Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasáman. 19Í1. december IS. „OC&izönönt, éde s qijwm zk a Lm !“ Lábtörésse! feküdt az ágyon özv. Csordás József né. A szűk kis szoba nem volt be- fűtve, pedig igen elkelt vol­na a meleg. Fázósan húzta magára a takarót. Ügy érez­te, hogy nagyon egyedül van. Amíg tehette, eljáró gatott a tsz-be, most csak a 260 fo­rint öregségi járadék meg az állatokból eredő jövedelem jelent neki egy kis támoga­tást. — Ma (reggel még a tyú­kokat sem etettem meg — gondolta szomorúan. Szájé­ban keserű ízt érzett: már második napja nem evett egy falatot sem. — Hát sen­ki sem segít? — vett erőt rajta a kétségbeesés, s ar­cán kövér könnycseppek gör­szaimat hozott be, s pár perc múlva vigan pattogott a tűz a régi vaskályhában. A kisebbik meglátott az asztal alatt egy lábast, mely­ben kukorica volt a barom­fiak részére. — Megyek, megetetem a tyúkokat — mondta, s azzal kiment. — Csordás néni, a boltba nem kell elmenni? —. kér­dezte a másak. Az asszony bóltefcott: — Egy kis levesport kel­lene hozni, kedvesem, nem tudok főzni, és már két nap­ja nem ettem. A pénz ott van a kredencen. A kislány elrohant, s né­hány perc múlva már . jött is vissza. dűltek alá. . Ekkor kopogtak az ajtón. Két iskolás kislány lépett be. A magasabbik odament az ágyhoz, s így szólt: — Csordás néni, mi ... azért jöttünk, hogy... se­gítsünk maigának. — Tudtuk, hogy beteg Csordás néni — toldotta meg a másik, egy szőke kis­lány. Az idős asszony szeme fel­csillant: hát mégis gondol­nak rám, méssem hagynak magamra, ő, de aranyos gye­rekek! Egyikük seprűt fogott, s mialatt ügyesen kitakarítot­ta a szobát, a másik fát, Aztán a kislánv hoz­záfogott a főzéshez. Vizet tettek föl, egyikük bele­szórta a port, s rövid idő múlva egy tányér leves gő- zolgött az asztalon. Csordásné szívét melegség öntötte eiL Tekintetével íze- retettel simogatta végig a két gyereket. A meghatott­ságtól csak annyit tudott mondani: — Köszönöm, édes, gyermekeim... ;.. Eddig a történet. A két kis úttörő megérdemli, hogy ide írjuk a nevét: Bocskai Irénke és Botka Ilonka. A Toponári Általánog Iskola hatodikos tanulói. Gyümölcsöző tapaszt alatcsei ^ (Tudósítónktól.) A lebenyei járás 35 népmű­velője: művelődési otthonok igazgatói és községi népműve­lési ügyvezetők egész napos tapasztalatcserén vettek részt Nagyatádon. A járási tanács végrehajtó bizottsága nevében Kovács Ferenc vb-elnökhe- lyettes köszöntötte a vendége­ket, majd Csákabonyi Balázs népművelési felügyelő tájékoz­tatta őket a téli tervről, az eddigi tapasztalatokról. A be­számoló után sok kérdés hang­zott el mindkét járás népmű­velői részéről;, kicserélték ta­pasztalataikat, jó módszerei­ket. Délután a fonaigyárral, an­nak művelődési életével is­merkedtek meg a vendégek az üzem vezetőinek kíséretében. Este a somogyszobi és segesdi művelődési otthonokiba láto­gattak el, s részt vettek a a klubfoglalkozáson, az iro­dalmi színpad próbáján és egy ismeretterjesztő előadáson. A nagyatádi járás népmű­velői a közeljövőben viszo­nozzák a látogatást. Tabi László: TŰNÖD — Döntöttem. Meg . fogom mondani Csorvás Lajosnak, hogy korrupt fráter. Ez köte­lességem. Hét és fél éve dolgo­zom, a keze alatt, s hét éve tu­dom, hogy loorrupt. Hat éve tudom, hogy panamista, öt éve tudom, hogy a néphatalom el­lensege. Holnap eléje állok, s azt fogom mondani? mélyen tisztelt Csorvás kartárs, a lel­kiismeretemnek tartozom az­zal, hogy a szemébe mondjam: ön egy korrupt fráter. Meg tud-e vajon szólalni? S ha igen, mit fog mondani? — De miért éppen én? Mi vagyok én? Az emberiség élő lelkiismerete? Vagy isten os­tora? ,4 vállalatnál mindenki ismeri Cjorvást. Senkinek sincs jobb véleménye róla, mint ne­kem. Sőt. Bauer szerint közön­séges gonosztevő. Igaz, hogy 6 nyolc éve dolgozik a keze alatt, jobban ismeri. De akkor mért nem szólt Bauer? — miért? Mert nem minden ,, egyformán bátor. Vannak bátor emberek, és kevésbé bátrak. Ahhoz, hogy az igazságot kimondja valaki, elég egyetlen * itor ember is. Hogy mi a neve, mindegy. Az ítéletet ki keU mondani. Hogy ki az, aki kimondja, teljesen mindegy. Fontosabb, a társa­dalom szempontjából lényeges csak az, hogy az ítélet elhan­gozzék. — Persze, nem egészen mindegy. Mert ha Bauer m.ondja ki az ítéletet, őt rúgják ki, nem engem. Ez kétségtelen. De ez az éremnek csak. az QOyik oldala, Mert ha az ítéle­tet nem Bauer mondja ki, nem én leszek a hős, hanem ö. Ki­rúgva lenni nem jó dolog. De hősnek lenni annál jobb. Egy­szer az életben mindenkinek illik hősnek lennie. Mi van hát­ra még nekem? Tizenöt év? Húsz?.Jövőre úgyis nyugdíjba megyek. •— Jövőre nyugdíjba megyek. Ha arra gondolok, hogy ez a nyavalyás Csorvás fog búcsúz­tatni, nagyképűen, álszent mo­sollyal az arcán, s a kezemet fogja szorongatni azzal a kezé­vel, amelyhez annyi tisztátalan ügy tapad, végigfut a hátamon a hideg. 'Milyen boldog lesz, hogy megszabadult attól az embertől, attól az egyetlentől, aki a szemébe vághatta volna az igazságot. Mert Bauertöl ugyan nem kell tartama. Cccc! Bauer! — Bauemuk van igaza. Saj­nos, jó néhány korrupt frá­ter szennyezi a társadalom tiszta vizét. Mire megyünk az­zal, ha közülük egynek a sze­mébe vágjuk az igazságot? Semmire. Egy csepp a tenger­ben. S miért éppen Csorvás le­gyen az az egy? De mondjuk, hogy jó, Csorvás legyen, vala­kinek lennie kell. De mért ép­pen én vágjam a szemébe? — Ha gondolkozom még egy kicsit, nem azért teszem, mert félek. Nem vagyok gyáva. Ha gyáva volnék, ha csakugyan gyáva volnék, eszembe se jur tott volna, hogy szemébe vá­gom az igazságot Csomósnak. Mint ahogy r— esküszöm — ÜDÜLÖK KÖZÖTT HARKÁNYBAN A nagy park sétányai ismét benépesedtek. Többnyire idős asszonyok és férfiak sétálnak a délelőtti napsütésben. Tsz- tagok. Üdülni és gyógyulni jött tek Harkányba. Közülük 16-an somogyiak. Az üdülő társalgó­jában is mozgalmas az élet. Az apró, kerek asztalok körül csöndesen beszélgetnek, ismer­kednek egymással az embe­rek. A televízió melletti asz­talnál öten ülnek. Somogyjá- diak. — Nem tudom, mi van ve­lem, állandóan csak hazagon­dolok. Pedig úgy megbízok Kiss Józsi bátyámban, mint A fiatalabbik férfi, Kocsis Gábor, a somogyjádi Augusz­tus 20. Tsz juhásza. Az időseb­bik Czink János, a szövetkezet kovácsa. Az asszonyok: Vincze Istvánná, Illés Pálné és Beck Istvánná. Illésné tréfásan vá­laszol a juhásznak. — Nem tudja, hogy jó dol­gában mit csináljon. Bezzeg, ha nem jöhetett volna! Akkor meg azért búsulna. Látja, en akartam jönni, már akkor akartam, amikor nálunk járt az Állami Biztosító embere. Mondta, magyarázta, hogy mit jelent majd nekünk az önse­gélyezési és biztosítási csoport. Én is hitetlenkedve ráztam a fejemet meg maga is. Ki gon­dolta volna, hogy az évi 120 forint tagdíj még azt is lehe­tővé teszi, hogy üdüljünk. Egy levelembe került az egész. Ír­tam nekik, és küldték a beuta­lót Amit pedig itt látok, azt még mindig alig akarom el- hinnL — Miért? Kocsis Gábor, a hazavágyé juhász. saját magamban. Azért még­sem mindegy. 400 birkát hagy­tam gondjaira. Ha megkezdő­dött az elles, szegénynek se éjjele, se nappala. A beszélő — kicsiny baju­szos, szürke ruhás ember — elhallgat. A mellette ülők bó­logatnak, aztán egy idősebb ember megszólal: — Ne búsulj egy pillanatig se, Gábor. Téged azért küldött ide a szövetkezet, hogy pihenj velem együtt. Ne félj, nélkü­lünk is megcsinálják a munkát becsülettel. — Tudom én azt, János bá­tyám, de azért mégsem mind­egy. Nem lett volna szabad most eljönnöm, később kellett volna. Czink János bácsi, aki felcsapott íródeáknak. — Nézze, annyi itt a külföl­di pénzes ember, hogy se sze­ri se száma, de nincs kivétel, egyformák vagyunk; ha lehet, hozzánk talán még udvariasab­bak. Amikor megérkeztünk, elég, kérhet. Be is csapódtak sokan. A szomszéd szobában vagy egy asszony, Somogyasza- lóból jött. A lánya biztosan azt hitte, hogy koplaltató inté­zetbe küldik az anyját, s jó néhány rántott csirkét is be­csomagolt neki. Talán még mindig nem fogyott el. A kovács veszi át a szót; —1 Boldogan jöttünk, de erre mégse számítottunk. Azt hit­tük, hogy majd lenéznek ben­nünket. Kellemesen csalód­tunk. Csak az a baj, hogy gyorsan telik az idő. A napok­ban voltunk autóbuszon Sikló­son és Szigetváron. Hát ezt a siklósi várat igen szépen meg­csinálták! De azóta már újabb élményben is volt részünk. El­jött hozzánk Rodolfo, a világ­hírű bűvész. 65 éves vagyok,: de olyat n>ég nem láttam. A mellettem ülő ember füléből j egész kosárra való pénzt vá- sárolt ki. j — Van, aki még népszerűbb | lett itt — vág közbe az egyik: menyecske. — No, ne bolondozz már, M : az? — Hát maga, János bácsi. Öreg korára felcsapott íródeák­nak. Volt olyan nap, hogy 25— 30 lapot is megírt. — Nem á magamét írtam ... — Éppen azért. 65 éves lé­tére olyan szép gyöngybetű­ket rajzol, hogy mindenki ma­gával íratott. A parkban Szálát Sándomé és Jakab Jánosné, a csurgói Búzakalász Tsz tagjai beszél­getnek. Szalainé éppen azt em­líti Jakaboénak, hogy levelet kapott Pestről, a fiától, aJd egyetemen van, mérnöknek készül. — Azt írta, hogy megláto­gat. Csak írná meg, hogy mi­kor jön, kimennék eléje az állomásra. De biztosan meg­talál majd így is... Láttam a somogyjádiakat is. Együtt mentek a parkban. Elöl az asszonyok, mögöttük a férfiak; beszélgettek. Az öreg Bauerban ez az elhatározás föl sem merülhetett volna. De a formán még gondolkoznom kell. »Mélyen tisztelt Csor­vás kartárs, ön egy korrupt fráter« — az már bizonyos, hogy ezt fogom mondani. A kérdés csak az, hogy utána mit csinálok? Megvárom-e, amíg felel valamit, vagy — ami talán mégis helyesebb sző nélkül sarkon fordulok, és kimegyek a szobából. Emelt fővel, egyenes derékkal. — De mit csinálok, ha bepe­rel? Mert amilyen becstelen alak, erre is képes. Az igazsá­got nem könnyű perrendsze- rűen bizonyítani. Ügyvédet fo­gadhatok. Nem olcsó mulatság. S mialatt én a bíróságon ros­tokolok, Bauer, ez a gerincte­len, hitvány fráter, a strandra megy azzal a magas, vörös nö­vel, akivel a múltkor is lát­tam. Es este tizenegykor, ami­kor a nő elment tőle, felhív telefonon, és megkérdezi, hogy megnyertem-e a peremet Csor­vás ellen. — Vßnnak helyzetek az élet­ben, amikor nem hallgathat az ember. Mitől javuljon meg a világ, ha senki sem lát hoz­zá, hogy megjavítsa? Mitől térjen észhez az esztelen, mi­től legyen becsületes ft becste­len, gerinces a gerinctelen, ha senki sem szól, ha senki sem meri kimondani' az ítéletet akár önérdekének árialmára is? Most azonnal! Nem ttárni, nem gondolkozni! Igen. Oda­ültök és a szemébe vágom: Bauer, maga egy hitvány op­portunista! Délutáni séta a parkban. az állomáson vártak bennün­ket. Elvették tőlünk a kosa­rakat meg á bőröndöket, és mi kényelmesen besétáltunk. Any- nyi ennivalót kapunk, amennyi csak kell. Ha valakinek nem kovács azt magyarázta a ju­hásznak, hogy milyen jó len­ne, ha minden tsz-tag eljutna üdülni. A juhász rábólintott... Németh Sándor Az erős fagy miatt leálltak a szánlótraktorok Több mint 40 ezer hold még szántatlan Ä fagyosra fordult időjárás megbénította a mélyszántást. Pénteken egy-két helyen még birkóztak a munkával a trak­torosok, de tegnap a talaj erős lefagyása miatt mindenütt megállt a szántás. A megyé­ben valamivel több mint 40 ezer hold még szántatlan. A múlt héten mindössze 15 300 holdat tudtak megmunkálni. Az előző hetek teljesítményé­hez viszonyítva ez elég kevés. Az első helyen változatlanul a barcsi járás áll, itt mindösz- sze 360 hold vár még szántás­ra. A csurgói járásban két és fél ezer hold szántatlan terü­letet talált az erős fagy. A kaposvári járás szövetkezetei­ben — ahol a legszámottevőbb volt a mélyszántásra váró föld — 9000 hold vár még szántás­ra. A legnagyobb bajt és a leg­nagyobb gondot a tabi járás­ban okozta a hideg idő. Itt a szántási tervnek alig több mint a felét tudták csak teljesíteni. A munkát egyelőre megbéní­totta a fagy. Enyhülés esetén természetesen folytatják a szántást a traktorosok. A me­gye vezetői úgy határoztak, hogy addig is a gyepes, kevés­bé fagyott talajokon megkísér­lik SZ-100-as traktorokkal. a szántást TARKA »Fiatal öregek« A répáspusztai Eflső ötéves Terv Termelőszövetkezetben több olyan nyugdíjas szövet­kezeti tag él, aki magas kora ellenére fiatalos lendülettel segít a közös munkában. A 73 éves Farkas József a serté­seket őrzi, s eddig több mint 200 munkaegységet szerzett. Víg István 68 éves, 150 mun­kaegységet írtak javára. Ta. rai Vendel 66 éves létére min­dig ott van a közös munkát végzők között, és vagy tízezer forintra rúg az évi jövedelme. Az »ifjú öregekről« a fiatalok san feledkeznek meg. A KISZ tagok minden munkát elvé­geztek helyettük a háztáji ; gazdaságokban. i * * * .Korábban járunk dolgozni..." Amint fagyos kézzel, orral és füllel megérkeztem munka­helyemre, s nem győztem ki- \ heverni a négyperces út hi­deghullámait, a már bent le- ', vő s ugyancsak körmeit lehe-', lő kollégám váratlan dolgokat', mondott. — Hétfőtől valamennyien« korábban jövünk dtdgozm... __ 7 — Igen, igen, korábban. Mert itt meleg van. Otthon meg nincs. Es ráadásul otthon nekünk kellene befűteni... • * * Televízió az erdő közepén »Tisza« típusú televíziót adott a Középrigóei Erdőga"- dasági Szakmunkásképző Isko­lának a MEDOSZ megyei bi­zottsága. A 79 fiatal szakmun­kás jelolt és a tantestület tag­jai nagy lelkesedéssel fogad­ták a készüléket, hiszen az lerdő közepén álló egykori Széchenyi-kastélyban »házhoz jszállítják« nekik a legjobb fii' meket és színdarabokat. A MEDOSZ megígérte, hogy 1962 első negyedévében film­vetítőt is ad az iskolának. * * * LONDON VÁROSI TANÁCSA áz egyiK női tanácstag javaslatára úgy döntött, hogy nem engedélye­zi egy hatalmas neon reklám felál­lítását 'a Themse partján. A fiatal- asszony figyelmeztette a tanácsot, hogy nem lehet elvenni a szerel­mespároktól még ezt az utolsó kis sötét sétahelyet is. A férfi kollé­gák teljes megértéssel fogadták a nem mindennapos érvelést. *• » * Köszönet Egymás után lépnek 'be az ipari tanulók a szakszervezeti bizottság irodájába. Nem tud­ták, miért hivatják őket. S amikor mindenkinek a kezeibe egy cukorkával, csokoládéval teli csomagot nyomnak, elér­teken yülnek. Némelyikük még megköszönni sem tudja, csak szó nélkül megcsókolja Lu­kács Józsefné szb-elnököt. 1400 karácsonyi ajándékcso­magot — több mint 20 ezer forint értékben — osztottak ki a Kaposvári Textilművekben, Jutott a gyermekeknek 11 éves korig, az mari tanulóknak, s nem feledkeztek meg a több gyermekes családokról sem. • * • EGY 106 eves louisvifle-i (Egye­sült Államok) asszonyt megkérdez­tek, véleménye szerint minek kö­szönheti magas életkorát és tökéle tes egészségi állapotát. Az idős hölgy általános meglepetésre ezt a magyarázatot adta: »Az embereket mindig kivétel nélkül ellenszenves­nek találtam, örökké veszekedtem, morogtam, zsörtölődtem, és közben arra a megállapításra jutottam, hogy semmi sem őrzi meg annyira az ember fiatalságát, mint az ál­landó elégedetlenség.« SmuggiNégkg Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. (». (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi posíahiVft'^vknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Vfc

Next

/
Oldalképek
Tartalom