél, amikor ágyba kerültünk. Ágy­ba, itthon. . . Már dolgozom. Fölvettek a textilművekbe segédmunkás­nak. Azt hiszem, sikerű] hely­rehozni mindent. Gyerekko­romban mindig fölnéztem azokra az emberekre, akk Amerikáról meséltek. Én nem szívesen emlékezem Angliá­ra. .. Németh Sándor A SZAKSZERVEZETI BI­ZOTTSÁG titkárának beszéde után a számvevő bizottság je­lentését vitatták meg. majd a gyűlés elnöke. Mihály János emelkedett szólásra: — Föl­kérem a j jelölő bizottság tag­jait, vonuljanak a másik te­rembe, és készítsék el a sza­vazólapokat Egy ideig csak az írógépek kattogása hallatszott a szom­széd teremből; végre kiosztot­ták a lapokat a küldöttek kö­zött. Töprengő arcok hajoltak a papír fölé, tollak percegtek. Eltelt egy negvedóra, akkor a gyűlés elnöke felolvasta a sza­vazás eredményét: — Teljes bizalmat, 79—79 szavazatot kapott Metzger Ja­nos és Fekete Júlia; Fábián Imrére 78-an, Szűcs Józsefre 77-en szavaztak. Tehát a tag­gyűlés az új szakszervezeti bi­zottság tagjait megválasztott­nak tekinti. Ezután a bizottsági tagok a funkciók elosztása végett át­vonultak a másik terembe. Rövid megbeszélés után Fe- kécs Latos, a MEDOSZ me­gyei titkára állt fel: — A szakszervezeti bizott­ság titkárának a gazdaság egyik munkását, Metzger Já­nos elvtársat javasolom. Elfő­AZ UJ SZB-TITKAR gadják-e? A jelenlevő szájá­ból egyszerre hangzott a vá­lasz: — Igen, el! METZGER ELVTARSSAL új munkahelyén, a szakszerve­zeti irodában beszélgetünk. A zömök, barna fiatalember las­san, de határozottan tagolva a szavakat életéről, eddigi mun­kájáról szól néhány szót: — Munkáscsaládból szár­mazom. Apám mezőgazdasági cseléd volt Pamukan Gál Jó­zsef földbirtokosnál. Hat gye­reket kellett fölnevelnie. A szűkös kommencióból bizony nehezen tellett a megé’he'és- re Iskolába Pamukon és Fo­nyódon jártam. Mivel tovább- 'n>v'ásra nem is gondolhat­tam, az elemi után a fonyódi tőzegtelepen napszámoskod- tam. Kocsis voltam. Havi ke­resetem alig tizenöt pengő volt, pedig napkeltétől napnyugtáig keményen kellett dolgozni. A felszabadulás utáni évek­ben a legtöbb időt a Balaton- n agy here ki Állami Gazdaság­ban töltötte. Volt szállítómun­kás, majd elvégezte a gépko­csivezetői tanfolyamot, s öt- venhéttől mostanáig gépkocsi- majd dömpervezetőként dolgo­zott Jó munkájáért kétszer kapott kiváló dolgozó jelvényt. Nem húzódozott a társadalmi munkától sem. — Hogy mik a terveim? Mi­nél jobban meg akarom ismer­ni a gazdaság és a szakszerve­zet munkáját. Bár tudom, hogy nem lesz könnyű, mégis sze­retném jól ellátni feladatomat. Remélem, hogy a gazdaság ve­zetői, a dolgozók segítenek majd, hiszen bármilyen szép a szándék, egy ember mégis­csak egy ember, probléma pe­dig rengeteg akad. * * * VOLT MUNKATÁRSAIT, választóit kérdezgetem: mi­lyen embernek ismerik, miért őt választották meg titkárrá’ — Kilenc éve ismerem Ja­nit — mondja Bódi István gép­kocsivezető. — Ha éjjel a leg­jobb álmából rázták föl, ak­kor is szó nélkül ment dol­gozni. A munkában nem is­mert lehetetlent. Mint 'ember barátságos, melegszívű. Ig-'zi munkás, és ami a fő, udvarias mindenki iránt Homoki Gyula döm ceres így summázza véleményét: — Mindnyájunknak fáj, hogy itt kell hagynia bennün­ket, de örülünk is annak, hogy ilyen gerinces és őszinte em­ber lett a szakszervezeti tit­kár. — Bízunk benne, mert iga­zi kommunistának ismer iT k, aki érti a dolgokat, tisztában \an a törvényekkel — mondja Tóth Gyula asztalos. — Az elvtárs nyugodtan megírhatja: a mi vélemé­nyünk a.z, hogy nála különb embert keresve sem találtunk volna erre a posztra. És mi se­gíteni is fogunk neki. Jani mindig számíthat ránk. Az őszinte vélemények soka­ságából íme, kirajzolódik egy ember aréképe: egy emberé, aki munkája közben szavai és tettei mögött érzi majd a dolgozók bizalmának aranyfe­dezetét. Most már csak rajta áll, hogy megmutassa: nem fognak csalódi benne az em­berek. Kerék Imre Ne mulassza el! Február 3-án, Kaposváron, a farsang legnagyobb báli eseménye: AAAAÄAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaAaa A a III. DOROTTYA-BÁL. W'WVi Y/> Meghívók és belépőjegyek igényelhetők az Idegenforgalmi Hivatal kirendelt: égénél, KAPOSVÁR, LATNKA-HÁZ. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom