Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-16 / 296. szám

Szombat. 1961. december 16. s SOMOGYI NÉPLAP Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Jatlan területeket, továbbá azo­kat a zsombékos, vizjárta vagy egyéb okok miatt nem termő földeket, amelyeket — akár társadalmi úton is, a Hazafias Népfront közreműködésével — termővé lehet tenni. Hegedűs Lajos Somogy me­gyei képviselő hangoztatta: a törvényjavaslat életbelépteté­sével mód nyűik arra, hogy felszámolják a mezőgazdasági ingatlanok igénybevétele és használata körüli lazaságokat. Dunántúli községekből vett példákkal bizonyította, hogy egy-agy faluban több kaitasz- trális holdat tesz ki az a te­rület, amelyet mezőgazdasági művelés céljaira hasznosítani lehetne, vagy azokon a megle­vő művelési ág ésszerű meg­változtatásával jövedelmezőb­bé lehetne tenni a termelést. Országos viszonylatban termé­szetesen milliókat vagy tízmil­liókat jelenthet, a törvény ja­vaslat helyes végrehajtása. Helyeselte a törvényjavaslat­nak azt a rendelkezését, hogy termelőszövetkezeti majorok, szérűskertek céljaira a mező- gazdasági művelésre kevésbé alkalmas területeket lehet a jövőben kijelölni. Figyelmez­tetett azonban arra, hogy ezt a fontos rendelkezést ne csak a közös gazdaságok vezetői tartsák szem előtt, hanem elsősorban a mezőgazda­sági létesítmények terve­zésénél érvényesítsék a területtakarékosság szem­pontjait. Ezután az elnöklő dr. Bs- resztőczy Miklós javaslatot tett a szombati ülés : « 'trend­jére. Az egyhangúlag elfoga­dott napirendi javaslat szerint az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor kezdődő ülé­séin folytatja a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szőlő törvényjavaslat tárgya­lását; napirenden szerepel to­vábbá az erdő- és vadgazdál­kodásról szóló törvényjavas­lat tárgyalása, a Legfelső Bí­róság elnökének beszámolója, valamint interpellációk. egy fala anyakönyveiben Egy éve végzi az anyakönyvi bejegyzéseket Toponáron Ba­logh János. Azelőtt tíz évig Fonó anyakönyvvezetője volt. Jól ismeri a falu problémáit, hiszen amellett, hogy az embe­rek életében bekövetkező sors­döntő változásokról — szüle­tés, házasságkötés, halálozás — legelőbb ő szerez tudomást, a vb-titkári teendőket is ő látja eL Amikor elmondom, hogy mi járatban vagyok, előkerülnek a szekrényből a zöld fedelű, vas­kos kötetek, melyekben szá­mok, betűk formájában benne van az egész falu élete. Lássuk csak, mi mindent rejtenek ma­gukban. Születés A legutóbbi három év szü­letési adatai nincsenek beje­gyezve az anyakönyvbe. Mi le­het ennek az oka? — kérdez­ném, de Balogh János kérdés nélkül is magyarázza: — 1959 óta, amióta a tsz-t újjászervezték a községben, a lakosság nagy többsége egy­úttal társadalombiztosítottá vált, s azóta iskább a kapos­vári kórházban szülnek a to­pom ári asszonyok. így a gyer­mekeket is a kaposvári anya­könyvbe jegyzik be. Bár a fa­lunak van szülésznője, védőnő­je, egészségháza, egyetlen asz- szony sem szül otthon. — Jellemző a falu gondolko­dásának változására — mond­ja az anyakönywezető —, hogy az idén már hárman kér­ték, hogy névadó ünnepséget tartsanak náluk keresztelő he­lyett. Selyemkötésű, népies mintá­val díszített emlékkönyvet vesz elő: — Mindhárom névadó ün­nepség június 18-án zajlott le: Lomnici István MÁV-alkalma- zott és Schwarz Mária fia az Attila, Kerék László vállalati dolgozó és Horváth Irén fia az András, Szántó László tsz-tag és Tarái Gizella leánya az Edit nevet kapta. Az ünnepségre nagyon sok falubeli jött ösz- sze. Házasságkötés Van-e szebb feladata az anyakönywezetőpek annál, mint amikor két életet kap­csol egybe a jó öreg ánya- könyv egy még tiszta lapján? — Az anyakönywezető hi­vatali ideje — szólal meg is­mét Balogh elvtárs — azonos a tanács bármilyen dolgozójáé­val. De szívesen állok rendel­kezésre szombat-vasárnap dél­utánokon is. Általában ilyen­kor jönnek a házasulandók. Toponáron tavaly 15 pár kö­tött házasságot; az idén 25 fiatal pár kereste föl az anya- könywezetőt. Feltűnő, hogy az ifjú meny­asszonyok között milyen sok a fiatalkorú. A múlt évben 15 menyasszony közül tíznek az életkora nem haladta meg a 18 évet A fiatalemberek álta­lában 22—25 éves korukban házasodnak. A szülők nagy többségében még él a vallásos érzés, így a fiatalok legtöbbjének az anya- könyvvezetőtől a templomba visz az útja. Az idén azonban már két házassági ünnepséget is szervezett az erre hivatott társadalmi bizottság. Július 22-én Iván Lajos bányagépész­mérnök és Liliom Edit cukor­ipari technikus kötöttek házas­ságot. A község társadalmi szervezetei, dolgozói ajándé­kokkal lepték meg a fiatal párt. Augusztusban rendeztek első ízben KISZ-esküvőt a fa­luban. A 24 éves Sánta János és a 17 éves Hocheger Rózsa lakodalma sokáig emlékezetes marad. Idősebb emberek csak nagyon ritkán házasodnak To­ponáron- Ebben az évben egy­szer volt ilyenre példa, ami­kor a 67 éves Sipos Ferenc és a 47 éves özv. Kulcsár Ferenc né léptek házasságra. Halálozás Évente 25—30 bejegyzés ke­rül a község halotti anyaköny­vébe. Tavaly 32-en, az idén 28-an haltak meg. Valameny­n.vien idős, 70—80 év körüli emberek, akiket nem is annyi­ra a betegség vitt a sírba, in­kább az aggkori végelgyengü­lés. A csecsemőhalandóság kezd ismeretlen fogalommá válni Az utóbbi három-négy évben például egyáltalán nem volt gyermekhalál a faluban. íme, mennyi minden belefér egy anyakönyvbe; mennyi mindent mond el egy falu éle­téről, hétköznapjairól. Kerék Imre BET EGLAT OG ATOK Elmúlt két óra. Megelevene­dik a Kaposvári Ruhaüzem be­járatának környéke. Néhány sietösebb ember igyekszik meg­előzni a többieket; nyilván dolguk van a városban vagy odahaza, s szeretnék azt mi­előbb elvégezni. Rövid percekig tart csupán, amíg elsietnek a dolgozók, az­tán megint üres és csöndes lesz a kapu környéke, csak a portás tekinget fázósan az üzem tájékára: vajon ki jön még? Légrádi Józsefné meg Piros Gergelyné jelenik meg a kapu­ban. Egy percre megállnak, az­tán elindulnak a cukorgyár irányába. Kezükben táska, úgy látszik, bevásárolni készülnek. De most mégse térnek be az önkiszolgáló boltba. Ráér a vásárlás ... Fontosabb teendőjük akadt. Mindketten a szakszervezet és az üzemi nőtanács beteglá­togatói, s most — lévén dél­előttösök — előbb elmennek Horváth Józsefnéhez. A ked­ves asszonyka beteg, nemrég jött meg Pécsről a kórházból; az üzemben szeretnék tudni, milyen gondjai vannak, s hogy mikorra várhatják vissza mun­katársai. — Meg aztán — mondja Légrádiné — jólesik a bete­geknek, ha törődünk velük. Ezért marad néha későbbre a bevásárlás meg a házi mun­ka. Kopognak Horváthéknál. Eb­ben a kopogásban benne van a munkatársak aggódó, kíván­csi szeme, az együvé tartozás érzése, egymás megbecsülése. Az üzem egy másik beteg! áto- gató párjának mondták néhány hete Ungvári Józsefnééknél az öreg szülők, hogy milyen nagy­szerű ez. Régen nem volt ilyen. S most Horváth ék ajta­ján a két látogatóval az egész üzem bekopog. Hírek a mun­kahelyről, üzenetek, biztatások, a visszavárás szavai. A beteg­től pedig megy az üdvözlet a munkatársaknak, az üzemnek s talán a régen elhagyott gép­nek is. Néha-néha afféle asz- szonyos pletykáik is elröppen­nek, mi történt itt, ott, s a be­teg sápadt arca máris mosoly­ra derül. Néhány pillanatra úgy érzi. odabent van a mun­kahelyén. A gyógyulás nem megy ha­mar. Idő kell a megerősödés­hez is, hogy’ ismét munkába állhasson Horváthné. Erről ke­vés szó esik, nem kell firtat­ni. — Ügy, de úgy szeretnék már dolgozni! — sóhajt fel a beteg... Ilyenkor tudja az ember iga- | zán, hogy mit jelent a munka, amikor nem végezheti; ilyen­kor látja, hogy mit jelentenek a munkatársak, amikor ide jönnek látogatni, érdeklődni. Az asztalra némi ajándék ke­rül: a két gyereknek meg a betegnek. Nem sok, de az üzem küldi! S ha ezt hallja as ember, óriásivá nőnek a csoko­ládészeletek. Jobbulást kívánnak a várat­lan, de kedves vendégek, s bú­csúznak abban a reményben, hogy hamarosan már a munka­helyen találkoznak. — Kedvesek, hogy eljöttek — mondja távozásuk után fér­jének a beteg. Többet nem szól, pedig még sokáig gondol rájuk és az üzemre. A két asszonyka meg indul visszafelé. — Ma már pines több bete­günk — mondja inkább magá­nak Piros Gergelyné. — Sze­rencsére. De nem azért szerencsére, mert így nem kell máshova is ellátogatni, hanem mert min­denki egészséges az üzemben. Az pedig jó. Jóleső érzéssel sietnek végig a Május 1. utcán, s csak most kezdenek töpren­geni azon, hogy mit is vegye­nek, mát készítsenek vacsora- ra. • • Roland Ferenc Á közösség vagyonát őrzik — LEADTAM A SZOLGA­LATOT, és csak áprilisban ve­szem föl újra — mondja Amb­rus Ferenc. A szolgálat, ami. ről beszél, nem más, minit a termények őrzése egészen a betakarításig. Amikor a vetés termőre fordul, akkor kezdő­dik az ő igazi munkája. Eső­ben vagy tikkasztó forr óság­ban járja a határt, és árgus szemmel figyel. öreg ember Ferenc bécsi, a hatvanadik évét tapossa, ereje sem olyan már, hogy virtus- kodhatna vele. A szemfüles tolvaj könnyen elfuthatna elő­le, még ki is gúnyolhatná, ha kedve tartaná. Ám a jó csősz­nek nemcsak az válik becsüle­tére, ha a tettest nyakoncsípi, hanem az is, hogy a lopni szándékozót minden különö­sebb beavatkozás nélkül távol tarthatja az őrzött terménytől. — Ha látom, hogy valaki gyanúsan témíereg a kukorica- táblán, akkor fütyörészek vagy dúdolgatok. No, nem mintha félnék, hanem azért észre vég yen az illető. Nem kiáltok rá, a botomat se hají­tom utána. Minek? Hiszen ha tudja, hogy látom, akkor úgy­se mer lopni... Az öreg mezőőr így járta a határt Mindenhol megjelent több-kevesebb időre, hogy je­lezze: az ő szeme mindent lát. Aratás idején hajnali 3 órakor kelt, s csak éjfél körül tért nyugovóra. Megszámolta az összerakott kereszteket éjszaka is a holdvilág sápadt, fényénél, és pirkadatkor ellenőrizte, megvan-e mind. A kaposfüredi Aranykalász Tsz vezetői gondoskodnak ar­ról, hogy Ambrus Ferenc bá­csi télen is kapjon munkát: takarmányt készít élő az álla­toknak. Míg mezőőr volt, na­ponta egy munkaegységet ír­tak a javára. A múlt évben is ugyanezt a munkát látta el, s a zárszámadáskor 6000 forin­tot kapott. Az idén többre szá­HARMATH—RÉTI: mit. Jövedelméből tartja ei feleségét is. JNagy a felelőssége, de jól tud- zisch nyilvántartásában a Ci- év óta, hogy végre egy ösz-J^ hogy ^lyen értéket bíz- cesro nevet kapta. Az attasé- szegben kapott százezer angol/ ’ ' ioeosan Mszke kémfőnök jót mosolygott ma- fontot. Mikor visszatért a íe->‘ ’ J gosan gában, amikor a római szóno- hér fogadó elé, egy pillanatra > Az ünnepekre bazavarja a kot választotta fedőnévül, az megtorpant, kifújta magát .fiáit, és amikor találkoznak inasból meginduló végtelen könnyedén lépett be, kezében a/majd, tiszte lelki ismerettel szófolyam váltotta ki benne ezt bankjegykötegekkel látszott. JÍmondhatja- a reakciót. Csak azt sajnálta, — Húszezer — szólt csöndé-« _iv hogy szellemességét mások sen. nem csodálhatják, hiszen erről Cicero szeme — maradjunk; még legbizalmasabb barátai ennél a névnél — szinte szik-! előtt is hallgatnia kellett. rát vetett Hallatlan élénkség; A nagykövettel, Papennel két, s próbálják meg folytatni Moyzisch eleinte nagy fan- töltötte el, tekintetével végig-' egyenrangú félként beszólt és útjukat a Közel-Keletre, Pa- táziát látott a fiatalemberben, simogatta a bankjegyeket Mo-j amerre többször kért pénz* Berlinből, hón nyúlt volna a A T°P (39) — Ebben az évben is jól iztem a közösség vagyonát. • « * KAPOSI ISTVÁN ÉJJELI­ŐR munkája ellen még nem volt kifogás. Erről tanúskodik kötegekíjaz ellenőrző füzet ahova a Msz-elnök, az agronómus és a hogy kát. Az ő felelőssége egy egész majorra kiterjed. — A lovakra is vigyázni kell, nehogy belelépjenek a kötöfékbe vagy a jászolbaj Akad köztük jó is, rossz is. Sokszor bizony össze kell szed­nem a bátorságot, hogy közé­jük merjek menni. De meg kell tenni, mert ez a köteles­ségem — mondja. Kaposi bácsi a baromfifar­mon is volt éjjeliőr. Ott azt kellett időnként megnéznie, hogy nem ijedtek-e meg az ál­latok valamitől, és nincsenek-e mind egy sarokban. Mert ha nem hessegeti szét őket, ak­kor reggelre néhányat agyon­taposnak. A sertéseknél a csősszel együtt végezték az éltetést. — Megbeszélt jelre hívtuk egymást segítségül, amikor ész­revettük, hogy egyik vagy má­sik állat elléshez készülődik, így értük ei, hogy a szaporu­lat hiánytalanul megmaradt. Bár délután 4 óráitól reggel fél 7-ig talpon kell lennie, mégis ebben a beosztásiba!» szeretne maradni. Becsülete­sen eleget tesz megbízatásának, és reméld, hogy a szövetkezet vezetőinek és a tagságnak sem lesz diene kifogása. Kaposi bácsi az ünnepekben csak nappal lehet családja kö­rében. Éjszakánként végigláto­gatja az istállókat, rendet, te­remt az állatok között. Léptei keményen koppannak a fagyos földön. Vigyáz a tagság tulaj­donára, őrködk a major békés nyugalma födött.. s H. F. Szépen fejlődött az idén az apróvadáilomány: a téli idényben több mint egymillió nyulat, igazában egy riválisa volt: lesztinába, Máltára, amerre többször kért pénz* Berlinből, hón nyúlt volna Max Vilii Götz, aki Ankarában csak lehet. A náci kémszolgá- kapott is márkát, csak fontot után, amelyeket Moyziscb köz Canaris kémelhárító szolgála- lat azonban csak egérutat nem. Az inas pedig — nem- vétlenül az orra elé rakott, a^rendőrség jegyzi be az ellen tát képviselte. Hivatalosan adott a szerencsétleneknek, az hiába szolgált az angol nagy- barokk asztalkára, de az atta-S1őrzéskor észlelt hiányosságo- együtt dolgoztak, valójában ügynökök követték és zsarol- követ mellett — a fonthoz ra- sé rátette tenyerét a csoma- partanásig feszült volt közöt- ták őket, valamennyit megfe- gaszkodott. A fényképezőgé- gokra. tűk a helyzet. Eltértek jelle- nyegették otthon maradt sze- pékét is idejében átadta, csak — Nothing for nothing. Va- mükben is, Moyzisch óriási rettedk elpusztításával Így éppen eredmény nem mutat- lamit valamiért. Ugye, így! terveket forralt. Kaltenbrunner szerveztek embereket Max kozott Moyzisch ezért nem a mondja az angol, Herr Pier- közvetlen környezetébe akarta Willi Götznek ez az akció elő- legnagyobb melegséggel, tűr- re? fölverekedni magát, titokban léptetést jelentett, Moyzisch tőztetve magát, de hangjában Az inas zsebébe nyúlt, és5 Schellenberg posztjára áhíto- pedig irigykedett, és megpró- bujkáló idegességgel kérdezte: egy pici csomagocskát vett elő./ „ . zott Götz pontosan elvégezte, bálta kifogni a maga nagy ha- — Mi újság, Pierre? Hozott — Amint megállapodtunk,*'százhetvenezer fácánt, negyvenötezer foglyot ejtettek el ami rábíztak, a pénzt gyűjtőt- lát valamit a részemre? elkészítettem a megfelelők * illetve fognak be élve te, és az volt a vágya, hogy Gyorsan feltárcsázta a szőke — A dolog úgy áll — kezdte kulcsmásolatot. Az ünnepna- K Magyarországon, valahol Sze- Bessie-t lemondta a találko- zavaros mondókáját Dani ellő- pót felhasználva sikerült ki-/ Évtizedek óta nem volt any- ged környékén uradalmat és zót A borotválkozás befejezé- Pierre-Cicero —, hogy már nyitnom a páncélszekrényt, és-nyi értékes apróvadja a ma­birtokot vásároljon magának, sére most már kevesebb gon- meglenne a kért irat de.. elkészítettem a fotókat. A kö-ígyar erdőknek, mezőknek. Miért éppen Szeged kömyé- dot fordított, amint kész lett, — De pénzre lenne sztiksé- vetkező anyagot aj an lan kén? — nehéz lenne megmon- száguldót* a követségi palota ge. Készpénzre. Fontra — sza- megvételre: tájékoztató a szov-i dani. Talán azért, mert eddigi irányába. kitotta félbe Moyzisch, aki jet és az amerikai küli.tgymi-! legnagyobb sikerét magyaror- a szürke ruhás fiatalember pontosan ismerte emberét, és risztérium múlt évi tárgyain szági kapcsolatainak köszön- nem hivatali szobájában, ha- tudta, hogy mire akar feilyu- sóinak jegyzőkönyveiről, kivoJ hette. Megzsarolt egy 'Grosz nem a híres fehér fogadóban kadni. — Megkérem, várjon. nat a teheráni határozatokból György nevű budapesti mene- várta. Vendégén minden átla- Szobájába sietett, hármasá- a casablancaá és a kairói an leültet, és megfelelő fedőnév gos és közepes volt termetétől val vette a lépcsőket, kinyitot- gel—amerikai tanácskozások alatt artistaügynökséget híva- öltözködéséig. Azok közé az ta páncélszekrényét, és kivett dokumentumai, a kölcsönbér- tott életre vele. Csak olyanok emberek közé tartozott, akik- belőle két imint ez év őszén. Dr. Bertóti \István, a Földművelésügyi j Minisztérium országos vadá­szati főfelügyelője tájékoztatá- ésul közölte, hogy részint a fmúlt évi jó telelésnek, részint (az okszerű vadgazdálkodásnak, ^valamint a fokozott vadvéde­lmiemnek köszönhető az idei gaz- bankjegyköteget. leti tárgyalások anyaga, s vé-/dag állomány, s így a most emelte fel hangját — ez is érdekelni fogja önöket: jöhettek számításba jól fize- rgj úgy mondják, tizenkettő Milyen szerencse, hogy Berlin güj tett turnéra — szakmai folté- van egy tucatban. Származásé- éppen tegnap küldött fontot, telek jóformán nem voltak —, ra' nézve albán, de évek óta él Hónapok óta várta már ezt a akiknek hozzátartozóik Ma- Törökországban; az angol küldeményt. Magában átkozta titkos tárgyalások Törökország-: gyarországon maradtak. Az nagykövetnek, Sir Hughe a központot, hogy azt hiszik: nak a háborúba történő belé-! első állomás Törökország volt, Kna^chbull Huggessenrek az itt lelkesednek az emberek. és péséröl. ott rábírták őket, hogy tegye- inasa. Neve Daniello, Pierre- ingyen jelentkeznek az üsy­németellenes kijelentése- ként mutatkozik be, és Mqy- nöki munkára. Első eset két — Folytatjuk. — sorra kerülő téli vadászatok várható jó eredménye is. Az előirányzatok szerint nyúlból megközelítőleg egymilliót lő­nek ki az idényben, ez körül- ^ belül 20 százaléknyi ernetke- Jfdést jelent a korábbi évekéhez flképest Élő nyúlból mintegy 50 000-et adnak át a kereskede­lemnek a vadásztársaságok. Fácánkakasból 150 000-et irá­nyoztak elő kilövésre, és to­vábbi 20 000-et élve fognak be. A fácánkilövés, illetve az élő­fácán-befogás mértéke az utóbbi 3 év alatt 15—20 száza­lékkal emelkedett. A foglya- szást még az idén is csak vidé­kenként és korlátozott szám­ban engedélyezték, élő fogoly­ból azonban 45 000-et máris felajánlottak a vadásztársasá­gok. A tájékoztatás szerint kül­földi vendégvadászok a múlt évekénél nagyobb számban jönnek vadászni apróvadra. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom