Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-12 / 9. szám
Péntek, 1962. január 12. 1 3 SOMOGYI NÉPLAP Ez volt az első jól 'sikerült összejövetel, s minden bizonynyál követi majd több is. Hamarosan berendezik a klubot. Szeretnék, ha a Moziüzemi Vállalat egy-két filmet nekik is vetítene. Elkezdték a sportpálya építését. Házas József a táblánál... Szemléltetőeszközök, rajzok segítik a tanulást. Egy~egy sakkparti, újságolvasás felüdülést jelent az egész napi anulás után. Most deresek a bokrok, vékony hóréteg borít mindént, s amerre megy az ember, mindenütt könyv fölé hajló emberekkel találkozik. A holnap szakemberei az első számadásra, a félévi vizsgákra készülnek Tátompusztán. Vörös Márta Talán egy kicsit furcsa volt visszajönni a szünet után, vagy talán már hiányzott az iskola — maguk sem tudják eldönteni a tátompusztai Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói... Üjra együtt vannak, és úgy érzik, hogy jó ez így. Megszoktak itt, ebben a télen is nagyon szép környezetben; hozzáigazodtak a délelőtti előadásokhoz, a délutáni tanuláshoz. Nem volt könnyű, mert később kezdtek, mint a többi iskola, s ezért az első félév programja sűrített volt és zsúfolt. Néhányan nem is bírták az iramot, s a kezdeti 70-en felüli létszám 61-re csökkent. — Ez talán a végleges lesz — mondja Vörös Imre igazgatóhelyettes —, persze a félévi vizsgák még beleszólhatnak a létszám alakulásába. | — Az sem vitás — teszi hozzá Józsa Béla gyakorlat- vezető tanár —, hogy minden hallgató, kivált az idősebbek, akiknek nincs érettségijük, igen-igen szorgalmasan tanulnak Az embert szinte megcsapja ennek a szorgalomnak a leheleté, mikor belép az előadóterembe, s végignéz délelőtt az előadást hallgató, figyelő arcokon, vagy délután a csoportokba verődött, egymásnak magyarázó hallgatókon, vagy bepillant a csöndes hálókba, ahol a jegyzetek fölé, hajolnak a fejek, gyűjtik az ismereteket, rögzítik a hallottakat. — A december igen nehéz volt — mondja Szép István, az Alsóbogát! Állami Gazdaság igazgatója —, 13 felmérő dolgozatot írtunk, s közben délelőtt előadás, délután tanulás. .. Nem csoda, ha éjszakánként három-négy órát aludtak csak. Az izgalom nem hagyta pihenni őket. Fölébredtek, s akar- va-akaratlan a tanultakon gondolkodtak. S most itt vannak a vizsgák— Rónai Imréné, Szemerei Judit, Szigeti Éva a kellemes, meleg hálóba húzódva böngészi jegyzetét. A napokban állatenyész- téstan dolgozatot írnak, arra készülnek. Csak néha szólalA kikapcsolódásra másnak is, valamennyiüknek szükségük van. Akad, aki sakkozik, mások kártyáznak vagy olvasnak — az iskolában jelenleg, sajnos, nem sok szórakozásra van lehetőség. — Ezen a bajon akar KISZ- szervezetünk segíteni — mondja Házas József KISZ-titkár. — Kapcsolatot teremtettünk a tanulnak a hallgatók. környező tsz-ek KISZ-eseivel és a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézettel. A ráksi fiataloktól selyemzásziót kaptunk névadó ünnepségürikön. nak meg, ha valamit nem értenek, s akkor azt megbeszélik. A könyvek, füzetek között az asztalon van egy Ady-kötet is. — Szeretjük verseit — jegyzi meg Judit —, s ha belefáradtunk a tanulásba, akkor ő következik. Felüdülést jelent nekünk. — Ügy szoktuk — szól közDélután csoportosan be Rónainé —, hogy egyikünk felolvas, s ami nagyon tetszik, azt megtanuljuk. Kell ennyi kikapcsolódás. Közelednek a vizsgák ÓNODVÁRI MIKLÓS: m cA sárqa dosszié Elza, Helmut doktor, s a fiatal öngyilkosjelölt jutott eszébe. — Ezzel a lánnyal történt valami? Valóban: nem tudom, mi lett vele? Az ezredes macskaszeme észrevette ezt a vergődést, s szinte elszórakoztatta. Lassan, aprólékos mozdulatokkal cigarettára gyújtott, úgy tűnt, nagy gyönyörűségét leli benne. Kényelmesen hátradőlt karosszékén. s valahányszor szippantott az illatos cigarettából, áhítatosan. szabályos karikákban engedte ki a tüdejét átjáró füstöt. Felállt, végigsétált a szobán, kinézett az ablakon. Idegtépő volt ez. Horváth kábán figyelte minden mozdulatát, s amíg az ezredes az ablaknál állt. megpróbálta szemügyre venni a szobát, amelybe bekísérték. Nem mondhatni, hogy tágas, de jól felszerelt iroda: az egyik oldalon hosszú könyv- szekrény. mellette bordó bársonyfüggöny rak irta a falat. Ugyanitt kerekekkel felszerelt bárszekrény állt, a másik sápokban acélszürke, fedett páncélkassza. Félénken hordozta körül tekintetét a szobán, ösztönösen valami kínzószerszá- mot keresett. Végül is az íróasztalon heverő sárga dossziénál állapodott meg. Amikor a szobába lépett, az ezredes a dosszié fölé hajolva, az iratokat tanulmányozta... A dosszié mellett ezüst cigarettatárca feküdt. Nagyon kívánta a cigarettát. Körner még mindig az ablaknál állt. Az orvos gondolatai ismét az iratcsomóhoz futottak vissza. Megérezte, hogy valami összefüggés van az ő látogatása és az asztalon heverő sárga dosszié tartalma között... De mi ez az összefüggés? — Vajon mi áll rólam az iratokban? Töprengéséből az ezredes riasztotta ki. — Gyújtson rá, kérem. Abból a tárcából! Mohón kapott az asztalon heverő ezüst cigarettatárcáért, de ekkor az ezredes anélkül, hogy megfordult volna, rákiáltott: — Stop! Az orvos felzaiklafott idegeinek ez már sok volt. összerezzent, csaknem leesett a székről, keze lehanyatlott és úgy nézett az ezredesre, mint a csínytevésen rajtakapott gyerek. Körner végre megfordult. A szemébe nézett. — ön tehát orvos? — Igen. — Yes. Az ezredes az íróasztalhoz lépett és fellapozta a dossziét. — Született 1919. július 23- án, Budapesten — sorolta, miközben fürkésző pillantásokat vetett az orvosra. — Igen. Gépiesen felelt minden kérdésre. Eszébe sem jutott, hogy tiltakozzék. Az ezredes új cigarettára gyújtott, tovább tanulmányozta a feljegyzéseket, Horváth elámult. Kik ezek? Mit tudnak még rólam? A következő pillanatban választ kapott erre a kérdésre. — Mondja, mi történt Magyarországon azzal a kislánynyal? Bújtatott státus Hegedűs István Fonyódon lakik, s — ahogy szaknyelven mondják — a Buzsáki Községi Tanácsnál van státusban. Illetményét a járásnál számfejtik. Hogy fizetését kézhez vehesse, vagy elmegy érte Bu- zsákra minden hónap 4-én és 19-én, vagy megkéri a 'buzsáki tanácselnököt, hogy küldje el neki Fonyódra Már ebből is látszik, hogy nem tartózkodik állandóan a papírforma szerinti munkahelyén. Nem községi dolgozó ő valójában, hanem járási ember: a Fonyó- di Járási Tanács V. B. Mező- gazdasági Osztályán az erdészeti előadói munkakört tölti be. Bújtatott státusz — így emlegetik az ilyen eseteket hivatalos körökben. De hát hogyan fordulhat elő ilyenfajta bújtatás? Története van a dolognak. Balassa Béla, a mezőgazdasági osztály vezetője elmondja: — Pár éve kerültem ide. Tudomásom szerint Hegedűs bácsi már több mint egy évtizede dolgozik ebben a munkakörben. Ö volt az erdészeti felügyelő már akkor is, amikor a tanácsi erdőgazdálkodás szempontjából több járás tartozott Fonyód körzetébe. A Balatonpart fakitórmelését különleges rendelkezések szabályozzák. Lellétöl Szentgyörgyig senki sem kaphat kivágási engedélyt egyetlen fára sem addig, míg erdészeti előadónk a helyszínen meg nem vizsgálta és jóváhagyásra nem érdemesítette a kérelmet. Természetesen más dolga is van járísszerte. A rendelkezések tehát kötelezik osztályunkat az erdőgazdálkodás állami szakigazgatási feladatainak ellátására, ám státust erdészeti előadó részére nem kaptunk — illetve: ha Legedüs bácsit osztályurk állományába sorolnánk, íe.n a'k,j 'mázhatnánk egy másik dolgozót más szakterületen. Ügy tudom, hogy a járási erdészeti előadó régebben is más községek — Fonyód, majd Ba- latonkeresztúr — státusában volt gazdasági felügyelőként. Mióta minden faluban termelőszövetkezet működik, megszűnt a gazdasági felügyelői állás. Ilyen munkakört csak 10 ezer holdnál nagyobb határú községben lehet betölteni. Így esett választásunk Buzsákra. Az erdészeti előadó tehát gyakorlatilag járási munkakört lát el, papíron viszont a buzsáki tanács alkalmazottja. Nem lehetne a »bújtatást-« megszüntetni, a kialakult gyakorlatot törvényesítem úgy, hogy Buzsák adja le, a járási mezőgazdasági osztály pedig kapja meg ezt a státust? Valit arról szó a járási végrehajtó bizottságban, hogy kellene engedélyt kérni ehhez a Pénzügyminisztériumtól. A dolog azonban — amint látjuk — ma is holtponton van. Gondoltuk, a megyei pénzügyi osztályon újabb, a megoldást kereső és segítő részleteknek jutunk birtokába. Kérdétust. Viszont jól tudják, hogy a fonyódi járás mezőgazdasági osztályának szüksége van. erdészeti előadóra. Vegye őt állományba az osztály azon az áron, hogy valamelyik revizort vagy a napokban fölvett gépesítési előadót küldje el? Ez nem járható út. Marad hát azaz egyetlen indokolt és célszerű eljárás, hogy a buzsáki státust kapja meg a járás. Ám ennek elintézéséhez ebben a megyében senkinek sincs joga — az engedélyt csak a Pénzügyminisztérium adhatja meg. Sok szó esett már arról, hogy a felsőbb szervek adjanak le Indokolatlanul magúiénál tartott hatáskörükből az alsóbbaknak. Ügy véljük, hogy a Pénzügyminisztérium vezetői helyett a Somogy megyei Tanács vagy éppen a Fonyódi Járási Tanács illetékesei is él tudnák dönteni, hogy egy állásra a buzsáki tanácsnál vagy a járás mezőgazdasági osztályán van-e nagyobb szükség. Azaz egészen pontosan: az élet, a gyakorlat már döntőbb ebbepi a kérdésben. Szabálytalannak persze, hogy szabálytalan a bújtatott státus. De lám: a fonyódi járás vezetőinek nem lehetett más választásuk. Buzsáknak nem kell gazdasági felügyelő, de státust kaphatott szabályosan — a járasd mezőgazdasági osztálynak kötelessége foglalkoztatni erdészeti előadót, de létszámkerete ehhez szűkre van méretezve. Bővítik a „Zöld Nagy Falat" Az észak-kínai Senhszi tartományban háromszáz kilométer hosszú erdőövezetet létesítettek, hogy megvédjék a tartomány földjeit a Góbi-sivatag pusztító homokviharai ellen. Ezt az övezetet nevezte el a nép »Zöld Nagy Falnak«. Ez év telén és a jövő tavasszal rengeteg új csemetét ültetnek el, hogy még jobban m g- erősítsék az övezetet. A »Zöld Nagy Fal« megerősítésében, illetve kiterjesztésében Senhszi tartomány 65 erdőgazdasága és számos népi kommunája vesz részt. Az övezet létesítését 1956-ban kezdték el. A helyenként két és fél kilométer széles erdősáv 300 kilométer hosszan húzódik, párhuzamosan a világhíres kínai Nagy Fallal. A Góbi-sivatag felől fúvó szélviharok ugyanis magát a Nagy Falat is azzal fenyegették, hogy betemetik homokkal. Ily módon az erdősáv magát a Nagy Falat is védi. Senhszi tartománynak ezen a vidékén évszázadok óta nagy veszélyt jelent a földek és a falvak részére a homokvihar. Jellemző^ a veszély nagyságára, hogy az ősi Jülin várost az utóbbi néhány száz évben háromszor kellett áttelepíteni eredeti helyéről, hogy a lakosság megmeneküljön a homokkal való betemetéstől. Az utóbbi években végzett kísérletek bebizonyították, hogy az er- dősávokkal hatékonyan lehet védekezni a homok ellen. Ezeknek á kísérleteknek az eredményeként született meg a félmillió hektárnyi területet elfoglaló, 300 kilométer hosszú erdősáv Senhszi tartományban. síinkre Tro&mayer Jenő, a költségvetési csoport vezetője ezeket mondja: — Én erről az ügyről most hallok először. Helytelenítem a dolgot. Sajnos azonban nem tudunk intézkedni. Azt megteheti a járás, hogy Buzsáktól elvonja a gazdasági felügyelői vagy előadói státust és átadja más községnek, de ezt a községi tanácsi státust önmagához — a járási tanácshoz — nem viheti be. Erre a megye jogköre nem terjed ki. Ha a megye a szabályokat betű szerint értelmezné, azt kellene csinálnia, hogy megszünteti ezt a bújtatott stéget fölfedezni. Különös és érthetetlen, hogy a buzsáki tanács fizethet egy nála nyilvántartott, de járási előadót, a járási mezőgazdasági osztály viszont nem veheti hivatalosan állományába saját emberét. Az erdészeti előadó így is, úgy is egyazon forrásból —az állam pénzéből — kapja munkabérét. Máért szabad, miért kell hát egy szabálytalanságnak hosszú évek gyakorlatává válnia? Kutas József KRITIKA Mintha leforrázták volna. Érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Féktelen élmiakarással elhatározta, hogy körme szakadtáig tagad. — Nem tudok semmilyen kislányról, azt sem tudom, kiről beszél ön. Körner gúnyosan felnevetett. — Dehogynem! Sokkal jobban tudja, mint én. Aki miatt Magyarországon háromévi börtönt kapott... Meghalt, ugye? Ez a határozott kijelentés megtántorította. Akarata ellenére is elszólta magát: — Nem nálam halt meg. Később, a kórházban... — Igen. Ezt nem tudtam — ismerte el mosolyogva az ezredes. — De tulajdonképpen mindegy, hogy hol halt meg. Ez az ügy különben is lezárult. Már tudniillik úgy, hogy ön börtönbe került, s ott is volt mindaddig, amíg a magyar szabadságharcosok kiengedték. Horváth makacsul próbált kikerülni a kelepcéből. Támadni próbált. — Mondja meg kérem, hol vagyok, és milyen jogon erőszakoskodik velem? Az ezredest azonban nem hozta ki nyugalmából. — Akik ide hozták, nem közölték önnel? — Leütöttek! — Folytatjuk. — — Senki sem mondhatja, kérem, hogy nem bírom a kritikát. Már egészen kicsi koromban bírálták tetteimet, szinte minden cselekedetemet, sőt nem átallották a legaljasabb eszközökhöz, a testi fenyítés alkalmazásához nyúlni elmarasztaló bírálatuk alátámasztásaként. Mindez csak fokozódott, amikor iskolába kerültem. Most már ugyanis nemcsak a szüleim, hanem a tanítók, később a tanárok is állandó bírálattal illettek. Ezek után egy csöppet sem csodálkoztam, hogy — kikerülve az életbe — fölöt- teseim is minduntalan észrevételeket tettek munkámról; szóltak akkor is, ha késve érkeztem, akkor is, ha korábban mentem el, sőt a legkisebb hibámért is kemény bírálatot kellett elszenvednem. Tehát megszoktam a kritikát, hozzátartozott az életemhez, akárcsak a műszak utáni kis- fröccs. Eddig. Na de elnézést kérek, hol élünk? Nem a XXII. kongresz- szus után? Szabad egy embert így lehordani a nyilvánosság előtt? Hol az emberséges hang, amelyről annyit beszélünk, illetve hallunk és olvasunk? Jó, elismerem, elnéztem az aktán a dátumot, és ezért nem ment el á kimutatás a lakásépítéssel kapcsolatban, de hát a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Különben is, valószínű, hogy csak egy évig tolódik el miatta az ikerlakás építése. Ezért kell egy embert mindenféle hanyag, slendrián, felületes jelzőkkel illetni? Elvégre mindössze kilenc éve vagyok ebben a beosztásban, mindent nem tanulhat meg az ember azonnal. A készségek kialakulásához meg egyébként is idő kell. Nem megy máról holnapra. Sok-sok türelem kell az emberekhez, végtelen tapintat, szocialista humánum. Őszintén csodálkozom, hogy az osztályvezető elvtárs ezt pártvezetőségi tag létére nem tudja felfogni, és még ma is, 1962-ben csak úgy megbí- rálgatja minden semmiségért a beosztottakat. Szinte kéjeleg benne. Ahelyett, hogy türelmes felvilágosító munkával, mélységes emberséggel, nem sajnálva a fáradozást, messzemenő törődést a dolgozókkal, az egyszerű előadókkal, mellettük állna, minduntalan figyelmeztetné őket munkájuk végzésére, a határidőkre, az elintézés módjára stb. Üj munkastílust kell kialakítania a vezetésben, megfelelőbb, közvetlenebb hamgú és főképp rugalmas irányítási módszert alkalmaznia, amelyben bátran és őszintén, rettegéstől mentesen elmondhatják egymásnak a dolgozók a nap bármely szakában, miért nem talál magára a magyar futballcsapat, az MTK-ban miért hátul játszatják a fedezeteket, hogy lehet szerelmes egy tizennyolc éves fiatalember stb. Őszinte légkörre, embermeleg megértésre van szükség, elvtár- shim és kartársaim, egymás megbecsülésére, szeretetére ahhoz, hogy előbbre jussunk a szocializmus építésében a magunk területén is. Hát csak eny- nyit akartam. — sk —
