Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-25 / 278. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Szombat, 1961. november SS. Egy porció egyiptomi sötétség... Igazán mondom, nem tarto­zom azok közé, akik azt han­goztatják, hogy a legtisztább öröm a káröröm, mégis moso­lyognom kell, amikor olyasva­lamit olvasok vagy hallok, hogy meglopták a tolvajt; ár­vereznek az adóvégrehajtónál, vagy felakasztották a hóhért. Most is mosolygok, mert a fel­soroltakhoz hasonló 1 tragiko­mikus határeseteket juttatott eszembe valamelyik nap egy észrevétlenül megbújó , kis új­sághír; ez pedig arról szólt, hogy a dél-afrikai Fokváros E. L. King nevezetű érseke ga­vallérom nyilatkozatban szólí­totta föl híveit, hogy nyugod­tan térdeljenek csak le mise közben már ezután, mert ha netán tönkremenne a teremt- ményi alázat megnyilvánulása, térdelés közben a hölgyek ha­risnyája, úgy az egyház meg­téríti a kárt! A tragikomédiának melyik édes istene súghatta ezt a ne­vetésre Ingerlő felszólítást King érsek úrnak, én nem tu­dom. De mélységesen meg tu­dom érteni a derék egyházi férfiú aggodalmát, amely egy világszerte megnyilvánuló tényből táplálkozik. Nevezete­sen abból, hogy az emberek számára megszűnt a túlvilági élet varázsa, és mert sokkal inkább érdeklik őket az úgy­nevezett siralomvölgy dolgai, immár nem hullik térdre sem­miféle látványos ceremónia tiszteletére. Mert jó, jő, akikhez még szólhatott ez a fent már idé­zett felszólítás, azok jól tud­ják, hogy King érsek égi fel­jebbvalójának a melldöngető, fejükre hamut szóró, térden csúszva-mászó hívők tetszenek leginkább, viszont azt gyakor­latibb tapasztalatok forráséból tudják, hogy a fokvárosi áru­házakban nem isten nevében árusítják a harisnyát.., Mondom, megnevettetett a hírecsike, amely ismét arra vall, hogy az egyház kapkod, akár az a bizonyos Bemát, ha fog­csikorgatva is, de enged kér­lel hetetlenségéből annak érde­kében, hogy feltartóztathassa még egy kicsikét elvesző ha­talmát a tömegek fölött. A modernség szellemében próbál­kozik visszahódítani a még visszahódíthatókat Akár anya­gi áldozat árán is. Éppen ez miatt az úgynevezett anyagi áldozat miatt idéztem a meg­lopott tolvajt meg a másik ket­tőt. ,Mert ugyebár, az emberi­ség kultúrtörténetének lapjai eddig csupán arról tanúskod­hattak, hogy az egyház vett. Kért és újból csak vett hívei­től. Most viszont, 'amikor a milliók mind többen látják, hogy a siralomvölgy »isteni rendje« nem szentírás, lehet az ember a földön is boldog, sőt, csak itt lehet igazán az, mert az a biztos, most jön az anya­gi áldozat. Sőt, nylonharisnya­akció következik King érsek úr őeminenciájának rendeleté­re. Ha jól meggondolom, ez az anyagi áldozat nem is áldozat igazán. Tudvalevő, hogy a Vatikán­nak vannak a legjobban szi­tuált bankjai. Olyan kiváló bankok ezek, hogy évszázadok-' ra visszamenőleg vissza tud­nék téríteni az elődeinktől ösz- szeszedett vámokat kamatos kamattal számítva. Gondolok itt csak a mi viszonyainkat tekintve a papi tizedre, pár­bérre, egyházi adókra; és a nagy legendakörrel bíró péter- fillérékre. A nemesnek látszó gesztus tehát nem is olyan ne­mes, ne örüljenek a fokvárosi hajadonok és asszonyok! Jut is, marad is. Hiszen a Vatikán immár jobban ért az anyagi természetű, sőt politikái hát­terű és tendenciájú tevékeny­séghez, mint ahhoz, hogyan kell a XX. század emberét a vallás igájába visszahajtani. Szóval, a modernség egyházi meghonosítására van bőven fe­dezet, s elég, ha ennek bizo­nyítására csak az ereklyék dol­gát idézem. Ismeretes, hogy ezeket is belépődíj ellenében tekintheti meg a halandó em­ber. S legyen szabad itt fel­sorolnom, hogy Szent Pongrác- nak harminc testét, Szent Fü- löpnek három testét, tizen­nyolc fejét és tizenkét kezét őrzik különböző templomokban és búcsújáró-helyeken. De nemcsak a férő szentekkel űzött csúfot a pénz imádata. A hölgyeknek sem járt ki több kímélet,, mert Szent Borbálá­nak három testet tulajdoníta­nak, és e három testhez mind­össze két fejet. Szegény Szent Annának viszont két testet és nyolc fejet, hat karral. Míg a középkorban szárba szökött gépies áhítatból tartott, hitt az ember. Maholnap tiszteletdi­jat űzet neki az egyház, mert ha a térdelés közben elszakadt harisnyákat megvásárolja, ak­kor a templomlátogatásért já­ró tiszteletdijak fizetése is be­vezetést nyer. Csuda dolgok ezek, kérem, méregbe sem tud gurulni szív­ből az ember, viszont annál jó- ízűbben nevet, akárcsak az a látogató, áld már végigjárta a nagy székesegyház minden ze- gét és zugát, látta az összes ereklyét, amikor így szólt hoz­zá kísérője: — És itt valami egészen kü­lönlegeset mutatok önnek ... Nézze meg ezt a kis flaskát... — Igen, igen, de mit néz­zek rajta ... hiszen üres! — Dehogy üres, uram, egy porció egyiptomi sötétség van benne! Alighanem nagyon elörege­dett már ennek á flaskának a dugója, mert időnként fci-ki- szökik belőle egy adag abból az Egyiptomból importált sö­tétségből. S szökik mindaddig, amíg lesznek, akik hisznek benne! László Ibolya Texasi evőeszköz Egy texasi gyár revolver alakú nyéllel ellátott kanala­kat, késeket és villákat hoz a karácsonyi piacra. A különféle evőeszközökön más-más re- volvermodellek vannak, úgy­hogy az egész készletből meg­ismerhetjük a revoivergyartás fejlődéstörténetét. Harminchat éve kézbesít > TÁHIKA s&mk 170 mázsa vadhúst 1925 óta rója télen-iiy&ran Kaposvár utcáit Sugár János) bácsi. Vállán a tömött táskával hol itt, hol ott tűnik föl zö- ) möli alal-ga. Hány és hány örömmel, gonddal teli levél for. j; dúlt meg már kezében élete folyamán. A háború éveiben bizony súlyosabb volt a táska is a frontra küldött, vagy on- ) ... , , . nan érkező levelekből áradó szomorúságtól... yszállították eddig a kaposvári . vhutohazba Somogy, Baranya, Ma mar egyre több oroméi visz szét a hazakba. Hét. utca f Tolna és Zala megye vadász­tartozik körzetebe, naponta ke!szer járja be őket. Ismerik, ( társaságai. A novemberi vadá- szeretik az Ezredév utcában épp úgy, mint a Honvéd utcá- szátok után 217 szarvast, 17 ban. Szívesen fogadják mindenhol, ahova csak betér. Ha fel-^vaddisznót, 628 nyulat és 43 an, a lányok szíve megdobban: vajon hoz-e v fácánt adtak a vadásztársasá- bácsi? A hónap végén pedig az öregeknekCgok. A hidegebb idő beköszim- v,i i lottószelvényt, c tése után várhatóan még na­<y gyobb szerencse kíséri majd a !t7e v v>n Hnsmle i'iiAnt bukkan az utcában, levelet a. postás szerez örömet: viszi a nyugdijat. Útközben újságot ad-, el. Szives szót vált a járókelőkkel. — Jövőre, ha megérem, nyugdíjba vonulok — mosoly odik\ vadászok útját el Sugár bácsi. — Hiába, lassan elfárad az ember. Még fia-y. * talabb voltam? Egyszerre három-négy lépcsőfokot ugrottamy fölfelé, most már bizony esek lefelé könnyű a járás. v Harminchat év, küzdelmes élet... Becsületes munkája_ V val Sugár bácsi kiérdemelte a kaposváriak megbecsülését, J rászolgált arra, hogy békés, nyugodt öregséget élvezhessen. C Nyugodtan nézhet majd, a fiatalabb, idősebb kollégák sze- C viébe, amikor végképp leveszi válláról a kézbesítő táskát. Betörők a bíróság előtt K. > Balogh György lábodi lakos és fia, Balogh Vince kadarkút! lakos megtudták, hogy a lába­dd községi pásztornak nagy mennyiségű zsírja van otthon. Elhatározták, hogy a zsírból szereznek maguknak. Balogh György ismerte a községi pász­torház berendezését, mert egy ideig ő is lakott ott. Tudta, hogy hol van a kamra, hol keli lennie a zsírnak. A két tolvaj éjszaka belopakodott a pásztor­ház udvarába, feszítő vassal fel-’ törték a kamraajtót, és két1 zsírral telt fazekat elloptak. A rendőrség a házkutatás során a zsírt megtalálta náluk. A Nagyatádi Járásbíróság betöréses lopás bűntettében Balogh Györgyöt és Balogh Vincét nem jogerősen három- • 'háiom hónap! börtön bűnt’ -tés-' re ítélte. Komoly vagyok? Miért csodálkoznak! Hiszen az iskolai dol­gozat elkészítése igen fontos feladat. Különben hamar be­csúszik a rossz osztályzat és akkor... Erre nem is jó gon­dolni. De ilyen veszély nem fenyegeti a másodikos Sziklai Ibolykát. Rekord ár egy Rembrandt- festményért A New York-d Metropolitan Múzeum igazgatója lázas siet­séggel igyekezett gazdag m vé­násoktól összegyűjteni azt a hatalmas öcsszeget, amelyért hozzájuthatott Rembrandt egyik leghíresebb festményé­hez a múzeum számára. Az »Aristoteles Homeros szobra előtt-« című festményt egy New Yark-i 2 300 000 dollárért meg a múzeum. Az árverés, amelyen az elhunyt A fired: Erickson műgyűjtő vagyont érő 24 festményét árverezték el, szenzációs társadalmi ese­ményszámiba ment, amelyen milliomosok és gazdagon fel­ékszerezett nők figyelték a kar­zatról a képek eladását. árverésen vásárolta A világ legnagyobb fája Szakemberek szerint a világ legnagyobb élő fája a »General- Sherman Sequoia«, az amerikai Sequoia Nemzeti Parkban. A fa átmérője 28,85 méter, magassága 81,7 méter. Korát 5000 évre be­csülik. * * * Nem mindegy fNem bizony! Mert ugye más ■ ize van a főzötöknek és ugyan- *csak más a takarmánytöknek. fA kettőt nehezen lehetne ösz- ^szetéveszteni. Valaki mégis *összetévesztette. A kaposvári [ Béke napköziotthonos óvoda ’ 50 kg mirelit főzőtököt vásá- zrolt. Aznap 240 gyerek egyfo- igásos ebédet evett. A mirelit sfőzőtökről kiderült, hogy vala- $mi más, lehet, hogy újfajta ítöfc, de semmi esetre sem en- inivaló. * * * Furcsaságok karácsonyra Az amerikai áruházak üj ka­rácsonyi katalógusaiban olvas­tuk az alábbi »remek« ajándék- ötleteket: gyémántokkal díszí­tett légyfogó, speciális »-hajkefe« kopaszok számára, nerccel díszí­tett fogkefe, és olyan esernyő, amelynek fogója üreges, és egy negyed liter likőrt lehet tartani benne. Végül kesztyűvel ellátott konzervnyitót is kapni, nehogy a konzervet felbontó személy be­piszkítsa az ujját. * * * Nemrég számoltunk be a somogyi lottózók szerencsés ta­lálatairól. Csurgón és Batéban értek el négyes találatot. A batéi községi tanács elnöke 89 ezer forintot nyert négytalála- tos szelvényével. Azóta ismét Batéba látogatott a szerencse. >A közelmúltban megtartott hú­zás után a 9100085 számú szel­vény tulajdonosa ért el négyes találatot és 157 723 forintot nyert A z anya éles hangja tü- ^ relmetlenül süvít vé­gig az udvaron: — Karcsi! De nem kap választ. Megis­métli a hívást, hosszan el­nyújtva az utolsó magánhang­zót. Hiába. Idegesen dohogva magában megy vissza a kony­hába. Néhány perc múlva megje­lenik Karcsi. Arca enyhén pi­ros, de orra alatt már a fér­fiasság jele sötétedik. Haja minduntalan füle elé, a szeme vonaláig csúszik le mindkét oldalon, amelyet feje sűrű do- bálásával igyekszik eredeti helyzetébe juttatni, persze, nem valami tartós eredmény­nyel. Kabátja ujja rövid, pan­tallója is, de ez így divatos. Sőt! Még nem is elég csöves — ahogy szokta mondogatni sér­tődötten — társaiéhoz viszo­az anyja meglátja, nyitva. Ahogy rákiabál: — Hol csavarogsz megint? Már reggel is mondtam, hogy daráltatni kell menned. Nincs egy szem elcségük a disznók­nak. Karcsi táblából, orrát szip- pogatja. — Mit szüttyögsz? Nincs zsebkendőd? Micsoda gyerek vagy te! Gimnazista létedre ilyesmire figyelmeztetni! — Jól van, nil. Nincs nálam zsebkendő. — Meoint már hogyan be­szélsz? Ahogy nősz, úgy megy el az eszed. Ezt tamilod az iskolában? Ügy látszik, neked semmi sem használ. Na, mo­zogj, mert holnap reggel leg­feljebb a te reggeliddel kínál­hatom meg a disznókat. — Nem érek rá, tanulnom kell — motyogja a fiú. — Majd tanulsz azután. ■— De sok van feladva, nem tudom annyi idő alatt megcsi­nálni. Különben is háromra Kovács Jóskához kell mennem, akit elvállaltam tanulópárnak. \ — Neked a Kovács Jóska ad kenyeret? Meg tanulhattál volna idáig is, már egy órája megjöttél az iskolából. — Igen — emeli fel hangját Karcsi —, de ebéd után nem fog az agy. Anya is tanulta annak idején, csak elfelejtette, —, mert a vér az emésztéshez kell. Evés után legjobb egy órát pihenni. — Nagyszerű. Kioktat a sa­ját fiam! Hát nekem ki bizto­sítja az egyórás pihenést, azt mondd meg? Szép dolog. Az édes gyermekemnek nem tu­dok parancsolni, mert már mástél hónapia gimnazista úr lett, középiskolás ficsúr, akinek nem szabad otthon egy szalma, szálat sem keresztbe tenni. Es az any!a lesz az oka. ha nem szerez jő bizonyítványt, és nem veszik föl emiatt az egye­temre. Megvert engem az is­ten ve1ed, mondhatom. Na. míndegv. fea"lább pumpáld föl a biciklit. Nekem nem k$ll tanulnom, majd én eltolom. Nehogy én legyek az oka, ha holnap nem tudsz felelni. IT arcsi szó nélkül ki- ment, megkereste a pumpát a faházban, löködött egy kis levegőt az első gumi­ba, és a biciklit odatámasztot­ta a falhoz. Aztán az előszo­bában felkapta a táskáját, csak úgy futtában köszönt el: — Csókolom! Az utcán dühösen rúgott be­le egy kavicsba, közben ma­gában wtatkozq$t anyjával, meg általában a felnőttekkel, érvekkel próbálta megnyugtat­ni magát cselekedete helyessé­géről. — Hogyne! Majd talán tolom végig a porban az utcán azt a vacak darát, elpiszkolódik a nadrágom a zsák emelgetése- kor, nem is beszélve, ha eset­leg találkozom a srácokkal. És amijcor arra gondolt, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lá­nyok is megláthatják hogyan trógerol, belepirult. Eszébe ju­tott Hamvas Rózsi, akinek teg­nap is segített megcsinálni az orosz írásbelit. Milyen szépen mosolygott rá! Csak hálából? Nem valószínű, alighanem szerelmes is belé a kis fruska. Milyen jő lenne most vele ta­lálkozni! Így, táskát lábalva, és azzal dicsekedni, hogy megy a tanulópáriához, segí­teni. Elvégre nem kisfiú már — érvelt tovább — gimnazista, ezt meg kell érteni anyjának is. Amikor beírattak, középis­kolába. vállalták az ezzel iáró nehézségeket. Igaz. némi lelki- ismere+fnrdaXAst mégis érzett viselkedése miatt, ezt nem si­került tüzesen megsemmisíte­ni még önmaeáben sem. De­ltát máskor is eltolta már a kukoricát az anyja még talics­kán is — apja vidéken dolgo­zik —, később pedig átvetette a bicikli vázán. Igaz, legtöbb­ször azért rá várt ez a mun­ka, és természetesnek is vette, zokszó nélkül végre is hajtot­ta. De akkor még csak általá­nos iskolás volt. A hogy a sarkon befor- ^ dűlt a kiszélesedő mellékutcába, meglátta a »srá­cokat«. Hat-nyolc, nála általá­ban két-három évvel fiatalabb fiúk kergették a labdát ékte­len kiáltozással, hatalmas por­felhőt verve maguk körül. Még a nyáron velük játszott ő is — itt nőtt föl közöttük — szer­vezte a csapatokat, futkosott, kiabált, méltatlankodott, ve­szekedett egy-egy szabályta­lanság miatt és nemegyszer ment. haza izzadtan, porosán, szakadt ruhában. Aztán a tan­év megkezdése óta elmaradt az utcából. Igen. ő már gimnazis­ta, vigyáznia kell a tekinté­lyére is a kisiskolások előtt. — Szevasz, Karcsi! — Nem állsz be? — kiált felé egy ap­ró termetű kis hatodikos, ahogy megállt a pálya szélén. Egyelőre szóra sem méltat­ja a kisembert. Egy pillanatra megint sértődés torlódik föl benne, mint az imént, amikor anyja a darálóba akarta kül­deni. Hogyne! Ki engedte meg ezt a bizalmaskodást ennek a srácnak? Ha Rózsi meghalla­ná, hogy ilyen apró gyerekek­kel is pertuba van!... De erről is csakhamar elfe­ledkezett, Belemerülve nézte a játékot. Amikor aztán az egyik négy »reménvség* cipője orrá­val találta el a labdát, nem állja meg szó nélküli — Ne csőrrel, te mafla! Bel­sővel! Nem hallgatnak rá, nagy szenvedéllyel rúgják tovább, ahogy tudják. — Henc! Henc! Nem haVod? — kiált rá megint az egyik játékosra. — Előnyszabály — vág visz- sza fölényesen egy szőke lur­kó. — Micsoda, kisapám? Tudod te, mi az az előnyszabály? Amikor a labda ottmarad a... De hogy hol, kinél, nem le­hetett kivenni a nagy zűrzavar­ban, mert a gyerekek összefu­tottak, kiabáltak, hadonásztak^ egymás orra előtt, ketten már £ verekedni is akartak. Karcsi^ választotta szét őket. c — Na, elég! — zárta le a vi- c" tát. — Tanuljátok meg a sza- C bályokat és úgy vitatkozzatok az idősebbek Most pedig r játsszunk kétszer három gólra. Rendben? Velem lesz a Cun- ger és a Sankó, ti meg négyen hajthattok ellenünk. Na, áll- jatok_fel! irtelen csönd lett. Né­hány a n próbáltak vi­tába szállni az elosztással, de a többségnek tetszett, hogy to­vább folytathatják a játékot. Elfoglalták helyeiket, középre vitték a labdát, és máris éles gyerekhangok lármája verte föl a környéket. Karcsi is' o t szaladgált a »kisiskolások« kö­zött. Haja szemébe hullott, nadrágja poros lett a nekiug- ró labdától, de ő csak futott, csetlett, botlott az apróságok között, és diadalmasan fogad­ta a felnőttes kézfogásokat, gratulációkat, amikor a lab­dát egy ektatár'ka és egy sap­ka. közé juttatta. Somogyi Károly Részeges halak San Cipriano és Portalbera falvak lakossága a napokban puszta kézzel fogdosta ki a ha­lakat a Po folyóból. Amikor a hatóságok a kü­lönleges gazdag zsákmányról értesültek és megvizsgálták a halakat, kiderült, hogy azok kissé »be vannak csípve«. A folyó felső folyása mentén több borpincéből szüret idején al­koholtartalmú szennyvíz került a Po vizébe, és ettől a halak úgy megrészegedtek, hogy nem tudtak elmenekülni a puszta kézzel halászó emberek elől. * * * Hl Szudán ellensége: a jácint A Szudáni Köztársaság hivatalo­san kérte az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetét, hogy sürgősen segítsen a fehér jácin­tok elleni harcban. A római ülé­sen a szudáni küldött elmondot­ta, hogy ez az erős illatú és szép virág a Nílus völgyében annyira elburjánzott, hogy gyökere néha egy méter vastagságú, és ennek következtében a vizet helyen­ként kiszorítja a medréből és mocsarak képződnek. ’AAÄAAAAAAAAAAAA Somogyi Népkrp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KIS DEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség* **aposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Lalink» Su u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapba II

Next

/
Oldalképek
Tartalom