Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

Péntek, 1961. október 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP A MAI FIATALOK? Atommeghajtású villanybo- rotva, és Föld—Mars űrhajó vezetése, tanulás a moszkvai Lomonoszov Egyetemen, és ta­nítás egy eldugott, kicsiny fa­luban. Csapong a képzelet. Fiatal korban kevesebben, ké­sőbb megfontoltabban, reáli­sabban. De hiszen az ábrándo­zás mindig is jellemzője volt az ifjúságnak. Éppen most ne volna, amikor egyre tágabb te­re nyílik a lehetőségeknek? Vihar a fürdőszoba körül Diákokkal, ifjú tanítójelöl­tekkel, munkásokkal beszélge­tünk. A kérdés mindenütt azo­nos: Miről ábrándozik a mai fiatalság? Vagy egy kicsit bő­vítve a kört: Mi foglalkoztatja az ifjúságot? Az ifjú tanítójelölteknek megemlítek egy 1938-as újság­ban olvasott állásihirdetést: »Fiatal orvos bármilyen mun­kára elhelyezkedne.« — Nekünk biztos az állá­sunk, szükség van a pedagó­gusokra. Csak a hely foglal­koztat — jegyzi meg valaki, s máris belecsöppentünk a téma kellős közepébe. Mert ha a hely meglesz, akkor tovább kell lépni, otthont kell berendezni. Sándor Mária vállalkozik, hogy elmondja elképzeléseit, — Szép, világos lakás, mo­dern bútorokkal, fürdőszobá­val ... — Ugyan, fürdőszoba fa­lun;.. — kapják fel fejüket többen is. — Nagyon irreális gondolat. S máris összecsap a két kü­lönböző véleményt hangoztató csoport, egész hangzavar kelet­— Higgyétek el, reális a fürdőszoba. Az én falumban minden új ház fürdőszobával épül. Tsz-tagok házai. S ha még nincs is meg a kád, a tűz­Segítség harminc országnak A Szovjet Vöröskereszt csu­pán a legutóbbi öt esztendő­ben több mint 30 országnak sietett segítségére. Ez idő alatt a Szovjet Vöröskereszt által Kínában, Koreában, Vietnam­ban, Iránban, Etiópiában, Kambodzsában, Indiában és Afganisztánban épített egész­ségügyi intézményekben körül­belül egymillió beteget kezel­nek. hely, a szoba már áll. Több olyan embert ismerek, aki egyenként vásárolja meg a tartozékokat — állítja Apáti Valéria. — Nem telik bele tíz év, és falun is pontosan olyan létszükség lesz a fürdőszoba, mint a városban. Igen, tíz év nagy idő. És ad­dig hány helyen építenek tór- pevízművet, hány helyen való­sul meg a mai ábránd? Amit más nem érthet meg Telekfalvi Veronika kezd beszélni. — Ha végzek a tanítókép­zőben, nevelőintézetibe szeret­nék kerülni. Én is ott nevel­kedtem. .. Tudom, hogy mi a gyerekek vágya. Ez olyan do­log, amit más alig érthet meg. Ezek a gyerekek szülők nélkül nőttek fel, mégis beléjük kell oltani az anya szeretetét és szimbólumát. Ez az első és leg­fontosabb vágyam. A gyerme­keket úgy kell nevelni, hogy szeressék és tiszteljék az em­bereket, az Embert. Veronika szavai egv kicsit valamennyiünket elgondolkoz­tatnak. Milyen szép és nemes elképzelés a jövőről! Mennyi őszinte emberi akarás van a szavak mögött! Aztán újabb kérdések kö­vetkeznek. Mert ábrándoznak a fiatalok a munka mellett sok más egyébről is. Pályaválasz­tás, házasság szerelem. Ügy természetes, hogy ez is foglal­koztassa a fiatalságot. És fog­lalkoztatja is. Például az, hogy milyen legyen a házastárs, az élettárs. — Milyen a modem házas­ság? Érdekes kérdés..: Egy­más megbecsülése, segítése, szeretete a döntő. Otthon a há­zimunkákat együtt végezzük, megbeszélünk mindent. Én például úgy képzelem el a konyhámat, hogy először tűz­helyem lesz (aztán persze vil­lanytűzhely), s amí g hozzá ké­szülök a főzéshez, ő addig tü­zet rak (ezt meg is ígérte). Mosógéppel mosunk majd, s az egész háztartást gépesítjük, így aztán több idő jut pihe­nésre, szórakozásra — tervezi a jövőt az egyik kis menyasz- szony. Pirossal aláhúzott „szerelem“ szó és az automatizálás A negyedikes gimnazistákat tatja, vagy ahogyan az egyik fiatal megjegyezte: »-A fenye­gető érettségi réme.« És a pá lyaválasztás. — Mezőgépészeti technikum­ba szeretnék menni. Ez érde­kel a legjobban, itt van a leg­nagyobb szakemberhiány is — írja az egyik fiú, osztálytársát pedig az foglalkoztatja, hogy nekik , példát kell mutatniuk az alsósoknak, mert rájuk föl­néznek. S van olyan ifjú em­berke is, aki a kérdésre egyet­len szóval válaszolt: »Szere­lem-«, s ezt nyomatékként két­szer aláhúzta piros ceruzával. Megint más foglalkoztatja a Textilművek dolgozóit. Foszák Péter a fiatalok »elégedetlen­ségéről« beszél, az új, a szebb utáni vágyról. Ács Ilona ledig az automatizálásra gomdoi. — Hány év múlva valósul meg? Nem tudom. De nagy­szerű dolog lenne, ha teljesen zajmentes üzemiben dolgozhat­nánk, csak nagy ritkán kellene géphez nyúlni... És az üzemi hangoshíradó egész nap tánc­zenét közvetítene. — Januártól januárig az fog­lalkoztat, hogy milyen ruhát vegyünk, hogyan tudnánk szebben, divatosabban öltózni mondja Friss Magda, és pél­dákat sorol fel, hogy a leány­otthonban milyen tele vannak a szekrények szép, modem ru­hákkal. Változnak a korok, változ­nak az ábrándok. Amikor Ga­garin elsőként szállt a világ­űrbe, néhányan — féflíig tréíá- san, félig komolyan — megje­gyezték: — Mi is rA~------ilwHr nász­ú ira. S ha a világűr-nászút még egy kicsit távoli terv is, az egyéb ábrándok sorra megva­lósulnak. Nászút Karlovy-Va- ryba, a Szovjetunióba vagy másfelé. A ma ifjúsága bízik a jövő­ben. Bátran tervez, célra tör. Polesz György ERDEMES VOLNA TANÁCSAIT MEGFOGADNI. r: Egyre több­ször lehet hal­lani Nagykor­pádon ezt a mondatot: »Ér­demes lett vol­na megfogadni a párttitkár ta­nácsait.« A szö­vetkezet tagjai munka közben és pihenőidő­ben sokat be­szélgetnek az idei gazdálko­dásról, ilyen­kor gyakran kerül szóba a párttitkár neve. Az ő érveivel bizonyttanaik, amikor olyan dolgokra tere­lődik a szó, amelyeket job­ban kellett volna csinálni. Szegő István, a Petőfi Tsz párttitkára ősz hajú, sovány arcú ember. Harminc év­vel ezelőtt az egyik alföldi ■■ pusztáról ke­rült a Nagykorpád szomszéd­ságában levő Jesenczky ura­dalomba. A felszabadulás után mint egyéni gazda kivívta a falu elismerését. A cselédházat öt évvel később fölcserélte egy szép kétszobás házzal. 1950-ben alapító tagja volt a falu első szövetkezetének. Bát­ran hangoztatta véleményét a nagyüzemi gazdálkodásról. És akik ismerték, mögéje álltak. Két éve termel őszövetkezeti község Nagykorpád, és azóta Szegő István időt és fáradsá­got nem sajnálva dolgozik a közösért. — A szervezetlenség még sok hiba forrása szövetkeze­tünkben — kezdi a beszélge­tést. — A környező községek lakói évtizedekkel ezelőtt egy szóban summázták véleményü­ket a nagy kor padi emberekről. _________________________* * Azt mondták róluk, hogy ké­nyelemszeretők. A mi faiunk­ban valóban fehér holló volt az olyan gazda, aki már a haj­nali órákban megkezdte a munkát A szövetkezet az el­telt két év alatt közelebb hoz­ta az embereket egymáshoz. De még szebbek lehetnének eredményeink, ha gondosab­ban és körültekintőbben dol­goznánk. Az emberek többsége szív- vel-lélekkel végzi a rábízott feladatot. Akadnák azonban még mindig olyanok, akik Csá­ki szalmájának nézik a közös vagyont. És a párttitkár a leg­többször magára marad, ami­kor az ilyen emberek felelős- ségrevonásáról van szó. A népszerűtlen feladatokat nem nagyon szereti a szövetkezet vezetősége. Ez pedig öreg hiba. Pár hónappal ezelőtt az ál­lattenyésztési brigád dolgozói nap nap után panaszkodtak, hogy ismeretlen személyek lopják a takarmányt. A párt- titkár több éjszakán át ellen­őrizte az éjjeliőröket, s min­dig alva találta őket. A veze­tőség tudomásul vette az ese­tet; de nem intézkedett. Még csak felelősségre se vonták az éjjeliőröket. A párttitkár dor­gálása használt, de néhány ember ilyeneket mondogatott: »Miért csak neki okoz gondot mindez?« A legtöbb problémával a párttitkárhoz fordulnak az emberek. »Amíg nem volt traktorunk, mindig szidtuk a gépállomást, mert sohasem küldött elég gépet. Most, hogy van öt saját gépünk, az őszi munkák előtt megengedjük magunknak azt a luxust, hogy az udvaron tétlenül álljanak a drága pénzen vett traktorok.« Sokan elmondták ezt a párttit- kármak, és ő is már sokszor szóvá tette a vezetőségnek: az elnöknek, a brigádvezetőknefc és a mezőgazdásznak. Sajnos eddig hiába. A vezetőség még mindig nem fordít kellő gon­dot a munkaszervezésre. Az idei gazdasági évet nem éppen a legszebb eredménnyel zárja majd a Petőfi Tsz. S ez a tény sok embert elgondolkoz­tat. A tagok többsége már lát­ja, hogy érdemes lenne meg­fogadni a párttitkár tanácsait, s jobban meg kellene szervez­ni a munkát. A hibákból mindenkinek le kell vonni a tanulságot. A ve­zetőségnek is. A tagoknak pe­dig rá kell ébredniük arra; hogy a párttitkár javaslatai mellett érdemes kiállniuk, mert ha sokan akarnak vala­mit, az mindig sikerül. Németh Sándor Szovjet tervek alapján épül a bagdadi televiziótorony Á moszkvai mérnökök elké­szítették a bagdadi televízió­torony műszaki terveit. A 330 méter magas torony vázát ösz- szeszerelhető fémszerkezetek­ből készitiki Különböző ma­gasságokban géptermeket és a kezelőszemélyzet számára {„Könnyű magának... // kot gyorsfelvonó szállítja majd* a kilátó-balkonokra, ahonnan* Eat mondta egyik fiatal az iraki főváros panorámáját munkatársa Horváth János tárul elébük. 100 és 240 meter * szalagvezetönek néhány éve a magasságban kávéházakat ren- . Kaposvárt d..u«í;™—. deznek be. A televíziótorony építését a közeljövőben meg­kezdik. most főleg a tanulás foglalkoz- j szobákat építenek. A látogató­xsssssexsstsssssssxssxsxsxxxxxxsxsxi \*nixxxssxBxsxxsxxssses%%xxs»exsxsxsxsissxsxxxxs%xssxiesxsssxsssi * — Egy ismerősöm. Kenyérért ment itt a környéken, és egy' eltévedt golyó... — Nem láttam én ezt a kis­lányt tegnapelőtt a Városház' utca 14-ben? — morfondírozik' maga elé Müller testvér. — Mondja, ki ez a lány? — De a férfi hidegen, nyugodtan néz vele szembe, s azt mondja: — Bocsánat, de én sietek, ember­életről van szó. Azzal már ott is hagyta Mül- lert, s az elgondolkodva nézi utánuk. Homoródy doktor, a szálloda kis társaságának egyik legma­gányosabb embere meglepetten kapja fel a fejét, amikor be-i kopognak az ajtaján. Nálai nemigen kopognak: beteg ai szállodában nincs sok, ő se jjjjjjjjjj:; Balta Ödttn é» Baktat Ferenc riportregénye jjjjjjljjjl: — De láttam — mondja ri­deg, kemény, üvegszerűen csengőhangon. — Hol? — Ajánlok magának vala­mit — fordítja magázásra a szót Péter. Ne keresse. És tűnjön el innen nagyon gyár- peremére, san. A saját érdekében. És elfordul, mert érzi: az ökle ütésre lendülne, ha még egy pillanatig »beszélgetne« a 215-ös úrral. — Ahogy gondolod, kérlek... Ahogy gondolod — csikorogja Alex, s összeharapja az ajkait. Ilyen csendes órában az em­ber még arra is mer gondolni, hogy talán túléli az egészet, hogy talán lesznek még szép téli napok bujkálás nélkül... S aztán megáll, és némán és iszonyattal mered a tized másodpercben Soós Pé­ter tartalékos hadnagy lelkén. De ő sem ér rá elemezgetni, mit lenne szabad most tennie a »hungarista állam« farkas­törvényei szerint, és mit a ma­rakpart ga szíve szerint — már oda is •ott, ölébe kapta a vékony, Egy lány a Duna-parton Hull a hó, és csend van. Pi­hen a front. Az ablakban ál­ló Pétert elfogja valami fékte­Gomolyag, véres, gyűrött szinte gyermeknyi leánytestet, emberhalom fekszik a hóban, és a következő percben már a ___________ _____ ___ A lassan szállongó pelyhek Mária Valéria utcai bejáraton, nagyon hiresztseli, hogy orvos, befödik a testeket Cipő nél- a személyzeti kapun nyit be- mert a honvédorvosi állomány­felé — talán ott kevésbé bot- ból »lépett le«, annál jobb, ük össze olyannal, aki nem ki- csendben marad. Nagyon vánatos szemtanú. gányos ember a doktor és na­S közben agyában pereg a gyón keserű. És most Homoró- filmszalag. Kockái régen ősz- dv doktor meghökkentőn lép kül, némelyik harisnya nélkül, fekszenek a hóban, hátracsuk- lott fejjel, csapzott hajjal. Talán negyvenen is vannak. Egy ősz hajú öregember a any-» ha ( v« ma- { tö ns. - 1Ú pil- szeálltak már — csak legszélső. Szemöldökén, Iáin már vastagon ül a hó- bocsát rájuk fényt a felisme- kristályok szemfedője. Für- rés. A sortüzek. Azok a rövid, csán elnyaklott karja mutatja pergő sorozatok, amelyekről ő csak, hogy halott — egyébként azt hitte, szerves részei a azt lehetne hinni, alszik. És a harcnak... Hát így harcolnak... rémület meggörcsösödött pó- Kislányok ellen, nagymamák len vágy, hogy meghengergoz- za.jban hevernek ott öregasz- ellen, diáksapkás gyerekeik el- zék ebben a sima, fehér pap- SZOnyok és süldő kislányok, len... lanban, hogy egy kissé kisfiú egy JqsJíú félrecsúszott diák- Gyerünk Béla bácsihoz! legyen megint, aki dókáig ja? sapkában. És az a]agsori lépcső fordu_ a hóban... az se baj, ha meg- és a halottak gyűrűjében lójánál elébe tűnik Müller szád jak. • - . , most felül az egyik, és mere v, testvér szeszmámorból lassan Duna-part... Tepett, sebzett hisztérikusan tágra nyitott ocsúdó arca. Duna-part, de szép. S most is szemmel Péterre néz szép. A Hanglx kioszk előtt ál­ló ágyú körül egyetlen ember sincs. Csend van. Lesétál a lejárón a partra, nyugalmas, békés léptekkel, még zsebre is dugja a kezét. Egy élő, akit ottfelejteti a »testvérek« hanyagsága. Ül, és nézi Pétert. Nem lehet elmondani kötet­ben sem, mi villan át ebben a — Szervusz, testvér — kö­roost egyet hátra, amikor a szobába * az ajtón át benyomakodik Pé- * tér, karján a fekete hajú lány- nyál. A lány most, hogy Péter ] gyengéden a rekamiéra fekte-' ti, szólal meg először: — Mit csinálnak velem, ké- j rém? Ne öljenek meg! Ne öl­jenek meg! Péter szemét elfutja a < könny. S már fordul is Homo- < ródyhoz. — Doktor, rettenetes... itt \ szön rá ismerős bizalmasság- találtam ezt a lányt a parton.... Bal- — Hát ez ki? éjszaka lőtték le őket... segí-( Péter száján váratlan maga- tenie kell... biztossággal ugrik ki az első eszébe ötlő mondat (Folytatjuk.) Ruhaüzemben. Amikor pedig az megkérdez­te, hogy miért, így válaszolt: — Magát nem feszíti a nor­ma, mindig megkapja a fix fizetését, s csak ellenőriz, utasít Szívesein cserélnék ma­gával, higgye el..; ... Az »irigyelt« ember már fél órával munka­kezdés előtt ott van az üzem­ben. Tanulmányozza az előző napi szalagtérképet, az új munka műszaki leírását. Meg­nézi, kik vannak szabadsá­gon, hányán jelentettek bete­get, intézkedik helyettesíté­sükről. ő biztosítja a munká­hoz az anyagot; a szabászok­nál egyankint mindent meg­számol, nehogy valami elke­veredjen. Mert ha nincs anyag, akkor a szalag hat­vanöt dolgozójának kevesebb lesz a fizetése, s ennek ő len­ne az oka. De a munka java még csak ezután kezdődik! A szalagban csak három szabó szakember van, a többi betanított mun­kás, fiatal dolgozó. A szalag­vezetönek egy-egy műszakban több százszor is végig kell sé­tálnia a szalag mentén. 50 méter oda, 50 méter vissza. Ellenőrzi a minőséget, s fi­gyeli, hol gyűlik össze az anyag, s ad bélöle másaknak; vigyáz arra, hogy zökkenő- mentes legyen a szalag mun­kája, nehogy egy lemaradó akadályozzon másokat is. — Egyszer az első négy órá­iban megszámoltam: 125-ször mentem körbe a szalagot. Nem tudtam folytatni — emlék­szik nevetve. Közben adminisztrál, beírj« az »idegen« munkákat, ne­hogy a többet termelő káro­sodjon. Ö vezeti a beadási és a leadási könyvet is. Nyolc év alaitt — mióta ezt a munkát végzi — tökéletesen elsajátí* tóttá a tudnivalókat. Szak­mai tapasztalata is van ele­gendő, hiszen 1928-ban ment el szabóitanulómak. Azóta volt már bedolgozó, koinfekcáós kisiparos. 1950-ben új szalag- munkásként kezdte a ruha- üzemben. De nem elég csak a szak­mai felkészültség, megértő embernek is kell lennie. A szalag munkásai köziül csak négy a férfi, a többi nő. Csa­ládanyák, fiatalasszonyok* leányok gyakran fordulnak hozzá különböző családi prob­lémákkal. Ilyenkor fizetés nélküli szabadságot, korábbi távozás, későbbi bejövetel en­gedélyezését kérik. Ahol le­het, segít. Megdicséri a példamutató­kat: Nagy Mátyást, aki a szabó szakmunkások között, Szabó Sándornét, Bezzeg Ilo­nát, Nagy Pálnét, Várhegyi Etát, akik a tanulók között tűnnek ki jó munkájukkal* Bátorítja, biztatja azokat, akiknek még nehezebben megy. Fegyelem, rend uralkodik a szalagban. Ez elsősorban Horváth János érdeme. Csen­des szavára, jó tanácsaira mindenki szívesen hallgat... Vége a műszaknak. Haza­indulnak a szalag dolgozói, de Horváth János még ott­marad, hogy előkészítse a másnapi termelést. Délután vagy késő este pedig, amikor hazajut, csupán egyetlen vá­gya van: pihenni... Az, aki annak idején a be­vezetőben említett kijelentést tette, maga is műszaki dolgo­zó lett azóta. Nemrégen ezek­kel a szavakkal fordult Hor­váth Jánoshoz: »Higgye el, sokkal jobb a szalagon: szí­vesen mennék vissza oda* mert az könnyebb, és keve­sebb felelősséggel jár..." Szalai Lászlé

Next

/
Oldalképek
Tartalom