Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-25 / 20. szám
Csütörtök, 1962. január 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP N A párásszürke, kihalt tájon szuszogva-kattogva fut a vicinális. A kopott, rozoga kocsik — mintha utolsó óráikat nyögnék — recsegve rázkódnak, nyikorognak, billegnek. Egy férfi lép ki a fülkéből. Magas, egyenes tartá- sú, talán egy-két évvel van túl a harmincon. Fején kalap, nyakában finom gyapjúsál. A divatos szabású öltöny kékesszürke, apró kockákkal. Az ablakhoz áll. Fáradt. Háromszáz kilométerről utazik. Eddig kényelmes helye volt, de ez az utolsó szakasz, amelyet ezen a lármás, zötyögő kocsiban kell megtennie, idegesíti. Pedig különben kedélye kiegyensúlyozott. Feleségére gondol, két kisfiára, akiket másfél hete nem látott. Örömmel színezgeti a viszontlátás kedves mozzanatait. Holnap vasárnap — számítgatja —, kedvére pihenhet. A szomszéd fülkéből is kilép valaki. Alacsony, pu- fajkás férfi, egy-két évvel lehet fiatalabb nála. Ismerősnek tetszik. Hol is találkoztak? Valahol együtt voltak, de nemcsak futólag, huzamosan. Igen! A termelőszövetkezetek szervezésekor az egyik faluban a pufajkás is az ő brigádjába tartozott. A szomszéd községben dolgozik. Palán a téglagyárban vagy a fűrészüzemben. A neve .. . Hm. Jóska ... Nem! Pista, most már biztosan tudja. Vezetékneve azonban nem jut eszébe. Meg kellene szólítani. Megkérdezni, hogy van, mi van vele, megnősült-e már. És beszélgetni vele. Mín- ddenről. Ami adódik. A fülke ajtaja ütemesen zörren meglazult tokjában. Talán még a pertut is megitták. Valószínű, hisz azokban a hetekben tegezték egymást, ha egyébként nem volt korban nagy különbség, próbál visszaemlékezni. Hasztalan. Igaz, nem szeretett azonnal bizalmas viszonyba kerülni hirtelensült ismerőseivel; ha tehette, megvárta, míg jobban összemelegednek, és úgy kereste meg az alkalmat a kocintásra. De a szervezéskor a munka azonossága, a közös étkezés, alvás néhány nap alatt is összekovácsolt különböző beosztású, rangú és foglalkozású embereket. Lopva a fiatalemberre tekint. Űjra, most már szinte parancsolólag fut át rajta: meg kell szólítani! Odamenni hozzá, társalogni, mindegy miről, hamarabb eltelne a hátralevő fél óra a leszállásig. Igaz, ő is megtehetné, hogy üdvözölje. Fiatalabb is nála, erre határozottan emlékszik. Vagy nem akarja? Hasonlóképpen gondolkodik, mint ő? Talán szintén töpreng. Vagy vár. Esetleg úgy vélekedik, ha a hivatalvezető nem akarja megismerni az egyszerű munkásembert, ő nem kíván tolakodónak látszani. Igaz, közvetlen embernek igyekezett mutatkozni a szervezés alatt, nem szólhat senki egy szót sem ellene; sem beosztásával, sem iskolai végzettségével, műveltségével nem dicsekedett, ennek még a halvány látszatát is kínosan kerülte. Képek villannak fel előtte, amelyeken oly kedélyesen és fesztelenül beszélgetnek egymással az utasok, mintha régi jó barátokként szálltak volna fel, pedig sosem látták egymást azelőtt. Majd lengyelországi élményei jutnak ezébe, a vasgyári munkás, akivel a vonaton őszinte barátságot kötöttek. Címet is váltottak, írnak is néha egymásnak. Pedig mindketten csak a németet törték valahogy, ök pedig itt szomszéd községbeliek, ismerik egymást, együtt dolgoztak hetekig, és csak állnak egymás mellett. Merőn néznek a lassan homályosodó, letarolt tájra, jmintha a természet vigasztalan pihenésében gyönyörködnének. Miért is jött ki a fülkéből? Ült volna le az idegenek között, foglalkozott volna saját gondjaival, terveivel, boncolgatta volna a két napja látott színház élményét. Egyre idegesítőbb szégyenérzés fogja el. Mozdulna, menekülne újra vissza a télikabátjához, csomagjaihoz. Erre tanította a mozgalom? Hirtelen látja magát, amint a gimnáziumból, egyetemről szünetre hazalátogatva lelkesen kapcsolódik be az ifjúsági szervezet életébe. Túrákat, műsorokat segített rendezni munkássá lett hajdani iskolatársainak; előadásokat tartott a fiataloknak; ösztönözte őket, hogy jelentkezzenek szak- érettségire, tanuljanak.- Egy volt velük, hisz 6 is parasztszülőktől származott. Zuzogva fékez a vonat. Állomáshoz közelednek. Nyílik a kocsi ajtaja. Nagy kosár lódul be, utána tömött hátizsák. Odaugrik. Buzgólkodva segít a parasztbácsinak a felszállásnál, elrendezi a csomagjait. Lám, hiszen nem zárkózik el, nem átall megfogni egy kis terhet sem, ha kell. Hivatalvezető létére. A bácsi hálálkodva köszöni meg a segítséget. -Vzt mondja, a fiához készül, egy kis disznóságot, bort visz. Ahogy visszafordul, ismerősét nem látja az ablaknál. Megkönnyebbülve lép be a fullasztóan meleg fül- kéh" a kalauz '"poén a gázlámpa lángját szítja. Kezdi leszedegetni a csomagjait. Feleségére gondol, a barátságos, kényelmes szobára, gyerekeire. Igyekszik újra felvidítani magát. Nyomasztó hangulatát azonban nem tudja elűzni, ráterpeszkedik egész valójára. A vicinális recsegő, nyikorgó zörgését még elalvás előtti enyhe hódoltságában is hallotta. Somogyi Károly JEC/YZETEK KULTURÁLIS ESEMÉNYEKRŐL (Szélielti Jlliliáltf XdpőjiNÍt'őn R itkán adódó zenei élményben volt része közönségünknek a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekarának hétfői hangversenyén. A világhírű operaénekes, Székely Mihály — aki ezekben a napokban ünnepelte operaházi tagságának negyvenéves jubileumát — művésztársainak közreműködésével az évad egyik legemlékezetesebb estjévé avatta a hétfői koncertet. Föllépését óriási érdeklődés előzte meg, zsúfolt ház fogadta, s jóllehet betegség miatt adódott némi változás a beharangozott művészek személyét illetően, közönségünk általában elégedetten távozhatott a művelődési ház színházterméből. Székely Mihály hosszan lattó üdvözlés után Sarastro áriájával kezdte műsorát, s nem a hírnév, hanem basszusának Csodálatos zengése, énekének zenei tartalma és szerepet átélt játéka ejtette bámulatba a közönséget. Kitörő tapsorkán volt a válasz, s még inkább híres szerepének, Leporellónak megszólaltatása. után, melynek méltó értékeléséhez, úgy érzem, nincs tarsolyomban megfelelő jelző. A játékosság, humor és bölcsesség nemcsak a zenéből, töretlen szépségében szárnyaló basszusából áradt, hanem egész lényéből, egész egyéniségéből. A műsor második részében Verdi Simone Boccanegra című operájából énekelte Fiesco áriáját s ráadásként Falstaff bordalát Nicolai operájából. Közönség ritkán ünnépel úgy művészt, ahogy szinte tombolt Székely Mihály éneke hallatán. Mégis — úgy éreztem — elégedetlen volt, többet szeretett volna hallani, s talán joggal, a világhírű énekes legnagyobb szerepeiből, a Fülöp királyt, Mephistót, a Kékszakállút... Másik két vendégművészünk föllépéséről nem nyŰátkozha- tunk osztatlan elismeréssel, bár szép perceket szereztek ők is. Fiatal, még kiforratlan művészt ismertünk meg Gyulai Vera személyében. Hangjának mélysége megkapó, de erőtlen még, magas hangjai bizonytalanok, s helyenként nem is tiszták. Leginkább Pagullna áriája tetszett, a Seguidillát sehogy sem tudtuk elfogadni, mint ahogy drámatságában kívánnivalót. hagyott maga mögött Verdi híres Azucena áriájának tolmácsolása is. Kezdetben, a Leohora-átia megszólaltatásakor csalódást okozott Czanik Zsófia is, később magára talált. Szép, tónusú, erőteljes szopránja csiszolt technikával párosul. Aida áriáját énekelte s a Béke-áriát Verdi A végzet hatalma című operájából muzikálisan, méltán elismerő, hosszan tartó taps kíséretében. Élményt nyújtott a ráadásként kifogástalanul megoldott Santuzza- ária is. Zenekarunk — karmestert, szólistákat és az egész együttest tekintve — kimagasló teljesítményt nyújtott ezen az estén. Kosa Sándor művészi gonddal és alapossággal készítette föl zenekarát; játékuk stílusban, hangzásban és megformálásban egyaránt méltó volt vendégművészeink teljesítményéhez. Kása Sándor az áriák kíséretében szerény, alkalmazkodó, mégis egyenrangú szerepet vállalt, önálló számaikban pedig legsikerültebb koncertjeikre emlékeztetett. Talán csak a műsort záró A végzet hatalma nyitányt hallottuk egy kissé fáradtan, lélektelenebbül, de még így is elfogadhatóan tolmácsolni. Szép volt és hangulatos Csajkovszkij Pique Dame nyitánya, leginkább azonban a műsort nyitó Teli Vilmos nyitány máradt emlékezetes számomra, indítása mintaszerű volt, föltétlenül említésre méltó a művészien megoldott górdonka- szóló. A lassú középrészben és a pérgő zárórészben is kiegyenlítetten szólt a zenekar, s őszinte elismerésre késztette közönségét. Külön kell szólnunk az egész hangversenyen szembetűnő kürt, fuvola, oboa, klarinét és gordonka szólóállásokról, melyekben mintaszerű produkciót nyújtottak e hangszerek hivatott mesterei. Az emlékezetes operaest műsorszámait Várnai Péter ismertette. J. B. EUROPA ELRABLÁSA A pécsi színház vendégjátéka N éhány évvel ezelőtt Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájával arattak nagy sikert Kaposváron a Pécsi Nemzeti Színház művészei. A cseh író darabjáról, a korszerű rendezésről és a színészek játékáról sokáig beszéltek az emberek. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy á hétfőn bemutatott Európa elrablása temérdek vitának lesz a ki- pattantója. A pécsi színház törekvését országosan ismerik: újat korszerűt adni, bátran kísérletezni. Az Európa elrablása is kísérlet a javából. S nem akármilyen — sikeres. Szokatlan ugyan a balett-musical (főképp azért, mert ilyet még nem láttunk), mégis az első perctől fogva lázban tartja a nézőt. Az Európa elrablásában a dialógus, a zene és a tánc eggyé ötvöződik, s így fejezi ki a szerzők és hőseik gondolatait, érzéseit hangulatát. Mind a háromnak funkciója van a műben, ha egy is elmaradna, megszűnne a varázs. Gosztonyi János, a Pécsi Nemzeti Színház »háziszerzó- je« írta az Európa elrablását Egy találkozás és egy hirtelen fellobbanó szerelem — röviden ennyi a darab tartalma. S mégis mennyivel több. A mondában a tyrusi király leányát a szépséges Európát Zeus bika alakjában rabolja eL A darabban Jacqueline (Margittal Ági alakította), a párizsi életformától, a színháztól meig- csömörlött táncosnő Europé. öt Joe, a dollármilliomos ültetvényes »rabolja el« holnap, a brüsszeli esküvő után, s elviszi valahova a Fokvárostól háromszáz kilométerre. A darab szimbolikus értelme, hogy az aranyborjú elrabolja mindazt ami Európában érték. János (Fülöp Zsigmond alakította), a francia fővárosban kószáló magyar a Place Cllc- hy-n megismerkeddik a Párizstól búcsúzó Jacqueline-nah Együtt róják tovább az utcákat. tereket, együtt búcsúznak a fény és a művészet városától. Hoűnap mindketten utaznak: a lány Nyugatra, a fiú Keletre. A véletlen találkozás röpke óráiban Jacqueline rádöbben, hogy János több mint a vőlegénye. Nemet mond hát a telefonáló Joe-nak. A varázs, a boldogság azonban nem sokáig tart. A leány megtudja, hogy János holnap hazautazik, s csak a jövő szezonban láthatja újra. Retteg a magánytól, és az újra telefonáló ültetvényesnek igent mond hát. Ami igazán újdonság volt a kaposvári közönségnek, az a balett. Még klasszikusat se láthatunk, nemhogy ilyen modemet. Minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy a tehetséges fiatal táncosok meghódították a közönséget. A koreográfiát tervező és betanító Eck Imre úttörő munkát végzett. Fárizs utcáinak, tereinek hangulatát, a város lüktető és zakatoló életét, a külföldi turisták ürességét és mindent megvásárolhatnékjét lenyűgözően fejezi ki táncban. Legjobban a neonjelenet, a két absztrakt festő montmart- re_i vetélkedése és Jacqueline tengerparti élménye tetszett. Btetus Mária, Dómján Mária, Stimácz Gabriella, Árva Eszter, Uhrik Dóra, Fodor Antal, Hetényi János, Csifó Ferenc, Tóth Sándor és a többi táncos felejthetetlen élményt nyújtott. Kincses József zenéje hangulatos és kifejező volt. Az újszerű balett-musicalt Katóira Ferenc Jászai-díjas rendezte. A zenekart Sándor József igen temperamenvezónyelte tumosan. Ez a találkozás ismét arra figyelmézteft bennünket, hogy jó lenne minél többször vendégül látni Kaposváron a Pécsi Nemzeti Színház művészeit. r L. G. A Magyar Vonóstrió hangversenye A Bartók Terem bérleti sorozatának harmadik hangversenyeként rendezték meg hétfőn este a Magyar Vonóstrió koncertjét. Tagjai Hidy Péter (első hegedű), Sümeghy Zoltán (brácsa) és Liebner János (gordonka) a múlt év nyarán a müncheni nemzetközi vonós kamarazene-hangverseny egyik első díját nyerték meg, s azóta is több külföldi szerepléssel öregbítették a magyar kamara- muzsikálás jó hírét. Ä magyar kertészet Erfurtban címmel új kiadvány jelent meg &rte.sítfo! Közöljük az érdekeltekkel, hogy a mosógépek és centrifugák garanciális javítását — szavatossági időn belül — az alábbi vállalatok végzik: Balatonboglári Vegyesipari Ktsz, Balatonboglár, Szabadság u. 6. sz. Somogy m. Finommechanikai és Gépjavító V., Kaposvár, Május 1. u. 30. *z. Kérjük a t. fogyasztókat, hogy esetleges észrevételeiket a Hajdúsági Iparművek Központi Szervizéi (Budapest, VI., Nagymező u. 43.) közöljék. Hajdúsági Iparművek (2509) Tavaly április 28-tó! október 15-ig rendezték meg Erfurtban a szocialista országok első nemzetközi kertészeti kiállítását. Ezen hazánk is részt vett. A Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Kiállítási Irodájának most megjelent, A magyar kertészet Erfurtban című kiadványa ismerteti e nemzetközi rendezvény magyar vonatkozásait. A rendező szerv aranyéremmel tüntette ki a magyar pavilont tartalmi mondanivalójáért és művészi kiképzéséért. Ez annak elismerése, hogy hazánk is hozzájá nek megvalósításához — ahhoz, hogy a szocialista nagyüzemi kertészetek bizonyítsák fölényüket a kapitalista kertészetekkel szemben, és a szocialista országok kicseréljék a termelésben és kutatásban szerzett legjobb tapasztalataikat, elmélyítsék együttműködésüket, és szélesítsék külkereskedelmi kapcsolataikat. Erfurtban termelvényeivel őt somogyi mezőgazdasági nagyüzem is sikeresen szerepelt. A Balatonúj- helyi Állami Gazdaság hat aranyérmet szerzett paprikájával. Bármit a kiállítás főbb célkitűzései- dibükk négy aranyérmet hozott haza almájáért és körtéjéért. A bogiári gazdaság szőlőoltványa arany-, őszibarackja ezüst-, körtéje bronzérmet, szőlője elismerő oklevelet kapott. A Kaposvári Állami Gazdaság körtéjét ezüstéremmel, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság konyhakerti termelvé- nyeit pedig két ezüstéremmel és egy elismerő oklevéllel díjazták. A bogiári és a balatonújhelyi gazdaság a HUNGAROFRUCHT Külkereskedelmi Vállalattal közösen kapott három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet gyümölcsért, paradicsomért és paprikáért. ÜPRÓHIRDETÉSEK :::: :::: Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2.- Ft. Az első szó két szónak számit. Legkisebb hirdetés 10 - Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is bemondhatják hirdetéseiket. iillli ADÁS-VÉTEL lljlll Eladó azonnal beköltözhető családi ház. Kaposvár, Peitőfi u. 60. _________________________________ (601) Vennék jó állapotban levő konyhabútort. Ajánlatokat 604. számra a Magyar Hirdetőbe. (604) Eladó 125-ös, teleszkópos Csepel kitűnő állapotban. Kaposvár, Kanizsai u. 31. (asztalos). ________(605) E ladó Kaposvár, Zrínyi u. 31. számú házrész harminckétezerért. Eladó két ház. Megtekinthető szombat, vasárnap: Kaposmérő, Dózsa Gy. u. 9. szám, Üjvári. (590) Eladó 600 n-öl telek Pipacs Vendéglővel szemben. Érdeklődni: Kaposvár, Zrínyi u. 48. (597) Príma állapotban levő világos hálószobabútor eladó. Cím 520. szá- mon a hirdetőben. _ (520) Fonyódliget központjában 130 n-ölnyi villatelek eladó. Érdeklődni: Fonyódliget, Árpád u. 16. (587) :::::: VEGYFS Juh tartó gazdái! Figyelem! A szokásos gyapjúfonalcserét és gyapjúátvételeket ismét megkezdtük. Minden pénteken van átvétel és csere kaposvári raktárunkban (Május 1. u. 15.). A fonalcsere március 30-ig tart. Gyapjüátvétel egész éven át van, de csak mindig pénteki napon. (593) Rekamiék, fotelok, székek, ágybetétek, sezlonok készítését részletfizetéssel is vállalom. Vérségi kárpitos, Fonyód, Karácsony u. 17. (2665) HÁZASSÁG 29 éves, 160 magas, önhibáján kívül elvált, jó szakmával rendelkező fiatalember házasság céljából megismerkedne hozzáillő becsületes dolgozó nővel. Fényképes levélre válaszolok. -Boldogságra vágyom, nem jó egyedül« (608) jeligére a Magyar Hirdetőbe. (608) Hétfő esti hangversenyükön — bár közbejött akadályok miatt a meghirdetett időpontnál csak jóval később kezdhették — emlékezetes zenei élményt nyújtottak a hallgatóságnak. Már jól megválasztott első számukkal, Haydn Divertimento javai is nagy tetszést arattak. A darab stílusát szépen tükröző bájos és könnyed bécsi dallamokat egyéniségüktől áthatva tolmácsolták. Elmélyült, bensőséges előadásban csendültek föl Mozart Hat német táncának menüettjei, ga- vottjai, s talán ebben a számban csillogott legszebben a vonóstrió erénye. A finom, stilizált korabeli német szalontáncok hangulatát tökéletesen sikerült megeleveníteniük a három vonóshangszer összhatásában. Beethoven C-moll triójának előadásában mély drámai előadóképességük mutatkozott meg, különösen a zárótételben. A középső lassú tétel bensőséges lírai hangulatát is szépen sikerült visszaadniuk. Műsoruk második részében a XX. század vonós kamarazenéjéből mutattak be három alkotást A közönség hálásan fogadta a modem francia zene egy friss, ötletekben gazdag művét, Rivier vonóstrióját. A továbbiakban két magyar szerzőt tolmácsoltak. Először Kodály Intermezzóját adták elő. Ez a mű a szerző fiatalkori alkotása. Az előadóművészek jól érzékeltették a benne megmutatkozó kompozíciós készséget és az itt-ott, különösen a zárlatoknál már megcsillanó oentatonikus dallam fordulatokat. Befejezésül Farkas Ferenc Triója hangzott el. A Magyar Vonóstrióban jó képességű fiatalokból álló együttest ismerhetett meg a koncert közönsége. W, U,
