Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

Csütdrtök, 1961. október 26. 5 SOMOGYI NÉPLAP Jltn,g,^L&tLzcLQl (4) ZAKOPAN OJCÓW IS WIELICZKA LENGYEL BARÁTAINK jóvoltából az ipari üzemek, ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, kultusális létesít­mények látogatásán túl arra is jutott idő, hogy az ország történelmi nevezetességű, ter­mészeti szépségekben gazdag tájainak egy részét is megte­kinthessem. Lengyelország egyik legszebb vidéke az ország déli részén levő hegyvidék. Zakopane kör­nyékén az 1000 méter magas­ságban húzódó szirtek, a ta­vak és a hegyi, legelők, a csip­kézett ormok, a gránitfalak világa felejthetetlen benyomást gyakorolnak az idegenre. Mint Lengyelországban álta­lában mindenhol, itt a. déli hegyvidéken is szeretettel ápolják a népi hagyományokat. Vasárnap és ünnepnapokon a hegyi lakók százai népesítik be Zakopane utcáit. A színes, látványos népviselet mellett a népi kultúra kincseiben gyö­nyörködhetünk. A tereken, utcákon fel-felhangzik a hegy­vidékiek, a górálok évszázados zenéje, s a régi táncok, nép­szokások pompás látványa te­szi maradandóbbá az emléke­ket. ZAKOPANE a lengyelek és a külföldiek kedvelt oihenő-, üdülőhelyévé vált. Pihenőna­pokon a Krakkóból Zakopané­ba vezető csaknem százkilomé­teres útvonalon ugyanazt ta­pasztalhatjuk, mint egy nyári vasárnap reggel a Budapest— Balaton közötti útszakaszon. A különböző márkájú gépkocsik és motorkerékpárok, lengyel és külföldi autóbuszok százai robognals: Zakopanéba és kör­nyékére. A festői szépségű vi­dék ezreket vonz, s a lengyel kormány sok lehetőséget bizto­sít a vidék továbbfejlődésére. Szanatóriumok, üdülők épül­nek sorjában. Az állami épít­kezéseken kívül gyárak, álla­mi gazdaságok, termelőszövet­kezetek) és más intézmények építenek üdülőket dolgozóik számára. A lengyel kormány gondos­kodása révén az elkövetkező években — mint ahogy a sportrajongók mondták — Za­kopane síparadicsommá válto­zik. Nagy, színes plakátok hir­detik, hogy az 1962. évi sí- világbajnokság színhelye Za­kopane lesz. Erre már most készülnek. Egymás mellett két nagy síugrópélya épül; az egyi­ket a legkorszerűbb szállító­val (székes felvonó), valamint villamos berendezéssel is föl­szerelik. A nagy lesiklópályá- hoz már korábban elkészült a felvonószerkezet. Az eddigi ké­szülődések biztatóak ahhoz, hogy a világ valamennyi részé­ről összesereglő síelők valóban paradicsomban érezzék magu­kat. AZ ORSZÁG ÉSZAKI RÉ­SZÉN, a Balti-tenger egyik szép fekvésű öböl jenek part­ján épült föl.a lengyelek és a külföldiek másik kedvelt len­gyelországi üdülőhelye: Sopot. A magyaroknak külön élményt jelent, hogy itt tengert lát­hatnak. Sopot és környéke, a Balti-tenger sötétzöld vízren­geteget, a tengeren tovatűnő hatalmas hajók szépsége teszi más barlangokat hadiüzemmé alakították át, a lengyel nép azonban a sóbányászok múzeu­mává tette. A Lengyelország­ban egyedül ebben a bányá­ban található zöld sóból a bá­nyászok remek szobrokat, dom­borműveket faragtak ki, és nem egyet a népi művészet re­mekeként tartanak nyilván. Ebben a bányában dolgozott az ország egyik híres szobra­Megkezdődtek a tanulmányok Zakopane. Autóbuszok, gépkocsik a Tátrában. elevenebbé az élményeket. Az üdülési évad egyik »slágere« kétségtelenül a sopoti nemzet­közi dalfesztivál. A dalok pa­rádéja, a szép, kellemes han­gú énekesek színvonalas »ver­sengése« ismételten eszünkbe juttatja, hogy nálunk nagyon gyenge lábon áll a slágerének­lés »tudománya«. OJCÓW sem ismeretlen vi­dék. Ózondús klímája, festői, szakadékos tájai, fantasztikus alakzattá sziklái, tekervényes folyosókkal és kamrákkal bő­velkedő barlangjai vannak, ahol még ma is láthatók az ős­régi állatok maradványai és a történelem előtti . ember nyo­mai. Ezen a tájon találjuk a Pradnik völgyében a gyönyö­rűen restaurált Piaskowa Ska- la-i reneszánsz vápát, amiről igen sok történelmi legenda él a környék lakóinak emlékeze­tében. Mindezek Ojcówot igen vonzóvá teszik a bel- és kül­földi turisták előtt. KRAKKÓTÓL NEM MESZ- SZE találjuk Wieliczkát, amely középkori híres sóbányájáról nevezetes. Ebben a bányában több mint 600 éve folyik ter­melés, és a bányászok munká­ja nyomán csodálatos szépségű barlangok, folyosók alakultak ki. A németek ezeket a hatal­sza, aki a zöld só' alakításával kezdte, és a népi hatalom jó­voltából tovább tanulva, elis­mert művésszé vált. Jelenleg egy nagyméretű dombormű alkotásán fáradozik a bányá­ban. Lengyelország természeti szépségekben gazdag. Zakopa­ne, Sopot, Ojców és Wieliczka csak néhány a sok közül. Ezek­nek a szép vidékeknek fejlesz­tésére igen nagy gondot fordí­tanak Lengyelországban, és megismerésük, meglátogatásuk maradandó emléket nyújt minden turistának. ' Kerkay László Az első napok, az; első elő­adások ezek ebben az iskolá­ban. Egy hónappal ezelőtt még téglatörmelék hevert itt, a tá- tompusztai kastélyban, ma az asztalok mögött hetvenkét fel­nőtt ember érdeklődéssel teli tekintete szegeződik az .előadó­ra. Megkezdte munkáját, útjá­ra indult egy újfajta oktatási intézmény, a Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum. Még csak a küszöbön állnak, még sok minden tisztázatlan, né­hány dolog hiányzik. Hogy mennyi lesz a kollégiumi díj, mibe kerül az étkezés, felelet nélküli kérdés , egyelőre épp­úgy, mint az, hogy hogyan ala­kul a fizetésük azoknak, akik két évre elhagyva munkahe­lyüket, eljöttek ide szaktudást szerezni. A kezdés kísérői, a különféle nehézségek még je­len vannak, de a tanulás már javában és hihetetlenül nagy szorgalommal folyik — s ez a fő. A táblán rajzok; dr. Egyed Lajos magyaráz. Ez a második állategészségtan-óra — az egyik legfontosabb szaktárgy. A szü­netben körülveszik az előadót, érdeklődnek, segítséget kémek a hallgatók; nem könnyű a dolguk, mert egyelőre — tan­könyv hiányában — csak jegy­zeteden* támaszkodhatnak, j Hogy milyenek ezek a jegyze- | tek? Meglepően jó eredményt mutatott a próba. Vázlatosan visszakérdezte az előadó az el­múlt óra anyagát. Kérdések röpködtek, s kezek! lendültek a magasba. A válaszok alapos felkészültséget bizonyítottak, pedig nem tudták a hallgatók, hogy lesz »felelés«. — Egy dolgunk van: a tanu­lás — mondja a 43 éves Csen­des István, aki a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaságból jött az iskolába. — A könyv nagyon hiányzik, és mi, idő­sebbek lassabban tudunk jegy­zetelni. Ami azonban délután, a tanulási idő alatt nem megy á fejünkbe, azt este megbeszél­jük a hálóban. Ügy segítünk magunkon és egymáson, ahogy tudunk. — Az állattenyésztés­ben dolgozik, végzett már téli szakiskolát, aranykalászos tan­folyamot — de nem tudja ab­bahagyni a tanulást. Azt tart­ja, szükséges ez, mert az élet mind többet követel. A 72 hallgatóból 42-nek nincs érettségije. Mégis fölvették őket, mert értékes tapasztala­tokkal teli gyakorlati évek van­nak mögöttük, nélkülözhetetle­nek a mezőgazdaságban, s az iskola nemcsak jó szakembere­ket, hanem jó vezetőket is akar adni. Nekik természetesen sok­kal nehezebb, de nem marad­nak egyedül gondjukkal. Hogy könnyebben megérthessék, könnyebben megtanulhassák az anyagot, bizonyos napokon, estéken külön foglalkozást tar­tanak nekik. Fokta József, a látrányi Alkotmány Tsz mező­gazdásza, Koócz Lajos, a cso- konyavisontai Zöldmező Tsz állattenyésztési brigádvezetője és a többiek jól tudják, hogy nehéz, és nagyon komoly mun­káiba fogtak. Mégis ragyog az arcuk, boldogok, büszkék, hogy ide kerültek, mert az, amivel most nehezen birkóznak meg, majd ha visszakerülnek a mun­kába, sokszoros hálával fizet a fáradalmakért. Bárkit kérdezek, egyértel- 1 műén, őszintén cseng a válasz: »Nem lehet a mezőgazdaságban dolgozni anélkül, hogy ne ké­pezné magát, ne tanulna az ember.« Itt ül a második padiban Máhlik Rózsa, egy pesti kis­lány, tavaly érettségizett. Mi­kor kérdeztek, mindenre ő akart válaszolni, és öröm volt hallgatni feleletét. Sokan for­dulnak hozzá segítségért, s ő múndiff. készséggel megadja azt. Tősgyökeres városi lány^ mégis a mezőgazdasági pályát választotta. — Jó szakember szeretnék lenni — mondja. ■— Ha itt vé­geztem, tovább tanulok... Ugyanez a véleménye Nagy Józsefnek, a zalai Előre Tsz mezőgazdászának, akit nehezen engedett el a szövetkezete, fél­tek, hogy nagyon fog hiányozz ni. Így vélekedik: — Amit megtanulok, jól tudom majd hasznosítani. A délelőtti előadások után egy kis pihenő következik, azu­tán folytatódik a tanulás. Jegy­zeteket cserélnek, magyaráz­nak egymásnak a hallgatók. Nagy bennük a tudásszomj. Jó szakemberek akarnak lenni, s most egyedül az a fontos, hogy itt, Tátompusztán minél több ismeretet gyűjtsenek össze... V. M. November 6-án nyílik meg Rippl-Rónai-kiállítás Az idei év második felében igen jelentős képzőművészeti kiállításokat tekinthetnek meg Kaposvár és a megye dolgozói. Nagy érdeklődésnek örvendett több hónapon át a Csók-tárlat. Vörös Géza festőművész kép­kiállítását is igen sokan tekin­tik meg. A jövő hónap elején végre városunkba is eljut a centená- ris Rippl-Rónai kiállítás anya­ga. Ezt a Magyar Nemzeti Ga­léria képanyagából dr. Bodnár Éva tudományos kutató, és Takáts Gyula, a Rippl-Rónai Múzeum Igazgatója válogatta oly módon, hogy az az egész festői életmű minden stílusát felölelje. A Rippl-Rónai jubileumi ki­állítást november 6-án nyit­ják meg a Rippl-Rónai Mú­zeum képtárában. Még ebben az évben meg­rendezik a Somogy megyei festőművészek tárlatát. A Ba­laton a festészetben III. című tárlatra is sor kerül később, ezúttal nem a Balaton-parton, hanem Kaposvárott, a Rippl- Rónai Múzeum képtárában. APRÓHIRDETÉSEK T­Aprólurtíetések ára: hétköznap szavanként l,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számít. Legkisebb hirdetés 10 - Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lap­kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. ADÁS-VÉTEL Időt, pénzt, fáradságot taka­rít meg! Vásároljon a helyi földművesszövetkezet bolti ai­ban. (3920) Kárpitozott garnitúrák (komp­lett), egy- és kétszemélyes reka- miék, modern vonalú heverek, fotelek, székek, sezlonrk. ágvbe- tetek megrendelhetők Vérségi kár- pitosmosternál, Fonyód. A' búta­rok megtekinthetők. Javítást is vállalok, hívásra házhoz mevyek. (2566) Jókarban levő hálószobabútor ol­csón' eladó. Cím: Nagyatádon a könyvesboltban. (2568) 40X) db jó minőségű használt ha­zai cserép és 60 db kúpcserép el­adó. Ar megegyezés szerint. Máté Sándor. Szentbalázs, Fő u. 90. (2145) Skoda-Colonial teljesen felújítva, plexi üvegekkel, igényeket kielé­gítő külsővel sürgősen eladó. Sió­fok, Batthyány u. 28. Esti telefon S37. (18984) Beköltözhetően eladó utcai ház­rész — két szoba, előszoba, kony­ha, éléskamra — Kaposvár, Kelet- Ivánfa u. 8. (58989) Belvárosi beköltözhető kétszobás összkomfortos házrész eladó. Cím 58936-os számon a Magyar Hirde­tőben. (58936) Balatonfenyvesen parttól 700 m- re 163 n-öl könnyen közművesít- hető telek eladó. Budapest, Heren­di, VII., Rákóczi U. 28. (8693) CSERE Bajcsy-Zsilinszky u. 5. sz. alatt kétszoba-konyhás házfelügyelői lakásomat, elcserélném kétszoba- konyhásért megegyezéssel. (58983) V E G V F S Idősebb nő vagy férfi gondozá­sát vállalnám lakásért, vagy élet­járadékra házat vennék. Cím: Nagy, Kaposvár, Hársfa u. 3/d. 438934) T) ínomdánomra készül ^ három lány a berzen- cei Búzakalász Termelőszövet­kezetben. Férjhez mennek. Mindhárman más-más vidék-„ re. A lakodalom nagy vigalom lesz számukra; ezt nem is tit­kolják, hisz Domián Erzsi, No- vográdecz Ilona és Jenusics Teri örül az életnek, de külön­ben is: mindig a jókedvű fia­talok közé tartoztak. Erről ta­lán a berzencei föld tudna mondani legtöbbet, amely sok­szor tanúja volt Erzsiék leány- csapata messzecsengő dalának. A termelőszövetkezet vezetői is örülnek a három lány közel­gő férjhezmenetelének. Ha pár­juk akadt, miért ne menjenek. Senki sem akarja megakadá­lyozni őket ebben, főleg nem a szövetkezet, amely eltüntette a falun oly sok keserűséget,- nemegyszer tragédiát okozó különbséget ember «és ember között. Az örömbe azonban egy kis szomorúság is vegyül. Néha csak arról lehet ezt észrevenni, hogy valamelyik lány hirtelen abbahagyja a kacagást, vagy a dalt, s így sóhajt fel: »Hej, lá­nyok, három hét múlva már nem leszünk együtt!« Néha meg arról, hogy a szövetkezet, elnöke, Simon László azt mondja a járási párt- vagy KISZ-bizottsó.gon: »Gondban vagyok, elmegy három lány a munkacsapatból, nem tudom, akadnak-e helyettük olyanoi-í, mint ők.« Az elnök nem ok nélkül sajnálja, hogy Domián Erzsiék elhagyják a Búzakalászt. Ö, aki összefogja a szövetkezet gazdasági életét, s aki előtt is­meretesek a termelési mutatók, ö tudja legjobban, hogy mit jelent g. szövetkezetnek a leánycsapat munkája. Ha ól­mából fölvernék is, rögtön meg tudná mondani, mikor, melyik hajnalon kellett ezt mondania: »lÁnyok, rajtatok a falu szeme: hajnali négykor indulni kell a mezőre, mert várják a terményt a vagonok«, vagy hogy »szállítani kell, mert megromlik az áru.« Az elnök kívülről is el tudná sorolni azokat az estéket, amikor az idősebbek már hazamentek, de a lányok éneke még ott csen­gett nagy munka közben vala­hol a határban vagy a burgo­nyaválogató helyiségben. Ért­hető tehát az a halk szomorú­tam ide Berzencére, s felültefh a vonatra. Többé nem mentem vissza...« Az azóta eltelt időt a Do­mián Erzsik (akadtak mások is, akik elhagyták ezt a vidé­ket) történelmet csináltak ma­guknak Berzencén. Jelszavuk­ká vált, hogy »mindent a kö­zösségért«, és a szövetkezet is \ Jíokű daJjönt / ság, amely bele-belevegyül a mostani hétköznapokba. lYJint az iskolától szok- tak az utolsó évben, úgy búcsúznak csöndben a szö­vetkezettől és egymástól a lá­nyok. ök értik igazán, mit je­leni e néhány egyszerű szó szá­mukra; az a sóhaj, hogy né­hány hét múlva már nem lesz­nek együtt. — Ugyan, lányok, — mond­hatná az ember azokkal a szö­vetkezeti, tagokkal együtt, akik nincsenek a lány csapatban, s ilyenkor mosolyogva inthetne —, ó, hát elmentek, aztán né­hány hét múlva azt is elfelej­titek, hogy itt voltatok. Mit kell azért szomorkodni, hogy megváltok egymástól, ití hagy­játok a Búzalcálászt. Még majd azt gondolják a vőlegények, hogy jobban szeretitek a falut, mint őket...« Csakhogy nem olyan egy­szerűek az érzelmek, hogy egy kézlegyintéssel elintézhetnénk őket. Nem. Nem is arról van szó, hogy a lányok jobban ra­gaszkodnának ehhez a kör­nyezethez, mint vőlegényük­höz, hanem arról, hogy... Ho­gyan is mondta ezt Domián Erzsi?... »Akkoriban, amikor a szövetkezet megalakult, el­hagytam a falut. Ercsibe men­tem dolgozni az állami gazda­ságba. De nem találtam se a helyemet, se a számításomat. Egy nap aztán jegyet váltot­megtett értük mindent, amit csak tehetett, ök, igazán csak ők érzik a közeledő búcsú előtt, hogy milyen embert ko­vácsolt belőlük a kötelesség és a felelősségérzet. Olyankor akad el a lélegzet, a kacaj, a dal, amikor ezek az emlékek tolulnak képzeletükbe. És fel­szakad a sóhaj: »Hej, pár hét múlva...« T esz-e, aki helyükre lép; hatott-e példájuk; nem lassul-e le a lánycsapat­nak minden nehézséget legyő­ző motorja? Mert igaz, hogy maradnak még itt olyanok, mint Zsirai Erzsi, aki a me­gyében a második a munkaegy­ség-szerzési versenyben, de vi­tathatatlan, hogy az újaktól is sok függ majd. Nemrég két nyolcadikból ki­maradt kislány, Németh Mar­git és Posta Marika került a lánycsapatba. Eleinte bizal­matlanul nézték őket az idő­sebbek, különösen Posta Mari­kát, ezt az okos arcú, vékony, nyusziszemű kislányt. »Mi lesz ebből, hogyan bírja a tem­pót?« — súgtak össze a régiek. S arra gondoltak,1 hogy »no, ezekkel ugyan nem fog negy­ven forint munkaegységet ter­vezni a szövetkezet. »Kis nyá­pic, mire megy ez, még ha akarna is.« Ügy, de úgy elfe­lejtették a nagyobb lányok, hogy tizenöt éves korukban ők is ilyen ijedt tekintetű »nyá­picok« voltak! Arra meg éppenséggel sen­ki se gondolt .közülük,, hogy Marika otthon háziassz ny: főz és takarít. Csak édes­anyja és édesapja emlékezi :, a forró nyári napokra, amikor a földeken izzadtak, s egyszer csak a remegő melegben fel­tűnt kislányuk törékeny aiak- jg, amint hozza yekik a maga főzte ebédet. Marika már ki­lencven munkaegységet szer­zett a szövetkezetben, s ezzel, mi tagadás, kivívta a régiek elismerését is. Az idősebb lányok lakodal­mában, ahol a vigalom össze­keveredik majd a szövetkezet­től és a lányoktól veit búcsú könnyes, mosolygós bandával, s az elnök aggódó tekintetén végigsuhan egy felhő, ott lesz Posta Marika is. Talán észre se igen veszik. Pedig amikor Domián Erzsiéket, a búcsúzó lányokat nézi, lehet, hogy ép­pen arra gondolj hogy neki és fiatal társainak kell az idő­sebbek helyén állni a sarat. És ő állni fogja, eltökélt szán­déka ez. De kinek jut ez eszé­be a lakodalomban, kit ragaü meg az a kép, amikor Marika sokkal kisebb erővel s tapasz­talattal próbálja fölvenni a versenyt a nagyobbakkál — s nemhiába. Ha az elnök erre gondolna, talán nem is sajnál­ná annyira a távozó lányokat. T/r iharos éjszakák —■ r amikor menni kell, mert vár a vagon — ezután is lesznek. Ezután is sokszor ké­sőbe nyúlnak majd a dolgos esték, ezután is kell még mondania az elnöknek: »Lá­nyok, rajtatok a falu szeme.« A hívásra ekkor nem a Do­mián Erzsik, hanem a Posta Marikák indulnak el. Daluk messze cseng, és fölveri a me­zők szunnyadó nyusziját. A lakodalom után csupán annyi történik, hogy a lánycsapatba új nevek kerülnek, de a példa- mutatás a régi marad. Szegedi Náodot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom