Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-17 / 297. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasáman. 19Í1. december IS. „OC&izönönt, éde s qijwm zk a Lm !“ Lábtörésse! feküdt az ágyon özv. Csordás József né. A szűk kis szoba nem volt be- fűtve, pedig igen elkelt volna a meleg. Fázósan húzta magára a takarót. Ügy érezte, hogy nagyon egyedül van. Amíg tehette, eljáró gatott a tsz-be, most csak a 260 forint öregségi járadék meg az állatokból eredő jövedelem jelent neki egy kis támogatást. — Ma (reggel még a tyúkokat sem etettem meg — gondolta szomorúan. Szájéban keserű ízt érzett: már második napja nem evett egy falatot sem. — Hát senki sem segít? — vett erőt rajta a kétségbeesés, s arcán kövér könnycseppek görszaimat hozott be, s pár perc múlva vigan pattogott a tűz a régi vaskályhában. A kisebbik meglátott az asztal alatt egy lábast, melyben kukorica volt a baromfiak részére. — Megyek, megetetem a tyúkokat — mondta, s azzal kiment. — Csordás néni, a boltba nem kell elmenni? —. kérdezte a másak. Az asszony bóltefcott: — Egy kis levesport kellene hozni, kedvesem, nem tudok főzni, és már két napja nem ettem. A pénz ott van a kredencen. A kislány elrohant, s néhány perc múlva már . jött is vissza. dűltek alá. . Ekkor kopogtak az ajtón. Két iskolás kislány lépett be. A magasabbik odament az ágyhoz, s így szólt: — Csordás néni, mi ... azért jöttünk, hogy... segítsünk maigának. — Tudtuk, hogy beteg Csordás néni — toldotta meg a másik, egy szőke kislány. Az idős asszony szeme felcsillant: hát mégis gondolnak rám, méssem hagynak magamra, ő, de aranyos gyerekek! Egyikük seprűt fogott, s mialatt ügyesen kitakarította a szobát, a másik fát, Aztán a kislánv hozzáfogott a főzéshez. Vizet tettek föl, egyikük beleszórta a port, s rövid idő múlva egy tányér leves gő- zolgött az asztalon. Csordásné szívét melegség öntötte eiL Tekintetével íze- retettel simogatta végig a két gyereket. A meghatottságtól csak annyit tudott mondani: — Köszönöm, édes, gyermekeim... ;.. Eddig a történet. A két kis úttörő megérdemli, hogy ide írjuk a nevét: Bocskai Irénke és Botka Ilonka. A Toponári Általánog Iskola hatodikos tanulói. Gyümölcsöző tapaszt alatcsei ^ (Tudósítónktól.) A lebenyei járás 35 népművelője: művelődési otthonok igazgatói és községi népművelési ügyvezetők egész napos tapasztalatcserén vettek részt Nagyatádon. A járási tanács végrehajtó bizottsága nevében Kovács Ferenc vb-elnökhe- lyettes köszöntötte a vendégeket, majd Csákabonyi Balázs népművelési felügyelő tájékoztatta őket a téli tervről, az eddigi tapasztalatokról. A beszámoló után sok kérdés hangzott el mindkét járás népművelői részéről;, kicserélték tapasztalataikat, jó módszereiket. Délután a fonaigyárral, annak művelődési életével ismerkedtek meg a vendégek az üzem vezetőinek kíséretében. Este a somogyszobi és segesdi művelődési otthonokiba látogattak el, s részt vettek a a klubfoglalkozáson, az irodalmi színpad próbáján és egy ismeretterjesztő előadáson. A nagyatádi járás népművelői a közeljövőben viszonozzák a látogatást. Tabi László: TŰNÖD — Döntöttem. Meg . fogom mondani Csorvás Lajosnak, hogy korrupt fráter. Ez kötelességem. Hét és fél éve dolgozom, a keze alatt, s hét éve tudom, hogy loorrupt. Hat éve tudom, hogy panamista, öt éve tudom, hogy a néphatalom ellensege. Holnap eléje állok, s azt fogom mondani? mélyen tisztelt Csorvás kartárs, a lelkiismeretemnek tartozom azzal, hogy a szemébe mondjam: ön egy korrupt fráter. Meg tud-e vajon szólalni? S ha igen, mit fog mondani? — De miért éppen én? Mi vagyok én? Az emberiség élő lelkiismerete? Vagy isten ostora? ,4 vállalatnál mindenki ismeri Cjorvást. Senkinek sincs jobb véleménye róla, mint nekem. Sőt. Bauer szerint közönséges gonosztevő. Igaz, hogy 6 nyolc éve dolgozik a keze alatt, jobban ismeri. De akkor mért nem szólt Bauer? — miért? Mert nem minden ,, egyformán bátor. Vannak bátor emberek, és kevésbé bátrak. Ahhoz, hogy az igazságot kimondja valaki, elég egyetlen * itor ember is. Hogy mi a neve, mindegy. Az ítéletet ki keU mondani. Hogy ki az, aki kimondja, teljesen mindegy. Fontosabb, a társadalom szempontjából lényeges csak az, hogy az ítélet elhangozzék. — Persze, nem egészen mindegy. Mert ha Bauer m.ondja ki az ítéletet, őt rúgják ki, nem engem. Ez kétségtelen. De ez az éremnek csak. az QOyik oldala, Mert ha az ítéletet nem Bauer mondja ki, nem én leszek a hős, hanem ö. Kirúgva lenni nem jó dolog. De hősnek lenni annál jobb. Egyszer az életben mindenkinek illik hősnek lennie. Mi van hátra még nekem? Tizenöt év? Húsz?.Jövőre úgyis nyugdíjba megyek. •— Jövőre nyugdíjba megyek. Ha arra gondolok, hogy ez a nyavalyás Csorvás fog búcsúztatni, nagyképűen, álszent mosollyal az arcán, s a kezemet fogja szorongatni azzal a kezével, amelyhez annyi tisztátalan ügy tapad, végigfut a hátamon a hideg. 'Milyen boldog lesz, hogy megszabadult attól az embertől, attól az egyetlentől, aki a szemébe vághatta volna az igazságot. Mert Bauertöl ugyan nem kell tartama. Cccc! Bauer! — Bauemuk van igaza. Sajnos, jó néhány korrupt fráter szennyezi a társadalom tiszta vizét. Mire megyünk azzal, ha közülük egynek a szemébe vágjuk az igazságot? Semmire. Egy csepp a tengerben. S miért éppen Csorvás legyen az az egy? De mondjuk, hogy jó, Csorvás legyen, valakinek lennie kell. De mért éppen én vágjam a szemébe? — Ha gondolkozom még egy kicsit, nem azért teszem, mert félek. Nem vagyok gyáva. Ha gyáva volnék, ha csakugyan gyáva volnék, eszembe se jur tott volna, hogy szemébe vágom az igazságot Csomósnak. Mint ahogy r— esküszöm — ÜDÜLÖK KÖZÖTT HARKÁNYBAN A nagy park sétányai ismét benépesedtek. Többnyire idős asszonyok és férfiak sétálnak a délelőtti napsütésben. Tsz- tagok. Üdülni és gyógyulni jött tek Harkányba. Közülük 16-an somogyiak. Az üdülő társalgójában is mozgalmas az élet. Az apró, kerek asztalok körül csöndesen beszélgetnek, ismerkednek egymással az emberek. A televízió melletti asztalnál öten ülnek. Somogyjá- diak. — Nem tudom, mi van velem, állandóan csak hazagondolok. Pedig úgy megbízok Kiss Józsi bátyámban, mint A fiatalabbik férfi, Kocsis Gábor, a somogyjádi Augusztus 20. Tsz juhásza. Az idősebbik Czink János, a szövetkezet kovácsa. Az asszonyok: Vincze Istvánná, Illés Pálné és Beck Istvánná. Illésné tréfásan válaszol a juhásznak. — Nem tudja, hogy jó dolgában mit csináljon. Bezzeg, ha nem jöhetett volna! Akkor meg azért búsulna. Látja, en akartam jönni, már akkor akartam, amikor nálunk járt az Állami Biztosító embere. Mondta, magyarázta, hogy mit jelent majd nekünk az önsegélyezési és biztosítási csoport. Én is hitetlenkedve ráztam a fejemet meg maga is. Ki gondolta volna, hogy az évi 120 forint tagdíj még azt is lehetővé teszi, hogy üdüljünk. Egy levelembe került az egész. Írtam nekik, és küldték a beutalót Amit pedig itt látok, azt még mindig alig akarom el- hinnL — Miért? Kocsis Gábor, a hazavágyé juhász. saját magamban. Azért mégsem mindegy. 400 birkát hagytam gondjaira. Ha megkezdődött az elles, szegénynek se éjjele, se nappala. A beszélő — kicsiny bajuszos, szürke ruhás ember — elhallgat. A mellette ülők bólogatnak, aztán egy idősebb ember megszólal: — Ne búsulj egy pillanatig se, Gábor. Téged azért küldött ide a szövetkezet, hogy pihenj velem együtt. Ne félj, nélkülünk is megcsinálják a munkát becsülettel. — Tudom én azt, János bátyám, de azért mégsem mindegy. Nem lett volna szabad most eljönnöm, később kellett volna. Czink János bácsi, aki felcsapott íródeáknak. — Nézze, annyi itt a külföldi pénzes ember, hogy se szeri se száma, de nincs kivétel, egyformák vagyunk; ha lehet, hozzánk talán még udvariasabbak. Amikor megérkeztünk, elég, kérhet. Be is csapódtak sokan. A szomszéd szobában vagy egy asszony, Somogyasza- lóból jött. A lánya biztosan azt hitte, hogy koplaltató intézetbe küldik az anyját, s jó néhány rántott csirkét is becsomagolt neki. Talán még mindig nem fogyott el. A kovács veszi át a szót; —1 Boldogan jöttünk, de erre mégse számítottunk. Azt hittük, hogy majd lenéznek bennünket. Kellemesen csalódtunk. Csak az a baj, hogy gyorsan telik az idő. A napokban voltunk autóbuszon Siklóson és Szigetváron. Hát ezt a siklósi várat igen szépen megcsinálták! De azóta már újabb élményben is volt részünk. Eljött hozzánk Rodolfo, a világhírű bűvész. 65 éves vagyok,: de olyat n>ég nem láttam. A mellettem ülő ember füléből j egész kosárra való pénzt vá- sárolt ki. j — Van, aki még népszerűbb | lett itt — vág közbe az egyik: menyecske. — No, ne bolondozz már, M : az? — Hát maga, János bácsi. Öreg korára felcsapott íródeáknak. Volt olyan nap, hogy 25— 30 lapot is megírt. — Nem á magamét írtam ... — Éppen azért. 65 éves létére olyan szép gyöngybetűket rajzol, hogy mindenki magával íratott. A parkban Szálát Sándomé és Jakab Jánosné, a csurgói Búzakalász Tsz tagjai beszélgetnek. Szalainé éppen azt említi Jakaboénak, hogy levelet kapott Pestről, a fiától, aJd egyetemen van, mérnöknek készül. — Azt írta, hogy meglátogat. Csak írná meg, hogy mikor jön, kimennék eléje az állomásra. De biztosan megtalál majd így is... Láttam a somogyjádiakat is. Együtt mentek a parkban. Elöl az asszonyok, mögöttük a férfiak; beszélgettek. Az öreg Bauerban ez az elhatározás föl sem merülhetett volna. De a formán még gondolkoznom kell. »Mélyen tisztelt Csorvás kartárs, ön egy korrupt fráter« — az már bizonyos, hogy ezt fogom mondani. A kérdés csak az, hogy utána mit csinálok? Megvárom-e, amíg felel valamit, vagy — ami talán mégis helyesebb sző nélkül sarkon fordulok, és kimegyek a szobából. Emelt fővel, egyenes derékkal. — De mit csinálok, ha beperel? Mert amilyen becstelen alak, erre is képes. Az igazságot nem könnyű perrendsze- rűen bizonyítani. Ügyvédet fogadhatok. Nem olcsó mulatság. S mialatt én a bíróságon rostokolok, Bauer, ez a gerinctelen, hitvány fráter, a strandra megy azzal a magas, vörös növel, akivel a múltkor is láttam. Es este tizenegykor, amikor a nő elment tőle, felhív telefonon, és megkérdezi, hogy megnyertem-e a peremet Csorvás ellen. — Vßnnak helyzetek az életben, amikor nem hallgathat az ember. Mitől javuljon meg a világ, ha senki sem lát hozzá, hogy megjavítsa? Mitől térjen észhez az esztelen, mitől legyen becsületes ft becstelen, gerinces a gerinctelen, ha senki sem szól, ha senki sem meri kimondani' az ítéletet akár önérdekének árialmára is? Most azonnal! Nem ttárni, nem gondolkozni! Igen. Odaültök és a szemébe vágom: Bauer, maga egy hitvány opportunista! Délutáni séta a parkban. az állomáson vártak bennünket. Elvették tőlünk a kosarakat meg á bőröndöket, és mi kényelmesen besétáltunk. Any- nyi ennivalót kapunk, amennyi csak kell. Ha valakinek nem kovács azt magyarázta a juhásznak, hogy milyen jó lenne, ha minden tsz-tag eljutna üdülni. A juhász rábólintott... Németh Sándor Az erős fagy miatt leálltak a szánlótraktorok Több mint 40 ezer hold még szántatlan Ä fagyosra fordult időjárás megbénította a mélyszántást. Pénteken egy-két helyen még birkóztak a munkával a traktorosok, de tegnap a talaj erős lefagyása miatt mindenütt megállt a szántás. A megyében valamivel több mint 40 ezer hold még szántatlan. A múlt héten mindössze 15 300 holdat tudtak megmunkálni. Az előző hetek teljesítményéhez viszonyítva ez elég kevés. Az első helyen változatlanul a barcsi járás áll, itt mindösz- sze 360 hold vár még szántásra. A csurgói járásban két és fél ezer hold szántatlan területet talált az erős fagy. A kaposvári járás szövetkezeteiben — ahol a legszámottevőbb volt a mélyszántásra váró föld — 9000 hold vár még szántásra. A legnagyobb bajt és a legnagyobb gondot a tabi járásban okozta a hideg idő. Itt a szántási tervnek alig több mint a felét tudták csak teljesíteni. A munkát egyelőre megbénította a fagy. Enyhülés esetén természetesen folytatják a szántást a traktorosok. A megye vezetői úgy határoztak, hogy addig is a gyepes, kevésbé fagyott talajokon megkísérlik SZ-100-as traktorokkal. a szántást TARKA »Fiatal öregek« A répáspusztai Eflső ötéves Terv Termelőszövetkezetben több olyan nyugdíjas szövetkezeti tag él, aki magas kora ellenére fiatalos lendülettel segít a közös munkában. A 73 éves Farkas József a sertéseket őrzi, s eddig több mint 200 munkaegységet szerzett. Víg István 68 éves, 150 munkaegységet írtak javára. Ta. rai Vendel 66 éves létére mindig ott van a közös munkát végzők között, és vagy tízezer forintra rúg az évi jövedelme. Az »ifjú öregekről« a fiatalok san feledkeznek meg. A KISZ tagok minden munkát elvégeztek helyettük a háztáji ; gazdaságokban. i * * * .Korábban járunk dolgozni..." Amint fagyos kézzel, orral és füllel megérkeztem munkahelyemre, s nem győztem ki- \ heverni a négyperces út hideghullámait, a már bent le- ', vő s ugyancsak körmeit lehe-', lő kollégám váratlan dolgokat', mondott. — Hétfőtől valamennyien« korábban jövünk dtdgozm... __ 7 — Igen, igen, korábban. Mert itt meleg van. Otthon meg nincs. Es ráadásul otthon nekünk kellene befűteni... • * * Televízió az erdő közepén »Tisza« típusú televíziót adott a Középrigóei Erdőga"- dasági Szakmunkásképző Iskolának a MEDOSZ megyei bizottsága. A 79 fiatal szakmunkás jelolt és a tantestület tagjai nagy lelkesedéssel fogadták a készüléket, hiszen az lerdő közepén álló egykori Széchenyi-kastélyban »házhoz jszállítják« nekik a legjobb fii' meket és színdarabokat. A MEDOSZ megígérte, hogy 1962 első negyedévében filmvetítőt is ad az iskolának. * * * LONDON VÁROSI TANÁCSA áz egyiK női tanácstag javaslatára úgy döntött, hogy nem engedélyezi egy hatalmas neon reklám felállítását 'a Themse partján. A fiatal- asszony figyelmeztette a tanácsot, hogy nem lehet elvenni a szerelmespároktól még ezt az utolsó kis sötét sétahelyet is. A férfi kollégák teljes megértéssel fogadták a nem mindennapos érvelést. *• » * Köszönet Egymás után lépnek 'be az ipari tanulók a szakszervezeti bizottság irodájába. Nem tudták, miért hivatják őket. S amikor mindenkinek a kezeibe egy cukorkával, csokoládéval teli csomagot nyomnak, elérteken yülnek. Némelyikük még megköszönni sem tudja, csak szó nélkül megcsókolja Lukács Józsefné szb-elnököt. 1400 karácsonyi ajándékcsomagot — több mint 20 ezer forint értékben — osztottak ki a Kaposvári Textilművekben, Jutott a gyermekeknek 11 éves korig, az mari tanulóknak, s nem feledkeztek meg a több gyermekes családokról sem. • * • EGY 106 eves louisvifle-i (Egyesült Államok) asszonyt megkérdeztek, véleménye szerint minek köszönheti magas életkorát és tökéle tes egészségi állapotát. Az idős hölgy általános meglepetésre ezt a magyarázatot adta: »Az embereket mindig kivétel nélkül ellenszenvesnek találtam, örökké veszekedtem, morogtam, zsörtölődtem, és közben arra a megállapításra jutottam, hogy semmi sem őrzi meg annyira az ember fiatalságát, mint az állandó elégedetlenség.« SmuggiNégkg Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. (». (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi posíahiVft'^vknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Vfc
