Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

Vasárnap, 1961. október 1.

5

SOMOGYI N£l»LAr

Németh Ferenc;

HÁLÁL Á TELEPI

/t . v a város vé- Fölnézett, hogy komolyan ban volt, majd Ónozó fekete Annál egy kicsikével több. Két // ‘ p .... , . . fogadom-e, amit mond. cigány képével. évvel. Csakhogy én boxoJok.

S 7// n-°áiiáLS " há- —1 Dicsekszem, ugye? Eh- — Nem álmos, Feri bácsi? — Aha! ■— csillant föl a sze*—' °fL ... sással csekszem hát, mért is ne di- — kérdezte Pista. — Láttam, me az öregembernek. — Ak__,, . . r „ . , ■ _ u ’ csekedjem el! Én raktam az tegnap kapálni volt? kor te erős gyerek vagy, igaz?

o

p?va_ .eg í*3? alapot hozzá, a gyerekeknek, — Ott, van egy kis feles Hát nézzük csak. Mondjuk...

rai oenott e ex , Dee - jd ^ szép ház lesz. Elképzel- föld. De hát csak add ki a ezt utánam csinálod, ugye? — ve a termelőszövetkezet kérte- tem ^ ^ régen „fkor még munkát minél előbb, aztán s azzál jobb kezébe fogva a es.a,Duut“tl fiatal voltam, hogy milyen le- lássunk hozzá! keverőt, csuklóból emelte szép

raktárak Köze. az uj utca meg sokszor megforgattam a — Hát jó — mosolyodott el. lassan vízszintesből függőlegesnem is igazi utca, csak székéi- a tervet, javítottam Majd az öregemberhez fordult: be állítva. Közben nyújtva volt

ÄJTiwi SS, kV "itt. »* >«•""> - «V, «läbb , gerendái.. a karja la

oldalt evümölcsfás kertek itt- vagy gondoltam, és ez lett belő- hozzuk at, apukám? — Ezt? — kerdezte Ónozó,

'SSL™» vS,,o le. Most aztán építhetem vég- Az öreg két ládát vitt, mind- és érdeklődve tágultak ki az

re, 'amit rég szerettem volna, két kezében egyet, úgy fordult orrcimpái. — Miért ne? Meg- oí tLä2’ a , J-te , Hát persze, hogy dicsekszem! hátra. — Azt, azt! Azután pe- próbálom. — Az öreg ravasz- m^b^Tgerendák"1'0! két álmodtam róla, én képzel- dig téglát! kásán mosolygott a bajsza

fí tem el> én raktam le az — No, akkor, Feri bácsi ma- alatt. — Persze nem biztos, kerékvágás közt; felütötte ie- alapját, s lám, már a falakhoz rád jón a szakmája mellett! — igaz? Még nem próbáltam, de

is hozzáfogtam, én, az öreg kő- válaszolt Pista. Az fogta a ta- hát miért ne! menten gyep bontja a homo- __, TT., Jr.jLrn.____ ^ ___

k

ot, teleszórva a kutyatej meg a kamilla sárga virágaival. A fű még harmatos, a nap a fák koronáján ragyog, és a reggeli

műves! Aki mindenféle mun- licskát, és kezdte megrakni — No, nesze! — adta a ke- kákat végzett a betevő falatért, téglával, mi pedig hatan át- zébe.

de az övébe most foghatott! mentünk a gerendákért. A má- Ónozó megmarkolta, s egyre Akitől még az olyan semmi kis sodilt szomszédban voltak le- vörösebb lett.

. , ....... .. fillért érő munkát is sajnálták, rakva, onnan kellett áthordani. — Nem megy?

eg oly kék, mint a toürozatlan, mert börtöntöltelék volt, mert Kerítettünk három dorongot; — Nem. Hogy csinálja? Biz- _uvos víz. ^ vöröskatona volt, mert a maga azokra emeltük elébb, azután tosan van valami fogása enA fordulón túl, a negyedik kedvére kívánt építeni háza-, felálltunk kétoldalt hárman- nek! telek szélén cseresznyefa. Kö- kát. Hát most itt van, és bi- hárman. Én első párnak Ono- — Hogyne — mondta az rülötte téglarakások, pallók, zony dicsekszem, pajtás, és zóval, középen Lajcsi Kovács öreg. — Csináld te is utánam, állványok, talicska. Odább a njncs igazam? Mikivel, hátul Márta meg Pis- belejössz. Legjobb, ha te is úgy

ház falai fél méterre kinőve — Igaza van, Baka bácsi — ta. gyakorlód, mint én, karddal,

a földből. Az ör^ember már mondtam. Meg kellett ezt ér- Ez a Márta nem volt olyan —Karddal?

ott varakozik a falak közt, zo- feni. Az ő igaza nőtt itt ki a ügyes, mint amilyen erős Min- — Tudocl. hadifogságba esmok teste meg ma is erőt es földből, magasodott az alap és dénáron kedvébe szeretett vol- 1001 tizennégyben. Mindjárt a nyugalmat araszt, tartása épp- a talaj fölé. na járni Pistának, tanácsokat háború elején. Mikor kitört a

olyan határozott es tettrekész, De már jöttek is a gyerekek: adott, ugrándozott A taná- forradalom, Lenin zászlaja alá nu?t. , a*fíabb 5Jeiben’ Pista meg a felesége kerékpá- csaival nem sokra mentünk, álltam. Aztán Bugyonnij lovaa kopkodo előtt varakozott rázott a kanyar felől a szekér- de megfogta a munkát. Ónozó közt kergettem a fehéreket, munkára Deres fekete haján nyom mellett futó — azt mint mindent maga akart megfogni, Hat 62 a fogása. — Fölneve- a micisapka egy csöppet felre- puli a szekeret követő — ösvé- ilyen volt a természete, fiatal tett\.

csapva, csak rövid bajusza nyer. A kerékpárokat Összetá- volt, hát persze. De éreztem Közben meghozták a réggé- csillan a reggeli napfényben Riasztották a cseresznyefa hogy derekasan megemeli a ^ értünk is kiáltottak. Oda- őszen. Cigarettát sodor, szépen alattj köszöntek. dorongot, az éjszakai munká- baJlagtunk a cseresznyefához,

eltesza a dozndt, aztan gyújt rá. _ megjöttetek? - ment tói karikás szeme is majd ki- - Apukám. maga nen-i reggeelébük pár lépést az öregem- ugrott ' lmk? - kiáltott Pista. - Én

bér. - Hát a többiek? Mikor áthordtuk a gerendá— Jönnek azok is — mondta kát ki ide, ki oda kapcsolódott vaiaszolt Az tesz iót ma

a fiai aki szintoly vállas, erős, a munkába. Miki Feri bácsival az Tesz joc ma

vaskos testű volt, mint ő, csak akart versenyre kelni, s megAzt tartom: dologba ko- magasabb, barnább és bajusztó- pakolt egy talicskáit téglával, ran fogj, úgy lesz nyugodal- ;ari. Széles arcán erős, nehéz Dó már a pakolásnál elhibázr1,"Sfííági SSS d"“8Ä'- äiSiTÄS SK-”W5C

minél előbb tető alá kerülne — Hányán? kanyarnál leugrott a pallóról

— öten. öten jönnek a mű- a kerék, s megfeneklett a hoszakból. mokban. — Nyúlik a nyakad,

— No hát — engedett föl az ugye? — derült rajta Feri báA régi rézöngyújtó lángja mint egy kis eleven lélek táncol az arca előtt.

— Jó reggelt, Lajosi bácsi! Ilyen korán?

Jöhetnének

gának! — bosszankodott az asszony. — Eh — legyintett az öregember —, úgyis elmegyek, ha lejárt az időm. Inkább jólTÉNACY SÁNDOR:

ŐSZ-KEZDŐ, GAZDAG PILLANAT

Egy árnyalattal érettebb a béke, megtárnadhatatlanubb és biztonságosabb: boldog teherrel szédül a vidékéé tíz ősz-kezdő, nyálcsorgató, gazdáé/ pillánál.

Most csak ezt látom, ezt a gazdagságot, a szőlőhegyről szétgurul az ízletesség,

combot villant a szél, visongó lányok blúza alá szaladt a nyár, búcsúzó vendég.

S az ereszkedő, araziyőszi szélben az alkonyoknak íze érdesebb, keményebb;

ha jól figyelsz, hát meghallhatod: éppen fészkelődnek a pólyás búzamag-reményeh.

DODI FERENC:

HŰTLENEK

SZERETVE...

Neved kibuggyan olykor még a számon s emlékek öntik, el agyam, szivem,

Túl vagy pedig az életen, halálon, és tudóm, hogy a halott nem izén.

Arcodról olykor főllebben a fátyol, mit feledésből szőttem lassan én.

Valaki mindig jön, ki téged másol s fölvülansz, mint az éjben lámpafény.

Az voltál, kit a véréhez köt vére, s féledtem, ami fáj i még, jaj nagyon: anpám papucsa koppant évről évre, későn este és korán hajnalon.

Ügy ment, úgy jött, hogy aludtam szepegve: nem vett ölébe csókkal ringatón.

Szakadt nadrágom varrta csak meg este, s álmomban elment soha sincs hajón.

Piros füzérek, paprikából álmok vitték szegényt, az én anyám, korán, s már késve hozta friss tavasz, az áldott. — Csák voltam tested hószin bársonyán.

Te voltál ö, ki melle melegére nem vonta hideg, fagyos arcomat.

Kihűlt szegény, mint mindig est-ebéde,- pedig miattam élt és halt sokat.

Fölébe nőttél te, a másik asszony, ki mint fiad, úgy szültél újra meg, hógy legyen, amit szived visszatartson, és sirasson, ha egyszer útramegy...

Mert így leszünk mi hűtlenek — szeretve, és visszatérők ahhoz, aki szent, húzza le bár a sir, az út leereszt je, csokornyi emlék róla néki zeng.

a gyerekeknek, már.

— Gondolom, nemsokára itt lesznek. Az előbb fújt a gyár.

— Egypáran a műszakjából is ígérkeztek. Kíváncsi vagyok, jönnek-e.

— Biztosan jönnek, ha ígérték.

— Ügy is lenne szép. Valamikor mink is segítettünk így egymásnak régen. Igaz, hogy akkor jobban rászorultunk.

Egymásra voltunk utalva, és erről ma sem lenne szabad mégfeledkezni. — Utolsót szívott a cigarettából és eltaposta. — No, nézzünk körül addig.

A falban már benne volt a szigetelő, két sor tégla is feküdt azon. Érdekes volt végigjárni a házat, mintha a kész lakásban sétálna az ember.

Mentünk az alacsony falak között a behányt földön, amely még süppedt talpunk alatt, csak az ajtóknak kihagyott helyen léptünk be, és mégis szinte láttuk, milyen lesz az előszoba, a szoba, itt állhatnak majd a szekrények, ott lehet a két ágy, amott a heverő, a'másik szobában középeit asztalra vár a hely, , amoda sublót kívántatik tetején rádióval, és öreg figyelő, kutató tekintete esi. A talicska végül felborult, . ~— -----—* . . ____■■ ■ : ->

s

zinte a friss, napfényes kedvű —, szép. De valami reggeli is újra kellett rakni. Feri bácsi ami'g biztos nem leszek, hogy gyeimé, nogy szemun«: eie raj- ls> de hirtelen leraktuk. Pista

reggeli zenét is hallottuk már. kellene. Éjszakai munka után dörmögve valamit a mai fia- rendet hagyok idefönn!« Hát zol ja ezeket a láthatatlan ve- kezében megállt a kanál, aztán

A konyhában fellöbbant a tűz- fáradtak, éhesek. talok rövideszű hősködéséről, ilyen ember ő. Amikor meg nalafcat, hogy fia tudja, mát kiesett és odaugrott Én is élőhely lángja, szállt a forralt tej _ Készítettem még este — másik pallót fektetett le, hogy perek voltam, mint most Pis- h kell tovább csinálni, . , A ' kezé_

illata, a speizból otthonos sza- mondta az ^ Alacsony, a maga rakományával megke- ta - mtett fia felé - nem- ^ alá nem kerül M rerohantam. Az asszony kezégok szállingóztak elő... Vagy telt a^y volt, széles, er& rülhesse. igen akartam enni. De o bír- míg tető lűa nem Kerm «

ezt csak en képzeltem el ilyen arcvonásokkal mint a másik Én meg Onozóval háíramen- kozott velem, ezt en nagyon épület, s az nem lesz belől ,

élesen, az öregember — aki bi- kettő, csak szőke. — Meghagy- tem maltert keverni. Jobban szerettem, persze fel kezzel amit úgy hívnak: ház, és úgy

zonyára alaposan kigondolta tam Pistinek, hogy ha föléb- mondva csak segíteni, vizet odatett Azit mondta aztán: ha goffldoinak; otthon.

i w él !„ t, ^,1.- jts. „ „ í. i 1 ’ i -i t * , y w-izcrV/Cvc- ■■rs^/u n -r-f- ej KaiHfvr t-yi 6 iri Ti»

ben! — nevetett gyerekes boldogan.

— Nem bír az erejével, pedig mát megjárta egyszeri — hosszan kodott a fi a

Ónozó nevetve mesélte, hogy meg az asszony. Márta, aki pá- mert a nap már magasan fönt fogott ki rajta az öreg. — ratlan maradt, lapátot fogoti, lobogott az égen, közben az is

Olyan ereje volt _ tette hoz- és túloldalt a salakot hányta megvillant a fejemben, milyen

z

á Pista__, hogy az ötven kilós befelé. Most szó nemigen folyt, jó napunk van _ma a munkág

abonászsákot tenyerére állítva csak a munkára hangzott el hoz, és azon túl bennem is kiemelte! Tán még ma is meg- ^gy-egy megjegyzés. Siettünk, valami kielégületlen megelé- tenné ha nem érte volna agy- igyekeztünk, hogy minél gyor- gedettség, valami ahhoz hason- vérzés ötvenhatban Odakint sabbam és egyenesebben emel- ló érzés volt ez: derekas do- volt a bátyámnál, téesz-elnök kedjenek a falak fölfelé, log, amit mi itt mind véghez- Brra _ intett a telepen túlra Az öregember nyugodt, kimért vittünk, de még ez semmi ah- — amikor jöttek a városból mozdulatokkal dolgozott, egy- hoz képest, ami megelőzte, és föíoszlatni a szövetkezetei. Az egy sor után bevárta, míg fia ami követni fogja. Mindannak egyik nagyon jártatta a száját, is közelébe ér, figyelmesen előkészítése, ami itt házzá összekapott apukámmal. Még nézte, hogyan dolgozik, aztán épül össze s áz alap, a terv és fegyvert is rántott, de ő aztán néhány szűkszavú és világos az emelkedő falak. És azután úgy ki rámolta őket, hogy el- mondattal átadta egy-egy fo- a Hpz m^ép^ül ^ szép jo ep-u- szaladtak. Közben a lármára. ... ,. -+ , - + let l“2! ^ m®g hány ilyen haodasiettek a szomszédokból, a góiat’ meglátásat, kipróbált ta- ^ segítünk építeni, jövőre, téesz kommunistái közül is né- pssztalatát. azt ‘ hiszem, Onozoéknak meg

hányán, úgyhogy minden Sor sor után haladt, a fal másoknak is. Mindez eszembe rendben maradt. Hanem ő, nőttön-nőtt, magasodott tégla- Juthatott közben, mert telt az amint visszament a konyhába, H - a- 1<1o> “ sokszor fordultunk a

és leült az ágy szélére, hanyátt lpyI’ hogy a h 87 faltól a malterig es a malteris vágódott.* A keze és a lába zókelhetőbben mutassa formáit, tói újra falig üres és tele labénult meg, majd fél évig el- a képzelet könnyebben tudja dákkal. Telt az idó, és szinte tartott, mire rendbe jött. De követni a kibontakozó vonala- észl'e sem vettük, mert dolgosakkor is, hogy magához tért és ___. _ , , tunk közben derekasan, es

l

átta, hogy milyen kétsógbees- kat> 32 ottílc*n ismerős es me- ^^„kbe sem jutott az időt ve állnak az ágyánál, az első gis új, álmokból, vagyakból lesni: hogy mikor lesz már del. szava már ilyen akaratos, gú- és sok-sok verejtékből sarjadó — De egyszer csak fél. ti- nyos volt: »No, mit vagytok vódő varázsát És közben az ^onegy lehetett akkortájt — úgy megijedve — art mondja arra ^ voit fi- tórtent valami. Akkor emeltük

—, úgyse megyek a fold ala, &

meg a tele ládát, és léptünk

mindennek a helyét — sokkal red+ 'hozzá ki. * hordani, egy-egy lapát homo- megeszed azt a babot majd te

reálisabb dolgokon gondolko- __ . , h , N •-i kot vagy meszet vetni bele, lesz®! 32 erősebb. Magamba

d

ott. A gyerek hopa? No ;J°1 intett az öreg. Mert ő gyűrtem, újra bi-koztunk,

— Jó kis ház lesz, mi? — van akkor, lassúnk dologhoz, keverte a maltert, s csak ak-. nagy nehezen birkózott le. -Na,

kérdezte vidáman hunyorítva. A cseresznyefa mellől a mai- kor adta át a szerszám nyelét, eSY kicsit egyél — mond- ^ Jolualw <^o

— Jó — mondtam —, s nem terosládákat hátrahordtuk a mikor a dóznit előhúzta ciga- ~ akkor már biztosan te Nemkank«itunkádé*tempósan

is olyan kicsi. gödörhöz. Közben, jöttek a rettát sodorni. Közben Ónozó- leszel 32 erősebb!« Hát en meg - - ’ .......... •

3

b

en a téglával állt rémülten^ ledobta a téglát, még ott lengett kiáltása fölöttünk.

— Apuka! — hallatszott. .— gy haladt a munka Apuka, mi van magával!? - szaporán és pontosan, Aztán halkabban és íjedteb- s talán fél tizenegy- ben: — Pista, apukának vala- re_ járhatott az idő. van!

Az öregember állt előredől— Nem bizony! Kicsi volt többiek is. Ismertem ókét a val incselkedett. ettem, ettem. -No, most, art is^^tfte^hogy^rá- ve> a két keze közé f°9ott tég~

az eddigi. Milyen lakás volt műszakból. Feri bácsi állított __ Te is olyan erős legény mondja, most birkózzunk!« gvúltsunk s <zankhaí kis füst- lát helyére nyomva, a falon

tZ,?, áraktól maradt, toldott- oda elsőnek elmaradhatatlan vagy, mint a munkatársaid? - ^kis^ladt^ ^urtuk egy- > lebbentve hordjuk támaszkodott rá kitáguló szefoldott, mégis szűk, kényéi- kalapja most is szemére húz- intett Miki felé, aki még a tég- ni3st- lebirkoztam. -No, anyagokat rakjuk , , , ,

metlen. Ez a miénk lesz, job- va, talán szundikált is alatta lát rakosím-tta látod? Ugye, hogy erősebb . , .’— mekkel nézve előre a messzeb

an mondva a gyerekeké már. jöttében.

Hogy is mondják? Testhezál- Pista? —

metlen. Ez a miénk lesz, job- va, talán szundikált is alatta lát rakosgatta. ’ “ “ látod? Ugye, hogy rendeltetett helvükre ------- ------- ~ "

M

i lesz a munka, — Az? — kérdezte Ónozó vagF> ^ esteim mondta. így lebbentsünk tégbe, láthatatlan cél felé

kérdezte nagyokat félrebiggyesztve a szájait. — ló! pislogva a reggeli napsütésben. Gyerek még. minden nap, ilyen

Kívül, ahol mélyebben volt Utána érkeztek a többiek. — Miért, te mennyivel vagy vo^- a föld, s még nem volt behány- Márta fekete, vaskos, egy ki- öregebb? va, lehajolt a fal tövéhez. co-ls~ csit esetlen mozeásn ember __ tVt

r

á

ra, lehajolt a fal tövéhez, cols- csit esetlen mozgású ember, — tíz évvel! __ vágta

t

okot vett elő. aztán a legfiatalabb közöttük: szemefehérét forgatva.

— Ez nem roggyan meg, nem Kovács Miki, aki egy éve dől- — Csak egy nulla hiányzik, repedezik majd a fala: jó gozhatott a gyárban, társa, mi? mélyen lett alapozva. Én rak- Lajcsi hasonló korúnak láttam az alapot hozzá!

™ u toiip+t őket, kis zászlókat lebbentsünk

— etetett meg g ’ ^türelme 38 eßyszerü. közvetlen szava- Pista odaugrott, mar ott volkat a növekvő falak fölött. Ta- fám én is, nyomomban a töb* Ián féltizenegyre járhatott az biek ^ öregember állt, egy

eggeli után munká- idő, és mindenki el volt foglal- ... .__.___. +„

h

oz láttunk. Ketten va a maga munkájával, csak P1űanatra odan tovább talicskázták a munka mámorszerű fátyolén mészetellenes nem volt tartá- a téglát. Mi ketten át pillantottunk közben szét sában. A falra helyezte a tégm

hordtuk a maltert. A falat is a többiek, a magasodó falak, , a j^t két kézzel s egy kissé ráElvorósodött, aztán csöndé- kettőit rakták: Lajcsi Pista ke- csökkenő téglarakások felé. Fél

szőtt, pedig már katona kor- sen nevetve kivágta magát — ae alá adta a téglát, apósának tizenegyre járhatott az idő, (Folytatása a 6. oldalon) j