Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

Vasárnap, 1961, október 29, 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ IIILILETEKESE HOZZÁSZÓLÁSAI CIKKEINKHEZ „Nagyobb teret a társadalmi bíróságoknak“ című írásunkhoz Hiba volt, hogy eddig nem vettük igénybe a társadalmi bíróság segítségét, pedig tár- gyalnivaló bőven akadt volna. A cikk megjelenése előtt Ko­vács Ferenc villanyszerelő és Czebei József segédmunkás ügyével foglalkozott a társa­dalmi bíróság. A jövőben igyekszünk minél több hozzá­tartozó ügyet átadni neki. Róna Imre, a Textilmüvek igazgatója. * * * A társadalmi bíróságot az év elején választottuk meg vállala­tunknál. Tevékenységéről a szak- szervezeti bizottságnak kellene gondoskodnia, de sajnos, nem so­kai foglalkozik vele. A vállalatve­zetőinek többszöri felszólítására sikerült csak a társadalmi bíróság munkáját megjavítani. Egy-egy tárgyaláson azonban — a nem kielégítő szervezés miatt — csak igen kevesen jelennek meg. A jövőben nemcsak nagyobb te­ret, hanem nagyobb nyilvánossá­got is kell biztosítanunk a társa­dalmi bíróságok működésének. Fehér Ferenc, az Építőipari V. igazgatója. * * * Teljes mértékben egyetér­tünk a cikkben foglaltakkal. A társadalmi bíróság csak se­gítséget nyújt a vállalat veze­tőinek egy-egy ügy kivizsgálá­sával, a tények pontos földerí­tésével. A szakszervezeti bi­zottsággal karöltve? megkezd­tük a társadalmi bíróság meg­szervezését. November elsejé­től valamennyi hatáskörébe tartozó fegyelmi ügyet vele fogunk tárgy altatni. Sugár Imre, a TRANSZVILL kaposvári telepének vezetője. 99 Tervszerűbb anyaggazdálkodást című cikkünkhöz a a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés a következőket fűz­te hozzá: Egyetértünk azzal, hogy ne tároljon olyan anyagot a vál­lalat, amelyre egyáltalán nincs szüksége. Elég nagy a géppar­kunk, karbantartásához na­gyobb mennyiségű és értékű pótalkatrészt kell biztosítani. A javítóműhely csak így tudja gyorsan elvégezni a szükséges munkákat. Ha a folyamatos termelés biztosításához igé­nyelt alkatrészeket időiközben nem használjuk fel, azok csak duzzasztják a raktári készle­tet. Mostanában elsősorban új gépeket állítunk be a terme­lésbe. A kiselejtezett régi gé­pek raktáron levő alkatrészed elfekvő készletnek számítanak. Növeli az elfekvő Részletet, hogy olykor egyes alkatrésze­ket kénytelenek vagyunk más vállalattól beszerezni, mivel a szállító vállalat nem tartja meg a határidőt, a később ér­kező alkatrészek pedig felhal­mozódnak a vállalat raktárá­ban. Az elfekvő készleteket felajánlottuk a társvállalatok­nak, a Műszaki Gépkereske­delmi Vállalatnak. Az érdeklő­dés azonban csekély. Ezért tá­rolunk 180 ezer forint értékű szükségtelen anyagot. Jó vol­na, ha a fölöttes hatóság meg­szabadítaná a vállalatot a ma már nem használatos gépek raktáron levő alkatrészeitől. „Változtassák meg a sorrendet* című cilLkünkhöa Kaposvárott több üzlet nyit reg­gel G órakor, s mindegyik szeret­né a péksüteményt azonnal nyi­tás után megkapni. Sajnos, a Sü­tőipari Vállalat nem rendelkezik elegendő szállító eszközzel, így egy-egy kocsi több, ugyan­azon az útvonalon levő boltba vi­szi az árut. Olyan rendelet nincs, hogy nyitás után egy' órával kell az üzletet péksüteménnyel ellát­ni. A szakmai szállítási alapfelté­telek szerint a napi sütemény 50 százalékát a nyitástól számított két órán belül ki kell szállítani. Ha megváltoztatnánk a sorrendet, akkor a Latinka Sándor, az Ady Endre utcában levő reggeliztető boltok kapnák későbben az árut. Igyekezni fogunk, hogy a jövőben a Május 1. utcai tejivó és a többi reggeliztető bolt minél előbb meg­kapja a péksüteményt. Talpai János, a Sütőipari V. igazgatója. * * * „Tanulni sohasem kérő” című írásunkhoz A munkakönyvekben levő adatok nem mindig fedik a valóságot, s így azok alapján nem tudtuk fölmérni, kinek milyen iskolai végzettsége van. Dolgozóink 80—85 százaléka vidéki, munkakörük is olyan, hogy állandóan utaznak — nem volt könnyű összeszedni a pontos adatokat. Az azóta elkészített fölmérés szerint há­rom fiatal tanul társadalmi ösztöndíjjal a Műszaki Egye­tem mérnöki karán, hárman járnak egyetemre, főiskolára, 22-en gimnáziumba és techni­kumba, 12-en általános iskolá­ba. Szakmai oktatáson 64-en vesznek részt, munkásakadé­miára 96 dolgozó jár. Hoffmann Sándor. az Autóközlekedési V. igazgatója. „Mikor készül el a nagyatádi művelődési ház?“ című írásunkhoz a Tatarozó és Építő Vállalat a következőket fűzte hozzá: A felújítási munkálatokat október 30-ra kellett volna be­fejezni. Az épület villamos be­rendezése azonban nem felel meg a szabványoknak és a biztonsági követelményeknek, így utólag át kell szerelni. A költségvetést és a tervdoku­mentációt a Tanácsi Tervező Iroda október 3-án küldte el hozzánk. Az eredeti költségve­tés szerint mintegy hatezer, a mostani szerint csaknem 69 ezer forint értékű villanyszere­lési munkát kell elvégezni. Az ehhez szükséges anyagokat és szerelvényeket 90 nappal élőbb kell megrendelni. A szállító vállalatok csak a jövő eszten­dő első vagy második negyed­évében szállítják a megrendelt anyagokat. A szobafestő és mázolómun­kákat azért nem készítettük el, mert a védőcsőben levő ve­zetékeket falhoronyba helyez­zük el. Ha a festés után bon­tunk, 50 ezer forint értékű munkát újra kell végezni. Mi­vel a tervdokumentáció későn érkezett, a többletmunkára nem számítottunk, ezért a leg­jobb esetben is csak november­ben vagy decemberben tudjuk a nagyatádi művelődési otthon szerelési munkáit elkészíteni. NEMZETKÖZI SZEMLE A béke rakétái A világ közvéleménye válto­zatlan érdeklődéssel figyel Moszkvára. Ami jelentős ese­mény a világpolitikában az el­múlt két hét alatt történt, az így vagy úgy, de valamikép­pen föltétlenül összefüggésben volt a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XXII. kongresz- szusán elhangzottakkal. A kapitalista sajtó , is kény­telen bőven foglalkozni a kongresszus anyagával, és ha ezek a cikkek természetszerű­leg nem egyértelműek is, a legreakciósabb lapok sem hall­gathatják el a szovjet nép cso­dálatos eredményeit. Kénytele­nek elismerni, hogy a Szovjet­unió fejlődése olyan gyors és olyan egyenletes, amilyenre nem találunk példát a világ- történelemben. És éppen ez a példátlan siker adja meg a realitását azoknak a tervek­nek, amelyek a jövőt, a kom­munista életforma nagyszerű­ségét varázsolják az emberek elé. A történelemben először teljesen és végérvényesen meg­szűnik az a helyzet, hogy az emberek hiányt szenvednek, hiszen — mint az SZKP Köz­ponti Bizottságának beszámo­lója hangsúlyozza — a kommu­nizmus fölépítése gazdasági téren azt jelenti, hogy a Szov­jetunió az első helyre került az egy lakosra jutó termelésben; a világon a legmagasabb élet- színvonalat biztosítja a nép­nek, és kialakulnák a föltéte­Némef vendégek Nagyatádon A járási művelődési ház és a Hazafias Népfront meghívására Nagyatádra látogatott dr. Pollin- ger professzor, a Berlini Jogtudo­mányi Egyetem docense és Paul Schoober, az NDK Kulturális és Tájékoztató Irodájának igazgatója. A vendégek délután elbeszélget­tek az általános iskola felső ta­gozatos tanulóival, filmeket mu­tattak be nekik. Megtekintették a fonalgyárat, majd a művelődési ház előadói munkaközösségének tagjaival folytattak eszmecserét. Az előadók hasznos útmutatást, segítséget kaptak a német kérdés­sel foglalkozó előadások megtar­tásához. Este mintegy négyszáz nagyatádi dolgozóval találkoztak a vendégek. Torma István, a já­rási pártbizottság titkára köszön­tötte a barátsági est részvevőit, majd dr. Pollinger professzor tar­tott filmvetítéssel egybekötött elő­adást a német kérdésről. A Szovjetunió gazdu^ági nagy körzetei A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sán N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára kongresszusi beszá­molójában utalt az egyesített gazdasági területek és az eze­ken belül működő népgazdasá­gi tanácsok jelentőségére a Szovjetunió tervezési rendsze­rében. A Szovjetunióban je­lenleg 19 egyesített gazdasági terület —« azaz gazdasági nagy­körzet van. A jelenlegi gazdasági nagy­körzetek létrehozása előtt 13 nagykörzet szolgált a Szovjet­unió központi tervezésének te­rületi tervezési alapjául. Az új gazdasági nagykörzetek mi­nőségileg különböznek az elő­zőektől. Mindegyikük össze­hangolási (koordinációs) és tervezési tanáccsal rendelke­zik. A területi tervezés tehát kö­zelebb került az élethez. Az új körzetek a Szovjetunió új nagy gazdasági területi egysé­geinek tekinthetők. A Szovjetunió 15 szövetsé­ges szovjetköztársasága az alábbi gazdasági nagykörze­tekre oszlik: az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaságban 10 gazdasaga nagykörzet van (a sorszámo­zás megfelel a térképek kari­kában levő számainak, záró­jelben a körzet székhelye): 1. Észak-Nyugait (Leningrad), 2. Központ (Moszkva), 3. Volga- Vjatka (Gorkij), 4. Központi- Csemozjom (Voronyezs), 5. Volgamellék (Kujbisev), 6. É&zak-Kaukázus (Rosztov-na­Donu), 7. Ural (Szvardlovszk), 8. Nyugat-Szibéria (Novoszi- birszk), 9. Kelet-Szibéria (Ir- kutsZk), 10. Távol-Kelet (Ha­barovszk). Ukrajnában 3 nagy­körzetet találunk: 11. Donyec- Dnyepenmellék (Harkov), 12. Dél-Nyugat (Kijev), 13. Dél (Ogyessza). A három balti szovjetköztársaság — Észtor­szág) Lettország és Litvánia — egy nagy gazdasági körzetbe tartozik: 14. Nyugat (Riga). Ugyancsak egy körzetbe tömö­------ rül az Azerbajdzsán,--------- a Grúz és az ör­mény Szovjet Szo­cialista Köztársaság: 15. Kaukázusontúl (Baku). A 16. gazda­sági nagykörzetet, Közép-Ázsiáit Üzbe­gisztán, Tádzsikisz­tán, Türkmenisztán és Kirgizia alkotja. Székhelye: Taskent. A 17. nagykörzet Al­ma-Ata székhellyel egész Kazahsztán te­rületére terjed ki. A felsorolt gazda­sági nagykörzetek mindegyike több gazdasági-igazgatási körzetet egyesít ma­gában. A térképün­kön 18. számmal je­lölt Belorusszia (Minszk) és a 19-es Moldava (Kisinyov) íem tartozik a fenti nagykörzetekhez, ha- ■em továbbra is mindkettő önálló gazdasági-igazgatási körzetet alkot. lek az anyagi és Jculturalis ja­vak bőségének elérésére. A szovjet tervek realitását az élet már sokszor bebizonyí­totta. A kapitalizmus szócsövei nem merészelik tehát lekicsi­nyelni ezeket a terveket, ha­nem ködösítve azok értelmét és jelentőségét a Szovjetunió világuralmi törekvéseiről be­szélnek. A népeket azonban ma már egyre nehezebb meg­téveszteni ilyen szólamokkal. A tőkésvilág dolgozói már csak azért is nagy érdeklődés­sel tanulmányozzák az SZKP programját, mert a kommuniz­mus építésének a programja — mint Hruscsov mondotta — egyúttal a béke és a nemzet­közi biztonság megszilárdításá­nak világtörténelmi program­ja. A Szovjetunió a szocialista világrendszer vezető ereje, és ez a világrendszer korunk döntő tényezőjévé vált. Ez a világrendszer pedig békét akar. A Szovjetunió legelszántabb ellenségei is kénytelenek beis­merni, hogy annak az ország­nak, amely ilyen nagy alkotó terveket hirdet meg, szükség­képpen érdekében áll >a béke. A szocializmus békepölitikája tehát nemcsak a szocialista or­szágok népeinek érdekeit tar­talmazza, hanem megtestesíti az egész emberiség érdekeit. Világos teliát, hogy az SZKP új programjának külpolitikai célja a béke. És a szovjet párt, a szovjet állam vezetői ezt a célt nem taktikai meggondolá­sokból tűzték ki; az SZKP programja meggyőzően hirdeti, hogy a szovjet külpolitika nemcsak elhárítani altarja az esetleges világháborút, hanem már a mi korszakunkban száműzni akarja a háborúkat a társadalom életéből. Szembeötlően bizonyítja ezt a vonalat N. Sz Hruscsov nagy visszhangot kiváltó kongresz- szusi beszámolója, és bizonyít­ja ezt a kongresszusi vitának egész szelleme. Részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere is hangsú­lyozva, hogy a szovjet külpo­litikai rakéták a béke eszmé­jét viszik el a világ minden ré­szére. Mi veszélyezteti leginkább a békét? Egyértelmű erre is a felelet: kétségtelenül a német műitarizrrms feltámasztása. Ezért hangsúlyozza és követe­li a Szovjetunió minden alka­lommal, hogy a német béke- szerződés megkötése útján olyan intézkedéseket kell foga­natosítani, amelyek megzabo­lázzák a Nyugat-Németország- ban fejét emelgető militariz- must. Hangsúlyozta Hruscsov, hogy nem a német békeszer­ződés megkötése határidejének van elsőrendű fontossága, ha­nem e kérdés rendezésének. Hruscsov nyilatkozatában a szovjet kormánynak az az aka­rata nyilvánult meg, hogy bé­kés tárgyalásokon elfogadható megoldást érjen el. Ismeretes tény, hogy bizonyos tárgyalá­sok már meg is kezdődtek. Gromiko tárgyalt New York­ban Ruskkal és közvetlenül hazautazása előtt Kennedyvel. Ütjába ejtette Londont is, s ott szintén tanácskozott a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekről. Tárgyalásairól nem adtak ki hivatalos jelentést A szovjet külügyminiszternek a kongresszuson elmondott be­szédéből, valamint különféle amerikai félhivatalos megnyi­latkozásokból arra következ­tethetünk, hogy ezek a tárgya­lások föltétlenül hasznosak voltak. Mindez nyugtalanságot váltott ki Bonnban, mert a nyugatnémet imperialisták tu­datában vannak, hogy minden egyezmény, még ha csak rész­letmegoldásokat t'ozna is. ke­resztülhúzza számításaikat. Éppen ezért minden erőfeszf* tésüket arra összpontosítják* hogy negatív értelemben be­folyásolják washingtoni és londoni szövetségeseik állás* foglalását. Bomn-nak bizonyos tekintetben kezére játszik Pá­rizs is, és ez arra bátorította Adenauert, hogy szinte táma­dólag lépjen föl az Egyesült Államok politikájával szem­ben. Történik ez olyan időpontban, amikor az Egyesült Álla­mok lényegében még nem. kö­telezte el magát egyik állás­pont felé wem. Mindössze az történt, hogy egyes amerikai politikusok rendkívül óvatos és nem hivatalos kijelentéseket tettek arról, hogy a berlini kérdésben meg kell egyezni, és ezzel kapcsolatban valamilyen úton-módon fölmerül a Német Demokratikus Köztársaság el­ismerése is. Az Adenauer szá­ja íze szerint író nyugati sajtó ezeket a kijelentéseket így kommentálja: »Az utóbbi na­pokban megnövekedett a bon­ni kormánykörök nyugtalansá­ga a berlini válsággal kapcso­latban, tekintettel a washing­toni hangadó körök bizonyos szándékaira.- Általában a bur- zsoá sajtó cikkeiből arra lehet következtetni, hogy az észak­atlanti tömb négy főhatalma között nem éppen jelentékte­len ellentétek merültek föl. Washington és hondon némi kézséget mutat a tárcgial- sok­ra. Bonn és Párizs viszont a békeellenes erőpolitika ma­kacs híve. Magától értetődő, hogy a szo­cialista államok mindenkor készek a békés tárgyalásokra. Azonban éppen a német és a berlini kérdésben ez nem tó­lenti azt, hogy a nyugati ha­talmak a tárgyalások esetleges színlelésével majd tovább ha­logathatják a sürgős problé­mák rendezését. Az Egyesült Államokban ugyanis nagyszá­mú olyan politikusnak is je­lentős befolyása van az ese­ményekre, akik a tárgyalások alatt nem tényleges megegye­zés felé haladó megbeszélése­ket értenek, hanem különféle kibúvókat keresnek. Ezeknek a politikusoknak az irányításá­val rendeznek újabb és újabb NDK-ellenes provokációkat Berlinben, és ezekre a politi­kusokra támaszkodnak azok az imperialista körök, amelyek nem átallják kijelenteni, hogy Nyugat még a nukleáris hábo­rútól sem ijed meg. Ezeknek 'a címére üzenték a szovjet ve­zetők a kongresszusi pulpitus­ról, hegy a szovjet emberek nem hagyják magukat zsarolnii* és jók az idegeik. Semmi sem rendítheti meg olyan emberek idegzetét, akik rettenthetetle- nül néztek szembe a halálos veszéllyel a Nagy Honvédő Háború zord évedben, felőröl­ték és porrá verték a történe­lem legnagyobb agresszív erőit, azután meggyúj tolták a hétéves terv minden földrészt besugárzó fényeit. fl világhelyzet még mindig feszült és bizonytalan. Erre emlékeztet újra és újra a né­met kérdés, a NATO-hatalmak szüntelen fegyvercsörtetése, a kongói és laoszi helyzet, az algériai gyarmati háború, a Kuba elleni intervenció, a Bi- zerta elleni támadás. A Szov­jetunió külpolitikájának bé­kerakétái: hűség a béke ügyé­hez, határozottság és készség arra, hogy a Szovjetunió el­megy a végsőkig, amikor igaz ügyet kell védelmeznie, és meg kel- bénítani az agresszív erőket; hajlékonyság és arra irányuló igyekezet, hogy szá­mításba vegye a vele tárgyaló felek érdekeit, amikor azok is kölcsönös megértésre töreked­nek — mindezek reményt ad­nak arra, hogy a népek végül is kiharcolják a legfontosabb kérdések megoldását, köztük az általános és téliés leszere­lést is, ami után örökre meg­szűnik majd az új háború ve­szélye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom