Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-28 / 255. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1951. október & Hruscsov zárszava az első három napirendi pont vitájáról (Folytatás az 1. oldalról) Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak, képviselőivel és eszmecserét folytatni velük, hogy előkészítsük termékeny tárgyalásainkat — mondotta Hruscsov. — Azonban — hangsúlyozta — a Szovjetunió nem engedheti meg, hogy tárgyaljunk pusztán a tárgyalás kedvéért, ho^y ' ' T‘ ( országok képviselői halogassák az európai kérdések békés rendezését. Ha valaki erre építi számításait, tudnia kell előre, ’hogy azok nem válnak be. »Ez a mi álláspontunk. Ehhez ragaszkodtunk, és szilárdan ragaszkodunk« —1 jelentette ki Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára újból hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkísérleteket. A burzsoá propaganda által ezzel kapcsolatban csapott nagy. hűhóról és azokról a hangokról szólva, hogy e kísérletek ellentétesek az erkölcsi elvekkel, Hruscsov kijelentette: a háború után, az Egye- 'sült Államok egyik kormánya, egyik amerikai elnöke sem jelentette ki, hogy Hirosima és Kagaszaki bombázása erkölcstelen cselekedet volt. »ök az imperialista erkölcs- 'ből indulnak ki, amely az> erősebbnek mindent megenged. "Ügy vélték, hogy a nukleáris fegyver monopóliuma lehetővé teszi számukra a világuralom megteremtését. Am a Szovjetunió — folytatta Hruscsov — rövid idő alatt nagyhatású termonukleáris fegyvert hozott létre, s ezzel ezen a területen véget ért az Egyesült Államok monopóliuma. Most még Kennedy elnök is kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok »azelőtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utol kell érni a Szovjetuniót ezen a területen«. De míg az Egyesült) Államok elnöke — jegyezte meg Hruscsov — arról beszél, hogy utol kell érni a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter továbbra is »erőpolitika« folytatására szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rákényszerítse akaratát és feltételeit — mondotta Hruscsov, majd hozzáfűzte: »A Szovjetunió a közvetlen fenyegetéseket és a háború kitörésének veszélyét látva kénytelen volt megtenni a szükséges intézkedéseket védelmi képességének szilárdítására, a pzovjet nép, a szocialista országok egész nagy közössége pépeinek védelmére. Hruscsov hangsúlyozta: • a szovjet tudósok minden lehetőt elkövetnek, hogy a minimumra csökkentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit. »Kénytelenek vagyunk végrehajtani ezeket a kísérleteset, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyu- gat-Néimetország imperialistái országaink szocialista vívmányainak, sőt népeinek a megsemmisítésére készülnek. Nem csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel, hanem emberek millióinak életét is el akarják venni« — mondotta Hruscsov. Az SZKF KB első titkára újra felhívta az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más országok vezetőinek figyelmét arra, hogy »legokosabb, ha felhagynak az erőpolitikával és a hidegháborús politikával«. »A nemzetközi ügyekben a békés együttélés realista politikáját keli folytatni« — hangoztatta. »A különböző társadalmi és politikai berendezésű államok békés együttélése korunk igen fontos problémája«. »Egyesek — folytatta — támadnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak elő, hogy leegyszerűsítjük,- illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyozzuk a békés együttélés szükségességét a jelenlegi körülmények között. Azit mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyozza, az nem mérlegeli kellően az imperializmus lényegét, sőt, úgymond, egyenesen ellentmondásba kerül az imperializmus lenini értékelésével. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényege, agresszív jellege nem változott. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan uralma idején. »Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politikáját«. A világ felosztására, más népek leigázására irányuló imperialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világ- rendszer, és elsősorban a Szovjetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták farkasétvágyát. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer ereje annyira megnövekedett, mint még soha. Ez a rendszer a világbéke erős bástyája. A különböző társadalmi rendszerű államok ibékés együttélésének elve a jelenlegi körülmények között életbevágóan fontossá válik. »Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmusról, de teljesen elszakadtak az élettől. Ilyen álláspontra helyezkedik továbbra is makacsul Molotov, ö és a hozzá hasonlók nem értik meg a Világ- helyzetben történt változásokat, az élet új jelenségeit, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak ■ mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: »A küldötteknek é: a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazolják, hogy pártunk központi bizottsága teljesen helyesen járt el, amikor elvi alapokon állva nyíltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet— albán kapcsolatok nem normálisak«. Hruscsov megállapította, hogy sajnos nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony rendezésére irányultak Pártunk! központi bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, hogy jó kapcsolatokat teremtsen az Albán Munkapárttal.« Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot, eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezetének teljes szövegét. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkolják- el pártjuk és népük elöl az SZKP programját, mert ügy félnek az igazságtól, mint a tűztől«. »Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezércsillagunk a kommunizmus építésében« t— hangsúlyozta Hruscsov. Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fogadó esküdözésekről és ábrándozásokról a fékevesztett szovjetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők (%t- ték. Hruscsov a továbbiakban kijelentette: »Osztjuk kínai barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat. Ha kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kínai Kommunista Párt. Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak és a szocialista országok egész közösségének érdekeit szolgálná.« Hruscsov ezután megállapította, hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz Idején volt, majd ezt mondotta: »Ma már senki előtt sem titok, hogy az albán veze tők erőszak és öinkémv segítségével tartják fenn uralmukat.« Albániában ma csak azért üldöznek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet—albán barátság védelmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKP-val való barátság mellett. Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. oárt kongresszus lenini irányvonalával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek számára véget vetne a személyi kultusznak, lényegében véve any- nyit jelentene, mint lemonda ni a pártban és az államban betöltött vezető tisztségükről. Persze ezt jószántukból sohasem fogják megtenni — jelentette ki Hruscsov. Ám nekünk meggyőződésünk, hogy eljön az idő, amikor az albán kommunisták, az albán nép hallatán fogják szavukat, s akkor az albán vezetőknek felelniük kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Albániában való építésének okoztak« — folytatta Hruscsov. Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is harcolni fog a marxizmus-lij- ninizmustól való minden elhajlás ellen. A párt bírálta és bírálni fogja a jugoszláv revizionizmust, bírálta és bírálni fogja a dogmatizmust és a szek- tásságot. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a lenini párt sziklaszilárd egysége, a teljes egyetértés és összeforrottság kongresszusának. Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. Arra próbálnak spekulálni, hogy kongresszusunk nagy figyelmet fordított a személyi kultusz káros következményeinek megvitatására, valamint a pórtellenes frakciós csoport végleges leleplezésére. A kommunizmus ellenségeinek ezek az erőlködései hiábavalók, ezzel semmit sem nyernek. Hruscsov megjegyezte, hogy a párt tevékenységéinek egyes időszakaiban, főleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelentkezhetnek. »Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják«? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereit« — mondotta. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személvi kultuszának körülményei között a pártélet normáit. Sztálin a párt- és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek ellen vívott éles harc idején elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való visszaélést. Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek, E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsonikidze nem tudott normálisan dolgozni tovább és hogy ne kerüljön ösz- szeűtközésbe Sztálinnal, mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés felelősségéhek — óngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze, Sztálin első felesége fivérének sorsa is. »A párt a személyi kultusz feltételei között nem élhetett normális életet. A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak, kikerülnek nrmak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye«. Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elítélte a személyi kultuszt, visz- szaállította a törvényességet, és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molotov, Kaganovics, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szembehelyezkedett ezekkel az in tézkedésekkel. A frakciósok kísérletet tettek arra, hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat védelmezték. A XXIIj kongresszus sok küldöttje felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól. Felháborodásuk érthető és indokolt Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy őt a párt- ellenes csoport a' Központi Bizottság elleni harcában használta fel. Vorosilov elvtárs — mondotta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljárni, mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotowal, Kagan oviccsal, Malenkowal. A frakciósok ellen vívott heves harc folyamatában, a Központi Bizottság 1957 júniusi plénumának elején Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pártnak. Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hruscsov — segített a Központi Bizottságnak a frakciósok elleni harcban. Nos, erre a jó cselekedetre válaszoljunk mi is ugyanígy és könnyítsük meg helyzetét. Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jót tett a pártért és-a népért. »Ügy vélem — mondotta —, hogy figyelmesen kell megközelítenünk', Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell tanúsítanunk. Hiszem, hogy őszintén elítéli tetteit és megbánja azokat«. Hiszem, hogy Kliment Jefremovics velünk együtt tevékenyen fog harcolni pártunk ügyéért. Nyikita Hruscsov a továbbiakban kijelentette: a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus Irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irányvonalat. Hruscsov megemlítette továbbá, hogy sok kongresszusi felszólalásban, meg aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkai hangsúlyozzák az ő, Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intézkedéseinek végrehajtásában betöltött szerepét. Tudom, hogy jó szándék vezeti ezeket az elvtársakat, — mondotta Hruscsov —, de legyen szabad teljes erővel aláhúznom, hogy mindaz, amit rólam mondanak, a ml lenini pártunk Központi Bizottságát, a Központi Bizott- elnökségét illeti, mivel egyetlen nagyszabású intézkedést, egyetlen felelősségtel-,; jes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek személyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollektív határozat eredménye. A ml nagy erőnk a kollektív vezetésben, valamennyi elvi kérdés testületi megoldásában rejlik«. A marxista-leninisták erélyesen síkraszállnak a személyi kultusz minden visszataszító jelensége ellen, de mindig elismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét. »Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov — külön venni ezt vagy azt a vezetőt, valamiféleképpen külön választani a vezető kollektívától és mértéktelenül magasztalni. Ez ellentmond a mar- xizmus-leninizmus elveinek«. »Az igazi marxista-leninistáknak mélységesen idegen mind az öndicséret, mind pedig egyes vezetők szerepének különleges hangsúlyozása, mértéktelen felnagyítása. Egyszerűen sértő számunkra, ha valaki tolakodóan megpróbálja különválasztani, elszigetelni őket az elvtársák vezető testületétől«. Hruscsov beszéde befejező részében kijelentette: a párt első és második programját sikeresen végrehajtottuk. Most nagy harcunk harmadik szakaszába léptünk. A lenini párt harmadik programja: a kommunizmus építésének programja — mondotta Hruscsov. Hangsúlyozta: »A szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energiája van, hogy az eddig elért magaslatokról nyíltan békés gazdasági versenyre hívhatjuk ki a kapitalizmus leghatalmasabb országát, az Amerikai Egyesült Át- lampkat«. A két ideológia harca je» lenleg egészen más jellegű* mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudományos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak meg, és hatalmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma már neencsak eszmeként jelentkezik, amelynek megvalósítása érdekében a párt harcba szólította a dolgozókat; a szocializmus realitássá lett. »A szocializmus nem a jövőben, hanem már ma hatalmas anyagi és szellemi javakat biztosít azoknak a népeknek. amelyek az új élet építésének útjára léptek. A szocialista országok példája egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol a világ dolgozóira. Egyre szélesebbel és mélyebben terjednek el a kommunizmus eszméi, az emberek millióit serkentik történelmi alkotómunkára«. Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyorsuló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoa — a legigazságosabb társadalom felépítéséhez — vezető úton. Végül hangsúlyozta, minden szükséges meg van ahhoz, hogy a párt harmadik programja teljesedjék. Hruscsov beszédének elhangzása után 16 percig dübörgött a taps a kongresszusi palota nagytermében. Valamennyi küldött helyéről felállva tapsolt. A taps már nyolc perce tartott, amikor Hruscsov leült, hogy véget vessen az üdvrivalgásnak. Ekkor a moszkvai 4:üldöttek soraiból »Éljen a kommunizmus!« kiáltás hangzott fél. A küldöttek ismét felállva tapsoltak. Néhány perc múlva Gagarin és a mellette ülő küldöttek együtt kiáltották: »Dicsőség a pártnak!« Ismét felzúgott a taps és a kiáltások: »Hurrá a párt Központi Bizottságának! Éljen a kommunizmus!« George Meyers, az Egyesült Államok Kommunista Pártja küldöttségének tagja angol nyelven kiáltotta: »Éljen a kommunizmus és a béke!« A taps ezek után percekig zúgott tovább. Az ováció elültével V. Scserbickij, az Ukrán SZSZK minisztertanácsának elnöke több küldöttség nevében javasolta, hogy a kongresszus hagyja jóvá Hruscsov beszámolóját, a Központi Bizottság elvi irányvonalát és gyakorlati tevékenységét a bel- és külpolitikában egyaránt. A kongresszus nagy lelkesedéssel egyhangúlag megszavazta ezt a javaslatot. A kongresszus ezután bizottságot alakított Nyikita Hruscsov elnökletével a Központi Bizottság beszámolójára vonatkozó részletes határozat előkészítése, továbbá az SZKP programtervezetéhez benyújtott módosítások és kiegészítések megvizsgálása céljából. A l&ngresszus egyhangúlag jóváhagyta a Központi Revíziós Bizottság beszámolóját is. Ezután V. Grisin berekesztette az ülést. A kongresszus következő ülése szombaton reggel, magyar idő szerint 8 órakor kezdődik. :::::::::: :::: jílilliíiiiHiiiliiiiii IIÍiÍjjjÍljjÍÍÍÍ|jlj|jjjÍÍlKÍÍÍIÍ::::::::::::: iiiiiísü :::: ::::::::::::::::::::::::::::::::::: A megye egész területén családi és társasházas gyorsan, megbízhatóan építenek a Kisipari Szövetkezetek :!!!::!!! L A szerződéstől a kulcs átadásáig mindent elintéznek-Ijlplii Igényével már most keresse föl a legközelebbi kisipari szövetkezetét (58974)
