Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-29 / 305. szám
Péntek, 1961. december 29. SOMOGYI VÉPtAP Nagy gond az átteleltetés Répáspusztán Idegenvezető voltam Kaposváron (4) LÁTOGATÁS A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSÁNAK SZÉKHÁZÁBAN • Üj büszkeségünk, az SZMT-szeknáz és legfiatalabb törünk, a Latinka tér. kozunk ismét a színházteremSok parasztember emlékezetében él még a híres répáspusztai Első Ötéves Terv Tsz áUatállamánya, az egykor szinte egyedülállóan példás tehenészet. Sokain megfordultak itt azokban az időkben, hogy saját szemükkel lássák mindazt, amit szerte a megyében példaként emlegettek. Ma pedig földbe gyökerezik a lába a látogatónak, ha belép a répáspusztai istállóba. Mi történt itt? Az istálló ugyan ma is tiszta, ápolt, de a tehenek leromlottak. Nagy szó, ha az egykor 32 literes tehén 10— 12 liter tejet ad. Mi volt az oka, hogy ide .jutotta k? A takarmány h' ány. Ezzel az egy szóval válaszolt Szántó János párttitkár, La- path József tehenész, Süt Sándor főkönyvelő, Halasi And-ás sertésgondozó. Később ebből a szóból kiindulva magyarázott meg mindent Kosztics Ernő fö- mezőgazdász. 27 vagon abrak hiányzik Egy bizottság megyénk minden ‘szövetkezetében megvizsgálta, hogy mennyi takarmányuk van a közös gazdaságoknak. Répáspusztán megállapították, hogy 27 vagonnal kevesebb az abrak, mint amen 7- nyi kellene. Szerencsére van elegendő szálas takarmány: az átteleltetéshez megfelelő me-iy- nyiségü és minőségű pillangós széna áll rendelkezésükre. A silóiakarmánnyal már nem állnak ilyen Jól, de a hiányt kukoricaszárral pótolva át tudják vészelni a telet. 350 vagon siló kellett volna, de csak 270-et sikerült készíteniük. Bár idejében, még levelesen, levágták a kukoricaszárat, de mivel a silózógép eltört, s igen hosszú ideig tartott a javítása, nem tudták az összes szárat silózni. Prizmában van 76 és fél vagon nedves répaszelet és 11 vagon takarmányrépa. Mindezzel a zöld termésig megfelelően takarmányozhatják az állatokat. Az abrakhiányt a kukorica gyenge termése okozta. 15,5 mázsa májusi morzsoltat terveztek, de csak 12 mázsát takarítottak be 271 hold átlagában, pedig a szövetkezet. tagjai háromszor megkapálták a kukoricát. Az aszályon kívül az is csökkentette a hozamot, hogy a gépállomás egyik gé- ,.pe, amelyik segített kukoricát kapálni, sok növényt kivágott. Már a terület jó kétharmad része megritkult, amikor a fő- mezőgazdász észrevette a bajt és leállította a gépet. Sajnos, már késő volt, mert az elvetett 20—22 ezerről 15—16 ezerre csökkent a holdankénti tőszóm. A sertésállomány nem szenvedhet hiányt A répás! szövetkezetnek igen sok abrakra van szüksége, mivel hozzáfogtak a sertéstenyésztő nagyüzem kialakításához. Jelenleg 92 anyakocájuk és 955 különböző korú sertésük van. A sertések abrakadabrát számottevően nem csökkenthetik. A szükség igen jó megoldásra késztette a szö- yetkezet vezetőségét. ^ hízók és a kocák 15 százalékkal kevesebb abrakot kapnak, ezt lucemaliszttel pótolják. Így majdnem ugyanazt a tápértékét megkapják az állatok, mint rendes körülmények között. A sertéseket tehát nemigen érinti az ahrakhiány, annál inkább sújtja a szarvasmarhákat. Emiatt gyengült le az egykor jó állomány. A tehenek egyáltalán nem kapnak abrakot. Csupán éllés előtt etetnék velük takarmánykeveréket, hogy feljavítsák őket. Nagy teher a szövetkezet vállán, hogy 110 hízóbdikájukat, amely csaknem készen áll, egyelőre nem tudják elszállítani, s hogy ne vesszen kárba a velük föletetett takarmány, napi 4,5 kg abrakot kell adni nekik. Bár hivatalosan nem egyedileg ta- karmányazzák a teheneket, azért a gondozók »házilagosan« igyekeznek a hozam szerint etetni. Nagyon szigorú ez a takarékossági intézkedés — és megsínyli ezt a tehénállomány —, de nem volt más megoldás. Helyre kell igazítani a tervet Végiglapozva a szövetkezet jövő évi tervét, meglepő adatra bukkantunk. Papíron ugyar is 16 vagon kukoricatöbblet szerepel, s egyedül az ipari takarmányból jeleznek 14 vagon hiányt Elcsodálkozik az ember, hogy ez meg hogy lehet, mikor a gazdaságban lépten- nyomon a takarmánygondokról beszél mindenki. Kosztics Ernő főmezőgazdász magyarázza, hogy a tervkészítéskor még csak becslésre támaszkodtak, s élt bennük a remény, hogy jobb lesz a termés. A szépít- getés súlyos hibájába esnénk, ha így maradna a terv. A nem éppen vigasztaló tények beszélnek, ezért sürgős és fontos teendő, hogy igazítsák helyre a tervet V. M. Az újság kézben van, tehát kezdhetjük itt bent, a barátságosan doromboló, otthonos melegei árasztó kályha mellett vagy ahol éppen kellemesebb. A szigorodó tél nem mindenki számára alkalmas időszak városnéző kirándulásra. Így viszont, hogy az újságíró közvetít, talán többen leszünk, sokkal többen verődünk össze a látni- és megismemivaló előtt. Sokan ismerik már kívülről ezt a városunk szivében levő épületkolosszust, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának palotáját. Nem, nem az idegen- vezetőkre jellemző nagyotmon- dási hajlandóság adta toliam hegyére a palota elnevezést. A székház impozáns épülete valóban palota, és külső megjelenésének szépségei mellett benne az a legszebb, hogy mindannyiunk palotája. Használjuk ki azt az időt, ami még a rövid nappalból hátravan. Álljunk meg egy pillanatra Latinka Sándor szobra előtt, amely Kaposvár legifjabb terén kapott helyet alig másfél hónappal ezelőtt, amikor az építők ünnepélyes avatón adták át rendeltetésének a szakszervezeti székházat. Talán nem érdektelen megemlítenem, hogy a székház fölépítése és berendezése több mint húszmillió forintba került. Építését 1958-ban kezdték meg, és 1961- ben fejezték be. A szomszédságában épülő házak az öreg Kaposvár újjászületését, megújhodását jelképezik. Nem szeretném, ha néhányan megsokallva az idegenvezetői bőbeszédűséget, félretennék azt az összekötő kapcsot — az újságot —, amely biztosítja számunkra, hogy nem keil hidegben ácsorognunk. így tehát induljunk a leszálló este követeiként be az épületbe, ahol a mai napra befejezték a hivatali munkát. Estére kelve a művelődési ház, a szakszervezeti könyvtár, a klubok, szakkörök élete kezdődik itt. Rend és tisztaság, bármerre néz az ember. Ízléses, jói elhelyezett bútorzat még a hosszú, szőnyeggel borított folyosókon is. Az első emelet tágas, oszlopos előterében biliárd- és nexasz- talok. Már itt vannak a székház mindennapos vendégei. Micsoda ádáz csata dúl a kártyaszobában! Nem, sajnos, nem állhatunk meg kibicelni, még csak a televíziós klub puhán hívogató foteljeiben sem pihenhetünk meg. Hogy Önök közül még sokan nem látták a Nagy kék országút című Símet? Most igazán nem ülhetünk be a színházterembe, ahol filmélőadás kezdődik nemsokára. Kopogjunk talán be inkább csak úgy, találomra ebbe a szobácskába. Számunkra most nem kötelező a bemutatkozás. Az itt levők tudnak érkezésünkről. A szakkör tagjai a világegyetem titkait kutatgatják. Ez a csillagászati szakkör. Hallgassuk csak a vezető, Máté elvtárs előadását néhány percig, és nézzünk végig az arcokon. Nehéz lenne eldönteni, kinek nagyobb a szenvedélye, a megértetésre törekvő előadóé-e vagy a hallgatóságé. Továbbmehetünk? Köszönöm ... Talán a büfébe egy jó kávéra? Ne még, arra ráérünk később is. Hallgatózzunk inkább ennél az ajtónál. A hangokból hátha következtethetünk a bent folyó foglalkozásra. Hogy nem ülik hallgatóz- ni? Akkor éljünk engedélyünkkel, lépjünk be. Sok rokonszenves, bár ismeretlen fiatal arc és egy ismerős. Bálint György, a színház főrendezője magyarázza éppen a vezetésével működő színjátszó csoport néhány tagjának, hogy az előadás csak akkor lesz jó, ha felszabadultan, kedvvel játszanak. Nézzük csak előlegben, hogy hogyan... Ó, sajnáljuk, hogy galibát akoztunk azzal, hogy ennyien betódultunk. Műkedvelő színészeink, úgy ben. Addig hasznos és eredményes munkát! Kopácsolás, fűrészeié® zaja hallatszik eminnen. Valami elkésett asztalosmunka készül az ajtók mögött? Dehogy! A hajómodellező szakkör tagjai fúr- nak-faragnak itt. Nemrég kezdték hozzá működésükhöz, és lám, márts dicséri néhány kész hajó az ügyes kezek munkáját! Veszélyes itt sokáig nézelődni. A takaros vízi járművek láttán az embernek ellenállhatatlan kedve támad hajóra szállni és nagy vizeken kalandozni. Pedig most tilos a kalandozás, még van látnivaló bőven. Be kell néznünk a bélyeggyűjtőkhöz^ akik idestova több mint kétszázan vannak. El lehet képzelni, milyen tőzsdére emlékeztető cserebere folyik itt, ha összejönnek valaszünnapot tartanak. Viszont munkában a képzőművészeti szakkör és a kezdő bábosok köre. r Hogy hány ember fordul meg naponta a székházban, illetve a Latinka Sándor Művelődési Házban? Több száz. Említettem, hogy hivatalok is vannak itt. A hét szakkörnek, a különböző művészeti csoportoknak, a kluboknak 700 tagjuk van. A színházi és filmelőadásokon is sokan megfordulnak itt. Azok is szép számmal vannak, aikik egyelőre csak a játékszobák, a televíziónézés kedvéért jönnek el időnként. Nem, a televíziós to--hot gyermekek nem látogathatják; viszont van megoldás, ha nincs kire otthon hagyni a kicsinyeket. A földszinti ebédlőteremben ideiglenes »gyermekmegőrzőt« létesitetbek az SZMT- ben dolgozó asszonyok, és ők látják el az ide beadott gyermekek felügyeletét addig, míg meg nem szervezik a gyer- mekíoglalkoztatásokat. Van itt körülbelül negyvenféle játék. Kik látogathatják a Latinka Sándor Művelődési Házat? A színházi és filmelőadásokat, egyéb rendezvényeket bárki. A művelődési ház többi helyiségét pedig azok, akik tagsági könyvvel is rendelkeznek. önök is igényt tartanak tagsági könyvre? Nagyon örülök, és mielőtt fent, a büfében innánk egy forró feketét — védekezésül a kinti hideg ellen —, hasznos időtöltést és jó szórakozást kívánok a továbbiakhoz, a szakszervezeti székházzal való személyesebb ismeretséghez. László Ibolya Vétkes közömbösség A balesetek okait kutatva kiderül, hogy többségük a munkavédelmi előírások megszegéséből adódik. Am ezért nemcsak az felelős, áld megszegi a szabályokat, hanem az is, aki szemet huny ennek láttán. Büntető eljárás is indul a munka eme törvényeinek megsértői ellen. S itt kapcsolódnak be a bűnüldöző szervek a munkavédelembe. A megyei ügyészség nemrég munkavédelmi konferenciát rendezett, s erre meghívta az ipart és mezőgazdasági üzemek vezetőit, munkavédelmi előadóit. Vitatni való akadt elegendő, hiszen az élelmiszeripar kivételével mindenütt emelkedett a balesetek száma. Minek tulajdonítható ez? S hogyan történhetett, hogy míg 1960 első háromnegyed évében 237-en, az idén máir 260-an sérültek meg az építőipart munkások közül, s emiatt a múlt évben 1509, az idéh pedig 4401 napig betegeskedtek a dolgozók? Sorolhatnánk a kérdéseket, de vajon válaszol-e rájuk valaki? Az ügyészségen megtartott értekezleten alig kaptunk erre feleletet, s amit kaptunk, azt is jobbára a hivatalos szervek képviselői mondták eb A Téglagyári Egyesüléstől megjelent elvtárs statisztikai tájékoztatóján, a Gépállomások Megyei Igazgatósága küldöttének hozzászólásán és Tóth Lajos elvtársnak, a cukorgyár igazgatójának javaslatán kívül nem hallhattuk csak a szakszervezet, a tanács és az ügyészség képviselőit. Pedig mindenki feleletet várt az elére megküldött jelentésre. Többek között például arra, hogy a tavalyi 109-ről miért ugrott 134-re a helyiipart üzemek baleseti statisztikája. A megyei tanács és az SZMT javaslatai elhangzottak. De vajon hasznosítják-e őket a vállalatok? Ki támogatja Tóth Lajos igazgató munkavédelmi tapasztalatcserékkel kapcsolatos javaslatát, ha azt a vállalatvezetők közül csupán az AKÖV igazgatója hallgatta meg, mert nem akadt még egy üzem Kaposváron, amelynek igazgatója érdemesnek tartotta volna, hogy megjelenjék. A vállalatok képviselőinek távolmaradása megmutatta, hogy még sok helyütt nem érzik a munkavédelem fontosságát. Pedig emberek életéről, testi épségéről van szó! Érdemes elgondolkodni, hogy nem vétkes-e ez a közömbösség... K, F. látszik, nem szoktak még kö- hányán a gyűjtők. A sakko- zönséghez. Sebaj! Majd talál- zók, a szellemi torna hívei ma Nem Is hinné az ember, mennyi munka van egy ekkorács- ka hajótestben is! Ennek ellenére közel a -vízre bocsátás« ünnepi pillanata.,. Nem könnyű mesterség előképzettség nélkül eligazodni a csillagok világában, mégis van vállalkozó bőven, — Egyszerűen, lermeszetesen — hangzik Bálint György instrukciója. és a színjátszók meg is fogadják a rendezői utasé tást.
