Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
Yasárnap, 1951. október 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A kínai nép nagy nemzeti ünnepére ' ihetetlemül nehéz körülményeik között kezdte ni»s> ^t/ népfelszabadító háborúját harmincegynéhány éve a kommunisták vezette kínai vöröshadsereg. Nem volt ennivalója, nem volt korszerű fegyverzete, sorai mégis szüntelenül dagadtak, mert a nép fiai benne látták megtestesülni az igazságot. Sok-sok győzelmes csatát kellett megvívnia a kínai nép dicső vöröshadseregónek, míg teljesítette küldetését, a hatalmas kiterjedésű kínai szárazföldről száműzte a gyarmatosítókat, az árulókat, s a nép kezébe vehette a hatalmat. Tizenkét éve annak, hogy az ország fővárosában, Peking- ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Tengernyi szenvedés volt a szabadság ára, de'a csaknem hétszázmiUiós nép — dicső kommunista pártjának vezetésével — élni tudott a kivívott szabadsággal. „E tizenkét szabad esztendő leghatalmasabb eredménye, hogy a népi hatalom kiragadta a kínai nép millióit az éhhailál, a nyomor örvényéből. Napi egy marék rizs a félszabadulás előtti Kínában millióknak elérhetetlen vágyálom volt. A nép nagy hányada borzalmas nyomorúságban tengette ételét, s évről évre milliószámra szedte áldozatát az éhihalál. A kínai népi demokratikus rendszernek egyszerre kellett szembeszállnia a feudalista rendszerrel és az évenként ismétlődő természeti csapásokkal. . _JÍ néphatalom megindította a harcot a szegénység, az t-Sl* elmaradottság okozója ellen, hozzákezdett az ipar megteremtéséhez. Ma már traktorgyáraik is vannak, s a kivi gyáripar készítményei behatoltak a világpiacra. Győzelmes csatákat vívnak a másik nagy ellenség, az aszály .és az áradások ellen. A közép-kínai Hupej tartományban júniusban olyan szárazság uralkodott, hogy a kiaszott földeket be sem lehetett vetni, a tartomány földjeinek 20 százalékát pedig föl sem szánthatták. A tartományban, most 70 millió köbméternyi víz befogadására alkalmas víztárolót létesítenek. Még elképzelni is sok, milyen óriási emlbertömeget kell mozgósítania a népi hatalomnak ehhez a hatalmas munkához. S ez csak egy csepp azoknak a nagy természefátalakító tetteknek a tengerében, amelyek az elmúlt 12 évben mind azt szolgálták, hogy a kínai népet el! ássák elegendő élelemmel. Ebben az áldozatos munkában a kínai népet önzetlenül segíti testvére, a szovjet nép. »Nagy Északi Pusztaság« — így hívták az ÉszakkelerK inában időtlen idők óta parlagon heverő nagy földterületeket. 1954-ben, amikor az első szovjet és kínai szakértők ideérkeztek, hogy megvizsgálják a mocsaras, bozótos vidéket, még farkasok, rókák és más vadak tanyáztak itt. Azóta a pusztaságot csatornázták, a földet feltörték, és a 40 ezer hektárnyi termékeny föld közepén új város áll. A kollektiv gazdaság 60 ezer embernek ad kenyeret. , A kínai paraszt a múltban örült, ha egy marék rizst mondhatott magáénak, az egyszerű vászonruha pedig fényűzésnek számított A népi hatalom, a szövetkezeti rendszer megteremtette számukra a jobb életet. A felszabadulás óta 60 százalékkal csökkent a gyermekhalandóság Jelenleg húszszor annyi kórházi ágy án a gyermekek rendelkezésére, mint a forradalom győzelme előtt A múltban a trachoma a gyerekek 90 százalékát támadta meg, ma az öt százalékot sem éri el ez az arány. A néphatalom fölemelte, emberré tette a kínaiak száz- és százmillióit A nép többsége ugyanazt mondhatja el, amit az ansani acélmű egy munkása, Van Csi-jung így fejezett ki: »A fel- szabadulás előtt analfabéta voltam, mint a legtöbb kínai munkás. Mióta a nép kezébe vette a hatalmat, megtanultam írni és olvasni.:.« Ezt a munkást a néphatalom kitűnő újító, alkotó munkájának elismeréseképpen mérnökké léptette elő. „SZÉTSZEDETT“ FALU A kövesül mentén sárgul a kanadai nyár, de a homok per- zselőbb, mint augusztusiban, esőért áhítozik a föld. Délelőtt van, s amint végigsétálok Ne- mesded főutcáján, lekívánkozik rólam a kabát. Látni akarok. Sok mindent látni, és továbbadni a falu nyüzsgését, hangulatát. Látok néhány megkapó újdonságot, a televíziós antennát a tsz-iroda tetején, az apró, barnára festett és kerítésekre akasztott szemétgyűjtő ládákat — ez utóbbiból arra következtetek, hogy nagyon szerethetik az emberek a tisztaságot. Nem így az óvodát, ft A vezetők gondja. Este derűit ki, hogy a MEK »elfelejtett-« vagont rendelni a burgonyaszállításhoz. (Nagy Vendel v. b.-elnök, Szabó György tsz-elnök és Beke József mezőgazdász^ mert udvarán gyerekek és baromfiak viaskodnak a tízóraiért... A tanácsnál csak a titkárt találom, s ahelyett, hogy mérgelődnék, örülnöm kell. Az utcán nincs senki, a tanácsnál is elég, h a ő ott van. Az élet megállt egy kissé, odakint foglalkoztatja az embereket Óda- kánt ahol a gép óriás porfelhőt kavar a beláthatatlan burgonyatáblán, s mögötte asszonyok, lányok hajladoznak. Neveket jegyzek föl, csak néhá- nyét akit elérek éppen. Németh Rózsa, Bácsai Mária, Lakatos Józsefné, Selyem iMjos- né. Beszélgetni? Most? Ilyenkor? Ugyan már, naivitás. Talán a válogatóknál, azok ülve dolgoznak... Néhány szót váltóik a vezetőkkel, s már indulok, de egy kislány közeledik vékával a hóna alatt Alig lehet tizenöt éves, halásznadrág van rajta, modem blúz. Nézelődni jött talán? Még csak az kéne! Dolgozik. Varasát Vilmának hívják, édesanyjának' segít rendszeresen. Lefényképezem, aggályok gyötrik. Ugyan mit gondolhatok róla? Elárulom, csupa jót. Szorgalmát és akarását látom. Az út mentén öreg bácsika szalmát szór a krumplihalomra. Idős Lőczi József. Beosztása? Éjjeliőr. Talpon volt egész éjjel, aludni ráér, most sürget a munka. Hetvenkét esztendős ... Valamivel odább népes brigád üli körül a termést, válogatnak. Kitűnő hangulatban. Az egyik idősebb férfi minduntalan az egereket emlegeti, a többiek — kiváltképp az asz- szonyok —• nevetnek. — Küld nekünk legalább egy szép nótát a rádióban? — fordul felém az egyik asszony. Nem ígérhetem, megpróbálom. — Mindent elvégzőnk, de jó nótát nem kaptunk egyet sem. — Osztalékot kaptok, nem nótát — vágja rá egy férfi, s egy másik megtoldja: — Ahoi nótát kapnak, ott meg osztalék nincs.™ — Az meglehet Ez a Horváth brigád. Van, alá rohambrigádnak, más »jaj «-brigádnak nevezi, az előbbi kifejező és igaz, az utóbbi aligha... Mert ki hallott már olyat hogy valaki visszautasítja az előleget? Kérdezzék csak meg Gtilyás Istvántól, Nádi Józseftől. Nyolc forintot osztanak havonta, s a könyvelő Az olvasóteremben. (Maries Eva, Horváth Margit, Krucsai Lajos, Dömötör Ödön, Horváth Géza, Árvái Zoltán.) könyörgött, vegyék át ők is, ne vigye vissza szégyenszemre a bankba. — Jobb az egyszerre, majd év végén... sokat egyszerre... Az út mentén napraforgó- táblában látom a kombájnt odább szedik a silókukoricát, építkeznek, s a napsütötte földeken, a perzselő homokban óriási táblákon zöldell a rozs. Most már értem, miért mondta Szabó Gyuri bácsi, az elnök, hogy; — Szétszedett falu ez, kérem, úgy szét van szedve, hogy jobban már nem is lehetne. Hiába mondják nekem, hogy a munka dandárja aratáskor van, nem igaz! Ilyenkor, amikor minden összejön ... Ezért nem talál maga embereket csak a földeken ... Néhány idősebb azért van a IrömméL töltenek, el bennünket a népi Kína sikerei, hiszen erősödése a mi nagy családunk, a szocialista tálbor erősödését, izmosodását is szolgálja^ Népeink családjában közös az öröm, közös a bánat Bánt bennünket az az óriási méltánytalanság, hogy a világ leghatalmasabb béke- szerető országa az imperialisták cselszövéseinek következtében még máig sem foglalhatta tű az őt megillető helyet a nemzetek világszervezetében. Most midőn tiszta szívből kívánunk további sikereket a nagy kínai népnek a szocializmus építésében, kifejezzük ama reményünket is, hogy a népi Kína ENSZ-tagságáról folytatott vitáiban végre győzedelmeskedik az igazság. szeresen. Lefényképezem, ag- A dédiek büszkesége, az új művelődési ház, GRAND HOTEL HUNGÁRIA :::: Ball« Ödön é» Baktat Ferenc riportregénye Péter megbabonázva nézi. — Maga nagyon szereti A kőszegi Jurisics-vár tor- édesanyját ugye? az mégis afféle rács nélküE börtön, aranykalitka, amelyben nya. rött üvegajtó millióm szilánkkal díszelgő, különös pókhálóra emlékeztető csillogása, se az a magas, széles vállú, pisz- tolytáskás, nyilas karszíalagos katona, aid most tápászkodik fel az egyik bőrfotelből és kiballag az ajtó elé. — Ez meg micsoda? — kérdezi udvariatlanul a portást,. Péter. — Állandó őrséget £ kaptunk? j — Ez, kérem, speciális eset mondja széttárt tenyérrel. faluban, különben hogyan intézkedne Berták Illés, a tanácstitkár? Hogy Kotnyek István lezárta Világosék elől a 300 éves beltelkd dűlőutat, Angyal Géza meg cserében Kot- nyekéktól tagadta meg a víz- hordás jogát? Ilyen előfordul a faluban, csak néhány szóba, rendeletismertetésbe kerül, máris szent a béke... Délután találkozom Varasdi Felkapja a lapot, nézd — úgy ha nézi, mintha ismerős vagy távolba szakadt rokon képét nézné. — Látja? Kőszeg... Itt lakik az édesanyám... Nagyon drága kis város. —■ Szép lehet — tnosolyodik eä a lány. Jó lenne látni még egy■zer — mondja a fiú egysze- moskodó ál-lord Hampton terűén, elhalkuló hangon. — Maga nem biztos benne? — Ugyan, kérem, miben biztos az ember manapság? — nevet keserűen Soós Péter. A lány nem felel. A kis, rövid bundát a pongyola fölé terítve kifelé indul a szobából. Péter utána. — Elkísérhetem? — Jöjjön, szomszéd úr — néz rá a gesztenyebaraa szempár. Aztán, hogy a folyosó végére érnek és felfelé indulnak a lépcsőn, Marika Péter vállára lámái között) teszi a kezét: dék is, lakás Tudja, nagyon szeretném, mindenki másnak mondja ma- mintegy mentegetőzve a támaga megismerhetné az gát, mint ami valójában. nyérsapkás férfiú. __A Feri itt P eter néha már meg is fe- londiner, úgy látszik, ledkezik arról, hogy Tamás re- visszahúzza a szíve. És a tetemekül hamisított igazolványa jé be most azt hiszi, mert ő ‘. a men tőangyala. Fogalmai mindent ismer, hát ő vigyáz-: megváltozóban vannak: amit a legjobban... Tetszik ér-* az első nap életmentő sza- bálytalanságnak érzett, most természetes törvény. Hazudni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, amelyen az utolsó lap árválkodik: 1944. december 31. anyámat — mondja saját magának is váratlanul. A portás meglepődik Ha valakinek tíz évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy a Hotel Hungária — ahol valamikor a mállókkal szélhákott — olyan hely, ahol nem lehet kibírni az életet, ahol nyomasztó a légkör, ahol fogházban, mit fogházban, az Ördög-szigeten érzi magát a venA kapu előtt motorkerékpár fékje jajduL Nagy NSU-mo- tor, afrikasárga-terepszínre festették. Aki leszáll róla: bőrkabátos, pilótasapkás, termetes fiatalember, géppisztoly hintázik a jobb vállán. S jön Hirtelen eszebe jut: erdemes . o lenne lenézni a portára. Nem dég, nyilván kinevették volna sok: oka van rá - maga se és méghozzá teljes joggal. De most a hotel valóban fogházzá vált. Fegyházzá, amelybe önként mennek ugyan vallja be önmagának, hogy ilyentájban tegnap ott látta Marikát, s hátha most is? De miért is ne menjen le? Aki be a rabok, de kijönni csak nem találja a helyét, annak néha lehet belőle a séta idejére (egy kis tűzszünet délelőttönként, két légitámadás hul- A szálló mene- is — t mégis, mindegy, hol nem találja. A porta is veszített már fényéből. És nem használ az előcsarnok eleganciájának se a tőbe a hallba, mintha világéletében itt lakott volna, sőt mint-* ha övé lenne az egész szálló-< da. 5 S akkor elé áll az egykorit londiner és ráreccsen. 5 — Kicsoda maga, és hogyj mer géppisztolyt viselni? í De a nagy darab motorost nem szívbajos természet. ✓ — Folytatjuk — Ferencnével, a nőtanács elnökével is. Titokzatos. Sokat sejtet, keveset mond: — Vannak terveink, de azt nem árulóméi, majd ha megvalósulnak. — Belenyugszom. De abba már kevésbé, hogy este fél hat tájban félbolyául a falu, futnak az emberek, a gyerekek az utcán. Ugyan hová? Nyomon követem őket, s lám, óriási dolog történt, megérkezett a kenyér... A csipetnyi, szűk kis élelmiszerbolt előtt — amit a régi két üzlet helyett »újdonságként« önkiszolgálóvá minősített a »jó- akaratú« földművesszövetkezet — tolonganak az emberek. Hosszú sor áll a szomszéd ház előtt, temérdek »jókívánság« hangzik, szidják, hordják az újítót, és teljes joggal! »A kosár használata kötelező«, hirdeti a tábla, jóllehet mindenki csak kenyeret vesz. A szűk boltban* a korlát mögött — mert ilyen is van — mozdulni sem lehet. Mit mondjak még? Meginvitálnám a szövetkezet vezetőit egy kis kenyérvásárlásra* alighanem elmenne a kedvük tőle... És íme a falu büszkesége. Esteledik, hajt a csordás, porfelhő telepszik a falura, de az áttetsző porból is magasan* büszkén emelkedik ki a dédiek régi álma* a művelődési ház. Mennyi áldozatot, mennyi törődést, munkát és futkosást, gyötrelmet és panaszt mesélhetnének a falak! Pál János, a KlSZ-titkár úgy kísér végig a szobában* mint a saját otthonában. Teheti Ha valahol dobszó és öntömjénezés nélkül sokat, igen sokat fáradoztak a fiatalok, akkor Nemesdédről nyugodtan elmondhatni Az olvasóterem asztalain képeslap, újság, folyóirat. Barátságos a környezet, s a terem tele fiatallal... Indulok hazafelé, nézem a kivilágított ablakokat, mögöttük vezetők tanácskoznak. A falu lakói már eltűntek az utcáról, holnap is dolgozni kelL Az elnök — most is látom derűs arcát — mosolyogva mondta: »Szétszedett falu ez, kérem.« S ezt értette: egyre ösz- szeforrottabb... Jávori Béla Varasdi Vilma a krumpli) oldün. Tudományos állomás egy működő tűzhányón Kamcsatkában, az avacsinszki működő vulkán lejtőjén egy tűzhányó-kutató fizikai állomás építését kezdték meg. Az állomás állandó figyelemmel kiséri a félsziget délkeleti részén levő tűzhányók csoportját. A kutatások elősegítik a kitörések előrejelzését és a vulkánok mélységi geológiai szerkezetének tanulmányozását.
