Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-24 / 251. szám
Kedd, 1961. október 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP «•Csatlakozunk a Texiilmiiwek felhívásához*4 BEVONULÓ FIATALOK A múlt héten ismertettük a Textilművek dolgozóinak vállalását, amit az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére tettek. Közöltük, hogy felhívták megyénk valamennyi üzemét: kövessék példájukat, s jobb munkával köszöntsék az SZKP XXII., történelmi jelentőségű kongresszusát. Több üzemünk dolgozói azóta nemcsak a kongresszus anyagát tanulmányozták nagy figyelemmel, hanem megbeszélték azt is, miként követhetnék a Textilművek példáját. Több mint 1 millió forinltal növelik a termelési értéket A Kaposvári Cukorgyár dolgozói csatlakoztak az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyhez. Vállalták, hogy negyedik negyedévi termelési tervüket túlteljesítik, s a gyár eredményét 1 millió 100 ezer forinttal növelik. Ezt fegyelmezettebb munkával, a termelékenység emelésével érik el, 50 ezer forint értékű bútor megtakarított anyagból Hasonlóképpen döntöttek a Kaposvári Faipari Vállalat dolgozói is. Elhatározták, hogy csatlakoznak a Textil művek felhívásához. Vállalásuk így hangzik: — A Bútorértékesítő Vállalat részére kifogástalan minőségű bútorokat gyártunk. A munkaidő minden percét kihasználjuk, megszilárdítjuk a munka- fegyelmet; igazolatlan hiányzás és indokolatlan munkakiesés nem lesz. Megtakarított anyagokból 50 ezer forint értékű bútort gyártunk a lakosság részére a negyedik negyedévben. 108 százalékra teljesítik tervüket Röpgyűléseken beszélték meg a Textilművek felhívását a Kefeanyagkikészítő Vállalat dolgozói. Ügy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzá, s az SZKP XXII. kongresszusát ők is jobb munkával köszöntik. — 108 százalékra teljesítjük negyedévi tervünket, ezen belül exporttervünket 104 százalékra. Az önköltségcsökkentésben két százalékos eredmény- javulást érünk el — fogadták meg. * * * Mind a Textilművek dolgozóinak felhívása, mind a Cukorgyár, a Faipari Vállalat és a Kefeanyagkikészítő Vállalat csatlakozása bizonyítja: dolgozóink megértették az SZKP XXII. kongresszusán elhangzottak lényegét, s ezért vállalták, hogy még jobban, még eredményesebben végzik munkájukat. December 31 helyett november 7 Útépítők Belcsapusztán ERŐS SZÉL SÖPÖRGETI a gazdasági épületek környékét. Meghintálja az istállók ajtaját, bekapaszkodik a fák . sárguló leveleibe, aztán száguld tovább, végigporoz az úton, s az emberek szemét, száját telefújja apró homokkal. Mert ebből aztán van üt elegendő. A barcsi Vörös Csillag Tsz szekerei hordták alapinak a leendő úthoz. Belcsapusztára utat építenek! Makadámút vezet majd a istállókig. Nagy része már elkészült, pedig csak október elején kezdte meg építését a Közúti Üzemi Vállalat két brigádja. Gelencsér János meg Ri- tecz József a tarigádvezető. December végére kellene atadni az utat a tsz-nek, ám a vállalat korábban szeretné, s ezért erősítést ígért a két brigádnak. Gépet és embereket. — Elkészítjük magunk is, ha nem jön közbe valami — mondogatták Gelencsérék. Az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére felajánlották, hogy november 7-ne elkészítik a kőpályát. Csatlakoztak a vállaláshoz a Ritecz-brigádbeliek is. Jól összeszokott mór mind a két brigád, tudják, mire telik erejükből. Riteczék tizehketten vannak. Négy községből “-házasodtak« össze. Gelencsérék pedig mind a nyolcán becsehe- lyiek. Útépítés közben végigjárták már a fél Dunántúlt. Ferincz Vincze meg Hajdú István szerint olyan vidékekkel ismerkedtek meg, amerre egyébként sose jártak volna. ÉS ÍGY KÖNNYEBB a távoliét az otthontól. Az útépítők ugyanis hetente csak egyszer mennek haza. Azon a napon tán a szerszám is jobban kikí- vánkozik kezükből, hogy minél előbb elkészüljenek, s indulhassanak a vonathoz. Kiki megy a maga falubelijeivel hazafelé. Elvicceüődnek, s közben már az otthoni fogadtatásra gondolnak. Mit főz az asz- szony? Hogy vannak a gyerekek? Ritecz Sándor az egyetlen nőtlen a Ritecz-hrigádban. Azt hinné az ember, hogy közeli atyafiságban van a brigád- vezetővel, de azonkívül, hogy mindketten gyékényesiek, meg hogy vezetéknevük egyezik, és egy brigádban dolgoznak, semmi • rokoni kapcsolat nincs közöttük. Nagy Péter ugyan nem egy falubeli velük (valkonyai lakos), de befogadta a brigád, sőt még sajnálják is, hogy neki szombatonként sokat kell------------------------------------------------------------- . A munkavédelem nem érdekli őket? A termelőszövetkezetek zömében a munkavédelem még most is kezdetleges fokon áll A közös gazdaságok vezetőinek sem kellő hozzáértésük, sem megfelelő gyakorlatuk nincs a baleset-elhárítás megszervezésében. Társadalmi segítséget kapnának ehhez, ha elfogadnák. Am a tapasztalatok szerint nem ragadják meg a kínálkozó lehetőségeket. A tanácsok mezőgazdasági osztályai járási és megyei szinten egyaránt felelősek a tsz-ek baleset-elhárítási helyzetének alakulásáért, a munkavédelmi intézkedések megtartásáért. Erejükből azonban nem futja minden feladat végrehajtására. A nagyatádi járásban mindössze öt termelőszövetkezetben tartottak az idén munkavédelmi ellenőrzést. Pató Pál-os ráérés, késlekedés is tapasztalható. A fonyódi járás mezőgazdasági osztályát az ügyészségnek kellett figyelmeztetnie arra, hogy szervezze meg a szövetkezetek munkavédelmi ellenőrzését. Segítenek ebben a munkában a szakszervezetek. Kormányhatározat és miniszteri rendelet kérte föl őket ere. És önzetlenül közreműködnének a tsz-eket patronáló vállalatok, gazdaságok, intézmények is. Éppen e társadalmi segítés módozatainak megvitatására hívtak össze az illetékesek megyei ankétot október 19-re. A megyei mezőgazdasági osztálynak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és a MEDOSZ megyei bizottságának meghívására egybe is gyűltek — a patronálok. Termelőszövetkezeteink közül alig néhány képviseltette magát. Ügy látszik, a többieket nem érdekelte az ankét napirendje: Suhajda Jánosnak, az SZMT munkavédelmi csoportvezetőjének beszámolója, és nem érdekelte mindaz, amit elmondtak a felszólalók: Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára: Balogh Kálmán, a SZOT munkavédelmi osztályának munkatársa; Pálfi János, a MEDOSZ megyei bizottságának munkavédelmi felügyelője; Szabó Ernő, a megyei mezőgazdasági osztály gépesítési előadója; Nagy Pál, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának főmérnöke; Simon István, a Tengődi Állami Gazdaság főmérnöke; Fazekas Miklós, az Észak-somogyi Erdőgazdaság munkavédelmi felügyelője és Fe- kécs Lajos, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára. Amint e felsorolás is mutatja, a vitában nem vett részt egyetlen járási mezőgazdasági osztály vagy termelőszövetkezet képviselője sem. Sajnálatos, hogy nekik nem volt mondanivalójuk. Még sajnálatosabb, hogy mintegv 120 tsz nem tartotta fontosnak, hogy a munkavédelemmel foglalkozó tanácskozásra elküldjön egy embert — legalább hallgatónak... gyalogolnia hazafelé, meg hogy éjjen egykor kell fölkelnie, hogy útnak induljon. — Van bennünk afféle “kontárvér« — mondja tréfásan Takács János, amikor mun- jukról esik szó —, és szeretünk szakipari munkát végezni. Persze végeredményben azt szeretjük mindig, amit ránk bíznak. DE NEMCSAK SZERETIK, hanem meg is csinálják. Most az apró kockakő rakásához készülődnék. Még sose volt dolguk ilyennel, de úgy gondolják, legalább érdekesebb, izgalmasabb lesz a feladat. Mert ez elúsztathatja a vállalás teljesítését. Baj történhet a tsz kocsijaival is. Igaz, eddig rendszeresen hordták az anyagot, pedig akadt volna másutt is munkájuk. Itt a tsz portáján ismerkednek az útépítők a szövetkezettel. Az otthoni tsz-ben még találhatók hibák: hol a vezetőség feledékeny, hol a tagok. Még nincs meg a teljes összhang — erre gondol nak, amikor az itteni eredményekről beszélgetnek. — így kellene nálunk is. Csak hát időbe telik, amíg ilyen szépen kialakul Otthon pedig szó kerül az idegen tsz-ekről. Hogyan élnek ott? Mit. mondanak az emberek? S így elkerül sokfelé a hír, okulhatnak és tanulhatnak belőle odahaza. AZ ÚTÉPÍTŐK meghányják- vetik az ilyen problémákat is, ha máskor nem, vacsorafőzés közben. A leggyakrabban azonban saját munkájukról esik szó. Az elvégzett és a még hátraleyő teendőkről. Mert ez az egyik legfontosabb, kivált most, amikor ekkora fába vágták fejszéjüket. De teljesítik a vállalást — bizakodnak valamennyien, s ami megtehető, azt meg is teszik. Nemhiába emlegetik őket a legjobbak között, azok között, akikre mindig számíthatnak. Iharosberényben, Andocson, Zalavéran, Sundon és sok más munkahelyen bebizonyították már ezt. És újabb bizonyságul szolgál majd abel- csapusztai tsz-út és a teljesített felajánlás — minden.eddigi munkájuk koronája. R. F. Kétszázötven vagon barackmag Szegeden öt év óta működik az ország egyetlen magfeldolgozó vállalata. Legfőbb cikkük a barackmag, amelyből két éve még csak huszonöt, az idén pedig. már kétszázötven vagonnyit juttatnak az élelmiszeriparnak, illetve exportra. A magokat acélhengerekkel összetörik, utána sósfürdőbe teszik, ahol a könnyebb fajsúlyú mag elválik a csonthéjtól, majd szárítás után csomagolva az élelmiszeripari üzemekbe szállítják. A korábban jórészt hulladékba került barackmag az új idényben mintegy hatmillió forint termelési értéket jelent a vállalatnak. Ezenkívül szilva- és meggymagot is szállítanak az olajipari vállalatoknak. Az ÉDOSZ székházának udvarán nagyon sokan vannak: szülők, hozzátartozók, akik elkísérték bevonuló fiukat Kaposvárra. Az arcokon izgatottság tükröződik: közeleg a búcsú pillanata. Az egyik teremben még egyszer felülvizsgálják a fiatalok szociális körülményeit, figyelembe veszik esetleges kérésüket. Hernesz Károly kaposke- resztúri 'fiatalember nyugodtan válaszol a bizottság kérdéseire: — Foglalkozása? — Tsz-tag. — Van-e valami kérése? — özvegy édesanyám teljesen munjcaképtelen, egyedül én tartom el. Szeretném, ha ezt figyelembe vennék. És a bizottság mérlegelve a helyzetet úgy dönt, hogy Hernesz Károly szolgálatát elhalasztják. — Elmehet, küldje be Márkus Lenk Attilát. Az 1943-ban született fiatal az idén érettségizett a marcali gimnáziumban, önként jelentkezett szolgálatra. Szeretne tiszti iskolára mermi. Kérése: vegyék föl. Kívánságát teljesítik. A terem másik részében orvosi vizsgálat folyik. — Volt-e valami betegség a családban az utóbbi időben? — Nem. — Látása, hallása? — Jó. — Zárja össze a markát, körözzön... Köszönöm, elmehet. Márkus Lénk Attila a szociális körülményeket vizsgáló bizottság előtt. — Volt-e valami betegség a családban? — kérdezi az orvos Karász Lászlótól. — Előbb-utórib úgyis meg kell ennek történnie, s jobb előbb, mint utótbb — mondja egy zömök kadarkúti fiú, Lő- rincz Károly. \ Délután 1 óra,»,.vége a vizsgálatoknak, felsorakoztatják a fiúkat. — Vigyázz! — hangzik a vezényszó, s az újoncok egyszerre húzzák ki magukat. Kovács Lajos, a kiegészítő parancsnokság vezetője rövid beszédben búcsúztatja a be- vonulókat: — Társadalmunk azt kéri tőletek, hogy legjobb tudásotok szerint, becsülettel álljatok helyt szocialista hazánk, népünk, a béke védelmében. Ehhez kívánok nektek jó erőt, egészséget. Viszontlátásra, elvtársak! S keményen, katonásan hangzik a válasz: — Viszont-- látásra! Kovács Lajos elvtács búcsúztatja a fiatalokat. K-I, Egészséges, jó erőben levő fiatalok valamennyien. Hamus László, Horváth István, Kárász László megfelelt az orvosi vizsgálaton. Varga Imre karján kötés: vasszilánk fúródott az ujjába ekeélezés közben. A Nagybajomi Gépállomáson dolgozott. — Most már nem veszélyes, kivették, bevonulhatok — néz mosolyogva az orvos szemébe. A többiek az öltözőben várják, hogy sorra kerüljenek. Egy kissé izgatottak a fiúk. — Drukkolunk, hiszen nem mindennapos esemény ez életünkben — mondja Albert József, a Textilművek segédmun- i kása. Felhívás l Az illetékeseknek tudomására adjuk, hogy a körzeti igazolványok kiállítását, a csopor' személyszállítási engedélyek és a gépálk sok részére a MENETOKMÁNYOK KIADÁSÁT október 15-től vállalatunk veti Telephelyük szerint illetékes közületi " latok, termelőszövetkezetek és génallon a megye területén kérelmükkel a 23. sz. Autóközlekedési Vállashoz Kaposvárra forduljanak (395
