Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

SOMOGYI VßPLAP 2 Yasámap, 1961. december W. Kádár János eSvlárs felszólalása a Hazafias népfront Országos Tanácsának ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, le­gyen valóban olyan em­I ber, aki akar és tud dol­gozni, felelősséget vállalni és cselekedni a köz javára, terveink megvalósításáért. Tovább erősítjük a nemzeti egységet Kádár János elvtárs beszédé­nek következő részében a köz­élet, a nemzeti egység további erősítéséről beszélt. — Erősí­tenünk kell a párttagok és a pártonkívülieik összefogását — mondotta —, erősíteni' kell a népfrontgondolatat, befolyását a tömegekre, a különböző bi­zottságokat és azok munkáját. Ez alapjában azt jelenti, hogy tovább kell mélyítenünk a tö­megek iránti bizalmat, mert ez a mi politikánk alapja. Éneikül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk. És erősítenünk kell az egyes emberek iránti bizalmat is. Itt volt például a kormány újjáalakítása. Ennek, mint tudják, olyan vonása is volt, hogy fiatalabb korosztályhoz tartozó néhány kommunista vezetőt nagyobb feladattal bíz­tunk meg. Ez természetesen az illető iránti bizalom jele és annak következménye is, hogy megint csak felnőnek az em­berek közül többen olyanok, akiknél ezt észre sem vesszük. Az egyik miniszterelnök-he­lyettesről például nem is tud­tuk, csak éppen a kinevezése és az eskütétele napján, hogy már 40 éves lett. Mondtam: üdvözlöm magát, mert egy ki­csit jobban hangzik egy állam­férfinál, hogy negyvenéves. Nemrég haláleset következ­tében megüresedett az ország- gyűlés egyik alelnöki tisztsége. Ahogy önök is tudják, Beresz- tóczy Miklós barátunkat java­soltuk erre; a párt központi bizottsága és a Hazafias Nép­front közös javaslata volt ez, amelyet az országgyűlés egyet­értéssel elfogadott. Nem a sze­mélyről beszélek, hiszen mind­nyájan tudjuk Beresztóczyról, hogy nem kommunista, de olyan ember, aki a szocializ­musért és- a békéért harcol. Ezért javasoltuk e megtisztelő tisztségre. Voltak, akik a ja­vaslat hallatán azt mondták: •♦Jó lesz ez?« Miért ne lenne jó? — kérdeztem. »Hát mégis, most pap lesz az országgyűlés alelnöke — tették hozzá. — .Lesznek olyanok, akik ezt majd félremagyarázzák, s lehet, hogy a templomba járás most egy kissé erősödni fog.« (Derült­ség.) Nem tudom, több ember jár-e most templomba vagy sem, de egészen másról van szó: politikánk lényegéről. Ha mi tudunk tíz esztendőn át együtt dolgozni jó harcostárs­ként emberekkel az ország szo­cialista jövőjéért, a nép béké­jéért, altkor miért ne lenné­nek jók bármiféle közéleti tisztségre? . Megmondom őszintén: hogy-, ha az országgyűlés ülésén né­hány óra hosszáig a csengő egy pap kezében van, én ettől nem féltem a magyar proletárdikta­túrát. (Derültség.) S aki ettől félti, az mondhat akármit, nem hisz abban az elvben, amelyet — úgy mondja — mindennap szolgál. Azt hiszem, világos, mit aka­rok ezzel a példával mondani. Önök nagyon jól tudják, "hogy én kommunista vagyok, azért harcolok, hogy a párt befolyá­sa érvényesüljön az egész tár­sadalom életében. De tudom, ez nem attól függ, vajon egy nyolctagú testületben nyolc párttag ül-e vagy csak négy. Emlékszem rá, amikor az ösz- szes bizottságokban valameny- nyi részvevő formálisan párt­tag volt ugyan, de a kommu­nista befolyás annyi sem volt, mintha csak a fele lett volna párttag. Azokat, akik nem meggyőződéses kommunisták, mi az ördögnek kellene behú- zigálni a pártba? Attól pártunk nem lesz erősebb, és ők sem lesznek kommunisták. Meg kell végre értenünk, hogy a kommunista párt be­folyása nem ilyen külsőd­leges tényezőktől függ, ha­nem attól, hogy eszméink tisztaságát megóvjuk, po­litikai vonalunk, gazdasá­gi és kulturális politikánk legyen jó, s akkor- a kommunizmus hí­veinek a tábora hazánkban milliószámra növekszik, s szív- vel-lélekikel dolgoznak a szo­cializmusért a nem párttagok is,. Ez az egészséges fejlődés. De ehhez szükség van a kom­munizmus ügyébe vetett ren­díthetetlen hitre, a munkás- osztály, az egész magyar nép iránti bizalomra. Mégiscsak az a normális, ha úgy tartjuk, hogy száz ember közül 95—96 jóra törekszik, ennek az irá­nyába halad szívesen, nem pe­dig fordítva, hogy száz közül csak kettőben bízhatunk meg. Azt mondják a nyugati pub­licisták — mert ők is bököd- nek minket s ez nem is baj, mert md úgy vesszük őket. mint ingyen munkatársakat, akiket az imperializmus fizet (derült­ség), hogy folyton keresgéljék a kommunisták hibáit —, nos, most ők azt mondják: ezek a Kádárék rendkívül ravaszak, mindenkit be akarnak csapni. Mert Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velük, az el­lenük van. (Derültség.) Ilyen »hibákat« említenek mostaná­ban a nyugati publicisták. Mi ezt teljes nyugalommal vállal­hatjuk. Igenis, úgy vesszük: aki nincs a Magyar Nép­köztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a népfront ellen, az vele van. Persze az egyetértőknek egy része öntudatosabb, s a távoli célokban is egyetért velünk, egy másik része pedig az egy­szerű, mindennapi dolgokban van velünk. Például van sok százezer. olyan ember, aki nem marxista, de becsüli pártunkat, kormányunkat azért, mert tör­vényes rendet és normális lég­kört teremtett az országban. Ök velünk vannak, és ilyen szellemijén kell politikánkat továbbfejlesztenünk. A kőjtéld minden fórumán a nép ügyét kell szolgálni Kádár elvtárs ezután a ve­zetés jellegéről, a nép ügyének szolgálatáról beszélt. —• A. Magyar Szocialista Munkáspárt; VII. kongresszu­sán nagyon fontos elvi megál­lapítások hangzottak el erről — folytatta —, s ott kimond­tuk, hogy a marxizmus—ieni- nizmus tisztaságára vigyáz­nunk kell, mert az a mi irány­tűnk. Vigyáznunk kell pártunk­ra, a munkásosztály forra- ' dalmi pártjára, mely a magyar nép társadalmi életének vezető ereje, és a szocialista jövő egyik fő biztosítéka. Kimondtuk azt is, hogy a Ha­zafias Népfront a mi társadal­mi életünknek és törekvéseink valóraváltásának fontos része. Ezt helyesen csak úgy értel­mezhetjük, hogy a marxista— leninista elmélet, a párt, a Hazafias Népfront külön-külön és együtt csak harci eszköz. A pártnak, továbbá bizonyos ér­telemben a népfrontnak is fő feladata a vezetés, a mozgósí­tás, a -szervezés. Éppen az MSZMP VII. kongresszusa nagy gondot fordított arra, hogy ezt világossá tegye: ezek nem önmagukért való dolgok, hanem alá vannak rendelve a nagy célnak, népünk jobb éle­te, szocialista jövője biztosítá­sának. Nem azért építünk szo­cialista társadalmat, mert van marxizmus—leninizmus, amely azt előírja, vagy mert van párt, s annak valahová vezet­nie kell a népet, vagy van Ha­zafias Népfront, amely segít valamilyen irányba elvezetni a néptömegeket, hanem forditva: azért kell a jő elmélet, a jó párt és a jó népire«, azért kell nekünk fölépí­tenünk a szocialista társa­dalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét, a haza és a nemzet virágzá­sát. Ha ez a szemlélet érvényesül százezrekben, akik munkálkod­nak, s a párt vagy a népfront nevében az emberek előtt föl­lépnek, akkor erősödni fog munkánknak ez a vonása, és növekszik tömegereje, erősö­dik a nép tömörülése és az a nemzeti egység, amelynek fej­lesztését szorgalmazzak. A. ve­zetés nem uralkodás, és az a munka, amelyet mi végzünk, olyasvalaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársaság és né­pünk szolgálata. Mindig tuda­tában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra elhi­vatott új kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagy un*. Kádár elvtárs rámutatott, hogy a közélet minden fóru­mán. minden tanácskozásán ezt a célt, a nép ügyének legjobb szolgálatát kell szem előtt tar­tani, s a tanácskozások ered­ményességét ehhez kell mérni. — Mindenféle tanácskozásnak, amint az életnek is, nem a szép szó az értelme — folytatta —, hanem az, amit el tudunk ér­ni általa. Annak az érzésnek kell áthatnia az effajta tanács­kozásokat, hogy segítségével egy kicsit több búza, talán'több kukorica, több hús, több tej vagy egy pár jobb könyv vagy —■ uram bocsa’ — néhány köz­érthető és helyes irányzatú vers lesz. Akkor a tanácsko­zásnak van értelme. A mi egész politikánk tö­megbázisának növekedése ezekben az években'elsősorban azon dől el, hogyan tudjuk megoldani a gazdasági és kul­turális építés feladatait. A nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgaz­daság és a kultúra, mert ez érinti legközvetlenebbül az életét. Kádár, elvtárs ezután hang­súlyozta, lrogy a mérték az: ki mennyire törekszik, mit és mennyit alkot, akármilyen fog­lalkozási ághoz tartozik is. — Én például nagyon nagy­ra becsülöm a szocialista bri­gádok tagjait — folytatta. — Nem is csak azért, amit ma csinálnak, hanem azért is, ami­nek az útját egyengetik, hogy tömegméretekben termeljünk jobban, kulturáltabban, és ne­veljünk szocialista embereket. A szocialista brigádmozgalmat ■a munkások kezdeményezték, de örvendetes, hogy már nem­csak a munkások mozgalma ez, hanem falun is, sőt az értel­miség soraiban is követőkre talál. A parasztok között so­kan tulajdonképpen már szo­cialista brigádvezetök vagy ta­gok, bár még falán nem is tudják, s nem is nevezik ma­gukat annak, mert nem szer­veztek ilyen brigádot. Itt találkoztam a szünetben barátommal, Kelemen elvtárs­sal, aki termelőszövetkezeti el­nök. Csak pár szót tudtunk egymással váltani. .Két évvel ezelőtt teremtették meg ter­melőszövetkezetüket, és így nevezték el: Parasztbecsület. Nekem ez a név nagyon ro­konszenves. De hallom, hogy otthon, a tsz-ben ők is mondo­gatják: úgy dolgozzanak, hogy a névnek ne csak az első fele maradion meg, a paraszt, s közben elvesszen a becsület. (Derültség.) Ez a szövetkezet még nem tartozik a legerőseb­bek közé, de az a nézet, ame­lyet vallanak, már előrevetíti a szocialista parasztot, segít kialakítani gondolkodását. Kétségtelen, hogy ugyanez a folyamat megy végbe az ér­telmiség soraiban is. Nemrég levelet kaptam egy pedagógus­tól, s azt írta: ők is törik a fe­jüket, hogyan alakíthatnának szocialista brigádot. Elképzelé­sük szerint Űj ember kovácsa néven alakítanának szocialista jellegű brigádot az oktatói kar­ban, hogy megmutassák, mi­lyen az igazi szocialista közok­tatás, pedagógia. Azért említem mindezt, mer szerintem ez az áramlat, a szocialista brigádmozga- lom nagyszerű dolog, s még inkább azzá lesz, ha majd áthatja a várost cg a falut, a munkásokat, a parasztokat és az értelmi­ségieket. Ebben kovácsoló- dik az űj ember, aki meg­teremti az új társadalmat. A központi bizottság a leg­utóbbi határozatában fölvetet­te azt a gondolatot, jó lenne, ha a szocialista brigádmozga­lom továbbfejlődnék, s a bri­gádé’: arra törekednének, hogy egy-egy műhely vagy gyár, akár egész falvak, termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok ilyen jellegűvé váljanak. Nem tudom, lesz-e ilyen forma és mikor, de az biztos, hogy ha majd kialakul, a szocialista munka műhelye, gyára vagy gazdasága olyan cím lesz, mely népünk szemléletében a leg­nagyobb társadalmi rangot vív­ja ki. A szocializmust csak az egész nép építheti föl Tisztelt Országos Tanács! Legjobb meggyőződésünk és lelkiismeretünk szerint úgy hisszük és tudjuk: bel- és kül­politikai vonalunk,’ gazdasági, politikai, kultúrába politikai, közművelődési célkitűzéseink helyesek; olyanok, amelyek a nép érdekeinek megfelelnek, és a szocialista fejlődést, a szo­cialista jövőt szolgálják, jy nagyon fontos föltétele annak, hogy az ember szíwei-lélekkel tudjon dolgozni. Ha világos célt és olyan irányvonalat lát, amely kiállta a gyakorlati pró­bát, és helyesnek bizonyult, teljes odaadással dolgozik ér­te. Kik a hívei ennek a politi­kának? Először is a szocializ­mus tudatos, igaz, őszinte, szi­lárd hívei. Azonkívül rengeteg olyan ember, aki nem marxista gondolkodású, de aki közele­dik a szocializmushoz. Politi­kánk azért lenini politika, mert mi is úgy dolgozunk, s úgy kell dolgoznunk, hogy az ösz- szes dolgozó osztályokat tömöríteni tudjuk a szo­cialista társadalom építé­sére. Ötesztendős hazai gyakorla­tunk föltétlenül azt mutatja mindenkinek, hogy igenis kezdjük megtanulni ezt a po­litikát, ezt a munkát; s hogy nemcsak a meggyőződéses I kommunisták támogatják a pártot vagy a népfrontot, ha­nem a pórtonkívüliek nagy tö­megei is. Ök is értik, hogy mi az egész nép javát akarjuk, a2 övékét is. Akik pedig megér­tik, hogy politikánk az egész népé, az egész népnek szól, akkor azt fs megértik, hogy ezt a politikát csak az egész' nép valósíthatja meg a gyakorlat­ban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel. (Taps.) Nálunk sok éven át vitatott probléma volt, hogy mi is a Hazafias Népfront. Most már mindenki kezdi látni,'hogy új­jáalakulása óta a népfront mindennap létezett, tevékeny­kedett, alkotott, s a szocialista építés javára sok újat hozott létre, segítette és segíti a falu szocialista • átalakításának nagy ügyét. Nyugodt lelkiismerettel állhat a nép elé mindenki, aki az elmúlt években a népfront- mozgalomban tevékenykedett. Egész fejlődési szakasz van mögöttünk, nagy és fontos dol­gok történtek hazánkban ezek­ben az esztendőkben. Tevé­kenységünkről a nép minde­nekelőtt az eredmények alap­ján alkot véleményt: de nem­csak az eredmények alapján, hanem megítéli a szándékot, a törekvést is. Mert az emberek megértik, hogy ha egyszer aszály volt, nem tudtak vizet húzni az égből, és emiatt ke­vesebb lett a kukorica. De hogy az adott körülmények kö­zött és az adott lehetőségek­hez mérten megvolt-e minden­kiben a szándék és a törekvés, hogy a lehető legtöbbet és leg­jobbat hozza létre, ami csak lehetséges — ez is mértéke a mi munkánkról alkotott véle­ménynek. Amikor olyan idők jártak nálunk, hogy egyesek azt mondták: »Mi általában olyanok vagyunk, mint a fél­istenek«, az emberek akkor is tudták, hogy bizony földön já­ró emberek vagyunk, és most is tudják ezt. Velünk szemben csak olyan követelményeket támasztanak, amilyeneket emberekkel szem­ben támasztani lehet és kell. Olyant, hogy elég lelkiismere­tesek vagyunk-e, amikor el­határozásokat kell megfontol­nunk, s eléggé vállaljuk-e azt a felelősséget, amely elől nem térhetünk ki. Az emberek esze­rint Ítélnek meg minden veze­tet, az országgyűlés elnökét, a minisztert, a termelőszövetke­zet elnökét, a műhely főnökét és másokat. Ügy dolgozzunk, hogy ha lehet, az eredmények is dicsérjenek bennünket, de a szándékot, a törekvést illetően akkor se legyen semmi hiba. ha eredmé­nyeink némelykor szeré­nyebbek. Ezért kevésbé haragudnak az emberek. De ha a szándékban és a törekvésben van a hiba, azt nehezen bocsátják meg. Azt hiszem, ilyen módon kell gondolkodni mindnyájunk­nak, együtt és egyenként is, hogy nyugodt lelkiismerettel állíthassuk: amit ránk bíztak, azt igyekeztünk becsületesen elvégezni. És ismétlem, soha ne feledjük, hogy amit úgy nevezünk: vezetés, azt úgy is számon kell tartani, mint kö­telességet és szolgálatot. Azt hiszem, a Hazafias Népfront­nak nem rossz a számvetése. Dolgozzunk úgy valamennyien, hogy még jobb legyen ez a számvetés — fejezte be hosz- szan tartó tapssal fogadott be­szédét Kádár János elvtárs. (MTI) Hruscsov beszédet mondott a szakszervezeti világkongresszuson Moszkva (MTI). Szombaton délelőtt a szak­szervezeti világkongresszus ülésén megjelent és felszólalt Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke. Amikor Hruscsov' a te­rembe lépett, a kongresszus ezer külföldi és több mrnt ezer szovjet részvevője körülbelül tíz percig éljenezte. Hruscsov beszéde elején ki­jelentette, hogy mélységesen meghatotta a fogadás melegsé­ge. — Higgyék el nekem, volt bányásznak, aki ismeri a mun­kát, aki i gen so Icát végzett ne­héz fizikai munkát, hogy mély­ségesen meghat az önök üd­vözlése, azonban tőlem idegen mindenfajta személyi kul­tusz, és nem akkor örülök, amikor engem ünnepelnek, ha­nem mikor népemet, hazánk munkásosztályát dicsőítik — mondotta. Hruscsov ezután körülbelül fél órás beszédet mondott, amelyben foglalkozott a nem­zetközi helyzet sok fontos kér­désével, az általános és teljes leszereléssel, a legutóbbi nuk­leáris kísérletekkel, a berlini kérdéssel, a gyarmati országok és népek felszabadulásával. Be­széde végén a szovjet kormány nevében meghívta a világ- kongresszus valamennyi rész­vevőjét, ismerkedjék meg a szovjet iparral, mezőgazdaság­gal, a szovjet dolgozók min­dennapi életével. Hruscsov beszédét többször szakította meg viharos, lelkes taps. A beszéd végén az ülés elnö­ke, Benoit Frachon megköszön­te Hruscsovnak, hogy részt vett a kongresszuson, és vala­mennyi küldött nevében meg­kérte, máskor is vegyen részt az ülésékem Összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az alkotmány 12. parag­rafusa (2) bekezdésének alap­ján az országgyűlést 1961. évi december 15-én, pénteken dél­előtt 11 órára összehívta. (MTI) <31931 600-1750 Fl-ig KAPHATÓK AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZAKBAN ÉS A SZAKBOLTOKBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom