Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-21 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. november SÍ, fi unka és tiszteletdíj VAN NEKÜNK egy igen sok jróbát kiállt közmondásunk az ngről, amit nem vesz magára >z az ember, áld nem ismer tenne tulajdonára. Nem aka- ■ok megsérteni senkit, azokat neg, akikről szólni szeretnék, dváltképpen nem. Már csak azért sem, mert tudom róluk, ibgy módfelett érzékeny em­berek. Viszont néhány egészen frissen szerzett tapasztalat tényszerűd erővel követeli a ■-ögzítést és a nyilvánosságra- hozatalt. Nemcsak azért, mert a hallgatás jóváhagyó bele­nyugvást jelentene, hanem azért is, mert időszerűnek vé­lek reflektorfénybe állítani egy jelenségeit, amely nap­jainkban is akadályozza a nép­művelési munka minőségi vál­tozásét. A múlt évben lépett életjfe az a rendelkezés, amely szer­ződéses munkaviszonyt terem­tett a népművelés társadalmi munkásai száméra. Nagy re­ményeket fűztünk ehhez a rendelkezéshez, sokat vártunk tele. Talán mértéken felül so­kat, és ezért nagyobb most csalódásunk annál, mint amit el lehetne hallgatni. Minde­nekelőtt azt vegyük stzemügyre, milyen változásokat hozott a magyarázza, mit kell tenniük, mi a feladatuk. Az ilyen «•gyengéd -erőszak-csinálta« népművelési funkcionáriusok két út között választhatnak és választanak. Ha van bennük igény arra, hogy csak a vég­zett munka hozzávetőleges el­lenértékéhez jussanak a tiszle- letdíj farméj álban, akkor beje­lentik, hogy lemondani becsü­letesebb, mint formálisan el­látott tisztségükért fölvenni a tiszteletdíjat. Viszont ha a ki­jelölt népművelési munkás lel- kdismeretében rugalmas, nyújt­ható anyagok is vannak, ak­kor nyugodtan zsebre vágja a tiszteletdíjat a semmiért vagy az egészen minimális munkáért is! NEM EGYSZER, nem tíz szer jeleztük már, hogy még mindig, sok művelődési léte­sítmény ajtaja rendre zárva van esténként. Nem most je­lezzük először egy mas K je­lenség tanulságát sem, teve. zetesen azt, hogy községi ta nácsaink gyakran még ma is csak köteiességszerűen, hiva­talból tárgyalják meg a nép­művelés helyzetéit. Milyen tár­gyalás ez? Tudomásiü vesdk a Nagy Ferenc foglalkozás nélküli csurgói lakos már nyolcszor volt elítélve. Ebben az évben május 6-án szabadult a börtönből, ahol Ágoston Lajos szakmári lakossal volt együtt. Kiszabadulása után táviratot adott fel Ágoston szüleinek azzal, hogy küldjenek neki 500 forintot, azt ő átadja egy ügyvédnek, s az elintézi, hogy fiuk kiszabadul­hasson. Amikor a pénzt megkap­ta, újabb 600 forintot kért. A pénze egy barátjával elitta, utána meg­szökött. szerződések megkötése. Ügy’ jelentéseket, anélkül • azonban, vélem, túlzás itt a többes szám használata. Elég, ha változást említünk, mégpedig azt, hogy népművelőink zsebében írás lapul arról, hogy mit kapnak munkájukért. Ennyi volna az egész? Bizony nem sokkal több, hiszen a szerződés az anyagia­kon kívül alig tisztáz egyebei, Nem tisztázza például, hogy mik a szerződött felek jogai kötelességei; tartalma munká­jukat nem körvonalazták. EZZEL MAGYARÄZNÄM, hogy az a hivatali szemlélet, ameij'ból bőven kijutott a népművelési munkának és a népművelés munkásoknak a művelődéspolitikai irányelvek megszületése előtti években, ma is érvényre jut a minden­napi életben. Ma is előfordul nem egy esetben, hogy olya­nokat jelölnek ki népművelési ügyvezetőnek, művelődésiott- hom-(vezetőnek, kultúrterem- és kluKezetőnek, akikről már megválasztásuk pillanatában nyilvánvaló, hogy nem fogják szívügyként kezelni feladatai­kat. Hiszen nem is az önkén­tesség elve alapján jutottak funkcióhoz, hanem kijelölés útján. És éppen azért, mert útjuk a funkcióig ilyen admi­nisztrációs jellegű volt, senki sem bajiódott azzal, hogy meg­nogy új utakat kereső és nyitó határozatokkal, javaslatokkal, erkölcsi és anyagi erővel segí­tenék a népművelés munká­sait. Igen, megyénkben még ma is sok helyen mechanikus, lé­lektelen, hivatali szemlélettel viseltetnek a népművelés iránt. Ezzel magyarázható az a tény is, hogy a legtöbb népművelé­si munkát vállalt tanárnak, ta­nítónak számi alan más elfog­laltsága van. És gyakran nem azért, mert az adott község tantestületében sokan »-nem tesznek semmit«, hanem azért, mert néhányan a szemfüleseb­bek közül két kézzel gyűjtik a. tiszteletdíjas társadalmi mun­kákat. ÉRDEMES LENNE egyszer már körülnézni és rendet te­remteni ezen a területen, mint ahogy nagy szükség van arra is, hogy a szerződéses viszony népművelési munkások és köz­ségi tanácsok között tartalmi változásokat teremjen. Hivatali szemlélettel nem lehet olyan munkát gyümölcsözően végez­ni, amely nem hivatali teendő, hanem hivatás. S elsősorban falun élő pedagógusaink hiva­tása! László Ibolya Lopott kerékpárt hagyott zálogban Csurgóra ment, s ott két kerék­párt lopott. Az egyiket elvitte egy csurgói lakoshoz; elhitette vele, hogy vásárolt a piacon egy ser­tést, de nincs annyi pénze, hogy kifizethesse. 400 forintot kért tóié, zálogul pedg otthagyta a lopott kerékpárt. A kaposvári munkaközvetítő ki­közvetítette őt a húsüzembe, mi­vel hentes a szakmája. Ott azon­ban nem jelentkezett. Mivel a tisz­tességes munka helyett újból a bű­nözést választotta, Nagy Ferencet a rendőrség letartóztatta. TARKA Az öttagú Lumumba brigádot vezeti a Kefeaayagkiké- szítö Vállalatnál Dódity Miklósné. A harmadik negyed­évben ők lettek az elsők a munkaversenyben. Dódityné már kiváló jelvényt és oklevelet is kapott jó munkájá­ért. Képünkön: Dódityné Völgyesi Lászlómé gépi lehúzó munkáját ellenőrzi. A Bizományi Áruházban akarta eladni a lopott órát Kancsal Edit 25 éves, több­szörösen büntetett, foglalkozás nélküli tapsonyi lakos legutóbb áprilisban szabadult. Utána hónapokig nem dolgozott, ha­nem csavargóit, széna- és szal- makazlakban férfiakkal tartott fenn kapcsolatot. Közben egy barátnőt szerzett magának, s A View Ifaik-L Svafradság-szofoc tődéntie Október 28-án múlt 75 esztendeje, hogy a New York-i kikötő­ben felállították a közismert Szabadság­szobrot. Az 1870—71. évi német—francia háború befejezése után Augusztus Bartholdi francia szobrász utazást tett az Atlanti-óceánon, s ekkor fogant meg benne az óriási szo­bor elkészítésének gondolata, mely arc­cal Franciaország fe­lé fordulva a függet­lenség és szabadság jelképét fejezné ki. Tervébe beavatta Gustav Eiffelt is, Pá­rizs legjellegzetesebb alkotásának tervező­jét. A francia közvé­lemény nagy lelkese­déssel fogadta az öt­letet. Az állam meg- • felelő segítséget nyúj­tott a kivitelezéshez, cs Amerika is leúsz­nék mutatkozott az óriási szobor felállí­tásához szükséges alapzat elkészítésére. A szobor Párizsban készült nagy techni­kai nehézségek kö- i.zepette. Megmintázá­sa, majd szétszedése, elcsomagolása és New York-i felállítá­sa abban az időben technikai mestermű­nek számított. A szobrot elkészüWe után Párizsban 300 részre szétszedték, és 49 darab, egyenként 4 méter hosszú, 2,5 méter széles ládába csomagolták el. A lá­dákat lovas kocsikon elszállították az egyik párizsi pálya­udvarra, onnan 70 kocsiból álló szerel­vény vitte Rouenig. Az állam vállalta a tengeri szállítás költ­ségeit. Az »Isere« ne­vű hajó 1886. május 22-én indult útnak a ládákkal. A szobor felállításával 1886. október 28-ára ké­szültek el. Egyik ke­zében a szabadság fáklyáját, a másikban pedig az amerikai Függetlenségi Nyilat­kozatot jelképező ok­mányt tartja. Éjsza­kánként hatalmas fényszórók világítják meg. A szobor alakja 46 méter magas. A fáklyát tartó kéz mutatóujja 2,45 mé­ter, a fej 4,4 méter, az orra pedig 1,1 mé­ter. A látogatók száz­ezrei kapaszkodnak fel évente az acélváz­ban elhelyezett feljá­rón egészen a fák­lyáig. > > > > i A LÁBODI ÁLLAMI GAZ- ^ DASÁG 100 ezer holdas rezer­vátumának legfestőibb környe­zetében, a rinyatamási erdőben c,áll egy vadászkastély. Az ízlé­sesen berendezett épület ha­talmas halijában egy 14 esz­tendős citromfa van. A tere­bélyes, három méter magas fa ^ ágain csaknem száz gyümölcs >csüng. Köztük több már sár- >gára érett. > * * * Jc- PÁRIZSBAN az Eifi'el-torony £ mellett egy absztrakt képeket fes- 1 tő automata működik. Bele kell jt dobni egy pénzdarabot, s plllana- vtok alatt tetszés szerinti kép hull ki belőle. Egy Járókelő így szólt -■ az automata tulaj donosiához: JS ’Fesse meg a gép, hogyan képzeli vei Adenauer a világ jövőjét.« v Beledobta a pénzdarabot, a gép 1 működésbe lépett, és kidobta a 1 képet. t — Az ördögbe, ezen nem lehet t, eligazodni! — morogta bosszúsan ' a megrendelő. — No, akkor most I fesse meg a gép, hogyan képzelik f el az oroszok a világ jövőjét. — Bocsásson meg, monsieur, de íaz én automatám csak absztrakt ^képeket fest — tárta szét kezét a k tulajdonos. > * * ♦ v IMÁDOM a zsírban ropogós­ára sült krumplit. A krumpli­> paprikást viszont ki nem áll- Chatom. Annyi paprikás krump- c lit ettem meg diákkoromban ^ menzán, itt-ott, hogy rheny- Casszonyomat is egy föltétellel Óvettem feleségül: gasztronó- Cmiai ismeretei közül ezt a fo- vgalmat sürgősen törölje. Sült ellopta annak 1000 forintot C krumpli viszont jöhet... érő Doxa karóráját. A Kapos-> A minap egy kisvendéglőben vári Bizományi Áruházban ^éhségemet csiila­. . , , . . , , vpitani. Nézegettem az étlapot, akarta eladni, mivel azonban ^és felcsillant a szemem: az óra származását nem tudta y — Serpenyős burgonya... —. igazolni, nem vették meg tőle. ^ olvasom az ételek között. A rendőrség fölfigyelt a csa- S’ Számban egy szempillantás vargó nőre Elősegítették ne->aJatt összefutott a nyáJ’ lelki , t nőre jMosegneneK ne vszemeim előtt pedig egy nagy ki, hogy a Kaposvári Textil- v, halom, serpenyőben pirosodó, művekben szakmát tanuljon. A > zsírban sercegő burgonya je- leányotthonban kapott szállást. > lent meg. Rendeltem gyorsan De nem becsülte meg magát >sokat kovászos uborkával. S - , . .. ,, , . . >mi történt? Letettek elem egy folytatta erkölcstelen eletmod->nagy tól krumplit ját.. munkatársaitól pénzt lo- > Lám, mivé léptette elő az üz- pott, s emiatt kizárták a L1 éti lelemény ezt a szimpla leányotthonból. Egy^ alkalom-^paprikás krumplit? Serpenyős ma-l - ..^!?r!?a5 gyógyfürdője- ^burgonyává! De azóta résen nek öltözőjéből az egyik be-^vagyok. Rósejbnit kérek min- teg pénztárcáját a benne levő Lliig. Ez ugyan nem magyar 250 forinttal ellopta. _ >szó. de legalább félreérthetet­, , anC-aL ^ltet a rendőrség )=-]gr,üi zsírban sült krumplit je­leta rto ztatLa. Albint > “* í—te-j ^ * * * ■ „Szemléltető" kiállítás V Calcuttában egy kiállítás meg­nyitásakor sorozatos meglepeté­sek érték a látogatókat: két em­ber áramütést szenvedett; a szomszédos építkezésen dolgozó daru rossz irányítás következté­ben bezúzta^ a kiállítási csarnok üvegtetejét; s mindennek a tete­jébe váratlanul működni kez­dett a tűzoltókészülék is, habzó anyaggal borítva el a látogató­kat., A kiállítást »-A technika ál­dásai-« címmel szervezték. almanachot állítanak össze a magyar ielialálókról A Műszaki és Természett.udomá-A nyi Egyesületek Szövetségében az^ arany- és gyémántokleveles mér-^ nökök köre elkészíti a műszaki és természettudományok magyar ki-£' válóságainak alma nach j á t. A három kötetre tervezett, mű Kempelen Farkastól napjainkig is-1 merteti majd a magyar tudósok, feltalálók, alkotók életrajzát , és. munkásságukat, megvalósult gon-’ dolataikat. (MTI) * * * 4 mikor becsöngettem,- —//■ abban a pillanatban (_te t rájöttem, hogy rossz helyen járok: isme­rősöm a másik lakásban lakik. — Most már mindegy — gon­doltam —, úgyis bocsánatot kell kémem a zavarásért, vá­rok hát, míg kinyílik az ajtó. Modern frizurás, szőke, fia­tal láiiy szólt ki, hogy kit ke­resek, s ahogy elrebegtem a bocsánatkérő szavakat, nem válaszolt, hanem mindjárt el is tűnt az előszobában. Ismerősömet megtaláltam, s újságoltam neki, hogyan jár­tam. — Ildi volt, egy árva kis­lány. Bizonyára látogatóba jött a nagynéniéhez... Ezel le is zárult volna a dolog, ha másnap Faragó Jós­ka barátommal, a Férfiruha­gyár KlSZ-titkárával nem sé­tálok végig üzemük * folyosó­ján. Egyszer csak ismerős arc tűnt fel: Ildi. — Ki ez a kislány, ismered? — érdeklődtem. — Csuda klassz nő, a Há­mori Ildikó. Bemutassalak ne­ki? — kérdezte. Cinkosan ka­csintott, és már szólt volna a lány után, de megállí^ttam. — Nem fontos. Viszont be­szélhetnél róla.. — Sokat aligha mondhatok. Nem KISZ-tag, nem ismerem. Itt lakik valamerre albérlet­ben. Annyit tudok, hogy árva. Másfél éve van itt nálunk, de nem barátkozik senkivel, nem innen van a társasága... — Hívtátok magatok közéi. Qidi kazalul ált kik egy ember az ifjúsági brí-X A BALATONUJHELY1 ÄL- gádba, rám gondoltak. ÜVfár>üAMI GAZDASÁG 5 ezer da- voltunk együtt moziban meg > rab, Olaszországból hozott egy- kirándulni is. Olyan jól>éves oszibarackfat. ültetett el éreztem magam. >18 holdas szaporító telepén. A Egy új Ildi állt előttem. ->fák ^r01 származó szemzö­— Nem. — Tudod mit, mégis ismer­tess össze vele.., Ildi szűkszavú alanynak bi­zonyult. Az »igen« és »nem« válaszokon kívül alig tudtam belőle hosszabb mondatot ki­csikarni, bármennyire igye­keztem is. Egyszer csak föl­emelte fejét, és így szólt: — Tudom, hogy maga is csak találkozót akar kérni tő­lem. .. — Hogyhogy maga is? Hát még ki? — Sokan... Mert árva va­gyok. .. És azt hiszik, hogy szabad a vásár... De ne ha­ragudjon, mennem kell — mondta, aztán besietett a te­rembe. Este megvártam az üzem előtt. Meglepődött. — Most boldogabb? El akar hívni valahova? — vágta azonnal a szemembe. — Men­jünk, tessék... Nem tudtam mire veim, sza­vait. — Igen, menjünk... Sétál­junk. .. Jó?... feleltem neki, s elindultunk a kivilágított ki­rakatok felé. — Mondja, Ildi, miért ilyen gyanakvó? Miért látja mindenkiben a legrosz- szabbat? Hallgatott. S ahogy az arcá­ba néztem, láttam, sir. Csön­desen folytak könnyei. — No, mi lelte, kedves? Megbántottam?... — Nem, dehogy ... Csak... — Csak? — Jó darabig nem szólt egy szót sem, lépkedtünk csönd­ben egymás mellett. —| Válaszoljon őszintén — törte meg a némaságot a kis­lány —, mit mondana maga, ha nő volna, az olyan főnök­nek, aki jobb munkát ígér, ha fölmegyek hozzá. Megdöbbentem, ö folytatta. — Engem itt mindenki rossz lánynak néz, ajánlatokat tesz­nek, hogy így, hogy úgy. Mert tudják: senki sem áll mögöt­tem, senki sem vesz védelmé­be. Ki törődik egy árvával? No, válaszoljon. Mondjak frázisokat, szépen, de üresen puffanó szavakat, hogy »Nem, Ildi, az csak né­hány ember, a többség persze jó, bízni kell bennük, meglát­ja, minden jóra fordul...«? De valamit kell válaszolnom, hiszen kéri, követeli ez a kis­lány. És talán bízik is, hiszen tisztán csiTloo a szeme. Felel­ni kell. De mit? Az e.ciyik sarkon megálltunk. — Itt lakom, ebben az utcá­ban. Ne kísérjen ham, mert megkezdődne a szóbeszéd. Gondolkozzék azon, amit kér­deztem. Majd egyszer. válaszol, jó? Nyújtotta a kezét, megfor­dult, és Sietve eltűnt a sötét­ben. Másnap fölkerestem Jóskát, elmondtam neki, amit azon az estén megtudtam. — Nem tagadom, így van... — Segítsetek neki, óvatosan, nehogy gyanút fogjon. Bízd az idősebb lányokra, a fiatalasz- szonyokra. Diplomatikusan csináljátok. Nem szabad ezt a lányt elengedni. Vidéki munkám miatt más­fél hónapig nem jártam a Férfiruhagyárban, aztán egy­szer megint ott akadt dolgom. Mindjárt Ildit kerestem, kí­váncsi voltam, mi van vele. Örömmel jött ki a teremből. — Már azt hittem, elfelejtett — fogadott, leintette szabad­kozó kézmozdulatomat, és folytatta: — Megkaptam az üdvözlőlapját, köszönöm. Kép­zelje, nagy újság van! Levál­tották a szalagvezetőt... Tud­ja, azt, aki az ajánlatokat tet­te. .. Kiderült, hogy mással is ilyen módon tárgyalt. Aztán meg brigádtag lettem.. No, mit néz? Bri-aád-tag. Jött Illés Rózsi, szólt, hogy kellene ne­Meglepő ez a gyors változás. Talán csak felszín? — töp­hajtásokat mandulákba vagy más vadalanyba szemzák át. rengtem. A lány kiegyensúlyo- a fák ötéves koruktól már zottnak, látszik. De vajon mit>félmillió alanyhoz biztosítanak >szemzoagakat évente. A sza- >poritó telepet később tovább növelik mintegy nyolcvan hold- nyira. * * * Jogos önvédelem Angio Gambümellit — egy rö- ,mai cirkus? istállószolgáját — a bíróság négyheti elzárásra ítélte, érezhet? — Megvárhatom este? — kérdeztem tőle gyors elhatáro­zással. Akkor majd kiderül: igaz-e vagy hamis-e a kép. — r Jaj... ne... Ne hara­gudjon, várnak... — Valaki találkozót kért magától? — kérdeztem egy, _ kissé bosszankodva és csípősen: I' amiért részegen fölmérgesiteue ' ,, c az egyik oroszlánt, es az állat Miért, gúnyolódik. Ren- f végül megharapta kínzóját. A des fiú. Műszerész a kettes X bíróság azzal indokolta az íté- szalagon. Ö meg félárva, .7óZ> ho81' az oroszlán jogos ön­megértjük egymást. Azt hi- ^ szem... azt hiszem, egy ki- ^^^WAAAAAAAA csit szeretem is ... Somogy! Néplap Az MSZMP Somogy megye: Bizottsága és a Somog.i megyei Tanács lapja. Fele.lós szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség- táaoosvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinlu. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, patinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Bfc /1/t i dez még az év ele- Jfj jén történt, s azért / L» vetettem a történe­tet most papírra, mert a minap egy meghívót kaptam: »Hámori Ildikó és Új­vári Jenő vasárnap tartják es­küvőjüket a városi tanács há­zasságkötő termében.« A meghívó al~án apró, nőies betűkkel ez volt: »Ha netán még gondolkodnék az egykor föltett kérdésen, akkor hagyja abba a feltörést, A választ va­sárnap megláthatja. Ildi.« Poiesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom