Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÄRA: 50 FILLÉR SomogyIKéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Mai számunk tártaiméból: XVIII. ÉVFOLYAM 258. SZÓM Tíz év... (3. o.) A mezőgazdaság föllendítéséneh program]a (5. o.) SZERDA, 1961. NOVEMBER L Hálátlanság (6. o.) BEFEJEZŐDÖTT AZ SZKP XXII. KONGRESSZUSA Moszkva, (TASZSZ). Az SZKP XXII. kangresz- szusa kedden moszkvai idő szerint délután 16.00 óraikor Nyikita Hruscsov elnökletével záróülést tartott. Nyikita Hruscsov záróbeszé­dében többek között kijelen­tette: teljes joggal elmondhat­juk, hogy a XXII. kongresz- szus fontos mérföldkő a párt és az ország életében, a kom­munizmus felépítéséért folyó harcban. Az új program elfo­gadásával a XXII. kongresszus az egész világ előtt meghir­dette, hogy a Szovjetunió né­pei, élükön a kommunista párttal, követve a marxizmus —leninizmust, magasra emelik a kommunista társadalom fel­építésének harci zászlaját. Hruscsov a XXII. kongresz- szus küldöttei, az egész párt és a szovjet nép nevében forró köszönetét mondott a testvéri marxista—leninista pártok küldötteinek a kongresszus munkájában való részvételü­kért és jókívánságaikért. Biz­tosítjuk barátainkat — mon­dotta —, hogy a lenini párt továbbra is fennen hordozza a kommunizmus, a proletár in­ternacionalizmus zászlaját. Hruscsov szívből jövő köszö­netét mondott az afrikai orszá­gok demokratikus pártjai kép­viselőinek is. Nyikita Hruscsov leszögezte: következetesen érvényesíteni fogjuk a békés együttélés le­nini elvét, tántoríthatatlanul harcolunk a világ békéjéért, A kongresszus záróülésén a központi hizottság beszámoló­jával kapcsolatos határozat ki­dolgozására alakított bizottság nevében felszólalt Leonyid II- jicsov küldött. Jóváhagyás vé­gett a kongresszus elé ter­jesztette az SZKP Központi Bizottságának beszámolójával kapcsolatos határozati javas­latot. Ezt egyhangúlag elfo­gadták. A határozat teljes egé­szében helyesli az SZKP Köz­ponti Bizottságának politikai irányvonalát, bed- és külpoli­tikai gyakorlati tevékenységét. Ezután Borisz Ponomarjov küldött) határozat-tervezetet terjesztett a kongresszus elé az SZKP programjáról. Emlé­keztetett arra, hogy az SZKP programtervezetét július 30-án a sajtóban közzétették, és ez­zel országos vitára bocsátot­ták. A szovjet nép — hangsú­lyozta Ponomarjov — egyönte­tűen helyeselte az SZKP új programját, a világ első kom­munista társadalma felépítésé­nek marxista—leninista harci programját. Az illetékes bizottság meg­vizsgálta a programtervezet­hez benyújtott összes javasla­tokat és kiegészítéseket, és jó­váhagyás céljából a kongresz- szus elé terjeszti az SZKP programjáról szóló határozat- tervezetet. A határozat kimondja: az SZKP XXII. kongresszusa meghallgatta Nyikita Hrus- csovnák az SZKP programter­vezetéről szóló beszámolóját és elhatározza: elfogadja a Szov­jetunió Kommunista Pártjának programját. A teremben perceken át zúg az ünneplés. A küldöttek és a Az SZKP XXII. kongresszusának határozata Moszkva (TASZSZ). Az SZKP XXII. kongresszu­sának küldöttei kedden egy­hangúlag határozatot hoztak az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámolójáról. A határo­zat rámutat, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa teljes egé­szében helyeselte az SZKP Központi Bizottságának politi­kai irányvonalát, valamint bel- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét. Mint a határozat rámutat, »az események menete meg­erősíti pártunk elméleti követ­keztetéseinek és politikai irányvonalának helyességét. Teljes diadalt aratott a XX. kongresszus irányvonala, ame­lyet maga az élet, a nép javá­ról való gondoskodás diktált, s amelyet lenini forradalmi al­kotó szellem hatott át.« A XXII. kongresszus határo­zata megjegyzi, hogy »a jelen­legi nemzetközi helyzet meg­határozó vonása a szocializ­mus, a demokrácia és a béke erőinek további világméretű növekedése«. »Az élet igazolta pártunk külpolitikai irányvonalának, a háború elhárítására és a béke megszilárdítására irányuló vo­nalnak a helyességét. Ez az irányvonal megfelel a szovjet nép alapvető érdekeinek, és minden országban elnyerte a békeszerető erők támogatását.« A kongresszus — mondja a határozat. — nagyra értékeli a Központi Bizottság és a szov­jet kormány külpolitikájának következetességét, rugalmassá­gát és kezdeményező jellegét, osztatlanul helyesli azokat az intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erő­sítése céljából foganatosítot­tak. »Abban a tényben,' hogy a háborút sikerült elhárítani és a szovjet emberek, valamint a többi ország népei a békés élet javait élvezhetik, annak a munkának fő eredményét kell látni, amelyet a központi bi­zottság a szovjet állam erejé­nek növelése, a lenini külpo­litika megvalósítása érdekében végzett. Ebben a tényben a szocialista országok testvér­pártjai tevékenységének, a vi­lág békeszerető erői aktivizá­lódásának eredményeit kell felismerni« — hangsúlyozza a határozat. Mint a határozat a továb­biakban megjegyzi, a szocia­lista világrendszer a sikeres fejlődés útján halad, erősödik és az emberi társadalom hala­dásának meghatározó tényező­jévé válik. A kongresszus he­lyeselte a Központi Bizotság- nak és a szovjet kormánynak azt az irányvonalát, hogy szakadatlanul erősíteni keli a szocialista orszá­goknak a proletárintema- cionalizmus, az egyenjogú­ság és az elvtársi kölcsö­nös segítség elvein alapu­ló gazdasági, politikai és kulturális együttműködé­sét. A kongresszus külön kiemel­te a Központi Bizottságnak azt a nagy és gyümölcsöző munká­ját, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és mun­káspártok együttműködésének fejlesztéséért és erősítéséért végzett a marxizmus—leniniz- mus alapján, s a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének és összeforrottságának érdekében. »A kongresszus — mondja a határozat — erélyesen eluta­sítja az Albán Munkapárt ve­zetőinek az SZKP és annak le­nini központi bizottsága ellen intézett alaptalan és rágalmazó támadásait. Az albán vezetők cselekedetei ellentétesek a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi tanácskozá­sainak nyilatkozataival és kiált­ványaival és csakis szakadár cselekményeknek minősíthetők, amelyek célja a szocialista or­szágok barátságának és össze­forrottságának aláaknázása. Ezek a cselekmények az im­perializmus kezére játszanak. Az. SZKP XXII. kongresszusa azt a reményét fejezte ki, hogy az albán vezetők, ha való­ban szívükön viselik né­pük érdekeit, s tényleg barátságban akarnak élni az SZKP-val és minden testvérpárttal, akkor fel­adják téves nézeteiket, s visszatérnek az összes szo­cialista országgal, a nem­zetközi kommunista moz­galommal való egység és együttműködés útjára. A szocializmus határozza meg a világ fejlődésének fő irányát »A szocialista tábor egységé­nek további erősítése, hatalmá­nak és védelmi képességének növelése a legfontosabb felada­tok egyike marad« — mondja • határozat. A határozatban továbbá ez áll: »Az egyes szocialista or­szágok népgazdaságának fej­lesztésére tett erőfeszítések összehangolása a gazdasági együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás erősítésére ésj bővítésére tett közös erőfeszí­tésekkel — ez a szocialista kö­zösséghez . tartozó vaflamenny­(Folytatás a 2, oldalon.) vendégek felállnak helyükről. Hurrá-kiáltások hangzanak. A XXII. kongresszus egy­hangúlag jóváhagyta a Szov­jetunió Kommunistái Pártjá­nak a párt központi bizottsá­ga által megvitatás végett a kongresszus elé terjesztett új szervezeti szabályzatát. Nyikita Hruscsov bejelenti, hogy a XXII. kongresszus va­lamennyi napirendi pontját megtárgyalták. A központi bi­zottság elnökségiének megbízá­sából tájékoztatja a kongresz- szusi küldötteket a központi bizottság plénumáról, amely megválasztotta a vezető szer­veket. Az SZKP Központi Bizottsá­gának elnökségébe a következő tizenegy tagot választották meg: Leonyid Brezsnyev, Nyikita Hruscsov, Alekszej Koszigin, Frol Kozlov, Otto Kuuszinent Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgomij, Dmitrij Poljanszkij, Nyikolaj Svemyik, Mihail Szuszlov, Gennagyij Voronov. Az SZKP Központi Bizottsá­ga elnökségének póttagjaivá a következőket választották meg: Viktor Grisin, Kirill Mazu­rov, Vaszilij Mzsavanadze, Saraf Rasidov, Vlagyimir Scserbickij. Megalakult a Központi Bi­zottság kilenctagú titkársága: Az SZKP Központi Bizott­ságának első tátikára Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai pedig Pjotr Gyemicsev, Leonyid Ilji- csov, Frol Kozlov, Otto Kuu­szinen, Borisz Ponomarjov, Alekszandr Selepin, Ivan Szpi- ridonov, Mihail Szuszlov. Az SZKP Központi Bizottsá­ga mellett működő pártellen­őrzési bizottság elnökévé Nyikolaj Svernyiket, az el­nök első helyettesévé Zinovij Szergyukot választották meg. A Központi Revíziós Bizott­ság elnökévé Nonna Muravjovát válasz­tották. Az SZKP Központi Bizott­ságának elnöksége jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságá­nak tizenegytagú OSZSZSZK irodáját. Az iroda elnöke Nyi­kita Hruscsov, az elnök első helyettese Gennagyij Voronov* az elnök helyettese Pjotr Lo- mako. Nyikitai Hruscsov bejelenti, hogy befejeződött az SZKP XXII. kongresszusa. A Kreml kongresszusi palotája óriási tennének boltívei alatt felcsen­dül az Intemacionálé felemelő dallama. A kongresszusi kül­döttek és a vendégek állva éneklik a párthimnuszt. Sokáig nem ül el a viharos taps. Üdvözlő kiáltások élte­tik a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet nép minden győzelmének szervezőjét és lel­kesítőjét, a testvéri kommu­nista és munkáspártokat, a né­pek barátságát. Az SZKP XXII. kongresz- szusának záróülése 40 percig tartott. (MTI) Kádár János beszéde a moszkvai Vlagyimir lilies gyárban Moszkva (MTI). Az MTI kü­löntudósítója jelenti: 'Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt első titká­ra, a Minisztertanács elnöke, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője kedden délelőtt látó* gatást tett a moszkvai Vlagyi­mir Iljics gépgyárban. A gyár­ban Kádár János elvtárs be­szédet mondott. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja történelmi XXII. kongresszusa óriási esemény és ünnep az egész szocialista világ, a nemzetközi kommu­nista mozgalom számára. Kül- hogy ezen a kongresszuson a hogy ezen a kongresszusor a nagy halhatatlan Lenin szelle­me, a kommunizmus uralko­dik. Az a politika, amely itt, a szemünk előtt kirajzolódott, szívünk szerinti, mert a mar­xizmus—leninizmus elveihez való szilárd ragaszkodás és a kommunizmus győzelmének politikája. Kádár élvtárs ezután köszö­netét mondott a gyár kollek­tívájának a meghívásért, a meleg fogadtatásért és tolmá­csolta a magyar munkásosz­tály, az egész dolgozó nép test­véri üdvözletét. Kijelentette: »Különösen hálásak vagyunk azért, hogy a gyár kollektívája a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság kollektív tagja. Ezt a né­pünk iránti szolidaritás leg­szebb kifejezésének tekintjük.« Kádár János a továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának nagy kérdé­seivel milliók foglalkoznak majd hónapokon és éveken át. Én csak két kérdésről akarok szólni — folytatta. — Először: a XXII. kongresszus még egy óriási követ gördített a szemé­lyi kultusz maradványaira, hogy azokat még jobban elte­messe. Mi teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a XX. kongresszus határozatait a XXII. ismételten szentesítette, s a személyi kultuszt és ma­radványait véglegesen eltemet­te. A mi népünk vérrel fizetett a személyi kultusz hibáiért éppúgy. mint a revizionista árulásért. Némelyek kicsit fel­szisszentek azért, mert a követ rágördítették a személyi kul­tusz sírjára. Lehet, hogy az ő lábuk ujját is megnyomta ez a kő. De tegyék a lábukat jobb helyre, s akkor a kő nem fog­ja majd nyomni. Egyes helye­ken ugyanis még kísért a múlt. Így némely albán vezetőknek jobban tetszik a személyi kul­tusz, mint a lenini szellemű kommunista politika. Mit csi­náljunk velük? Mi nem járhat­juk a személyi kultusz útját. Az elvekből engedni. nem le­het. Azok az emberek, akik nem szereinek gondolkodni, akik nem szeretnek dolgozni a né­pért, azoknak szájaíze szerint van a személyi kultusz. Mi odahaza Magyarorszá­gon leszámoltunk a szemé­lyi kultusszal azzal a szent meggyőződéssel, hogy a kommunizmus, a szocia­lizmus eszméje a népek számára megragadó s azt támogatják, s minden, ami ellenkező, hátráltatja fej­lődésünket. Kádár elvtárs beszédének befejező részében a következő­ket mondotta: — A magyar nép óriási több­sége a szocializmus híve, ezért él és dolgozik. Szovjet földön a polgárháború éveiben együvé folyt a szovjet és más nemze­tiségű, köztük magyar katonák vére, akik Lenin hívó szavára indultak harcba. Lenin 1919- ben azt mondotta, hogy a Szovjetunió és a Magyar Ta­nácsköztársaság szövetséges ál­lamok. Az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaságot az imperia­listák leverték, mert akkor még erősebbek voltak, de 1956- ban már ez nem sikerült, mert akkor már a szocializmus erői voltak hatalmasabbak. A ma­gyar nép nehéz utat járt meg, s most a szocialista tábor tag­jaként, a Szovjetunió igaz ba­rátjaként a szocialista társada­lom alapjai építésének befeje­zésén dolgozik. Még egy-két év és nálunk, Magyarországon is elmondhatjuk, hogy befejeztük a szocialista társadalom alap­jainak. építését. Népünk igye­kezni fog, hogy nagyjából- egészében önökkel együtt ér­kezzen el az egyetlen em­beri társadalomba, a kommu­nizmus világába. — A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének alapja a marxizmus—leniniz- mushoz való hűség, az össze- forrottság a magyar néppel és szovjet testvéreinkkel — han­goztatta végül Kádár János elvtárs, akinek beszédét a rész­vevők hosszú percekig tartó viharos tapssal fogadták. Ezután úttörők üdvözölték a Magyar Szocialista Munkás­párt első titkárát. Éltették a szovjet—magyar barátságot és úttörőnyakkendőt kötöttek Ká­dár János és Révész Géza nya­kába. Kozlov műhelymester át­nyújtotta a magyar párt veze­tőjének a gyár kollektívájának ajándékait: egy világítótorony díszes modelljét, s a gyár em­lékjelvényét. A nagygyűlést Galkin, az üzemi pártbizottság titkára zárta be. A jelenlevők hosszan, éltették a szovjet—magyar ba­rátságot, a békét, a kommu­nizmust. A zenekar a magyar és a szovjet himnuszt intdnál- ta. Ezt követően a dísztereimben a gyár vezetősége díszebédet adott Kádár János tiszteletére. Az ebéden pohárköszöntők hangzottak el. Kádár elvtárs is rövid beszédet mondott. A látogatás befejeztével Ká­dár János a dolgozók és a fia­talok kérésére bejegyzést tett a gyár és a Komszomol szer­vezet emlékkönyvébe. »Mai lá­togatásunk is bizonyítja, hogy a forradalmi szellem nem múlt, hanem élő valóság a Vlagyimir Iljics gyárban!« —= írta Kádár elvtárs a gyár em­lékkönyvébe, majd a fiatalok­nak ezeket kívánta: »A gyár ifjúsága saját munkájával já­ruljon hozzá ahhoz, hogy az egész kollektíva mihamarabb elérje a Kommunista Munka Gyára címet. A fiatalok ezzel veszik ki részüket a szovjet nép nagy műve, a kommunista társadalom felépítéséből. Ez a becsület, s az emberhez méltó dicsőség egyedüli útja.« Búcsúzóul Suvalov igazgató a Vlagyimir Iljics gyár tiszte­letbeli élmunkás igazolványát nyújtotta át a magyar párt vezetőjének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom