Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

Szerda, 1962. január 3. 3 SOMOGYI VÉFLAY Nagy tartalék a hordókban Száladon beszéigettünk a Kossuth Tsz vezetőivel. El­mondták, hogy az újburgonya, a zöldborsó meg a dió adósuk maradit, Gyengébben fizetett a vártnál a napraforgó és a bab is. Az 1961. évi terméski­esések meghiúsították a bevétel tervét, s mintegy 2 forint 50 Síiért elvettek minden mun­kaegység értékéből. Nagyobb összeggel csökkenne a része­sedés, ha más források nem adtak volna az ejoirányzottnél tote pénzt. A mák, í> szilva, a pálinka meg a szőtt) és a oor — ezek együttvéve sokat javí­kor úgy véltük, hogy szilva- pálinkáért 22 ezer forintot ka­puink. Az útdíját december vé­gén adtuk el a földimívesszö- vetkezetnek. Zárszámadáskor mintegy 52 ezer forintot oszt­hatunk az árából. A törkölyt meg a seprőt ezután égetjük ki: a belőlük készülő pálinka ára majd az 1962-es év bevé­teleibe számít Király József tsz-elnöfctől tudjuk, hogy kaposvári borki­mérésük folyamatos ellátására 178 hektoliter mustot szűrtek hordókba. Az itt eladott új bor árából 25 ezer forintot irányoztak eíő bevételként a tottak a gazdálkodás mérlegén. A többiét zömét a bor meg a szőlő hozta. Jut ebből az ösz- szegből tartalékra is. Fölvételünk készítésének idő­pontjában éppen ezt a tarta­lékot méregették. Még nem a hivatalos leltárt vették föl akko;, hanem előzetesen tájé­kozódtak: milyen borrá forrt a riziingmust, s meddig van egy-egy hordó. A mérőlécet ifj. lorma Péter, a szőlészeti brigád vezetője engedte a hor­dóba, Karsai Ödön pénztáros az adatokat írta föl Vadász József főkönyvelő és Lipóth Haja fogatos brigádvezető je­lenléében. Kátant a fényképezőgép, s a főköiyvélő így folytatta:' — A jóeredmény a -szőlészeti bri­gádnak az érdeme elsősorban. Megfogadták vezetőjük szak­tanácsait, s szervezetten, szor­galmasan dolgoztak egész év­ben. A brigádvezető nem en­gedet egy jottányit sem a kö­zös édekből. Bárhol talált egy szilváét a szövetkezet határá­ban, eszedefcte a, termést az utolsó szemig. S az érte járó munkaegységet természetesen mindi pontosan beírta. Csu­pán. si Ivaipöl két vagonnyit ór- tékesiettünk. A tervkészítése termelés évére, tehát 1961. de­cember 31-ig, Am joggal kér­dezheti az ember: hol van hát az a pénz, amellyel a 100 teld közös szólő az 1961-es év ré­szesedését gyarapítja. A vá­laszt erre is a főkönyvelő ad­ta meg: — Szerződéses értékesítési előirányzatunkat nagymérték­ben túlteljesítettük. Az összter­mésnek 81 százalékát átadtuk az államnak. Mindent egybe­vetve a tervezett 270 ezer fo­rinttal szemben kereken 480 ezer forintot vettünk be sző­lőért, mustért és borért. A kaposvári kimérésiünknek szánt bor nagyobb hányadáért majd a zárszámadás után jön pénz. A szóládiak tapasztalatból tudják: a józanul számító gaz­dák szövetkezetét kedvezőtlen időjárás esetén sem éri nagy anyagi megrázkódtatás. Az eredeti elképzeléshez mérten csökkenhet egyik vagy másik gazdálkodási ág hozama, de más réven ellensúlyozhatják a kiesést. Most 22 forintos mun­kaegységgel zárják az évet. Az új esztendőre 30 forint 12 fillért terveztek. Ennek a ré­szesedésnek a biztosítására tartalékolják hordókban a 178 hektoliter bor nagy részét „A falu ifjúsága a munkában eléggé edződik, sport űzésére szüksége nincs.. “ Tallózás négy évtizedes jegyzőkönyvekben Ids község a nagyatádi járás­ban. Népessége 1960-ban 1020 fő volt, 145-tel kevesebb, mint 11 évvel azelőtt. Bekötő útja nincs, villanyt is csak 1961-ben kaipott. Az a falu, amelyről elmondhatjuk, hogy semmiről sem nevezetes, legföljebb ar­ról, hogy van. A történelem országútján kívül fekszik, s nyugodtan azt hihetjük, hogy itt még egyetlen jelentős ese­mény sem történt... Kezembe kerültek a község képviselőtestületi és munkás- tanácsd üléseinek jegyzőköny­ved, amelyek az 1918. decem­ber 10-e és 1924. december 24-e közötti időszakot örökítették meg. Vasárnap volt, esett az eső, unatkoztam. Időtöltésnek jobb híján rászántam magam a böngészésre. Kíváncsi vol­tam, hogy milyen volt a világ fjolháson 40 évvel ezelőtt, ami­kor éppen csak befejeződött az első világháború, egyéves múlt a szovjet hatalom, lezajlott az őszi rózsás forradalom, és érle­lődött a magyarországi prole­tárdiktatúra. Bolháson is átóuhant a tör­ténelem szele. Az 1918. decem­ber 10-1 rendkívüli közgyűlés napirendjén az éjjeliőr fizeté­sének emelése, a pótadókulcs megállapítása mellett »olvasta­tott a Somogyvármegyei Leány középiskolai Egyesület kérelme az egyesületbe tagul leendő belépés tárgyában«. »A képviselőtestület kimond- ja, miszerint a fenti testület­be tagul nem lép be« (ugyan mi hasznuk is lett volna be­lőle?). A negyedik napirendi pont: Somogy vármegye alispánjá­nak rendelet® **a földszükséglet összeíró bizottság megalakítá­sa tárgyában«. Nem tudom, mit végzett a bizottság, de a későbbi jegy­zőkönyvekben nincs említés a földosztásról... 1919. február 22-én bejelen­tették, hogy a községi levél­hordó lemondott állásáról, mert »a megállapított havi 20 korona fizetéséből még cipőt sem tud venni«. Bolhás 1919. március 16-án János bíró elnökletével még Tóth tár­gyalták a főszolgabíró rende­letét Magyar János kórházi ápolt illetősége tárgyában. (Az illetőséget nem ismerték el, hiszen akkor fizetni kellett volna .) Április 11-én minden átme­net nélkül munkástanácsi ülésről szól a jegyzőkönyv. Tóth János bíró helyett Ratko- vec János elnökölt az ülésen. Jórészt kicserélődtek a részt­vevők is — érthető okokból. Szabady Károly jegyző úr azonban maradt a helyén ... A munkástanács első intéz­kedése: fizetésjavítás a jegy- zógyakomoknak. A következő üléseken emelik a levélhordó, az irodatakarító és az éjjeli­őrök fizetését, segélyt szavaz­nak meg Tolnai József szerit- lászlói volt cselédnek és fele­ségének. Selyemtenyésztésd megbízottat választanak, és megalakítják az egyházi va­gyont likvidáló bizottságot. (Munkájukat csak a fiaik vé­gezték el úgy 25—30 év múl­va.) A munkástanács 1919. auguszus 1-én tartotta utolsó ülését. »Olvastatott a várme­gyei építési directórium rende­leté — helyi építési tanács ala­kítása tárgyában.« A Tanács- köztársaság sírját megásták már az árulók; az imperialis­ták készen álltak a munkás­hatalom eltiprására — de a sokat ócsárolt rendszer építési tanács felállítását szorgalmaz­ta. Ugyanezen az ülésen bi­zottságot alakítanak a hadise­gélyek fölemelésének vélemé­nyezésére, és ezzel Bolháson lezárul egy történelmi korszak. A munkástanács, Ratkovec Já­nos és társainak további sor­sáról sehol egy szó sem esik... mintha nem is lettek volna. | Ha a munkástanácsról) nak is a későbbi jegyzőköny­vek, de nem feledkeztek meg arról, hogy vissza kell forgat­ni a kereket a régi vágásba. Augusztus 29-én Bódis Jó­zsef bíró elnököl a képviselő­testületi ülésen. A régi nevek eltűntek, de Szabady jegyző úr maradt. Jellemző, hogy ezen a képviselőtestületi ülésen még a vármegyei munkástanács véghatározata olvastatott a ta­nácselnök, a tanácstagok és a községi küldönc díjazásáról. Mivel a határozat nagyobb fi­zetést és napidíjat hagyott jó­vá, bíró unamék magukra ér­tették, és egyhangúlag tudo­másul vették azt. A községi küldönc fizetését Szabady köz­jegyző úr javaslatára egyhan­gúlag felére szállították le. Az indoklást szó szerint idézem: »Közjegyző előterjeszti, hogy munkástanács a községi kis- bíró (küldönc) részére április 1-től kezdődő hatállyal havi 300 korona fizetést állapított meg. Tekintettel a »szovjet kormány« által kiadott hamis pénzekre, felhívja a képviselő- testületet, nyilatkozzék, hogy a megállapított magas fizetést továbbra is kiutálja-e a kisbí­ró részére, vagy pedig leszál­lítja? Indítványozza, hogy a fizetés 50 százalékkal leszállít- tassék, mert azt túl magasnak tartja.« Rejtély, hogy a »hamis pénzek« kiadása miatt miért csak a kisbíró fizetését kellett csökkenteni... ! As idők változását I L3kr°"----:_____.___________L A1 cL/í, o któber 13—i jegyzőkönyv is. Ekkor »olvastatott Birch Her­mann vadászbérlö nyilatkozata, amely szerint vadászati jogát hajlandó lenne a hátralevő időre herceg Hohenlohe Ke- resztélynek átadni, ha ahhoz a képuiselőtestii let hozzájárul.« Hozzájárultak! Sőt a képvise­lőtestület Birch Hermann úr­nak ’'a lakossággal szemben tanúsított emberies magatartá­sáért és jótéteményéért« kö­szönetét nyilvánította. Rafko- vec Jánosnak nem nyilvánítot­tak köszönetét... Az új idők szele egyre érez­hetőbbé vált Bolháson is. De­cember 19-én »olvastatott« a magyar királyság pártjának felhívása a királyság helyreál­lítása tárgyában. A tisztelt pártnak nem sok öröme tellett a határozatban, mert a képvi­selőtestület egyhangúlag a köz­társasági államforma mellett foglalt állást. Tény, hogy a bolhásiaknak sem lett igazuk, mert Horthyék klikkje ki­rály nélküli királyságot állí­tott fel. Ezután tömegesen je­lentkezni kezdtek a különféle »hazaffyas« egyesületek némi anyagi támogatásért. A »Ma­gyarország területi épségének ligája«, a »Magyar Adria«, a »Faluszövetség«, az O. M. G, E., a Magyar Irredenta szerkesz­miféle alakulatok kopasztották a falut, ha engedte magát. Rajtuk kívül a csendörség »konyhaJ'ölszerelésre«, a "Hor­dójelző hivatal« hordójelzésre kért egv kis aprópénzt. 1A hiu*ü£ ,-“idS nem adtak a megyei testneve­lési alapnak egy vasat sem, pe­dig azt az alispán úr rendelte el. Klippel tisztelendő úr ja­vaslatára kimondták: »A falu ifjúsága a gazdasági munká­ban eléggé edződik, sport űzé­sére szüksége nincs, sem arra megfelelő idővel nem rendel­kezik.« A következő ülésre maga Bárány Sándor főszolgabíró úr ruccant ki. Bolhásra, de csú­nyán megjárta, A képviselőtes­tület ezúttal is szilárdan meg­maradt azon az állásponton, hogy pénzt nem ad. mert — úgymond — a falusi ifjúság­nak ily irányban való nevelé­sét szükségesnek nem tartja. A képviselőtestület elutasítot­ta a községi tisztviselők, majd a körorvos beszerzési segély iránti kérelmét, mert »adókkal a lakosság máris túl van ter­helve«. 1924. január 3-án a községi bíró előterjeszti, hogy a levél- hordónak a Horthy-akcióból havi 15 kg (nem tévedés!) ga­bonát ajánlottak fel fizetésül. Bolhás életeben nem történ­tek különleges, nagy esemé­nyek. De ahogyan a cseppból következtetni lehet a tenger tulajdonságaira, ugyanúgy le­het következtetni ezekből a je­lentéktelennek látszó esemé­nyekből egy elmúlt korszak­ra, a szegények és a gazdagok gondolkodáséira, a Horthy-fa- sizmus légkörére. A rövid in­termezzo, amit a Tanácsköz­társaság jelentett, felvillantott néhány fénysugarat a bolhási sötétségben is, ezek a sugarak azonban gyorsan kialudtak ... \...Kinézek]™ 3t^kon- /f 1_____ i eső elállt, a fel­hők szakadoznak, egyre hosz- szabb időre süt ki a nap. Az utcán emberek sietnek a sport­pályára — jó ruhában, jó ci­pőben és jó hangulatban. Sej­telmük sincs arról, mi történt Bolháson 40—42 évvel ezelőtt... Torma István ÓIDD VÁRI MIKLÓS: c/l sárga dosszié A kávézó vendégserege sok­L EGY BÉCSI MULATÓBAN Az ste és az éjszaka kö­zött Imosódott az átme­net. / sötétség észrevétlenül telepestt rá a városra. Sűrű köd gnolygott a házak felett, amelyüől sietve zárkóztak be az enerek. A gyéren világí­tott uák tompán fénylő asz- faltjám járművek csak lépés­ben kdekedhettek; behatolt a köd mden zugba; az átlátha­tatlan, opálszerű szürkeséget az űzlek színes neonreklámai sem tték meg. A fojtogató, nehéz ára hideg közegként töltöttki az épületek közötti térsége A hőmérő higanyszá­la rohaosan süllyedt, estére már dmesztővé vált a hideg: az Alp felől újabb fagyhul­lám sört végig a tájon, csont- keméné fagyott a föld. Oly­kor sz< rázta meg az útmen­ti fákasmelyeknek ágairól — minthapró karácsonyi ezüst- csengetűk muzsikáltak volna — zizee, csengve hullt alá a zuzmar Karámy másnapja volt. Becs, aosztrák főváros zajo­san él a maga világvárosi életét, 'fontos nemzetközi út- vonalaKíelet és Nyugat vas­úti csoipont.iára, a főpálya- udvarrígymás után érkeztek a tartomyokból a hosszú sze­relvény, amelyek ontották a főváros igyekvő turistákat, külföld et, munkásokat és jól ftltözöttriembereket. — Vonat érkezik Salzburg­ból ... Grazból... Linzből — ismételte szüntelen a hangos­bemondó, miközben a pálya­udvar előtti téren hullámzott az embertömeg. A villamosok, autóbuszok és a tovasuhanó taxik körforgalma egy percre sem szünetelt, sőt megélénkült, ha a megaton újabb vonat ér­kezését jelezte. Az állomás előtt egymást érték a kocsik: lótás-futás mindenütt, kiabá­lás, zavaros lárma, amelybe német, angol, francia szavak vegyültek. Mindenki rohant, az emberek sietve húzódtak be a hideg elől a jól fűtött szállo­dákba. meleg lakásokba, pára- és alkoholgözös vendéglőkbe, ahol dermedt ujjaikat kéjesen megmelengették a forró teás­csésze oldalán. * » * Este, nem sokkal hét óra után magas, barna férfi tele­pedett le a Royal-kávéház egyik sarokasztalánál. Szürke, egysoros öltönyt viselt, mind­azonáltal messzire kirítt a törzsvendégek közül, akik többnyire sötét ruhában ültek az asztaloknál. Amikor belépett, fekete csontkeretes szemüvegét pára lepte be: zsebkendőjével gon­dosan megtörölgette. Testtartá­sa és mozdulatai, amikor szem­üvegét ismét föltette, elárul­ták, hogy keres valakit. Pár pillanatig mozdulatlanul állt az ajtóban, és csalódottan hordta körbe tekintetét a szí­nes lampionokkal díszített ter­men. féle nemzetiségű emberből te­vődött össze: bécsiek, tiroli sportolók, vókonypénzű disszi- dens magyarok, kétes hírű nők, amerikai és nyugatnémet tu­risták iddogáltak és hangosan beszélgettek az asztaloknál. Bábeli hangzavar volt, amely­ben a tiroli sportolók vitték a prímet. Föltehetően a második pohárnál, a jókedv poharánál tartottak már, mert egymást biztatva múlták Mül énekük­kel az agyonsanyargatott Wur­litzert, amely talán századszor recsegte el ezen a napon a népszerű slágert: „Ich liebe dich.. Az amerikai turisták asztala mellett élemedett korú, ősz hajú francia öregúr ült. Előtte üres gines poharak sorakoztak, s magában mámorosán mono- logizált: — Ella va avoir une vie heu- reuse... ella va avoir une vie heureuse... Frakkos pincéi’ ' háladt el nesztelenül mellette. A francia sasszeme azonnal lecsapott rá és megállította: — lei on parié frameais? A pincér hajlongva mutogat­ta, hogy a kérdést nem értette. Az italtól megmámorosodott francia elvörösödve ütött az asztalra, és heves mozdulattal söpörte félre az üres pohara­kat. — Atil oublié les mots íran- cais"’ A jelenet nem keltett nagy feltűnést A pincér mosolyog*« faképnél hagyta, és intett egy arra haladó inasnak, hogy szedje össze az asztal alá hűl lőtt pohárszilánkokat. A bejárat mellett két ma­„Mindenre vigyáztunk, nem volt hiány leltározáskor“ Egy várdai fogatos mondta Az irodában Takács István. ezt, a leltározó bizottság tagja, : amikor kezében a följegyzése­gyar lány ült Coca-Colát szűr lket tartelmazó papírokkal eL ftoitefc Már^^fte4itékÍSíaón,oit 32 új Élet Tsz Mköny­CSOITOK. XVIar iex oraja ügyeltenhe a részeg franciát. A pohárcsör­gésre ismét felkapták a fejü­ket Egymásra néztek, majd a franciára, velőjénél. Nemrég fejezték be az utolsó fölmérést, s ezzel pontot tettek a leltározás vé­s magukat kelletve 1*^, Jénost az Alsóbogát! küldték feléje szerelmes tekin-} r,, * „ ’ tetuket. Egyelőre azonban í várdáira erre ez Időre, s itt nevette %Treaőkrt ^ hasznát vették tanácsai­nem vette eszre okét. Anna és a bécsi alvilágban : Szöszi néven ismert szőke ba­lnak. Kilenc tagból álló bizottság járta a majort és istállókat de­es be­rátnője, Klári egy éjjeli mu- teem-ber 18-a óta, és mindent latóhely alkalmazottai, akik a {nyilvántartásba vettek, mim- nyugat, propagandatol megié-i^..,^ %utek Gyuhl szegülve az ellenforradalom |ngjj elmondta, hogy a legjob- utolsó napjaiban disszidáltak. ♦ ban dolgozó szövetkezeti ta­Azóta kiábrándultán becsapják j§ok — mint Perük László , , . . . tVincze József — szintén önmagukat is, amikor mind a$kerültek a 5/TOtteág!ba. ketten havonta hazudjék a| Először a _gazdasági fölszere- Magyarországra küldött leve-1léseket vették számba: a há- lekben: „Jó állásom van egyfrom növénytermesztő brigád üzleti ügyekben rendszeresen |szereplő tárgyak megvannak-e. utazgat. Megígérte, hogy gém is magával en-{ Az állatok leltározásánál -..-„A Keszthelyi Gyula brigádvezető visz, mosx..s segftett a bizottságnak, eppen az autóvezetést tanú-, Csaknem 100 tenyészállatot lom... Megtakarított pénzem-«számoltak meg, s 429 mázsa bői hazaküldhetnéK, ha a ma-Jvait a hízók és növendékek {súlya. ♦ Ä termények mérlegelésénél í ők maguk merték zsákba és ♦ rakták mérlegre az összes ga­gyar bank kifizetné...” Jólesik néha nekik is eláb­rándozni ezen a hazugság szül­te mesén, hiszen a valóságban { bonét, abrakot, ami a magtár­közönséges kerítek. Ha a Ro-jhan volt Ezután a raktár ko­♦ vetkezett: ott a íogyoeszkozo- {ket leltározták. Nagy gor.dot fordítottak az alá ♦ elvermelt termények fölméré­yalban vagy máshol szerzett | pénzes gavallér már eleget | a keze az asztal ivott, és téved, a . . . . . .. , ’ w , , . . * manyrepa-pnzmaja van a sz- >­kedvesen. „Ügy lesz, diaga vetkezetnek, es mindegviknél fülébe duruzsolják!8«'6- 7 burgonya- és 5 fakar­dé előbb mulassunk Holdfénybárban.. ' — Folytatjuk. vetkezetnek, egyet a j pontosan megnézték a föld- és ♦ szalmatakaró vastagságát, hogy Ja termény elszállításakor ne {érj* ákmt csalódák né főkönyvelő hasonlította ösz- sze a leltár és a nyilvántartás adatait. Az eredmény meg- nyugatató: a kettő között alig van eltérés, Krammer József raktárost is büszkeség tölti el, mert a fölmérés is igazolta, hogy megőrizte a gondjaira bízott terményt. A leltározók elismeréssel be­széltek tapasztalataikról. — Felkészültünk erre az év \égi feladatra, mindent egy helyre hordtumk össze. A me. ton nem maradt egyetlen mun­kagép sem. A bizottság tagjai közül néhányon egy 'évvef" ez­előtt is részt vettünk a leltá­rozásban, s most örömmel ta­pasztaltuk, hogy azóta ióval gazdagabbak lettünk, több a fölvételre kerülő érték. Vető­gépeket, rendsodrót, darálót és pótkocsit vettünk 1961-ben. eb­ből is látszik, hogy egy eszten­dő alatt gyaraoodott gazdasá­unk — mondta Danes Fe­renc, az ellenőrző bizottság el­nöke. Sárdi Ferenc arról beszélt, hogy az ünnepek alatt a roko­nok közül többen is érdekl id- tek tőle a leltározás eredmé­nyéről. — Kalota Sándor, a sógoron arra volt kíváncsi, hogy talál­tunk-e még kenyérgabonát a magtárban, mert ó még nem kapott annyit, mint amennyire szüksége van. Megnyugtattam, hov-- a készlet bőven elég lesz, osztáskor mindenki megkap­ja a megjáró mennyiséget. Peráic László és Vincze Jó­zsef fogak sok elmond.-tták: szorgalmas munkájuk megbe­csülését látják abban, hofay részt v ehettek a bi zottság munkájában. H. Wt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom