Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-05 / 286. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1981. december 8. EZERMESTEREK, KISDOBOSVEZETÖK KÖZÖTT kést, látszik, hogy van gyafaünUU válapatUat A Kilián György Ifjúsági Házban tevékeny szakköri elet folyik. A város úttörői foto-, ezermester-, szabó-varró, horgolószakkörökben élhetik ki alkotásvágyukat és játékos kedvüket. Tanulhatnak népi táncot, lehet sakkozni is. Űj szakkör indult az idén: a kürtös. Csütörtökön két foglalkozás van. Először az ezermester-szakkörbe-látogattunk el. Az ezermester-műhelyben lombfűrészek, esztergapad zenéje fogadja a vendéget Az asztalok fölé hajló arcokon elmélyült figyelem tükröződik. A feladat: vékony falemezből kis vitorlás alkatrészeit kifűrészelní. Ha valakinek tanácsra van szüksége, László Ferenc, a Petőfi Általános Iskola tanára szívesen segít. Négy éve vezeti a szakkört. —- Október közepén kezdtük a foglalkozásokat — mondja a fiatal tanár. — ötven jelentkező közül huszonhármat vettünk fel. A tanulók két órát töltenek itt. Különféle mechanikus játékokat: sakkdobozt, teknősbékát, virágtartókat, rakétakilövőt és még sok mást készítenek. Az egyik asztalnál hárman ülnek: Szép Péter, Nedeczki István és Úlés József, a Petőfi Általános Iskola ötödikes tanulói. — Az idén jöttünk először — újságolja Illés Jóska. Ne- deczkd Pista csillogó szemmel teszi hozzá: — Szeretünk ide járni, olyan sok érdekeset tanulunk. Felbúg az esztergapad motorja, és a kés nyomában csavarodik le a faforgács. Tóth György nyolcadikos tanuló már második éve jár ide Ügyesen kezeK az esztergaBorotválkozó automata Az Egyesült Államokban különleges automatát szerkesztettek. Egy pénzdarab bedobása után a gépben kinyílik egy kis szekrény, és egy láncöcskálioz erősített villanyborotva áll az automatát Igénybe vevők rendelkezésére. korlata benne. — Most egy háromlépcsős rakétát esztergálok, talán sikerülni fog — mondja. A legjobbak — Kárpáti Kálmán és Kiss László nyolcadikosok — az idei Országos Űttörőkiállításoin első helyezést értek el kis kategóriájú hajómodelljeikkel. Büszkén mutatják közös munkájukat: az önjáró hajómodellt, a Tihanyt. Szép, ügyes munka. — Ennek a tervrajzát egy lengyel lapból vágtuk ki, ilyennel vettünk részt a kiállításon — jegyzi meg Kiss László. Közben ismét zenélni kezd a lombfűrész, s az asztalok fölé hajló arcokra megint kiül az elmélyült figyelem. A kisdobosvezető tanfolyamon most tartják a második foglalkozást. Németh János, a Kaposvári Gyógypedagógiai Iskola tanára a követelményeket ismerteti. A város iskoláiból összejött gyerekek néma csöndben figyelik szavait: — A kisdobos a hozzátartozók születésnapján ajándékkal kedveskedjen szüleinek; ismerje őrse, úttörőcsapata nevét, számát, csapatvezetője lakáscímét; vegyen részt közös munkában, kiránduláson. Majd gyakorlati foglalkozás következik. Valaki elkezdi a dalt; «-Mint a mókus fenn a fán. -..« A többiek bekapcsolódnak: »Az úttörő oly vidám, Ajkáról ki sem fogy a nóta ...« És száll a dal; az arcokról, a szemekből ragyogó det ű árad. Hirtelen csönd lesz. Ismét a tanár szólal meg. — Most pedig a Kisdobos című diafilmet fogjuk vetíteni. Valaki leoltja a villanyt. A gyerekek feszült figyelemmel kísérik a film hősének, Ferkének a sorsát, aki beáll kisdobosnak Damjanién seregébe, és harc közben ő menti meg a sereg zászlaját Felkattan a villany, aztán zsibongva szétoszlik az eleven társaság. Izgalommal várják a következő szakköri foglalkozást. Egy hét múlva újra találkoznak. dezi meg a KISZ Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium , a középiskolás szocialista kollégiumok első országos munkaértekezletét. A tanácskozáson a szocialista kollégiummá nyilvánított diákotthonok igazgatói, a kollégiumi tanácsok titkárai és a megyei középiskolai előadók vesznek részt. Ebből az alkalomból a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Romániából, Bulgáriából és az NDK-ból kollégiumi nevelők küldöttsége érkezik hazánkba. A kétnapos értekezleten megvitatják a közösségi nevelésben, a munkára való nevelésben, az eszmei-politikai nevelésben, a tanulmányi, valamint a művelődési és sport- munkában 1956-tól elért legfőbb eredményeket, összegezik az új típusú, szocialista kollégiumi nevelés tapasztalatait, és kidolgozzák a kollégiumi nevelőmunka továbbfejlesztését szolgáló szempontokat Eddig a diákotthonoknak mintegy negyven százalékát nyilvánították szocialista kollégiummá. Megyénkben két szocialista kollégium van- a Latirika Sándor Középiskolás Fiúkollégium és a Kállai Éva Középiskolás Leánykollégium. Az április 9-ig terjedő előkészületi időszakot a diákotthonok arra használják fel. hogy nevelőmunkájuk elmélyítéséS fonyódi járás rét- és legelőgazdálkodásáról készített tanulmányt Pethő László, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia üzemgazdasági osztályának tudományos munkatársa. Megállapításai és számításai szerint a járás rétjeinek hol- dankénti takarmányhozama 9,2 mázsa első osztályú szénával egyenértékű. Ezt a mennyiséget 14,4 mázsára növelhetik vízrendezéssel, trágyázással, gondozással és megfelelő időben történő kaszálással. A legelő csak négy község határában ad jó termést. A rétek és legelők évi hozamát a járás tsz-ei a szakmai útmutatásokat végrehajtva 82 ezer mázsa első osztályú szénának megfelelő takarmánymennyiséggel növelhetik. vei minél többen bizonyuljanak érdemesnek a szocialista kollégium rangjára, hogy április negyedikén minél töboen .elnyerhessék ezt a kitüntető címet. Az országos tanácskozáson már ezeknek a kollégiumoknak a képviselői is részt vesznek. Az országos munkaértekezlet után Kaposváron is rendeznek kollégiumi találkozót A két kaposvári szocialista kollégium vendégül látja a megye középiskolás diákotthonainak tanácsát. Ezen a találkozón a külföldi pedagógusküldöttség egy tagja is részt vesz. Megyénk diákotthonaiban a fiatalok tisztasági, tanulmányi és egyéb házi versenyekkel készülnek az országos és megyei találkozóra. Városunk mindkét szocialista kollégiuma fényképes tablót küld az országos tanácskozásra. A tabló képed a kollégium fejlődését, eredményeit ábrázolják. Bírósági terror Franciaországban A párizsi katonai bíróság négy algériai hazafit halálra, hármat tízévi, kilencet hétévi és egyet háromévi börtönre ítélt. A bíróságon az algériai hazafiak védői hangsúlyozták, hogy ebben az ügyben a vizsgálatot lelkiismeretlenül végezték. Az algériaiakat egy sor olyan »bűntettel-« vádolják, amelyeket fizikailag nem követhettek el. (MTI) a különféle fajtájú és minőségű kabátok között! Régi, kopott télikabátját egyetlen fo- rintocskáért elcserélheti tetszés szerinti újra! Kiváló alkalom és kiváló lehetőség ez, kedves felebarátaim. Nem árulok el titkot azzal, hogy ezt a nagyszerű cserét szép kulturált környezetben, a Latinka Sándor Művelődési Házban lehet lebonyolítani. A kabátot egy forintért be kell adni a ruhatárba, ott egy cédulával kedveskednek, kiváltáskor pedig — mikor több száz ember zsúfolódik össze a pult előtt — válogatni kell. Ecjyedül a tolakodás, a lökdösődés a kellemetlen; de tegye A megértő polgármester A denveri (Colorado, USA) városi közigazgatás tisztviselő- női a polgármester határozata értelmében minden hónapban kozmetikai cikkekre és egyszeri szépségápolásra jogosító a1: díványt kapnak. Az indokolás a következő: »A városi közigazgatásban dolgozó tisztviselő- nőknek kötelességük, hogy szépek és ápoltak legyenek, mert a busás adót fizető polgárok megérdemlik, hogy a közhivatalokban szép asszonyok intézzék ügyeiket.« szívére a kezét az, aki nem vállal ennyi kis bosszúságot, ha olyan kabátot választhat, amilyet szeme-szája megkíván!? Igenis válogatni kell, mert ugyan számozott cédulát adnak, de ettől nem kell megijedni, mert a fogasok nincsenek megszámozva. Azt is elárulom bizalmasan, hogy szemfülesnek kell lenni, hogy mindenkinek jusson kábát: Azt hiszem, soha vissza nem térő alkalom ez a tél küszöbén szép kabát beszerzésére, így hát igyekezzünk, felebarátaim, mert esetleg megesik az a tragédia időközben, hogy nemcsak a cédulákat, hanem a fogasokat is megszámozzák!.. (v. m.) Mennyif ér egy nő ? Homérosztól tudjuk, hogy a régi görögök öt szarvasmarhat fizettek egy fiatal lányért. Az angol kincstár 13 tallért ajánlott fel a porosz markota- nyosnőknek, alakét az Angisa által toborzott porosz katonákhoz osztottak be. 1875-ben 90 márkába két ült egy afrikai néger rabszolganő. Iráni leánykereskedők 12 000 frankot kémek egy 9—12 éves leányért. Kerék Imre Első országos találkozójukra készülnek megyénk szocialista kollégiumai 1962. április 9—10-én reáQ$.$ze£uip.áj z asszony harminc percet aludt. Egyedül. Megfigyelte az órát. ■ már napok óta nyoma sincs. Elrohant, mivtáiu mfuk törtig az ajtót. Rvpák — a főnöke, aki három hónap óta tette neki a szépet — az ablakon keresztül menekült. Es el is tűnt valahova. Még csak nem is beszélhetett vele. . Összedobja as ágyat, megy. Istentelenül gorombák as emberek a villamoson. Másodszor lépnek a lábára, egy kamasz majd fellöki. Tükre után kaparászik. Nincs rúzs a száján. Üsse kő! — és leül gyorsan, nem törődik vele. Korán ér munkahelyére. Bemegy a bisztróba. Már nyitva. Éhgyomorra lehajt egy feketét, mert szétszakad a feje. Emma, a kolléganője jön. Szemben, a bejáratnál. ■— Szervusz! — Szervusz, édes — fürkészi a lány. — Rosszul vagy?! *— és átöleli. — Dehogy. Ugyan! — Legyint. Gyorsan megy tovább. IU ül as asztaluknál. A gépíró. Már vagy két órája gépel. Jelentés. Az osztályvezető szobája még nem volt kitakarítva. Emma fordul. igazít valamit. Milyen csinos. Ez a ruha határozottan jól áll neki. Ha nem tartaná nevetségesnek az ilyesmit, bizony isten... Mert a színe a férjének is... S az é alakján még jobban mutatna. Tükörhöz ül, kikészíti az arcát, amíg az asztalt rendbe teszik. Rúzst ken az ajkára és kenőcsöt vékonyan. Mert kifújta a szél. Vagy az éjjel — d nyugtalan hánykódásbim — megfázhatott. — Mókus kám, egy kicsit szorítanunk kell — npz rá Emma nagyon komolyan. — A labor lemaradt. Karczagi szólt, reggel. Tudod, ő most a fórnak.*. helyettese. Autó áll meg az udvaron. A férje az igazgatóval... A falon reszket az asszony árnyéka. Ahogy ül a széken behúzott lábbal. De agyát vér- hulláim önti el, amikor azok ott lenn megindulnak. Két perc, három. Léptek közelednek, nagyon lassan, szint?, nesztelenül. Csak az igazgató. Köszön. Átmegy a szobán. Az ajtóból visszaszól: — Defektünk volt, szépasz- szony. A bal hátsó! — nevei Megy tovább. Az asszony is mosolyra erőlteti a száját. A férjét, Dénest ebéd után látta. A többi gépkocsivezető között üldögélt a garázsban, Sakkoztak. Szent ég, mennyire idegen az arca! Szóljak hozzá? — vivődik, Elakad a lélegzete is. — Este?... — Többet nem tud kérdezni. Ezt is súlyos alázkodásnak érzi. De ez a szó... elég-e? A férfi nem felél, lassan lép agy figuránál. Az asszony a küszöbön. Bemenne, de mégse. Csák: — Jössz?... — folytatja az előbbinél is halkabban. S mintha minden vér lefutna a fejéből. A férfi a szemöldökét ráncolja. A figura még az ujjai között. Ügy veti oda, felhangon, tartózkodással: — Nyolckor. Nyolc körül — s koppanva teszi le keséből az izzadt bástyát. Az asszony vár, nem mozdul. Szempillája, szája szél» görcsösen megremeg. Merte.. mi lesz nyolckor?! — szorul el a szíve. A küszöb előtt éles szel jár — ő alig jut levegőhöz. Néhány pillanatig hallgat még, aztán minden erejét összeszedik megfordul, és végigfut az udvaron. súfolt a villamos. Nem nézik, de látják egymást. Érdekes, felszállásnál még... Vagy már a vállalattól együtt jöhettek? Az asszony sokáig dolgozott. Emmával és Karczagival. Ili ott lábatlamkodott körülöttük. Kálilúg dőlt a blúzára. Éva — a víz elektrokémiai bontásakor — a vízbe dugott platina drótok végén is Dénest látta. A garázsban. Figurával a kezében. Ha akarna, most idejöhetne — ült bele a gondolat. A férfi nem megy. A kapasz- kodcnaidat markolja. Kivizese- dik a tenyerétől. Mint délután a bástya... Zsebéhez kap. Egy noteszt őriz második napja. Bent a tárcája mélyén És az agyában. Éva, a felesége ott, elöl. Félig nyílt ajkai között mintha bujkálna valami. Mi nekem... ez az asz- szony...?! Tíz esztendő? Ostobaság! Vagy csupán... ami a többi?... De hogy volt képes olyan... aljasságra?! Tíz év után... Lábához simul egy női comb. Vér csap az agyába. Rugalmas mellek feszülnek a testhez álló szvetter alatt. A nő... ennyi volna csak...? Tébölyító ez a meleg. Éva az orcáit törölgeiti. Fehér arc, halvány, rózsaszínű pírral — elemzi hidegen. Duzzadt alsó ajkán makacs zárkózottság. Hosszú pillájú szeme rá-rá- villan. Észrevette, thogy én is figyelem? —■ fut át a száján valami bizsergés. Kezét cseréli. A válla eler- nyedt. Helyet ad egy mosolygó, fiatal lánynak. Hosszan, merően nézi. Tömött, sima, sötétszőke haj, egyszerű, ízléses, világoskék ruha. Mint Éváé... Egyszerre szállnak le. S indulnak szótlanul. Az asszony arcának minden izma reszket. A férfi maga elé engedi a bejáratnál. Talpaik susogó hangon szdmlálgatják a lépcsőket. Előszoba. Éva nyúl a kapcsolóhoz. Erősen lélegzik. Pupillája ijesztően tágul. Halvány, sárga fény. Megcsillan a férfi nyakkendőtűje. Az asszonyt lesi lá- raéletlen szemmel. Keze valahol az ajtókilincs táján. Már majdnem... minden világos. Éva... És én .. én hol vétettem el...!? Hogy kell... hogyan kellett tolna?... Elsápad, majd az arcába szökik a vér. Mik a jogaim, a kötelességem... a történtek után?! — simít végig a keze az ' irattárcájában domborodó noteszen. __ * * Inek a kis szobában, f Í J A férfi a rekcmién \ //! "hátradőlve. Sápadt arcát fintor torzítja. Nyakkendőtűje elcsúszott az ingén. Éva a fotel fenekén. Nem beszél, ds mozog a szája. Szétnyílik, összehúzódik. A két ajak mintha egymást marcangolná. Odakünn szitálni kezd az eső... — Mi lesz. ha megköszöni eddigi szolgálataid? — hangzik a férfi szava. — Mert hogy csak egyik voltál, az életében, azt te is tudod! Kalapál az asszony szíve. Ujjai szétnyílnak, majd görcsösen össze szorulnak. Valahol a mennyezeten légy d'i- rtög. Pók ejtette foglyul. Panaszos sírásától visszhangzik a sarok. A férfi folytatja. Ideges, szapora szóval: — A legmegalázóbb, hogy neki is meglepetést okosiái. Mert nem remélte... Nem remélhette! Hogy... sikerül... — nyögi nehezen, és néz tompán maga elé. A légy tovább döngicsél. Elnyújtva, bánatosan. A pok lassan kerülgeti. Éva odapillant. összehúzódva, behorpadí vállal. Erős, finom keze észrevétlenül reszket a fotel karfáján. A férfi pörget valamit a kezében. Szavakat keres. S halkan maga elé mondja: — Mi lettél ezzel... önmagád előtt is!... Életem végéig se fogom megérteni... — merevedik a szája sarka, és földre szegezi a tekintetét. — Nagynét farsangkor megszóltad — ütnek tovább a szavai. Kicsit hallgat. Ujjai körül csavargatja a nyakkendője vegét. — Arról tudsz — veti közbe kegyetlenül —, hogy elment R ipák után?! Üdiiltú, mint mondják... Ijesztő a csend. A villany sárgás fénye hunyorog a vizes ablaküvegen. A légy is hallgat a pók lábai között, mire az asszonyból felszakad: — Minek gyötörsz? .. . Más sohasem.. . szédült meg?! Vagy te már... olyan nagyon utálsz? — ' Csodálkoznál? — vágja oda a férfi felajzott idegekkel. — De te ... kíváncsi vol nék, hasonló helyzetben mit csinálnál! Én meg... el se merném mondani. Hogy egy ilyen..... patkány!... Engem röhögnének ki. És igazuk lenne. Mert ha én... őt gyűlölöm is jobban, a főkolompos te vagy! Von a vállán, tűnődve folytatja: — Elfelejteni meg,.. s*.ha! Legföljebb ... talán, ha ... De azt mindenesetre köszönöm — tépi föl a zsebét gorombán —, hogy mindent leírtál! Bár nem az én kérésemre ... Odadobja a kis noteszt az asztalra. Dátumok, följegyzesek. Szerteszét a parkettra fényképek hullanak. Az asz- szony a szájához kapja a kezét, mintha villám csapolt volna le előtte. És nehéz mozdulattal -fölkel, hogy valamennyit összeszedje. Aztán megy a küszöb felé, szeme végigszalad a bútorokon. Az eső mast megered sűrűn, nekikeseredve. — El tudnál... így menni?! — A férfi egyetlen, merev kérdőjel. Csak a foga mélyed az ajkába. Kulcs zörög a zárban, kívülről kattan a kilincs. A férfi vad ösztönnel odalép, rálöki a reteszt. A szíve úgy ver, majd szétveti a mellét. Mert... mit csinálhat ez odakinn...? Emelet, keskeny ablak a folyosó vé/)én. Akár föl is tépheti — vág bele a gondolat. Az ajtónak ugrik, széles rántással kitárja. Az asszony ott áll szűk, befelé néző szemmel. Fogja a falat, lép kettőt-hármat. Inkább csak érzi, hogy a férje ott tan előtte, nyakkendője ronggyá gyűrt végével a markában — Csak azt hidd el — pi- hegi az asszony elfúlva —, sokkal inkább voltam ... ostoba ... mint becstelen! Szakad az eső, villámük. A felvillanó fények nagyokat lobbannak az egymásra meredő szemekben. Aztán elsötétül a ház, az egész világ— De azok ott ketten mintha megmozdultak volna, hogy belül lépjenek a küszöbön... Pesti János
