Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-17 / 245. szám
Kedd, 1961. október 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Termelni Is kell! Nehéz feladatot kapott az Épületszerelő Vállalat, amikor á lakatosáruk készítésével a Finommechanikai Vállalat örökösévé lett. Ez azt jelentette, hogy végeznie kellett saját váll ilásait, s folytatni, elkészíteni a Finommechanika által vállalt munkákat is. Emellett folyik a vállalat átszervezése lakatosárugyárrá. A toponári telepről igen rövid Idő alatt el kell költözniük a Patyolat mellett épülő új gyárba, s mielőbb meg kell kezdeniük a termelést. Ez részben igazolja a vállalat vezetőit, de nem menti őket a felelősségi alól, amiért elfeledkeztek a sürgető határidőkről. Az Építőipari Vállalatnak több munkát át kellett volna adni, mert lejárt a határidejük. Az épületszerelők azonban nem végezték el a lakatos munkát, emiatt a határidők elhúzódnak. Nem fejezték be többek között a munkát a marcali kórházban, a kaposvári szövetkezeti lakásoknál, a Húsipari Vállalatnál, a Latin- ka-házban, a Világítástechnikai Vállalatnál, a somogyvári termelőszövetkezetnél. De < TRANSZVILL-nek sem szállítottak le határidőre több megrendelt munkát. Az Építőipari Vállalat mar többször jelentett be kötbérigényt, volt olyan építkezés, ahol három esetben is. Arról is szó van, hogy a munkák el húzódása miatt kárigényt jelentenek be. Ez azonban sem az építőipar, sem az építtető gondját nem oldja meg. A szövetkezeti lakások tulajdonosai bizakodva várják, hogy még az esős idő előtt beköltözhetnek lakásaikba. Ha viszont az Épületszerelő Vállalat nem lát sürgősen munkához, az átadás a jövő évre is elhúzódhat. A határidők eltolódásáért a megrendelők az Építőipari Vállalatot okolják. Az építők vezetői pedig kijelentették, jövőre nem adnak munkát az épületszerelőnek. A lakatosáru- gyár 600 munkást foglalkoztat majd, szüksége lesz minden megrendelésre... A vállalat vezetői tehát ne csak az átszervezéssel törődjenek, hanem a termeléssel, a sürgető határidőkkel is. Sz. L. Elővizsga a Vendéglátó Vállalatnál — Legyen szíves, mondja el a jércemell kijevi módon történő elkészítését — adja a feladatot Pető Sándor szakácsnak Németh Ferenc, a Béke Étterem vezetője a vendéglátóipar fiataljai részére meghirdetett Szakma ifjú mestere-mozga- lom elővizsgáján. — Könnyebb elkészíteni, mint elmondani — jegyzi meg mosolyogva a .vizsgázó, aztán belekezd, és szép folyamatosan ismerteti az ételkülönlegesség elkészítési módját. Olyan ínycsiklandozó konyhai szavakat használ, hogy az ember már szinte maga előtt látja az ételt. Mialatt beszél, négy felszolgáló tanuló gyakorlati vizsgát tesz: tízszemélyes asztal megtérítése a feladatúk. Mi mindenre kell ügyelni egy ilyen terítésnél! Például arra, hogy egyszínű székek álljanak az asztalok mellett; a poharak tisztán csillogjanak; a szalvéták szabályszerűen legyenek hajtogatva. — Nem valami tiszták a hamutálcák — teszi szóvá a vizsgabizottság egyik tagja. — Ha vendég jön, úgyis kitisztítjuk — mondja Sprig- mann József felszolgáló. Pető Sándor a maximális pontot szerezte meg, most ő áll a bizottság elé. — Hogyan szervezi meg egy ötvenszemélyes rendezvény lebonyolítását? — hangzik a kérdés. — Először is figyelembe kell venni, hogy milyen nemzetiségűek. Aztán hogy milyen évszak van, és milyen költségvetésből kell előállítani az ebédet — válaszolja. Horváth József KlSZ-titkár a következő vizsgázó. — Cseng a telefon, valaki csehszlovák vendégeknek rendel ebédet. Mi a teendő ilyenkor? A kérdés fogas, de Horváth Jósika feltalálja magát. — Közöljük vele, hogy telefonon nem fogadhatunk el rendelést. Fáradjon be, itt megbeszélhetjük az ebéd részleteit. A KISZ-titkár után Németh hajós is gyorsan levizsgázik, most Vámosi Jánost kérdezi a bizottság: — Mivel kezdődik a vendégfogadás? — Természetesen köszönéssel — válaszolja, aztán keserűen hozzáteszi: — Amit általában nem fogadnak el... Befejeződött a vizsga, mind az öt fiatal megszerezte a továbbjutáshoz szükséges pontszámot. Legközelebb januárban állnak a bizottság elé. S aM akkor is sikeresen vizsgázik, megkapja majd a Szakma ifjú mestere címet. P. Gy. MINDIG KESZENLETBEN MAR NAPOK ÓTA OTT sündörgött a faluban az ismeretlen ember. Hol az egyik faluvégen, hol a határban látták, többször megfordult az italboltban is. Először szúrós szemmel figyelték, aztán megnyugodtak: a falu egyik közmegbecsülésben álló családjának vendége, s úgy hírlett, nem is akárki; azt beszélték róla, hogy az egyik közeli baranyai gépállomás főgépésze. Papírjai rendben voltak, sokan nem is mertek volna arra gondolni, hogy rosszban sántikáL Azon az estén az italboltban ismerkedett«. Mint a köles, úgy fizetett a potyázóknaik, nem nézte, ki kinek az atyjafia. Szaporán öntötte magába az itókát, jó kedve kerekedett. * * * EGY TAVASZI ESTE TÖRTÉNT. A Dráva felől friss levegőt hozott szárnyain a lengedező szél. A határőrök megszokott útjukat rótták, figyelő szemük a messzeséget fürkészte, kezük a fegyveren. Csend borult a tájra, halottá néma csend... Vagy .mégsem? Az elöl haladó járőr felkapja Riadó! fejét. Rosszat sejt. ValáM a közelben settenkedik. A járőr- parancsnok gyorsan intézkedik, hasra vetik magukat, hogy láthatatlanná váljanak. Eltelik néhány idegfeszítő másodperc. Fekhelyüktől nem messze kúszó alakra terelődik a figyelem. A barna gomolyag a felszántott határsáv felé igyekszik. Siet. Körülnéz. Ügy érzi, egyediül van, védtelen a határ. Talpra szökken, futásnak ered ... Erélyes parancsszó töri meg az ideges csendet. A szökevény már tudja, hogy terve elbukott, mégsem adja meg magát... Még nem. Hasira vágódik. A körülötte szerteszét szóródó lövedékek arcába vágják a földet. Látja, hogy nincs menekvés: vagy megadja magát, vagy golyók fúrják keresztül testét. Az előbbit választja. * * * A HATÄR- SÉRTÖT a laktanyába kísérik. Előbb konokul tagad, azt mondja, eltévedt, aztán mindent bevall. Nem leltkiisme- rete, a bűnhődés elől akart egér- utat nyerni. A Villánnyá Gép- állomásiról elbocsátották, mert lopkodta a társadalom Éber szemek vigyázzák határainkat. Moszkva hatalmas építőipari központ Moszkva hatalmas építőipari 1,8 szeresére növekedett lS58-hoz központtá lett. A városban száz, magas fokon gépesített panelt- és különböző építőelém-gyártó vállalat működik. Majdnem minden termelési folyamatot gépesítettek. Egyes vállalatoknál az egy munkásra jutó évi termelékenység eléri a 400—500 köbméter vasbetont; ez jóval több, mint az amerikai munkások egy főre jutó termelékenysége. A különböző előregyártott elemeket készítő munkások, valamint a szerelő- és simítómunkákkal foglalkozó munkások által készített lakóterület 1 főre jutó mennyisége relését. képest, 1 négyzetméter lakóterület önköltsége pedig 20 százalékkal csökkent. A moszkvai szakemberek és tudományos dolgozók most tökéletesebb építőanyag-típusok létrehozásán dolgoznak. Előirányozták 3,5 méter átmérőjű csövek gyártását, különböző utak, valamint ipari létesítmények építésére előfeszített vasbeton konstrukciók gyártását. Az építőipar előregyártott lakásokat és szobákat készít. Októberben megkezdik az első házak szevagyonát, kasztot*, csónakét föl, nőre, sikKöJvett Íjászatra; elhagyta családját. A hullámok ösz- szecsaptak feje fölött A rendőrség éppen aznap adott ki ellene letartózta- tási parancsot. A bolhái határőrs katonái több mint húsz kilométer hosz- szú szakaszon vigyáznak határaink sérthetetlenségére. »Állandó harckészültségben vagyunk« — jegyezte meg a legcsekélyebb dicsekvés vagy panaszkodás nélkül az egység patő harcosokat, tiszteseket álmukból riasztották fel. Ügyesek, gyorsak, fegyelmezettek a fiúk. A nehéz, felelősségteljes szolgálat edzi őket keménnyé, bátorrá. Itt ötvöződik politikai öntudatuk, a kollektíva neveli őket. »Bízni bennük, ez a legfon- 'tosabb« — jegyezte meg Kovánk hajós elvtárs, az egység politikai helyettese. Kovarik elvtárs immár tizenegy év óta teljesít szolgálatot déli határainkon. Tiszti iskolát végzett, majd leérettségizett, most pedig esti egyetemre jár. Nagy utat tett meg a téglaégető munkás fia. A határőrök is mind-mind munkás- és parasztgyerekek. Tudják, mit védelmeznek, miért kell éberen őrt állniuk határainkon. — Igen sokan vagyunk ám mi — jegyezte meg később sokat sejtetően az egység parancsnoka. — Velünk az egész falu. Ök a mi utánpótlásunk. Azt is mondhatnánk, ahány civil, annyi járőr. Baráti kapcsolatot építettünk ki a falu népével. Meghívnak bennünket szüretre, esküvőre. Az Idén három harcosunk szerzett itt feleséget. Együtt szerepelünk a falusi fiatalokkal a kultúrcsoportban. Együtt szolgálunk, s együtt is rancsmoka Szöks Isivá/w p]y- Különben mindjárt a gyaJárőrök szolgálatban. szórakozunk. Egyek vagyunk az örömben, egyek a bajban. Nemrégiben egy hatalmas tűzoszlop emelkedett a magasba — folytatja a parancsnok. — olajkút van a közelben, mindenki tudta, hogy ott van a vész. Szabotázs, ellenséges akció — ez riadt rögtön gondolatunkba. Gyorsan riadóztattunk* s a színhelyre siettünk. Az olajkút melletti árokban levő GRAND HOTEL HUNGÁRIA (49) iillljlijiij Bállá ÓdSn éa Baktat Ferenc riportregénye |jljj||jj[|j És az anyák nem tudhatják: itt maradhat-e életben az ember inkább gyerekestül, vagy ha kirohan a géppuskák és aknák zajától vemhes téli nap szabad ege alá? És szorongatják a bőröndöket, pakolnak beléjük gyorsan, elfúló lélegzettel. Van, aki íenthagyott holmijait siratja, — de belátja, hogy a lépcső- ház'oan élő embernek nincs keresnivalója. — Segítsen már, Lili, az istenért — mondja egy szőke asszony és a kék melegítő alatt, amelybe sebtében bújt bele. szinte hallhatóan ver a szíve. Segítsen, hiszen innen mindjárt menni kell ... Itt veszünk különben ... Adja ide azt a ... Adja ide a bőröndöt és ne magyarázzon — formed rá a két nőre most egy férfihang. — Tegye le! — szólal meg a bőröndökért kapkodó férfi mögött egy nyugodt hang. A hang gazdája szürke overallt visel, a fején lógó sisak. És a kesében egy jókora vasrúd, »peiszemek« nevezik szaknyelven a gyárakban. Vasrúd — ez sok a szökeba- juszos idegeinek. Nála véletlenül csak kétezer font-sterling van és egy csomó aranyrúd. Még háború van — de már csak percekig, legalábbis a belváros számára. Ezek az utolsó géppuskasorozatok, a »ratata- ta« utolsó hangversenyei a házfalakon, ezek a fortisszi- mók már a finálé partitúrájához tartoznak. Azután békebeli csend lesz. De nem igaz, mert ilyen élettelen, süket csend a békében lehetetlen. Az élet: mozgás. Most viszont minden moccanatlanul hallgat. És most egyszerre két, minden eddiginél iszonyatosabb, üvöltő robbanás reszketteti meg a levegőt a Belváros fölött. Azután távolabbról még kettő. Ez mi volt — kérdezd valaki odalent. A hittek — néz fél a légvédelmi tüzérek őrmestere. És a pincében meghúzódó, a forrósodó falak alatt gubbasztó embereken átszáll valami sirós, fázós, rettenetes szomorúság. Négy ember áll a Hotel Hungária személyzeti kijárójánál. Béla bácsi karjára támaszkodva a feketehajú, láztól cserepes ajkú Zsuzsa. És Mária — Péterrel. Kormosak, piszkosak és éhesek. Most már nincs, amit félteniük kellene odalent — vannak anyák, akik ezt a néhány órát még odalent akarják átvészelni, néhány család átóvakodott a Vigadó épületébe. Most merre? A sarkon egyenruhás emberek állnak — Péter arrafelé indul, Béla bácsi is arrafelé indul, karjára támaszkodva Zsuzsa visszahökken. — Mi van, Zsuzsa? — néz rá Péter és megérti a visszahö- kólésti Zsuzsa még minden egyenruhában a halált látja. Nyugodtan mehetünk, kedves — teszi kezét a lány vállára Béla bácsi is* Hát elindulnak. De az egyik katona odakiabál, apró, zömök kis prémsapkás katona ez, amolyan jó kiskun arca van, pedig hát inkább tatár lehet — gyerünk, gyerünk a fal mellé! Ezt a kiáltást nem értik. De az intést igen. Hát odahúzód- nak. Akna vijjog a levegőben. De nem a térre csap. Hát óva- ^ kodnak tovább a fal mellett. éj A Vörösmarty téren idege-;/ nül konganak lépteik. Először járnak az utcán na-$ pok óta. Hullák. És döglött lovak. Leszakadt villanyvezetékek. Törött üveg. És a Gerbaud-ból váratlanul kilép egy csatakos, fáradt,» . . ,, . , .tikorlatban rs megláthatják ~~ vannyadt katonalo es embertfc^.^ milyeri gyorsan fellátva, panaszosan felnyent. ^készülnek harcosaink. — S a A téren csak VörösmartySoarancsnok máris intézkedik, szobra ép. Rendületlenül. / _ ügyeletes! A hatos figyeMögötte háttérnek égő hó-Jl .... ,,, ~ zak. És mégis, mintha frissílonel Jelentette a járőr, hogy levegő szállna valahonnan, —J^két ember átjött a határon, m- mintha rossz álom li dérce/tézkedj en! röppent volna el a melléről,5 Az ügyeletes riadóztat, s né- Soós -Péter szomjasan szívja# . . tele a lüd-jtt a kormos, £üs-$han>' roPke PRrc a,att bevetes‘ tős pesti levegővel... #re készen áll az egység, pedig — Vége — gaz éjszakai szolgálatot teljesíPompás térítők kerülnek ki a határőrök keze a'•>- melyik nő megirigyelhetné kézügyességüket. Szabad idejükben ilyesmire is ráérnek. folyadékot rakoncátlan gyerekek meggyújtották. A tűz rohamosan száguldott a kút felé. »Ha ez meggyullad, irtózatos robbanás történhet s 13 millió forintos kár«, magyarázták a vállalat vezetői nagy hálálko- dás közepette a tűz elfojtása után. Ilyenek ők, a nép hűséges fiai. Bátor emberek. . . Varga József
