Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-22 / 275. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. november 2& BOLDOG EMBEREK KÖZÖTT — NEM TUDOM SZAVAK­KAL KIFEJEZNI, csak any- íyit mondhatok, hogy nincs ennél nagyobb öröm... Az asszony szemében könny 'sillogott, s én tudtam: Balogh Tibomé, a TRANSZVILL tira- ószerelője most nem látja, íogy még sivár a szoba —ndn- •senek lerakva a szőnyegek, tincsének föltéve a csipkék, a képek sehol —; most csak a ■serépkályha melegét érzi, szi- /árványszínben látja a lakást, toldogságát, áz ő kis ottho­nát ... ... Két új szövetkezeti la­kóháziban jártam. A Tóth La­jos közben áll ez a két há- ■omemeletes háztömb. Előttük még sáros az út, hiszen nincs készen a járda; a földön tóg­ák, cserepek, kövek, geren­dák, állványirészek, de a be­költözők ebből semmit sem látnak, csak az új ajtókat a modem lépcsőházban. S az aj­tók kulcsa most már az övék... Ha kitárják az ablakokat, nem érzik a november hidegét; úgy látják, hogy őket köszönti min­den. 1 Üj ház, új emberek! Öröm látni őket, s öröm tudni, hogy egyre többen lesznek;. s BECSÖNGETTEM az egyik földszinti lakásba A csengő­gomb mellett már ott a név­tábla: Földi Gyula. A kémlelő- ablakon meleg árad ki. 45 év körüQd asszony nyitott ajtót. Az előszobából a konyhába lehet látni. Az asztalon félbehagyott kézimunka Bemegyünk a szo­bába. Az ajtóval szemben nagy ablak, délre néző, omlani fog rajta a napsugár, s beragyogja majd a szép, tiszta szobát. — A lányom — mutat büsz­kén egy képre. — A Vasnagy­kereskedelmi Vállalatnál dol­gozik, áldott jó gyerek volt mindig, hát még amióta itt va­gyunk! Azt mondja, mintha újra született volna, olyan kedve van élni, dolgozni. TALÁN MÉG NAGYOBB AZ ÖRÖM Erdős Jánoséknál a második emeleten. Fiatal, mindössze * kétéves házasok. Két és fél szobás lakást vásá­roltak, számítva majd egy »aranyos csöppség« érkezésére is. A fiatalasszony mosolyogva tiltakozik, még sok minden kell. Eddig az anyósnál laktak, és most — bár a »»napos« szo­ba már ízléses, modern búto­rokkal van berendezve — az asszonyka bútorhiányról be­szél. Sok mindent kell még venni. De most már lesz hova tenni az új darabokat. Ide, a fal mellé szőnyeget és egy szép nagy könyvespolcot szeretné­nek. FOGARASI ANDRÁSÉK­NÄL még javában folyik a rendezgetés. Szól a rádió. A férj az AKÖV-nél gépkocsive­zető. Most kollégái segítenek neki. Együtt teszik az asztalt odébb. — Előző lakásunkban — mondja — bizony szorosan voltunlk, féleségem bútorrak- támak nevezte. Húsz éve vár­tunk erre a napra. Föl is je­gyeztem: 1961. november 13-a emlékezetes nap lesz nekünk. Gyönyörű a lakásuk. Nem tudom, a sok nagy levelű zöld növény, a vajszínű cserépkály­ha vagy a megnyugodott em­berek barátságos tekintete te­szi-e ilyenné. A lépcsőháziból egy kisfiú kukkant be, vala­melyik szomszéd gyereke. Még nem ismerik. A kisfiú szeme úgy ragyog, mint a drágakő. Aztán arról beszélnek, hogy mindenki azt mondta: »Ö, sok lesz a törleszteni való! Lehet még 600 forint is!« Ezeknek most boldogan válaszolnak: Havi 300 forintot fizetünk földszinti két és fél szobás la­kásunkért.« AZ EMBEREKNEK megvan az a rossz szokásuk, hogy még a »kákán is csomót keresnek Ezért úgy tettem, ahogy az irigykedő emberek: rosszmá- júan a hiányosságok után kezd­tem kutatni. »Persze nem ta­lált« — mondhatná valaki. De igen. Találtam. De láttam és hallottam, ahogy a lakók mint saját kincsüket védték. — Ö, talán mi is hibásak vagyunk, mert hamar beköl­töztünk. Nem vártuk meg, amíg mindent teljesen elkészí­tenek. De ne is haragudjanak, amikor a papírt megkaptuk, képtelenek voltunk még egy éjszakát a régi lakásban alud­ni. Akkor már azonnal költöz­ni kellett, megsimogfOn- -- • kilincseket, rendezgetni, he­lyet keresni a bútoroknak, megnyitni a fürdőszobában a meleg víz csapját Talán a legjobban Krajcsó Pál és Farkas Béla védte így új otthonát Azt mondták, éle­tük egyik legszebb élménye volt, amikor megkapták a la­kást A LÉPCSÖHAZBAN láttam egy táblát. »Köszöntjük a be­költöző lakókat« Az OTP-sek írták rá. Ügy örültem neki, mintha nekem is szólt volna. N. S. Siófokon, a Lottó-iroda melletti kenyérboltban még ilyenkor is nagy a forgalom. Nyáron 120 ezer, szezon után pedig 50— GO ezer forintos forgalmat bonyolít le a kis bolt havonta. Itt dolgpzik Pelentai Anna, aki >-A szövetkezet kiváló dolgozó­ja« jelvényt és oklevelet kapta meg nemrég. Miért? Mert a nagy forgalom ellenére körültekintően, hozzáértéssel vezeti a gondjaira bízott üzletet. A<z amuiUai tócsa datwn ukolcsi süü^edésÍMk L{zs>zt'á acót^aitól Az amerikai katolikus főpapság washingtoni értekezlete — amelyen 186 amerikai püspök és érsek vett részt — nyilatkozatot adott ki. Ebben a főpapság nyugtalanságá­nak ad kifejezést amiatt, hogy az amerikai társadalom nem nyug­szik megfelelő erkölcsi alapokon. A nyilatkozat az amerikai nép erkölcsi süllyedésének aggasztó arányairól szólva emlékeztet arra, hogy a legmegdöbbentőbb bűn­cselekmények milyen ugrásszerűen) emelkedtek az utóbbi időben. Min-) dennapossá vált a fiatalkorúak > bűnözése, a pornográf irodalom c elharapózása, a mérhetetlen ön-J zés, kapzsiság és cinizmus elbur- . jánzása, a faji előítéletek fokozó- . dása — egyszóval az erkölcsi nor-J mák teljes sutbadobása. (MTI) Motorkerékpárt akart lopni Csavargás volt a »foglalko­zása« Kovács Lajos kercselige- ti lakosnak. Lopásokból tar­totta fenn magát. Szeptember elején Kaposvárra jött, itt is csavargóit, néha vállalt csak alkalmi munkát. Éjszakánként a város széléin, egy szalmaka­zalban aludt. Szeptember 7-én ittas állapotban az Irányi Dá­niel utcába ment, s ott ki akarta nyitni egy gépkocsi aj­taját. A gépkocsivezető észre­vette. és elküldte az autótól. Kovács ekkor az SZTK előtt be akarta indítani Csik Imre motorkerékpárját, majd ami­kor ez nem sikerült, feltolta a motort a Finommechanikai Vállalat autójavító-részlegéig. Két gépkocsivezető fölfigyelt az imbolygó, gyanúsan viselke­dő emberre, utána futottak, igazoltatni akartak. Kovács menekülni akart, azonban elő­került egy rendőr, s az őrizet­be vette. A Kaposvári Járásbíróság jogerősen egyévi börtönbünte­tésre és egyes jogaitól kétévi időtartamra való eltiltásra ítélte Kovács Lajost. ÁRCÉDULÁK, REKLÁMSZÖVEGEK, FELHÍVÁSOK CSURGÓN A várakozás unalmas órái­ban sok mindenre ráfanyalo­dik az ember. Kirakatok előtt ácsorog oly sokáig, hogy szinte valamennyi áru árát betéve tudja; elmélázva sétál stb. Csurgón várakoztunk a mi­nap, s jobb híján a község központjában föllelhető hirde­téseket, címkéket és egyéb fel­iratokat böngészgettük. Már a cukrászdában meglepődtünk, ahol az eszpresszókávéra há­romféle módon hívják fel a figyelmet. A kirakatban: »Es­presso», az italpolcok fölött: »Esspresszó«, a falon, pedig »Pressó« Vajon melyik a he­lyes? Egyik sem. Ugyancsak ez a kérdés vetődik föl a Vas- műszaki Bolt kirakata előtt. Egy tejszilke alatt barna edény áll, rajta a címke:»VájIing 35 Ft.« Ez alatt egy ugyanilyen formájú, csak almazöld színű és nagyobb edény. Ez pedig az árcédula szerint »medence«. A vásárló aztán bajban lehet, mert nem tudja, hogy vájlin- got vagy medencét kérjen-e, ha ilyen alakú tálat akar vá­sárolni. Ugyanitt rengeteg felhívás olvasható a takarékosságról. Íme egy példa: »Gyerekek! Gyütsetek takarókbélyeget. Vásárolhattok.« Valahogy el­maradt a »j» a rövid ü-vel irt »gyüjtsetek« szóból. Ezen köny- nyű átsiklani. Megakadunk azonban az utolsó szón. Mit vásárolhatnak a gyerekek? Ta­karékbélyeget vagy pedig a gyűjtött bélyegek árából vala­milyen cikket? Egy másik felírás: »Rendsze­res takarékossággal bútorhoz háztartási géphez és saját ház­hoz juthat.« A bútort hosszú ú-val írjuk, s utána vessző kí­vánkozik. Hogy pedig saját, házhoz hogyan juthatunk?... A szöveg valószínűleg azt akarta mondani, hogy házat vásárolhatunk vagy építhe­tünk. S az csak azután lesz a sajátunk, miután ' megvettük vagy fölépítettük. Somogy me­gyét is külön kell írni a sza­bályok szerint, itt mégis ilyen szöveg van: »Takarékossági Napok Somogymegyében.« Nem kevésbé bosszantó lát­vány, hogy a hatalmas reklám takarékbetét-könyvön »Taka­rékbetét köynv« olvasható. A sarkon tábla hirdeti, hogy _ november 14_ón a Szabadság^ kisvendéglőben rántott hal és »túroscsusza« lesz. (Helyesen túrós csusza.) A könyvtárban szombaton »délelőtt 10—14 óráig« lehet a kölcsönzőt és az olvasótermet látogatni. AJigha hihető, hogy a 10—14 órát valaki estére tenné, ak­kor ugyanis 20—2 óráig volna nyitva a könyvtár. Az fmsz címkeírójának ér­demes lenne átlapoznia a he­TAB KA miwk f NÉZEGETEM a Képes Oj- \ ság »A pillanat« című rova- y tát. Az első fényképen egy };Szép, fekete szemű lány álldo- v gól a porcelánüzlet kirakata )?előtt, s elmerulten gyönyörkö­dd! k a szebbnél szebb porcelán­ja figurákban. A kép alatt ez a dszöveg olvasható: »Szépek a d szemek, szépek a szobrok. De > vajon miért néz a kislány gólyán gyanakvóan a gólyama- d dárra?« > Hm. Ez bizony fogas kér- ) dés. Ugyanis a kislány nem d gólyamadarat néz, hanem gé- ^ met. Kanalasgémet... És nem d-gyanúsan nézeget, hanem in- d kább mereng. Bizonyára azon, hogy vajon micsoda sületlensé­get fog a kép alá írni a fotó­riporter ... ? — 10 —i * * * Csimpánz-tárlat Egy New York-i kiállítási te­remben bemutatták egy csim­pánz száz »-absztrakt-« festmé­nyét. A cincinnati állatkert há­roméves csimpánznősténye ápri­lisban kezdett »festeni«, és ha­marosan sikerült eredeti »mű­vekkel« gazdagítania a nagy fest­mények sorát. A csimpánzmű­vésznő festményeit 25—95 dollá­rért árulták, és már az első na­pokban harminchat »müvet« ad­tak eL * * * Nagymamák ankétja — lábon Kedves esemény zajlott le vasárnap délután a Tabi Já­rási Művelődési Házban. Száz­nál több idős, fejkendős néni­ké vett részt azon az ünnepsé­gen, amelyet a községi nőta­nács rendezett a nagymamák tiszteletére. Az összejövetelen megható szavakkal méltatták a nagymamák nemes hivatását a gyermekek nevelésében, majd műsorral és finom sütemé­nyekkel kedveskedtek nekik gyermekeik, unokáik és a nő­tanács képviselői. Elcserélném gyermekemet egy autóért“ Az amerikai Utah állam Salt Lake City nevű városában egy házaspár hirdetést adott fel, amelyben közölte, hogy 6 hóna­pos kislányát elcserélné egy használt autóra. A háromgyer­mekes családot letartóztatták. A férfi védekezésül kijelentette, hogy sürgős szüksége van az au­tóra, mert anélkül nem tud mun­kát keresni. * * * — RÁJÖTTEM ARRA, hogy jogtalanul méltatlankodtam eddig — mesélte tegnap jó­kedélyéről híres barátom. — Két hónapja benn dolgozunk feleségemmel a városban, és nem vagyunk képesek valami kis lakást szerezni. Szidtam lyesírásá szabályzatot, mielőtt í^már a világon mindenkit, de elkészítene egy-egy feliratot. í-ma ... ?! Ma elszégyelltem ma- Roland Ferenc/jgam. Ugyanis olvastam az új­’ihönyén, a Á. em/kori egykori van a Szabadság vetkezet központja, centrumot tervezve Festetichék kastélyában Termelőszö- Kitűnöbb sem kap­1Ó EMBER VOLT Á hatott volna ez a közösség. Megvan itt jószerével minden, ami föltétele a mind eredmé­nyesebb nagyüzemi gazdálko­dásnak. Szép a táj is, csak a kastély környékén van szük­ség a gondosabb kézre. Mint mondták, nem lesz ebben sem hiba, mert a jövő évben rend­be hozzák a parkot, berende­zik a kastély egyik tágas-vilá­gos szobájában a színházter­met, mellette pedig fölszerelik kellőképpen a televíziós klu­bot, hogy az a család, amely itt lakik az II- lésmajorban és a környéken, ne legyen kultúra híján. Föl­tehető, hogy futja majd a szo­ciális és kulturális alapból, amit az idén a termelőszövet­kezet majd teljes egészében a Szabadság munkaképtelen öregjeinek segélyezésére fordí­tott. ln­— Nem úgy gondolom. kább viselkedésre. — Hát,., jó ember volt. Gyerekkoromban ismertem, mert később elkerültem Tere- bezdpusztára. De majd, min­dennap találkoztunk vele, amikor déltájban bejött a fa­luba, és hol egy fillért, hol két fillért adott nekünk, gye­rekeknek cukorra. Nem szólok semmit. Pedig ugyancsak szívemből mérges­kednék, hogy olcsón vette a csaknem "t20 S,r°f úr jóságának legendáját, csaicnem izv s ^ u tudta kiválóan, hogy mivel lehet leginkább meg­venni a cukrot legföljebb csak sóvárgó szegényember gyere­kének a szívét. Hm... jó ember volt... (El yilván ezt a főúri »jósá- got« bizonygatja egy másik tény, nevezetesen az, hogy hogyan épített iskolát a több gyereket tanított! Abban az időben senki sem csodálko­zott ezen a tanítói munkát aka­dályozó népességen. Hiszen ide jártak be a birtok pusztáiról az iskolakötelesek, a 6—12 éves korúak. Mivel az innen öt ki­lométerre levő Terebezden és a hat kilométer messze felevő Dávodon nem volt iskola. Mígnem Klebelsberg egy ren­delettel rá nem dörrent a nép­oktatást vajmi kevéssé be­csülő mágnásokra, így Feste- tich Sándor grófra is, hogy pusztai majorjaikban pedig Jin a már hangot adtam a kesernyés ízű emlékezé­seknek, el kell mondanom egy ugyancsak idevágó esetet is, ami viszont a böhönyei kato­likus iskola helybeli fennható­ságának »jóságát« hirdeti ma is. A fura történet hősei a bö­hönyei plébános, a nagybálogd- pusztai gyerekek és egy vidám vadásztársaság voltak. Jó húsz-egynéhány éve esett meg ez a dolog. Nagybalogd közigazgatási­lag Nagybajomhoz tartozott, jóllehet Böhönyéhez volt há- epitsenek iskolát. Mit volt mit ^ mométerrue_ A Noszogatás nélkül kezdenek »jószívű« uraság. ügetésbe a lovak a könnyű kis homokfutó előtt, amely arra szolgál, hogy a gazdálkodás Köztudott dolog, hogy Bö- hönyén öt tanerős katolikus is­kola és egy egy tanerős refor­irányítói viszonylag rövid idő mátus iskola működött vala- alatt bejárhassák a határt. A mikor. Mind a kettő elég mos- kocsis meghatározhatatlan ko- tohán volt elbocsátva néptaní- rú, deresedé hajú ember. De tói hivatalának betöltésére, hi- nem lehet már fiatal, hiszen az szén a katolikus iskola négy elnök Jóska bácsinak szólítja. Bennszülött böhönyei. S mióta tantermébe alig fértek be a Böhönyéröl és környékéről itt vagyok, sok szó esett Bö- ide járó gyerekek. Strausz La­hönye 1945 előtti múltjáról Kérdezem hát, milyen ember volt a gróf. A gazda. Külsőre? jós bácsi, aki ma is Böhönyén tanít, elmondta, hogy nem rit­ka év volt, amikor két össze- vont osztályban száznál is tenni, a gróf úr »jóságát« nap­fényre piszkálta a kivételesen határozott hangú kultuszmi­niszteri rendelet. És a cseléd­ség, nem tudván, mi van a kulisszák mögött, ismét csak azt láthatta, hogy milyen »■atyai jó« gazdája van. Gon­doskodik arról, hogy a rosszul öltözött emberpalántáknak ne kelljen sárban-vízben-hóban napi tíz, illetve tizenkét kilo­métert gyalogolniuk azért a tu­dományért, amit a hatosztá­lyos elemi iskola nyújtott... Jó ember volt a gróf? Nem hiszem. Akkor sem hiszem, ha csak ezt a két példát állítha­tom itt szembe. Csak ezt a kettőt a rengeteg közül, amit még őriz az emlékezet Böhö- nyén, kivált ott, az lllésmajor környékén, ahol az uraság cse­lédei élték. közigaz­gatási hovatartozás azt is el­döntötte, hogy hova kell jár­niuk iskolába Nagybalogdról a gyerekeknek. Nagybajomba természetesen. A pusztaiak megsem találták természetes- nem lehetett, mert egy sereg töl áthatott és a néptanítás eszméjéért nem éppen lelkese dő végzés, fölkeresték hát Hor-. váth József ma is élő tanítót, hogy mihez kezdjenek. Télen' megveszi az isten hidege a gyerekeket Bajomba menet' vagy jövet. A panaszra aztán1 Józsi bácsi dolgozta ki U vár-' megyei elöljárók körmönfont ' megközelítését. Hiszen ha kül-1 döttség megy a megyéhez, azt' nem biztos, hogy fogadják eb­ben az ügyben. Elkészült hát a haditerv, és akkor valósították meg, ami- kor Festetich gróf vendégeként a vármegye minden valamire­való urasága nyúlvadászatrá, készült a balogdi erdőben. Ko­ra reggel megindultak a haj­tők, mögöttük az urak lánca. Sok nyulat ugrasztottak volna, puskavég elé az elöl csörtetők, ha. Innen is, onnan is iramodó y, nyúlok törtek elő, de lőni azt' nek ezt a döntést Kérték hát, hogy apróságaik járhatnának inkább Böhönyére, az itteni is­kolába. A tanítók, bár —mint mondtam — zsúfolt volt mini­dig a község iskolája, nem tá­masztottak ellenvetést, annál haragosabban tiltakozott a fennhatóság, a plébánia. Még mit nem! Ide ne jöjjenek a bálogdiak, küldjék oda a gye­rekeiket, ahova az egyházi adót fizetik. Hova fizetik ezt? Nagybajomba! Nahát akkor, ide be nem teheti a lábát nagybálogdpusztai gyerek! Bántotta a szülőket ez a nem éppen felebaráttá szeretet­gyerek is ott topogott a hajtők gyűrűjében! — Miért nincsenek iskolában a gyerekek?! Elmondták a hajtők. S a vármegye urai, hogy legköze­lebbi vadászatuk már ismét zavartalan legyen, hamar- gyorsan elintézték, hogy Bö- hönyére járhassanak iskolába a balogdi gyerekek. Nem tu­dom, de azt hiszem, hogy nem sínylette meg az eklézsia ezt az intézkedést, maradt még mit aprítania a tejbe a plébá­nos úrnak... László Ibolya ^ságban, hogy Girandou, az ^Elefántcsontpart Köztársaság ^londoni nagykövetségének ta­nácsosa négy hónap óta nem ^kap lakást Londonban. Felha­jt borító! Ezek után én egy árva ^szót sem szólhatok — hol vá­jj gyök én még a négy hónap­itól! — V —a * * * Középkori népítélet házasságtörők ellen A hollandiai Staphorst falu la­kossága a múlt hét végén való­ságos középkori népítéletet tar­tott egy 48 éves kétgyermekes családanya és szerelmese fölött. Az amsterdami »Telegraaf« cí­mű lap hétfő reggeli száma be­számolót közöl az esetiről. A fala felháborodott lakossága kény­szerítette a házasságtörő párt, hogy nyitott kocsiban vonulja­nak végig a falu utcáin, miköz­ben vagy ezer ember becsmérel­te és gúnyolta őket. A különös demonstráció, amelyhez a stap- horsti fiatalok még maskarát is öltöttek, éjjel fél kettőig tartott. Amikor a falun keresztülhaladó idegen autós a különös népíté­letről kijelentette, hogy ember­telenségnek tartja, a falu fel­dühödött lakossága leköpdösto ^ és elkergette a beavatkozót. ^AAAAÁAAAAÁA AAAÁ Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség* Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-H. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTU LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónap*** 11 Bfc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom