Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

Vasárnap, 1961. november 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Eégi örökség, mai gondok Ta bon Két találkozás, két beszélge­tés ötlik az eszembe Mindket­tő Tabán zajlott le. A minap újra Tabra vetődtem és valami eszembe juttatta azt a korábbi társalgást. Talán mondanom sem kell, hogy beszélgető part­nereimet aligha lehetett volna lokálpatriotizmussal vádol­nom azért, amit lakóhelyükről mondtak. Kézlegyintéssel, csüggedten beszéltek a község arculatáról. Akkor azt hittem róluk, talán nem tudják ész­revenni. becsülni a fejlődést. Tévedtem. Mert ha jól meg­gondoljuk, talán Tab az egye­düli járási székhely, amelyet a legutóbbi időkig elkerült a fejlődés. Még az ugyancsak félreeső Csurgó is előrébb áll, mint Tab. Remélem, nem kö­vetek el udvariatlanságot a tá­blákkal szemben ezzel .a meg­állapítással sem: jónéliány köz­ség van a megyében, amely mögött Tab rendezettség, fa­lukép, tisztaság szempontjából elmaradt. Kezdjük azzal, hpgy a közel ötezer lakosú járási székhely­nek nincs egy tisztességes áru­háza, hogy nincs szállodája, de még egyetlen vendégszobája sem. S ha netán húsz idegen meg akar szállni itt, elhelyezé­sük óriási gondot jelent a helybelieknek. Hogy az utcán száraz időben hatalmas por ka­varog, esős időben pedig a sár húzza le a cipőt áz ember lá­báról. Méghozzá mindez a község kellős közepén. Azt már nem is hozom szóba, hi­szen másutt is gond, hogy mi­lyen nagy a lakáshiány. A ta­nácson harmincegynéhány jo­gos és sürgős lakásigényt tar­tanak számon. Többen a fal­vakból járnak be dolgozni Pe­dig kevéssel is beérnék, ez ki­tűnik Ladiszlai Emil községi .tanácstitkár szavaiból, aki el­árulta: boldogok lennének, ha évente három-négy lakást építhetnének. Tabon sajnos azok sem. segítenek magukon, akik tehetnék. Mire gondolok? Arra. hogy míg a múlt eszten­dőben tizenegy családi ház épült .(ez sem valami sok), az idén mindössze öt házra kér­tek építési engedélyt. A válla­latok, intézmények közül egye­dül a pénzügyőrség kért telke­ket. & bejelentette, hogy a jövő évben lakásokat építtet dolgozóinak. Ez a jó példa, s a szükségszerű fölismerés, hogy nem szabad mindent a községtől várni, úgy látszik kezd követésre találná. A járá­si művelődési ház építéséhez az állam több mint 6 millió forintot adott. A földművesszö­vetkezetek megyei központja — miután »egyeduralkodó« lett a község kereskedelmében — máris felajánlotta, hogy két és fél millió forintos költség­gel korszerű emeletes áruhazat létesít. ,Ügy hírlik, s a tabiak örülnek ennek, hogy a Tengő­dj Állami Gazdaság is ide te­szi át székhelyét. Ez újabb építkezéseket helyez kilátás­ba. A megyei tanács két két­lakásos ikerház építéséhez adott lehetőséget. Ezzel meg­oldják a járási tanát» vezetői­nek lakásgondját. Több helybelinek tettem föl a kérdést: Milyen Tab ma? A legtöbben most — számomra eleinte érthetetlen — derűvel az út melletti földcsomókra, a volt. piactér helyén épülőfél­ben lévő autóbusztérre mutat­tak. ahol emberek és kőtörő­gépek dolgoznak, s az útra, amelyet kiszélesítettek, átépí­tenek, amint értesültem róla, 8 millió forintos költséggel. A tanácstitkár másfél éve nem tud magának lakást sze­rezni, mégsem erről, hanem azokról a faluszépítő tervekről beszél, amelyek máris a meg­valósulás útján haladnak. Az országút korszerűsítése után — az egész községben csatornáz­tak —, a Fő utcában járdát építenek. Ehhez 400 ezer fo­rintot kapnak a járási tanács­tól. Utcaseprőt állítanak be, parkosítanak, sot a titkár gon­dolatban már megszövegezte az új állattartási szabályrende­letet, amely megtiltja majd, hogy ebben az utcában a la­kók kiengedjék a baromfiakat A KlSZ-bizottság már szerve­zi a fiatalokat, hogy a tava­szon virágokat ültessenek az utcaszegélyre. S a szerződések szerint felvonult a DÉDÁSZ is, hogy hozzákezdjen a Fő utca neonositásához. A falu lakói elvállalták, hogy a kövesúthoz legmeredekebben csatlakozó három utcát saját erőből le­kövezik. hogy a kitóduló • eső ne hordhassa rá a sarat az út­ra. S egy másik megvalósulás útján lévő terv, amely az egészségügyi viszonyok javí­tásán túl a városiasodásra mu­tat: készülnek a törpevízmű tervei. A vízgazdálkodási tár­sulás már megalakult, számí­tások szerint két éven belül megoldják a vízellátás gond­ját. Két találkozás, két beszélge­tés másfél év alatt. Az első az öreg. elmaradott község bána­táról szólt, a második arról tanúskodik, hogy Tab mégis­csak fejlődik, csinosodik, fiata­lodik. Az új legyőzi a régit... Varga József Gyarmati Károly kalkulátornak jelentős része van a Mértékutáini és Vegyesruházati Vállalat eredményes munkájában. November 7-én kiváló jelvénnyel tüntet­ték ki. NEM ZETKÖZI SZEMLE A Toplitz­A (22) ».„Azután azi asztalosokat és az ácsokat szólították. Két prá­gait is hozzájuk csaptak, pe­dig csupán könyvelők voltak egy nagy bútorgyárban. Fürge Mercedes teherautók hozták a deszkákat és a szerszámokat Vesztőhely készülne?! A tábor­ban zúgva szántott végig ahír, hogy guillotine-t állítanak fel és a nyaktiló a legmagasabb náci személyiségek jelenlété­ben csap le majd célpontjaira az emelvényen. De a külföld, hát lehet ezt tűrni? Leshet? A józanabbak azzal vigasztalód­tak, hogy ha akarnák, végez­hetnének velük cirkusz nélkül is. Nem bizonyítja-e az egész tábori élet, hogy a gyilkolás öröme magában nem elegendő számukra. Kell hozzá vissza­taszító teatralitás is. — A rómaiak azt mondták. „ — kezdte Leo mondókáját Gii- tignek, de a bohóc félbeszakí­totta: — Hagyd a rómaiakat. Jó, jó, tudom, nálatok nyomták a ró­luk szóló albumokat is. Velünk mi lesz? — A romaiak azt mondták, hogy kenyeret és cirkuszt — folytatta rendületlenül és ren­díthetetlenül a gépmester. — A náciknak gyilkosság kell a cirkusz mellé. A nyugtalan, véghetetlennefe Kinő éjszakán fel-felnyögtek az alvók és sóhajtoztak az éb- renlévők. Gondolataik átszáll­tak a szögesdrótom, mert a gondolatot még a magasfeszült­ség sem tudja barakba zárni. Hazafelé kalandoztak, újra ott voltak — az életben. A felesé­get szólították, a gyerekeket simogatták, apjuktól kértek bölcs tanácsot... Másnap reggel a fásoknak — így nevezték az asztalosokat, ácsokat és társaikat — nem kellett elvánszorogniuk a kő­bányáig. Megkapták a felada­tot, bőven osztották. Négy mé­ter magas, átláthatatlan és át­hatolhatatlan deszkafalat kell emelniük a 19-es barakk köré. Kapu is kell, akkora, hogy egy teherautó átférjen rajta, de szinte légmentesen zárható le­gyen. Miért éppen a 19-esre esett a választás? Talán, mert tágabb volt, ' mint a többiek. Lélegző barakknak is hívták, mert zsúfoltsága kicsit enge­dett s kiesett magából a tá­borból. Csak arra gondolhat­tak, hogy valamit nagyon el akarnak rejteni a világ szeme élőt hiszen még a táborban is befalazzák. Töprengésre sok idejük nem volt, az SS altiszt- munkavezetők őrült iramban hajtották őket — Los, los — hangzott a kiál­tás. és ütemesen csattogott a korbács nyeis bőre. Ügy lát­szik, valóban sürgős lehetett a deszkafal felépítése, mert fel­tűnően kímélték a munkaerőt, s a korbács inkább a kiálló kö­vekre és a puszta földre csap­kodott, mint a hátakra. A haj lőtt korú linzi ács, Grünblatt bécsi vállát is csak akkor érte ütés, amikor fél­hangosan odasúgta társának: — Mint őseink a Fáraó or­szágában. Az ebédidő 25 percig tartott, még a félórából is levettek időt, s előtte gondosan végig­motozták a fásokat, nem rej­tett-e el valamelyikük baltát, ütő- vagy vágószerszámot ron­gyai alá. De az ebéd, ez az ebéd fejedelminek hatott — a leves sűrűbb volt és húscafa­tok úszkáltak a lében. — Valamiért nagyon nagy szükségük lehet ennek a ba­rakknak a gyors elkerítésére — mormogta ebéd közben Grünblatt a vele egykorú Hő- fellnek. A felső-osztrák dia­lektust beszélték mindketten. Höfell gráci képkeretező volt és azért került a táborba, mert egyszer nyilvánosan kijelen­tette, hogy Hitler Adolf nem ért a művészethez, silány má- zolmányofcat pingál. Pedig Hit­ler politikájával szemben in­kább semleges, közömbös volt, csak piktori tevékenysége vál­totta ki dühét. Feljelentették. — Azt én is látom — vála­szolta ku rtán a kép keretező —, de mit akarnak? És ez a kérdés még három helyről szállt felé. Halkan és zsongva, olyan emberek szájá­ból, akik megtanulták és meg­szokták a fogak közt átszűrt beszédet. — Karantén lesz. Á betege­ket hozzák majd ide, — Viccelsz? Azok a kéme­Két kétféle politika. A műit hét számtalan fontos nemzetközi eseménye közül vegyük azt a két utazást, amelyre a nemzetközi porond fényszórói irányultak, és ame­lyek szemléltetően mutatják, hogy míg az egyik oldalon a békés együttélés, a béke a fő cél, addig a másik részen még mindig szorgosan szítják a hi­degháborút. Urho Kekkonen finn elnök megérkezett Novoszi birszk.be és megkezdte tárgyalásait Hmscsovval. Röviden körvo­nalazzuk ezeknek a megbeszé­léseknek az előzményeit és okait. A Szovjetunió október 30-án jegyzékben kérte a finn kormányt, hogy az 1948-ban kötött barátsági szerződés má­sodik cikkelye alapján tartsa­nak megbeszéléseket olyan in­tézkedésekről, amelyek bizto­sítják a hét ország határainak védelmét Nyugat-Németország, illetve a vele szövetséges NA- TO-országok fenyegetéseivel szemben. Ezt a szovjet lépést az tette szükségessé, hogy a nyugatnémet militaristák be­hatoltak Észak-Európába. és ezt a térséget háborús kaland­jaik színterévé akarják változ­tatni. Egészen természetes, hogy a Szovjetunió nem néz­hette tétlenül a NATO fő eu­rópai ütőerejét képező, és szüntelenül atomfegyvereket követelő Bundeswehr irányí­tóinak a legutóbbi időben az észak-európai térség iránt ta­núsított feltűnő »figyelmét«. Ezzel kapcsolatban sokat el­árul az a csütörtökön végétért dániai tanácskozás, amelyen közös dán—nyugatnémet, pa­rancsnokság felállítását hatá­rozták el. Ehhez tudni kell, hogy a hírek szerint ennek a Szovjetunió ellen irányuló Bal­ti-tengeri parancsnokságnak az élére Wagner nyugatnémet tengernagy kerül, és oda lesz beosztva az egész nyugatnémet tengeri haderő, számos légikö­telékkel együtt. Ha arra gon­dolunk, hogy a NATO külön­böző parancsnokságain ma már több mint ezer Bundeswehr- tiszt tel jesít szolgálatot, akkor láthatjuk, hogy a Szovjetunió kénytelen volt közös óvintéz­kedéseket javasolni az ugyan­csali fenyegetett Finnország­nak, melynek határaitól Le­ningrad még kétszáz kilomé­terre sincs. Gromiko még így is közölte Moszkvába érkezett finn kol­légájával, 'hogy kormánya mindaddig eltekint a katonai megbeszélésektől, amíg bizto­sítékot kap a finn külpolitika változatlanságára. Az aggály indokolt volt, ugyanis az utób­bi időben a finn szociáldemok­rata párt vezetői és egyéb reakciós csoportosulások a sem/ leges irányvonal megváltozta­tását szorgalmazták és a nyu­gati katonai-gazdasági tömb felé tolták az országot. A finn kormány a három lehetőség — a katonai tárgyalások megkez­dése, e tárgyalások szükséges­ségének tagadása, a külpoliti­kai garanciák megadása — kö­zül a harmadikat választotta, de apt is abban a kissé elodá­zó formában, hogy feloszlatta a parlamentet és február ele­jére írt ki új választásokat. A helyzetet tovább rontotta az, hogy Strauss bonni hadügy­miniszter Norvégiában kato­nai együttműködésről tárgyalt. Küszöbön áll a Balti-tengeren egy NATO-hadgyakorlat, és várható volt, hogy létrehozzák az előbb említett közös dán- nyugatnémet NATO-parancs- nokságot. A finn miniszterta­nács múlt szombatom megbízta Kekkonen elnököt, hogy lép­jen érintkezésbe Hruscsowal. És pénteken összeült a két ál­lamférfi, akiknek e tárgyaláso­kon az a fő gondjuk, hogyan biztosítsák a békét Európa északi részében. A másik utazást az tette szükségessé, hogy lejárt a bon­ni kormány egy váltója. Ade- Inauer mindent megmozgatott Kannak érdekében, hogy a nyu- nyen át sétálnak az égi szarta-í gáti államférfiak meg se kezd- tóriumba... *jjék álláspontjaik kidolgozását — Akkor minek ez a máso-*a német kérdéssel foglalkozó dik kerítés? Már a villamos- fi kelet—nyugati tárgyalásokra, drótban sem bíznak? 5amíg az új bonni kormány Csak kérdezni tudtak, a vá-'mf,8 nem alakult. Ez, két hó- lasszal adósak maradtak. Dol-Snapos vajúdás után megtörtént goztak tovább. És amikor estesd. kancellári széket foggal- a tábori zenekar egyhangú dal-?körömmel magának megszer- lamána bevonultak a többiek —^zo agg Adenauer most meg- •Wützdorf ragaszkodott a , Washingtont, majd Pá~ zsikához —, a fal körvo*wlaij^n®ba .j1«5501 * tárgyalásokat máj- kibontakoztak. Amíg csak £ nam is makacsabbuJ ellen­lehetett, dolgoztatták őket az*? ^Gaulle-hoz utana pedig estében, fényszórós teherautók^eceml3€r e^ien Londonba la­világították be a terepet. Csáki akkor zavarták be aludni a fá-' sokat, amikor a reflektorok su­gárkévéit egy közeledő ellen­séges légikötelék miatt kiöl- / tották. De este, előzőleg meg~£ foghatatJan és félelmetes áo-/ log történt. Egy inspiciáló SS-^ tiszt még a két őrmestert is & leteremtette, hogy ne csattog- j tassák a korbácsokat, hagyják“ nyugodtabban dolgozni az em­bereket. Nem. akartak hinni fiileiknek, amelyek felfogták % az odavetett szavakat. Embe­rek lettek egyszerre, és szót emeltek a verés ellen! A deszkafal idődé elkészült. Az SS-tiszt átvette, egy szót:., sem szólt, ami a megelégedésig legmagasabb jele volt. Az al-9. tisztek alig várták a végső bó-£ Itatást, nekiestek a fásoknak S és dühödben verték őket A'/ korbács csapkodott, a verésből« hiányzott a. szokott módszeres-jjí ség, vagdalkozássá vált, üsd,£ ahol ereddé és nagyon fajtJ Szegény Grünblatt bácsi rög-íj tön az egyik kezeügyébe ke-'/. rillt és az első ütés után térd-^ re rogyott fi (£'olytat)uJc.) $ Németek Hitler ellen Ezzel, a címmel jelent meg egy érdekes könyv a közel­múltban Prágában. A ■ könyv részletes anyagokat tartalmaz a német antifasiszta mozga­lomról 1933—1945. években, to­vábbá a német antifasiszták tevékenységéről a spanyol nemzetközi brigádokban, vala­mint a német antifasiszta emigránsokról Csehszlovákiá­ban. tógát,, s így akarja menteni, ami menthető idejétmúlt hi-> d.eghá borús elgondolásaiból. A tárgyalások előtt a világsajtó számtalan hasábon keresztül taialgatta, hogy milyen enged» menyeket tesz majd Adenauer Kennedynek és viszont. A bon» ni kormány feje november 20-án meg is kezdte tárgyalá­sait, melyek három napon át tartottak, és amelyeket a leg­nagyobb titoktartás vett körük A szerdán kiadott közös közle­mény is csak általánosságok­ban mozog, főképpen valószí­nűleg azért, mert az álláspon­tokat a nyugati fővárosokban még tisztázni kell. ,Egy-két következtetést azon­ban mégis le lehet vonni. Ügy látszik, hiába hangoztatta né­hány napja cikkében Lipp~ mann, ismert amerikai közíró, hogy el kell takarítani az út­ból a régi. összeomlott nyugat­német politika maradványait, Adenauemak sikerült legfon­tosabb elgondolásait átmente­ni, megmutatva, hogy Bonn ma már nem engedelmes ki­szolgálója a nyugatiaknak, ha­nem gazdasági ereje és milita­rista vezetőinek szívóssága a csődöt vallott erőpolitika foly­tatására kényszeríti még Ken­nedy! is. Hiába olvashatjuk a közleményben, hogy a tárgya­ló felek egyetértenek azokban az alapelvekben, amelyek le­hetővé teszik a nyugat-berlini válság tárgyalások útján valé békés rendezését, ha >-a Szov­jetunió részéről méltányosság tapasztalható«. A közlemény­nek ez a talán legjelentősebb mondata megmutatja, hogy a tárgyaló felek továbbra sem keresik a reális kivezető uta­kat. Bár a közvélemény meg­nyugtatására a tárgyalásokra célozgatnak, de azoknak felvé­telét a- maguk -métíányos-< fel­tételeinek elfogadásától teszik függővé. Senki előtt sem titok, hogy Bonniján mit értenek ezen. Kein tanúskodik Bonn és Washington békevágyáról a közleménynek az a ki i érele sem, hogy a NATO további megerősítését hirdeti, arra nem más. mint a fegyverkezési bajsza fokozása. Adeauernak legfeljebb annyit nem. sikerült elérni, hogy negyedik a omha- tairoat csináljon a NATO oá], vagyis álcázva megszerezze * nyugatnémet hadsereg számá­ra a tömegpusztító fegyvere­ket. Sovány vigasz ez azoknak, akik Bonn engedékenység men reménykedtek, és megmutatja a vi'ágnak, hogy a német, mili­taristák. kezét csak a szovjet javaslatok alapján a német békeszerződés megkötésével lehet gúzsbakötni. Újaiib fakarionybedvezienyiien részes!! az a termelő, aki saját tenyésztésű kocáját 2 db 40—60 kg közötti súlyú süldő átadásának vállalása mellett leszerződi, VALAMINT AZ A TERMELŐ, aki a kocakihelyezési hitelezési akcióban köt szerződést Mindkét esetben kocadarabonkémt 150 KG TAKARMÄXyjUTT YTASBAN RÉSZESÜL állami áron. Még ma kösse meg a szerződést, mert a fenti kedvezmények mellett érvényben maradtak a magas süldöátvételi árak. Ezek szerint a szerződésre 40—60 kg közötti súlyban átadott fehér hússüldőért 18 forintot, a 40—60 kg súlyban átadott hús, hús jellegű és mangalica­süldőért 17,50 forintot fizet kilónként az ALLATFORGALM! VALLALAT (3977)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom