Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

SOMOGYI NÉPLAP 1 Vasárnap, 1961. december Sí, 1 EGY FÉNYKÉP TÖRTÉNETE Hagyon hideg volt a Barcsi Fűrészüzem új műhelyében. Csupán egy óra hosszat vol­tunk ott, néztük a munkások jól begyakorlott mozdulatait, hallgattuk a gépek zaját Aztán indultunk kifelé. S az Irodák előtt egyszerre álltunk meg valamennyien. Egy kép ragadott meg mindannyiunkat: bent, az egyik szobában egy fiatal férfi állt a táblánál és számolt A jelenet hétköznapi, egyál­talán nem különleges. Mégis volt valami varázsa. Ahogy az üzem udvarára kiáradt a fény, ahogy a képen látható öt em­ber minden másról megfeled­kezve tanult, ahogy a táblá­nál számoló Stájer János meg­állt egy pillanatra, és elgon­dolkozott. Álltunk néhány percig az ablak előtt, s akkor készült a fénykép. Nem fog pályadíjat nyerni kiállításokon, nem áb­rázol hőstetteket Csupán ar­ról beszél, hogy a fűrészüzem­ben szorgalmasan tanulnak a dolgozók üzemi általános is­kolájában, s a nyolcadik osz­tály — négy ember — készül a vizsgákra. Kint nagyon hideg volt. Ez a látvány azonban jóleső melegséget árasztott cÁz íjjellői' e£izmál fóth János bácsi, 1 amióta a tsz megala­kult a faluban — ennek pe­dig kerek három esztendeje — éjjeliőrként őrzi a közös vagyont. Pontos embernek ismerik az öreget. Nem volt kifogás a munkájára még sohasem. Hanem a nyáron furcsa eset történt vele. De talán kezdjük az elején. Hősünknek csak a rövi- debbik neve Tóth János. A falu így ismeri: Csizmás Tóth János. Hogy miért ép­pen « Csizmás ragadvány­névvel tisztelték meg? Min­denki tudta róla, hogy rend­kívül kényes pár éve vásá­rolt csizmájára, amit még a tsz-től kapott első kereseté­ből vett. Mielőtt elment ha­zulról vagy hazajött, féltő gonddal suvikszolta tükör­fényesre a lábbelit. Ebben járt mindenhova, még éjjeli szolgálatba is. Olyan büsz­kén feszített benne, mintha húszéves volna. Ismerte az öreg eme tu­lajdonságát Kovács Feri, a Kossuth Tsz elnöke is. Ahányszor találkozott, vele, mindannyiszor megkérdezte: — Nem szorít-e a csizma, János bátyám? Az öreg ilyenkor így vá­laszolt: — Ez, fiam, nem is soha. Már csak tudom, fog hogy mit veszek. Ez már elég lesz nel<em életem végéig. Egyik nap a tsz-elnök ösz- szedugta a fejét Szakács Pé­terrel, a növénytermesztési brigádvezetővel. — Te, Péter, meg kellene tréfálni az öreget. Rövid tanácskozás után megszületett a terv. C másnap este, amikor Tóth János bácsi szo­kása szerint betért egy po­hár sörre az italboltba, az egy pohár sörbői kettő lett, aztán három... — No, még eggyel, János bátyám! — biztatta az öre­get Szakács Péter, a brigád­vezető. Erősen sötétedett már, ami­kor kiért a cséplőgéphez. Oda botorkált a gép mellé lerakott gabonával teli zsá­kokhoz, s leült az egyikre. Fejében összevissza kava­rogtak a gondolatok. Nemso­kára elbóbiskolt. Hajnali három óra körül lehetett, mikor fölébredt. A kertek alól hűvös szél fújt. Érezte, hogy lábán futkos a hideg. Feltápászkodott, és nem akart hinni a szemének<: a csizma nem volt a lábán, eltűnt. Hazasietett. Emlékezett rá, hogy a padláson még meg­van apjának a csizmája. Ép­pen a múltkor akarta el­dobni az asszony, minek le­gyen útban oda fenn. Neki Öleiéhl) lett a kínai jelijein! Félselyem brokát 73 cm széles 75,— Ft helyett 63,— Ft Félselyem brokát 73 cm széles t 1 00 n 6 7,- „ Műselyem brokát 73 cm széles 50,— „ n 42,_ ,, Félselyem taft (jacquard) 73 cm széles 60,— „ n 51,- „ Félselyem taft (jacquard) 90 cm széles 80,— „ H 67,- „ Hermyóselyem taft 90 cm szeles 78,- „ f* 66,­JCaptifitó az áltatni diliházakban él szak!) öltők bein (4536) nagy lesz ugyan, mert az apja — vele ellentétben — nagy darab ember volt. Az otromba, de még hasz­nálható lábbeliről lekefélte a port, jól bekente zsírral, az­tán vastag kapcákat tekerve lábára felhúzta a csizmát, s visszaindult a cséplőgéphez. AJ ásnap reggel hívatta az elnök. — Jó reggelt, János bá­tyám, mi újság? — fogadta az öreget. — Hát éppenséggel nincs semmi különös — hümmö- gött zavartan. Az elnök te­kintete a hatalmas csizmák­ra esett. — Üj csizmát vett, János bátyám? Mondtam én már régebben, hogy á régi szo­rítja a lábát — nézett mo­solyogva az öreg szemébe. Csizmás Tóth János meg­döbbent. »Hát már ez is tud róla?« gondolta. Aztán csak ennyit mondott: — Hát igen, nagyon szo­rította a lábamat. Az elnök odament a szek­rényhez, kinyitotta az ajta­ját: egy pár tükörfényes csizma ékeskedett az alján. Arcába nézett az öregnek. Az meghökkent, s dadogva magyarázkodni kezdett: — Azt hiszed, Feri... hogy én a közöst... — hirtelen jelcsattant a hangja: — Min­dennek az a lókötő Szakács az oka! De kitekerem a nya­kát, kerüljön csak elém, az anyja istenit! Rövid szünet után megint az elnökhöz fordult: — Haragszol, Feri? Az elnök elnevette magát. — Ugyan, János bátyám, azt én kérdezhetném magától, hiszen az én ötletem volt az egész. Most már az öregen volt a sor. Szájából kitört a ka­cagás, szívből, harsányan ne­vetett. — Az anyátok kvrelejszu- mát, én sem voltam tökmag- jankó annak idején, de most először jártak tál az esze­men. Hiába, öregemberre1- hamar megárt már a sörből is. A zx zóta, ha valamelyik le­gény a sokévi átlagnál maga­sabbra nő a faluban, csak ezt mondják rá: megnőtt, mint Tóth János csizmája. Kerék Imre Hét kilométer a föld mélyébe A Káspi-tenger környékének köz­pontjában megkezdték Earázia legmélyebb, 7 kilométeres fúrólyu­kának elkészítését. Jurij Vagyec- kij, Kazahsztán geológiai és ás­ványkincsvédelmi miniszterhelyet­tese közölte, hogy a fúrást külön­böző típusú szovjet gömbvégú fo­gasvésőkkel végzik. A különösen kemény kőzetekben esetleg gyé­mántfúrókat alkalmaznak. Az első ezer méter kihajtását kombinált turbó-forgófúrással vég­zik. Később a két módszert külön- külön alkalmazzák. A rendkívül mely fúrólyulc ki­hajtását magas hőmérsékleti . vi­szonyok (250 C fok) közepette, 1000 atmoszféra nyomás mellett végzjk. Ezért nagy figyelmet fordítanak a különleges öblítőfolyadékok és 3 cement receptjeinek kidolgozásá­ra. A tudósok véleménye szerint a Káspi-tenger környéki síkság mé­lyén gazdag ásványolaj és gázkész­letek rejlenek. Egy feltaláló kálváriája A foto szenvedélyes híve — ez a bűne csupán. Nem akart fel­találó lenni, nem vágyott dicsőségre, hírnévre; a pénz, a jutalom sem foglalkoztatta túlságosan. Szereti a színes fényképezést, elmé­lyedő, gondolkodó ember. Tíz esztendeig kísérletezett éjjel és nappal, vasárnapjait, szabad perceit áldozta rá, és azon törte a fejét, hogyan küszöbölhetné ki a hibákat. így született meg az eredxnényösszesítő próbacsíkozó és színszűrő meghatározó berendezés a színes pozitív képek kidolgozásához. A találmány Kiss Gyula taranyi iskolaigaz­gató-helyettesé, s 20 százalékkal osztozik benne kollégája, Varga Jó­zsef. Biztató kezdet 1958-at írtak, amikor Kiss Gyula megjelent az Országos Találmányi Hivatalnál, s be­jelentette alkotását. 1959. szep­tember 18-án kihirdették a szabadalmat, s az elfogadási végzést 1960. március 25-én kapta kézhez. A szabadalom száma 147 600, rendszáma KI— 395/6. De 1960-ig és napjainkig na­gyon sok minden történt. A bonyodalmakat végigvezetni csak tőmondatokban lehet, hisz a feltaláló 119 aktát, öt­féle rajzot őrizget tanulságul az utókornak.., A bejelentést követő hónap­ban — mert így szó t a * javaslata — megvalósítót kere­sett a feltaláló. A Gamma op­tikai Művekhez fordult, s em­lékezete szerint ragyogó fo­gadtatásban részesült Vass igazgató és Láng főmérnök nagy érdeklődéssel fogadta, s másnapra szakértői bizottságot hívtak össze. 1958. november 25-én mintegy 25, Kiss Gyula számára ismeretlen szakértő előtt bemutatta és megvédte találmányát. A vitát Dobrányi Géza országos hírű szakember foglalta össze, később azonban már másként, korántsem elis­merően és »hivatalosan-« nyi­latkozott. Voltaképpen ekkor kezdődött a kálvária... Tapasztalatlanság A szakértői vélemény csak xz. emlékezetben ól, jegyző­könyvet nem vezettek, Kiss Gyula nem követelte. Bizalom­mal fordult a Gammához, úgy érezte, elsősorban nem az ő érdeke, hogy találmányát meg­valósítsák. Szakértői vélemé­nyekről tehát sehol sincs do­kumentum, csupán a szabada­lom bizonyít s a töméntelen akta. Ez csak akkor tűnt fel az alkotónak, amikor jóval később a »Licencia« Találmá­nyokat Értékesítő Vállalat fi­gyelmeztette: »Minden publi­kációtól óvakodnia kell, mert ez újdonságrontó.« S ő biza­lommal bemutatta találmányát a Gamma tanácstermében... És még egy bizonyíték arra, hogy a találmány érdekli a gyárat: Láng főmérnök ott- fogjá a készülék bemutató pél­dányát »kalkuláció és kons­trukció fölmérés elkészítésére«. Tehát foglalkozni kíván vele A másfél hétre ígért válasz azonban késik. Kétszeri sürge­tésre 1959. január 31-én a Gamma »a bemutató és az OFOTÉRT kedvező véleménye alapján« kéri a találmány mű­szaki leírását és megkaoja November 25-től március ld-ig húzódik az ügy, a találmány nem rut el a szerkesztésig. Kiss Gyula jogával élve visz- szakéri találmányát. Indoka: a gyár sorozatosan megszegte ígéreteit, a készüléket tehát más úton kívánja hasznosíta­ni. Ezután durva hangú leve­lek váltják egymást; késve furcsa bonvodalrrnak titán a Vá^-riitáke* is visszakapja. Dr. Tekulics Imre jogtanácsos le­velében (44/T.959. sz.) ezeket ír- ia: »Az értekezleten megoszlott a vélemény, másrészt az ELEKTROTMPEX nem helye­zett kilátásba megrendelést, az OFOTÉRT pedig csak igénybe­jelentést ígért, de ezt sem ad­ta meg.« Ezzel szemben az OFOTÉRT igénybejelentésének másolata a feltaláló birtoká­ban van 1959. január 21. Door- né—Nagvker. o. jelzéssel. Igaz, később kiderítették, hogy ez nem szabályos (1). A MOM nem vállalja Az OTH javaslatára Kiss Gyula a Magyar Optikai Mű­vekhez fordul. Kérésükre 1959 április 18-án mintákkal együtt elküldi a műszaki leírás*. A válasz három hónapig várat masára, végül július 17-én megérkezik: »Egyszemélyi el­bíráló határozata alapján nem kívánunk vele foglalkozni. Forduljon a feltaláló a kisipá- ri szövetkezetekhez.« Elutasítás. Az egyszemélyi bírálatot furcsának tartjuk, ki­váltképp, ha három hónapig tart. A találmány anyaga visz- szaérkezetL Kiss Gyula Dobrá­nyi Gézához fordult, kérte, hogy a Gammában elhangzott véleményét küldje meg írás­ban. Válaszra sem méltatta... Bonyodalmak az OFOTÉRT-nál Kényszerhelyzetében a fel­találó 8—10 szövetkezettel le­velez — eredménytelenül. Az OFOTÉRT azonban — igazga­tója maga is részt vett a gam­mabeli bemutatón — újra ér­deklődik, s 1959. október 14-én kéri az anyagot A feltaláló nem küldi, mert értesült róla, hogy az ELEKTRO IMPEX — alfol ugyancsak láttak fantá­ziát a találmányban — »bél­és külföldi értékesítés szem­pontjából szükségesnek tart­ják gyártását« — átküldte a le­írást az OFOTÉRT-nak, s azt nem kapta vissza. Az OFO­TÉRT újra ír, hogy a talál­mány kivitelezésére megálla­podást kötött a Munkaügyi Minisztérium 14. tanintézeté­vel. Szüksége van tehát a mű­ködőképes prototípusra és a kezelési utasításra. 1960. de­cember 22-én ugyancsak a ke­reskedelmi vállalatnál számos szakember közreműködésével jegyzőkönyv készül, ebben megállapítják: »A találmányt megvizsgáltuk, forgalombaho- zatalát kívánatosnak tartjuk.« Ezután pontokba foglalták, hogy kinek mi a feladata az előkészítésben. A feltaláló tel­jesítette feladatát, de csak ő... Megszűnik a szabadalom oltalma Közben egy szerencsétlen eset is közrejátszik, hogy még elkeseredettebbé tegye a felta­lálót. A találmány szabadalmi illetékét egy nappal később fi­zették be (a végzés nyomtatvá­nya félreérthető), s ezért az 1895. évi XXXVII. törvény 19. paragrafusa 3. pontja szerint a szabadalom oltalmát megszün­tették. Fellebbezés az OTH- hoz, a Fővárosi Bírósághoz, a válasz a törvény nevében — jogosan — elutasító. Vigaszta­ló levél jön a feltalálóhoz: az OTH vezetője, aki igen jóin­dulatúan kezelte ügyét, így nyugtatja meg: »Nem lenne helyes, ha ön emiatt... elvesz­tené az új keresése iránti ked­vét, mert ezzel önbecsülésének és a népgazdaság érdekeinek ártana.« (1961. ni. 1.) Bármily jóindulatú, de gyen­ge vigasz... 180 fokos fordulat Emlékezünk még az OFO­TÉRT jegyzőkönyvére? 1961. április 28-án, tehát az előzőt követő negyedik hónapban fe­je tetejére áll minden. Hom­lokegyenest ellenkező megáila- oítás kerül a jegyzőkönyvbe. Tgaz, a szakértők — köztük Dobrányi Géza — csak » vem hivatalos« minőségben voltak hailandók nyilatkozni, de azért megállapították: »A ta­lálmány a gyakorlatban nem alkalmazható.... Csupán egy fekete-fehér úgynevezett pró- bacsíkkészítő készülék szüksé­ges, ami jelenleg gyártás alatt van, és rövidesen forgalmiba is kerül«. íratik pedig ez ak­kor, amikor az OFOTÉRT már tárgyalt a kivitelezővel a ta­lálmány ügyében. És megszü­letik egy újítás a vállalaton belül, bár a fekete-fehér pró­bacsíkozó szerepel Kiss Gyula műszaki leírásában is, erről 1958 óta tudnak... 1961. augusztus 14. A Talál­mányi Hivatal újra próbálko­zik, kéri az anyagot, mert ha­zánkban megszűnt a szabada­lom oltalma, át kívánják adni az NDK és Csehszlovákia ta­lálmányi hivatalának. Októ­ber 27-én újabb levél: -Megj kaptuk a leírást, de nem küld­hetjük el, mert akkor nem marad anyag az ügy hazai ten vábbvitelére. (A meg nem ér­tés és aktatologatás után ugyan ki gondolhat még ha­zai próbálkozásra?) A Talál­mányi Hivatal, mely ezt írna: a rajzok nem megfelelőek (nem is lehet kívánni a feltalálótól* hiszen nem mérnök, hanem pe­dagógus. Szerk.), a kisérleli *gyártásnál szükség van a fel­találó közreműködésére, ezért keressen gyártó kapacitást Kaposváron, Pécsen vagy Nagykanizsán... Találkozás a kálvárián A Gamma igazgatója, Vass elvtárs 1961. december 19-én már nem emlékszik az esetre* régen volt. Láng főmérnök nem fogadhat, a minisztériumba megy éppen. Rendelkezésünk­re bocsátanak néhány beosz­tottat, akik vajmi keveset tud­nak az esetről, azonban felvil­lantják az alapvető ellentmon­dás lényegét: a gyár nem gyárt­hat konkrét megrendelés nél­kül (a felszerszámozás sokba kerül), a kereskedelem viszont nem rendelhet, csak akkor, ha látja, amit rendel, tehát leg­alább a prototípusnak el kt-U készülnie. Ezért maradt el a gyártás vagy másért — nem tudom megállapítani. Az OFOTÉRT igazgatója. Somogyi elvtárs szerint a ie- legi technikai fölkészült­séget föltétlenül segítené a találmány megvalósí­tása; mindenki elismerte, tehát érdemes volna megvaló­sítani. Ö évi 500 készülék ren­delését helyezte kilátásba, ezt papíron nem kérte tőle a Gam­ma. Somogyi elvtárs szerint egyet­len probléma merülhetett föli hogy csak akkor érdemes gyár­tani a színszűrő meghatározót, ha exportálni is lehet. Ez logi­kus érv, azonban itt emlékez­tetek az ELEKTROIMPEX levelére (1960. XII. 8.), mely­ben kilátásba helyezte a talál­mány exportálását. A két ellentmondó OFO- TÉRT-jegyzőkönyvről nem tud az igazgató. Kiss Gyula talál­mányáról viszont nem tud dr. Pintér, az újítási előadó, csak »hallott róla«. A nagykereske­delmi osztály vezetője, Mészá­ros elvtárs nem tud iratokat produkálni, mert a megbízott személy, Nagy István éppen újítási visszaélések kapcsán letartóztatásban van, s hogy az OFOTÉRT-beli újító. Póth Ti­bor bevezetett művének mű­szaki leírása hol van, senki sem tudia. E beláthatatlan káosz láttán mi maradhat még, ami az alkotóra vár? Mert mindent megkapott, ami Somogvi elvtárs szavaival él­ve kfiár annak, aki messze van a tűztőL.. Hová lett Láng főmérnök elvtárs lelkesedése, Dobránvi Réza megalapozottnak vélt első nyilatkozata? Mi történt az OFOTEHT nál aa igazgató tudta nélkül, miért »egyszemélyi szakértő- bírál a MOM- nál, miért nem mer egyetlen szakember sem felelősséggel nyilatkozni a találmányról, miért van az, hogy Iszonyú ellentmondás terpeszke­dik a gyártó vállalat és a kereskedelem közé, miért támad iríg- ség a szakemberek között, ha kívülálló old meg technikai nehézségeket, és egyáltalán: megvalósításra érdemes találmányról van-e szó szerin­tük ezek után? Ezekre a kérdésekre nem vagyok hivatott válaszolni. A találmány értékét nem vonhatom kétségbe, ahhoz papírra fektetett szakértői véleményezés kell, s a dokumentumok is mást monda- ak. De Igenis szót emelhetek a módszer ellen, az nktatologatás, a huzavona ellen, mely kétségek közt gyötrődteti az alkotót. A tízévi kísérlet tetemes áldozatba került, anyagi áldozatba is; az uíazgatás és levelezés, a kilátástalan harc, a meg nem értés is elkeseríti az embert, akinek egyetlen vágya, hogy közkincCSé tegyék találatán' át. 1958. október 9-én kezdődött, s még mindig nincs vége. A sá­lak bonyolultak, alighanem bírósági vizsgálatra van szükség ahhoz* hogy végre az alkotó is tisztán lásson, a találmány pedig eljusson rendeltetési helyére. lávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom