Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, M62. január X, A Helikon Könyvkiadó első negyedévi terve A Helikon Könyvkiadó az új év első negyedében értékes, szép kiállítású könyveket ad ki. Így Dante összes müveit' a Helikon itlasszikusokrfeorozatban. A kötet a Divina Commedián kívül tartalmazza Dante összes szépirodalmi munkáját: verseit, valamint az Új élet című müvét. Ugyancsak a népszerű sorozatban lát napvilágot William Thackeray Hiúság vására című munkája Vas István fordításában. Storm, a XIX. század német prózájának és költészetének jelentős alakja is szerepel a kiadó terveiben. Az író legszebb nyolc elbeszélését bocsátják közre Gyurkó Ivászló fordításában. Kiadják Cyrano de Bergerac Holdbéli utazás című müvét. Kisfaludy Sándor Napló és Francia fogságom című kötete a Kis Magyar Múzeum-sorozatban jelenik meg. Kiadják a. huszadik századi német költészet legnagyobb alakjának, Johannes R. Bechernek verseit. A klasszikus görög lírát az első negyedben Anakreon Összes költeményei képviselik. Kiadják Goethe Az ifjú Werth er szenvedései című munkáját Szabó Lőrinc fordításában. (MTI) HIT PÁR az. (ui^(ik&iuiúüezetja előtt TAR !K A sorok Miután először a vőlegény, majd a menyasszony elrebeg- te a halk „igen”-t, Hanich Ferenc anyakönywezető szólalt meg:— Önöket a Magyar Népköz- társaság családjogi törvényei szerint Ijázastársaknak nyilvánítom. .. Hétszer hangzott el ez a szokásos mondat 1961 utolsó szombatján. Tíz órát mutatott az óra, amikor Pamuki Lajos, a Kaposvári Textilművek és Pintér Elvira, a Fényképész Szövetkezet dolgozója átlépte a városi tanács házasságkötő termének küszöbét. Húsz perc múlva mint férj és feleség hagyták el a helyiséget. Az új asszonyka Átalakítják a 323-as számú boltot Az Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalat Május 1. uteai 323-as élemiszer—csemegeboltja havonta átlagosan 33 ezer forint forgalmat bonyolít le. Az üale* • «-en kicsi, raktára szűk. — Rövidesen megszűnik a zsúfoltság — újságolja Rózsahegyi József boltvezető.— Megkapjuk a mellettünk levő volt kenycrbolt helyiségét, s nagyobb lesz az üzlet és a raktár. Az átalakításra csaknem 250 ezer forintot költ a vállalat. A munkálatokat a napokban megkezdik, s május 1-re fejezik he. Addig a Mirelit-boltban árusítunk. alig bírt szóhoz jutni, amikor munkatársai jókívánságait fogadta. Lakásuk, szép fizetésük van, csak a megértés kell ahhoz, hogy boldogok lesznek. Tomasics László szerszámkészítő és Hévízi Maliid női szabó a következő pór. A menyasszony igen szép fehér ruhában állt az anyakönywezető elé. Aláírták az anyakönyvet, kattogott a ftínyképezőgép, hogy megörökítse az új párt. Ök Magyaratádon ismerkedtek meg a moziban — a menyasz- szony magyaratádi lakos —, és nevetve mondják, hogy az ismeretségnek ez lett a vége. Az ifjú férj most tölti katonai szolgálatát, és ha leszerel, Dunakeszire mennek lakni, ugyanis ott dolgozik. Felesége egyelőre a szüleinél marad. Közben újabb pár jelentkezett. Az előszobában az egyik tanú így szólt a csinos, szőke hajú menyasszonyhoz, Auf műt Máriához: T-. Mária, most még meggondolhatod magad! A lány nevetve válaszolt: — Hagyj már békén. Attila! Jókedvűen ment vőlegényével. Mezőfi Jánossal az anyakönyvvezető elé. Nem tudom, mire gondoltak,_talán arra a két éwel ezelőtti estére, amikor a kaposvári Szabadság parki vendéglőben tánc közben megismerkedtek, vagy arra, hogy az anyóssal együtt laknak majd. Mindenesetre igen magabiztosaknak és nagyon boldognak látszottak. Egy valaki bosszankodott csak: az asszonyka nővére, mert elkésett a házasságkötésről. Sebaj! Csak a Lakodalomról le ne késsen! Közben a városi tanács nagytermében is házasságkötéshez készülődnek. Városszerte ismert a vőlegény és a menyasszony. Merényi György zenetanár, a Munkáskórus ve zetője és Papp Éva zenetanár áll majd az anyakönyvvezető _____________________________ e lé. Mire megérkeznek, addigra csaknem megtelik a tanácsterem rokonokkal és ismerősökkel. Amikor mindketten kimondták az „igen”-t, es véget ért a hivatalos aktus, dr. Tarr Imre, anyakönywezető-helvet- tes kívánt elsőnek hosszan tartó boldogságot az új párnak. Aztán körülvették őket az ismerősök. Az egyik kórustag tréfálkozva megkérdezte társát: — No, mit gondolsz, kinek a kezében lesz majd otthon a karnagyi pálca? A kérdést nem tudták eldönteni. Majd a Merényi házaspár eldönti. Ezután Wéber Mihály segéd munkás és Smuda Margit fonónő kötött házasságot. Amikor az anyakönywezető elhunyt szüleiket említette, könny csillogott a vőlegény szemében. A bánat könnye. Amikor az új házasoknak boldog új évet és boldog házasságot kívántunk, már örömtől csillogott a szemük. Délután fél 4 órakor érkezett Kordély István és Bogyó Anna, hogy házasságot kössenek. Amíg beírták nevüket az anyakönyvbe, a vőlegény sü rűn pillantott a házasságkötő terem falán levő hímzésre, amelyen ez van: „Sok boldogságot kíván az ifjú párnak a Városi Tanács V. B.” A Nászinduló hangjai mellett öröm- tói pirosló arccal hagyták él a termet. Végül Póré Ferenc szíjgyártónak és Tóth Paulának, az Élelmiszerkiskereske deltni Vállalat eladójának nevét irta be Hanich Ferenc az anyakönyvbe. Ötöt kongatott a nagytemplom órája, amikor kilépett a városi tanács kapuján az év utolsó szombatján összeadott két fiatal. Fotiai László Talányos plakát A Vörös Csillag Filmszínház bejárata mellett egy különös plakát állt. Először ez ötlött a szemembe: „Szilveszter esti műsor”, majd ez: „Karneváli éjszaka”, végül — ezt a plakát jobb alsó sarkában vettem észre: „Magyar filmkomédia, főszereplő Latabár Kálmán.” A szöveg között apró betűkkel ott rejtőzött még egy mondat: -Színes szovjet film.« Hm. Érdekes. De akkor mit keres a Latabár neve a plakáton? Kutattam a rejtélyt, bámultam a malacot kergető kéményseprő figuráját, de ő sem igazított útba. Ennek pedig végére kell járni. Beültem hát a moziba. A szünetben ismertették a szilveszteri műsort. „A Péntek 13 című magyar film is bemutatásra kerül” mondta egy férfihang. Hopp, akkor megvan, mi hiányzik a plakáttól — de persze az is lehet, hogy formabontó volt a hirdetés, és a kéményseprő je- lentette'a Péntek 13-at! Igazán nehéz lenne határozott választ adni arról a szövegdús plakátról! llefagy tak a fúvósok Ezüstvasárnapon a franciaországi ÍSar-le-Duc városkában, mint minden esztendőben, az idén is ünnepélyes parádéra vonult ki a tűzoltóság. A lakosság a rendkívül nagy hideg ellenére is tömegesen gyülekezett a városka főterén, hogy élvezze a nagy parádét. A tűzoltók katonásan felsorakoztak, a zászlót felvonták, és mindenki várta, bogy a nagyszerű fúvószenekar rázendítsen a Marseillaise-re. Néma csend. A fúvósok kétségbeesetten erőlködő tek, patakzott róluk a veríték, akárcsak augusztusban, a hangszerekből azonban egy nyikkanás sem tört elő. Kiderült, hogy a rendkívüli hidegben a trombiták befagytak. Hangyaboly mini szobadís lí.i I Dallasban (USA) új divat kapót» lábra: a «lakásokat üveg aíatá tai tott »komplett berendezésű utal kai, üregekkel ellátott, ©rede hangyabolyokkal díszítik«. Az i lakásdisz vásárlóit megkérdezte mi indítja őket' a vételre. A \> lasz így hangzott: »A hangyák éjiének megfigyelése, tanuLmány- zása több örömet szerez> mint a televízió.-« A dogmatikus — Nem szeretem ezt a hagy szellőztetést. 'fmeit /^7M ovácsné, lelkem, en- _ nek a gyereknek ^/V tanulnia kellene, kitűnő képességű, nagy szociális jövőt jósolok neki. Gondolja még meg, kár lenne Erzsilcéért. A polgári iskola igazgatónőjének arca jóságosán ragyogott, miközben szeretettel nyugtatta keskeny kezét az asz- szony kissé hajlott vállán. így kísérte az ajtóig. — Jó, tudom, egyedül neveli a négy gyereket. Megértem, hogy nagyon nehéz. Gondolkodjon mégis. Gondolkodott. A fáradságos nappalok után, amikor teste- lelke csak az álomba zuhanást várta, nyitott szemmel forgolódott. Erzsiké tanító akar lenni. Képző csak a zárdában van. Nem oktalan nagyravá- gyás neki, a bejáróasszonynak, hogy oda adja a gyerekét, ahova Szeniczey úrék járatják Margitkájukat vagy Halmos doktor úrék írónkét? Bírja-e •majd? Sanyi maholnap végez az elemivel, megy nyomdászinasnak. Azt mondja, nincs szebb a világon a nyomdász- ságnál. Hát legyen kedve szerint. Editke meg Jóska még kicsinyek, igaz, mind jófejűek, de ki tudja mi lesz még addig, amikor az ő sorsukat kell eldönteni? Hátha jobbra fordulna addig a család sora, hátha akkor már nem ilyen szűkén csurran-cseppen megélhetésre, ruhára, tüzelőre. Hosszan rágódott szívében a gond. Szeme alatt sötét karika tanúskodott egy-egy reggel arról, hogy nagyon nehéz, nagyon nehéz férfi nélkül nevelni négy gyereket. Mindből boldogabb embert szeretne nevelni. Sanyiból, Editkéből, Jocó- ból ugyanúgy, mint az ö komoly nagylányából, aki Sanyira hasonlít, az urára. Sokszor figyeli, még a szemöldökét is vonja fel, amikor oalamm nagyon töri a fejét. És amikor nevet, arcának sápadtságát ha- lovány pír önti el. Erzsikének mindig nevetnie kellene! Polgáriba az apja kívánságára ment a gyerek, most magának kell egyedül dönteni. Heteken át latolgatott, számolt, mire a szomszédok biztatásának is engedve — látszatra persze — kimondta: — Erzsiké képzőbe megy. Nem törődött vele, hogy megszólják a háta mögött, olyasféléket suttognak, hogy bezzeg, ha élne az ura, nem engedné ezt a nagyravágyást. Nem nevelne kisasszonylányt napszámos létére! A ház lalcóit legalább úgy foglalkoztatta Kovácsék Erzsi lánya, mint a családot. (jykettő elszállt a nyár, beállított gond- jaival a szeptember. Nem volt könnyű, az özvegy mégis boldog örömmel készítgette a gyerekeket, kivált Erzsikét. Testvérei rajongó csodálattal zsongták körül: — Tanító néni leszel, Zsike? — De az ám! — És akkor nem kell megcsinálnunk majd a leckét? — érdeklődött Jocó gyanús türelmetlenséggel. A kópé jó tanuló volt ugyan, de alig lehetett könyvekkel látni. A többiek olyan nevetést hallattak, mint amikor nagyon vékony üvegpoharak ütődnek össze. No, nézd a kis csibészt! Barackot neki! — Mire én tanító néni leszek, öcsi, addigra neked kinő a bajuszod. — Úgy ám, a bajuszod! —■ bizonykodott Sanyi elmélyített hangon, és titokban végighúzta ujjait az orra alatt. Esténként a mama segítségével csomagolták a könyveket, a füzeteket. A mama csodálatos ügyességgel és nagyon szépen csomagolta be mindazt, anúl elé rakott a gyerekhad. Aztán ki-ki külön tette a magáét. — Hűha, az mind a tied? — tört ki Sanyiból az irigység. — Hát még ha tudnád, menynyi minden hiányzik! — Erzsi megbánta nagyon ezt a het- venkedő mondatot, amikor anyja elkomorult homlokára tévedt a szeme. — De nem baj ám! Ami hiányzik, azt majd elkérem a lányoktól. — Karját engesztelőén fonta körül anyja nyakán, s ettől az megenyhült egy kicsit. Másnap Kovácsáénak sokkal jobban nehezére esett otthon hagyni a gyerekeket, mint máskor. Zsike egyszerre kelt föl vele, ott szorgoskodott az asztal körül, hogy mire a kicsik fölkelnek, minden kéznél legyen. Mosdóvíz, fésű, reggeli, táskák, tiszták legyenek a cipők is. Mert az nem szégyen, ha valami foltos vagy stoppolt, csak tiszta legyen. A szegénységnek akkor is szaga van, ha mögötte ott fehérük a tisztaság. Kovácsáé valamennyire megnyugodva indult el dolgozni, amikor látta, hogy Erzsiké milyen egy-kettő intéz el mindent. — Sok szerencsét, kislányom! — csókolta meg az ajtóban a kislány feléje hajló arcát. füstére kelve aztán, mi- J kor együtt volt a csa- U/ Iád, volt mit hallania a mamának. Valahány gyerek egyszerre akarta elmondani, ki mellett ül, miről volt szó, mit meséltek a többiek. Jocó összeráncott homlokkal állt anyja elé: — Csak azt nem tudom, mi mikor nyaralunk a Balatonon?! Balatonon! Nahát, mik jutnak eszébe ennek a kis kópénak! Méghogy a Balatonon! Hosszan tréfálkoztak, végül már Jocó ,1s belenyvgorjos L, hogy a kubikgödörben sokkal jobb fürödni, mint a Balatonban, mert oda el kell utazni, és ttz irtó sok pénzbe keríti. A kubikgödör pedig itt van három utcával arrébb, a városszéli téglagyárnál. Persze az a hátránya megvan, hogy csak vasárnap lehet fürödni benne, amikor a mama is eljöhet vigyázni rájuk. De itt van, elérhető közelségben, és ez a fő. No meg az, hogy nem kell fizetni érte. Erzsi vacsora közben mesélt, amikor a kisebbek már elsorolták az összes szenzációt. Áhítattal hallgatták, egyedül Jocó izgett-mozgott a széken, kivált, amikor meghallotta, hogy Zsike osztályfőnöke, Margit nővér grófnő volt. — Grófnő?! — csodálkozott. — Ha én gróf volnék, eszem ágába sem, jutná olyan, hogy apácának menjek! Sanyi türelmetlenül hallgattatta. el öccsét, aki fülig szaladt szájjal hajtogatta a magáét arról, hogy mit csinálna ő akkor... — Azon kezdem, hogy csak lányok mehetnek apácának. Nagyobb szamár vagy, mint Izsó bácsi szamara! Ez nagy sértés volt, mivel az ószeres szamara valóban ritka buta példánya fajtájának. — Hát ha te tudnád, milyen vagy! A fiúk alaposan kihasználták, hogy túl a vacsorán a mama el van foglalva Zsike füzeteivel, azokkal, amelyekben máris gyöngybetüs sorok sorakoztak, mert öcsi ott tartott a vitában, hogy meggyőző érvként rúgott egyet az gsztal alatt, de a rúgás nem Sanyit érte, hanem Editkét, aki ugyan módfelett csöndes kislány hírében állt, de ha valami támadás érte — ilyen pedig gyakran érte, mert szüntelenül bályjai körül lábatlankodott —, akkor annál nagyobb hang gal tiltakozott. De akkora könnyek kíséretében amikről azt tartja Jocó, hogy ilyet a krokodilok sem tudnak hullatni. Hát most is ilyesmi lett a sok tréfa vége, igy a szokásosnál korábban ágyba parancsoltának a kicsik. Tiltakoztak, ágáltak, de alig negyedóra múlva má r elcsöndesedtek. /] nyal — húzódott kö_*—-44- zelebb Erzsi suttoI - góra fogott hanggal. — Anya! Kovácsné, aki a villany alá húzott szélcen ülve Sanyi nad- rágját öltögette, fölnézett. — Kellene még venni egy misszálét. — Mit, kislányom? Mi az? — Olyan imakönyv, amiben benne van a mise latinul is, magyarul is. Kötelező mindenkinek. — Misekönyv? — Az, anyukám. — Abból is tanultok? — Nem. Abból imádkozni kell. Kovácsné nagyot sóhajtott. Kötelező... hát ettől félt. De mi az. hogy kötelező? Van ember., akit az édesanyja tanított meg imádkozni, imakönyv nélkül. öt is az anyja tanította. Igaz, hogy nem sokra emlékezik már, de eddig még elég volt az is. Van jövő szombatig húsz pengőjük. Ha. ezt odaadja, kenyérre sem jut. Talán jó lesz később is megvenni. És ha nem? Hátha bántják Erzsikét! Együtt jár a Szeniczey lánnyal. Csúfolni fogják.. . nem baj, legalább nem felejti el, hogy innen csak három utca, és vége a városnak, hogy szegény ember gyereke. Miért, és a szegény ember gyereke, mindent megnélkülözzön.? Fejében egymást váltják a gondolatok. A gyerek tanulni látszik, ám ö jól ismeri. Figyeli öt, figyeli, és. várja mit mond. — És csak könyvből tudsz imád-kozni ? Erzsi arca elsötétül. — Könyvből se! Most meg kellene döbbenni, megfeddni, hogy ...de minek! Ebben a házban, ahol sat~ sem tapasztalták még az lan létezését, mert bizony hőti hívták, idézték meg: nézem körül, mennyi itt a szegé niég baja — senki sem botrániz- .hat meg ezen őszintén. Allsten nem a város pereme főtt trónol, tudják ezt jól! Kéztől földre csúszik a nadrág. Oán a hasadás most rajta, mintjgy sírásra görbült nagy száj. Űa- lép Erzsikéhez, aki elszáon, mered maga elé egy kicsibehúzott nyakkal. Ütést várét szeme telefut könnyel, amor anyja érdes kezét a fején rzL — Nagyon nehéz lesz így neked, kislányom! Apádra is azért volt nehéz, mert nit gondolt, azt mindjárt k is mondta. Ha élne, örülne óét ■neked. Erzsi éppen válaszolni készül, valami nagyon spet akar mondani, amikor hitien felpattan az ágyban Jocifcó- cosan, mint valami erdefiui- nó. Félálomban hallgathat a beszélgetést, de azért h$og, akár a trombita: — Mama, ne vegyél toki misekönyvet, mert elmegtpá- cánalc, mint az a gróf ni Itt hagy minket! — szája sinusán görbül lefelé. — Én? Én elmegyek? fj rzsi könnyes nétés- J sei borul az nyja vállára, és a fiú nem tudja mir^élni ezt a furcsa vigságot, ami olyan, mintha sírás vol es mégis nevetés, nevetés, csoda vigye el! Nagy. feke szeme egy ideig elkomkfdva bámulja a. különösen vető képet, aztán vigyázva, rogy Editkéröl' lehúzza, a. tikos dunyhát, falnak foráuldlan éppen arról álmodni jyel, hogy a kubikgödör Baánrá változott ... W I»
