Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-28 / 304. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. december SS, NYUGDÍJAS KTSZ-TAGOK (Tudósítónktól.) Tíz esztendeje, hogy tizen­négy csurgói kisiparos megala­kította a Napsugár Ktsz-t. E tíz év gyorsain eljárt a tagok fölött, s némelyiküket a nyűg­ei j as korhatárig röpítette. Buss Gyula tetőfedő mestert odahaza találjuk. Rádiója mel­lett a kalendáriumot lapozgat­ja. 12 eves kora óta dolgozik ám még mindig dolgozik. Üve­ges és képkeretező. — Az év végét még megvá­rom, noha már nyugalomba kellene vonulni — mondja, mert ha most elmenne, sok munka maradna elvégezetlen... A nyugdíjas kort ugyan még nem érte el Kiss Lajos Pál szabómester, de mivel szeme már nem bírta a munkát, nyug­Bass Gjata bácsi a Kincses Eatcntidnmot tacgatja. a ra­te*6n. Tcpja aratta be a »ma­gaslatá« mesterség titkaiba, ő is tovább adta tudományát a fiataloknak. — Nehéz megvál­ni a szakmától — mondja. Alig múhfc eä nap, hogy ne ke­resné föl társait, de főleg a ta Bútokat... Két ér híjén a hetvenediket tapossa Csonka Lajos bécsi Egy hajórakomány költséges romantika hűt is mond a német? így okoskodik: »Kost was kost! Kerül, amibe kerül, de mégis ne­kem lesz igazam, mégis véghezviszem, amit terveztem.« Ilyen, minden anyagi áldozatra vaió elszántsággal döntöttek egy igen tekinté­lyes fórum köztiszteletben álló férfiai, amikor határoztak a balatoni vízi forgalomból kivont öreg hajó további sorsáról. Megkaptuk ezt a vén vízi határt, amely oly hosszú ideig szántotta a Balatont. Odaadták, hogy hasznosítsuk úgy, ahogy nekünk legjobb. Kevés fejtörés után röppent fel az ötlet: »Ja­víttassuk meg a hajót, alakítsuk át, létesítsünk rajta, illetve benne egy vízi bál-helyiséget!« Nem tudom, mit szólna ehhez az ötlethez a hajó névadó apja, Kisfaludy, ha tudomására jutna az a harcos akarás, amely ha kell, tűzön Is keresztül viszi, hogy a Balaton vizén legyen egy úszó lokál Hát... nem tudom. Mindig akadnak ötlet- gyilkosok, ezúttal is vannak sokan, akik úgy vélekednek, hogy nem ártana ebben a dolog­ban xnegpengetni a józanság húrjait mond­ván: — Öreg már nagyon ez a hajó. Restaurá­lása igen sok forintot »vinne a vízre«, meg aztán van -elég hamisítatlan, természet adta romantika a Balatoo-parton; akadnk kitűnő szórakozóhelyek is; miért törvényszerű éppen most szaporítani a lokálok számát, amikor népgazdaságunk ott érvényesíti a takarékosság elvét, ahol csak lehet?í A nagyon csöndes ellenvetésekre azonban nem hallgatva kimondatott, hogy legyen hajó- bár, ahoi matrózlányok és -fiúk szolgálják fel a konyakokat, a gineket, a csokoládés és tojá­sos flipeket. No, nem igaziak, mert a MA­HART aligha adna ide kipróbált hajósaiból. De egyenruhába kell öltöztetni a 'személyzetet. Elképzeltem ezt a hajót, amelynek utasri több száz csomós sebességgel »hajóznak« a ré­szegség felé. A hajóskapitányi uniformisba bújtatott üzletvezetőnek itt nemcsak az lesz a feladata, hogy a legénység jól ellássa a dol­gát, hanem az is, hogy rendet tartson az izgá­gább utasok között, akik számára távozáskor keskeny, jaj, keskeny az a palló, rajta által- mennd nem jó — és főleg nem biztonságos. Aztán meg a hajóskapitány dolga az is, hogy megfékezze utasai közül azokat, akik esetleg olyan pontjára jutnak el a hangulatnak, hogy egymást akarják kenyérmorzsa helyett elede­lül felszolgálni a halaknak. Szegény, öreg gőzös, te, aki megdolgoztál több évtizeden át azért, hogy most nyugalom­ba vonulhass! Te néni így gondoltad nyugdí­jas napjaidat. Hogy jobban örülnél, ha tár­sadalmi munkában hoznák rendbe elnyűtt testi épségedet, és valamelyik úttörő-táboroz- tató hely közelében horgonyozhatnál le? Meg­értelek. Nyugdíjas vagy, szeretnél nevető ar­cú, egészséges gyerekeket látni ínagad körül, akik fedélzeteden megismerkednek a Hajóval! Aztán képzeletben kalandos vízi útra indul­nak majd nyaranta rengetegszer. Megértem én az óhajodat, és sokan értik még meg. De hát elhangzott a varázsszó: »Ke­rül, amibe kerül.« Nem vonulhatsz igazán nyugdíjba; a fiatalság mázával bevont hajó­tested költséges hamis romantikát fog szállí­tani, ha ugyan nem gondolják meg még egy­szer, hogy mi is legyen veled, öreg Kisfaludy! L. L Kiss Lajos Pálnak gyakran eszébe jnt a szövetkezet tíz Csonka Lajos még dolgozik. áftomámyba került. Most a lánya dolgozik a szövetkezet­ben. Szobája falán díszoklevél és a ktsz tízéves jubileumának tablója. Ha rátekint, fölidézi a tíz év emlékeit: az alakulást, a kezdeti nehézségeket és a nagyszerű kibontakozást. Hangyával „Kísérletezlek**, közben felgyújtották az érdét A ladi erdészetnél dolgozott ez év szeptemberében Szehágel Mihály és a fiatalkorú K. György. Munka közben egy hamgyabolyt találtak, s azon kezdtek vitatkozni, hogy a hangyák miként reagálnak a tűzre. K. György meggyújtott egy csomó gazt, és a hangya­bolyra helyezte, majd később ugyanezt te^te Szehágel Mi­hály is. Amikor úgy gondolták: eleget »kísérleteztek«,' az el­égett csutakot ledobták a föld­re, de nem figyeltek arra, hogy az elaludt-e. Innen ebé­delni menték, ebéd után pe­dig aludtak egyet. Arra eb» redftek föl, hogy ég a közelük­ben levő fenyőerdő. 33 420 fo­rint kár keletkezett. A Barcsi Járásbíróság K. Györgyöt kétítonaipi, Szehágel Mihályt pedig négyhónapi jog­erős börtönbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azon­ban háromévi próbaidőre fel­függesztette. Üj klímaberendezéssel látják el a Vőrös Csillag Filmszínházat A kaposvári Vörös Csillag Filmszínház régi problémája, hogy nem lehet megfelelően szellőztetni és fűteni. Nyáron az egyetlen mennyezeti szeűő- zóberandezés nem biztosítja a szükséges levegőcserét. Télen két Heating-rendszerű kályhá­val fűtenek. Ha telt ház van, a kelletténél melegebb a terem, ha kevés a közönség, hűvös van, de a levegő ilyenkor is fülledt. A Somogy megyei Mo­ziüzemi Vállalat ezért elhatá­rozta, hogy szellőző- és légfű- tó berendezéssel látja el a mo­zit. Az új Hímaberetndezés ter­veit már kidolgozták, s a Bu­dapesti Általános Szerelő Vál­lalat januárban hozzáfog el­készítéséhez. A szükséges me­leget két — egyenként 28 ezer köbméter levegő fölmategftésé- re képes — kis méretű kazán, a megfelelő páratartalmat pe­dig vízporlasztó berendezés fogja biztosítaná. A kellő pára- tartalmú levegő Ralbitz-csöve- ken, a vászon előtt és az er­kélyrészen elhelyezett befúvó szájakon át árad a nézőtérre. Az erkélyein és a mennyezeten levő elszívó nyílások zajtala­nul biztosítják az elhasznált levegő cseréjét az előadások alatt is. A Somogy megyei Moziüze­mi Vállalat <22 ezer lorintot áldoz az új klímaberendezésre. A terveket a Somogy megyei Tervező Iroda vezetője, Szi­getvári György és munkatár­sai, Bíró Zoltán és Mihályi András mérnökök készítették. Márciusban kezdik meg a sze­relési munkálatokat, s előre­láthatólag júniusban? helyezik üzembe az új klímaberende­zést cÁ kalap ovacs Péter kihúzta magát, és megszorí­totta kezében a cso­magot. Boldogság és büszkeség feszített a mellében. S ezt az érzést, az a selyempapírba cso­magolt kalap váltotta ki, ami­re olyan, de olyan régen áhí­tozott, s amivel ma, a névnav- ján meglepte magát. Hosszú hónapok alatt gyűjtögette ösz- sze rá a 230 kemény forintot Igen, úgy gyűjtögette titkon, mert felesége — mint monda­ni szokás —, mikor a nyelvet osztogatták, többször is az Ür színe elé járult, s ennek követ­keztében fene nagy bőbeszédű­séggel áldotta meg a termé­szet. Ha egyszer kinyitotta a száját, férje ura alázatosabb lett-a legszelídebb bárányká­nál csak azért, hogy az a száj minél előbb becsukódjon. Két évtized alatt jól megtanulta, hogy a legcélravezetőbb így cselekedni... Mióta rendszeresen fizetnek a termelőszövetkezetben előle­get, Kovácsné elsőként vihar­zik be az irodába, s az utolsó fillérig zsebre rakja mind a maga, mind pedig Péter kere­setét. Nem kis összeget soha­sem, mert a férje az állatte­nyésztésben kiváló dolgozó, az asszony pedig a ayalogmunká- sok közt iár az élen. A fránya pénz pedig úgy el tud reitőzni az asszony bő szoknyájában, s onnan rsak ohmn szinorú kis adaar'ltan r-n-m ,.'ö. hogy Ko­vács Péternek nagyon össze kell húznia magát, hogy oly­kor-máskor legyen egy fröccs- re való. Mert az asszonynak vesszőparipája a takarékosság, s férjuram a húsz év alatt azt is megtanulta, hogy ez ellen nincs apelláta. De nem azért emlegetik öt a faluban csava­ros eszű Péternek, hogy ne okoskodjon ki magának vala­mit! Nemhiába hallotta a vá­rosi néptől, hogy ott az a szo­kás járja, hogy a fizetést ha­zaadja a férj, de a prémiumot megtartja magának, hol legáli­san, hol illegálisan. Azt nem tagadhatta le az asszony előtt — hiszen az egész falu tudta —, hogy az állattenyésztésben is osztanak prémiumot, de az összeg? — az már más káposz­ta! Elvégre lehet kevesebbet is mondató! Summa summárum, Kovács Péter így rakosgatta össze a 230 forintot, s végre teljesít­hette szíve kívánságát, megve- hette a régtől áhított kalapot. Névnapja van, s ha kiderül is a turpisság, csak nem fog ha­ragudni az asszony! Föltenni nem merte, majd otthon, az öreg tükör előtt, mert ugyebár előbb be kell igazítani, meg kell formálni egy ilyen új jó­szágot. /§'-ngy ballagott menlát- (/f ja ám, hogy az állo­más felől egy régi ba­rátja, Szekeres Jani igyekszik a faluba. Feledve kalapot, min­dent, szeles mosollyal rázott kezet. — Édes komám! De rég lát­talak! Mi szél hozott erre? — köszöntötte egykori falubelijét. — Hazaugrottam anyámék- hoz... De örülök, komám, hogy találkoztunk, tígyis át akar­tam lépni hozzátok. Mert, ha jól tudom, ma van a neved napja... — hamiskásan ka­csintott, s megveregette barát­ja vállát. — Az volna... De ha már így összefutottunk, akkor gye­rünk be ide a kocsmába, igyunk egyet találkozásunk örömére. Asszonynép nél­kül. ._. — ßlharapta a mondatot, vissza is szívta volna, de már későn volt. Szekeres Jani már­is húzta őt az említett cél fe­lé, közben valamit magyará­zott. Mit tudta ö, hogy mit! Égy gondolat forgott csak a fejében: az utolsó fillérjét is odaadta a kalapra, s most üres zsebbel hívta meg a barátját... Mi lesz ebből? Hogyan szerez­zen pénzt, hogy emez észre ne vegye, meri azért mégis szé­gyen, ha egy férfiembernek nines a zsebében a névnapján, két fröccsre váló! __ — Mi ütött beléd? Olyan hallgatag lettél! — mér a kocs­ma előtt álltak, mikor fölrez- zentette Jani hangja. — Áh... Semmi, semmi... — visszafordulni már nem le­het, gondolta. — Csak tudod... Eszembe jutottak azok a régi idők, amikor mi ketten legény- korunkban jártunk ide... — Mit iszol. Jani? — est muszáj megkérdezni. Bár még fogalma sem volt arról, ho­gyan tud kimászni ebből a ké­nyelmetlen kátyúból. — Mit innék? Hát fröccsöt, nagyfröccsöt, mint te! Vagy in- káb tudod, mit? Kérj egy li­tert, ne fárasszuk folyton ezt a szegény vendéglőst, tudod, ré­gen is így szoktuk! — és ismét hamiskásan kacsintott. — Jó... ó .. .ó. — A bor az asztalra került, Jani mesélni kezdett, az üveg pedig ürült. Kovács Péter fejében cigány­kereket hánytak a gondolatok: »A vendéglős nem ismer, hi­szen nemigen szoktam nála in­ni. Tehát hitel nincs. Janitól nem kérhetek kölcsön, picrt mit gondolna rólam?!...« — Igyál, komám, aztán ren­delsz még egy litert, elvégre a névnapod van! — térítette új­ra a valósághoz Jani kedélyes hangja. Már hogyne rendelnek, hiszen olyan rég nem láttalak. — Ez megint akaratlanul csú­szott ki a száján, s magában bolondnak nevezte magát. Lassan telt az idő... — Te, Péter, el kéne ballag­ni, mert egészen beesteledik. . — Ne siess már, Jani — fe­szengett Kovács Péter, pedig ő is futott volna már haza, csak­hogy még nem tudta, mi mó­don szabadulhatna. Az asszony — hú, szentséges isten, nem lesz maradása, és a kalap.., Tényleg, a kalap! Hirtelen mintha ezer égő gyulladt vol­na, ki a fejében. Csak ez se­gíthet már a bajon. — Hej, te, Jani, még el sem mondtam neked, milyen nagy gondban vagyok. — Keserveset sóhajtott. — Ismered Julit, nem, kell bemutatnom... — Hajaj, de mennyire!... — Képzeld, akarata ellenére megvettem ezt a kalapot, az­tán. .. aztán nem is jó, nem is tetszik neki. Két napig ve­szekedett velem egyfolytában, nincs maradásom. Annyi em­bernek kínálgattam már, hogy egy százasért is odaadom, pe­dig 230-ért vettem, csak vi­gyék már, hogy végre beke le­gyen! — No, mutasd csak! — ér­deklődött emez. Reszkető kézzel, összefac zá­ródott szívvel bontotta le kin­cséről a selyempapírt Kovács Péter. Ott díszelgett az aszta­lon kívánatoson, szépen a va­donatúj kalap. — Hű, ez már igen! — for­gatta, gusztálta János. — Tu­dod mit, komám, én megve­szem. Egyrészt azért, mert úgy­is akartam kalapot, másrészt meg a barátság is erre köte­lez. Tudom én, hogy mit je­lent Juli hangja!... Nesze, itt a s^^ras!... v agy mi ment végbe ófU Kovács Péterben, azt bizony nem lehet le­írni. Fájt a szíve, kimondha­tatlanul fájt, s ez a bánat nem volt arányban azzal a meg­könnyebbülés»"1 ’■ »■’/ rendez­ni tudta számláját.,, Mo»t aztán mindent elölről: a gyűjtögetést, a pénz- dugdosást, mert nem nyugszik addig, amíg nem vesz mqaának egy ugyanilyen szép, finom kalapot. . . Vörös Márta TARKA Csillagtalon csillagszórók Nekem aztán befütött a csü- iagszóró! A mutatvány kedvé­ért (hadd szórakozzanak a lur­kók) öl csomagot vásároltam ebből a sziporkázó cikkből. Egy csomót a fenyőfára ag­gattam, a többit pedig tarta­lékoltam, gyertyagyújtás után­ra. Az águkról lógó »szürke szivarkákat« először gyufával próbáltam, meg szikrázásra in­gerelni. Nem pattant ki abból egy fia szikra sem. Megragad­tam az egyik gyertyát, és an­nak lángjá val hevítettem. Nem reagált err> sem. — Meg kell előbb szárítani — vélekedett a feleségem. Beraktam az egészet a sütő­be. Majd két óráig szárogat- tam. A végén csak itt-ott ma­radt egy kis massza a dróto­kon — szétporladt az a szürke micsoda. Mivel a sütő se hasz­nált neki, bevágtam az egészet a kályhába. — Jaj, még felrobban — sápítozótt az asszony. Nem olyan anyagból gyúr­ták. Még akkor sem pattant belőle egy incifimci szikrácska sem, amikor már a drót vö­rösen izzóit, ö jobban befütött nekem, mint én neki! * * * „Véletlen hasonlatosság“ Hétfőn, karácsony első nap­ján ülök a rádió mellett, s hallgatom a délutáni híreket A külpolitikai tájékoztatás után a bemondó rátért a bel­földi hírekre. Közölte, hogy a Magyar Távirati Iroda most, érkezett vidéki jelentéseiből fogják ismertetni a legérdeke­sebb híreket Rápisszegtem a rajcsúrozó gyerekekre, s a csöndben az egész család a legérdekesebb jelentéseket megillető figyelemmé] hallgat­ta az első ilyen hírt Ez pedig szólt a következőképpen: — Fejér megyei tudósítónk jelenti. Ma, a kora délutáni órákban fiatalokból és időseb­bekből álló csoportok tűntek £-1 Székesfehérvár Utcáin ... Ha lehet, még egy fokkal .lobban hegyeztem a fülemet. Ugyan mit kereshettek ezek az embercsoportok a fehérvári ut­cákon? A bemondó folytatta: s — :.. Megkezdődött a ha- ‘ gy«' mányos rokonlátogatás. Sajnos, a további legérdeke­sebb hírekre nem tudtam fi­gyeli, i. Elmerengtem azon, hogy micsoda kísértetiesen ha­sonló helyzeteket produkál né­ha az élet. Az említett idő- pomban éppen az utíákon tar­tózkodtam. S Kaposváron, akárcsak Székesfehérváron, ünneplőbe öltözött fiatalokat idősebbekét láttam az utcán. Egy és ugyanazon időpontban. Es ck is feltűntek az utcákon. És mentek. Rokonlátogatm. Igazán bosszantó, hogy ez ép­pen nekem nem tűnt fel. Pe­dig micsoda ritka jelenség, s micsoda véletlen hasonlatos­ság! ..: , A fényképész hetedik autója Az utóbbi időben támadások hangzottak el Londonban Margit hercegnő és férje, a nemrég ne­mesi rangra emelt Tony Arm­strong-Jones, új nevén lord Snow­don ellen* Ez azonban, úgy látszik, nem za­varta a házaspárt, és nem kész­tette őket szerényebb életmódra, A nemes lord éppen nemrégiben vásárolt egy újabb autót, ezzel most a házaspár autóinak száma hétre emelkedett. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. ­Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadia a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, La Unka S. u. 2. Telefou 15-10. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskczbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 S%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom