Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. január l FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Adua és társnői A társadalom kitaszí­tottjairól, négy utcalány tragikus sorsáról szól Pietrangeii rendező film­je. Egy új törvény ér­telmében Olaszországban bezárják a nyilvánoshá­zakat, lakóik szétszéled­nek, hogy életüket más körülmények közötte folytassák. A sok közül/ négj'cn — Adua, Lolita,( 3Xilly és Alarilina — el-, határozzák, hogy meg­takarított pénzükből ön-C áltósitják magukat. aC tervük az, hogy kibérel-1 nek egy vendéglőt, s azj* emeleti szobákban ti­tokban folytatják ré-> gebbi mesterségüket is.) Valamikori ügyfelük, az£ élelmes és ravasz üzlet ember segítségét veszik ( igénybe; Ereoli úr segít is a lányoknak, de cse-C rébe havi részesedést^ kér, valamint azt, hogyC nem fogadhatnak há-S rom hónapig férfialtat a> lányok. Aduáék nehe-p zen szokják meg a mun­kát, de amikor a vára-£ kozási idő után Ereoli ( jelentkezik, a négy nö( már nem akarja folytat-S ni a régi mesterséget^ Az ellenállásra nem szá-s mító pénzember a rend-( őrséget szabadítjaC Aduáéji nyakára ... Az idén tovább fejlődik a Vendéglátó Vállalat Zenés cukrászda a Széchenyi téren — Megkezdik a volt Korona Szálló átalakítását — Bisztró nyílik a Dózsa György utcában Szabad Ifjúság Utazik a cirkusz Oldrich lipsky csehszlo­vák filmrendező készítette ezt a színes rápartfilmet a Csehszlovák Cirkusz int diai, burmai és japánd ven­dégszerepléséről. Pereg a film, és látjuk a cirkusz megérkezését a ti­tokzatos Kelet csodalatos városaiba. Az érdekes cir­kuszképek között döntő te­repet kaptak ebben a film­ben a do’kumenitumfelvéte- lek, amelyek India, Burma, Japán szép és történelmi nevezetességű épületeit, műemlékeit s mad modern életét mutatják be. tyz. in­diai képeknél megcsodál- hatjtik a tea- és rizsültet­— 55 millió forintos tervet kellett teljesítenünk tavaly. December 20-án jelenthettük, íhoigy a tervet 1 millió forinttal túlteljesítettük — tájékoztatott \Balogh Lajos igazgató és Far­ínas György főkönyvelő; ami­kor a Somogy megyei Vendég­látó Vállalat idei eredményei­ről érdeklődtünk. Vasárnaponként 350 vendég A vállalat igen nagy gondot fordított a saját készítésű éte­lek, cukrászsütemények jó mi­nőségébe, választékának növe­lésére. 1960-ban vasárnapon­ként még 80—100 vendég étke­zett központi éttermünkben, a Békében. Tavaly a vasárnap itt ebédelők száma a 300—350-et is meghaladta. így ételből 14 ^zúzalékkal több volt a bevé­tel, mint az előző esztendőben. Saját készítésű ételeiket kü­lönösen a Balatonon üdülők kedvelték. Főleg szombaton és vényeket, az egzotikus ma­dárvilág ritka példányait;« vasárnap keresték föl sokan a megismerkedhetünk az ele-< fánt-taxival. Azt is megtud-> juk, hogy nem is olyan ol-í cső ez a »jármű«: óránként^ 3 mázsa zöld eledelt fo-< gyászt. Egy másik jelenet-^ sor a Gangesz partjára vi­szi el a nézőket, ahol a ci-j vilizáció furcsa módon ta-f Iálkozák össze a babonával; Az Utazik a cirkusz né-í ződ bizonyára jól szórakoz-< nak majd e színes csehszlo-í vák film előadásain, hiszen < nemcsak a cirkuszművészete C böl kapnak ízelítőt, hanem} tőlünk távol élő népek éle­téből is. vállalat éttermeit. Itt az emel­kedés az előző évihez képest 24 százalékos. A cukrászter­mékek forgalma 14 százalék­kal emelkedett az 1960. évihez viszonyítva. Csak a harmadik negyedévben 1 millió 740 ezer forint értékű eukrászkészít- mény fogyott el. Csaknem ezer mázsa fagylaltot adtak el 1961-ben. Nem feledkeztek meg az al­koholizmus elleni küzdelemről sem. Többféle gyümölcslevet, szörpöt árusítottak. A vállalat a gyümölcslé, illetve az üdí­tő, hűsítő italok árusításában oqqoqooooqooqocxjooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocooooooooi els£ az országban. 1961-ben 75 százalékkal adtak ei többet, ŰfévC cty&s'z vzokás Kedves szokás, hogs’ szilveszterkor, jttnuár 1-e körül boldog új évet kí­vánunk. A rokonok, jö ismerősök föl is keresik egymást, ez szép és rendjén való. Az viszont, amit városunk általános iskolás ifjai — tisztelet a kivételnek — újév napján véghezviszneb, enyhén szólva több a soknál. Mert ugyebár újév hajnalán az ember — ki mikor ér haza — igyekszik mielőbb víz­szintes helyzetbe kerül­ni. Nem telik bele sok idő, úgy hét óra, fél a vote körül a csengő erélyes berregése fev riasztja. Kóválygó fej­jel kitámolyog a folyo­sóra ajtót nyitni. — Szabad új évet kö- szönteai? Két-bárom ló—12 éves forma kisfiú néz rám angyalian ártatlan te­kintettel. A válasz is csak udvarias lehet le­nyelve a bosszúságot. — Szabad, gyerekek, de lehetőleg ne itt. ­menjetek talán a nagy­mamához, nagynéniké­hez, ismerősökhöz... A gyerekek rábólinta­nak. A szomszéd ajtók­nál ugyanez a kérdés hangzik el. Hogy milyen eredménnyel, azt már nem vártam meg. Visz- szafeküdtem. A harma­dik vagy negyedik kö­szöntő brigád után le­kapcsoltam az automa­tát. Ahogy a szomszé­doktól értesültem, így ment ez egész délelőtt, még ebéd után is. Elgondolkoztató, vajon mi szükség vau arra, hogy gyerekek végigjár­ják a várost, és vadide­gen embereket felzavar­janak csak azért, hogy egy-két forint üsse a markukat. Persze nem a gyerekek a hibásak. Szüleik, amiért engedik, s azok, akik adnak érte egy-két forintot. Ezzel akarva-akaratlan fenn­tartanak egy olyan szó-, kast, ami, azt hiszem, senkinek se hiányozna, ha nem volna ... (Wallinger) mint 1960-ban. Az égetett szesz árusítását jelentősen mérsékelték. 1960 harmadik negyedében 200 hek­toliter égetett szesz fogyott el, 1961 azonos időszakában már csak 160 hektoliter égetett szeszt hoztak forgalomba. Csökkent a leltárhiány Tavaly kísérletképpen né­hány új szórakozóhelyet nyi­tottak. A Domb utcai Dorottya vendéglőt és cukrászdát, a Pi­pacs kirándulóhelyet a nyáron igen megkedvelték a város la­kói. Jelentősen csökkent a leltár­hiányok összege és a szabályta­lanságok száma. Meg nem té­rülő vagy nagyobb összegű lel­tárhiányt nem is tapasztaltak. 1960 harmadik negyedében a hiányok összege még 115 ezer forint volt, ez 1961-ben 58 ezer forintra csökkent. Színvonalas szórakozóhelyekei Kaposvár más megyei szék­helyhez képest elmaradt a szó­rakozóhelyek színvonalának emelésével. Főleg néhány kis­vendéglő nyújt vigasztalan ké­pet. A vállalat igyekszik a mu­lasztást pótolni. Átalakították a Béke-grillt, megszüntetik az Ady Endre utcában levő zsú­folt, korszerűtlen Jóbarát ven­déglőt. Rövidesen hozzákezde­nek az Ady Endre utca és a Széchenyi tér sarkán egy ze­nés, táncos eszpresszó és ét­terem építéséhez. A vállalat kezelésében egy 3—400 szemé­lyes étterem nyílt az SZMT új székházában. A színházzal szemben, a Vasnagvkereske- delmi Vállalat egykori irodái­ban bisztrót létesítenek. Bőví­tik a Szabadság parki éttermet, s nemsokára hozzákezdenek a volt Korona Szálló átalakításá­hoz. Fejlesztik a Balaton-parti vendéglátó helyeket is. A bog­iári Hullám Szállóban például egy modern éttermet, presszót létesítenek, korszerűsítik a fo- nyódi Sirály Szállót is. A Ria­nás éttermét egy bisztró jelle­gű önkiszolgáló részleggel bő­vítik. A fonyódi strandon levő; Gyöngyhalász vendéglőben 500 személyes konyhát, illetve éttermet létesítenek. Jó lenne, ha a nyáron Ka­posváron és a Balaton-parton üdítő és hűsítő italokat árusí­tó mozgóárusokat állítanának munkába. így csökkenthetnék egyik-másik szórakozóhely zsúfoltságát, s jelentősen nö­velhetnék ezeknek az italok­nak a fogyasztását. Sz. L. John Galsworthy: MERÉSZSÉG /»I: koriban nagyon szű­C/l, kosén éltem; csak ke­nyéren és dohányon tengődtem reggeli, ebéd és va­csora nélkül. Egy tömegszállá­son háltam; három, öt, hét ágy egy helyiségben. Gyakran eljárt hozzánk egy kis, sárga, ráncos arcú francia. Nem volt még öreg, úgy har­minc körül lehetett. De nehéz volt a sara; aki könnyen él, nem keresi föl az ilyen háza­kat. Egy peimyért járt borot­válni bennünket, de sokunk még ezt a keveset sem fizette meg neki, így aztán gyakran nyírt vagy borotvált egy peny- nyért három férfit. Hogy tu­dott az dolgozni! A börtönben is borotvált, de az még keve­sebbet hozott a konyhájára; tíz embert egy pennyért. Für­gén jártak kurta, sárga pálci­kákra hasonlító, fáradt ujjai. Ilyenkor így beszélt: — Dolgozom, mint egy rab­szolga, valósággal, mint egy rabszolga. — Hitt abban, hogy összegyűjt egy kis pénzt, és visszautazik Franciaországba. Jól megértettük egymást. Lassacskán borotvált, és köz­ben mesélt. — Amikor idejöttem, azt gondoltam, hogy hamarosan hazatérek, de most már nem vagyok ennyire biztos a dol­gomban. Már nincs meg az a régi merészségem. Kezdem el­veszteni a reményt. /Munkát kaptam egy gőzö- són mint fűtő, elha­józtam, de hat hónap múlva ismét itt kötöttem ki. Mindjárt másnap meglátogat­tam az én kis franciámat. Va­lamivel sárgább volt, és több ránc barázdálta arcát. — Már itthon is van? — fogadott. — Tudtam, hogy visszatér. Vár­jon egy kicsit, mindjárt kész leszek ezzel az úrral, aztán el­beszélgetünk. — Bementünk a konyhába, és a kályha mellé telepedtünk. — Látja — kezdte —, én még mindig itt vagyok, de az én Pigon barátom meghalt. Is­merte, az a hosszú, fekete ha­jú legény. Itt a köziéiben volt a boltja. A jóságos ember tö­rődött a családjával, s amel­lett jó barát is volt. Hirtelen halt meg szívbénulásban. Ép­pen erről akarok -mesélni ma­gának. Egy borús novemberi napon bevégeztem a munkát, és otthon ültem. Kávét ittam, és a szegény Pigonra gondol­tam, aki három nappal az­előtt haU meg. Váratlanul ko­pogtak az ajtón, és Pigonné asszony lépett be. Nyugodt volt, de az arca, szegénykének, sápadt, szeme pedig vörös a sírástól. Üdvözlöm., rrmdam. mondom mit tehetek magáért? Elmondta, hogy egy huncut centje sincs, férje csak adós­ságot hagyott hátra, és még három nap sem múlott el ha­lála óta, máris kiszálltak a. végrehajtók, hogy összeírják a hagyatékot. Majd meglátjuk, madam. Fogtam a kalapom, és át­mentem vele a boltjukba. Mi­csoda látvány fogadott! Két borostás arcú végrehajtó ült a boltban, és mindenütt, nem túlzók, mindenütt csupa gye­rek. Egy anyjára hasonlító, tízéves forma kisleányka, hét ■rövidmadrágos fiú, egy meg ingben, három pedig egészen aprócska a padlón hancúro- zott. És ai a lárma! Mindnyá­jan ordítottak, csak a kislány­ka volt csendes. A végrehajtók azt sem tudták, hol áU a fe­jük. Képzelje él, hét apró gye­rek! Huszonnégy órai haladékot adunk, hogy előkerítse a pénzt. Nem akarunk szívtelenek len­ni magához, mást nem tehe­tünk, mondta az egyik bírósá­gi végrehajtó. Segítettem Pigonné asszony­nak lecsendesíteni a gyereke­ket Ha volna pénzem, szívesen kisegíteném, mondtam, de nincs. Nincsenek barátai, akik kölcsönöznének ? Sajnos, nincsenek, felette, soha nem volt ilyesmire időm a hét gyerek miatt. Franciaországban sem? Ott sem, uram, immár hét éve élek Angliában. Hát ez kellemetlen, de mi mást tehettem, mént azt.mond- ta.m: Ne veszítse el a reménvt, madam, bízzék bennem! Eltávoztam, de egész nap az járt a fejemben, milyen csodá­latos nyugalommal viseli ez az asszony a sorsát. S közben ál­landóan ezt hajtogattam: va­laminek történnie kell, de hogy minek, azt nem tudtam. Másnap reggel a börtönben volt dolgom, és borotválás köz­ben folyton azon törtem a fe­jem, mit tehetnék ezért a sze­gény asszonyért Olyan érzé­sem volt, mintha a gyerekek belecsimpaszkodtak volna a lábamba, és erősen tartaná- nőik. Aznap úgy dolgoztam, mint még soha. Tízet egy pennyért, tízet egy pennyért. Közben, állandóan a szegény asszonykára gondoltam. Egy­szer csak eszembe jutott vala­mi, fogtam magam és távoz­tam. Pigon boltjába siettem. A végrehajtók már megint ott ültek. Nem tudok további ha­ladékot adni, mondta egyikük, A hátsó helyiségbe mentem. A gyerekek a sarokban ját­szották, és a bájos kislányka felügyelt rájuk, mini egy iga­zi anyuka. Pigonné asszony az asztalnál ült, kezén öreg, fe­kete kesztyű, Kedves barátom, mióta élek, nem láttam olyan arcot: nyu­godt. de szörnyen sápadt, két­ségbeesett. Az ember azt hi­hette volna, hogy a halált vár­ja. Jó reggelt, madam, mondom, Mi újság, kitalált már vala­mit? Semmit, uram. És maga? Én sem. Néztem, rá, és nagyon tet­szett nekem, nagyon. De volna egy ötletem. Mit szólna hozzá, ha megkérném a kezét? Talán jobb lesz, mint a semmi. Rám emelte fekete szemét, és így szólt: Nagyon szívesen, uram. És ekkor, csak ekkor elsírta magát. /! kis francia befejez*" C7t elbeszélését, és rám nézett. — Hm — mondtam aztán —, ez aztán merészség. Megint rám nézett. Kérdőn. — Gondolja? Láttam, hogy ez a gondolat mélyen nyugtalanítja. Arcán ■mintha megszaporodtak volna a ráncok. — Féltem tőle. Elvégre hét gyerek! — Még egyszer rám nézett. — Nehéz az élet, de hát mit tegyen az ember? Fér­je jó barátom volt; elvégre nem hagyhattam, hogy éhen pusztuljon. Fordította.: Sárközy Gyula VTAHKA sarak Élelmes srácok Két tízéves forma gyerek be­szélget a könyvesbolt előtt. — Hova, hova, Sanyo! — így a magasabbik. — Megyek a moziba. Meg­nézem a Vadállatok a fedélze­ten című filmet. — Ne bolondozz — rökönyö- dik meg az alacsony, köpcös fiú —, hát tegnap már kétszer is megnézted... Annyira tet­szett, hogy nem tudsz vele be­telni? — Hihihi, hahaha — kuncog a kérdezett. Majd odahajol a másikhoz, s kipirulva sugdos a fülébe. — Szóval még azt is lehet látni? Hihihihi... — De még mennyire! — Szóval csak az előzetesre vagy kiváncsi? Ez csuda jó! — Na, hallod... Az Adua és társnőit csak 18 éven felü­liek nézhetik meg ... Most vi­szont a legérdekesebb jelenete­ket láthatom. * * * Nyílt tér Alulírott Kalliope múzsa fia felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a becses lapjuk 31-i számában megje­lent »Újítási díjat kérek« című írás tévesen foglalkozik szemé­lyemmel. Nagyfokú . hitelron­tásnak érzem, hogy éppen Morfeussza! . kevertek össze. Rólam mór az időszámítás előtti hetedik században regé­ket meséltek. Morfeuszt meg az időszámítás kezdete táján említi először Ovidius. Csodá­latos énekemmel elbűvöltem az állatokat, az élettelen tár­igya kát, sőt még Hádészt, az alvilág fejedelmét is; az én hangomra még a holtak is fel­támadnak!!! Ezért bosszantó, hogy éppen ellenlábasommal kevertek össze. U. i.: S különben is az én karjaimban Eurüdikén, meg­boldogult . hitvesemen kívül senki se szurenyadozott. Orfeusz görög dalnok. * * * rr Ősbemutató a színházban A -Svejk a második világhá­borúban« című darabbal ma­gyarországi ősbemutatóra vál­lalkozik a Csiky Gergely Szín­ház. Kaposváron ez lesz az első bemutatásra kerülő Bér­től/ Brecht-darab. A három- felvonásos szatíra a Hasek-re- gény több figuráját kelti élet­re a második világháború idő­szakában. A címszerepet Fil­lér István Jászai-díjas művész alakítja. A péntek esti ősbe­mutató a darab fiatal rende; zőjének, Szilágyi Sándornak első rendezése lesz. A fonto­sabb szerepeket Csorba István, Takács Anna, Sallóe Gábor Jászai-díjas, Csihák László, Homokay Pál és Kalmár Zsó- ka játsszák. * * * Sportverseny mint „osztályharc" Egv dél-németországi gimnázium növendékei sportversenyt rendez­tek. A versenyt az alábbi szöveg­gel hirdették meg a sportpálya bejáratánál elhelyezett táblán: »Figyelem! Hétfőn 14 órakor a sportpályán általános osztályharcot tartunk.« * * * Nadrágszíj centiméter beosztással Egy 'New York-i férfidivatüzlét­ben »vonalaikra hiú« férfiaknak újszerű nadragszíjakat árulnak, A nadrágszíjak bélése centiméter be­osztású, tehát a teremtés koronája pontosan »lemérheti«, hogy az utóbbi időben karcsúbb lett-e vagy éppen ellenkezőleg. , Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: WIliTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzentében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőkjVél. Előfizetési díj egy hónapra U M»

Next

/
Oldalképek
Tartalom