Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-09 / 6. szám
Kedd, 1962. január 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gondoskodjunk a tavaszi növények jó vetőmagjáról A termelőszövetkezeti vezetők a múlt év gazdasági eredményeinek fölmérései i, értékelésén fáradoznak: készítik a zárszámadást. A föld fagyos; az elnök, a mezőgazdász, a könyvelő az irodában, a tagság az erdőn és az állatok körül szorgoskodik. De itt a legfőbb ideje, hogy a tavaszi növények vetőmagjainak előkészítésére, megválasztására is gondoljunk. Hiszen a vetőmag az, amelyből a növény sarjad, tehát a mag minősége a termés mennyiségét lényegesen, sokszor döntő módon határozza meg. Mindez köztudomású, talán éppen e^-írt sikkadnak el sokan fölötte. Rosszul teszik. Ha másból nem, néhány kedvezőtlen tavalyi tapasztalatból rádöbbenhetnek erre. GGIbabát is — de mennyit? Járásunk vetésterületéből a burgonya számottevő részesedést kap. A vetőgumó biztosításánál döntő feladat a fajta helyes megválasztása. Fontos ez üzemszervezési szempontból is: ha egy üzem korai, középkomi és kései fajtákat ültet — megfelelő arányban —, elkerülheti a munkatorlódást a betakarításkor. Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy nem egyformán biztonságos minden fajtának a termelése. Például az utóbbi években kevés a gülbaba: leromlott a vetőanyaga, s szánalmasan gyengén terem. Ez fakadt a tavalyi rendkívüli időjárásból is. így azok a községek, amelyek a burgonya vetésterületének nagyobb hányadán gülbabát ültettek, tetemes jövedelemkiesést szenvedtek. Járásunkban Heresznyén 44, Ri- nyaújlakon 62, Bélaváran 70 százalék volt a gülbaba részesedése a burgonya vetésterületéből. Ez — tehát a gülbaba nagy aránya és gyenge termése — a fő oka annak, hogy az említett községek termelőszövetkezetei a tervezett munkaegységértéket nem érték el. Milyen következtetést kell levonnunk ebből az idei évre? Azt, hogy helyes, ha a vetés- terület zömét más, biztonságos, bőven termő fajtával ültetjük el, így például margit, mer- kur, aranyalma. somogyi sárga. pierwiosnek fajtával. Félreértés ne essék, a gülbaba és a rózsa fajták sem mellőzhetők, élelmezési szempontból jelentősek, de 20—25 százaléknál többet egy termelőszövetkezet se ültessen addig, míg garantált vetőanyag nem áll rendelkezésükre. E fajták termelése akkor biztonságos, ha előcsíráztatással korán ültetjük. Vigyázat: kétes értékű kukoricafajta! A kukorica vetőmagját zömben központi készletből kapják a termelőszövetkezetek Az utóbbi években nagy teret hódítottak a különféle hibridek. Sajnos, akad még termelőszövetkezeti vezető, aki nem érti meg, hogy a hibrid magot évente cserélni kell, mert második évi termése már nem biztonságos. Ostobaság néhány mázsa cseretermény megtakarítása ellenében kockáztatni a nagyobb hozamot. Tekintettel arra, hogy a barcsi járásban a kenyérgabona 20—30 százaléka kukoricaföldbe kerül, helyes, ha e kalászosok elővete- ményeként rövidebb tenyészidejű kukoricát termesztenek. Nálunk jó termést ad a mar- tonvásári 1-es hibrid, ám ez kései érésű. A kenyérgabona előveteményének a marton- vásári 39-es és 40-es hibrid felel meg a legjobban, ezek rövidebb tenyészidejűek. Néhány közös gazdaságunk már több éve termeszt összehasonlításképpen Barabág-féle kukoricát. A magánnemesítő szerint ez a fajta nagyobb hozamú, és több fehérjét tartalmaz, mint a hibridek. Tavaly Barcson, Szulokban, Darány- ban és Kastélyosdombón termelték összesen 150 holdon ezt a fajtát. És nem is valami jó eredménnyel, ugyanis holdanként 5—10 mázsával kevesebb volt a termés, mint a hibrideknél. Éppen ezért javasoljuk a tsz-eknek. hogy óvakodjanak e kétes értékű kukorica termelésétől. Csak tiszta magot vessünk Örvendetes, hogy mind több termelőszövetkezet saját maga termeli meg a szükséges meny- nyiségű pillangós vetőmagvakat. E magvak többsége azonban gyommagvaktól szennyezett. A termelőszövetkezetek nem rendelkeznek megfelelő tisztítóberendezéssel. A tisztításról haladéktalanul gondoskodjanak. Kérjék és vegyék igénybe ehhez a MEZÖMAG Vállalat segítségét. A saját és központi készletből kapott vetőmagvakat — akár aprómagvakról, akár másról van is szó — alaposan meg kell vizsgálni a vetés előtt. Ennek elmulasztásából is származhat kár. Példának említhetjük a lakócsaiak esetét. Az akció keretében kapott szemes terményt elvetették úgy, ahogy jött. A szövetkezet vezetősége aztán a betakarítás előtt kezdett panaszkodni, hogy terményük milyen satnya. Kiderült, hogy a takarmányozásra szánt tételből kaptak vetőmag helyett. Tévedett, aki küldte a magot, súlyos felelősség terheli miatta. Becsapódni azonban a lakócsaiak csapódtak be. Az ilyen eseteket elkerülhetjük, ha a vetés előtt megvizsgáljuk a vetőmagot. Egyetlen szövetkezetben se mulasszák el a próbacsírázta- tást. Ebben a munkában segítenek a gépállomások laboratóriumai is. Most a leltári lapok és az elkészült termelési tervek adatainak összehasonlításából pontosain megállapíthatjuk, hogy a vetőmagszükséglet kielégítése mennyire van biztosítva. Van idő az előkészítésre és a hiányok pótlására. Használjuk ki az időt, és teremtsük elő a tavaszi növények kellő mennyiségű és megfelelő minőségű vetőmagját. Beké György, a barcsi járás főmezőgazdásza. A lengyel magyar barátság estje Január 12-én, pénteken este a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága lengyel— magyar barátsági estet rendez a Latinka Sándor Művelődési Ház színháztermében. A barátsági estre a lengyel nagykövetség képviseletében megjelenik Woznyak Alekszander, a nagykövetség titkára. Délután 3 órakor nyitják meg a helyszínen az »Ezeréves Lengyelország-« című kiállítást. A 7 órakor kezdődő barátsági esten dr. László István, a megyei tanács vb-elnöke mond ünnepi beszédet. Az est műsorában Pavlinszki Edina, az Állami Operaház magánénekese, Surányi Ibolya előadóművész, Szendrei Imre VIT-díjas zongoraművész és a Munkás Stúdió tagjai lépnek föl. Másnap, 13-án T&bon, a járási művelődési háziban is megrendezik a lengyel—magyar barátsági estet. Ki» üzem, najri gondok ÓNODVARI MIKLÓS: <«) cA S'ár (/a dóSSK-it — Vakbébnütét tesz — mondotta szárazon. szinte unatkozva, mérgesen amiatt, hogy fölkeltették. — Műtse meg, kisdoktor. Ez utóbbi neki szólt. Első éjszakáját töltötte fehér köpenyben a kórházban.. Mennyi izgalj nm»i, mtrryi idegességgel 'árt az első önálló műtét, ahol újra vizsgáznia kellett. Vizsgáznia kellett külön-külöm az ápolok előtt, még a kiáilhatatian modorú műtősnő előtt is. Máig visszacsengenek fűiébe az Öreg kórházbagioly szavai, amikor az éterrel kábított friss beteget az ápolóknak kiadta: — Az újj doktor műtötte. Rajta legyen a szemelek! Hány súlyos beteget adott ki azóta a műtő ajtaján, s mégis valamennyit elfe’ejtet- te. De az első műtét örökké emlékezetes marad, anúg él. Most, hogy az áléit lányt nézte, feltámadunk tenne ezek az emlékek, elmélázott rajtuk. Csakhogy a« fehér íityu- lás ápolónők helyett az össze- sereglett, menekültek ácsorog- tak odakint az udvaron ... Kinyitotta az ajtót, rájuk szólt: — Miért nem fekszenek le? Az emberek nem mozdultak, nem is válaszoltak. Kérdő tekintettel meredtek az arcába, mindegyikből azt olló. «Mi lesz?« Becsukta az ajtót. visszaélt az agy szélére. Éjfélkor megmozdult a lány szederjes ajka. Kinyitotta a szemét. Csak egy leheletnyi, rezdülésnyi ideig tartott mindez, de kétségtelenül az élet jele volt. Felkiáltott örömében — Él! Megmentettem: Odakint meghallották az emberek. Egymásnak adták a hírt — ÉL Hallottátok? ÉK Föltépte az ajtót, kirohant a hús, csillagfényes éjszakába. Az emberek addigra megfogyatkoztak, de azok, akik ott maradták, már tudták, meghallották, amikor felkiáltott. Valaki, nem is tudta kicsoda, megfogta a kezét és megszorította. Felbecsülhetetlen boldogság áradt szét rajta: lám, innia sem kellett ahhoz, hogy ez a nap részegséggel végződjék! Amikor visszament, behunyta szemét, támolygott a szobában; szeme nem bírta el a nagy fényt, ezt a nagy boldogságot. Reggelig őrködött fölötte. Már nem érzett fáradtságot, ébren tartotta az izgalom. A lázas beteg lassan magahoz tért, tekintetét kábán, bambán hordozta körbe a hófehér bútorokon. Aztán hirtelen felült, és eltorzult arccal kiáltozni kezdett. Az orvos majd kővé meredt. — Máéit nem hagyott meghalni! — Mit beszél! Miért »kai meghalná? Beszéljen! Az életbe visszahozott öngyilkosjelölt összefüggéstelen szavaiból kibontakozott a nagy tragédia. — Valakit szerettem... nagyon szerettem ... Vele jöttem ttthogyva rm den kit Anyámat... szegény beteg anyámat és öcséimet. özvegy anyámat... Ott hagytam mindent, mert azt mondta, hogy Nyugaton jobban tud érvényesülni, és... itt majd dől hozzánk a pénz... és nekem csak annyi dolgom lesz, hogy ... Ö, doktor úr, miért nem hagyott meghalni!? Horváth ingerült lett. A lány siránkozását afféle szentimentális nyavalygásnak tartotta. »Buta lotyó! Beleszédült az első jöttment karjaiba, lefeküdt neki, mert megígérte, hogy elveszi. Hány ilyen lánynyal találkozott már! S itt van most ez is... tárt karokkal szalad bele a halálba... Jól meg kellene botozm!" De mindezt csak végiggondolta. A lánynak azt mondta: — Biztosan elveszi magát... A lány újr;a fölemelkedett, zavaros tekintetét az orvosra emelte. — Itt hagyott! Amerikába ment. Sose jön vissza. S nekem... nekem... gyerekem 19 ember dolgozik a Nagyatádi Sütőipari Vállalat 10. számú cgyrgói üzemében, amelyet másfél millió forintos költséggel építettek, hogy megkönnyítsék a pékek munkáját, s megjavítsák a lakosság kenyérellátását. A pékség napi 90—100 mázsa kenyér sütésére alkalmas. Jelenleg 50 mázsa kenyeret és 5—6 ezer péksüteményt készítenek. Ahogy megjavítják a zákányi utat, bezárják az ottani sütödét, s a csurgói üzem látja el kenyérrel az egész járást. Kapnak gépkocsit, gépeket, s a mostani munkásszállás helyett megfelelőbbet építenek. A múlt év augusztusában indult meg a termelés a tágas, világos, korszerű, gépekkel fölszerelt üzemben. A fogyasztók azonban nem voltak megelégedve munkájukkal. Még november elején is olyan panaszos levelek érkeztek a járásból, melyekben a vásárlók ragacsos masszának nevezték az új üzemben sütött kenyeret. Nem csupán a kemence rossz — Rossz a kemence, kicsi a liszt sikértartalma. Nincs olyan pék, aki ebből a lisztből ennél jobb kenyeret tudna itt sütni — védekeztek az üzem dolgozói. Igaz, hogy a gőzkemencénél akadtak hibák, igaz, hogy a liszt nem volt a legjobb minőségű, mégsem ez okozta, hogy rossz minőségű, ragacsos kenyeret sütött az üzem. « Az új pékség megindulásakor a régieket megszüntették. Volt vezetőiket a csurgói üzembe helyezték. Közülük többen az új pékség vezetői szerettek volna lenni. Amikor a választás Bertalan Ferencre esett, úgy érezték, hogy mellőzik őket, nem becsülik meg szakképzettségüket. Emiatt néhányan kényszeredetten, lelkiismeretlenül dolgoztak. Nem törődtek sem a kenyér minőségével, sem azzal, hogy hogyan vélekedik erről a járás lakossága. Éjjel lehet. nappal nem? Az utóbbi hetekben jobb, izesebb kenyér került ki az üzemből. Különösen az 1 kg-os finom fehér kenyérrel beszélnek elismeréssel. Meg is növekedett a kereslet! Gyékényesre például, ahonnan korábban hetenként háromszor kértek, most naponta visznek kenyeret. Ez elsősorban az éjszakás brigád érdeme. Tagjai: Bódis József, Farkas József, Bertalan Elek, Bódis János és a •7 többiek egymást segítve dolgoznak. Vállalták, hogy ezután két kg-os fehér kenyeret is sütnek, s megmutatják a nappalos brigádnak, hogy ez is jó minőségű lesz. A nappalos műszak munkájával baj van. Az általuk készített kenyérre panaszkodnak a vásárlók. Hogyan? Hát éjszaka, . mostohább körülmények között lehet jó minőségű kenyeret sütni, nappal nem? „Engem ne tanítsanak ...!** Pedig a nappal dolgozóknak is ugyanúgy segítenek a gépek, mint az éjszakásoknak Gép szitálja a lisztet, adagol, formáz stb. Csakhogy közöttük nincs meg az egymást segítő, kollektív szellem! A vállalat központjától kapott tanácsokat és a technológiai utasításokat jó ideig figyelmen kívül hagyták. Tömpék József például kijelentette, hogy őt ne tanítsák, van neki elég szakmai ismerete. Elfeledkezik arról, hogy más egy korszere üzemben gépekkel, gőzkemencével dolgozni, mint egy kis pékségben. Az is előfordult, hogy sört vittek be a munkahelyre és italoztak. Pálinkát is akartak hozatni, s amikor a takarítónő, Maries Mária emiatt szót emelt, felpofozással fenyegették. Lehet, hogy éppen söröz- getés közben került a tésztába üvegszilánk, s emiatt az egyik vásárló megsértette a száját. Ekkor az üzem valamennyi dolgozóját megbírságolták. A nappalos műszak által sütött kenyér rossz minősége és a dolgozók között tapasztalható rossz szellem között összefüggés van. Tehát ezt a szellemet iniciőbb inog Kell változtatni. Meggyőzéssel, neveléssel, ha ezzel nem megy, fenyítéssel, ha szükséges, áthelyezéssel. S zalai László lesz tőle. Hagyjon* meghalni. • hagyjon meghalni! Sose szere-} tett. Csak addig kellettem ne-} ki, addig... : Á lány szemét újból elön-} töttek a könnyék. és a } párnába fúrta az arcát. Hor-| váth tanácstalanul ácsorgott} felette: sajnálta is, nem is. | Közömbös arccal nézte a sí-1 rástól reszkető lányt, és köz-} ben Elzára gondolt. Elzára gondolt, s gyöngédség! lett úrrá rajta. Megtelt vele: szíve, s már nem gondolt az-: zal, hogy mi lesz az ágyban zokogó lánnyal: ismét a régi volt, már nem látta a szerencsétlenül, járt gyerekben a be-: teget; eszköz volt csupán, amely visszavezeti régi életébe. A pénz jutott eszébe,: amely valami úton-módon} most ismét megcsillant előtte, j a csörgését is hallotta; ara-» nyak muzsikáló csengése | zsongott a fülében, a pénz s} az úri élet, amelyért lesüllyedt, s annyiszor eladta már magát. — Doktor úr, én úgyis meghalok! — Próbáljon megnyugodni, aztán majd meglátjuk... adud-< jók! A lágerorvos, Helmut doktor másnap már útközben ér- tesült az éjszakai eseményekről. Természetesen csak azokról a részletekről tájékoztatták,: amelyek a nendgjön kívül tör-: téntek. A hirtelen harag és a jóin-: dulat egyszerre fogta el. Egy-: szer-kétsZer már találkoztak,: félig-meddig tehát ismerte a lágerban tartózkodó Horváth: doktort, s ez a beavatkozás, még ha az ő távollétében történt is, kissé idegesítette. Meggyorsította lépteit. — Folytatjuk. — AZ AJÁNDÉK JTlmúltak az ünnepek, az emberek visszatértek a hétköznapok szorgos munkájához. De sok helyen a karácsonyfák ott állnak még a lakásokban, fenyőillat lengedezik a falak között... Közeli még az ünnep, elevenek az emlékek. Áll a karácsonyfa.., Czebei Istvánná merengve nézi. — Ilyen karácsonyunk még nem volt — mondja. Lassan ejti ki a szavakat, mosoly játszik az arcán, boldog. Négy gyerek áll mellette: Margit, Irénke, Józsi és Erzsiké. Margit már 15 éves, nagylány. Az ö szemében vem találom a:t a csodálatot, amit a másik hároméban. Alinak, és nézik a fát. Talán mióta itt díszeleg, naponta megállnak, és kíváncsian, sóvárogva, de mégis féltve a kincset, ráfeledkeznek az ajándékzacskókra. A szövetkezettől kapták. Tábla csokoládé, szaloncukor rejtőzik bennük, dédelgetik, nem eszik meg — hiszen ilyen kedves meglepetés még spse érte őket... A Szabó gyerekek? Ök mások. Náluk már elfogyott, épp az este. Nem is annyira ök kí vánták — Piroska. Feri és Zoli —, hanem a kis unokaöccs, ő nyugtalankodott, követelte türelmetlenül a szekrény tetején rejtőző csomagokat. Az asz- szony sovány, megtört; sokat dolgozott életében. A nagybajomi Győzelemben is úgy tartják számon, mint az egyik legszorgalmasabbat. Mikor megszólal, könnyes lesz a szeme. — Nem szoktunk mi soha ajándékot kapni. Hogy az én gyerekeimre is gondoltak, ez igen jó érzés. Mert ha a gyereknek öröme van, akkor a szülőnek is, s akármekkora is az az ajándék, az ember nem is azt nézi, hanem a szándékot... Igen, a szándék az, ami megkapó, örömet keltő, a * Győzelem Tsz vezetőinek elgondolása, hogy a szeretet ünnepén a közösség szereletét is érezzék mindazok, akik szorgalmas tagjai a szövetkezetnek. Eddig ismeretlen formája volt ez az egymás iránti megbecsülésnek Nagybajomban, 165 gyereknek több mint három és fél ezer forint értékű ajándékcsomagot osztottak szét. A szövetkezet sok gonddal, bajjal küszködött, most indul el a föllendülés útján, s az osztalék még nem valami sok. Talán emiatt is nagyobb örömmel és szeretettel fogadták a szociális alapból vásárolt ajándékot. A gyerekekről való szeretetteljes gondoskodásnak mindig van valami különös, szívet melegítő varázsa. De — azt hiszem, sokan vagyunk úgy — hasonló érzések ébrednek bennünk, ha a munkába már belefáradt, sok kemény, vé- gigküzdött évet számláló öreg megbecsülését látjuk. A Győzelemben is szép számmal akadnak ilyenek, és róluk sem feledkeztek meg. 16 öreg. majdnem 6500 forint értékű ruhaneműt és cipőt kapott. Igen, csak 16, olyanok, akik nagyon rászorultak, akiknek a legsürgősebb volt a segítség... A tűzhely mellett kuporog mindegyik, Beck bácsi is meg Bunovács János bácsi is. Öregek, melegszenek. Ruhájuk kopott, itthonra nagyon megfelel az ilyen, de bent a szekrényben ott lapul az új. Szép fekete öltöny, mindegyik a szövetkezet gondoskodását dicséri. Az öregek keveset szólnak, 80-ow túl a beszéd is nehéz már. Össze-össze dörzsölik kérges tenyerüket — és milyen érdekes: távol laknak egymástól, mégis mindegyik, amikor messzenézően kitekint a konyhaablakon, egyformán ezt mondja: — Majd ha kitavaszodik, majd akkor fölveszem az úr) ruhám, amit a közös adott... Az öröm, a hála, vagy ki tudja, mi csalta elő azt a parányi gyöngyöt, ami megcsillant akkor a szem sarkában... — No, nézze már, milyen szép, ezt is meg ezt is tőlük kaptam. — Gál néni rakosgatja az ajándékot, úgy ragyog az arca, hogy nem akarom elhinni, hogy 72 éves ez a kicsi, magányos öregasszony. — Ebből ünneplős ruha lesz, abból egy blúz, amabból meg egy jó meleg alsószoknya, aztán itt van ez a szép harisnya... Nem teszi szekrénybe még, ott van az asztalán, hogy mindig lássa. — Az Isten áldja meg ezt a szövetkezetei — rebegi a szívet derítő, hálás szavakat —, megajándékoztak engem; öreg vagyok, de megfogadtam, ahogy tudom, segítem őket. Az öröm megereszti szavát, mondja, mondja, mesélt, hogy még családban sem kaphat az ember ekkora ajándékot, hát akkor így, idegenektől! Aztán helyreigazítja magát, hogy rosszul mondta, mert nem lehetnek idegenek, azok, akik így szeretik egymást! Egy pillanatra megáll, gondolkodik, aztán nagyon halkan folytatja: — Igen, nagyon örültem, de talán még teljesebb lett volna az örömöm, ha minden öreg kapott volna... De gondolom, lassan mindenki sorra kerül. Nemcsak magára, a többire is gondol, és minden bizonynyal igaza lesz. Talán nem is tudta Gál néni. hogy ezzel a mondatával a közösségi érzés, a közösségi szellem egyik legszebb gondolatát fejezte ki, mint ahogy ugyanerről tett bizonyságot a Győzelem szövetkezet is... f^enyőillat terjeng a lakásokban, áll még a karácsonp- *■ fa. és érthető, hogy a szövetkezet tagjainak gondolata valamivel többször visszakalandozik azokhoz a napok-valami el- •mbereket hoz, mint, bárki másé. Mert ezen a karácsonyon kezdődött, valami új, ami még összébb hozza Vörös Márta
