Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. november Ml Vádolom a felelőtlenséget »Ifjúság elleni bűntett cí­mén kell vádat emelnem, tisz­telt bíróság! Emberek életéről, emberek jövőjéről van szó. Most dől el: teljes értékű ál­lampolgárok lesznek-e a Bál- ványosi Általános Iskola első osztályos tanulói. Az ügy nagyon régen kez­dődött. Talán akkor, amikor a szülők pálinkába áztatott ke­nyérrel bírták csöndre, hallga­tásra gyermekeiket..; De akkor talán szükséges is volt ez, mert a kamra üresen állott, nem jutott reggelire kifli, zsemle, tejeskávé. Kel­lett a pálinkás kenyér azért is, mert belül jó meleget csinált, s bár rázta a , szél az ajtókat, ablakokat, befütyült az ujjnyi vastag repedéseken, egy pilla­natra mégis elfeledted te a nyo* mórt, a szegénységet. Nem kérte akkor senki sem számon: miért nem jár a gye­rek iskolába, nem kérdezte meg senki sem Kovács Jáno­soktól. Kiss Péterektől: jut-e falat a gyerekeknek, s ha igen, mi az. De ma tudjuk, hogy jut bő­ségesen ennivaló, nem éhezik senki,, nincs rákényszerítve egyetlen család sem a pálin­kás kenyér hódító, gondolato­kat szétzavaró hatására. így van ez Bálványoson, ebben az eldugott, nehezen i megközelít­hető faluban is. Mégis, ha belép az ember az általános iskola első osztályá­ba, megdöbben. Apró termetű lányok és fiúk szoroskodnak a padokban, s ha netán megeme­Részvét nyilvánítás hanglemezen A német hanglemezpiac újdonsá­gaként megjelentek az úgyneve­zett kondoleáló hanglemezek. Minthogy sokan nem találják meg szomorú eseményhez illő szava­kat, vagy nem érzik magukat elég erősnek a részvétlátogatásra, szí­vesen vásárolják és küldik ed * a hanglemezeket, amelyekre az al­kalomhoz illő gyászzenét vettek föl. li valaki őket, csodálkozik: ilyen könnyűek? S ha meg­emeli .őket, megcsapja arcát a gyerekek lehelete is: csak úgy árad némelyikükből a borszag. Nem, nem tévedés. Hat-hétéves gyerekek borpárát lélegeznek ki. 1961-ben! Okkal következik ezután a kérdés: Gyerekek, ki ivott reggel bort? És 12 kéz emelkedik a ma­gasba, 12 kisgyerek vádolja ezzel a kézmozdulattal szüleit. B. Ilona és L. Gyöngyi, T. Er­zsi és L. pozália, F. Lajos és D. László, H. József, H. Béla és János bort reggelizett! Sze­mük »'sillog még az .elfogyasz­tott alkoholtól, de egy óra múlva a meleg tanterem hatá­sára már lekókad a fejük. Fá­radtak, álmosak. Az osztálynapló pedig tanús­kodik: egyik apróságnak sincs egyesnél, kettesnél jobb osz­tályzata! S az osztályban már kilenc olyan gyerek van, aki ismétli az elsőt! B. Ilonka tízéves. És beszél­ni alig tud. Apja, anyja alko­holista. A kislány pedig a fag­gatásra V— nagy nehezen — el­mondja: A 'tejet nem szere­tem. .. A legtöbb apróság szülei rendszeres alkoholfogyasztók. Ilyenkor, szüret után pedig nagyszerű alkalom kínálkozik az ivasra. Jut a nóhából min­denkinek, aki csak a i pincék környékére kerül. Juthat is, hiszen a bálványosa szőlő 70 százaléka direkttermő, kipusz­tításra, megsemmisítésre meg­érett Akinek pedig nincs sajátja, az eljut az italboltba. Vádol az italbolt 40 ezer fo­rintos havi forgalma. Egy em­berre — beleértve a csecsemő­ket, az aggokat is — 33 forin­tos havi alkoholfogyasztás jut; s itt már nem az ember a lé­nyeg, hanem a tervteljesítés! A boltvezető az eladott sok-sok italért jutalmat kap, megdi­csérik. ö a tervre »hivatkozik, azt teljesítenie kell. Sőt, túl­teljesíti, mert akkor meg jön a prémium. D. Laci pedig álmosan pislog a padban, P. Lajost meg bor­ral kínálják keresztszülei, ha látogatóba megy hozzájuk. S miire a mai hatévesek el­érik a 14—15 éves kort, rend­szeres alkoholfogyasztókká válnak. Idegileg tönkremen­nek, szellemileg elsatnyulnak. Ezt akarják a bálványosi szü­lők? Ha az iskolában, szülői ér­tekezleten szóvá teszik a gyer­mekek italozását, az édes­anyák legyintenek: Megtalál­ja a gyerek az üveget, hiába dugjuk el előle. De akkor föl­tehető a kérdés: miért keresi a gyerek, hogyan szokott hozzá? Nem fogadható el a szülők­nek ez a védekezése. Ebben az ügyben egyedül csak ők vádol­hatok .. .« E vádbeszéd még nem hang­zott el bíróság előtt. De a tár­sadalom fölemeli intő kezét: megállj, ne tovább! Legyen vége a felelőtlenségnek! A holnap, a jövő érdekében! Polesz György Áldozatvállalás nélkül nem megy ... TAB KA Alig fél éve, hogy fölavatták a megyei kórház sebészeti szárnyépületét, máris alapoz­tak, s maholnap tető alá hoz­zák az új, kétemeletes modern gyermekosztályt is. Ezzel egy­idejűleg a volt gégészeti osz­tályt csaknem 94 ezer' forintos költséggel átalakították a mú- v előd és, a mozgalmi és társa­dalmi tevékenység otthonává. Körülbelül 320 ezer forint ér­tékű bútorzatot tervezőit ide a lakásberendező iparművész. Áz új tanácsterem, az orvosi könyvtár és az igazgatói iroda berendezése nem szerény, de ízléses, szép és modem. Szót érdemel a minden kényelem­mel ellátott új orvosi könyv- tár is. ahol dr.' Arató lAszlóné és Gábos Margit most rendezi a 426 ezer forint értékű, mint­egy 5000 kötetből álló könyv- és folyóiratállományt. Folyó­iratok négy-öt nyelven, szótá­rak, bibliográfiák segítik a kórházi orvosok szakmai fejlő­dését. Hátravan azonban még egy­két régi adósság törlesztése. Hosszú évek óta súlyos gondo­kat okoz a művelődiés helyisé" geinek hiánya. Ezen úgy akar­nak segíteni, hogy. a jelenlegi^­szakszervezeti könyvtárat át-> AZ ERFURTI nemzetközi “^k^-ják klubhelyiséggé, s zzy kertészeti kiállításon nagy ebédlőből művelődési teremnépszerűségnek örvendett a lesz. Mar tervezik is hozza a} magyar pavilon. Főleg a mai bútorzatot. ^ . X gyár étterem, ahol a nap min­Folvetodik a kérdés: vajon >den órájában álltak az milyen kulturális élet folyikj itt addig is? Bizony erre aj kérdésre nincs megnyugtató) válasz. Akárhány illetékest) kérdeztünk, mindenki a klubtól) és a művelődési teremtől várja) a kulturális élet kibontakozá-) sát. Az átalakítás időpontja) azonban bizonytalan. Lehet, > , magáho, inti ;lz esyik hogy egyhamar nem is kerül > . .. ^bas magyarsággal rá sor. Pedig van egy 15 tagú>pinceTt * + . K színjátszó csoportjuk (egyelőre műsorterv nélkül), egv táncze->-?\neK1 f “rsasag gy+ t5iX nekaruk. s alakulófélben van>seger£,i^kor a nemet beke- egy tánccsoport. Alakítanának>szerzof1tSSf lkfPcs<>latof, "T szavalókört is, ha volna szak->&ar erdekl°* mai vezető hozzá. Egyébként: »Majd ha elké-> szülnek az új helyiségek ... Akkor lesz kulturális élet, ak­kor lesz minden« mondták töb-^ ben. £ asztalra és az »original unga­rische duplá«-ra várók. Egy­ezer az egyik asztalnál na­* gyobb, nyugatról jött turista­* kompánia telepedett le. Jóked- ^ vüket, hangoskodásukat csak ^fokozta a tokaji. Hangadójuk, légy testes ameri kán us egyszer — Tetszik,? — Igen. — s nemcsak a mutatott kardi­gán, hanem Szabó Jánosnak, az Élel­miszerkiskereske­delmi Vállalat sió­foki áruháza el­adójának udvarias magatartása is tet­szik a vevőnek. Szabó János tizen­két éve dolgozik itt, s tagja a szo­cialista brigádnak. Nemrég »Kiváló dolgozó« oklevelet kapott. & Nos, ezzel az állásponttal * nem lehet egyetérteni. Három( KISZ-alapszerveZet van a ^ kórházban. Sok fiatal dolgozik' itt. A művészeti csoportok) azonban »helyiség hiányában-«) passzivitásra kárhoztatják ma-) .gukat, és várják a majd csali . elkészülő kultúrtermet. Pedig) addig is tehetnének egyet-mast. ) A vacsora utáni időben pl. ott) az üres ebédlő, s a jelenlegi' szakszervezeti könyvtárhelyiség) sem foglalt állandóan. Szom-) ’bat délutánonként vagy estén-) ként alkalmas lehetne klub-) összej övét étekre, próbákra. Elismerjük, tiogy helyiség-) hiánnyal küszködve nem köny-J nyű kulturális életet teremteni. Nem megy áldozatvállalás nél­kül. :. De pont az a szép ben- ne, hogy küzdeni kell érte. És) nem tétlenül várakozni a ka-) csalábon forgó új kulturális) létesítmények elkészülésére. W. E. sdik, a pincér végtelen nyuga­lommal és udvariassággal vá­laszol: Elnézést uram, ez a kér- "dés nem az én asztalomhoz : tartozik ... ... Súgd meg, melyik a kedvenc állatod, s megmondom, ki vagy! > Edward BiUingham angol pszi­chológus javasolta, hogy a szoká- *sos lélektani kísérletek közé föl­tétlenül iktassák be az úgynevezett >állatpróbát is. Szerinte messzeme- ;nően lehet következtetni egy em­ber jellemére és tulajdonságaira íabból, hogy melyik állatot kedveli. Szerinte a lovak kedvelői jóhisze-' }mű, kitartó', szorgalmas emberek. J Akinek az oroszlán a kedvenc ál- ‘lata, az megalkuvásokra hajla- 'mos. A halakat kedvelők nem tud­ónak emberekkel szorosabb kapcso­latokat teremteni. A macskaimádó ?nők alkalmazkodóak, és van dip­lomáciai érzékük. Akik a mada­rakat szeretik, hiúk és hízelgők. A kígyókat kedvelő nők lendülete­sek, határozottak és rendkívül jel- lemesek. BiUingham azt tanácsol­ja, hogy aki ilyen nőre akad, ha­bozás nélkül vegye feleségül. * * * TIBOR a tudományoknak ^élő ember. Nem látja be, hogy való életet jórészt esak a ^könyvekből ismeri, mindig ^ ________ ______^_____^igyekszik ennek az ellenkezőjét p éldányszáma összesen 2ö0 "millió; ^.bizonygatni. Ezt így, azt amúgy az időszaki lapoké zoo miiuó. Esze-v,^e]] csinálni — magyarázza nnt ezer emberre atteg 92 napilap^. A világ sajtója Az UNESCO statisztikája szerint * az egész világon 30 ezer sajtótér-; mék jelenik meg (8000 naponta és. 22 000 időszakonként). A napilapok. és 72 folyóirat vagy bulletin jut. I) ártdorrall történt, « aki baráti, körünk szerint amellett, hogy kiváló szak­ember, joggal viselhetné a »minden idők legszálasabb fő- agronómusa« címet is. Hatal­mas termetéhez, Toldival ve­tekedő vállaihoz és buzogány­nyal felérő ökleihez meglehe­tősen szófukar természet tár­sult, így aki alaposabban nem ismerte, joggal vélhette, hogy Sándor voltaképpen egy mo­gorva fráter. Nem volt az, csak érteni kellett a nyelvén. Például, ha valaki a méhekről kezdett szólani, akkor bará­tunkban gátját szakította a szaktudás, és az illetőt olyan mennyiségű és olyan fölényes méhészeti ismeretekkel árasz­totta el, hogy elég volt végig­hallgatni. Sándor nem cigarettázott, •nem ivott, és azzal sem vádol­hatta senki, hogy szoknyák után futkározik. Ha a több ezer holdas állami gazdaság szakirányításának gondjai alól akár csak félórányira is ki tu­dott szabadulni, nyomban a méheihez igyekezett. Egy napon azonban beütött a baj. Nem akármilyen baj, fertőző költésrothadás vagy bármilyen más, szakkönyvek- 'ben leirt betegség, hanem egy ismeretlen, soha nem látott gyilkos kór. A hetes kaptárban kezdődött, és vészes gyorsaság­gal terjedt tovább. Sándor te­hetetlen volt. Expresszlevélben fordult a gödöllői Méhészeti Kutatóintézethez, onnan azon­ban azt válaszolták, hogy táv­tanácsadásra nem vállalkoz­hatnak. Küldjön néhány elhul­lott és pár tucat még élő me­het, akkor majd meglátják, hogyan segíthetnek. Sándor il­lendően szíttá a fogát. Elő méheket, sajnos, nem lehetett csak úgy egyszerűen borítékba tenni, és hatvanfilléres bélyeg­gel elküldeni Gödöllőre. Szálu­nkra pedig meglehetősen bo~ KALANDOS UTAZÁS tolult föltételeket ír elő a vasúti üzletszabályzat. Zl/tit tehetett egyebet, /Jj végül is vonatra /1> ült, és hóna alatt két tucat cipődoboz­ba zárt lábadozó beteggel el­indult Budapest felé, hogy on­nan az első alkalmas HÉV- vel Gödöllőre utazzon. A do­boz tetejére bicskaheggyel al­kalmas légzőnyílásokat fúrl, az egész szállítmányt elhelyez­te az ülés alatt, és jómaga új­ságolvasásba mélyeit. A fülke gyorsan megtelt uta­sokkal. Hét eleje volt, sokan még a folyosón is álltak. A vonat megindult, Sándor buz­gón olvasta a Népszabadságot, és jó ideig nem történt sem­mi. Kis idő múlva azonban a szemközt ülő kislány megszó­lalt: — Ni, anyu! Méhecske! Valóban méhecske volt. A kerekek döccenése, úgy lát­szik, életet rázott valamelyik lábadozóba, az mozogni kez­dett, és egy olyan ponton, ahol a bicska pengéje a kelleténél mélyebbre szaladhatott, nap­világra bújt. Sándor felpillan­tott az újságból. — Csakugyan méh — gon­dolta. A méh származási he­lyén azonban még csak töp­rengeni se maradt ideje, ami­kor a kislány ismét, de most már valaminél ijedtebben fel­kiáltott. — Ott is egy! És ott is! Az utasok között aligha le­hetett gyakorló méhész, mert fölöttébb szakszerűtlenül, kéz- és kendőlegyezgetéssel igye­keztek a döngicsélő rovarokat odébb ijeszteni. Sándor közbe­szólt: •— Ne tessék csapdosni! Ha nem hajkurásszák, akkor sen­kit se bánt! Az utolsó szót azonban már elharapta, és fülig pirult. Kü­lönös érzés bizsergett végig a bokáján. Nem is egy érzés, ha­nem kettő... három ... öt! Jött, kúszott, haladt fölfelé a nadrágszára alatt, a térdhajlat irányában. Barátunk nem lett volna szakmájának avatott is­merője, ha a lábát cirógató, csiklandós tapintásból ne ér­tette volna meg, hogy miről van szó! Néhány gyengécske méh, bizonyára ai betegebbje követte társait. Repüléshez azonban aligha volt kedvük, így megindultak fölfelé az első útjukba kínálkozó alkalmatos­ságon. Éz az alkalmatosság Sándor lába volt. Sándor hom­lokát az újságlepedő mögött lassanként kiverte a víz. Csi­korogva átkozta önmagát, hogy miért nem csizmában indult útnak, de már nem tehetett semmit. A méhek pedig jöt­tek ... egyre jöttek ... .4 fülkében eközben kitört a pánik. A csapkodástól meg­vadult méhek egyike füitövön szúrta az éles szemű kislányt, egy másik pedig a sarokban ülő kereskedőforma bácsi ko­pasz homlokára csapott le. A kislány tele torokból üvöltött, a bácsi pedig ugyancsak tele torokból hívta a kalauzt: — Disznóság! Kalauz! Hol a kalauz? Valaki méheket hozott a kocsiba! ■4 z első kitartó méh- J turista elérte Sán- C-A L- dór térde hajlatát. Ezt semelyik álla­mi gazdaság főagronómusa sem bírta volna tovább. Bará­tunk felpattant, lerántotta az ablakot, és a döbbent utasok szeme láttára kidobott az ab­lakon egy Állami Áruház fel­iratú dobozt, majd különös bakugrásokkal kitörtetett az il­lemhely felé. Csak annyit or­dított Vissza, hogy: — A méhek! A méhek! A méhek nyomban kisuhan­lak az ablakon, és az utasok csodálkozva néztek egymásra. I— Megbolondult — szögezte le a csípett fejű kopasz. — Hirtelen bolondult, rrieg, én ir.ár láttam ilyet! — Kidobott egy doboz cipőt az ablakon! — vélekedett a másik. ■Érdekes módon egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az idáig bámulatosan nyugodtan viselkedő termetes, komoly férfi lett volna a méhek szál­lítója. Sándor eközben magára zár­ta az illemhely ajtaját, és káp­rázatos gyorsasággal megsza­badult egyre kínzóbbá váló ruhadarabjától. Ekkor történt a katasztrófa! A másik vágányon ellenvo­nat csattogott végig. Azt ma már nem lehet kinyomozni, hogy a léghuzat művelte-e, vagy csínytevö, pajkos kezek? Elég annyi, hogy a nadrág egy pillanat múlva kirepült Sándor kezéből, és barátunk ott állt az illemhely közepén. Zakóban, elegáns ingben és nyakkendő­ben, valamint csíkos alsónad­rágban. Az ajtón váratlanul kopog­tattak. — Tessék kinyitni! — mond­ta egy háng, és a kopasz bá­csi suttogása is behallatszott: — Nyissa csak ki, kalauz elvtárs! Vigyázni kell az ilyen­re, még kárt tesz magában! Kattant a minden zárat nyi­tó kalauzt kulcs, és a MÁV — történetesen meglehetősen ke­szeg termetű — alkalmazottja elé érdekes kép tárult. Hatal­mas férfit látott maga előtt vörös arccal és 4 saját nadrág­tálansága fölött érzett döbbe­nettől még mindig kimeredt szemekkel, ezenkívül pedig riasztóan nagy, csontos öklök­kel. A férfi nem sokat szólt, csak ilyesféle töredékeket he­begett: — A méhek... Kérem, nem én, hanem a méhek!' A kalauz pályafutása során még soha nem találkozott ilyen jellegű és ennyire nad- rágtalan problémával. Érthető tehát, hogy hallgatott a köréje gyűltek tanácsadó szavára: — Csukja rá, kalauz elvtárs! Csukja vissza! Az előbb is ezekkel a szavakJoal rohant ki. Még dühöngeni kezd! Így történt. A következő állomásról tele­fonáltak a mentőknek, és ket­tővel odébb négy tagbaszakadt ápoló a már teljes hangerővel tomboló férfira nyitotta rá az ajtót. Sándor két ököllel dö­römbölt, és majorbeli távolsá­gok áthidalásához szokott hangja minden erejével har­sogta. — Engedjenek ki! Hiszen mondtam,- hogy csak a mé­hek ... A főápoló szakszerűen vé­gigmérte az ^őrültet«. Aztán csitítóan a vállára tette a ke­zét. — No, jöjjön, barátom! El­megyünk együtt. Kap egy ren­des nadrágot, és nem bánom, méheket is, ha már ez a gyen­géje ... * * * /I z eset folytatásáról m—fj napjainkig senki C-A L sem szerzett hitele­sen tudomást. Sán­dor két nappal később került elő, és a rossz nyelvek szerint még kényszerzubbony is sze­repelt a dologban. A gazdaság­ban azonban ez ideig nem akadt olyan bátor ember, aki a csaknem két méter magas fö- agronómus előtt a méheknek akárcsak a nevét is szóba mer­te volna hozni. Ordas Iván ? tankönyvszerű pon tossággal, ^de mint az lenni szokott, gvak- Vran félresikerülnek tanácsai. A minap, mert levertem a ^vakolatot, festeni kezdtem a )s falat — amolyan kontár mód­Í ra. — Nem akar sikerülni — ^»mondtam lehangoltan az ép- >pen betoppanó Tibornak, ö Í azonnal készen volt a tanács­csal: — Nincs valami idevágó ^szakirodalmad ? 4 név ismerősen cseng... Egy fiatal filmproducer kezdő filmszínésztuit alkalmaz új film­jének egy kisebb szerepére. A bemutatkozásnál a fiatal csillag közli a nevét: , »Marie Therese Moliére.«« »Móliére ... Mellére ... ezt a nevet mintha már hallottam vol­na valahol- — mondja elgondol­kozva a filmszakember. Az ifjú hölgy szendén lesüti a szemét, és így válaszol: »Meglehet, uram, hiszen már három film­ben szerepeltem.« Szeretek, szeretsz, szeret s. Alessandro Blasetti római rer*- ^dező filmet forgat a szerelemről s— és kizárólag csak a szerelem­éről! Kutató kamerájával végigjár­nia. négy kontinens fővárosait, hogy vaz örökifjú téma minél vonzóbb 'változatait vegye föl: Párizsban, > Rómában. Stockholmban, Berlin­ében, Kairóban, Moszkvában. To- v.kióban és New Yorkban forgatta fűm jeleneteit. A szereplőket — ^akárcsak a témát — a. mindennapi ^életből vette; a fűm a szerelem ^merész dokumentációja lesz. ^.aaääaääaaäaaaaä Snműtryí Mépfap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség* jaLaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lankiadó Vállalat. Kaposvár, Lalink*. S. u. 2. Telefon 15-ltí. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda­ipari VáUalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető >a helyi postalüvataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 ti %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom