Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
▼asámap, 1901. november 26. 5 SOMOGYI NÉPLAP Somogyi Károly: őyyütt a megtalált át&tz A z asszony fel sem nézett, amikor férje belépett a konyhába. Ügy tett mintha továbbra is belemerülne a munkájába, az előtte fekvő nyitott könyv ábráinak tanulmányozásába, és magáira erőszakolt önfegyelmezéssel vigyázott, nehogy teste mozdulása, szemének önkéntelen rezdülése elárulja: hiába nézi a könyv lapjait, képtelen figyelni rá. Szeretne úgy viselkedni, mintha egyszerűen nem verme tudomást róla, az imént belépett férjéről, hároméves kislánya apjáról.. Nem, nem érdekli — próbálja bizonygatni magának — bár maradt volna a munkahelyén, legalább nyugodtan dolgozhatna tovább itthon. — Jó estét. Zavartan, haJk rekedtséggel hangzik a köszönés a villany- fiémyes szobában. — Jó estét — fogadja csendesen az asszony, inkább suttogva, mint aki kötelességének érzi a válaszadást, de csak ügy illendőségből, mint az utcán egy távoli ismerősnek. Kínosan ügyelt azonban, nehogy a közeledés vágya csendüljön ki akármilyen halványan is a hangjából. A fülével azért figyel. Az ajtó csukódásábóil, férje lépéseinek csosszanásaiból próbál következtetni hangulatára, gondolataira, meg abból, hogyan ka.pja fél a sarokban játszadozó kislányát, milyen [kedveskedésekkel csókolgatja. Reggel megint haraggal váltak el- Nem valami nagy dolgon kaptak össze — házastársaknál általában apróságokkal kezdődik az összekoccanás — vitájuk a végén mégis csúnyán elmérgesedett. Mert a férfiak sosem értik meg asszonyaikat. Most. is kapkodva készítgette óvodába a kislányt, amikor beállított a férje a bőrkabátjáért, mert el kell mennie a harmadik faluba motorral traktort javítani. Ö meg ideges volt, a gyerek lassan evett, már fél nyolc is elmúlt, nyolckor kezdődik a tanítás, de az óvodába is el kell szaladni eAjjbb. Az ember keresett valamit, mire idegesen, rászólt, hogy nem ér rá, a kislány meg nem a ka rt megállni az öltöztetésnél, mindig forgolódott, az anyja rácsapott egyet a fenekére. — Tanítónő vagy és még a saját, egyetlen .lányodat sem tudod verés nélkül nevelni? — mordult rá férje gúnyos indulattal. Mit? Még neki. áll följebb? Ö akarja rendreutasíta- ni, az egyszerű, nyolc elem is gépszerelő? Aki ráadásul csak esténként látja a lányát, akkor is nem egyszer az ágyban? Hogy mer beszélni az ilyen a nevelésről? — Nem tudott parancsolni indulatainak: — Majd elmegyek a gépállomásra pedagógiát tanulni! De nem nézett rá, tovább ráncigálta a kabátot a gyerekre, idegesen gombolgatta. Várta a kitörést a sértő szavakra. De csak a kislány hüppögött félve. Az ember a háta mögött állt, az asszony hirtelen arra is gondolt, hogy talán megütni is képes lesz a nagy indulattól, aztán dacosan kívánta, bár tenné meg, legalább oka lenne a válásra, örökre itthagyhatná. De nem történt semmi. Kis ideig a mozdulatlan némaságban is izzott a feszültség, aztán az ember felkapta a kabátját és 'becsapta maga után az ajtót. A z asszony továbbra is mereven hajol a könyv fölé. De nem tud ügyelni a munkájára. Minden idegszálával figyeli embere motozását, hallgatja lépteit, melyek, most feléje közelednek. Kéz érinti a vállát, lehelletnyi. félénk simítás csupán, mint félszeg kamasz bátortalan mozdulata bakfis szerelmeséhez. Enyhe borzongás fut végig az asszonyon. Emlékezésének tengerében az érintésre háborog- va bukkannak a felszínre a hangos veszekedések undorító, szennyes habjai, az átsírt éjszakák reménytelen, végtelennek tűnő fodrai, az egymásra találás színes, vibráló csillogó fényszikrái, az összeolvadás vad zuborgáSai, az anyaság opálos, reményeket élesztő, sima víztükre, majd az újabb meg nem értések hersegő, sistergő, freccsenő hullámai. Egy majális színes kavargásában ismerkedtek meg. Feri huszonhárom éves volt akkor, csinos, jól öltözött fiatalember, magas, barna, éppen olyan, mint amilyenről a tanítóképző diákotthonában álmodoztak a lányok villanyoltás után, ha- nyattfekve a vaságyakon. Erős keze volt, ahogy röpítette a rikoltó jazz ütemére, keményen felfogva, ha megbotlott egy-egy fűcsonkban. Alig múlt tizenkilenc éves. Vidám, kicsit álmodozó kislány. Gondolt ugyan arra, hogy megszólják kartácsai elhatározása miatt, de dacosan hangoztatta, számára csak a szerelem fontos, semmi más. Ezt mondta anyjának is. De nem tudta megnyugtatni szegényt, egyre csak sírt, hogy nem lakatosnak szánta, diplomást gondolt mellé, de az apja. az idős útfenntartó munkás, rászólt asszonyára: — f*' ' ' lakatos nem ember? M ég a nyáron megtartották az esküvőt. Szerencsésen hozzájutottak egy szolgálati lakáshoz is, és úgy érezték, nincs náluk boldogabb pár a környéken. Az ősszel aztán, valamikor november elején, az asszony azzal fogadta férjét: pedagógus összejövetelt tartanak, amolyan nem hivatalosat, barátit, ahol a megjelenés erkölcsileg kötelező. Mégpedig családostul! — tette hozzá nyomaték kai. Feri. azonban kijelentette, hogy nem megy el. Azzal védekezett, hogy csak elrontaná szótlanságával a hangulatot, mert hogyan is tudna szórakozni a tanítókkal, akik mindig az iskoláról beszélnek, ebbe pedig ő nem tud belekapcsolódni. Az asszony . próbálta meggyőzni, hogy aki csak a szakmájáról tud társalogni, műveletlen ember, hisz annyi téma van a világon, csak ne legyen olyan bátortalan, merNÉMETFI FERENC: HAJNALSZÉP SZÁZADON Én téged köszöntlek szüntelen ragyogó hajnalom! Eged a mennyéi kék mélységek távóla. Nincsen szebb tenálad: mint kinyíló tagas ablakon a felkelő nap integet; ó fényesség hona! Minden toben nőd ébred, az élet úgy za.jong fel, mint szertelen es szabad törvény szerinti rajzás. Zöldebb á falcnak zöldje, köszönt a friss füvekkel az ember is, ki benned meríti fényre szomjas arcát. . És aztán szétáradsz benne emberi dolgaink közt, csdp-csup szokásokon, gyufáit sércenö lángján, az első Kossuth füstjén. Fröcca és pálinka öntöz s már ott matatsz jó kezünkkel célra törő munkán. Paták csattognak benned s autók suttogása, lépteid árja koppan, gyalogos áradat Hajnal lüktető vére, tömegek csobogása, friss erővel te dobbánsz a kőfalak alatt. És tágas lélegzet árad a pihent földeken szét, szerszám-milliók ápolják föld-testedet, _ s gyárainkból vidám ütemmel zúg feléd az éjszakás műszakok után megújult szervezet, Én is kilépve most a zúgó falak közül: ujjongva köszöntlek frissítő hajnalom! Téged a természet ősi s örök rendje szül, de apád az ember, akit e kor hord szabadon. Gyönyörködött már szemem szépséges napnyugotban, éjszakák csillagos csendje pihent a Vállamon, de te vagy legdrágább nékem s beragyogsz lankadatlan mindent valódi fénnyel hajnalszép századom! BERTOK LÁSZLÓ: GALAGONYA Piros nadrágja kisütött, akár a nap. Tüzes esik lett nyomában a lomha salak. Élő labda volt maga is, úgy pattogott, mint a konok bőrgömb, amit kapott, adott. Elém suttyant, maris vitte a pillanat, s míg kerestem, jelenésként visszaszaladt. Egyszínű kék mezek díszét csúfolva meg, viHámtott egy piros nadrág a föld felett Én így őrzöm — rá se gondol; á lány soha —: Hat szem kökény között volt egy galagonya* GYÖHKY ZOLTÁN; ÜZENET APÁMNAK jen beszelni, mint a Manci férje, pedig ő is csak boltossegéd, mégis hogyan beleilleszkedett a társaságba. De nem használt sem az okos érvelés, sem a sírás, sem a fenyegetőzés. Az asszony sírva készülődött. Feri sajnálkozva tiblábolt körülötte. Félénken javasolta, mondja, hogy sürgős munkája akadt, majd talán elmegy érte, vagy később érkezik, de . azért csak siessen hazajönni minél előbb. Mire azt a választ kapta, eszében sincs meglépni, nagyon jól érzi magát a kartársai között és nem fog hazarohanni ilyen mafla férfihez, aki nem mer vele megjelenni sehol. És elment. Csak azért is kacérkodott az egyik kollegájával — akinek felesége éppen szülőotthonban volt — ■ és vidám társasággal kísértette haza magát éjjel kettőkor. Két hétig tartott a szótlan harag. Aztán kibékültek, de a veszekedések gyakoriak voltak közöttük továbbra is. A férj mindig azt emlegette, tudja, miért nézi le, mert egyszerű szerelő, nem. úriember, de ezt akkor is láthatta, amikor hozzáment feleségül. Ha pedig az asszony kérte, hogy iratkozzék be a gépipari technikumba va§y a gimnáziumba, azt válaszolta, nincs ideje a tanulásra, és ha. így nem felel meg férjnek, inkább most váljék kttivta *,z útjuk, mint később. D e azért csak együtt maradtak. Amikor pedig megtudták, hogy gyermekük lesz, úgy érezték. boldogságukat, megértésüket nem zavarhatja meg most már semmi, és hitték, hogy házasságuk eddigi veszekedésekkel, ideges sértegetésekkel terhes időszaka kellemetlen, rosszízű emlék csupán. Vigasztalták magukat, hQgy egyenlő iskolavégzettségüek között is előfordulnak súrlódások az együttélés kezdetén, hisz ói a fogaskerekeknek is össze kell kopni, hogy simábban, zajtalanabbu! foroghassanak együtt Egy ideig úgy látszott, hogy la gyermek nagy szerető tévéi egymást is megtanulják értélkeim, apróbb hibáikat elnézni, [javítgatni. De ahogy nőtt a kislány, újra csak előbukkantak a régi ellentétek, bárhogy ligyekeztek is kerülni a kitörését Mint ma reggel is.;. Az- asszony visszazökken a Imába. Nézi a könyvet, olvassa ^az ábrák alá .írt magyarázatot, ’ki tudja hányadszor, de elkeseredetten állapítja meg. nem képes megérteni. Hogyan ta- Inítja meg az őrsvezetőket a csomózásra? Igaz, az egyik kartársnője próbálta lebeszél- ’ni, hogy hagyja ki ezt a részt ha nem érti, és különben is miért csinál olyan nagy problémát az egészből, lám az elődje — nemrég vonult be katonának — sem nagyon törte magát Igaz, ő sem akarta elfogadni, de aztán belátta, hogy á tantestület kilenc tagja kö- •zül mégiscsak ő a legalkalma- isabb a csapat vezetésére, fiatalságánál, családi körülményeinél fogva, és ha mar vállalta, nem akar félmunkát vém é lé mi *7, «ff Ruisz György: Esztergályos jét aztán nézzen fel rá, aprókat csókoljon az állára, majd kapaszkodjon fel, hogy Feri, megfeszítve a nyakát, vigye, Vigye körül a konyhában, miközben csókolgatja haját, homlokát? Vagy mégis az igazgatóhoz menjen el segítsége^ kérni? És maradjon továbbra a néma harag? Igaz, az a gyengéd, alig érezhető simogatás, amikor megjött... — Feri, isméred a csomókat? H angja bizonytalanul cseng: nem túlságosan kedvesen, mint-1 ha ürügyet keresne a köztük lévő feszültség megszüntetésére. — A csomózást? — lép oda Peri mögéje és belepillant a könyvbe. — Várj. mindjárt keresek egy madzagot Zsebében kutatott, de csak egy vékony zsinórt tudott elő- ráncigálni. Odaállt asszonya elé és türelmesen magyarázta — Jaj, nem merem. — Na, ne butáskodj, kicsi. — Jó, akkor mondom. Mi lenne, ha szerveznénk 'egy gépész őrsöt? — Mit? — Gépész őrsöt! Olyant, amelynek tagjai egy kicsit megismerkednének a mezőgazdasági gépekkel, szerkezetükkel, működésükkel, és ameny- nyire lehet, a kezelésükkel is. Na, mit szólsz hozzá? Ne ijedj meg, csak a hetedikes és nyolcadikos fiúk jöhetnének szóba, azok közül is természetesen önkéntes jelentkezés alapján állítanánk össze az őrsöt. Legfeljebb tíz-tizenkét gyerekről van szó. Nos? — né- zett fel rá reménykedve. A férfi lassan elengedi asz- szonyát, néhányat lép, aztán megszólal; — Nem tudom, mit szólna hozzá a főnök. Láb alatt lennének a gyerekek... Munkavéa bonyolult csomózásokat, egy- delem, meg a szerszámok töMondd meg Néki, hogy levelemmel jÉgezm. SZ1RMAY ENDRE: MALOM Zakatol a malom. Duruzsoló hangja a megadó tájat anyásán ringatja; besorol a molnár minden nyakas zsákot, s hordja a garathoz — tíz egész világot. Felőröl gondosan minden jó gabonát, termő életedből a tegnapot, a mát; fehér lisztre porlik a hajdani álom, napfényt tereget ki minden újabb zsákból, és ahogy elválik a liszt és a korpa, meleg fényre gyűl a messzi hegyek orma. Megadóan hallgat az új liszt a zsákban; kenyeret őrölnek az élet malmában, vágy van a zsákokban — és beteljesedes. Zakatol a malom, suhog a vízesés. már nem soká váratom; Reá gondoltam minden reggel a pöfögő munkásvonatom, mikor álmosan sötétre festve láttam a tűnő dombokat, eszembe jutott nótás kedve, fölidéztem a dalokat. Csak ezeket a csomózásokat Studná megérteni! El kellene -menni az igazgatóhoz, ő haj- Idan úttörővezető volt. mutas- Jsa meg legalább a bonyolul- stabbakat. És egyszerre eszébe Tudom nótáit, mondd meg Néki, «villant- Feri szokott beszélni ennek biztosan örülni fog, X ideie még csernem feledtem a »Bácsi munkás *,«,.« rola> nogy e„y iáéig meg cse szívemben élnek a dalok. kosz. aztán úttörő volt. megMondd meg azt is, hogy látom néhaghozzá őrsvezető, így biztosan saÄn {mvagy1* szőcsatáfcba £ért az ilyesmihez. Izgatott lett felejtkezik sziiajon. sa gondolatra. Hogvan szólítsa Ne nevess ki, ö az, ha mondom, #nieg, hogy ne vegye a közele■"dés. a békülékenység jelének, hmert még azt gondolná, lám, beismeri, hogy ő volt a hibás |fta szóváltás kialakulásában, kVagy tegyen félre minden sér- ’ tődöttséget. ölelje át erősen a nyakát, mint amikor kérni szocsak az arca más meg a neve, de a mozdulat, a szavak íze csak őt idézik Ide. így mutatnék — ha itt lenne — Néki sok -helyettes-apát«, akik tettekkel, okos szóval vallják szívének igazát. Mondd meg Néki, hogy levelemmel már nem soká váratom, , .. és reá gondolok minden reggel *kott tőle valami jelentősebb a pöfögő munkásvoaatoss. ódolgot, szorítsa melléhez a iámás után többször is megmutatta, megvárta, amíg felesége is mindegyiket legalább háromszor, gyakorlott mozdulatokkal elismétli előtte. Mikor az utolsót is befejezték, Feri tenyerébe fogta párja fejét, maga felé fordította a kipirult arcot, és úgy szólt hozzá gyengéd határozottsággal: — Kérem a tandíjat! Hosszú volt a csók, szédítő, lázas vágyakat ébresztő. Az asszony —- kibontakozva az ölelésből — most már kedves, de céltudatos hízelkedés- sel simult a férjéhez: — Te olyan jó úttörő voltál valaha meg cserkész, igazán segíthetnél nekem a csapatban. — Mit? — Először is megtaníthatnád a gyerekeket a csomózásra, hátha mégis elvétem, ha most tudom is. Szívedre vennéd, hogy leégjen a feleséged? Mondjuk, vasárnap délelőtt vagy szombaton délután. Jó? Aztán meg az én osztályomban szoktuk tartani a foglalkozásokat, te ügyesen faragsz, segíthetnél megcsinálni egykét dolgot a fiúknak. Így még szívesebben is jönnének a pajtások. Alakíthatnánk egy barkácsoló őrsöt is! Vagy... Á, nem is merem megmondani, olyan nagy dologra gondoltam, a—: biztos nem lenne másutt! N yaka köré fonta a kezét, és úgy nézett rá kedves csillogással: A férfi csak. a szemévei intett biztatóit. rése... És nincs is annyi felesleges munkaeszközünk... Nem hiszem, hogy belemennek. Hogy leszünk az én munkaidőmmel is? Igaz, ez nem probléma. ■ majd rádolgozom azt a heti — mondjuk — kétszer egy-egy órát Csak a főnök. .. — Majd én beszélek vele! Tudod, ha mi nők valamit a kezünkbe veszünk, nem ismerünk akadályt. A legszőrösebb főnöki szivet is meghatjuk! Azon az estén úgy olvadtak össze, mintha most találtak volna igazán egymásra. /\ tanévzáró ünnepségen külön sorakoztak fel a gépész őrs tagjai. Mellükön megcsillant a fémből kivágott, maguk által szerkesztett francia kulcs, az őrs jelvénye. Büszkén húzták ki magukat, amikor. a.z egyenruhás, csinos fiatalasszony vi- gyázzt yezényelt, és az őrs vezetőjének átadta a járási úttörő elnökség dicsérő oklevelét jó munkájuk elismeréséül. Aztán kilépett egy nyolcadikos fiú, és az elnökségben helyet foglaló Feri bácsinak néhány szavas köszönetét mondott, hogy megszerettette velük a gépszerelést, és megtanította őket az alapismeretekre. A »mester«- kemény kézfogással fogadta a köszönést, a virágcsokrot. És amikor az ünnepség végétért, az egyenruhás asszony odalépett a férjéhez, és csókkal köszörűé meg a segítséget. őszinte, szerető, hitvesi csókkal..,
