Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-17 / 245. szám

Kedd, 1961. október 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Termelni Is kell! Nehéz feladatot kapott az Épületszerelő Vállalat, amikor á lakatosáruk készítésével a Finommechanikai Vállalat örö­kösévé lett. Ez azt jelentette, hogy végeznie kellett saját váll ilásait, s folytatni, elkészí­teni a Finommechanika által vállalt munkákat is. Emellett folyik a vállalat át­szervezése lakatosárugyárrá. A toponári telepről igen rövid Idő alatt el kell költözniük a Patyolat mellett épülő új gyár­ba, s mielőbb meg kell kez­deniük a termelést. Ez részben igazolja a válla­lat vezetőit, de nem menti őket a felelősségi alól, amiért elfeledkeztek a sürgető határ­időkről. Az Építőipari Vállalatnak több munkát át kellett volna adni, mert lejárt a határide­jük. Az épületszerelők azon­ban nem végezték el a lakatos munkát, emiatt a határidők el­húzódnak. Nem fejezték be többek között a munkát a marcali kórházban, a kapos­vári szövetkezeti lakásoknál, a Húsipari Vállalatnál, a Latin- ka-házban, a Világítástechni­kai Vállalatnál, a somogyvári termelőszövetkezetnél. De < TRANSZVILL-nek sem szál­lítottak le határidőre több megrendelt munkát. Az Építőipari Vállalat mar többször jelentett be kötbér­igényt, volt olyan építkezés, ahol három esetben is. Arról is szó van, hogy a munkák el húzódása miatt kárigényt je­lentenek be. Ez azonban sem az építőipar, sem az építtető gondját nem oldja meg. A szö­vetkezeti lakások tulajdonosai bizakodva várják, hogy még az esős idő előtt beköltözhet­nek lakásaikba. Ha viszont az Épületszerelő Vállalat nem lát sürgősen munkához, az átadás a jövő évre is elhúzódhat. A határidők eltolódásáért a megrendelők az Építőipari Vállalatot okolják. Az építők vezetői pedig kijelentették, jövőre nem adnak munkát az épületszerelőnek. A lakatosáru- gyár 600 munkást foglalkoztat majd, szüksége lesz minden megrendelésre... A vállalat vezetői tehát ne csak az átszervezéssel törődje­nek, hanem a termeléssel, a sürgető határidőkkel is. Sz. L. Elővizsga a Vendéglátó Vállalatnál — Legyen szíves, mondja el a jércemell kijevi módon tör­ténő elkészítését — adja a fel­adatot Pető Sándor szakácsnak Németh Ferenc, a Béke Étte­rem vezetője a vendéglátóipar fiataljai részére meghirdetett Szakma ifjú mestere-mozga- lom elővizsgáján. — Könnyebb elkészíteni, mint elmondani — jegyzi meg mosolyogva a .vizsgázó, aztán belekezd, és szép folyamatosan ismerteti az ételkülönlegesség elkészítési módját. Olyan íny­csiklandozó konyhai szavakat használ, hogy az ember már szinte maga előtt látja az ételt. Mialatt beszél, négy felszol­gáló tanuló gyakorlati vizsgát tesz: tízszemélyes asztal meg­térítése a feladatúk. Mi mindenre kell ügyelni egy ilyen terítésnél! Például arra, hogy egyszínű székek áll­janak az asztalok mellett; a poharak tisztán csillogjanak; a szalvéták szabályszerűen le­gyenek hajtogatva. — Nem valami tiszták a ha­mutálcák — teszi szóvá a vizs­gabizottság egyik tagja. — Ha vendég jön, úgyis ki­tisztítjuk — mondja Sprig- mann József felszolgáló. Pető Sándor a maximális pontot szerezte meg, most ő áll a bi­zottság elé. — Hogyan szervezi meg egy ötvenszemélyes rendezvény le­bonyolítását? — hangzik a kér­dés. — Először is figyelembe kell venni, hogy milyen nemzetisé­gűek. Aztán hogy milyen év­szak van, és milyen költségve­tésből kell előállítani az ebé­det — válaszolja. Horváth József KlSZ-titkár a következő vizsgázó. — Cseng a telefon, valaki csehszlovák vendégeknek ren­del ebédet. Mi a teendő ilyen­kor? A kérdés fogas, de Horváth Jósika feltalálja magát. — Közöljük vele, hogy tele­fonon nem fogadhatunk el ren­delést. Fáradjon be, itt megbe­szélhetjük az ebéd részleteit. A KISZ-titkár után Németh hajós is gyorsan levizsgázik, most Vámosi Jánost kérdezi a bizottság: — Mivel kezdődik a vendég­fogadás? — Természetesen köszönés­sel — válaszolja, aztán kese­rűen hozzáteszi: — Amit álta­lában nem fogadnak el... Befejeződött a vizsga, mind az öt fiatal megszerezte a to­vábbjutáshoz szükséges pont­számot. Legközelebb januárban állnak a bizottság elé. S aM akkor is sikeresen vizsgázik, megkapja majd a Szakma ifjú mestere címet. P. Gy. MINDIG KESZENLETBEN MAR NAPOK ÓTA OTT sündörgött a faluban az isme­retlen ember. Hol az egyik fa­luvégen, hol a határban látták, többször megfordult az ital­boltban is. Először szúrós szem­mel figyelték, aztán megnyu­godtak: a falu egyik közmegbe­csülésben álló családjának ven­dége, s úgy hírlett, nem is akárki; azt beszélték róla, hogy az egyik közeli baranyai gépállomás főgépésze. Papírjai rendben voltak, sokan nem is mertek volna arra gondolni, hogy rosszban sántikáL Azon az estén az italboltban ismerkedett«. Mint a köles, úgy fizetett a potyázóknaik, nem nézte, ki kinek az atyja­fia. Szaporán öntötte magába az itókát, jó kedve kerekedett. * * * EGY TAVASZI ESTE TÖR­TÉNT. A Dráva felől friss le­vegőt hozott szárnyain a len­gedező szél. A határőrök meg­szokott útjukat rótták, figyelő szemük a messzeséget fürkész­te, kezük a fegyveren. Csend borult a tájra, halottá néma csend... Vagy .mégsem? Az elöl haladó járőr felkapja Riadó! fejét. Rosszat sejt. ValáM a közelben settenkedik. A járőr- parancsnok gyorsan intézkedik, hasra vetik magukat, hogy lát­hatatlanná váljanak. Eltelik néhány idegfeszítő másodperc. Fekhelyüktől nem messze kúszó alakra terelődik a figyelem. A barna gomolyag a felszántott határsáv felé igyekszik. Siet. Körülnéz. Ügy érzi, egyediül van, védtelen a határ. Talpra szökken, futásnak ered ... Erélyes parancsszó töri meg az ideges csendet. A szöke­vény már tudja, hogy terve elbukott, mégsem adja meg magát... Még nem. Hasira vá­gódik. A körülötte szerteszét szóródó lövedékek arcába vág­ják a földet. Látja, hogy nincs menekvés: vagy megadja ma­gát, vagy golyók fúrják keresz­tül testét. Az előbbit választ­ja. * * * A HATÄR- SÉRTÖT a lak­tanyába kísé­rik. Előbb ko­nokul tagad, azt mondja, el­tévedt, aztán mindent bevall. Nem leltkiisme- rete, a bűnhődés elől akart egér- utat nyerni. A Villánnyá Gép- állomásiról el­bocsátották, mert lopkodta a társadalom Éber szemek vigyázzák határainkat. Moszkva hatalmas építőipari központ Moszkva hatalmas építőipari 1,8 szeresére növekedett lS58-hoz központtá lett. A városban száz, magas fokon gépesített panelt- és különböző építőelém-gyártó válla­lat működik. Majdnem minden termelési fo­lyamatot gépesítettek. Egyes válla­latoknál az egy munkásra jutó évi termelékenység eléri a 400—500 köb­méter vasbetont; ez jóval több, mint az amerikai munkások egy főre jutó termelékenysége. A különböző előregyártott ele­meket készítő munkások, valamint a szerelő- és simítómunkákkal fog­lalkozó munkások által készített lakóterület 1 főre jutó mennyisége relését. képest, 1 négyzetméter lakóterü­let önköltsége pedig 20 százalék­kal csökkent. A moszkvai szakemberek és tu­dományos dolgozók most tökéle­tesebb építőanyag-típusok létreho­zásán dolgoznak. Előirányozták 3,5 méter átmérőjű csövek gyártá­sát, különböző utak, valamint ipari létesítmények építésére előfeszített vasbeton konstrukciók gyártását. Az építőipar előregyártott laká­sokat és szobákat készít. Október­ben megkezdik az első házak sze­vagyonát, kasztot*, csónakét föl, nőre, sik­KöJ­vett Íjá­szatra; elhagy­ta családját. A hullámok ösz- szecsaptak feje fölött A rendőrség éppen az­nap adott ki ellene letartózta- tási parancsot. A bolhái határőrs katonái több mint húsz kilométer hosz- szú szakaszon vigyáznak hatá­raink sérthetetlenségére. »Ál­landó harckészültségben va­gyunk« — jegyezte meg a leg­csekélyebb dicsekvés vagy pa­naszkodás nélkül az egység pa­tő harcosokat, tiszteseket ál­mukból riasztották fel. Ügyesek, gyorsak, fegyelme­zettek a fiúk. A nehéz, felelős­ségteljes szolgálat edzi őket keménnyé, bátorrá. Itt ötvöző­dik politikai öntudatuk, a kol­lektíva neveli őket. »Bízni bennük, ez a legfon- 'tosabb« — jegyezte meg Ko­vánk hajós elvtárs, az egység politikai helyettese. Kovarik elvtárs immár tizenegy év óta teljesít szolgálatot déli hatá­rainkon. Tiszti iskolát végzett, majd leérettségizett, most pe­dig esti egyetemre jár. Nagy utat tett meg a téglaégető munkás fia. A határőrök is mind-mind munkás- és pa­rasztgyerekek. Tudják, mit vé­delmeznek, miért kell éberen őrt állniuk határainkon. — Igen sokan vagyunk ám mi — jegyezte meg ké­sőbb sokat sejtetően az egység parancsnoka. — Velünk az egész falu. Ök a mi utánpótlásunk. Azt is mondhatnánk, ahány civil, annyi járőr. Baráti kapcsolatot építettünk ki a falu népével. Meghívnak bennünket szüret­re, esküvőre. Az Idén három harcosunk szerzett itt feleséget. Együtt szerepelünk a falusi fiatalokkal a kultúrcsoportban. Együtt szolgálunk, s együtt is rancsmoka Szöks Isivá/w p]y- Különben mindjárt a gya­Járőrök szolgálatban. szórakozunk. Egyek vagyunk az örömben, egyek a bajban. Nemrégiben egy hatalmas tűzoszlop emelkedett a magas­ba — folytatja a parancsnok. — olajkút van a közelben, min­denki tudta, hogy ott van a vész. Szabotázs, ellenséges ak­ció — ez riadt rögtön gondola­tunkba. Gyorsan riadóztattunk* s a színhelyre siettünk. Az olajkút melletti árokban levő GRAND HOTEL HUNGÁRIA (49) iillljlijiij Bállá ÓdSn éa Baktat Ferenc riportregénye |jljj||jj[|j És az anyák nem tudhatják: itt maradhat-e életben az em­ber inkább gyerekestül, vagy ha kirohan a géppuskák és ak­nák zajától vemhes téli nap szabad ege alá? És szorongatják a bőröndö­ket, pakolnak beléjük gyorsan, elfúló lélegzettel. Van, aki íenthagyott holmijait siratja, — de belátja, hogy a lépcső- ház'oan élő embernek nincs ke­resnivalója. — Segítsen már, Lili, az is­tenért — mondja egy szőke asszony és a kék melegítő alatt, amelybe sebtében bújt bele. szinte hallhatóan ver a szíve. Segítsen, hiszen innen mindjárt menni kell ... Itt ve­szünk különben ... Adja ide azt a ... Adja ide a bőröndöt és ne magyarázzon — formed rá a két nőre most egy férfihang. — Tegye le! — szólal meg a bőröndökért kapkodó férfi mögött egy nyugodt hang. A hang gazdája szürke overallt visel, a fején lógó sisak. És a kesében egy jókora vasrúd, »peiszemek« nevezik szaknyel­ven a gyárakban. Vasrúd — ez sok a szökeba- juszos idegeinek. Nála véletlenül csak kétezer font-sterling van és egy cso­mó aranyrúd. Még háború van — de már csak percekig, legalábbis a bel­város számára. Ezek az utolsó géppuskasorozatok, a »ratata- ta« utolsó hangversenyei a házfalakon, ezek a fortisszi- mók már a finálé partitúrájá­hoz tartoznak. Azután békebeli csend lesz. De nem igaz, mert ilyen élet­telen, süket csend a békében lehetetlen. Az élet: mozgás. Most viszont minden mocca­natlanul hallgat. És most egyszerre két, min­den eddiginél iszonyatosabb, üvöltő robbanás reszketteti meg a levegőt a Belváros fö­lött. Azután távolabbról még kettő. Ez mi volt — kérdezd vala­ki odalent. A hittek — néz fél a légvé­delmi tüzérek őrmestere. És a pincében meghúzódó, a forrósodó falak alatt gubbasz­tó embereken átszáll valami sirós, fázós, rettenetes szomo­rúság. Négy ember áll a Hotel Hun­gária személyzeti kijárójánál. Béla bácsi karjára támasz­kodva a feketehajú, láztól cse­repes ajkú Zsuzsa. És Mária — Péterrel. Kormosak, piszkosak és éhesek. Most már nincs, amit félteniük kellene odalent — vannak anyák, akik ezt a néhány órát még odalent akar­ják átvészelni, néhány család átóvakodott a Vigadó épületé­be. Most merre? A sarkon egyenruhás embe­rek állnak — Péter arrafelé in­dul, Béla bácsi is arrafelé in­dul, karjára támaszkodva Zsu­zsa visszahökken. — Mi van, Zsuzsa? — néz rá Péter és megérti a visszahö- kólésti Zsuzsa még minden egyen­ruhában a halált látja. Nyugodtan mehetünk, ked­ves — teszi kezét a lány vál­lára Béla bácsi is* Hát elindulnak. De az egyik katona odakia­bál, apró, zömök kis prémsap­kás katona ez, amolyan jó kis­kun arca van, pedig hát in­kább tatár lehet — gyerünk, gyerünk a fal mellé! Ezt a kiáltást nem értik. De az intést igen. Hát odahúzód- nak. Akna vijjog a levegőben. De nem a térre csap. Hát óva- ^ kodnak tovább a fal mellett. éj A Vörösmarty téren idege-;/ nül konganak lépteik. Először járnak az utcán na-$ pok óta. Hullák. És döglött lo­vak. Leszakadt villanyvezeté­kek. Törött üveg. És a Gerbaud-ból váratla­nul kilép egy csatakos, fáradt,» . . ,, . , .tikorlatban rs megláthatják ~~ vannyadt katonalo es embertfc^.^ milyeri gyorsan fel­látva, panaszosan felnyent. ^készülnek harcosaink. — S a A téren csak VörösmartySoarancsnok máris intézkedik, szobra ép. Rendületlenül. / _ ügyeletes! A hatos figye­Mögötte háttérnek égő hó-Jl .... ,,, ~ zak. És mégis, mintha frissílonel Jelentette a járőr, hogy levegő szállna valahonnan, —J^két ember átjött a határon, m- mintha rossz álom li dérce/tézkedj en! röppent volna el a melléről,5 Az ügyeletes riadóztat, s né- Soós -Péter szomjasan szívja# . . tele a lüd-jtt a kormos, £üs-$han>' roPke PRrc a,att bevetes‘ tős pesti levegővel... #re készen áll az egység, pedig — Vége — gaz éjszakai szolgálatot teljesí­Pompás térítők kerülnek ki a határőrök keze a'•>- melyik nő megirigyelhetné kézügyességüket. Szabad idejükben ilyesmire is ráérnek. folyadékot rakoncátlan gyere­kek meggyújtották. A tűz ro­hamosan száguldott a kút felé. »Ha ez meggyullad, irtózatos robbanás történhet s 13 millió forintos kár«, magyarázták a vállalat vezetői nagy hálálko- dás közepette a tűz elfojtása után. Ilyenek ők, a nép hűséges fiai. Bátor emberek. . . Varga József

Next

/
Oldalképek
Tartalom