Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-18 / 272. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. november Ä CÁ QipÍQljítáSL Vjtő-lgiUaláMmi, csütörtökön és pénteken orvosok és osztályos nővérek oktatják őket Első felvételünk abban a szobában készült, ahoi kötelező a mosoly. A cumiért sokszor síró babák nem mosolyognak ugyan mindig vissza a barátságos, kedves arcokra, de a kis nővéreik előlegezik a kedvességet, a szeretetteljes gondoskodást Ennek az apró legényké- nek a szeméből is patakzottak a könnyek, de amikor Pécsi Magdolna ölébe vette, és cumi ztatni kezdte, megfeledkezett a sírásról, és még a fényképezőgéptől sem ijedt meg. Horváth Gyuláné a belgyógyászaton segíti a betegek fölépülését. Mindössze pár pillanat telt el a csengetés után, a nővérke máris megérkezett. Gyengéd kézzel fölsegítette a beteget, és segített a gyógyszer bevételénél is. A keserű pirula így talán nem is volt olyan nagyon keserű. A műtő sem szokatlan a leendő ápolónőknek. Sandrik Mihályné és Szálai Erzsébet nővérek gondosan előkészítik a műtéthez szükséges eszközöket, s beöltözve várják az orvost. A marcali kórházban egy éve képeznek ápolónőket Most 14 nővérke készül ápolónői, gyermekgondozói hivatására. Hetenként háromszor: kedden, > >vy ÍV., ^ v v ^ % ......» • - .................... ... ■ N emkívánatos szomszédság | R IC A A nagybajami iskola 1954-ben kapta meg a volt uradal-< ml kúria épületét a hozzá tartozó istállóval együtt. Az iskola < tőszomszédságában álló istálló rendeltetését a rajta tevő' tábüa így jelöli meg: »A Békáspusztai Mémteltep Nagybajomig Fedeztető Állomása." A helyzet csaik valamivel jobb, mint} 1954-ben volt. Ugyanis most nem az utcai, illetve az iskola-} udvar felőli első részben biztosítják a lóállomány utánpótlását, hanem valamivel hátrább. Nos, á szomszédság igen sok gondot okoz az iskolának.. A tantestület tiltakozott az épület ilyen célra való felhasznál lása ellen, de ragaszkodott az épület tulajdonjogához is. A ^ községi tanács kétségbe vonta a tulajdonjogot, a békáspusz-^ taiak pedig hallani sem akartak arról, hogy máshová vigyék ( a fedeztető állomást. ■ A vita elmérgesedett, majd 1956-ban kompromisszumot < kötött a tanács és az iskola: az épület az iskola tulajdoné-< ban, a fedeztető állomás pedig, az istállóban marad addig, »•amíg a helyi tanács más, megfelelő épületet nem tud az- említett, állomás rendelkezésére bocsátani". Az iskolaudvar ésí g fedeztető állomás közé falat emeltek. Kár azonban, hogy a( fal hangot nem szigetel: az állattenyésztési szakember ve-} zényszavai — enyhén szólva — nem segítik elő a fiatalság < nevelését. • Furcsa, hogy bár minden fórumon elismerték az iskola} igazát, mégsem változtattak a helyzeten. Fedig ha a községi < tanács utánanézne, valószínűleg találna módot a fedeztető ál- ^ lamáson levő 9 lónak az elhelyezésére. — Nem merült föl ezzel kapcsolatban semmi kívánság az) iskola részéről az utóbbi években — hallottuk a tanácstitkártól. Ebben az iskola vezetősége a hibás. Tudtak arról,} hogy a tsz-ek megalakulása után már van lehetőség a fedez-} tető állomás áthelyezésére. Mégis a »»békesség kedvéért« ar-) ra vártak, hátha »magától megoldódik" a dolog. Annál ke-} vésbé érthető ez a békés belenyugvás, mivel idől&zben be-} vezették a gyakorlati oktatást; tanműhely kellene, a mosta-< ni ugyanis nem felel meg a követelményeknek. Körzetésí-} tették az iskolát, napközire is szükség lenne. Tehát épüle- } tek kellenének. Megfelelő átalakítással jól felhasználhatnák) az istálló épületét is. Az iskolának és a tanácsnak össze kell} fognia e nemkívánatos szomszédság mielőbbi megszüntetéséért. W. E. Segítsék a gazdasági vezetők is a művelődési élet föllendítését Büszkék a Csurgói Faipari Vállalat dolgozói az alig fél éve használatban levő ebédlő és művelődési terem épületére. Tulajdonképpen étkezőhelyiségnek készült, de kulturális rendezvényekre is alkalmas. Hogyan lehetne eleven művelődési életet teremteni az üzemben? Egyelőre csupán néhány színdarab bemutatása, a téli terv során elhangzó előadások és a KISZ-fiatalok néhanapján megtartott klubestje jelenti a művelődési életet. A Faipari Vállalat három műszakban termel. Ez sok akadályt gördít a művészeti csoportok megszervezése elé.' Emiatt hiúsult meg például az< énekkar és a tánccsoport meg-} alakítása. — Kellenének könyvek, tó-} lyóiratok, társasjátékok s egy! kis házi büfé is — hallottuk * Szabó Imrétől, a szakszerveze-} ti k'Ulftúrfelelőstől. Kellenek,' hogy az ivók, talponállók íüs-” tös, áporodótt levegőjét az} üzemi kultúrhelyiség tiszta le-} vegője váltsa fel. De akarat} kell ennek az új légkörnek a< megteremtéséhez. S szükség' van a gazdasági vezetők párt-' fogáséra i& . A halak meg az időjárás Olvasta Somogyi József, a »balatonlellei kikötő vezetője egyik országos napilap csü- ’törtöki számában a hírt: »»Egy nap alatt 360 mázsa halat foglak ki a Balatonból... Az adatok szerint 60 éve nem volt ilyen gazdag fogás." — Sajnos, nem a mi környékünkről szól ez a jó hír • mondotta. — Nálunk gyenge .most a »haltermés«. Bizonyos, ’hogy Fonyód meg Keszthely !táján fogták ki ezt a tömérdek bálát. Ebből arra következtethetünk, hogy még sokáig enyhe lesz az időjárás. Kemény }és korai tél előtt ugyanis a hajaik á Balaton keleti részébe, >a mély vízbe húzódnak. Ha nyugaton a sekélyebb vizet is ,elég »melegnek« találják, aktkor nem kell tartani a tél korai beköszöntésétől. * * * MOTORT NYERT a falu •egyik embere — akiről nem »minden alap nélkül terjedt el »a hír, hogy szeret a pohár femekére nézni. De a váratlan 'öröm, a nagy meglepetés egy- ,ből kiváltotta belőle a szent fogadalmat: vége a kocsmázás- „nak, a poharazásnak, mert it- .tasan nem lehet vezetni. Hogy •hasznát élvezze a csillogó új .jószágnak, ment, hogy letegye ,a vizsgát. Itt azonban meg- ,gyűlt a baj, mert úgy festett a dolog, hogy nem valami lélki- i ismeretes pontossággal verte a »fejébe a tudnivalókat. A bi- »zottság jóindulatú volt, .igyeke- »zett megkönnyíteni az izgalmas perceket — már amennyiben lehet egy ilyen vizsgán. — Mi a közhasználatban ismert legkisebb űrmérték? A »motorosok alapnyelvéhez tartozik! — tették föl a köbcenti- ,re vonatkozó kérdést. Látva, »hogy erre sem tud felelni, kisegítő gondolatokat igyekeztek teremteni a vizsgázó fejében .mondván, hogy gondoljon a »gyakorlati életre. Emberünk törte a fejét, törte, aztán váratlanul a homlokára csapott, ,s a fölismerés biztos tudatában »vágta ki: — Ja, persze! A stampedli!-. S~~~7 zzó haraggal mered_J tek egymásra, szavak C /» nékül, pedig mindkettőjüket ugyancsak .feszítették az indulatok. Mindössze fél éve házasodtak össze — apróhirdetésre. Azóta akárhányszor vitás ügyük-bajuk akadt, elátkozták a házassági hirdetések kitalálóját. Kivált Róza néni — ugyanis néni volt az egyik, bácsika a másik, fejüket jócskán behavazták az évek, és ketten pont száznegyven évesek voltak. Civakodá- saik közben szigorúan magá- zódtak, a világért, sem tege- ződtek volna. Most éppen kifulladva bámultak egymás szeme közé. Némán. Végre Róza néninek sikerült néhány mély lélegzetvétellel előnyhöz jutnia: — Szoknyapecér! — Satrafa! — Aszfaltbetyár! — Rövid eszű! — tajtékozta az öreg, aztán csöndesebben hozzátette: — Tyúk! Buta tyúk! De a már erre elmondandó választ jónak látta nem bevárni. Reumás derekáról megfeledkezve kapta a kalapot és a botot, s mire a feleség szóhoz jutott volna, már be is vágta maga inogott a parányi konyha ajtaját. Ez volt a leg- fejbekólintóbb tromf, mert kinek mondja el most Róza néni a magáét? A szavakat cifrázó méreg kitörése benn szakadt. No, nézd. milyen peckesen megy! — nézett az öreg után lopva az ajtó üvegén. Mosolyogj kálavolgat, mintha mi sem történt volna. Pedig történt! Visszahúzódott az asztalhoz, a bűnjelekhez. Ttt vannak! Itt! Még szerencse, hogy alaposan olvassa el a helyi újságot. így akadt erre az ominózxis hirdetésre is. Először csak gyanús volt, most meg a bűn tárgyi bizonyítékául szolgáit. Azt mondja: »Megismerkednék 60 évig szolid, jólelkű özveggyel. Nyugdíjam van. Fényképes leveleket a hirdetőbe. Békés öregség jeligére. 7453.« Fél évvel ezelőtt 6 is erre a hirdetésre írt, küldött kqpet. Igaz, hogy nem éppen mostanit. No, szóval gyanús volt ez a szóról szóra való megegyezés. Ma reggel aztán az öreg zsebéből kifordult két levél fényképekkel. Zsákmányával rögvest bevonult a kamrába, ott böngészte végig az ajánlkozó sorokat. Jószerével végig sem tudta gondolni a dolgot, hogy mi ütött a vénemberbe, mert igen elkapta a Szent Antal tüze. Már rontott is kifelé. — *Én nem vagyok magának elég szolid meg jólelkű? — így kezdte. A folytatást meg jobb nem is emlegetni. Azt mondta az a vén... — sokáig kereste a megfelelő szót — bigámista, hogy mindennel elégedett, csak a zsugoriságát nem bírja. Hát zsugoriság az, ha nem szórja a pénzt? Kettejük nyugdíja 1500 forint az ő rokkantságiiával. Jól be kell osztani, és ő azt hitte, jól osztja be. Van otthonos kis lakásuk, télire tüzelőjük, ruha meg élelem, ami kell. Maid mindennapra jut hús az asztalra. Jár három új- sáp, keHő az embernek, eay neki. Van rádió, már együtt vették, hogy ne legyen olyan süket csend. Hogy nem ad naponta sörözgetésre a vén per- nahajdernek? Nem ad és kész! Hát még mit nem? Igyon tejet az ilyen hajlott korú ember! Hogy azt nem adnak a vendéglőben, ahova eljárogat a barátaival? Miért nem adnak? Azért vendéglő, hogy kiszolgálják a vendéget! Ki mit kér! Mit gondol ez a.., ez a... olyan asszony ö, aki mellől el lehet nősülni, csak úgy ukmük- fukk? így szélhámoskodni. Hu- ligánkodni! Most meg füstöl ez a dög is, a tűzhely. Tulajdonképpen főzni sem kellene talán. Egye meg ebédre a leveleit meg a fényképeket a hirdetésével együtt. Ki hiszi azt, hogy az egészet csak rá- ijesztésből csinálta? Ki az a szamár?! Eddig jutott, amikor a szeméből kibuggyantak a könnyek, rá a marhahúsra, amit éppen darált. Micsoda szégyen! Feladja majd húszéves özvegységét, a gyerekei nyíltan a szemébe nevetnek miatta, aztán most meg... Mit mond < lánya meg a fia? A konyhaasztalt takarit- x—-41 gáttá éppen, amikor '—/ L kopogás rezzentette föl. A szeméhez kapott. Csak aztán szólt ki: — Szabad! Olyan magakorabeU asszony penderedett be az ajtón. — itt lakik Kecskés Tibor nyugalmazott mozdonyvezető? — Itt kérem. A vendég úgy vette szemügyre a konyhát, mint aki egy pillantással akar lemérni mindént.— Szóval ez volna a lakása7 'A háziasszony kezdte kényeim tlenül érezni magát. Ez meg mi? Se bemutatkozás, se semmi. — Lakásunk — mondja nyomatékkal. — Persze! Említette Tibor, hogy a nővérével lakik. __ 99? A »nővér« oda van egészen, Aztán hogy jobban szemügyre veszi a váratlan vendéget, a szeme vészt jóslóan villan fel. Hát persze, azért ösmerős, mert az egyik kép... Nahát, kár, hogy elment az ura, mert most ennek hajadonnak jól ellátja a báját! De csak nyugalmat erőltetett magára. A vendég meg bekukkint a szobába, még a kamraajtót is benyitja. — Kedves kis lakás. De hova megy maga? — Én? — Igen. Tibor azt mondta, amikor találkoztunk, hogyha nincs lakásom, azért találhatunk megoldást. Ügy... Róza néni gondol egyet, de belül igen rágja már a harag. — Aztán tudja-e, milyen ra- biátus ember ez a Tibor? Kiszolgáltatja magát, mindennapra hús kell neki, újságok meg szivar, másnaponként tiszta ing, és legjobban a fehéret szereti. A korsó sörökről nem is szólva. Arra is kell minden napra! — Sörre?- Hát nézze... megadnám azt én is, ha már kell nelci. Igen rendes fiúnak látszik, — Fiának? No, ne mondia már! Hetvenegy éves már ez a fiú. — 6 hatvanegyet mondott. — Persze, az ő korában már az ilyesmi beleszámít az udvarlásba — húzza nevetésre a szálát Róza néni, mert eszébe jut. hogy az ember neki is ennvit mondott, ő meg ennél is kevesebbet. Csak az anyakönyvvezető előtt derült ki. hogy mind a ketten füllentettek. — Nem baj, no — így a vendég és készülődik. — Azért jó svádájú ám még mindig. Róza néni már igazán nehezen türtőzteti magát, de azért szívélyeskedm igyekszik. — Mit mondjak neki? — Szeretettel üdvözlöm. És__mondja meg, hogy igen d erék nővére van, de én sem leszek rosszabb felesége. — Nem nővére, felesége! — mennydörgőit most már Róza néni. A vendég lába földbe gyökerezik a konyhalépcsőn a két leander között. — Micsodája? Felesége? Maga a felesége? — Hirtelen fut- hatnékja támad, mert a »nővér« igen vészt jóslóan közeleg feléje, de az c^sak a borítékot csúsztatja a kezébe a fényképpel: — Kérje meg mástél az ura kezét! Most pedig tűnjön el, de gyorsan! Ehhez ugyan nem kell biz- tatás. Róza néni visszafordul a konyhába, szikár alakja hol a tűzhelyre, hol az asztalra vet árnyékot. Kuncog magában. Aztán amikor minden rendben van a készülő ebéd körül, ceruzát vesz és papírt. Számolgat. /^7r\')nt dél; terítve már ( / ) az asztal- Az udva- LS ron ismerős lépé- ’ sek közelednek. Most nem olyan frissek, mint reggel. A bot is súlyosabban koppon. Megjött a... fiú. Gyorsan hí» at fordít, nehogy mosolyogni lássa a belépő. — Jó napot! — Jó napot! Az öreg heiesHmatol a konyha .levegőjébe, de nem szólna, nem kérdezne, mint miskor, csak maga alá igazítja körülményesen kézmosás után a párnát a hokedlin. — Jó étvágyat! . — Viszont! Csöndesen kana lazgatvak, majd hogy végére járnak a másodiknak is, Kecskés feláll: — Köszönöm. — Egészségére! Róza néni tányérokkal zörög, jeléül, hogy nem zavarodott össze a dolgok megszokott rendje, nem az, még a férjkérés sem zavarta össze! Hallgatózik. Bent a szobában a »fiú« fel-alá járkál. Róza néninek hirtelen eszébe jut valami, és benyúl a konyhaszekrénybe, kiemel a törött pohárból — pénzt tart benne — négy forintot. Kis híján összeütköznek, amikor belép a szobá.ba, mert az öreg éppen kifelé indul. A keze után nyúl, és gyengéden, majdnem bocsánat- kérőén a markába csúsztatja a pénzdarabokat. A kérdő tekintetre akadozva mondja: — Sörre! Hát persze, arra. Az ember nekipirulva fordul el. Csak most látni, . milyen erősen reszket már ez az ezüstbozon- tú fej! — Különben meg üdvözli a Nelly! Azt üzeni, derék nővére van! — Hmm... derék... Khm.m. Ekkora zavart meg a pirulást nem lehet hova rejteni. — Hát akkor én mennék —« nézegeti enyhültén a markában est Vonó kétforintosokat. — Később falón __ Most j obb lenne, ha ledőlne egy kicsit. — Hát? — húzza fel a vállát zavartan, és visszalép a sezlonig. — Én is elmegyek magánál estefelé. Srényenlős mosolygással néznek össze. Az öreg a fejét csóválja hitetlenkedve, mert Róza néni csöndesen haitía be maga mögött a konyhaajtót. Kintről szól vissza: — Pihenj csak, öreg fiú! László Iboly»
