Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

Szerda, 1962. január 24. 5 SOMOGYI NÉPLAP OLVASÓINK ÍRJÁK A KEZDET BIZTATÓ | Sár van és sötétség a cseri hídon Nagybajom művelődési éle­tében nevezetes esemény volt a január 14-i műsoros est. A művelődési otthon felé vezető utcák már a kora esti órákban benépesedtek. A nemrég ala­kult énekkar mutatkozott be a község lakosságának. A KISZ-szervezet táncosai is most léptek föl először. Az énekkar megalakítása ré­gi óhaja volt a nagybajomiak­nak. A község társadalmi szer­vezeteinek összefogásával, se­gítségével, a pedagógusok irá­nyításával jött létre ez az együttes. Különösen Míkóczi Alajos, az általános iskola igazgatója tett sokat a műve­lődés ügyéért. Szinte minden estéjét a művelődési otthonban töltötte. S amikor fölment a függöny, ő mondott néhány bevezető mondatot. Arról be­szélt, hogy Nagybajomban év­százados emlékei vannak a dalkultúrának. A község lakói­nak ápolniuk, gyarapítaniuk kell ezt a szép hagyományt. A 60 tagú énekkar előbb a somogyi népdalokból szólalta­tott meg néhányat, majd egyéb magyar és szovjet dalokat adott elő. A művelődési otthon nagy­termét megtöltő bajomiak lel­kesen megtapsolták az ének­kart. Kiss József tsz-tag éne­kelte a szólót. A közönség szi­vét egy csapásra megnyerte kellemes hangjával. Méltán kapott sok tapsot a kórus ve­zetője, Henkey Zoltán is. Az iskolások tánccal és ze­nekari számmal, a KlSZ-szer- vezet színjátszói a Makrancos házasok című vígjáték egyes részleteinek bemutatásával gazdagították a műsoros estet. A KISZ táncosai a Kistere- nyei leánytáncot és a Páros darudi'bögőt járták el Ku- rucz János népi zenekarán-k kíséretével. A műsoros estet az énekkar száma fejezte be. Ez a műsor hosszú hetek munkájának volt a gyümölcse A hazafelé induló nézők e'is­merőén mondogatták eg ttás­nak: »Szép kezdet volt.« Az öl­tözőben az énekesek, a sz(n- játszók és a táncosok az új feladatokról tárgyaltak elöadá-- után. Megint próbák követ­keznek tehát, aztán ismét elő­adás. Illés Mária tanár. * * * Az egyforma ruhában meg­jelenő, fegyelmezett énekkar kéthónapos munkájának, ered­ményét mutatta be január 14-én. Több évtized, után meg­tört Nagybajomban a jég. Az emberek jóleső érzéssel mon­dogatták egymásnak: »Van már énekkarunk/« Még az előadáson történt: egy csillo­gó szemű fiatal a második műsorszám után megkérdezte, mikor lesz a következő próba, szeretne belépni a kórusba. A pénteki próbán az első szerep­lés tanulság ■'it is meghányták- vetették az énekkar tagjai. S bár egy kissé félve, de az rt örömmel vállal'ák el a célul tűzött nehezebb feladatokat. Vendég érkezik a próbára. A nők kitörő lelkesedéssel üd- vözlik: — Ugye, közénk állsz? — A jövevény nem szól, csak helyet keres magának, maid ő is énekelni ke~d a több ekkel. A szünetben így szól az eoyik ember: — Én is kaptam meg­hívót a műsoros estre. Nagyon fáradt voltam, s csak a fiam unszolására mentem el. Ahogy hallgattam az énekszót, eszem­be jutott, hagy én is énekel­tem valamikor. Eljöttem hát, szerelnék belépni a kórusba. Az énekkar föllépése ilyen hatással volt az emberekre. Lehet, hogy a jövő próbán is jelentkeznek még néhányon énekesnek. Henkey Zoltán levelező. A cséri lakosok nagyon örül­tem annak, hogy új hidat kap­tak, s a járdának is. Annak azonban már kevésbé, hogy túl magasra sikerült a jarda. Pe­reme legalább 30 centiméterre van az úttesttől. A gyerekko­csit nem lehet feltolni rá, kénytelen az ember az úttest szélén menni vele. Sok borsot tör a cseriek or­ra alá az is, hogy igen nagy a sár az átjáróknál. Egy-egy ol­vadás vagy eső után dagasz­tani lehet a sarat a »Disznó­csárda« előtt, a piacra vezető és a marhahajtó útnál. A cseri könyvtár előtti fordulónál is nagy a sár. Jó volna, ha az il­letékesek intézkednének a cse­riek érdekében. Az átjáróknál gondoskodni kellene arról, hogy a víz ne álljon meg tó­csákban. A villanylámpákkal is baj van. A hídon jó néhány van belőlük, legtöbbje azonban nem ég, így sötétben vagyunk kénytelenek botorkálni. Ha már ilyen szép hidat kapott ez a vá­rosrész, jó volna ezeket a ki- sebb-nagyobb hibákat meg­szüntetni, hogy teljes lehessen a cseriek öröme. Egy Cseri úti lakos. Mit keresnek a giccsek a hivatalokban? Mindenki igyek­szik otthonának, lakásának falait ízléses, művészi festményekkel di- szíteni. A közüle- tek, intézmények stb. helyiségeit már művészi ké­pek, reprodukcióik díszítik sok he­lyen. Sajnos, tnhb- felé még értékte­len képek lógnak a falon. Lássunk néhányat: Kapos­váron a Park Ven­déglőben, Böhö- nyén a földmű­vesszövetkezet iro­dáiban. sok iskola nevelőszobájában, rengeteg magánla­kásban láthatók Foglyos »művész úr« képei. Hogy milyenek ezek? A nagybajom! erdő- gazdaság irodájá­ban díszeleg a kö­vetkező alkotása: Az erdő és a pa­tak közötti tisztá­son két szarvasbi­ka egymásnak ug- . rik. A »művész úr« akkor örökí­tette meg őket, amikor épp az el­ső részük van a le­vegőben. Hát ezek az állatok minden­re hasonlítanak, csak szarvasra nem. Foglyos úr és ügynöke sok em­bernek sózta már nyakába giccseít. Volt, ahonnan el­tanácsolták, de sajnos, nem min­denütt tesznek így. A csurgói földmű - vesszövetkezet iro­dáiban, a harma- d’k osztályú étte­remben is találha­tók Foglyos-ké- pek. A közei múlt­ban vásárolták ezeket a tízforin­tos »festménye­ket«. Jó volna ezeket a pingjlmányoknt ízléses reproduk­ciókra kicserélni. Pólya Ernő. Kéncsemck Vál­lalat kaposvári fiók. »* •• * *04» •* 4> «► * i LEVELEKBŐL — LEVELEKRŐL Feltételes megállót szeretnénk A múlt év tavaszán kérvé­nyeztük először, hogy álljon meg az autóbusz a falu felső végén is. Másodszor szeptem­berben kértük a MÁVAUT- tól a feltételes megállót. Az igazgatóság azt tanácsolta a törükkoppányiaknak, hogy ké­szítsenek először egy kérvényt. Ezt az utcában lakók írják alá. így Is tettünk. Megálló azonban még mindig nincs. Reggel ko­rán Indul az autóbusz, s leg­alább 900 métert kell gyalo­golnunk a megállóig. Az a vé­leményünk, hogy az autóbusz­nak igazán mindegy, hogy megáll-e a felső faluvégen vagy nem. S ha a MÄVAIIT igazgatósága feltételes megál­lót létesítene, kényelmesebbé I tenné a reggeleinket. Bodó Vilmos, Törökkoppámy, Kossuth L. n. Munkához látott a kaposvári járás bábmühelye A közelmúltban munkakö­zösséget alakítottak a bábját­szással foglalkozó pedagógu­sok. A kaposvári járás bábo­sai hamarosan nagy segítséget kapnak tőlük: munkához lá­tott a bábműhely. Hogy mik készülnek itt? Különféle bá­buk, díszletek- A munkaközös­ség tagjait- innen látjuk el bá­bu Ideal és díszletekkel. Minden bábcsoportnak készítünk ilyet megrendelésre. A hozzánk for­duló községeknek térítési díj ellenében szívesen kölcsönzőnk majd bábokat. Talán így újabb bábcsoportok is alakulnak majd. Erre nagy szükség len­ne, hiszen csak Kadarkúton és Zselicszentpálon működik egy- egy báb csoport. ' Könyves Károly járási szakreferens Farsang Mihályné babó- csai olvasónk lapunk de­cember 13-i számában elpa­naszolta, hogy a barcsi kór­ház nőgyógyászati osztályán elveszett a bakancsa, s nem hajlandók megtéríteni a ká­rát. Dr. Berend Ernő, a me­gyei tanács egészségügyi osztályának vezetője az ügy­gyei kapcsolatban vizsgála­tot tartott, s megállapította, hogy Farsang Mihályné ba­kancsát elcserélték. A pana­szosnak igaza volt, amikor nem vette át a más lábeli- jét. A mulasztást elkövető­ket felelősségre vonták. Ol­vasónk kára megtérült. * * * Egyik bedegkéri olvasónk amiatt méltatlankodik, hogy ebben a nagy községben nincs, aki szívén viselné a sport ügyét. Sem a KISZ- szervezetben, sem az általá­nos iskolában nincsenek sportrendezvények. Pedig a bedegkéri fiatalok nagyon szeretnének sportolni. * * * Simon János bárdudvamo- ki (Olaj-hegy 30.) olvasónk elpanaszolta, hogy a tanács nem adott neki favegási en- | gedélyt. Szóvá tette azt is. ♦ hogy a csereképpen kapót.: I 1200 négyszögöl kaszáló ter- j mesét vem érté’’es‘thette, I bár az adóját megfizette. | Tódor György tanácselnök ? tájékoztatása szerint olva­sónk decemberben kérte a favágá-i en~~délyt. Mivel a termel* zl '"tkeretek terüle­téi még nem rendezték, meg­kérték hát Simon Jánost, f hogy várjon egy kicsit. Azóta | olaj-hegyi olvasónk megkap- t ta a favágási engedélyt. A j csereképpen kapott 1200 . négyszögöl kaszáló ügyében I a tanács tárgyalt a tsz elnö- | kével. A termett széna érté- i kének megfelelő berekfával j kárpótolják Simon Jánost. * * * Landi István olvasónk { kérdéssel fordult szerkesztő- ♦ ségünkhöz. Műszaki iskolára | jár Budapestre. Ott megté- j rítik útiköltségének felét, t Szeretné tudni, kérheti-e ! munkahelyétől, a Lábodi Ál- 5 lami Gazdaságtól a másik J ötven százalékot. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága közöl­te. hogy az állami gazdasá­gok 1957-es 33. sz. értesítője utal arra, milyen esetben l kell megtéríteni a dolgozó ! útiköltségét. Ha a dolgozó j keresete nem haladja meg az * 1600 forintot, a teljes úti- * költséget, ha ezen felül van í a fizetése, akkor az útikölt- z ség felét térítheti meg a | gazdaság. * * • Brantmüller István inis' olvasónk szóvá tette, hogy az SZTK kaposvári alköz­pontja megszüntette táppén­zének folyósítását. Mivel letelt az egy év, azért járt el igy az alköz­pont. Ha olvasónk továbbra | is keresőképtelen. kérhet x rokkantsági nyugdijat. Az ! SZTK uyxiPÚijcsoport'óhoz ! kell kérelmét benyú'tan'a. «. Van megoldás ötvöskónyiban jártam a múltko­riban. Egy lány­nyal találkoztam az utcán. Meg­kérdeztem tőle, mivel szórakoznak ilyenkor vasár­nap a fiatalok. A lány előbb jól megnézett, ugyan miért érdekel ez engem, csak aztán válaszolt. »A fiúk az Italboltban van­nak, a lányok az állomáson. Hogy mit csinálnak ott? Nézelődnek. Ez az egyetlen szórako. zásuk.« »Hát nincs, ami lekötné őket? Mozi? Színdarab?« »Az előbbi szomba­ton és vasárnap tart előadást. De színdarab? Hát le­hel ilyen társaság­gal valamit tanul- *»■?« — mondta a lány. Kérdést kérdés ntán teszek föl. Kiderül, hogy van ugyan KlSZ-szer- vezet a faluban, de nem dolgozik rendesen. Titkára, Budvig István helytelen viselke­désével elriasztotta főleg a lányokat. Lassan mindenkit elidegenít magától és a szervezettől Sajnos, nemcsak ö viselkedik igy. Pe­dig vannak Itt ren­des fiatalok is. A lány szeme felra­gyog: »Olyan nagyszerű gárdát lehetne Itt össze­hozni! Terveztük, hogy megtanuljuk a Boldogságfele- los című színdara­bot. Nem lett be­lőle semmi.« Szerettem volna megtudni a lány nevét. Megkért ar­ra, hadd marad­jon az ismeretlen­ség homályában. Dr. Füzessy Henrik. (Lóki István, a nagyatádi járási KISZ-bizottság mun­katársa elmondotta, hogy többször beszéltek már Budvig Istvánnal. Mindig megígérte, hogy megembereli magát. Azonban nem váltotta be Ígéretét. Hibásak a szervezet tagjai is, mert nem mernek kezdeményezni, nem sokat tettek titkáruk megneveléséért. Budvig István párttag is. A pártszervezetnek többet kellett volna foglalkoznia a sokat bírált emberrel. Ha a község fiataljainak nem felel meg a titkár személye, akkor váltsák le, s válasszanak olyat helyette, aki képes lesz összefogni az ifjúságot. BOSSZANTÓ APRÓSÁGOK Nem mutattak példát A Somogyi Né lap januá 16-i számában megjelent egy hír, hogy a Kilián György If úsági Ház művészeti együtte­se Kutason szerepelt, s hogy a kaposvári KISZ-esek műsora nagy sikert aratott. Hát ez az utolsó mondat nem fedi a valóságot! Szeretnék; néhány sorban beszámolni az alacsony színvonalú előadás­ról. A műsorközlő kilépett a közönség elé, s bejelentette, hogy a művészegyüttes nem tud színvonalas előadást tartani »ilyen rothadt és koszos színpadon«. Ezután a lexikonból ol­vasgatott. Erre jó pár néző elszunnyadt. A tánccsoport és a zenekar szereplése a lehető leggyat­rább volt. Táncukban sem ütemet, sem ritmust nem lehr 'tt fölfedezni. Mindent betetőzött egy részeg fiatalember »jele­nete«. Petőfi Sándor Megy a juhász szamáron című versét szavalta vagy tizenöt percig. Elölről a végéig, aztán a vé­gétől az elejéig mondta, de csak nem tudta befejezni. A nézők felháborodott morajára végül két szereplő nagy nehe­zen a függöny mögé ránuicálta a szavaiét. Hát így mutatnak példát a Kilián György Ifjúsági Ház fiata'jai a falu KISZ-szcrvezetének, a termelöszövetk- zet tagjainak? Ne gondolják a művészegyüttes tagjai, hogy falun mindent lehet. Ez a viselkedés nagyon bántotta a kutasiak önérzetét. Horváth Andor es még 20 aláírás Kulcs miért nem jár a perselyhez? A napokban volt hároméves kislányom születésnapja. Sze­rény kis ajándékkal akartam meglepni, elhatároztam hát, hogy veszek neki egy perselyt. Ebbe összegyűjtheti a roko­noktól kapott aprópénzt. A marcali sportszer- és já­tékboltban a kiszolgálóno egy szép, tetszetős portékát tett elém. Felül keskeny nyílás — itt kell bedobni a pénzt. De vajon, hol kell kiszedni? Föl­fedeztem az alján egy kis aj­tócskát, közepén pedig egy kulcslyukat. Mivel sehol se láttam a kulcsot, megkérdez­tem, hogyan nyithatjuk ki. — Ó, kérem, ez nem prob­léma — felelte. — Ehhez nin­csen kulcs. Az én gyerekeim­nek is ilyen van, egy három­colos szeggel szoktuk kinyit­ni. Megnyugodva távoztam a boltból. Kislányom igencsak megörült a perselynek. Rög­vest nekilátott a takarékosko­dásnak. A kis dobozka hamar megtelt. Pár nap múlva azt kérte a gyerek, hogy vegyük ki az összegyűlt filléreket. Eszembe jutott a kiszolgálónő tanácsa. Kerestem egy szeget* de nem tárult föl az ajtócska. Igaz, hogy a szeg nem volt há­romcolos. Csak ennél kisebb meg ennél nagyobb akadt odahaza. Előkerült az olló, a bicska, a kés, a kis és a nagy fúró, de a zár csak nem enge­delmeskedett. Mit volt mit tenni, elvittem a kovácsmű­helybe (lakatos nincs a kö-' zelben). A kovács szakértelem­mel nézegette a perselyt, de ő sem tudta kinyitni. Végül is fölfeszítettük a zárat. A pénz kidőlt a perselyből. A kis aj­tót azonban nem lehet többé becsukni. Hol lehet kulcsot kapni a perselyhez? Vagy hol lehet olyan szeget szerelni, amivel a marcali játékbolt el- árusítőnője csukja, nyitja gye­rekei perselyét? Egy somogyzsitfai édesanya Csak egy kályha kellene Fazekasdencsen egyetlen hely van, ahol szórakozhatnak a település lakói: a vegyes- és italbolt. Bosszantó, hogy a földművesszövetkezet nem ké­pes (már legalább három éve) egy kályhát adni az italbolt­nak. Emiatt sokan inkább ott­hon maradnak mondván, jég­verembe nem megyünk. Hát olyan nagy dolog az a kályha? Fülöp István Fazekasóencs AZ ILLETÉKES VÁLASZOL A panaszos késve érkezett az állomásra A MÁV Pécsi Igazgatósága a december 13-i számunkban közölt »Beszállás akadállyal« című levélre azt válaszolta, hogy a kaposfüredi állomás forgalmi szolgálattevője bizto­sította az utasoknak a beszál- lási lehetőséget. Az emberek a tehervonat előtt, a peronon he­lyezkedtek el; a személyvonat­ra mind fel is szálltak. A te­hervonat kigördülése után két perccel a személy is elindult. Harangozó István és családja késve érkezett az á'Iomás-a, s ezért akarta a mozgó tehervo- naton keresztül elérni a sze­relvényt. Utasítottuk az állomás dol­gozóit, hogy a jövőben csak a tehervonat elhaladása után indítsák el a személyvonatot, mivel mindig akadnak későn érkező utasok. Felelősségre vontok a tanműhely kisegítő oktatóiét A Sütőipari Vállalat a la­punk január 10-i számában megjelent »Fehér? Fekete?« című levélhez a következőket fűzte hozzá: Az ügyet megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a fo­gyasztónak igaza van: a ke­nyér feketébb volt a megenge­dettnél. Mivel az ünnepekre jóval több kenyeret kellett sütnünk, a tanműhely segítsé­gét is igénybe vettük. Az ok­tató betegsége miatt mást állí­tottunk az üzem élére. Dolgo­zónk nem figyelte meg, mi­lyen lisztből készítik a tanulók a kovászt. A gyerekek egy zsák rozslisztet kevertek bele. A kisegítő műhelyoktatót fe­gyelmi úton felelősségre von­tuk. Mindent elkövetünk, hogy a jövőben ne forduljon elő ilyen eset. A Népművészeti és Háziipari Vállalat Kaposvár, Ady Endre u. 8. sz. alatti NÉPMŰVÉSZETI ÁRUKBÓL: Törülközők, térítők, szőttes szoknya, népművé­szeti babák, fafaragások, vázák, virágcserép, virágcseréptartó, szádafüggönyanyag, azon­kívül szőttes és frottírtörülköző, lányka gaby- nadrág, szőttes sezlonterítő, torontáli gyapjú­szőnyegek és egyéb áruk bő választéka.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom