Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 ▼asárnap, 1981. december X» László Ibolya: al’>n Erzsinek nem ( J\ volt kabátja. Ez a yy fölfedezés akkor kelteződött, amikor a november végi hajnali fagyok derétől fehérlett reggelente a világ, és estére kelne kormos szélek táncoltattak a. már me­zítelen fákat. A kisbabátok, a béleletlen ballonok nem kí­náltak már tartós oltalmat a természetet m,egderm,esztő hi­deg ellen, szekrényeinkből elő-' kerültek hát a ielika.bátok, a. vastag sálak és a kendők, mert a büszkén viselt diáksapkák alatt fázott már a kobak. Né­hány tréfacsináló vélekedésé szerint fagyveszély állt elő, különös te mm eltel azokra, akik fejükben a kelleténél több vizet tárolnak. ' A kollégium három iskola, növendékeinek adott otthon'. A legelőnyösebb helyzetet a gimnazisták élvezték, mert ne­kik csak át kellett vágni az udvaron, és máris helyben voltak. Nem úgy a közgazda­ságisok és az ivítőipari ;:• t. nikusok. Nekünk volt mit gya­logolni naponta, és volt alkal­munk városlátni is. Erzsi velünk járt a közgaz- dasagiba, egészen véletlenül, mért képességei inkább szóli- totiáih valami művészeti isko­lába, ahol nem a könyvelés, a statisztika, a politikai gazda­ságtan és társai jelentik a fő tantárgyakat. Ez a keveset be­szélő, mindig fürkésztekintetii leány hotlófekete hajával, va­lószínűt lenül sapadt arcával a kollégium lakéi közölt kivéte­les érdekességnek*, ■ különös egyéniségnek számított. Nem­csak azért, mert rajzolt és fes­tett, s mi ilyenkor rajongó cso­dálkozással álltuk körül, jólle­het ném szerette, ha ott csiri­peltünk a füle mellett. Hanem mert legendák keringtek körü­lötte, hogy ösztöndíjat kap, bár nem jeles tanuló; tandíj- mentességet élvez; ingyenes a ' kolesban« is, ahol a párt he­lyezte el, hogy befejezhesse ta­nulmányait. Árva lány volt"! Nem. Csak szülei nem. akar­ták, hogy tanuljon., az ellen meg lűzzel-vassal hadakoztak, hogy idővel művészpályára, lépjen. Ennek az elismerten te­hetséges lánynak az állam volt az apja-anyja, az iskola, a ta­nárok, a társak és az akkor nemrég alakult szülői munka- közösség a rokonsága. Még­sem panaszkodott soha. S mert ruházata mindig tiszta volt és rendes, nem vettük észre, hogy mindig ugyanazok a ruhadara. hók vannak rajta. Nem vettük észre azt sem, hogy nincs ka­bátja. /Izom a reggelen apró-—4Í- h ópihéket hintázta-* C_,r C tott a szél. Erzsi nem velünk jött az isko­lába. Mi már régen fölmele­gedtünk, látottunk-futó ttunk a, folyosókon tanítás előtt, ami­kor fehér kötöttka-báiban, nya­kába vetett sállal megérkezett. Arca és a keze lilds-kék volt. Nemcsak mi vettük észre ka- bátta-lanságat, mert amikor a hagy szünetben összeharangoz- twk a kollégistákat, a kupálxto- nács tagjai tisztelettel nyitot­tak helyet. Eszter néninek, osztályfőnökünknek, akit Erzsi védangy ólának. tartottunk min­den szigorúsága ellenére. Másnap reggel Tódor Éva állt oda Balog Erzsi elé. Nem. szerettük ezt a, lányt, mert tudtuk róla, hogy jómódú parasztszülők gyereke, amolyan elkényeztetett egyetlenke. Ba­rátnőinek ssű.k körében Tó~ dorkának nevezték, mi csak líabát márvanypofanak, gőgös libá­nak, szívtelen perszónának. Most gondolatban bocsánatot kellett Mérnünk* Tódortól, aki a kabarját ajánlotta halk rá­beszélő hangon Erzsinek. — Nekem nem kell, mert csak átfutok az udvaron. Vedd föl nyugodtan, mert nem sze­retnénk. ha meghűlnél:. Erzsi hebegett-lmbogott, tilta­kozott, végül csak engedett a gyöngéd erőszaknak, be'ebújt a. vattapuhaságú szőrmével bélelt irhabundába. Ezután minden nap másnak a kabátja volt a soros a sétáltatásban, mert a gimnazisták kitalálták, hogy a kabátnak sem jó a szekrényben lógni, sétáltatni, szellőztetni kell! Egyszóval az évekkel ez­előtt kiépült hadállások ősz. szeomlottak, c’) kellett ismer­nünk. hogy czeli a gimnazis­ták is emberek. Nevetgélve hallgatták beszámolóinkat, hogy az isltolában mennyit jrroblémázgatnak Balogh Erzsi hihetetlenül gazdag kabáttá­rán. Az igazságot csak mi tud­tuk meg néhány tanárunk. Ez utóbbival magyarázható, hogy Erzsi valamivel karácsony előtt egy ferfikabáibál alakí­tott félkabátot kapott a szülői munkaközösségtől. Örömünk versenyre kelt Erzsi örömével, aztán elfelejtettük ezt is, mint a diákéletnek annyi feUokba.nó és kihunyó ötömét, gondját, parányi epizódját. n zokatlan szigorú tél tombolt abban az év- Cy beit; hasztalan re­méltük. hogy csak helyre áll a naptári rend, és ha késve is, de megérkezik a távasz. Egy napon aztán EK zsi nélkül mentünk az iskolá­ba. Hiányzott, mert ö mindig többet látott nálunk az életből, az utcából, az emberekből. Hosszán tudott csodálkozni és csodálkozhatni a téli reggelek fényhatásain. Máskor meg el­maradt. tőlünk, és kapu alól lopta bele vázlatkönyvébe a, gesztenyesütő nénit. Ilyenkor érte izgultunk kilencig, sike­rül-e elkerülni az osztály­könyvi beírást a késés miatt: Erzsi megbétegédett és tizenhét évéhez semmiképpen sem illő nyavalya kényszeritelte ágyba Az örég körzeti orvos fejesó- válgatva, tettetett haraggal jött ki a betegszobából: — Isíász! Hallottak már ilyet? Hova ju­tunk, ha a fiatalság kisajátítja magának a vének betegségeit?! Sokáig hiányzott ' közülünk. Akkora búe&újáras vóU a be­tegszobában, mint még soha. Vasárnap délutánonként vi­szont csak mi, közelebbiek ül­tünk az ágtfk körül. Az utolsó vasárnapon még veszekedtünk Is vele, mert. jobban volt már, néha föl-fölkelt, és most vég­kép ott akarta hagyni az ágyat, hogy csatangol egyet a vázlat­füzettel. Betorkoltuk," össze- szidtuk. Nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy még arra az egy hétre szüksége van. Fo­gadjon szót, ha meg akar gyó­gyulni. Kint sűrűsödött a sötét­ség, de nem gyújtottunk vil­lanyt. ö nem akarta. — Azt hiszitek, ugye, hogy szívtelen emberek a. szüleim? — szólalt meg hosszú hallgatás után. amikor már úgy látszott, nincs miről beszélgetni... Elné­mulva hallgattuk, mert soha egyikünknek sem jutott eszébe TÉNAGY SÁNDOR: Ketten ültünk a kiskonyhában Ketten ültünk a kiskonyhában, ketten ültünk a feszengések nélküli délutáni csendben, a nyár kellős közepében, nagyon kicsinyek voltunk és egymásra utaltak. Paprikát aprítottál, ujjaidra kúsztak a hagymaszárak, s könnyeztél a hagymaszagtol, mintha lanvságod^t siratgatnád; S utánanéztél az ablakrésen kisurranó méhecskének. fin vázlatokat rajzolgattam Cocteau modorában, virágok és galambok ábrázatát arcod közelében, de mintha vaskosabb, kézzelfoghatóbb lenne az öröm, egy képemnek ezt a címet adtam: Leesószagú idill. Aztán elájultak a csillámlások. Túl önmagunk határán, túl a háborús hipotéziseken, néma szájjal szorítottuk a kiáltani kész szavakat, g csak ültünk ketten zy kiskonyhában, ártatlanok. erről faggatózvi. Pedig valahá­ny útiknak gondot okozott, hogy miért ilyenek Erzsi szülei, itt laknak g kollégium tövében, két utcával arrább. Csak a kis- öccse látogatja meg néha, akit valahányon vőlegényül válasz­tottunk ... — Nem rosszak ők! Csak ... mind a ketten két kezükből élő emberek. Meg lehet érteni, hogy a munkásélet elődökre visszavezethető ‘ jó­zanságával tiltakoznak minden ellen, ami nem kétkezi, amit vem lehet megfogni. Tiltakoz­nak ellenem, fület len gombnak tartanak, hát. persze. Apám szerszámgép! akatos. öcsém vasesztergályos, a húgom szö­vő, anyám, is az volt. Azt akar­ták. hogy én meg hivatalnok legyek. S ■ tulajdonképpen, azért' tiltakoztak az ' iskola ellen, mert megsejtették, houu ? ■­kép másfelé megy az , utam, ha eljutok az érettségiig. Jó volt elbújni r sötétben, olyan moccanatlanul mintha tát sem lennénk. — Nagyon szeretem őket! Ugye. megértitek. hogy na- UÍ/cn? A múltkorában hetekig sírtam szégyenemben, mert ta­lálkoztam a mamával, é.s elra­gadott valami gyerekes harag, s átmentem, előle a másik ol­dalra. Hogy nézett rám! Útia­tok már síró szemet, amiből ném patakzanak a könnyek? Ha fölkelhetek, elmegyek a mamához, és ... ,1 kis Peterái. a.ki ál- fit' ^andőan közöltünk C—S Is csellengett, s mi szí­vesen anyáskodtunk fölötte, szerettük is, mert egé­szen ügyes verseket firkált 11 ha, felzokogott a banyakemen­ce nagyságú cserépkályha, mel­lett. — Te vagy ott. Péti? itt vagy te is? — fordult a hang felé •Erzsi. — Ne sírj, kisör eg, nem sir- niva-ló ez. — Persze, mit bőgsz te. sza­már — reccsent rá Kalló Mag­da hangja nagy mérgesen — még eső talál lenni! HahaJia! Eső: bár mar ott tartanánk, hogy a kövér hő pelyhék helyett eső esne! Há­lásak voltunk a közbeszólásért, mert, vülahányan azon a ponton voltunk már, hogy elő káli ven­ni a zsebkendőt, és hiába rejt a sötétség, kiderül, hogy csap­nivaló béteglátogatóh vagyunk. — Jóra fordul minden. — szüppögté Peterdi, és nyilván kézfogással vagy mivél akarta megpecsételni a naiv jövendö­lést, márt az ágy felé tgyekez- tében kis híján hasra esett a szenéSkanvában. Kalló Magda már éppen ki akarta penderí­teni a póckot az ajtón, amikor Erzsi ismét megszólalt. — Gyerekek! Lesz ám egy­szer nekem is olyan télika /*>- töm, minit a Tódornak! De azt en veszem, azért lesz mele­gebb! Aztán... hazamegyek, a mamához, és megmutatom ne­ki. Nézd, mama! Ecsettel, és ce­ruzával is lehet becsületesen dolgozni. Minden szerszámmal lehet! — Ügy ám! Miért ne lehet­ne? Nem, olyan világot élünk! — Olyan les- az a kabát, la nyak, de Olyan .. * — Az lesz a kabátok kabátja — recsegte Káliét tettetett ha­raggal, de ha most nem húzod magadra a takarót, a te bő­rödből csinálunk irhaburáit, hallod! Ez a Magda mindig a leg jobbkor nyitotta ki a száját. Ha beszélt, utána ipindig olyan tiszta, friss levegő támadt és derű. Parasztlány volt; és jó­ízű meséi, ha ilyen kedvében volt, a faluját varázsolta a hallgatóság elé. — Elhiheted ... igazán cso­dálatos lábát lesz. Puha és ■meleg, mint egy kis kályha. Hittük, hiszen valahányunk- nak volt valami ehhez hasonló álmunk, vágyunk, ami rvá alig vártuk, hogy nekivághas­sunk az életnek. BEDE ANNA: Fiamhoz Mint gazdag úrnő, vágytam megmutatni neked ezt a sok álmú földet, e kincses életet, hogy nézd: ily szép az ember, és ily erős a gép, s lásd a. harsány gyümölcsök s halk bimbók tömeget, színeknek tarkaságát, fények csillagraját, városok nyíló csokrát, egek tárt ajtaját. . . ÍJgy vártam, hogy majd, büszkét* mutatok szét: — fiam, ez itt a mi világunk, élj benne boldogan: s te bizalommal jössz át a szűz tavaszi fény lágy karján, lét és nemlét nagy titkü küszöbén. Te megiöttél — és sírtál..* S én csöpp ágyad fölöl csalódottan, szorongva néztem magam körül. Csak akkor láttam meg, hogy a fal milyen repedt, s láttam ott túl tar ágat és s^ennves kék eget, flryárfüstöt, hazug tornyot, hó-latyakos utat, s* hogy odalent egy asszony a szemétben kutat . . . Es au*ók rohannak, s mindenki menekül munkába, borba, csókba, és reszlcet egyedül, sráz bimbó üreggé fagy, száz csokor megfakul, s jön, jön a halál réme föltarthatatlanul . . . De ne sírj . . . Annyi ember él, örül, fárad itt, s szereti e makacs föld múlandó tájait. Mert hazánk e kótenger s a zöld kerteken, és dolgozunk, hogy egyre boldogabb, szebb legyen, míg valóra nem válik vágyunk, egy oly világ, mely ajándékkal várja mindenki kisfiát, melyben megnyugvás, bőség, öröm és béke lesz . . . Segíts te is, ha felnősz? Meglátod: érdemes! Es most aludj el, így, így .. é Vigyázok rád, ne félj . . . Rám is vigyáz a kék hold s a tág tél végi éj. Szekeres Emil: MUNKA KÖZBEN SZIRMÁT ENDRE: Miért magyarázzam ? Miért magyarázzam, hogy édesebb a vér, mint az adakozó, szelíd anyatej, hogy tisztább a férfi szemében a könny, mint a kí/t mélyén a csiliagtaJaij víz, zengőbb az igazság érces hallgatása, mint a viharba öltözött természet; miért magyarázzam, hogy minden változás, mindenkinek, mindig diadalmas élet; Miért mag y a rázz am ? Te így is érted! KERÉK IMRE; KÉT SZONETT Szamotrakói Niké torzójához Hogy he lássuk föaiséges arcodat megcsonkított a romboló idő alti így is örök ez a mozdulat e a-oppairit szárnyalás az ívelő tartusba oltott duzzadó eró az örvénjszóró fényes indulat s e tökéletes formák szédít» varázsa mindén kordán elragad példázva, hogy a sulvos holt anyag tud élni és lebegni könnyedén ha mesterére bukkan hirtelen. ki lelket adná néki nem hanyag s hogy fönt a vén Idő fedélzetén némán is élkiaJtja, győzelem Michelangelo Mózese Miként Athéné Zeusz homlokából a mester agykérgéből úgy szakadt, ki, ez a mű a tiszta gondolat hús-vér alakká lényegült magától kát fáradt kar hogy is lett volna bátor faragni kőből kvklopsz-izmoikat szemet miben '»ad villám viäloigat törzset melyben sistergő láva táncol s kitárni készül még egy pillanat még iszonyú dühtől vonaglanak a hullám-kígyók leomló szakálla« s már látom ugrik ökle fölmered lesújt és amit istene helyett a nép imádott porba hull a bálvány Könyvespolc Carducci, Giosue: VERSEK Carducd a . múlt század má­sodik feleben kezdte költői pá­lyafutását Szenvedélyes, emel­kedett hangú versekben meg­énekelt hazaszeretete, a rnara- diságot ostorozó demokratizmu­sa, költői lendülete a modem olasz líra legjelentősebb képvi­selőjévé avatja. E kötetben legszebb verseit jelenteti mega kiadó. ÉBREDŐ AFRIKA Az antológia ismert magyár költők tolmácsolásában mutat­ja be a mai afrikai költők al­kotásait. A különböző nemze­tek költőinek közös a monda­nivalójuk: a szabadságért ví­vott küzdelem kapcsolja össze őket. fi. kötetet művészi illuszt­rációk gazdagítják. Földeák János: PAP1RHULLÄMOK Földeák János legújabb ver­seskötete a Csepeli Papírgyár­ba vezeti el az olvasóit. Kísér­letnek szánja a költő e müvet, melyben a líra és epika sajá­tosan keveredik: egyszerre ka­punk képet a gyár életerői, munkájáról és a költő szemé­lyes érzelmeiről. Machaáo, Antonio: NAPPALI TÖPRENGÉS Machado századunk spanyol költészetének egyik kiemeUö'dő alakja. Harmincévá elmélkedés­ből , a zord ka&ztíliai táj és az andaluziai napfény közös ihle­téséből születtek költeményei. Lírája a polgárháború éveiben teljesedett ka. A magány és az emlékezés költőjéből a harc költőjévé vált. Irt és agitált a köztársaság mellett. E kötet­ben legszebb verseit adja köz­re a kiadó. PROMETHEUS TÜZE Az antológia a világirodalom legszámottevőbb antiklerikales verseit tartalmazza az ókortól napjainkig. A lírán kívül az elbeszélő költészet és a dráma- irodalom remekeinek szenvedé­lyes lírai betétei is helyet kap­nak benne. Amado, Jorge: GABRIELA . A népszerű író legújabb re­gényének cselekménye' egy bártulajdonos és egy fél vér leány szerelmi története. Gab­riela az ország belsejéből II- héus városába kerüL További sorsát, házasságát ismerjük meg a regényből. Aragon, lomse SZIGET A SZAJNÁN A Sziget a Szajnán a Való világ című regényciklus jól is­mert köteteinek (Bázeli haran­gok, Űri ne^red, Az omnibusz utasai) folytatásaként jelenik meg. A regény főhőse Auréliem, típusa az első világháború meg­rázkódtatásain és nagy emberi csalódásain átesett francia fia­talságnak, amely a háború után nem. találja helyét a társada­lomban. Lézengő, céltalan éle*, tőből az igaz szerelem szakítja' ki. Avgyejenko, Alekszandm SZERETEK Gorkij fedezte föl a fiatal Avgyejenkót, amikor huszonöt érvel ezelőtt az ismeretlen, fia­tül mozdonyvezető beküldte el­ső irodalmi alkotását egy szov­jet. folyóiratnak. A Szeretek című regény akkor indult el hódító útjára, és még ma is megtalálja az utat az olvaso szívéhez A.z, amit Avgyejenko regényében timond, ma már történelem. a kiuzsorázott munkások öröm télén, kilátás- tatén elaienak törtem e. Nemcsak saját életének ese­ményeit mondja el ez alkotó műves? átélésével. hanem be­mutatja a bányászok múltbeli keserves soisát és boldog jele, vét v» t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom