Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

SOaíOGYI NÉPLAP 6 Péntek, I96L november H Nem könnyű munkát vállaltak MEGHÍVOTT VENDÉG­KÉNT vettem részt a napok­ban egy értekezleten. Jóval a tanácskozás előtt kézhez kap­tam azt a népművelési mun­katervet, amelyet ennek az ér­tekezletnek, illetve az ezen részit vevőknek kellett megvi­tatniuk, esetleg kiegészíteniük, végül elfogadniuk. Érdekelt, hogy akadnak-e vitázók, ja­vaslattevők, akik kifogásolják, hogy a tervek ‘hem kollektív munka eredményeként szület­tek, hogy ilyen meg ilyen ki­egészítésre, változtatásra szo­rulnak. Meg aztán, hogy a megvalósítás felelősségét csak változtatások után lehet vál­lalni. Akadtak vitázók, javas- lattevők, de hivatalból. Az il­letékes vezetőkön kívül alig szólt hozzá valaki a tárgyhoz, a munkatervhez. Megvallom, nem éreztem jól magamat ezen az ülésen, ahol a Dél-somogyi Állami Erdő­gazdaság 1961—62. évi nép­művelési munkatervét “-tár­gyalta-“ a! szakszervezeti bi­zottság. Mégpedig olyankép­pen, hogy meghallgatta az il­letékeseket — s az ugyancsak korábban már megkapott mun­katerv ismeretében szavazásra nyújtotta a kezét, mintha leg­alábbis ennyivel manapság el lehetne intézni egy egész évi munkát meghatározó napirendi pontot Valahogy arra az idő­szakra emlékeztetett engem ez a tanácskozás, amikor nem volt mit tenni, az adminisztratív intézkedéseket csak elfogadni és csak tűzzel-vassal megvaló­sítani lehetett Ésszerűsítő, célszerűsítő megjegyzések nél­kül, gyakran ütemes tapssal, így hát csalódást okozott a ta­gok passzivitása a vezetők ak­tivitása ellenében. Mert jól tu­dom, hogy sem a termelési, sem pedig a népművelési ter­veket nem a vezetők hajtják végre — ők ellenőrzik, segítik, irányítják szükség esetén - hanem azok a dolgozók, akiket jelen esetben az erdőgazdaság szakszervezeti bizottsága kép­visel. DE TÉRJÜNK VISSZA A TÁRGYHOZ, annál Js inkább, mert egy kijavítandó hibára szeretnék rámutatni, mivel még így, későn sincs késő. Jö­vőre — ha figyelembe veszik ezeket a megjegyzéseket —, már másként tervezhetnek. Is­meretes, hogy a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság átszerve­zésen ment keresztül az utób­bi hónapokban. így valójában új területet jelent, amelynek föl kellett volna tárni lehető­ségeit, adottságait ahhoz, hogy a tervezés a népművelési mun­kát illetően reális legyen. A fölmérésen kívül meg kellett volna hallgatni a munkahelyi bizottságok által jelzett kíván­ságokat, számolni az általuk jelzett igényekkel is. Csak ez­után s kollektive kellett vol­na elkészíteni a terveket, ame­lyeknek megvalósítása — mint mondtam már — nem egy-fcét ember vállára nehezedő köte­lesség és felelősség. A fölmérés, az igények, kí­vánságok meghallgatása nem vagy. csak igen hézagosán tör­tént meg. S ezért van, ezzel magyarázható, hogy a tervek nélkülözik a konkrétumokat, hogy sok bennük az általános. De nem rögzítik, vagy csak kerülgetik a hogyan, a miért és mikor kérdéseit. Ezzel a tervvel, még a kiegészítés után is, nehezebb lesz boldogulni. De már most, ezt is vállalni keü. A MDNKATERV az erdő­gazdaság művelődési életének kibontásáról, kibontakoztatásá­ról beszél. Szépen hangzik ez! De nem egyértelmű határozott­sággal szól. Nem csoda hát, ha a szavazati joggal részt ve­vő értekezők többsége csak bó­lintott Meg vagyok árral győ­ződve, hogy ha termelési prob­lémákról esik szó ugyanebben a kollektívában, nagyobb az aktivitás. A termelési felada­tok mellé másként sorakozna! az emberek. De talán nem is sokára megtanulják ázt, hogy a művelt munkás, a magát ké­pező ember termelőmunkája is eredményesebb, és akkor nem­csak főbólintással jeleznek, kéztartással szavaznak olyas­valamiről, aminek fontosságát egyelőre nem érzik valahá­nyon. Itt jegyzem meg, hogy ez a népművelési tervmegbeszélés bármennyire elsietett és bi­zonytalan lépés volt is, nem volt fölösleges. Azt jelezte, hogy az erdőgazdaságnál el­kezdődik valami, amit érde­mes figyelemmel kísérni. A vezetők által módosított ter­vek végrehajtása nem lesz könpyű, már csak azért sem, mert egymástól távol eső és sokszor a környező falvaktól is elzárt munkahelyek alkotják a Dél-somogyi Állami Erdőgaz­daságot Nem egy ilyen mun­kahelyen nincs villany sem, másutt a bekötő út hiányzik, ismét másutt a kultúrterem, a művelődési otthon. A lehető­ségek és adottságok szegénye­sek, mégis támadás indul a tu­dás várainak bevételére, s leg­több helyen azzal, hegy — minden más teendőt megelő­zően — rendezik a gazdaság könyvtárhelyzetét Legyen könyvtár, sok olvasnivaló! Ne csak 15—20 könyv alkossa az önművelés forrását — mint ed­dig! A szakszervezeti! bizottság húsz színházi bérletet vásárolt a Kaposvárhoz közel eső erdé­szetek dolgozói számára. Ez azt jelenti, hogy az évadban jutalomként 200 dolgozó láto­gathat el a színházba. Kóru­sok állnak szervezés előtt, má­sutt színjátszó és népi tánc- csoportok. Valahány erdészet­nél lesznek szakmai tanfolya­mok, ismeretterjesztő előadá­sok, egyéb rendezvényeik. Szó­val, valami kezdődik, elkezdő­dik a hibásan elkészített mun­katerv ellenére is, hogy erdő- gazdasági dolgozóink, akiknek munkájának java — az aratás — a téli hónapokra esik, ne érezzék 'kirekesztetteknek ma­gukat. Hozzá juthassanak az önművelés minimális lehetősé­gedhez, és szórakozási alkal­makat is találjanak. IMMÄR AZ ÉRDEKEL BENNÜNKET, hogy hogyan sikerül teljesíteni e terveket, amelyeknek megvalósításával nem könnyű munkát vállaltak erdészeánk. László Ibolya Megjelent az MSZ&T kalendáriuma A napokban került forga­lomba az MSZBT Országos Titkárságának kiadásában a Kalendárium 1962 című kiad­vány. A kalendárium a jövő évi naptár és az évfordulójegyzet mellett több mint száz érde­kes riportfényképet, közöttük művészi felvételeket, rajzokat is tartalmaz. Képekét látunk az MSZBT életéből, a világűr meghódításáról, a szovjet ba­lett, a művészet, a tudomány és a szovjet emberek életéből. A sok képet, cikket és a kü­lönböző közérdekű tudnivaló­kat költemények, elbeszélések teszik még színesebbé. Több népszerűsítő pedagógiai, tech­nikai és mezőgazdasági cikket olvashatunk benne. Háztartási tanácsadó jellegű írásokat, di­vattájékoztatót és képes sport- riportokat is olvashatunk eb­ben az érdekes, ismeretterjesz­tő igényű kiadványban. TAB KA la^ak A funkcióhalmozás következménye Steier Imre, a Barcsi Fűrészüzem körfű részes brigádve­zetője a múlt hónapban 120 százalékra teljesítette ter­vét. “A szakma kiváló dolgozója-“ jelvényt kétszer kapta meg. 60Q0 forinfot lopott — két nap alatt elitta Nem ismeretlen a rendőrség és a bíróság előtt Francsics József 37 éves, többszörösen büntetett kaposvári lakos. 1951-től csak néhány hónapig volt szabadlábon, a többi időt börtönben töltötte. Most is csak egy-két hóna­pig dolgozott becsületesen. Legutóbbi szabadulása után a 23-as AKÖV-höz került kocsi- rakónak. Egy hónap alatt 1800 forintot keresett. Azonban nem becsülte meg magát, mind töb­bet ivott, nem jelent meg mun­kahelyén, végül önkényesen kilépett a vállalattól. Miután Francsics otthagyta az AKÖV-öt, Nagybaj om-Len- csenpuszbára ment azzal, hogy dolgozni fog. Beállt egy gaz­dához. Szállást kapejtt, ott aludt, majd reggel, amikor csak a tízéves kislány volt ott­hon, a leánytól megtudta, hogy a szülők hol tartják pénzüket, s 6000 forintot ellopott. Ezzel odébb állt, s a lopott pénzt két nap alatt fonyódi és bala- tonfenyvesi vendéglőkben el- dorbézolta. Majd Fejér me­gye egyik községében bort vett, és amíg a gazda a pin­céből a bort hozta, a karóráját ellopta. Barangolása során Alap községben a szőlőbe ment, s 300 forintot csalt ki egy gazdától azzal, hogy mun­karuhát akar vásárolni. Ezt a pénzt is elitta. Sióagárdon egy szőlősgazdától kapott éjjeli szállást Ezt azzal »hálálta meg-“, hogy elemelte levéltár­cáját amelyben 500 forint volt Tolnában két nővel moziba ment A mozinál szolgalatot teljesítő rendőr fölismerte és igazoltatta. Francsicsot a rend­őrség letartóztatta. > > > ^ Rengeteg bajjal jár, ha az ^ember mindent magára vállal. C Nincs ideje semmire, állandóan C gyülésekre jár, a házi munkát C meg elhanyagolja. Kiss Ala- C dámak más problémája is fakadt Hatféle teendővel baj­lódott fő munkáján kívül, s C úgy belezavarodott hogy so- í sem tudta, hol rrülyen minő­> ség ben jelenik még. A Haza- >£ias Népfront ülésén a tűzöl- >tók hivatásáról kezdett beszél­ni, majd ráébredve baklövésé­re, a szülői munkaközösség teendőire tért át Végül sej­telme sem volt, hogy miről be­széljen, mivel a tűzoltótestület >a szülői munkaközösség meg >az egyéb szervezetek, intézmé­nyek értekezletein is ugyai*­> azokat az arcokat látta. Az őrült főorvos Az ausztriai Seegraben városka kórházába beállított egy elegáns férfi, és kijelentette, hogy ő az újonnant kinevezett főorvos, s nyomban el is akarja kezdeni a munkát. Az ápolónővérek ránéztek a férfira, majd bevezették a fő­orvosi szobába. A férfi azonnal elővette a kartotékokat, megje­lölt néhány nevet, és utasítást adott, hogy ezeket a betegeket vizsgálatra hozzák elébe. Az ügyeletes ápolónővér kisietett a szobából. Mire visszatért, a »fő­orvos« már fehér köpenyben várt rá, ő azonban nem betege­ket, hanem két rendőrt hozott magával. Az ápolónő ugyanis rögtön fölismert az »új főorvos­ban« egy régebbi elmebeteg pa­cienst, akit egy darabig a kór­házban kezeltek. A rendőrök ud­variasan felszólították a férfit* hogy kövesse őket, és minden baj nélkül be is szállították a a gráci elmegyógyintézetbe. * * * AZ EGYIK MEGYEI SZERV MUNKATÁRSA az esős idő beállta óta rendszerint csak a tsz-irodákig jut el. — Hát, elvtársak, a félcipő nem alkalmas erre a terepre — mentegetőzött, amikor hívták, nézzen szét a gazdaságban. Következő látogatásakor ar­ra kérte a tsz vezetőit, hívas­sák be az irodára az egyik Í brigjádvezetőt. Nagy meglepe­tésére egy gumicsizmát nyoro­Í tak a kezébe. — Menjünk inkább mi őhoz- ^zá — mondták mosolyogva a í^tsz vezetői. — A félcipő szón­kban valóban nem alkalmas ér­cre a terepre, itt van hát ez a C gumicsizma. Félcipős föiötte- Cseinknek rendszeresítettük, Chogy ne kelljen félmunkát vé­gezniük nálunk. AZ ÖRÖKSÉQ /• M ét napja élvezem a Mr pihenés, a kikapcso- lódás, a szabadság örömeit. Jó itt lenni, kimondhatatlanul jó. Gyerek­korom óta mindig ez volt ez egyetlen falu, ahová kívánkoz­tam, ahová boldogan jöttem, és ahol mindig jól éreztem magam. Ha kérdeznék a miér­tet, talán nem is tudnék rá feleint A város zaja után az itteni csend, a rokonok ked­vessége vagy az a megfogha­tatlan nyugalom? — nem tu­dom, valami mindig idehúz. És mégis milyen hosszú idő után vagyok újra itt! Minden a régi és mégis új. Ahogy jöttünk Jutkával végig a falun, arcokat láttam, néme­lyiknél felvillant gondolatom­ban a név is, és az, amit tu­dok róluk. Vajon megismer­nek-e? — ötlött fel bennem, ahogy jóestéket kívánva ban­dukoltunk hazafelé. Mert itt mindenki köszön mindenkinek, még akkor is, ha idegen az ember... Fürkésző tekintetek igen, néhány év elszaladt... Port kavar a szekér, egy asz- szony libákat terel hazafelé, ott egy kutya, az utcára bak­tat nézelődni. És az öreg Kiss Sanyi bácsi most is ott áll botjára támaszkodva a kerítés­nél, pipázik. így estefelé itt szokott lenni... — Mintha tegnap mentem volna el. Te, Jutka, itt nem változott semmi, minden és mindenki a helyén van. Vagy ezt csak most, az első pilla­natban látom így?... iiost már tudom, hogy ez csak . az első benyomás volt, mert éppen, mikor válaszolni akart Jutka, egy 12—13 éves kislány lépett el mellettünk, tejeskannával a csarnokba igyekezett. Lehajtott fejjel, na­gyon halkan köszönt, úgy lép­kedett, mintha nemcsak a kanna, hanem valami igen nagy teher húzná a vállát. Különös, hogy pont ebben a pillanatban kerül elém ez a gyerek. Mogyorós Kati, . aki eleven bizonyítéka volt annak, hogy nem minden a régi... De ezt csak tegnap óta tudom, mert tegnap kérdeztem meg Jutkától, hogy vannak Mogyo­rósék, mi van Katival. Az az esti találkozás furcsán hatott rám, nem tudtam kiverni a fejemből. Most, hogy mindent tudok, nehéz nem Katira gon­dolnom. S^ZÉfati, Kati... Valamikor még én is dajkáltam; édesanyja alig négy­öt évvel volt idősebb Jutkánál és nálam, olyan ba­rátságféle fűzött össze bennün­ket. Számtalan délutánt töl­töttünk ott, öltözettük, sétál­tattuk Katit, külön élmény volt egy eleven babával játsza­ni. Anyja imádta — sokszor nehezteltünk rá, mert nekünk nem engedte meg, hogy tisztá­ba tegyük a kicsit. A legszebb ház volt a faluban az övék, zölden csillogó nemes vako­lattal, három nagy, sárga re­%­dőnyös ablakkal. Ehhez a há hoz sok föld is tartozott és jó­szágnál teli istálló. A nagy­szülőknek, az öreg Mogyoró- séknak tulajdonítottunk min­dent, hiszen Katt apja másutt dolgozott, üalahol irodában. Versengve szerettük Katit, még azt is megtettem, mikqr nyaralni mentem, hogy össze- kuporgatott pénzemből csokit vettem neki — pedig nem volt rá szüksége, mindene megvolt. Viszont boldoggá tett, mert úgy láttam, örül neki a gye-, rek. Aztán egy nyáron — Kati már négyéves volt — új ven­dég fogadott Mogyoróséknál. a kocsiban egy szöszi kisfiú, Pé­tiké feküdt. Kati húzta a ke­zem. — Tessék megnézni, milyen gyönyörű testvérkét hozott a gólya! Szeretem ám, már oda­adtam neki a Pötyi babát meg a fehér mackót, nekem jó lesz a Jancsi bohóc is, nem baj az, ha egy kicsit kopott, igaz? Csillogott a szeme, csacso­gott, csacsogott. Megkapó volt ez a gyereknél ritka, szívből jövő önzetlen szeretet. Szegény Kati! A következő években kevesebbet láttam, valahogy úgy éreztem, hogy az anyja nem szívesen veszi láto­gatásainkat. Valami furcsa gőggel beszélt velünk, s ez rosszul esett. Inkább Kati főtt át, ha ott voltam, és véget nem érően áradozott az öccséről... ' í utka mesélt egyszer * *—-J arról, hogy baj tör- tént Kati apjával, va­lami sikkasztási ügy­be keveredett, most máshol dolgozik, de már rendbe jöt­tek, villát is vettek a Balaton mellett. Ez a villa, az örökség terhe, ez húzta Kati vál'át ak­kor este, nem is annyira a kanna falához csapódó tej. D°lután, mikor behívtam hoz- zém,. a serdülő Iónunk su*asá­ncn'o1 7Á-voéf bo n? nyúlt, kifejlődött nagylány lett, csak az örök-huncut, nagy, fekete gyerekszeme tűnt fel: sápadtan, valami végtelen bánattal tekintett a padlóra és mindig lefelé. Nem, ez a Kati más, nem a régi virgonc gyes rek már, aki repülve szaladt az emberhez, aki tündéri ked­vességével, ragaszkodásával még arra is rá tudott szedni, hogy koromhoz nem illő mó­don az udvaron sántikáljak vele. Valami idegenség van benne, amitől magam is za­varba jövök. — Ülj le, Katikám. Olyan rég nem láttalak, egészen nagylány lettél — valamit csak kellett mondanom, hogy meg­törjem a csendet, és közben már azon törtem a fejem, ho­gyan férkőzzem közel hozzá, blyan közel, *mint régen, hogy megeredjen a szava. Nehéz volt, s magam sem tudom, a sok összevisszái fe­csegés közben hogyan is tért rá a dologra. Beszélt, beszélt, én hallgattamK s csak akkor ocsúdtam fel, amikor bejelen­tette, hogy most már sietnie kell haza, majd még átjön.., Nem tartóztathattam. Elment, most semmi sem volt a. kezé­ben, mégis egy kissé görnyedt- vek látszott és nagyon elhagya­tott "ek. , f^l^ogy tehet, ilyet egy swm ) asszony, egy anyaöl tSnS — ágaskodott föl bennem valami. Jut­kának igaza volt, mikor azt mondta, ebből a Mogyorós fa­míliabői a pénz, a vagyon ki­ölte p szívet, ötvenhatban új­ra sikkasztott Kati apia, s ka­póba. jöttek a, zavaros idők. Hétéves volt akkor a kislány, keveset, ér+e+t i mag az estén- kéntt lázas t--,A-r'ko^ásnkból. f'salr. se-ío-f r lami1, látta. a készülődést, a csomagolást, anyja utazást emlegetett. Egy , este ezt mondta neki: — Kislányom, mi elme­gyünk, messze megyünk, majd talán visszajövünk. Te itt ma­radsz, még kislány vagy. nem tudod megérteni, hogy miért, hiába is magyaráznám. Tied lesz a balatoni villa, meg minden, ami van, ezért nem jöhetsz velünk. Fogadj szót a nagymamának, és jó legyél. Kati sírni kezdett, könyö­rögni, hogy ő is mehessen, in­kább nem kell neki semmi. Követelőzése, sírása a hatást — No, jó, akkor együtt me­gyünk — nyugtatta meg any­ja. De reggel, mikor fölébredt, üres volt a_ ház. Körbe-körbe futott, kiabált, de senki. A szomszédok összesúgtak: »-Mi­csoda szívtelenség!■» Igen, micsoda szívtelenség! Levelek, néhány csomag... Ka­ti nem szereti a ruháit. Szé- C Precíz részletfizető Az olaszországi Forliban 82 esz­tendős korában meghalt Erfrico Medici nyugalmazott vasutas, 24 órával azután, hogy kifizette sa­ját koporsójának utolsó részle­tét. » SZEMÉLYI KÖLCSÖNT :kért az egyik vállalat nősülés : előtt álló fiatal munkatársa. Már minden hivatalos forma­ságon átesett, csak az volt megtette y?hátra, hogy a pénztárnál a ke­zébe számolják a harminc da­rab »piroshasút«. Végre ráke­rült a sor, a pénztárosnő az ő nevét kiáltotta. Emelt fővél lépett az ablakhoz, de két perc múlva összetörtén oldalgott vissza kezeséhez. ' — Te, Bandi, adj gyorsan egy húszast, 15 forint a keze­lési költség ... Amíg nem szur­kolom le, nincs kölcsön. Amikor megkapta, mentege­gyenkezve veszi föl — és hall­gatag lett. — Mióta elmentek, nem vol tam a Balatonon — hallom újra a hangját —, nem tudok'- odamenni, mert amiatt ma­radtam egyedül... f) ítészen még nem érti go , most sem az okot — * _S még évek kellenek, h ogy megértbe. Itt hagyták, kiszakították a csa­ládból csak azért, hogy legyen, aki örökölje a vagyont. Milyen visszataszító ez a régi, idejét­múlt vagyonimádat! Kati ci­peli a terhet, a keserű öröksé­get. És holnap úira eljön, iénykéveket hoz. róluk készül­tek, róluk, akik az örökséget többre tartották m.<nt Katit... Vörös Márta tőzve hozzátette: — Tudod, a menyasszonyom kezeli a kasszát, s ma csak egy csomag cigarettára utalt ki pénzt. Somogyi Népfop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somóg> megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁJ& JÓZSEF. Szerkesztőséi? • **Laposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-H. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 1%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom