Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-13 / 10. szám
Szombat, 1962. január 13. 3 SOMOGYI NfiPMF Sörről, szódáról — demokratikusan Mintha megsértődtek volna a jutaiak a beszámoló megállapításán: a kocsma többet for- galmaz, mint a bolt. Ahogy szóhoz jutottak, kezdik is mindjárt magyarázni: kicsiny a bolt, hol ez, hol az nincs raktáron. Ami meg az italfogyasztást illeti: be-betértek a jutái kocsmába vidékiek is — nagy a falu átmenő forgalma. Szulimán József tanácstit kár vállalkozott arra, hogy ebben a szóváltásban a helyükre tegye a dolgokat. Milyen is volt az áruellátás? Az alapvető élelmezési cikkeket illetően jó volt. Sót, cukrot, lisztet mindig tartott eleget a bolt. Tudja ezt a falu népe, de tudja ő is. hiszen hivatali kötelességéből adódóan is rendszeresen ellenőrizte az árukészletet. Hogy kicsiny a bolt? Nem lehet és nem is kell ide városi méretű áruházat építeni. Mindemellett a boltra ráférne egy kis renoválás. Meglesz a felújítás, benne van a szövetkezet idei tervében. Sőt fiókboltot is nyit a Dózsa György utcában, ha akad, aki házának egy szobáját átadja erre a célra. Dönteni ebben most nem dönthetnek, körül kell előbb nézni a falunak azon a részén és megbeszélni a dolgot valamelyik házigazdával. Ezzel a boltok ügye le is kerülhet a mai tagértekezlet napirendjéről. De hát hányadán is állunk azzal az italfogyasztással? Bajzik Kálmán is az átmenő forgalomra hivatkozik. Zsinkó Imre meg tapasztalatból mondja: — Ha csak egy pohár sör van is a hordó fenekén, azt az egy pohámyit kicsikarom a kocsmárosunktól. De hányszor volt úgy a nyáron, hogy nem tudott adni nekem se. — Volt Füreden akkor is elég — veti közbe valaki. — Itt is volt sör, mikor Kovács Jóska helyettesítette a kocsmárost — teszi hozzá egy, bizonyosan törzsvendég. — Ha elfogyott, hozatott vissza Csok- nyából egy-egy hordóval. — Neki küldtek, mert csok- nyai; segítették abban, hogy nagy forgalmat csinálhasson, és jól kereshessen. Kél fala ellentéte — ez vibrál a gyűlésteremben. Elégedetlenek a jutaiak a Mezőcso- konyán székelő anyaszövetkezettel. Hátrányos megkülönböztetésnek tartják, hogy a helybeli italboltvezető kevés sört kapott, s amint elment szabadságra, gyakrabban jött a sörösautó. Mert akkor csok- nyai ember mérte az italt Jutában. Igazságtalan dolog emiatt I vádolni a körzeti finsz veze- I tőit. De hát földművesszövetkezeti tagértekezleten vagyunk — elmondhatja bárki, hogy minek tulajdonítja például a sörellátás zökkenőit. Neubauer József, az igazgatóság elnöke összesített adatokkal bizonyíthatna, de előbb megkérdi a helyi kocsmárost: van-e valami megjegyzése az elhangzottakhoz? Van. És már mondja is Török József: — Részrehajlásról nincs szó. Tévedésből egy héttel előbb vitték Csoknyába a búcsúra rendelt sört, abból hoztak vissza Kovács Jóska kérésére. Negyedéves kiutalás alapján kapom az italt, s a keretnek megfelelő mennyiség minden három hónapban befutott. — Itt a kimutatás: tavaly 3Ul hektó sört ittak meg Jutában — így áz fmsz elnöke. — Rendben van, nem a helybeliek itták meg mindet, ittak belőle az átutazók is. Több kellene, azt tudom. De nincs miből. Olyan csőkutat még sehol sem fúrtak, amelyből sör törne föl. — De legalább szódánk volna elegendő — hangzik az újabb panasz. S ezzel más irányba terelődik a vita. Szódavíz. Hiánycikk ez is Jutában. Kaposvárról szállítanak. Drága mulatság ez. A bolt nem is kaphat szódavizet, mert ráfizetéssel adná el. Csak a kocsmában van, amikor és amennyi van. Az egy forint öt- ven filléres árba belefér a fuvarköltség. Kérdezték, hát megmondja véleményét erről Horváth János, a MÉSZÖV elnöke: — Az ellátást nem lehet egy- egy cikk költségeinek alakulásától függővé tenni. Ha ráfizetnek is, áruljanak a boltban szódavizet. Ettől még jövedelmező marad gazdálkodásuk. Egyenes beszéd, megértik az emberek, tetszik nekik az őszinteség. Kellene a szóda, de hát emiatt nem akarják többletköltségbe verni szövetkezetüket. Ha más megoldás nem kínálkozna, akkor kénytelenek lennének ráállni erre a javaslatra. Ám van jobb lehetőség: helyben megoldhatják a szódagyártást. — Gyula, vállalod-e? — kérdi valaki. Hederics Gyula tüstént felel: — Vállalni persze, hogy vállalom. Csak lovat adjanak. Szikvízüzeme van Hederics- nek. Belépett a tsz-be. Minek csinálna szódát, ha nincs fogata, amivel elszállíthatná. Lovat a háztájiban nem tarthat. Szamarait vett volna, de nem talált. — Adjon a tsz egy lovat szódaszállításra — mondják többen is. Most meg Dobai József tsz- elnököt késztetik állásfoglalásra: — Háztájiba lovat nem adhatunk, így szól a törvény. A szódát Hedericséktől el kell vinni a boltig, meg a kocsmáig. Úgy gondolom, ennek nem lesz akadálya. Meg kell beszélnem a dolgot a vezetőséggel. Annyit már előre mondhatok, hogy a ló nem a Gyuláé lesz, hanem a tsz-é marad, s a fogat költségét a földművesszövetkezetnek kell viselnie. A tagság szavaz: a földművesszövetkezet igazgatóságának elnökét kötelezik arra, hogy a szódavíz-ellátást oldja meg helyben. Egyezzen meg ebben a termelőszövetkezet vezetőivel. Hogy azzal a fogattartási költséggel mi lesz, az már a vezetők dolga — a fő az, hogy lesz jutái szódavíz Jutkán. Még sok másról szó esik ezen a vezetőségválasztó tagértekezleten. Az a bizonyos ellentét kezd feloldódni. Végleg csak akkor tűnik el, ha a jutaiak érzik, látják, tapasztalják a boltban is, a kocsmában is, hogy a Mezőcsokonya és Vidéke Körzeti' Frnsz-nek — az anyaszövetkezetnek — éppolyan édesgyermeke a jutái tagszövetkezet, mint a központi, a hetesi, a csombárdi vagy a bodrogi. Kutas József 'ZEIGET! a kéthelyi KISZ-tagokkal Üjra egy gépkocsi robogott el az úton. Reflektora bevilágított a jói fűtött szoba ablakán, aztán kint megint csönd lett. Este van már, nyolc óra is elmúlt, nemigen jár senki az utcán. Aki csak teheti, otthon ül, olvas, vagy pihenmni tér. De a fiatalok nem volnának fiatalok, ha ragaszkodnának a régi falusi szokáshoz, a korai lepihenéshez. Esténként bizony sokáig, gyakran éjfélig is világít a lámpa a kéthelyi mű- velődési otthonban. Hol próba folyik, hol meg csak beszélgetnek. Ma este a K ISZ-áiapszervezet tagsága a házigazda, ők telepedtek be az öltözőbe. Molnár István titkár ott ül az asztalnál, kezében egy KISZ- tagkönyv, előtte pedig nyilvántartó lapok, statisztikai jelentők és összeíró ív. Náluk is Munkában az összeíró bizottság Van lehetőségük a fiataloknak társadalmi munkára. Kovács Lajos éppen a terveket ismerteti. HeveUsi vz&np&nt —- Végtelenül csodálkozom az igazgató elvtárs merev, elutasító magatartásán, és igen sajnálom, frogy párttag létére sem képes meglátni az összefüggést e szervezeti forma, va ben, szinte egy emberként fognak kapát és kaszát a közös gazdaság felvirágoztatásáért, pattannak traktorra, izzad1- nak jókedvűen a napon. Mert tessék elhinni: e szervezetlamint a politikai és nek nemcsak nemzetvilágnézeti nevelés között. De továbbmegyek. Amint ön is tudja, napjaink egyik legégetőbb kérdése, mondhatnánk pedagógiai problémája a közösségi, nevelés, a nagyüzemi gazdálkodás megszerettetése. Vagy tisztában van az igazgató elvtárs többek között azzal, hogy mit jelent a szocializmus építése szempontjából, ha az iskola falai közé is betör az élet, elűzi az áporodott levegőt, és friss, izgalmas légkört kavar? Az ilyen iskolából majdan kikerülő gyerekek sokkal szívsebgazdasági szempontból, továbbá országunk exporttervének teljesítése érdekében van szükség, hanem elsősorban azért, mert megteremti a világnézeti, politikai és közösségi nevelés megfelelő kereteit. (Ja, ezt már mondtam.) Tehát? Jó, igazán nem azért mondom, de úgy gondolom, hogy nem árulok el titkot: ez egy kicsit politikai feladat is. Nem azért, mert a Szovjetunióban is ,mánd szélesebb körben kezdenek foglalkozni vele, legföljebb ez a tény jobban aláhúzza fontosságát. Továbbá nemrég foglalkozott ezzel az üggyel a járási párt- bizottság is. Ügy gondolom, ha igazgató elvtárs merev, elutasító magatartásáról referálnék . . . ••Nem, nem akarok fenyegetőzni, távol ál/ jón tőlem, de nagyon szeretném megértetni ennek szinte fölmérhetetlen pedagógiai jelentőségét különös tekintettel a nemzetközi helyzet alakulására és a béke megvédésének szent ügyére. Tehát? Szóval, nem. Itt a szervező megtöri! homlokát, nagyot fúj, és összetörve néz maga elé. Aztán elkeseredetten kezdi rakosgatni papírjait a táskájába, miközben szomorú sóhajjal maga elé rebegi: — Na, fuccs a prémiumnak! •p sk megkezdődött a tagösszeírás. A többiek beszélgetnek. Az eddig végzett munkáról, a tervekről. Néha föláll egy fiatal, odamegy az asztalhoz, ellenőr- i zik az adatait. Aztán, úgy latsak, befejeződött az összeírás első része — azért az első, mert a 47 tagból csak 23 jött el —, s Molnár Pista is belebeleszól a társalgásba. Amikor a művelődési otthon környékének parkosításáról ' esik szó, eszembe jut egy nemrég halloitt történet. Valamelyik alföldi megyében akció indult falusi gyermek játszó te- \ rek építésére. KISZ-esek voltak a kezdeményezők, a védnökségvállalók, ők vigyáztak felváltva arra is, hogy valami baleset ne történjék* játék közben. Megemlítem az ötletet. — Kéthelyen nem lehetne ilyet csinálni? — Dehogynem! — válaszolt ÓNOD VÁRI MIKLÓS: fÁ §ánq,a do S3 zié l »Meglátjátok, milyen jóleső J érzés lesz egy szép park — Igenl * mellett elmenni*« — mondHorváth Úgy kapaszkodott! * Markovics Ferenc. ebbe a szóba, mint a vízbefú-t ló az utolsó szalmaszálba. Va-*320™»1 Kovács Lai°s’ a ma~ lami reményfélét érzett fel-^elődési otthon igazgatója. — Sajnálom. Néha előfor- — Lehetetlen, lehetetlen* — dúl... Ezenkívül nem történt ismételte. más baja? Homlokán verejtókcseppek — Megfosztottak a szabad- gyöngyöztek. Hihetetlenül Ságomtól... hangzott, amit az ezredes kö— Haha! — Az ezredes fel- zölt, de nem volt meggyőződ- tartóztathatatlamul elnevette ve az ellenkezőjéről sem. A magát — az ön szabadsága... lánnyal azóta valóban nem ta- Nézze, doktor, ne játszom nagy lálkozott. Megborz^dt, a hátán szavakkal, mert úgysem érhet végigfutott a hideg. Összetört, el velük semmit. Az ön sza- megadta magát. Sokat gyötrő- badsága most van a legna- dött egy másodperc alatt. Kár- gyobb biztonságban, s csak ad- tyavárként omlott össze benne dig ér valamit, amíg önt ki minden. Minden, minden: térném adjuk a magyar kor- vei- vágyai, céljai füstté vál- mánynak! Láthatja tehát, tak, szétpukkantak, mint a hogy komoly dologról van szó. könnyű szappanbuborék. El— No, végre! — válaszolt nyugodtan az ezredes —, csakhogy megkérdezte. De az ezredes arca a következő pillanatban szint váltott, csak mellékes körülményként! összeráncolta homlokát, és ve- vetődött volna fel. villanni benne, maga sem sejtette, mit, de jólesett belekapaszkodni, noha az ezredes arca semmit sem árult el. Sőt:» ismét az iratokba mélyed t, mintha ez a kérdés valóban Éppen szó van énről is. Parko- sátuaik először, aztán felállítjuk a hintákat, szerzünk sárga homokot... Meglátjátok, meny- ! nyíre öirülnek majd a gyere- Jkék! És nekünk keld vigyázni «iájuk? — hangzik valahonnan séig hatoló tekintettel nézte Az asztalon megcsörrent a f hátulról egy aggodalmaskodó Nincs arra időnk ... Jobban jár, ha kérdéseimre pénz... állás — hová őszintén válaszol Például, mi szállfejfc már! Tíz ^ örege- tortent azzala lannyal, akit dett vége mindennek! Riadte"-sTtm)el múlt az ezredesre. Igen: tudta már, hogy hol van, s hogy menthetetlenül elveszett. Ful- ^ doklott. a torkát szorongatta a asztalra ütött. sírás- Máris a börtönben látta gyógyított és később... is mondjam: megoperált... Azt nem tudja, hogy vele mi történt? — Nem tudom. — Meghalt! Vérmérgezést magat, valósággal gujsba kokapott és meghalt egy bécsi tötte a rettenetes jövő. Lehor- kórházban... gasztotta faiét, s alig hallhaHorváth megmarkolta a szók tóan kérdezte: karját. — Mit kívánnak tőlem? az előtte ülő embert Egészen ; u az arcához hajolt. Mintha hall- telefon. Korner leakasztotta a; hang gatódzó emberek előtt titko- hallgatót. ! lózna, de mégis fölényesen, — Egy percre magára ha-| szinte parancsoló hangon gyom. ; ^Mindazt amit még nem Az feláűt> * 0™*! tudunk, és mindazt, amit ez- léptekkel elhagyta a szobát. ♦ után szeretnénk tudni... Egy- Horváth tekintete mohón| A Csehszlovák Szocialista Köz- szóval bizonyos dolgokat, dók- sikl6tt ^ asztalra. Egészen fel-! us^tór^iüom tor úr... Az emberek olykor villanyozódott. Majdnem fel-! lépett. A hannadik ötév^ — különösen a mi szakmánk- kiáltott örömében: az iratok! « viszonyítva az ország ipari témáéban — kíváncsiak. De mi ezt Az iratok az asztalon hivatali megbízatásból tesszük. radtak. Körner ezredes előtte Visszaült — Megbeszélhetjük a ráérő nyugdíjasokkal, nőtanácsd aktívákkal a felügyeletet. Nem ezen áll vagy bukik az építés. És mindjárt a téma kellős közepén vagyunk, mert énítés^ ről, községi ejlesztésrő 1 lévén szó, jut néhány feladat a fiataloknak is. — Hogyan ismeritek a községfejlesztési tervet? — faggatom a fiatalokat. Hallgatás a válasz. Sehogy. Erre még nem jutott idő. De egészen bizonyosan szerepelni fog a községfejlesztési terv ismertetése a KJSZ 1962-es munkatervében. Már csak azért is, mert a fejlesztési terv szerint 1500 óra társadalmi munka vár a fiatalokra. Ebben az évben kezdik építeni a bölcsődét, itt lesz az említett parkosítás, az iskola bővítése, politechnikai műhely létesítése stb. Minderről most, az ösz- szeíráskor hall először a tagság. — Itt élünk, itt lakunk ebben a faluban. Meglátjátok, milyen jóleső érzés lesz egy szép park mellett elmenni — veszi át a beszélgetés fonalát Markovics Ferenc. Majd az őszinteségre, az igaza közösség kialakítására, a baráti, elvtársi szellemre terelődik a szó. Először megint csak hallgatás következik. — Ismeritek Margitka esetét? — folytatom a kérdezős- ködést az egyik kislányra mutatva. — Nincs állása. Vajon a KISZ vezetősége és a tagság tudott-e róla? Próbálkoztatok-e valamit tenni érdekében? Nem. Ennyire azért még nem jó a kapcsolat, még nem törődnek eléggé egymás gondjaival, örömeivel. Pedig — s ezt már Molnár Pista, a titkár fogalmazta meg — ez nagyon fontos, és a jövőben ennek szellemében dolgoznak. Nagyon őszintén, elvtársiasan. Mint ahogyan az ifjúkommu- nisita közösségekhez illik. Nyolc órakor kezdtük a beszélgetést, s most már tíz felé jár. Látom, hogy a sarokban egyik-másiik fiúnak lecsukódik a szeme. Ez nem valami 'biztató vendégmarasztaló. Gyors búcsúzás következik hát: — Jó munkát, sok sikert! Polesz György az íróasztalhoz, felejtette a sárga dossziét. A Arca is visszanyerte korábbi véletlen szerencse műve ez: az| 3°of41^ze^bblakás simaságát, és mintha most ju- utolsó lehetőség. Meg kell tucUt az országban, tott volna eszébe, megkérdez- ma, mi áll róla a följegyzé-f je3k ^a^se^ovTk add^gkoZók te: sekben! — Ügy hallottam, hogy az Villámgyorsan cselekedett. Államokba szeretett volna ki- Felkapta a dossziét, utazni. — Folytatjuk. — Számok és tények a csehszlovák népgazdaság fejlődéséről goznák. 1965-ig fokozatosan bevezetik a heti 40 órás munkaidőt. Pillanatnyilag a termelési folyamatba az ország lakosainak 44,3 százalékát vonták be. Tekintettel a nők széles körű foglalkoztatottságára, minden második családban legalább két kereső van. A ter- melőszövétkezeti tagok családjában még ennél is több a keresők száma. Ha összehasonlítjuk a csehszlovák dolgozók 1960. évi átlagfizetését az 1937. évivel, kitűnik, hogy a népgazdaságban foglalkoztatott dolgozók átlagos havi fizetése 76 százalékkal, az ipari munkások átlagos havi fizetése 241 százalékkal, a mezőgazdasági dolgozók átlagol havi fizetése (a természeti juttatást is beleszámítva) 352 százalék kai emelkedett. lése meghatszorozódik, 1980-ig pe- ma“| dig 20-szorosára emelkedik. A lakosság reáljövedelme öt év alatt minimálisan 25 százalékkal, személyi fogyasztása minimálisan növekvő életszínvonalát. Ugyanezt húzzák alá azok az adatok is, amelyek szerint Csehszlovákiában a törvényes munkaidő jelenleg heti 46 óra, de akadnak olyan vállalatok is, ahol heti ÍZ órában dől-
