Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-24 / 19. szám
da, 1962. január 24. 3 SOMOGYI NÉPUAT MIRŐL BESZÉLNEK A SZÁMOK! Látogatás a Statisztikai Hivatalban — Az emberek többsége azt gondolja, hogy a statisztikusok mindent a fejükben tartanak. Pedig nem így van. Sőt! Mi mondjuk fejből a legkevesebb számadatot. — Vida József elvtárs, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetője nyilatkozott így, amikor munkájukról érdeklődtünk. A kívülállók nem sokat tudnak a statisztikusok munkájáról. Elolvassák az újságokban félévenként vagy évenként közölt jelentéseket, s csak akiket minden érdekel, azok veszik meg a statisztikai évkönyveket. Pedig érdemes meghallgatni a számokat. Sok mindent elmondanak. A statisztika lehetőséget ad az összehasonlításra. Egy szám, amely önmagában nem látszik nagynak, óriásivá nő, ha összevetjük egy régi adattad. A megyei igazgatóság gyűjti össze a vállalatok és intézmények adatait, s azokat ellenőrzésük után feldolgozzák. Vajon miről beszélnek a számok? Másfél millió adat Rádi Sándor, a forgalmi csoport vezetője kilenc éve dolgozik a megyei igazgatóságon. Amikor benyitottunk hozzá, a bolti jelentéseket ellenőrizte. A többiek: Baranyai Józsefné, Szabó Péterné és László Lajosné egész asztalt beborító kimutatásokon dolgoztak. — Munkánk nagy figyelmet és pontosságot követel. Ránk nézve az a legnagyobb szégyen, ha tévedünk —> mondja Rádi elvtárs. — Mivel foglalkozik a forgalmi csoport? — Az egész kereskedelem hozzánk tartozik. Ide kapcsolódik a háztartási statisztika is. A csoport másfél millió adatai dolgozott a múlt évben, illetve dolgozik még mindig. A hatalmas kimutatásokon szinte nyüzsögnek a számok. Egy-két érdekesebb adat: Tavaly 27 ezer 561 külföldi járt Somogybán, s a szállodai statisztika szerint 139 661 napot töltöttek megyénkben. Az év utolsó három hónapjában 320 televízió és 991 mosógép talált gazdára. A háztartási könyvekből kiderül, hogy jó néhány olyan parasztcsalád van megyénkben. amely havonta mindössze 100 forintot költ élelmiszerre, mert mindenük megvan. Számgyár Az ipari csoport feldolgozott adatai szerint tavaly 15 százalékkal emelkedett a dolgozók száma megyénk ipari üzemeiben. Ezzel párhuzamosan emelkedett az egy főre jutó termelés is. A legtöbb munkát jelenleg a mezőgazdaság adja a statisztikai hivatalnak. Bányai Károly csoportvezető így vélekedik erről: — Szép szakma a mienk. Sok tapasztalatot gyűjthet ösz- sze az ember a számok vizsgálatakor. Az idén például több sertést vágtak megyénkben, mint bármikor, a gazdák ugyanis 20—25 forintra számítottak kilónként. Ezzel szemben átlag 17 forint volt a sertés ára. A hivatal dolgozói tréfásan számgyámak nevezik a feldolgozó csoportot. Horváth Oyu- láné csoportvezető irányításával Huber Erzsébet és Bradá- novics Irén »gyártja« a számokat. A Szakcsoportoktól ide kerülnek a nagyobb feldolgozást igénylő adatok. A legnehezebb munka a tsz-ek adatainak feldolgozása. Egy-egy ösz- szesítés 120 ezer számot eredményez. Ez a munka igen nagy pontosságot követel, mert a gép nem figyelmeztet senkit sem tévedésére. 1960 első háromnegyed évét a csurgói járás földművessé- vetkezeteinek kiskereskedelmi boltjai 134 ezer forintos leltárhiánnyal zárták. A csurgói FJK igyekezett elejét venni annak, hogy az 1960. évi példa 1961-ben megismétlődjék. A hiánnyal záró boltvezetőket tanácskozásra hívták, s megbeszélték a bajok okait, megszüntetésük lehetőségeit. Kiderült, hogy a legtöbb hiány oka a felületes adminisztráció. A kiskereskedelemiben, még inkább az italboltokban. megesett, hogy a vezető a saját számításai szerint többletet észlelt, s ezit a pénzt kivette. A leltárnál már hiányként szerepelt ez az összeg,, ugyanis egyes áruk átvételi jegyzékei elkallódtak, s azokat nem számította be a vezető. j Apad a Balaton ? A megyei igazgatóság tavaly áprilisban vizsgálta meg a balatoni halgazdálkodás helyzetét. A kimutatások szerint a második világháború előtti tíz év átlagában évenként 12 ezer mázsa halat fogtak ki a Balatonból. Az utóbbi évek átlagos hozama 15 ezer mázsára emelkedett. A sporthorgászok évente körülbelül 1000 mázsa halat fognak. Az utóbbi esztendőkben 16 és fél millió pontyivadékot — évente körülbelül másfél millió darabot — helyeztek ki. A vízügyi szervek a Balaton vízszintjének magasságát fokozatosan csökkentik. 1980-ban például 15 centiméterrel a'a- csonyabb vízszintet írtak elő, mint 1949-ben. 1960 decemberében másodpercenként 50 köbméter vizet enger’Wk le. Sok mindent elárulnak a megye népmozgalmi adatai is'. Az anyakönyvvezetők jelentéseiből kiderül, hogy megyénkben a házasságkötések száma jóval kevesebb volt az országos átlagnál. 1960-ban például 2847 házasságot kötöttek Somogybán. A természetes szaporulat 1,9 ezrelékkel alacsonyabb az országosnál. A megyéből 2461-en költöztek el, viszont Kaposvár lakóinak száma ezerrel növekedett. Hosszan lehetne még sorolni az adatokat, hiszen a közeljövőben megjelenő évkönyv több mint 15 ezer számot tartalmaz majd. Németh Sándor A vagyonvédelmi ankét után jelentősein csökkentek a leltárhiányok. 1961 első háromnegyed évében már csak 42 847 forint volt a hiány. (20 ezer forint úszott el a zákány! textil boltvezető kezén.) Félévi börtönbüntetésre ítéltél:. A járás fmsz-eiben lényegesen javult a vagyonvédelem. Az iharosiberényi földműves- szövetkezetnél azonban még mindig nagy a hiány, bár az előző évekhez viszonyítva itt is csökkent. 1960-ban körülbelül 40 ezer forint. 1961-ben 6900 forint hiányzott, a kiskereskedelmi forgalom 1,73 százaléka. Hasonlóképpen több a járási átlagnál az iharosberé- n.yi italboltok hiánya. Emiatt három italbolt- és egy kiskereskedelmi boltvezetőt I tiltottak. Javult a vagyonvédelem a csurgói járás földművesszövetkezeteiben ÓNOD VÁRI MIKLÓS: sár§a dűsizii Már Rose szobájának ajtaja előtt járt. Bentről rádiózene szűrődött ki. Vajon egyedül van? Megforduljon? Most még nem késő! Valami azonban húzta, vonzotta befelé. Hirtelen a kilincsre tette a kezét és benyitott. Rose egyedül volt. — Beszélnem kell veled! — Mi történt? Miért vagy olyan feldúlt? Elza önkéntelenül is a falon függő hatalmas velencei tükörbe pillantott. Megijedt saját magától: arcának nyugodt vonásai megváltoztak, tekintete idegesen vibrált, egész lénye riadt kifejezést öltött, tükrözte azt a belső vihart, amely a lelkében dúlt. Már nem csodálkozott azon, hogy az ebédnél Mr. Rogg'er és Körner jelentőségteljesen összepillantottak. amikor velük beszélt. — Futottam, azért vagyok ilyen piros — mentegetőzött Rose előtt. — Készülsz valahová? — Kilenc órára vendéget várok ... — Nem lehetne elodázni? — Be. Ahogy gondolod. Majd telefonálok — Nálad akarok maradni — Mi történt? — Félek. — Kitől? — Mit tudom én! Mindenkitől. Legjobban saját magamtól! ... — Elza. te részeg vagy! — Ellenkezőleg: még soha nem voltam ilyen józan. Azért adhatsz egy pohár gint! Felhajtotta az italt. Ettől megerősödött, magához tért kissé. Sápadt arccal — hiába mondta az imént, hogy piros — élénk színt váltott. Rose még mindig tanácstalanul állt, sajnálta Elzát, bár nem tudta, mi idézte elő nála ezt a lelkiállapotot: megsimogatta a fejét, megborzolta szőke haját. — Szegénykém! Rosét és Elzát barátság fűzte egymáshoz. Pedig természetük alapvetően különbözött. Elza kimért, higgadt, azt lehetne mondani: magának való természet volt, Rose pedig örökké nevető, csapongó, vidám, mindenkivel flörtölő. Elza hányszor ült egész este szótlanul, elmélázva az asztalnál, amig Rose három férfival is kikezdett... Állandóan tele volt kalandokkal, s napokon át képes volt ezekről újat mesélni Elzának, aki hanyatt fekve behunyt szemmel, álmodozva hallgatta. Elzának nem voltak kalandjai, neki csak álmai voltak, amelyeket még Kosénak sem vallott meg. Mégis jól megértették egymást! Vagy talán éppen azért, mert a tulajdonságbeli ellentétek vonzották őket? Most is elmondott neki mindent magáról és az orvosról. A vallomás után könnyebb lett. ahogy beszélt, egyre jobban felvillanyozódott Észre sem vette, hogy milyen lelkesen, színesen beszél az orvosról, akit álmaiban annyiszor, any- nyiféle változatban már a magáénak tudott. — Hányszor akartam pedig — mondotta —, hogy ne törődjek vele. re lássak b°n- ne mást, mint ügynököt, akit át kell adnom Roggemak, Rendet teremtenek a számvitelben Buzsákon A buzsáki Munka Harcosa Tsz irodájában nyolcán dolgoznak: könyvelők, adminisztrátorok és a mezőgazdász. Kora reggel kezdik a munkát, és legtöbbször éjjel 11 órakor mennek haza. Az idő sürget, még e hónap 25-ig él kell készíteniük a zárszámadást. A munkaegységeket összesítették, már az SZTK-nak készítik az év végi jelentést. A főkönyvi könyveléssel azonban baj van, ott még nincs minden rendben. — Minduntalan akadályokba ütközöm, lépten-nyomon helytelen könyvelési tételekre bukkanok, és bármennyire igyekszem, nem tudjuk határidőre elkészíteni a mérleget. Ezért arra kérjük majd a járásiakat, hogy szövetkezetünk zárszámadásának felülvizsgálását halasszák későbbre — mondja Jankó István főkönyvelő. Nagy a buzsákiak szövetkezete, csaknem ezer tagja van, földjük területe meghaladja az 5000 holdat. Ekkora gazdaságban nélkülözhetetlen a tapasztalt, lelkiismeretes számviteli szakember. Ám a múlt évben olyan főkönyvelőjük volt, aki nem sokat törődött a rábízott feladattal. Felületes munkát végzett. Utóda csak nehezen boldogul a hátrahagyott feladatokkal. Ernst Henrik — a volt főkönyvelő — sorozatosan mulasztást követett el, pontatlanul dolgozott. A könyvelés nem volt naprakész. Előfordult, hogy az állóeszközöket hiányosan vette nyilvántartásba, így a leltározáskor csaknem 30 ezer forintos többlet mutatkozott. A villanymotor, szivaty- tyú, szecskavágó stb. kimaradt a tsz induló leltárából, és csak a múlt év végén jöttek rá, hogy ezek mind a közös gazdaság birtokában vannak. Utóda, Jankó István tavaly | szeptemberben vette át a főr EGY EGYSZERŰ MUNKÁS EMBER — akitől a múlt megtagadta, hogy iskolába járhasson, és csak most végezte el az általános iskolát, nyomban. utána pedig beiratkozott a közgazdasági technikumba — megállította az utcán egyik fiatal ismerősét, a városi KISZ-bizottság tagját. Arra kérte, hogy szerezzen neki egy KISZ-est, aki segítene a matematika magasabb régióinak megismerésében. Mi sem egyszerűbb e kérés teljesítésénél — gondolta a bizottsági tag barátunk —, csak az illető iskola KISZ-vezető tanárával könyvelői tennivalókat. Azelőtt állami gazdaságban és ipari üzemben könyvelt. Gyakorlott szakember, ismeri az ügyviteli munkát, de a szövetkezeti elszámolásra való áttérés még így is komoly gondot okozott. Mégis vállalta a főkönyvelői munkakör betöltését. Akkor még nem ismerte a problémákat... Amikor az iratokat rendeikez-sére bocsátották, Ernst Henrik nem volt jelen a hivatalos átvótelnéL A megyei tsz- revizor ekkor ezt írta a jegyzőkönyvbe: »A könyvelésben tapasztalható nagyarányú lemaradás helyrehozásához 2—3 hónap szükséges.« Azóta eltelt négy hónap is, és bizony már nemcsak a mulasztást kellett volna helyrehozni, hanem a gazdálkodás új eseményeit is idejében rögzíteni kellett volna, hogy az adatok mindenkor a valóságot tükrözzék. — Nem volt egyetlen hiteles okmány sem, amire például a statisztikai jelentéseknél támaszkodhattam volna. Az előző negyedévi jelentések eltűntek. Amikor egy-egy adatra szükségem van, végig kell keresnem az egész irodát, de soikszor még így sem találom meg. Ha tudom, hogy itt ekkora a rendetlenség, semmi pénzért sem jöttem volna Bu- zsákra — panaszkodik a főkönyvelő. De hogyan lehetséges, hogy a felügyeleti szervek csak most jöttek rá a hibákra, noha ezek már régebbi eredetűek? Észre kellett volna venniük Emst Henrik hanyag munkáját! Miseta György tsz-einök azt mondja, hogy az irodában csak akkor dolgozott igazán a főkönyvelő, ha ő is odabenn volt. — Többször figyelmeztettem, hogy ennek nem lesz jó vége, próbáljon komolyan hozzálátkell beszélni, ő majd küld egy derék legényt, s aztán nem lesz semmi baj a matematikával. Mekkora volt azonban a meglepetése, amikor ismét találkozott ismerősével, s ő azzal fogadta, hogy másik diák kellene, mert... Mert az történt, hogy a KISZ-vezetőtől megbízott fiatalember az »anyagiak megbeszélésével« kezdte a tanítást, s amikor a tanítvány eigy kicsit értetlenül nézett rá, mindjárt ki is fejtette véleményét, egvetlen mondattal summázva ni a munkához. De a szép szó nem használt, továbbra is elhanyagolta tennivalóit. Amikor elment, egy ideig főkönyvelő nélkül voltunk, az elintézetlen iratok halomra gyűltek. Sajnálom új főkönyvelőnket, hiszen látom, hogy gyakran éjfélig is az irodában szorgoskodik. Bizony, ha a mulasztást korábban fölfedik, akkor- most nem volnának ilyen gondjai Jankó Istvánnak, és a tagság is előbb kapná kézhez részesedését, mert a zárszámadás idejében elkészülne. Fehér László, a fonyódi járási mezőgazdasági osztály tsz-főkönyvelője egy hétig már segített a szövetkezet könyvelésében, s most ismét hozzálátott a munkához, hogy mielőbb rend legyen. Gazdag Lajos, a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaság dolgozója is részt vállalt ebből a munkából. Rövidesen számológépet kapnak, hogy az összesítés szaporábban menjen. Emst Henrik annak idején csaknem 3 ezer forint fizetést kapott havonta. Jogos a kérdés: mit végzett ezért a pénzért? Mint főkönyvelő nem nagyon igyekezett megdolgozni érte. De mulasztásai miatt még senki sem vonta felelősségre. A buzsákiak dolgos emberek. Még szilveszterkor és újévkor is rakodtak a vasútállomáson, mert a szükség így kívánta. Milyen kár, hogy a volt főkönyvelő nem őket tekintette példaképének! Jankó István nagy nehézségekkel küzd, de ha segítik munkájában, rövidesen rendben lesz a Munka Harcosa Tsz könyvelése. Ez annál is inkább valószínű, mert benne megvan az a két jó tulajdonság, ami elődjéből hiányzott: a lelküsmeret és a szorgalom. Hernesz Ferenc taszított munkásai írhassanak és olvashassanak. Kubában forradalmi idők járnak, forradalmi feladat okát kell megvalósítani. De Kaposváron? Az talán forradalmi ír ladat, hogy szá nokat sújkol- junk egy-két nehéz felfogású ember fejébe" Körülbelül ezt n gondolatmenetet követi az ember, ha arid gondol, hogy nem ak,.d,i jelentkező T. István tanítására. EZ JELLEMEZNÉ középiskolás fiatalságunkat? Akkor hová soroljuk az önkéntes ifjúsági építőtáborokat? Hiszen oda majd kétszer annyian jelentkeznek, mint amennyire szükség van. Valóba:, olyan nehéz valakitől valamit !íémi ellenszolgáltatás nélkül? Budapesten szinte tel jer er. társadalmi munkában épü! az új vásárváros. Kaposfiireden számlálatlanul sokan fogtak össze, hogy újjáépítsek Bodóék romba dőlt házát. Vajon ezek az emberek azért dolgoznak és dolgoztak, hogy megjutalmazzák, megdicsérjék őket? Badarság volna ilyesmit állítani. Mindenki tudja, hogy nem így van. KINEVELŐDÖTT MÁR a mi társadalmunkban egy olyan réteg, amely önzetlenül készen áll minden pillanatban mások megsegítésére. Egyre inkább érvényesül az egy mindenkiért, mindenki egy i-t elv, ha néha megzavarják is ilyen kellemetlen epizódok. Fiatal diók barátim1: elégtelenre vizsgázott. Tanín - .-a vállalkozott, pedig még őt kellene tanítani. Emberségre, közösségi szellemre ’ í’olesz György hányszor akartam, hogy ne gondoljak rá, és mégis: mindig rá gondoltam. Te el tudod képzelni, mit jelent ez. Rose, nagyon kérlek, ne érts félre, hiszen még magam sem tudom, hányadán állok vele és magammal? Talán te... te se- gítsz majd ... Amikor nyár elején elmentem hozzá Nickelsdorfba, azt mondták, hogy elutazott. Vártam pár napig, de nem mutatkozott. Arra gondoltam, minek törődöm vele. De amikor két hónap múlva egyszer csak Becsben találkoztunk — váratlan találkozás volt — nagyot dobbant a szívem. Akkor éreztem először, hogy többet jelent nekem. És mégis valami azt súgta, hogy tartózkodjam tőle: erre fizettem rá, Rose! Mert most már tudom, érzem, hogy számomra itt volt elrejtve a menekülés, az élet. a boldogság! ... De én szerencsétlen, tapasztalatlan ember nem értettem meg, hogy miről van szó. Csak vakon. félelemtől reszketve teljesítettem főnökeim parancsát. Ha arra gondolok, hogy mindennek vége. Rase! Ha láttad volna, amikor az utolsó találkozáson azt kérdezte tőlem: »Elutazik, Elza? Meddig lesz távol? Láthatom karácsony este.« — Folytatjuk. — '{azt: »Ingyen Krisztus koparsó- tját sem őrzik.« t Lehet, hogy félireértésiből fa- ♦ kadt ez a kínos jelenet. Ta- jlán nem közölték a diákkal, jhogy társadalmi munkáról van Jszó. Nem kutatom az okát. jDe annak már annál inkább, Jhogy az ismételten megújított I kérésnek — legyen T. István tanítása KlSZ-megbízatás egy fiatal részére — eddig semmi visszhangja sem támadt az iskolában. S egy munkás most legyedül hajol esténként füzetté fölé, birkózik a számokkal. I FIATALJAINK gyakran kérik számon a romantikát; gyakran vágják az ifjúsági ♦mozgalom »veteránjai« fejéihez, hogy »Könnyű volt nek- |tek, volt mit csinálnátok.« Vallóban, az újjáépítés, a plakát- ♦ ragasztás, a falujárás nagy- ♦szerű munka volt. | Nemrég két fénykép került •a kezembe. Kubából érkeztek ♦a képek, s egy heroikus küz- í delemről adtak hírt. Az egyi- | ken munkásmilicisitákat lehelted: látni, amit falura indul- Jnak, hogy írni Tanítsak az em- jbereket. A másik képen csak légy milicista volt, egy 18 év ♦ körüli ifjú ember. Holtan íe- ‘kütít. Megölték az eüenforra- 1 dalmárok azért, mert tanított, I mert azt akarta, hogy a cukor- j nádültetvények eddig porba CSAK PÉNZÉRT?
