Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1991. december t. A munka befejezése sürgős! Mostanában gyakran mon­dogatom el magamban Petőfi Sándor Legenda című versét, amelyet — grácia szegény fe­jemnek — úgy költők át, hogy a megverselt pokol... szóval rendszerint olyanokat irányí­tok oda, akik valami közügy lanyha kezelésében vétkesek. Most éppen a tatarozókat kel­lett »-behelyettesítenem« a versbe... Megvallom, nem szívesen. Mert tisztelet, be­csület az építőknek, akik nem könnyű és nem kevés munká­jukat közmegelégedésre vég­zik dacolva a hátráltató aka- dál -okkal. Hol az anyag —, hol a szakmunkáshiánnyal. De nem minden építő áll a közmegelégedés és köztiszte­let pódiumán! Jóllehet min- d-nkit. aki e fontos szakmá­ban szirénét tölt be, ott sze­retnénk látni a közmegbecsü­lés fényében. Itt van például a Somogy megyei Tatarozó Vállalat, amelynek munkáját rendsze­rint év elején szokták lekötni az erre illetékesek a rászoru­ló közoktatási intézmények épületeinek tatarozására. Ez történt pediglen 1961 elején a Berzsenyi Dániel és a Bartók Béla Általános Iskola eseté­ben: év elején jelentkezett az isény. hoey 1981. szeptember 1-re el kell készülni a felújí­tás munkálataival! A tataro­zók, mint a szerződés is bizo­nyítja. nem. mondtak nemet. A vállalt munka most, né­hány héttel az év vége előtt mégis befejezetlenül áll. A vállalat a két iskolából hol ide, hol oda szólítsa mun­kásait. Egyik nap is lati a ám a Berzsenyi Dániel iskola flzí üionifjáft, így történt.,. Td. Alexandre Dumas, a híres író egy németországi utazása­kor a hirtelen kerekedett zápor el ól menekülve betért egy kis­város vendéglőjébe. Dumas né­zegette az étlapot., de semmit sem értett belőle. Szeretett volna valami gombás élteit en­ni, de nem tudta, hogyan .ér­téssé meg magát a felszolgáló­val. Végül elővett egy darab napírt, megpróbált egy gom­bát rajzolni, és odaadta az áb­rát a felszolgálónak. Nagy volt az író csodálkozása, amikor meglel ént a felszolgáló, kezében — esernyővel! igazgatója, hogy a festők csak tébláboinaík. Kérdezi: — Miért nem dolgoznak az elv- tarsak, olyan jó lenne már, ha rendben volna az iskolánk! — Mit dolgozzunk? — Hát ami a mesterségük, fessenek! — Azt. nem lehet! Elren­delték innen az állványozó­kat. Mi állványozni nem tu­dunk. Tehát festeni sem lehet. Jól van ez így? A Bartók Béla Általános Iskola portáján sem nagy dolgok miatt késik a felújítás befejezése. Szükség van igazán a kése­delmeskedésre? Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány telefonbeszélgetés zajlott már le a munkaválla­ló és a munkáltató között. Mindig elpuffant néhány új ígéret. De a helyzet változat­lanul az, hogy a szeptember 1-i határidőre vállalt munkát nem fejezték be. Ugye, nem húzzák ezt át a jövő évre, esetleg a jövő év azonos idő­szakára? L. L Leltári tapasztalatok az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnál Lehet-e hiánymentesen dol­gozni az élelmiszer-kereskede­lemben? Nehéz -erre azonnal s főleg egyértelműen válaszolni. Ebben a szakmában ugyanis könnyen keletkezhet hiány. Az áru törése, romlása, lopása stb. :nind-niind előidézheti. Erről beszélgettünk Nyíri Ferenc elvtárssal, az Éleimiszerkiske- íreskedelmi Vállalat áruforgal­mi osztályának vezetőjével, aki 15 éve dolgozik beosztásában, s igen sok tapasztalattal ren­delkezik. Ha váratlanul... baj van Nos, a leltárok sokféle vá­laszt adnak erre a kérdésre. Ha valaki szabadságra készül, vagy valakit leváltanak, a lel­tárak szinte fillérre pontosak. Ez érthető. Ilyenkor a boltve­zető igyekszik mindent rendbe termi. Ha ellenben váratlanul, A niklai óvoda előtt. meglepetésszerűen tartják a leltárt u legtöbb esetben vala­mi »baj« történik: vagy indo­kol at.ián hiányt, vagy számot­tevő többletet találnak. A váratlanul elrendelt leltá­rozás bizonyítja a legjobban, hogy a vállalat dolgozol meny­nyire értik szakmájukat, s menm-re kezelik lelkiismerete­sen a gondjaikra bízott népva- gyont. Ezért is igyekszik a vál­lalat vezetősége a megleperés- szerű, a hibákat feltáró, de se­gítő szándékú ellenőrző leltá­rak számát évről évre növelni. Több az apró hiány Ha a tavalyi és az idei lel­tárakat összehasonlítjuk, érde­kes megállapításokat tehetünk. Az 1960. év második negyedé­ben tartott 113 leltárnál 76 ezer forint fizetendő hiányt és 34 ezer forint többletet talál­tak. Ez év második negyedé­ben 145 leltárt tartottak, s a hiány 56 ezer, a többlet pedig 69 ezer fortnttra rúgott. Ugyanezt tapasztaljuk a két esztendő első negyedéveit ö&z- szehasonlitva. 1960 harmadik negyedében a 204 leltár 508 ezer forint hiányt és 81 ezer forint többletet állapított meg. Az idén alig valamivel többet, 212 leltárt vettek föl, s a hiány 228 ezer forint (161 ezer meg- tériüt belőle), a többlet 55 ezer forint volt. A hiány tét? mes része — 85 ezer forint — a Balaten-parti idényboltokban keletkezett Élükre ugyanis nem tadtak megfelelő szakem­bereket állítani, s ezek az üz­letek nem rendelkeznek meg­felelő raktárakkal sem. Az adatokból az is kiderül, hogy az apró, úgynevezett kis hiányok (1000 forintig)) száma növekszik, a nagyoké pedig (5 ezer forinton felül) csökken. Megbízható boltvezetőket Az állandó jellegű boltokban nagyrészt régi, kipróbált, be­csületes szakemberek dolgoz­nak. Ilyenekre van szükség az idényboltoknál is. Mindazokat a boltvezetőket, akik ezer fo­rinton felüli hiánnyal számol­nak el, leváltják, azokat pe­dig, akiknél nagyobb a hiány összege, bíróság elé állít jav Így tettek Proszonyák, Lajos, sal, a rokkanttelepi 356-os bolt vezetőjével is, mert 16 ezer fo­rint hiánya keletkezett. Nagy Sándor, a textilművéknél levő 355-ös bolt volt vezetője, aki 26 ezer forinttal nem tudott el­számolni, szintén bíróság e!é került. A vállalat társadalmi bírósága tárgyalta Csiszár Fe­renc boltvezető ügyét. Neki 4000 forint hiánya keletkezett. Javasolták, hogy két évre tilt­sák el a boltvezetéstől. Mivel a figyelmeztetés nem használt, eltávolították a vállalattól. Lehet-e hiánymentesen dol­gozni az élelmiszer kereskede­lemiben? Ne mi válaszoljunk erre, hanem a vállalat több ré­gi, tapasztalt, dolgozója. Kál­mán Ferenc évek óta vezeti a siófoki 415-ös áruházát, s nem volt még hiánya. A balaton- földvári 440-es üzletben Kresz Ferencné, Nagyatádon, a 408- as boltban Zelko Imre, a ka­posvári 322-es hús boltban Far­kas Tibor, a 323-as csemege- boltban Rózsahegyi József, a 345-ös tejboltban Bedovácz An­dorne, a 331-es trafikban Ben- hardt András hosszú idő óta becsületesen, hiány nélkül dol­gozik bizonyítva, hogy igenis lehet hiánymentesen boltot ve­zetni. Ehhez azonban nemcsak jó szakismeret, hanem a nép- vagyon iránti odaadás, a társa­dalmi tulajdon lelkiismeretes kezelése is szükséges. Szalai László /t nap egyik pitiánert- .—JJ- ról a másikra tűnt ( _' L el; az iménti lan­g yos szellő, mintha valami óriás motor megkever­te volna, vad vágtába kezdett, és a közeli erdő fölött hirtelen felmorajlott az ég. — Gyerünk, gyerekek, futás haza, mert megázunk! —■ ug­rott ki elsőként ijedten Mari­ka a tó vizéből. —■ Elvonul ez hamar, ma­radjunk inkább addig a víz­ben — próbált ellenkezni Bö­zsi. Marika tagadólag rázta a fejét, s a szélben vacogva szo­rította kezét testéhez. — Gyertek csak, gyertek... Különben, ha nem jöttök, me­gyek magam — és már for­dult is, hogy futásnak eredjen. A sötét égen villhm cikázott át; Bözsi meg a többiek lát­ták, hogy nincs idő tétovázásra, s Marika után futottak. Nem mondták, de magukban már megbánták, hogy nem hallgat­tak rögtön rá. Pedig érdemes hallgatni rá, nemcsak most, hanem mindig. Az iskolában a legjobb tanulók közé sorolják, s milyen érdekes, hogy Mari­ka ezért nem vág fel, nem úgy, mint Plöske Juli, aki sose haj­landó velük játszani. De nem is kell! Többet ér nekik Mari­ka, aki mindig azt mondogat­ja, hogy tanárnő lesz — és biztosan az is lesz, mert sen­kivel sem lehet úgy iskolást játszani, mint vele ... A gyerekek a falu szélén szétszéledtek, ki-iá hazafelé futott. Nagy, kövér cseppekben zuhogni kezdett az eső. Marika rohant, rohant, bár nehezen kapkodta a levegőt. Félt, nem is annyira a vakító villanások­tól, hanem a hatalmas dörejek­től. Csapzottan, elkékült száj­jal szinte úgy esett be a kony­hába; anyja aggódva törölget- te, csöndesen korholta. Vacso­ra melegedett a tűzhelyen. Ma­rika odakutyorodott, de még fél óra múlva is rázta a hideg. Reggel nehéz fejjel, lázasan ébredt, kóvályogva kapta ma­gára ruháit, úgy ment az is­kolába. A világért sem szólt nolna, hogy nem jól érzi ma­(.al kiűzött gát — félt, hogy akkor nem engedik el... Aznap történt meg, ami ed­dig még soha, hogy nem tu­dott jelesre felelni földrajzból. Láztól égő arca még pirosab­bá vált; a csodálkozó tekinte­tek kereszttűzben szégyenke­ző sírással ült a helyére. Vala­mi belenyilallt a bokájába, és csökönyösen fájni kezdett. Szé- delegve ballagott hazafelé, és rémülten figyelte, hogy dagad a lába... — Izületi gyulladás — kopt- pont az orvos szava a geren­dás mennyezetű szegényes szo­bában. Az anyja csöndesen sírdogált hallgatva az orvos tanácsait. Aztán mint valami élni, duz­zadni vágyó sejt, a gyulladás terjedni kezdett. Húzódott föl­felé, végig a lábon, rjiíg elérte a szivet. Marika szenvedett. Könnytélen, álmatlan szemmel bámulta a falakat. Aztán mint­ha megelégelte volna tombolá- sát a betegség, úgy tetszett, hogy békében hagyja az agyon­gyötört lábakat. Marika föl­kelt, járkálni próbáit, és hihe­tetlenül bízott felgyógyulásá­ban. tjtja mégis a kórházba vezetett: szíve nem bírta a be­tegséggel való viaskodást. És bekövetkezett a legrosszabb. A néhány hónappal korábban még fürgén friss lábak mere­vedni kezdtek, és egy napon nem mozdultak többé. Aztán így járt a kéz is... Elmúlt a nyár, az ősz, a tél is... Marika 11 éves volt, s a fehér kórházi ágyon a béna­ság mozdulatlanságában nem tudta elhinni, hogy ez mindig így lesz. Bízvást bízott az or­vosokban, bízott, meg akart gyógyulni, tanulni s tanítani alcart... / ~^*>íz éve ennek... A f ) szegényes, gerendás ... V__/ mennyezetű szoba s arkában fekszik Marika. Nem mozdul, csak a fejét fordítja néha a kis ab­lak világossága felé. Azon túl ott van a falu, az emberek, az élet. Ö itt bent a négy fal kö­zött — többnyire egyedül. Te­kintete az órára, aztán az aj­tóra réved. Ilyenkor szokott jönni Király néni, az öreg ta­nítónő. Már nyílik is az ajtó. A nagy, fekete, beszédes sze­mek felragyognak. — Csókolom, Király néni, tessék leülni, már nagyon vár­tam. Az asszony széket húz az ágy mellé, egy kis csomagot he­lyez az elsatnyult kezek köze­lébe. — Nem jöttem egy hétig, el kellett utaznom, hívott a kis- unokám. — Hiányozni tetszett. El­fogytak a könyveim, a húgom nem ért rá elmenni a könyv­tárba. Verseket írogattam... — Igen? És mit? Megmutat­nád? ... — Nem tudom, hová tették.. Jaj, és majd elfelejtem, tessék elképzelni, milyen öröm ért, rádióm van! Az asszony a falra néz, s meglátja az állványon levő kis telepes rádiót — Én úgy, de úgy örülök, Király néni, annyit lehet így tanulni! Annyi mindent meg­tudhat az ember! A tanácstit­kár hozta, a község ajándéka. Nagyon hálás vagyok! — Verset írtál, rádiót kap­tál, és még mi minden tör­tént, míg nem jöttem? — Hát nem olyan sok min­den. összeszámoltam édesapám munkaegységeit, aztán kiszá­mítottam azt is, hogy mennyi­be kerültem eddig az állam­nak. Magam is megdöbben­tem, csaknem százezer forint­ba! Százezer formt! Marika ko­moly arccal mered a gerenda egy pontjára, s mint már any- nyiszor, újra elröppent előtte a tíz én, amiből lásebb-m­gyobb megszakításokkal négyet kórházban töltött. Fehér köpe­nyek, orvosarcok tűntek fel előtte, műtétek sorai, erőfeszí­tések azért, hogy meggyógyul­jon. Eleinte nehéz volt elhin­ni, hogy vége, vége minden tervnek, de most már beletö­rődött. Ott keres vigaszt, ahol lehet: tanulmányaiban, és há­lás mindenki iránt, alá érte oly rengeteget tett.-. yt z asszony lehajtott -—JJ fejjel a tűzhely al- C—JL iára mered. Tűnő­dik. A nővére jut eszébe, alá már rég nem él, alá ugyanennyi idős volt, mint Marika, amikor ■— az akkor még ismeretlen paralízisben — megbetegedett. De meggyó­gyult, legalábbis annyira, hogy menni bírt, csupán egy ín zsu­gorodott össze a lábában. Az orvos elutasította őket mond­ván, hogy nem számít az a kis szépséghiba, legalább úri módon pipiskedve járhat. Ke­serű vonás jelent meg szája szögletében. Űri módon! Csak­hogy mindig nehezebbé vált a pipiskédé járás, egyik ortopéd cipőt követte a másik, s már közel volt az ötvenhez, mikor annyira leromlott az állapota, hogy újra orvoshoz ment, bár a sok keserű tapasztalat után félve. 1954-et írtak akkor. Más orvos volt a régi helyén, s az alaposan megvizsgálta. Megál­lapította: egy egészen egyszerű kis műtéttel segíteni lehet a bajon, el lehet tüntetni a szép­séghibát. Látta nővérét, amint ötvenéves fejjel a műtőasztal­ra feküdt, hogy amit nem tet­tek, meg vele évtizedeké» át, az most megtörténjék — leg­alább öregségére húzhasson szandált... Istenem, szandál! Sikerült a műtét, de alig hordta a köny- nyű cipőket egy évig, alig ocsúdott fel az örömből, hogy végre nem kell »úri módon« járnia, egy napon megszakadt minden. Hát ennyit törődtek akkoriban az emberrel! Nem vette észre, könny csordogált az arcán, és riadva rázkódott meg Marika hangjára. Sl/kiért tetszik sírni? /wj Nem szabad. Hi- ___' / L szén akad elég, ami­nek örülrú lehet. A z asszony torkában össze­szorult valami, nevetni pró­bált, de nemigen sikerült. Ez a lány beszél így, akinek nem maradt más, csak a négy fal?! De talán mégis igaza van. Rá­nézett Marikára, az mosolygott őszintén, melegen. Aztán beszélni kezdtek er­ről, arról. Marika, mint min­dig, olyan tájékozott volt min­denről, mintha kint élne az emberek között. Micsoda kár, hogy egy ilyen teremtés tehe­tetlenségre van kárhoztatva! Lassan búcsúzni kezdett. — Nincs valamire szüksé­ged, Marika? — Köszönöm szépen, nincs. Kapom azt a kis pénzt havon­ta a tanácstól, édesanyám azt mondta, új ágyneműt vesz majd ... Ágyneműt — nem ruhát, nem cipőt, ágyneműt! Az asszony arra gondolt, mikor behúzta maga mögött az ajtót, hogy vajon az ágyneműn kívül gondol-e szép ruhára vagy éppen egy kecses szan­dálra Marika, aki a négy fal között tanult meg szívből ne­vetni ... Vörös Márta TáBIKA Kolbászból font megyehatár Megyénk termelőszövetkeze­teiben 56 ezer család éL Vala­mennyinek háztáji gazdaságá­ban egy vagy ennél is több szép, gömbölyűre hízott ser­tés röfög az óiban. Hajnalon­ként éles visítások jelzik a disznótorok kezdetét. Több mint 80 ezer hízót ölnek le a télen, majdnem húszezerrel többet, mint a korábbi évek­ben, s egy-egy sertés húsából átlagosan öt méter kolbászt készítenek. A háztájiban levá­gott hízókból készített kolbász körülbelül 400 kilométer hosz- szú, ezzel körül lehetne rakni Somogy megye határát. * * * A közönség szája íze szerint... Az egyik párizsi színházban játszott darab hőse, a meg­csalt férj az utolsó felvonás­ban agyonlövi magát. A Ja­pánban előadott változatban ugyanez a hős harakirit köv^t el, a spanyol színpadokon pe­dig a könnyebb megoldást vá­lasztja — a caballero egysze­rűen otthagyja feleségét. Egyes mohamedán országokban a felháborodott hős állítólag os­tort ragad, és jól helybenhagy­ja nejeit. KÉT ÜJ KÉPZŐMŰVÉSZE-' TI KÖNYVÉRDEKESSÉG ér­kezett a kaposvári könyves­boltba »Századok festészete, Giottótól napjainkig« címmel jelent meg egy 250 forintos új kiadvány. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalatának Renoir-kötete, amely akvarel- leket. pasztelleket és színes rajzokat tartalmaz. * * * Narancs, citrom, gesztenye, kókuszdió A jövő héten még két va­gon narancs érkezik a megyé­be a már meglevő 180 mázsa mellé, s ezzel bőségesnek íg«5,- kezik az ünnepi gyümölcsvá­laszték. Citromból minden igényt ki tud elégíteni a keres­kedelem: 300 mázsányi van aZ üzletekben. Banán folyamato­san érkezik. Az idei gyenge gesztenyetermés pótlására 35 mázsa olasz maróni gesztenyét rendelt a nagykereskedelem. Érdekesség, hogy Kaposváron több üzlet kérte: hozzanak kó­kuszdiót is, mert sok vásárló érdeklődött iránta. Mennyi idő szükséges az ásványi plaj keletkezéséhez ? Kanada nyugati részében, Al­berta tartományban békaembe­rek szolgáltattak bizonyítékot a tudósok amaz elméletéhez, hogy az eddigi felfogással ellentétben az ásványi olaj viszonylag igen rövid idő alatt jön létre. Eddig úgy vélték, hogy ehhez a folya­mathoz egymillió év szükséges. Az Alberta-tavak mélyén levő iszapból felhozott minták vi­szont arra mutatnak, hog^ szer­ves és egyéb anyagodból esetleg száz évnél is rövidebb idő alatt feilődik nyersolaj. A békaembe­rek henger alakú rézből készült szívóedényekben hoztak fel ta­lajmintákat, amelvek ezt a kö­vetkeztetést igazolták. Á leendő apák érdekében A seattle-i szülészeti klinika ; várótermében oxigénkészülé- j keket helyeztek el, hogy a »vá- j randós« apák rosszullét esetén S azonnal segíthessenek magú- j kon. Somogyi Néplap Az MSZMP? Somogy megye; Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja, Felelős szerkesztő: KIS DEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség* Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 25-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1(>. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknóL Előfizetési díj egy hónap"? 11 Fii \

Next

/
Oldalképek
Tartalom