Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

Vasárnap, 1961. december 31.

5

SOMOGYI NÉPLAP

Katkó István:

S

ÁRMÁNYT a gyár — Ma először. kézmozdulattal szakította le a A gyári rendész mintha akart

kocsiján vitték ha- A kérdező nevetett erőteljes, vásznat a végről. Pillanatnyi volna valamit mondani, ráza. A furgonban gurgulázó nevetéssel. ötletből. Aztán a mellékhelyi- meredt, de aztán sarkon forvolt keményfa ülés — Nem azt kérdeztem, mi- ségfc'en csavarta a derekára. dúlt, az asztalhoz lépett, teis. A rendészeti ember hangos kor csíptük el. Olyan lett tőle, mint a sebe- nyerét a jegyzőkönyvre fekcsattanassal zárta be a kocsit, S most recsegett a hangja: sült, akit a túlbuzgó ápoló sok- tette.

s az utas egy pillanatra meg- — Ki vele! Hány métert vitt szoros pólyával tekert körül. _ RenHitwi .. ,

barzongott. A félhomály máris már eddig el? Csak akkor kezdett benne körülnézünk eirv

úgy ölelte magához, mint a sármány ósszeszoritotta a valami •motoszkálni, amikor az ^

börtön mélye. szálát de a remeeés me.lv va- udvaron haladt át. Mereven, . ,

Még a kis ablakot is rács lahonnan a «romor tájékáról furcsán tartotta a testét. Az Arrug a kocsiért telefonált,

borította. futotTvégig S nÄ volt az érzése, hogy a szembe- a nadrágja szegélyét

Sármány egyszer nagyon ré- megszűnni. Megértette, ebben Íövők átlátnak az ingén Azgén beteg volit, akkor erezte a pillanatban értette meg, hogy tan a portás ele ért. Vajon filmet Iáeloszwr ezt a különös, bódult mostantól kezdve ninrc eszreveszi-e? , ^ nyomozok az egesz laállapotot, mindent pontosan bizalmat kérni másoktól. Odaszólt az öregnek, mint ^ekMl^lS'doMltakld’t

látott, hallott, mégis mintha _ Nos? máskor: -! ™rm“ia.t; dobáltak ki, a

v

astag álamfal mögül figyelné Némán álltak eevmássM — Na, ennek a napinai; is L. kro1 yfv,ert?k . a kePfket,

• «“•* Hallotta, amint a JgZ Az “SS,* S , . R&SSt“*'’ “***

gyan nyomozo megkocogtat]a nem érzett türelmetlenséget, Különös. Mintha valami MlG A KOCSI Rn

az üveget, s a furgon nekiló- csak fölényes, bizalmatlan te- nyugtalanságot fedezett volna /\ BOGOTT üL ^ dúl af útnak. Egyszeriben to- kintete égette. A vászon ott fel ^ portás tekintetében. Aki / \

vatunt a textilgyar belonkerí- hevert az asztal szélén, félmé- ^ tad,ta; lebuklJV műszói maid^ó^’

^Kísérője zömök, fekete em- S^T^uíte Tvás^i ^^rálTkhetett volna Ká- ^az ó kedves hasas be.

Mja-iS- Hirtelen kedve támadt volna fblkf efőtíl^M- ember,8 pedig ^Scokm

szép színes papírszaüagokat rajzszögezett. A szekrényben is rendben lógnak a ruhák, az ágynál vastag faliszőnyeg. A pasas ezt is leszedeti majd. Rózának ott kell átírnia a szoba közepén és eltűrni, hogy egy idegen kajtasson a holmijuk között.

Ez a tíz méter bélésvászon

ára.'

kös fej ült. Rágyújtott egy ci- eltüntetni ezt a libegő sárgás- éppen a

garettára, egy pillanatig tű- fehérséget, nődött, megkínálja-e, de aztán . eltette tárcáját. Sármányt Ul Is1

megcsapta a füst, órrcimpája Az ellenőr most előredőlt,

megremegett, úgy tett, mintha Hangja valahogy szelídebben kifelé bámulna. Az utea zava- csengett, ros-szürke folttá keveredett — Miért lopott? benne: az árnyékos szélre hú- Mit mondjon? Az elhagyott

tált bele a zsebkendőjébe.

Amíg Sármány a válaszon töprengett, a válaszon, mely a jegyzőkönyvbe került, az ellenőr fölegyenesedett, aztán odalépett hozzá.

— Szóval miért?

Ügy bánnak vele. mint azis\ ' ; 1

ilPlllf

Szekeres E.: MUNKÁSOK.

ződo ^ járókelők, ^ a lomhán raktárfolyosón eszébe jutott az kolasgyerekkel. Vallat vont. igyekvő úthengerlő kocsi, a egész. Hirtelen egy erőteljes — Mások is csinálják, rendőr fehér vászonikabátja, az

üzletek széltől dagadó napvé- OOOOOOOOCOOOCOOOOOCOQOOOOOCOCOOOOOOOOOOOOOOOO Az asszony bizonyára elfor- dői. S Q 'fül. hogy egyikük se lássa szeBERTÓK LÁSZLÓ KÉT VERSE

A kísérő ránézett.

— Szóval a Harang utcában lakik?

Sármány bólintott, majd önmagának is furcsának tetsző rekedt hangon tette hozzá:

— A víztorony közelében.

Űjra hallgattak. Az utas félig leeresztett szemhéja alól a gyári nyomozó rozsdaszínű kabátját mustrálta. Hirtelen gyerekesen elmosolyodott. Tulajdonképpen először viszik haza a gyár kocsiján.

Akár az igazgatót.

— Jól vezet — intett a sofőr felé.

A másik végiigmérte, s nem szólt semmit se. Aztán a csönd mind bántóbban telepedett közéjük. Sármány emlékezetében újra lepergett a történet.

E

gy örával ezelőtt a portás rámutatott: — Sármány, maga menjen be a motozóba. — Ott abban a kis helyiségben inige alól tíz méter bwésvásznat húzták ki. Komikusam forognia kellett, míg derekáról leoldódott a vászon. Állt félmeztelen, várta, hogy most mi lesz.

— Vegye már fel az ingjét — szólt rá az ellenőr, és ő zavartan öltözködni kezdett.

— Mióta lop?

Sármány megrezzent. Laposan félrebámult a vaskapura, melyet széles ívben nyitottak ki egy teherautó előtt.

— Mi az, szaki kám, olyan régóta csinálja, hogy már a dátumra sem emlékszik?

A kedélyesen hangsúlyozott gúny csípte Sármányt. Indulatosan fellelte:

HA NEM ROHANNÁL

Ha nem rohannál, csak mint az anyókák

falak mentén tipegnél ingatag,

botba fogózva vagy könnyű szatyorba,

hogy hazáig egyensúlyozzanak,

talán fájna a megpattant erekkel

eléd, zizergő levelek jaja,

és a pattogva sülő gesztenyéből

sem kéne több, csupán az illata.

De te fölmászol tárt karú hegyekre, akár tavasszal, ha ibolya nyit.

Szép! — ennyit mondasz a kibomló őszre, s már futsz is, nem kérdve, 'mi repít mézbe forgatott díszletek között zöld hittel gyerekként, aki villogó karikát hajt a járdán utcahossza' és kiabál, hogy jó, jó, ez a jó.

KERINGŐ

Kiszorult minden, te forogsz csak törvényszerűen, mint a csillag.

Szemem, betévedt zöld madár, körülcsattog váltadra száll.

Szemedbe ülne, fészke ott van de varjak szállnak csapatokba' a fészek körül — háborút idéz röptűk, a körbe-út.

Békét ringató városokra robbant így rá a gépek pokla letáncolni csöpp fészkeket.

Ha most becsultnád a szemed, holnap busszal mennénk a hegyre, s lenevetnénk az emberekre, kik a szerpentinen gyalog cipelik a vasárnapot.

OCOOOCOOOCOOOCOOOOOOOOOOOOOCOOOOCOOOOOOOCOOOC

A

méhen a könnyeket. Szerencsére a gyerek ma délután tréningen van, csak késő este jön haza.

Idáig jutott el gondolatban amikor újra fölemelte a fejéi. A sorompónál voltak. Még három sarok és megérkeznek. Hirtelen nyugtalan lett, és megmarkolta a fapad szélét.

— Szeretném valamire megkérni.

— Tessék.

— Mondjuk az asszonynak, bőgj' maga... az én barátom.

A másik úgy tett, mintha nem értené. Homloka boltozatára kérdőjel szaladt fel.

— Miért?

Sármány most már nevetségesnek érezte a kérdést. A rendeszeket nem olyan fából faragták. Ez még a szomszédokhoz is átmegy.

A kocsi már megállt, Sármány már nyitotta volna az ajtót.

Q — Várjon. Mondja csak el nj'ugodtan, szakikéin, hogy mú akart maga kérni tőlem.

Nem volt visszakozás.

— Azt mondanánk az asz- szonynak . . . mármint a feleségemnek, hogy csak úgy feljött hozzánk. Látogatóba.

— Értem — mosolygott elnézően a kísérő. Sármány most már sietve beszélt:

— Mindenhová betekinthet, ahová csak akar. Csak ne mondja, hogy házkutatásra jött. — A rendész bólintott.

Mehetünk.

ÓZA a fényes levelű fügét, locsolta, amikét

mi

Ruisz György: ARATÓMUNKÁS.

R

Művészeti könyvekről

Napról napra növekszik a művészetek kedvelőinek tábora, bizonyítják ezt a nagy sikerű képzőművészeti kiállítások. Növekedett az érdeklődés a szép kivitelű könvve.k ’trnt Is, melyeknek művészi reprodukciói szinte az olvasók otthonába varázsolják a nagy mesterek legszebb alkotásait.

A Magyar Mesterek sorozata nagy segítséget nyújt a festészet iránt érdeklődőknek. A kötetekben nemcsak bőséges reprodukciós anyag található, hanem minden egyes festőről külön tanulmányt is írtak neves művészettörténészek, mint pl. Aradi Nóra, Genthon István, Németh Lajos és mások.

Aradi Nóra a nagybányai festőiskola egyik kiemelkedő alakjáról. Réti Istvánról emlékezik meg tanulmányában, és végigvezeti az olvasót a művész fejlődésének jelentősebb állomásain, illusztrálva azokat gazdag képanyaggal is.

Rényi László Koszta József című könyvében az Alföld nagy festőjéről, életéről és munkásságáról emlékezik

meg. Koszta bejárta Európát, és a legnevesebb iskolákban

szerezte képzettségét. Hazatérve visszavonultan élt és fes- tegetett alföldi tanyáján. SO kép — közöttük 4 színes reprodukció — szemlélteti a művész gazdag alkotásainak javát.

A század eleji jelentősebb festők közül Mednyánszkyn és Csontvárvn túl még Nagy Balogh János sem tartozott semmiféle csoporthoz, és mégis, magányába húzódva is érezte és vállalta a magyar és az egyetemes tradíciót. Németh Lajos Nagy Balogh János című munkájában nagy alapossággal és mélyrehatóan elemzi a proletárművész egész életművét.

Az újabbkori magyar festészet történetében fontos helyet foglal el Tornyai János, aki egész életét, munkásságát Hódmezővásárhely és az azt környező tanyavilág, a paraszti élet megörökítésének szentelte. Bodnár Éva Tornyai János című tanulmányában a festő gazdag művészi hagyatékával is foglalkozik és szemelvényeket közöl a művész levelezéséből. A kötetet 40 egész

táblás reprodukció egészíti ki.

A magyar festészet egyik legérdekesebb egyéniségéről írta Németh Lajos munkáját Hollósy Simon és kora művészete címmel. A szerző cé'jn. hogy Hollósy művészi egyéniségét ábrázolja, és egyúttal megkísérelje a nagy festő művészetét kora egyetemes és sajátos magyar művészi áramlataiba beágyazni.

A század elején, a magyar festészet egyik legjellegzete sebb alakja Rippl-Rónai József volt. Piktúrájának jelentősége túlterjedt a határokon is, és nemzetközi jelentőségűvé emelkedett. Genthon István Rippl- Rónai József című alapos tanulmányában — Rippl-Rónai írásos hagyatékának átvizsgálása nyomán — sok olvan adatot módosít, arhely eddig a mű vészeli irodalomban tévesen szeretteit. Bőséges adatközlés a művek elemző ismertetése jellemzi a tanulmányt, amelyben a szerző meghatározza a mester méltó helyét a magyar pik túrában. A kötetet 48 színes tábla illusztrálja.

kor beállított ember.

Szervusz, mami. A barátom feljött egy kicsit beszélgetni.

— Pongrácz,

Az asszony bámulta az urát és a vendéget, A gyárból eddig csak Pilok szokott eljönni hozzájuk, az is csak vasárnap délelőtt. Józsi, ha beszélgetni akart, akkor az Ezerjó bádogpultja előtt iddogált ismenőseivel.

— Tessék, fáradjanak be a szobába.

Előresietett, hogy a függönyt széjjelhúzza, és - az utolsó pillanatban megigazítsa a térítőt az asztalon.

— Együtt dolgoznak?

Sármány szorítást érzett a

torka körül.

— E-együtt.

— Igen, egy gyárban dolgozunk — mosolygott Pongrácz, mire a szövő egyszeriben köny- nyebbnek érezte magát.

Róza sajnos tovább kérdezősködött:

— A nagy szövődében?

— Ott i*.

Sármány erőre kapott, és sietve közbeszólt:

— Te, Róza, szaladj le Körösihez, hozzál ‘egy kis bort.

— Köszönöm, nem szükséges — mondta szigorúan a rendész, s amikor észrevette az asszony gyanakodó pillantását, mókás grimasszal tette hozzá: — Tudja, a gyomrom ég a boroktól... ha nagyon kívánom, csak szagolgatom az üveg száját.

Ezen nevettek valameny- nyien.

Pongrácz *'*eszrevette a fiú fényképét a tükrös kis szekrényen.

— Izmos kölyöknek látszik.

— Az is — mondta büszkén az asszony. — Bolondja az atlétizálásnak. Most is tréningen van.

— Valamikor én is sportoltam — mondta Pongrácz. — Tizennégy métert is dobtam súlylökésben. — Legyintett. — Aztán meghúzódott- a vállam.

Minél barátságosabban beszélgettek az asszony és a gyári rendész, Sármány annál nyugtalanabbul fészkelődött a helyén.

— Te, Róza — szólt. — A kis satu Sebestyéneknél van. Athozhátnád.

Az asszony indult volna, de Pongrácz újabb kérdéssel visszatartotta:

— Mit vásároltak az utalván jma?

— A fiamnak egy inganyagot, nekem pedig flanellt pongyolának.

Sármány dühös lett. Elhatározta, hogy kipakol mindent.

— Nézd, mami, Pongrácz elvtárs azért jött, mert ma ...

A nyomozó közbeszólt:

— Ma éppen ráértem. Aztán már régóta ígérgettem, hogy eljövök egyszer. Látom, nagyon szép virágai vannak.

Én özvegyember vagyok. Egyedül élek, nekem a kaktusz a mániám. Tele van az ablakom.

— Nem szeretem, mert szúrás — mosolygott az asszony.

Pongrácz Sármányra sandított.

— Csak érteni kell, hogy nyúljon hozzá az ember.

— Hozok egy kis süteményt — mondta Róza, és kiment a

kony’-nt'a.

S

ÁRMÁNY felpattant a helyéről.

— Tessék! Nézzen be a szekrényekbe!

Pongrácz nagy nyugalommal cigarettára gyújtott.

— Nem hallja?! Itt a lakásom. Kezdje el a kutatást, legyek túl rajta.

— Ne idegeskedjen, öregem. Nincs ebben a lakásban lopott holmi.

— És ha van?, És ha tele van vele g szekrény alja?

A rendész elgondolkodva bámulta a gyufa lángját — Akkor ez lenne életem legnagyobb tévedése Nézze, szakikám, amikor maga a kpy csiban előadta ezt az ötletet, már tudtam, hogy maga tényleg először lopott.

Előrehajolt, s barátságosaik évődve mondta:

— Tudja, miért nem akartam, hogy a feleségét elküldte?

— Miért? — kérdezte esetlenül a szövő.

Pongrácz egy pillanatig fürkészte, pillantásával mintha a veséjéig akart volna behatolni.

— Büntetésből... Nehogy máskor is eszébe jussom.

Az ajtónál megjelent Sár» mányné, kezében alumínium tálcával. Meggyeslepenyt hozott. Vasárnap sütötte, d® azóta még omlósabb lett.