Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1961. december &. Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki nagygyűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) hozzátartozik, a szocialista tör­vényességhez, hogy a bűnös rettejJRi a törvény erejétől. Mi felszámoltuk a szemé­lyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak visszaté­rését! Milyen problémák vannak a személyi kultusszal, ha már azt egyszer felszámol­tuk? — .vetette föl, a kérdést Kádár János. — Létezik egy olyan határozat, hogy nálunk sem utcát, sem gyárat ' nem szabad élő személyről elnevez­ni. Ezt a határozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta meg is . tartjuk. Viszont korábbról még maradtak ilyen elnevezések, és ezeket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De nem a név a döntő, hanem az, hogy az üzemben vagy szövet­kezetben milyen a szellem. Sokkal inkább ügyelnünk kell arra, hogy az emberekben még meglévő rossz szemléletet le­küzdjék. Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dogmatikus, szektás módon gondolkodó emberek. Harcolunk ezek­nek az embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat. — Hét-nyolc évvel, ezelőtt sok ember gondolkozott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlékeznek még erre? Olyan emberek voltak ezek, akik legszívesebben, tíztagú partot szerveztek volna az or­szágban, mert a .végén talán már önmagukban sem bíztak. Hogy volt ez annak idején? Vegyenek elő egy embert, és kezdjék neki mondogatni: te gyanús vagy, te az imperialis­ták felé kacsingatsz. Először megijed, aztán remeg. Az ilyen módszerekkel addig taszigálták az ellenség oldalára, amíg vé­gül is némelyiket valóban si­került odalö'tdösni. Az. effajta káros szemléletet leküzdöttük. Most jó alkalom nyílik arra is, hogy kissé jobban viselők általában normálisan dolgoznak. * ■ De még mindig jelentke­zik az önzés, a harácsolás hajlama: ha az ilyen haj­lam vezető beosztással pá­rosul, az közveszélyes. Vigyáznunk kell arra, hogy senki se élhessen vissza beosz­tásával. Vannak nálunk bizo­nyos szolgáltató vállalatok, például a vízvezeték-szerelők, a villanyszerelők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egy vállalati igaz­gató mennyezete ázik be, mint­ha egy vállalati segédmunkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van. — Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban lévő, ha­talmat» gyakorló emberektől, hogy inkább még azzal se éljenek, amihez joguk van, sem­mint visszaéljenek befo­lyásukkal és azokkal a le­hetőségekkel, amelyek be­osztásukból adódnak. Hogyan képzeljük el a régi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc évvel ezelőtt szektás volt. Azt mór elfelejtettük ne­ki. Azért vegyék elő, 'ha még ma is szektás nézeteket vall. Mi ugyanis nem fogjuk megtűrni a pártban azt az embert, aki a párt egész tevékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bi­zalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előrehaladni. (Nagy felel saját népe és a nemzetkö­zi munkásmozgalom előtt. Fölvetették azt is, kötelező-e egyik párt kongresszusának ha­tározata egy másik pártra: kö­telező-e például a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. vagy XXII. kongresszusának hatá­rozata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen igénnyel soha egyetlen párt sem lépett fej. Magától értetődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező. De úgy tartjuk, hogy mi, má- gyar kommunisták kötelesek vagyunk minden nálunk alkal­mazható forradalmi tapaszta­latot tanulmányozni és saját, pártunk gyakorlatában haszno­sítani. ügyre vegyük, hogyan visel- haps.) Nagyon fontos, hogy áí­kednek az emberek a köz- ügyekben, hogyan gazdálkod­nak a köz javaival. A tisztség­ig ----- V -V .--­l andóan és folyamatosan erő­södjék a párt és a nép kapcso­lata. Minden kommunista pártnak egyforma a felelőssége Ha a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. vagy XXII. kongresszusa adott olyan eszmei fegyverzetet, amely segítheti a mi har­cunkat. azt kötelesek va­gyunk tanulmányozni és saját viszonyaink között értelemszerűen alkalmaz­ni. Így fogjuk fel mi ezt a kong­resszust is. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXII. kongresszu­sa nagyon erős eszmei fegyve­reket adott a. világ valamennyi kommunista és munkáspártjá­nak, igy a Magyar Szocialista Munkáspártnak is. Saját érdekünk, hogy a jó tapasztalatokat figyelembe vegyük, A Szovjetunió Kommunista Partja ismét nagy segítséget nyújtott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjá­nak azzal a határozottsággal, amellyel a XXII. kongresszu­son fellépett a személyi kul­tusz maradványai ellen. Ezzel kapcsolatban különböző kérdé­sek is fölvetődnek. Mi azt vall­juk, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja az a párt, amelynek történelmi múltjy következtében óriási tapaszta­lata halmozódott fe), tehát az a párt, amelyiktől minden kommunista és munkáspárt tanulhat. Nos, fölvetődik a kérdés: van-e vezető párt a nemzetkö­zi. kommunista mozgalomban, van-e esetleg több vezető párt? A nemzetközi kommu­nista mozgalomban most vi­lágszerte teljesen önálló és egyenjogú pártok tevékeny­kednek. A nemzetközi kom­'télen is nyáron is asztali sraRrsnioKBAN munista mozgalomban tehát nincs sem fölé-, sem aláren­delt párt, s nincs is szükség külön vezető pártra, sem egy­re, sem többre, Mire . van szük­ség? Arra, hogy a világ kom­munista és munkáspártjai idő­ről időre összegyűljenek, meg­vitassák a közös tapasztalato­kat, kialakítsák a közös vona­lat és a közös határozatot, az­tán azt mindegyik tartsa ma­gjára tnézve kötelezőnek — amint jelenleg az 1960. évi Moszkvai Nyilatkozatot tekin­tik saját tevékenységükre kö­telezőnek a kommunista és munkáspártok. Véleményünk szerint minden kommunista pártnak egyforma a felelőssé­ge; minden kommunista párt és érvényesítsük előrehaladá­sunk meggyorsítására pártunk harcában. Vannak persze, akik most okoskodnak. Egyesek így: íme, Sztálin koporsóját kitették a mauzóleumból — tehát új sze­zon következik a jobboldal számára. Olyasmit is hallot­tam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát ledöntöttek. Ne hara­gudjanak, hogy most erről be­szélek. de ez igen fontos do­log. Én a következőket mon­dom : ha az a szobor ma is ott állma, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben vagy januárban el kell távolí­tani. Akik viszont, a Sztálin- szobrot ledöntöttek, nem azért tették, mert' Sztá­linnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kommunizmust. Őket tehát sohasem rehabilitáljuk. Olyasmit is hallani mostaná­ban., hogy azoknak, a revizio­nistáknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a személyi kultuszt szidták. Neon kevés olyan ember is van, aki 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy valamilyen liberális fo­lyamat következik a koniinu- nista pártokban,' így nálunk is. Ez persze tévedés. A mi párt­építési elveink a XXII. kong­resszus után is ugyanazok ma­radnak, mint az elmúlt öt év ben voltak. Önök tudják, ki ehet a mi pártunk tagja. Nem akarom ezt most részletezni, de egy nagyon egyszerű meg­határozást azért tudnék mon­dani. Azt ajánlom, hogy a kö­vetkezekre ügyeljenek: minél több olyan párton kívüli legyen — erre kell törekednünk, így kell dolgoznunk —, * akit szívesein látnánk a párt tagjai között. Ez az egyik célunk. A másik: minél kevesebb olyan em- ber legyen á párt tagjai között. akit szívesebben látnánk a párton kívül. (Nagy taps.) Ezen az alapon lói eligazodhatunk. A mi pofli- t.ikámk alapján ítéljük meg az embereket, és mindig azt mér­legeljük: erősödik-e a pari, ha az az ember bekerül a pánt tagjai köze, vagy talán attól erősödik a párt, ha másokat kiteszünk. Ez a pártépítés leg­fontosabb követelménye. Kádár elvtárs ezután aláhúz­ta: a XXII, kongresszus eszmei fegyverzetét föl kell használ­nunk saját építőmunkánk meg­gyorsítására. Az eddigi ered­mények nagy erőt adnak a to­vábbi feladatokhoz. Pártunk épp a XX. kongresszus tapasz­talatainak hasznosításával öt év alatt nagy győzelmeket aratott. Most az a feladatunk, begy magasabb szinten foly­tassuk a munkát. Tudják, hogy az iparban a ter­melést 12 százalékkal növeltük a- tavalyihoz képest. Az első tíz hónapban túlteljesítettük a tervet. S ami talán ennél is sokkal fontosabb- a termelés növekedésének 70 százaléka a termelékenységből adódott. Nagyot léptünk előre a mező­gazdaság szocialista átszervezé­sében is. Sok tekintetben fej­lesztettük a termelést. Sajnos, az Idén megnyomott bennün­ket az aszály, amely elvitte a takarmány egy részét. Ebiből különböző nehézségek és bajok származnak. Az év első nyolc hónapjában a piaci árak ala­csonyabbak voltak a tavalyi­nál. Az aszály miatt a krump­lival, a hagymával és még né­hány más cikkel nehézségek vannak. Októberben-novem- berben a piaci árak magasab­bak, mint tavaly ilyenkor vol­tak. Az aszály tehát nyom ben­nünket. Ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk bizonyos élelmiszereket — burgonyát és hagymát is —be­hozni, hogy az aszály okozta nehézségeket leküzdjük. Mást nem tehetünk. A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban még ilyen aszályos évben is meghozta a maga eredményét. Ha nem lenne szocialista mezőgazdaság, az idei aszály miatt az egyéni pa­rasztok tízezrei mentek volna tönkre úgy. hogy 15 évig sem tértek volna magukhoz. Most pedig mint tsz-tagok nem mennek tönkre, együtt dolgoznak, s az idei mezőgazdasági termés — hála a jó gabonatermésnek és az állatállomány növekedésé­Az eddigi helyes politikát folytatjuk tovább nek — az aszály ellenére is el­éri a tavalyit! Ez pedig az át­szervezés, a szocialista mező­gazdaság első nagy vizsgatéte­le és eredménye. Az évi felvá­sárlás összes értéke szintén el­éri a tavalyit, ami nagyon jó eredmény ilyen súlyos aszály után. A szocialista mezőgazdaság ereje mutatkozik meg abban, hogy most az őszi munka — ami már a jövő évi kenyeret, takarmányt, állattenyésztést szolgálja — sokkal jobban megy. mint tavaly. A kenyér- gabona vetésében 99.6 száza­léknál tartunk, a' mélyszántás pedig 53—54 százaléknál. Más szóval a jövő évi kenyér, a jö­vő évi takarmányalap jó elő­készítést kapott. Vannak eredményeink, még­hozzá igen szépek, és vannak gondok is. Ilyen körülménye-: között élünk és dolgozunk, s ami a legfontosabb, az eddigi helyes politikát folytatjuk to­vább. Elvtársak! A XXII. kong­resszus után azt szeretném mondani, hogy a mi politikai irányvona­lunk nagyon hosszú időre stabilizálódott. Lehet tehát nyugodtan élni és dolgoz­ni, s tanulmányozni, ho­gyan lehet ezt a politikát még jobban végrehajtani. Pártunk Vll. kongresszusa he­lyes irányt szabott. Van ötéves tervünk, amely megfelel szo­cialista építésünk, céljainak. Ezt á tervet valóra váltjuk, a nehézségeket pedig leküzdjük. Sem barát, sem ellenség előtt nem titkoljuk — folytat­ta a továbbiakban Kádár elv­társ —, hogy mi a magyar—szovjet barátságra támaszkodunk. Csepel forradalmi múltja Az utóbbi évben sokat lehetett hallani arról, hogy vannak ne­hézségeink, vannak feszültsé­gek a népgazdaságban. Mi az igazság? Nehézségeink vannak, és mindig is lesznek, mert a szocializmus építése miniig megkívánja az erők megfeszí­tését. Olyan nehézségeink is van­nak, amelyek bizonyos általá­nos elmaradásból adódtak, Gondoljanak arra, hoc’ 1953 nyarától 1956 nya­ráig cikcakkban haladt a fejlődés, hol balra fordí­tották az ország hajójának orrát, hol jobbra. Azokban az években elmarad­tunk az iparfejlesztésben és a mezőgazdaságban is. Ugyanezt mondliatjuk az iskolaépítésre. Nem fejlesztettük a honvédsé­get sem. Mindezt pótolnunk kellett, öt év alatt rengeteget pótoltunk az elmaradásból. Rengeteget! Talán a legna­gyobb részét pótoltuk, de még nem az egészet. Most ebből adódnak a fel­adataink. Önök nagyjából is­merik az idei eredményeinket. Támaszkodunk a varsói szer­ződés szervezetére, támaszko­dunk a szocialista táborra^ a nemzetközi kommunista moz­galomra, a fcékemozgalom ere­jére. (Nagv taps.) S ha ilyen erőkre tudunk támaszkodni — mint népünk egyetértése, a szocialista tábor összefogása s a világ békemozga'ma —, ak­kor minden nehézséget leküzd- hetünk, mindén feladatot meg­oldhatunk. Hazánkban befeje­zéséhez közeledik a szocialista társadalom alapjainak lera­kása. Meggyőződésem, hogy a kö­vetkező években meggyorsul előrehaladásunk. Nemzetközi viszonylatban megoldjuk a né­met kérdést, s megvédelmezzük a békét. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kommuniz­mus, a béke ügye az egész világon győzedelmeskedni fog. Ez a mi perspektíváink, ezért dolgozunk. Tőlünk függ, mi­lyen gyorsasággal megyünk előre. Beszédének befejező részében Kádár János részletesen be­szélt Csepel forradalmi múltjá­ról, majd nagy elismeréssel szólt a gyárban tapasztaltak­ról. 9 a szocialista építésben elért eredményei alapját! mondha­tom: a szonnovóiak jó helyre szánták ezt a zászlót — jelen­tette ki a többi között Kádár János elvtárs; Kádár elvtárs végezetül az égész gyár minden dolgozójá­nak szívből jó egészséget, sok .sikert kíván, Beszédét -hosszan tarló, lelkes, nagy tapssal fogadták a nagygyűlés részve­vői. Ezután Kádár János a nagy­gyűlés részvevőinek tapsa kö­zepette átnyújtotta a gorkiji Vörös Szormovo gyár dolgozói által ajándékozott, vörös zász­lót és a gyárban készült hajó kicsinyített modelljét. Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fém­művek pártbizottságának tit­kára a gyűlés részvevői nevé­ben megköszönte az ajándékot, s a többi között hangoztatta: A szovjet elvtársak ajándé­kait úgy fogadjuk, mint a nemzetközi testvériség, egyet­értés jeliképét. Azt hiszem, a gyűlés egységesen felhatalma­zást ad a pártbizottságnak, hogy megírjuk a Vörös Szor­movo munkásainak: köszönjük ezt az. ajándékot, ezt a jelké­pet és szívből kívánunk nekik sok sikert a kommunizmus építésében. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE-éOS Óvatos derűlátás Több mint két hónappal ezelőtt a nemzetközi helyzet ér­tékelésével foglalkozó cik­künkben viharfelhők gomoly- gasáról írtunk és arról az ag­godalomról, mely a »-borult ál­lapot állandósulásától, sőt magától a vihar kitörésétől fél. A körülményeket elemezve azonban a következőket mon­dottuk: »A helyzetet jelenleg a szocialista országok részéről a béke érdekében végrehajtott határozott intézkedés és a fennálló problémák megoldá­sára vonatkozó tényleges tár­gyalási készség jellemzi.« Az azóta eltelt időszak bebi­zonyította ennek a politikának a helyességét, a bekövetkezett újabb intézkedések pedig még jobban aláhúzták azt a tényt, hogy a szocialista országok va­lóban a fennálló problémák tárgyalások útján történő ren­dezésére törekszenek. A go- molygó felhők között itt-ott ki­villant most a napsugár, és a békére vágyó emberiség re­ménykedve lesi a vastag felhő­réteg továbbá ritkulását. Amilyen hibás volt abban az időszakban áz a hangulat, mely biztosra vette a vihar kitöré­sét, ugyanolyan káros volna, ha az enyhülés jelei már most túlzott derűlátással töltenének el bennüket. A XXII. kongresszus a kom­munizmus építése tervének történelmi jelentőségű nagy megvitatása volt.- A Szovjet­unió. népeinek és végső fokon az egész emberiség érdekeit szolgáló nagyvonalú terv meg­valósítása azonban csak békés körülmények között képzelhe­tő el a megszabott határidőn belül. Ebben a vonatkozásban ezen nemcsak azt kell érte­nünk, hogy a hidegháború nem megy át »meleg« háborúba, hanem azt is, hogy a békés egymás mellett élés megvalósí- •tása során a két rendszer kö­zötti verseny , döntő részben gazdasági síkon folyik, és jó­részt kiküszöbölődnek a hideg- háborús körülmények. A ránk kényszeritet.t fegyverkezési verseny, a rakétákra és at.rm- kisérletekre költött milliardok veszélyeztethetik a kommuniz­mus fölépítése tervének végre­hajtását. Ebből világosan következik — és a XXII. kongresszus vo­nala minden vonatkozásban ezt tükrözte —, mindent meg­teszünk azért, hogy biztosítsuk a békés föltételeket épíiőmun- kánkhoz, anélkül azonban, hogy alapvető, tehát magát az épitőmuvkát veszélyeztető kér­désekben engednénk. fl közelmúlt néhány eseménye is világosan bizonyítja, hogy a Szovjetunió és a szocia­lista országok készek a tárgya­lások érdekében nagyfokú ru­galmasságot tanúsítani, és le­hetőséget biztosítani a másik fél számára, hogy megtegye a megegyezést szolgáló közeledő lépéseket. Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson kijelentette, hogy ha a nyugatiak tényleges tárgyalási készségről tesznek tanúságot, akkor a Szovjetunió nem ragaszkodik ahhoz, hogy ez év december 31-ig aláírja a német békeszerződést. Ez válasz volt arra a nyuga­ti kifogásra, amely azt hangoz­tatta: azért nem ülnek le tár­gyalni, mert a Szovjetunió ul­timátumszerű dátummegjelölé­se súlyos p v 1 izsveszteséget jelentene szál kra. Nos. ha csak erről van szó, akkor a tárgyalások érdekében nem kell csökönyösen ragasz­kodni valamilyen dátumhoz. A kérdés csak az, hogy ez­után a nyugati hatalmak való­ban hajlandók lesznek-e ér­demben tárgyalni Nvugat-Ber- lin problémájáról és a német kérdésről, vagy megpróbálják-e továbbra is félrevezetni Köz­véleményüket azzal, hogy a Szovjetunió áll a tárgyalások útjában? Az a körülmény, hogy a ma­gunk részéről nem ragaszko­dunk mereven a december St-i dátumhoz, két tanulság levo­nását teszi szükségessé. Az egyik az, hogy ezzel nem mondtunk le terveinkről, azaz az NDK megerősítéséről és Nyugat-Berlinnek mint kém­központnak kiküszöböléséről. A békeszerződést az NDK-val alá fogjuk írni. A másik tanulság, amit le kell vonnunk az, hogy a tái- gyalások időszakának külpoli­tikai vonalvezetése bonyolult és sokirányú, és ha statikus szemlélettel próbálunk köze­ledni hozzá, akkör bizony ne­hezen válik világossá előttünk. Meg Leli érteni, hogy a tár­gyalásokon alapuló diploma- - ciának számos finom taktikai lépése van, amelyek végső fo­kon mind az elérendő straté­giai célt szolgálják különböző formában. A tárgyalások dip­lomáciája a magas színvonalú sakkjátékhoz hasonló, ahol nagyvonalú és rugalmas kom­binációkon keresztül vezet el az út a győzelemhez. A tár­gyalások kétoldalúak, és ter­mészetszerűen mindkét fél ré­széről föltételeznek közeledő lépéseket. A Szovjetunió felhívta Finn­ország figyelmét arra a ve­szélyre, amit a Német Szövet­ségi Köztársaságnak a Balti- tengerre való kijutása és a Skandináv-félszigeten a NATO örve alatt történő elhelyezlte- dése jelent. Említés történt ar­ról is, hogy ezzel párhuzamo­san olyan belpolitikai törek­vések jelentkeznek Finnor­szágban, amelyek győzelemre .jutva a NATO-politika mellé állíthatnák az országot, kibil­lentve semleges helyzetéből. Kekkonen elnökkel lezajlott tárgyalások alapján a Szovjet­unió mégelégedett á puszta fi­gyelmeztetéssel, hogy ezzel megerősíti Finnországban a (Folytatás a 3. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom