Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-27 / 254. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. október ti. Kommentár nélkül is rengeteget mond a Deut­sche Filmkunst 1961. évi 9. számának egy híre, mely sze­rint Londonban bankrablás közben megölte az éjjeliőrt a 20 éves Victor Terry. Kihall­gatásakor elmondotta, hogy «eszménykénét« a mozi vász­nán ismerte meg, s ezután az amerikai gengsztereket tartotta példaképének. Victor Terry — aki évei­nek számát tekintve még so­káig élhetett volna — húsz­éves korában akasztóién fe­jezte be éleiét mint az ame­rikai filmkultúra »neveltje«. Lám csak, jó üzlet gengszter­filmeket vásárolni Ameriká­tól, mely változatlanul ebben a műfajban a legnagyobb, a legutolérhetetlenebb. Hol a művészet felelőssége az em­berért. kivált a legjobb és legrosszabb hatásokat egyként befogadó ifjúságért? Ugyan, az üzlet nem ismer ilyen meg­gondolásokat! A film szol­gálja csak az üzletet, a de­magógiát, a szexuális meg­szállottságot, a klerikális pro­pagandát vagy éppen a geng- sztervilág széles körű »ta­pasztalatcseréjét«. Megéri a sok milliós befektetés, mert ezeknek a filmeknek nagy a piaca mind az Egyesült Álla­mokban, mind pedig a vele baráti államokban. A többi pedig nem fontos. A népnek cirkusz kell, a vállalkozóknak pénz. Hogy az áldásosnak ép­pen nem nevezhető kulturális tevékenység gyümölcseként 14—15 évesek is kerülnek bí­róság elé, húszévesek pedig akasztófára? No és! Éljen a tanulékony ifjúság, amely a kapitalizmustól, a kapitalista kultúrától a rablást tanulja első fokon. Meg kell hagyni, nem le­hetne egyértelműen eldönteni, kik a nagyobb gonosztevők. Azok az alvilági figurák-e, akiket filmszalagra rögzít az üzleti hajsza a mind nagyobb profit reményében vagy azok-e, akik a művészetek — eb­ben az esetben a filmművé­szet — hivatását becstelen íl ve meg, rombolnak; közvetve fiatal életeket juttatnak a züllés lejtőire. Az idő nyilvánvalóan vála­szol majd erre a kérdésre is. A magunk részéről elégedet­tek és nyugodtak lehetünk, hogy nem kényszerülünk a romlás importjára, hogy nem szolgálunk rossz példaképek­kel példaképeket kereső if­júságunknak. %. I. THÁLIA HAJLÉKÁBAN ♦ A Csiky Gergely Színház fa­cial között hetek óta lázasan ♦ készülődtek az évad első pre- |mierjére. Rózsást Győrön mű-, |veszeti titkár kalauzol ben- ; nőnket az új épületrész labi­♦ rantusábaín. Üj öltözőkben, ♦ irodákban, raktárakban já- írunk. ♦ A fodrászműhelyben Gár- tdonyi maszkmester, Lengyel I Magdolna és Kovács Irén íod- Jrászok fürge ujjai nyomónké- jszül a »vendéghaj«. Az aszta­lion í?ackiás bajuszkák, harcsa­iba j úszók, szakállak: mind 3z |évad első darabjának kellékei. ; A szabóműhfc lyben korabeli ♦ öltönyöket, festői népviseleti! *szelistyei kosztümöket öltenek .formába a varrás mesterei. Az ♦ egyik emeleti folyosón üvege- Jzett ajtóhoz érünk. í — Figyelem! Kérem a 13-as | allegrettótól még egyszer! — | kopog a pulpituson Várkonyi 1 Sándor karmester, s az új pró- I baterernben fölcsendül a Sze­I ’listyei asszonyok menyasszony­táncának bájos muzsikája. Az embert mindig valami különös, izgalommal vegyes Jkíváncsiság járja át, ha a mű- 1 vészét alkotóműhelyébe érke- ♦ zik. És ez az érzés egy kicsit {az áhítaté is akkor, ha módja Jván a formálódó alkotásra pil- 1 lantani. Ilyesmit éreztünk a ♦ próbateremben, az új karmes­Í teri szohában, s nem kevésbé, amikor Thália szentélyébe, a .kulisszák mögé értünk. Az ♦évad első prózai darabjának {rendelkező próbájára vetőd- ♦ fcünk be. í —• A viszontlátásra ... fee­i gyedmnes uram!.... — Gábor Marának és Szabó Imrének, a darab szereplőinek párbeszéde ért véget most fzzel a szöveg­gel. Csakhamar a többiek: SzUmka Márta, Szokolay Ottó és Takács Anna is elhagyják a színt. A rendező néhány perc szünetet engedélyez. — A Gabriel Pat a kémdrá­mák izgalmával és jellegzetes, fanyar akasztófahumorával áb­rázolja a disszidens sorsot A darab érdekessége, hogy elő­adásában a színpadi technika modem iránya érvényesül.: íoltdíszletekkel és világítással, a drámai feszültséget elmélyítő kísérőzenével — mondotta kér­désünkre a darab rendezője, Bálint György. TARKA Szó szerint értette Gyakorol a zenekar az új próbateremben. > > "te > V Egy parasztember hivatalos 1? ügyben a fővárosban járt. Ad­udig rótta az utcákat, míg azt > vette észre, hogy elment már )az utolsó vonatja is. Megkér­dezte egy járókelőtől, hol > szerezhetne szállást éjszakára; ^Megkapta az útmutatást,’ de .' csak marasztalgatta az idegent: > »Mondja már meg azt is, le- >: gyen szíves, hogy hogyan kell ) azt kérni.« A megszólított ^készséggel válaszolt: »Látom, begyedül van, ne szobát ren­deljen a szállodában, hanem T’csak egy ágyat« — javasolta... A .. .A szálloda portása nyújt­ója a kitöltött számlát: 78 fo­____ __________t rint. — Kartárs — szól embe­m ajd a Déryné Színházhoz Ifc-órünk —, itt valami tévedés rültem. Hősnő szerepeket ját-7 van: nem akarom én megven- szottam, de szeretem a karak-Ám és elvinni azt az ágyat, ha- terfigurákat is. Előreláthatólagc nem csa^ aludni akarok ben* a Rómeó és Júliában, a Tizen--.ne az éjjel. .^ ^ egyedik parancsolatban és AzC * * * ügynök halálában játszom eb-^T EZEN AZ ŐSZÖN a Balaton­ban az évadban. Vágyaim? Cb°glári Állami __ Gazdaságban országra. Előbb Miskolcra,! ^ v16® hold vadszőlő »érik be«. egyszer jnajd'Éva..«k a’tSkT£££ bar tragédiája. C*zot teremnek a tőkék. Elete­Szokolay Ottót a folyosónC^f «g"** to^ csaknem fel tniálrvm £ kilométernyi hosszú- Most végeztem a főisko->növeszt> holdanként lót. A négy év folyamán —1 bár a Nemzetiben is játszottam, hajtást évente mintegy 25 ezer forint bevé­telt ad ez a sokak által ha­szontalannak vélt növény: olt­Kuruspróba Tárnái György vezetésével. Ezt a néhány perces próba­szünetet használtuk fel arra, hogy megismerkedjünk és szót- váltsunk színházunk két új művészével. Takács Alma 14 éve műkö­dik a színészi pályán. Kolozs­várott, majd a sepsiszentgyör­gyi magyar színháznál szere­pelt. — 1956-ban jöttem Magyar­a nyáron Mmszerepet js kap->vá t készitenek vessZejéből. ^”7 volt ’gaz1’ A gazdaság most újabb 70 hol í el adatom. Ez az első mukode->don telepit vadsz&6t. sí evem, s ebben klasszikusa * * » hős szerephez is jutottam: Ró-)? meót fogom alakítani. Jó sze-^- repnek, izgalmas és szép fel-7 adatnak tartom a Gábriel Pat)? címszerepét is. Ügy érzem, ha): sikerül jól megoldanom, akkor)? az első »nagy« feladat, amely )> évekig váratott magára, ebben)? az évben megvalósulhat. ó A mondatot már szinte aó színpadról fejezi be. A rende-ó ző szólítja. Folytatódik a pró-> ba ..; ó Hidat loptak Az olaszországi Modenában nemrég négy fiatalembert hí el­lopás ért nyolchavi börtönbünte­tésre ítéltek. A fiatalok leszerel­ték a város közelében levő 18 méter hosszú fahidat, s a faanya­got és az egyéb építőanyagokat eladták. A bíróság kötelezte az elítélteket, hogy a börtönbünte­tés letöltése után új építőanyagot vásároljanak, és a hidat ismét felállítsák. * * * Takács Anna és Szokolay Ottó, színházunk új művészei. November 5-e, 6-a és 7-e tanítási szünet az iskolákban A Művelődésügyi Miniszté­riumban kapott tájékoztatás szerint az iskolákban novem­ber 5-én, 6-án és 7-én szüne­tel a tanítás. A Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom év­fordulójával kapcsolatos isko­Thádia templomában új szer-> AZ ÓHAJTÓ MONDATOK- tartásra készülnek... 7RÓL magyaráz a tanító néni Wallinger Endre/)a második osztályban. Amikor úgy érzi, hogy megértették az új anyagot a gyerekek, fölad egy ellenőrző kérdést. — Kirándulni akartok, s éppen esik az eső. Mit kíván­tok akkor?-----v A kis Tibi olyan i hévvel je­M i*jelentkezik, hogy majd kiesik a lai ünnepségeket november 7 4-én, szombaton itartják. SúPtnandííla f-/lz idő hűvösre fordult, '-j/É- mór a legkisebb szel- lőrezdülés is pergette a fák le­veleit. Az utcák, terek, par­kok nem adtak padjaikon né­hány órányi otthont sem a sze­relmeseknek. Ök is otthonta­lannak érezték magukat. Kint üldögélni október esti ege alatt nemcsak egészségük el­len, hanem kedvük ellen va­ló is volt. Nem tudták, mihez kezdjenek utolsó budapesti estéjükkel. A sétába — bár egyikük sem panaszolta r»ég — belefáradtak. Két nap óta róják a várost zokszó nélkül, gyalogszerrel. Hiszen azért jöttek, hogy együtt lássák elő­ször az ország szívét. Együtt, a menyasszony és vőlegény. A félárva lány és az árva fiú. Gyárimunkás az egyik, néhány hetes fogtechnikussegéd a má­sik. Majdcsaknem testvérekként nőttek fel a Munkásotthonban, ahol Ilonka özvegy édesanyja volt a gondnok. A fiút, Tibort pedig úgyszólván a Munkás- otthon nevelte fel, apjának egykori szaktársai. Kart karba öltve poroszkál- nak a Duna-part gázlámpái alatt a szerelmesek hallgatás­ból is szót értő némaságával. Tibor homlokráncolva számol. Ilonka a mamát idézi. Hogy haragudott a kisöreg ezért a kirándulásért, pedig tán so­hasem volt ilyen boldog, mint itt ez alatt a két nap alatt. En­nél szebben meg sem ünnepel­hették volna Tibor nemrég kelt segédlevelét, az első se­géd! fizetést. — Lenne annak a pár pen­gőnek jobb helye is, gyere­keim, maholnap meglesz az esküvőtök! — Nem lesz ez így jó, Tibor fiam! Egy kicsit több pénz csö­rög a borítékodban, máris nem férsz a bőrödbe! Sok volt az anyai ellenve­tés, éppen ezért volt nagy a fiatalok diadala, amikor el­indult velük a személyvonat, emlékezetükben a mama útra- való tanácsaival, intelmeivel. Rokonoknál szálltak meg, Ilonka a Gellérthegy tövében tornyosodó bérház házmesteri lakásában a nagybátyjáéknál, Tibor kint, az Angyalföld, egyik nyomorúságos utcácskár jóban egyik unokatestvérénél’0 Egész nap együtt itták a sok nagyváros kínálta újat, este elváltak, hogy kora reggel is­mét találkozzanak. Holnap a déli személlyel utaznak haza. — Te, Ilonka! — törte meg a csendet a fiú. — Mindenütt voltunk már, ahol látni lehet, csak egy igazi mulatóban nem voltunk! Csakugyan! A tenger sok me­sés ragyogásból csak annyit láttak, amennyit a nappal lát­ni enged. — Nem akarod, Ilonka? El­menjünk? A lány szemében sóvárgás fényei gyúltak. Már-már igent bólintott! — Nincs nekünk arra pén­zünk, Tibikém! — Ne bolondozz! Tizenkét pengőnk van. Jegyet nem kell váltanunk, ez az utolsó es­ténk. Na? Kirúgjunk egy ki­csit a hámból? Ilonka nem védekezett. Az eddig poroszkáló lépések fel­gyorsultak, és csakhamar mö­göttük maradt a Duna-part fosztó ruhájú fáival, fényeivel együtt. — Tudod mit, az első helyre bemegyünk! kis idő múltán gon- dolkodás nélkül léptek be a vakítóan fényes cégtáblá­ja mulatóba. Mohó sietésük­ben észre sem vehették, hogy a díszegyenruhás portás bizal- matlankodó pillantással kíséri őket. Az eléjük siető pincér ajkbiggyesztését sem látták, ami tiszta, de kopott öltözé­küknek szólt. Boldogan foglal­tak helyet a sarokasztalnál, ahova az elegáns gavallérnak is beillő pincér vezette őket. — Parancsolnak valamit? Vagy talán később? Tibor gyanút keltő gyorsa­sággal biccentett. Közben munkához látott a fehér szmo- kingos zenekar. — Te, Tibor — kapaszkodott rémülten a fiú karjába Ilon­ka —, nézd csak, mi van oda kiírva a bejárat fölé! — Be-lépődíj... — a fiú hangja elbizonytalanodott. — Hűha, erre nem gondoltam! T>e várj csak, semmi hiba. Itt van ez az itallap. — Fellapozta, számolgatott. — Tudod mit? Igyunk vermutot, az a legol­csóbb, kifutja a pénzünkből. A főár mintha szívükbe lá­tott volna a tanácskozásra ösz- szebújt fiataloknak. Szempil­lantás alatt termett ott. — Igenis, kérem, két ver­mut Megzavart örömmel ültek egy kis ideig, nézegetve a ze­nekar előtt lassan gyarapodó párokat. ■— Parancsoljanak! Két pohár koccant az asz­talka üveglapján és két móká­sam kicsi üvegtányér. Sokáig csak nézték a karcsú poharakat a rubinttűzü itallal. — Ez mi, Tibikém? — Sósmandula! — Te ettél már ilyet? — Nem, még soha. Hm... jó lenne megkóstol­ni, de nem mertek hozzányúl­ni. Hátha nem lesz elég a pén­zük így sem. Hátha botrány lesz! Kikergetik őket, mint Adámot és Évát a paradicsom­ból. Persze nem lángpallosú arkangyalok, hanem esetleg rendőr. Tibor vett erőt először lap­pangó félelmén. — egészséged­re, Ilonka! Egy korty, két korty. — Táncoljunk egyet? Igen, persze, ez hozzá tarto­zik az eddig még nem kóstolt kiruccanáshoz. Egymás közel­ségének varázsa vagy a zene langyoskás ritmusa nyugtatta meg őket? Amikor ismét az asztalnál ültek, már tréfálkoz­ni is tudtak. Tibor váratlanul lapos pillantással kémlelt kö­rül, s villámgyors mozdulattal emelt ki egy szem mandulát az incselkedő üvegtálacskából. Odanyújtotta zsákmányát a lánynak. Nevettek. Néhány pillantás feléjük irányult. Ész­revették volna a dézsmát? De­hogy! Most Ilonka csent egy szem mandulát. Ettől bolondos kedvük támadt, s az csak ti­zenegy óra tájban kezdett ki­hűlni, amikor Ilonka az indu­lást kezdte emlegetni. — Most fizetek, hogy meg­nyugodj, aztán táncolunk még egyet és elmegyünk. Jó? ■— Persze, hogy jó. Jó, de __ — a lány falfehéren indult a kijárat felé, amikor a fizető­pincér szolgálatkészen ott ter­mett Tibor intésére. vei vasárnap, november 5-e, ^pádból. munkanap lesz, a szülők igé-^ __ Na> f}am? n ye szerint a napközi ottho- 7 _ Esernyőt! — vágja ki á nők a tanulók rendelkezésére v,fiú megkönnyebbülten, állnak. (MTI) S * * * ^ A pásztor á meg a villanypásztor ? A Balaton n agy bereki Állami s.Gazdaság tehenei jámboran ^legelésznék. Az egyik csordát ? ketten őrzik: Tóth Ferenc ? pásztor meg »társa«, a villany- ? pásztor. Behatolt a technika a lege­lőre. iEgy-egy füves térséget ?,egv szál drót vesz körül; vil­lamosság van benne. A beke- ?rített részt letarolja a jószág, ?nem csatangol mindenfelé. Ezt ?mondiák szakaszos legeltetés­ének. Ha valamelyik tehénnek ?mégis mehetnékje támad, hoz­lát! Visszatért önbizalommal^. f™* OI7at a ^othoz — hajolt meg a lány előtt: - Sza->u^s ®.el filmezte ti az aranr bad az utolsó táncát, kisasz- >>>Ne,tovább!<< szonyom? A Lám, a villanypásztor meg­Torkukból felszabadultabb^teszi a magáét. Minek hát ak- nevetés bugyborékolt elő, mintakor á csordás ide? — Kezelni, az előbb, mint az egész este ^ki-bekapcsolni is kell ezt az folyamán. Táncoltak. >áramtelepet — mutat Tóth Fe­Később — a távozáskor — Árenc a kis dobozra. — Meg az- Tibi sután sikerült úri gesz- c tán sose számíthatja ki az em- tussal dobta a zenekar zongo-ybér, mikor verekszik össze két rára helyezett tányérjába a > tehén. A villanypásztor nem megmaradt négy pengőt. 7tudja szétválasztani őket. — Egyszer úr is lehetek, na, ^ Olyankor odacsördítek nekik a — két ürmös, belépők, két sósmandula.. .az.. .az nyolc pengő, kérem tisztelettel. Tibor kis híján hangos ne­vetéssel fizetett. Csák akkor merevedtek savanyúvá voná­sai, amikor látta, hogy a pin­cér tökéletesen letakarvtja az asztalt. Az üres poharakkal együtt viszi a sósmandulát is, amit ime, kifizetett. — Legalább megehettük vol­na — sóhajtotta jó negyedóra múlva Ilonka. — Hiszen nem is ettünk még ilyet! Bánta is a fiú a sósmandu­nem igaz? \_étálva mentek át a-, fényfüzéres Erzsébet- ■■ hídon, boldogok voltak, s va­lami mégis mintha megnehe­zítette volna szívüket. Búcsúz­kodás után Tibor feltúrté za­kója gallérját. Angyalföld messze van, s októberben már borzongatóan telet ígéröek az éjszakák. Mégis fütyörészve lépdelt, és nem vette észre, hogy a párosával cirkáló rend­őrök — kivált már Angyalföl­dön — gyanakodva bámulnak utána. 1939-et írtak akkor, és de­cemberre tervezték az eskü­vőjüket ... László Ibolya ^karikás ostorral, megérzik ám, ■?jobban, mint az áramütést! AAAAAAAM A A AAA Somogyi Mépfap Az MSZMP Somogy megye; Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő; IüSDEAK JÓZSEF. Szerkesztőséi • xütposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinig S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W3RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.; László Tibor.) Terjeszti; a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivat a laknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom