Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

SOMOGYI NfiPLAF 8 Vasárnap. IMS. fiwwrár 8L A MÉK balatonszentgyörgyi magtisztító telepén napon­ta 80 mázsa fehér babot tisztítanak és osztályoznak. // Áldott jó ember! Mindenkivel állan­dóan viccel, minden­kihez van valami os­toba, hízelgő szava. Sohasem hazudik, csalt nagyot mond, nagyobbat, mint Há­ry János. Ez tetszik a falusi imádságos Mári néniknek, a nagyszájú naplopók- nak és azoknak, akik nem sokat törődnek semmivel. Ilyen bolt­kezelő kell nekik ! »Irtó« jó pofa! Té­ved az összeadásnál, szorzásnál, de min­dig más kárára. Ha észreveszik, nem nagy baj, az a nya­valyás ceruza az oka. Olyan mókásan csapja be az embe­reket, hogy nem tud­nak rá megharagud­ni. A méter rövi- debb, mert bukfencet vet; a kilók, dekák könnyebbek, mert a nevetéstől döccen a mérleg; a liter is kevesebb, mert nem hagyják élni, remeg a keze. Ha vissza visznek valamit, kifogásol­nak — áldott jó em­ber —, kicseréli, Aidáit 0. OH&ei // vagy ad hozzá, ö so­hasem hibás, mindig az áru. Az áru ha­záig beszárad vagy elpárolog, hát még ha visszaútra is ke­rül! Kész a hiány. Azt meg kell hagy­ni, hogy élelmes ember. Mindent tart. Csak a panaszköny­vét ették meg az egerek. Él, mint Marci He­vesen! Egyszer úgy berúgott, hogy a ku­tyája vezette haza. összetörte a képes felét. Másnap bohóc­kodott, hogy a ku­tyája részegedett le, és neki kellett négy­kézláb hazavezérel­nie, és a dög hálából belerántotta az árokba. Egyszer aztán vé­letlen leltároztak. Micsoda szerencse! 7009 forint többle­tet találtak. Áldott jó ember, fél év alatt ennyit keresett a szövetkezetnek. Nemsokára leltár- »baleset« követke­zett. Több mint 10 OOO forint hiány. Nem veszélyes, az áldott jó ember a zsebébe nyúlt, és egyből kifizette. Nincs itt semmi baj! Csak a fegyelmit és az elbocsátást fo­gadta savanyú kép­pel. De őt nem lehet ám elbocsátani! Jár­ja a falut mondván, hogy leváltatja az egész vezetőséget. Milyen vezetőség az, amelyik nem meri elbocsátani azt a kartársnőjét, akivel nem lehet együtt dolgozni, aki. őt meg­tolja, és mégis ő fi­zetett egyedül. Ha marad a vezetőség, és marad a kartárs­nő, akkor inkább ő megy, itt hagyja a szövetkéz tét, mert neki van igaza. Alá­írások tömegét gyűj­ti, ír is még hozzá a temetői fakeresz­tekről, 20 000 forintos kezest is keres. Majd ő megmutatja, hogy... Hiába volt minden ámítás. Elbukott az áldott jó ember, mert a tárgyaláson nem lehetett bohóc­kodni. *- Sí jó —: Csurka Péten Sde l a t i if ám emigen volt, sőt bát­ran elmondhatjuk, sohasem volt ne­künk pénzünk egy csomóban. Krajcártalanok vol­tunk nagyobbrészt. Azon a nyáron pedig teljesen pénz nélkül álltunk. Apám elszegő­dött Cövek Nagy Gáborhoz, a cséplőgépeshez. A távoli me­gyékben barangoltak, bércsép- léseket vállaltak. Apám min­denese volt Cövek Nagynak. Szaladj ide, szaladj oda, mér­jél, írjál, számolj, fűtsél, ke­zeld a gépet, fél óra múlva visszajövök. Holott pedig hu­szonnégy óra múlva se jött vissza, sokszor két napig egy­folytában ivott a kocsmában Minden nyáron vele volt, min­den nyáron becsapta, mégis mindig rá tudta beszélni, hogy vele menjen, fűt-fát ígérve hi­székeny jó apámnak. Tudtuk, hogy majd csak szeptemberben jönnek haza, ha majd a he­rét, bodorkát is elcsépelik, így hagyott otthon bennünlcet apám Péter-Pálkor azon a nyáron is. A krajcártalanság ösztökélt aztán engem arra, mint máso­dikos kisdiákot, hogy elszegőd­jem a kőművesekhez téglahor­dásra. Kibeszélhetetlenül vágy­tam egy tornanadrágra, torna- ingre, gumicipőre. Vágyamról többször beszéltem édesanyám­nak. — Mit csináljak, kisfiam, ha nincsen rávaló!... Ez a Cece néni se jön ide mostanában, hogy eladnék neki valamit. Cece néni vén, pipás cigány­asszony volt, edénnyel és ócs­ka ruhával kereskedett. Akkor építették a faluban az emeletes Népbankot, és én hét­főn reggel jelentkeztem Hak- ker pallérnál. Hakker italos ember volt, akkor reggel is a kocsmából jött ki a munkára. Vérben forgó szemmel nézett rám: — Mit akarsz, te kölyök? — Téglát hordani — felel­tem. — Osztón pit ód? — csodálko­zott keveset. — Bírom. Barackot nyomott a fejemre, s fölvett egy korona napszám­mal. És én hordtam a tqglát. A tégla harmadnapra kisebez­te az ujjaim hegyét, serkede- zett belőlük a vér. Esténként vizes borogatást rakott rá édesanyám, és azt mondta, hogy nem nekem való még a téglahordás. Én azt vetettem ellen, hogy majd csoki kihú­zom ezt a hetet. — Hat korona, édesanyám! Milyen sok pénz az! El is jött a szombat. Feláll­tunk napszámfizetésre. Az utolsók közt szólították az én nevemet. Egy téglarakás tete­jén ültünk öreg barátommal, Gyula bácsival, akivel az áll­ványokon hozott össze a közös sors, mert hét vége felé már targoncával hordtuk a téglát, az öregember és a gyerek —■ múlt és jövő. Gyula bácsit az­óta sem tudom elfelejteni, mert az első ember volt a vi­lágon, aki belém lopta a szo­morúságot, aki megtaníttatta velem, hogy vannak szánandó emberek ezen a földön. Mert Gyula bácsi, szegény, foltozó szabó volt, de elromlott a sze­me, és nem tudott az iparban dolgozni. De az egyik fiából ügyvéd lett, a másikból vasúti mérnököt nevelt, a lányát pe­Sok a gépjármű, korszerűtlen a javítómíliely — Miért nem kap zárt szállító gépkocsit a siótoki főnökség — 3 és tél millió kilométer baleset nélkül A 13. sz. AKŐV siófoki és marcali főnökségének munkájáról A 13. számú Autóközlekedési Vállalat megyénkben három főnökséggel és négy kirendelt­séggel bonyolítja le a sze­mély- és teherforgalmat. Az utóbbi esztendőkben a siófoki, illetve a marcali főnökség ér­te ei a legjobb eredményeket. * * * Tizenegy éve vezeti a siófo­ki főnökséget Varga Ferenc. Korábban 15 esztendőn át gépkocsivezető volt. Feladatát kifogástalanul látja el. Pa­naszkodik, hogy sok nehézség akadályozza munkáját. A főnökségek közül a leg­több gépjármű — csaknem 100 — nálunk van — mondja. — A legkorszerütlenebb javító- műhely is a miénk. Nincs mo­só, a buszokat az udvaron va­gyunk kénytelenek javítani. A műhely szűk, sötét, ha na­gyobb világosságot akarunk, ki keil nyitni az ajtót, s így hidegben dolgozunk. Pedig sa­ját kocsijainkon kívül a da- ránypusztai és a szántód! út­építkezésnél dolgozó járműve­ket is mi javítjuk. A panaszt az ötéves terv idő­szakában orvosolják. Egy korszerű telep építésére 4 mil­lió forintot kapott a vállalat. Lesz majd megfelelő javító­műhely, fürdő, garázs stb, minden, ami a zavartalan mun­kához szükséges. A siófoki főnökség öt dolgo­zója: Balogh János, Frichton Ferenc, Farkas hajós, Csonka Imre és Farkas Sándor kiváló jelvényt kapott. Fehér József és Csepeli János gépkocsiveze­tőket branzjelvénnyei jutal­mazták, amiért 200 ezer kilo­métert tettek meg baleset nél­kül. Csupán egyetlen gépko­csivezető, MoUcs Mihály ron­tott a főnökség eredményén. Járművével az elsőbbségi jog meg nem adása miatt balese­tet okozott Fegyelmileg fele­lősségre vonták, s az okozott kárt meg kellett térítenie. Nemcsak a nyári szezonban, hanem most -is sok munkája van a siófoki főnökségnek. Egyetlen gépkocsijuk sem „áll fuvarhiány miatt. Szállítanak az erdészetnek, az útépítőknek, a kenyérgyárnak és a sörgyár­nak. Taxijaik novemberben és decemberben több utast szál­lítottak, mint a nyáron. De­cemberiben például a tervezett 120 ezer forint helyett 150 ezer forint bevételt hoztak a taxik. Több tehergépkocsim lenne szükségük. Évek óta igényel­nek, mégsem kapnak 0.75 ton­nás zárt. szállítóautót. Pedig az üdülési idényben igen nagy szükség lenne rá. * * * 1961-ben három és fél mil­lió kilométert tettek meg bal­esetmentesen az AKÖV mar­cali főnökségének járművei. Ebben Zsobrák Istvánnak is nagy érdeme van, aki már ötödik éve vezeti a Varászló és Böhönye, valamint a Bala- tonmária—Marcali között köz­lekedő buszt. Tíz esztendeje gépkocsi vg-zető Zsobrák, de balesete még nem volt. Ketten érdemelték ki az ezüstjelvényt. Emögött 300 e?er kilométer baleset nélkül megtett út van. Az egyik jelvényt ő kapta. Most az aranyjelvény megszer­zése a céfl. Nyara István és Csordás János gépkocsiveze­tőknek is ez a törekvésük, bár ők még csak a bronzjelvényt mondhatják magukénak. Haj­nal Sándor nógytonnás teher­gépkocsijával 140 ezer kilomé­tert tett meg javítás nélkül, ezért kiváló jelvényt kapott. Ezzel a kitüntetéssel jutalmaz­ták Csiki Ferencet, Fábos Já­nost és Mihalicz Zoltánt is. Csíki Ferencet például azért, mert mint a tartalék busz ve­zetője kalauz nélküli kocsiját mindig ragyogó tisztán, üzem­képes állapotban tartja; Tavaly a harmadik negyed­ben kilométertervét 8,2 száza­lékkal, bevételi tervét 2,4 szá­zalékkal teljesítette túl a mar­cali főnökség. Kürtös Sándorí főnök nagy hozzáértéssel vég-! zi munkáját. Most a munka-; fegyelem megszilárdítását tartól ja a legfontosabb föladatnak.; Gyakori ugyanis, hogy a vert zetők tjávollétében egyesek ] nem használják ki eléggé a munkaidőt. Nemrégen Szabó Mártont italozás, hangoskedás miatt társadalmi bíróság elé kellett állítani. 9 tehergépkocsijuk kihasz­nálatlanul áll, mert nincs elég fuvarjuk. Pedig az idén csak; az útépítő vállalatoknak 360: ezer tonna követ kell elszállí­taniuk. Miért nem kezdik meg már most ezt a munkát? A tavasszal meginduló építkezé­sek és ä tsz-ek sok járművet igényelnek majd, s akkor csz- szet odódnak a tennivalók. * * * Mindkét főnökségen tapasz­talt, régi gépkocsivezetők, sze­relők sitb. dolgoznak. Sokan közülük mér több mint tíz éve vannak ezen a munkahe­lyükön. Ezért érthetetlen, hogy miért nincs egyik főnökségen sem szocialista brigád. Pedig a balesetmentes közlekedés­ben, a tervek túl teljesítésében a szocialista brigádok nagy sze­repet vállalhatnának. A közeljövőben tartják meg az AKÖV-nél a termelési ta­nácskozásokat Helyes lenne, ha a tervfeladatok megbeszélé­sén kívül, ahol lehet, megala-' kítanák a szocialista címért í küzdő brigádokat Szalai Lászlói 112 unoka és dédunoka A baskiriai Verhny e-Rozj ato vo faluban él a 98 esztendős Szabira Muha*netjanova. akinek 112 uno­kája és dédunokája van. Az asz- szony 12 gyermeket nevelt fel, kö­zülük a legfiatalabb 42 éves. Szabira Muhametjanova remekül érzi magát, és különféle háztartási munkákat végez. TAB KA A szerencse néha rosszkor kopogtat Legalábbis a következő pél-\\ da ezt mutatja. Az egyik so- j mogyi takarékbetétkönyv-tu-\\ lajdonos éveiág gyűjtötte a j pénzét, s a közelmúltban tele- ', víziót és hűtőszekrényt vásá-; rótt. Elköltött csaknem 20 ezer',' forintot, és mindössze 12 fori n- tott hagyott a betétkönyvében. S lám, két nappal később !co-; pogtatott a szerencse. A betét- ] könyvet ezerszázalékos kamat- ' ra húzták ki a sorsoláson... * * * I; Bürokrácia Bonyolult utat kfell megjár-1j nia. annak. aki névjegyet vágyj: esküvői értesítőt akar csinál- j; tatni. Először elsétálhat a;: földművesszövetkezet papír-: boltjába, ott választhat papírt, mégv heti, és itt kell kifizet-; nie a nyomdai költségeket is.: Innen elviheti a nyomdába a j papírt, és megrendelheti a j nyomtatványt. Nem lenne célszerűbb kikap­csolni a földművesszövetkeze- tet, hiszen papírt a nyomda is tarthatna! < Vagy ez így túl egyszerű?- > * * * | : A LATINRA SÁNDOfl MŰ- 5 ; VELÖDÉSI HÁZ földszinti íő-1 ; Izbsóján van egy vil in. Min-? ;denféle gyümölcsminták látha­tók benne. Van itt alma, kör­j te, meggy, szilva és meg sok: j más gyümölcs. Néhány a kü- ; lönböző gyümölcsbetegségeket ábrázolja. Ezek az almák, kör­ték műanyagból készültek, és megtévesztésig hasonlítanak az igazira. így történhetett meg hát a következő vidám eset. A napokban berontott az egyik irodába valamelyik ta­karítónő. Mivel idegen is ült a helyiségben, csak hosszas biz­tatásra fogott mondókájába, — Hát, elvtárs... igazán ki-j vehetnék már azokat az alma-: kát a vitrinből. Szégyellek az emberek szemébe nézni, kéo- zelem, mit gondolnak rólunk, j Hát miért hagyjuk, hogy elro­hadjanak ott a vitrinben? • í A sors iróniája dig egy gazdag nagykereskedő pette^ el. .. .€> meg sovány napszámból tengette öreg nap­jait. Hat koronáit kaptam, boldo­gan szaladtam haza. Megve- hetjük a tornainget, sapkát, ci­pót. A segéd összecsomagolta szépen a tornafelszerelést, át­kötötte zöld szalaggal, édes­anyám a kasszához ment, le­számolta a hat koronát. A kö­vér rövidárus a kassza üveg­lapjához ütögette a koronákat. Az utolsónál lekopott a képé­rői az üzleti mosoly: — Ez a korona hamis, ké­rem! — Űjra odaverte az üveghez. — Hamis pénz!... Hamisít­vány!... Nikii, nem ezüst! De még nem is niküböL, cinkből hamisították.., Ott álltunk megütötten a kasszánál. Én hófehéren, édes­anyám szint játszva kapkodta el égszínkék szemét a keres­kedő gyanakvó tekintete előL — Kérem, ezt a pénzt nem fogadhatom eí, tessék kicse­rélni! Igen, tessék kicserélni. De nem volt nekünk hetedik ko­ronánk. Így aztán a segéd elvette tőlem a csomagot, és kiszé­gyenkeztünk a boltból. Kint az utcán mintha édesanyám pár perc alatt öregasszonnyá vált volna, pedig még álig volt túl a harmincadik életévén. ■— Csalók! El akarták sózni a hamis koronát! — hangzott utánunk a boltból. * * * akker előtt álltam fent az állványon. Szája okádta a füs­töt és a szilvapálinr ka illatot. — Mit akarsz?... Nem. rész­iek vissza, mert három napot lazsukáltdü'-- Nem azért jöttem én, Hakker úr, kérem — mutat­tam neki felsebzett ujjaimat —, hanem azért, mert szomba­ton egy rossz koronással tet­szett fizetni... Mutattam neki a rossz pénzt. Ordítani kezdett, szidott, ütés­re emelte a kezét. Futni kezd­tem. Futottam le az állványo­kon, Hakker káromkodva sza­ladt utánam, felkapott egy malteroskanalat, hogy azzal majd agyoncsap. Utánam hají­totta, de nem talált el. ■— Csirkefokó!... Én adtaim nékét rósz körönét?! Féltéglát dobott utánam, az­zal sem talált el, és mivel nem bírta szusszal, abbahagyta a futást. Anyám az épülő háztól távolabb várakozott rám, nyug­talankodott. Hallotta Hakker szitkait, ordítozását, és már indult is, hogy ő beszéljen ve­le személyesen. Tétovázott, meg-megállt, Odaértem. Meg­értett mindent... És már hat óra lett, fájron- tot csengettek az épületen. Gyula bácsi sietett felénk mal- terosan, meszesen. Előre kiál­totta: «— Mi történt veled, kisfiam, barátom? Miért akart Hakker agyonütni? Elmondtuk. Gyula bácsi gondolkodott. — Adja csak ide, jóasszony, azt a hamis pénzt. Majd én megpróbálom elsütni. Azzal ott hagyott bennünket, átsietett a téren, bement a szemben levő kocsmába. Vár­tuk szívszorongva, hátha si­kerül neki »felváltani«. És egyszer csak — de nem is jó erre visszagondolni — láttuk, hogy a kövér kocsmáros lök- dösi ki Gyula bácsit az ajtón, káromkodik, a csendőrséggel fenyegetőzik. Tizenkét esztendő még nem az a kor, mely megérti a vi­lág folyását, de gyerekfejjel azt már tudtam, hogy a sze­gény emberek olyan elhagya­tottak voltak, mint az égi ma­darak. Pityergős lélekkel feküdtem le. Gyula bácsi! Hosszú éve­lőig láttam az arcát olyan sze­derjesen, öreglilásan, mint mi­kor a szégyentől elborult lé­lekkel, tétova léptekkel szelte át a teret, kapkodta a levegőt. — Hát megjártam, na!... Na de nem baj, nem baj! — vi­gasztalta magát. — De men­jünk innen, mert hátha az a bolond kocsmáros még igazán átszól a csend őr őrsre ... Ezt a rossz pénzt pedig inkább el kellene hajítani... — Hajítsa el! — biztatta anyám lehelethalkan. Rosszakat álmodtam. Ci­gány asszonyok lepték el a há­zat, elvittek mindent. Köztük volt Cece néni is, és elcsalta édesanyám ünneplő ruháját, azt a krinolint, melyet csak nagy ünnepek alkalmával vett föl, és úgy festett benne — még most is látom —, mintha a nyári pirkadat csókolta vol­na erre a világra. Hirteign fölébredtem, s úgy tetszett, mintha Cece nérfi lib­bent volna ki a szoba ajtaján, s mintha édesanyám csöndesen csukta volna utána az ajtót. Álom volt vagy igaz, nem tu­dom már, de pár nap múlva ez az álmom megismétlődött. Megdörzsöltem a szememet. Libbent Cece néni a szobából. A szekrényhez rohantam, ki­nyitottam. Édesanyám egyet­lenegy ünneplő ruhája nem volt benne ... Álltam némán, ijedősen, és az egyik székre esett a tekintetem. A széken egy tornaing, egy pár tornaci­pő és egy fekete klottnadrág díszletedéit sorjában egymás mellett. Az udvarról nóta szállt be. Édesanyám dalolt. Szép, tisz­ta, zengő volt a hangja, együtt daloltak anyámmal a kiskert virágai és a kövér birsek lombjai alatt a madarak. — A tavaszi divat furcsaságai I Olaszországban már megtar­tották a tavaszi divatbemuta-1 tokát Nagy feltűnést keltett ■ ; Eleonora Garnet divatházának j ; kollekciója, amelyben a mane-1 ; kenek nehéz selymekből ké- f 1 szült törö'kös bugyogókat vi-1 j seltek, és kontyukba színes j [gombban végződő hosszú rttö-í • tőtűket« tűztek. Az olasz dl-? [ vatbemutatókon újból meg je- 1 llentek a már ismert »teletal-" ' pú- cipők is > Sommiftmtim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő; K1SDEÄK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-ltí. Felelős kiadó; WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. V.; László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom